Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

Tasárnsp, 1033. november ítf.

eSTAKMAGTARORSZAa

5

Űjalíb díj birtokában

Rövid beszélgetés Feledy Gyula műtermében

Amikor két héttel ezelőtt a miskolci Herman Ottó Múzeumban megnyitották a II. Miskolci Országos Grafikai Bienxialét, örömmel hallottuk a díjazottak sorában Feledy Gyula Munkácsi-díjas grafikusművész nevét. Miskolc város tanácsának négyezer forintos díját nyerte el a biennalen kiállított munkáival.

Aligha kell már Miskolc közönségének bemutatnunk, hiszen évek óta, pontosabban kerek tíz esztendeje tért haza Krakowból, a Lengyel Állami Képzőművészeti Akadémiáról, és azóta itthon lakott, müvei rendszeresen szerepelnek a hazai tárlatokon, s igen gyakran külföldi kiállításokon is. A hazai kiállítótermeken kívül többek között — Krakow, Varsó, Belgrad, Brüsszel, Antwerpen, Carrara, Kairó, Damaszkusz, Bagdad, Lugano, Velence, Berlin, Tokio stb. közönsége adózott elismeréssel munkáinak az utóbbi években.

Osztályharcos művész. Művei a hősi múltat, az egyre szépülő jelent mutatják be a maguk sajátos művészi eszközeivel, igen magas fokéi művészi formában agitálnak. A most nyitva tartó biennalen kilenc müve szerepel: a Női fej, a Kél friz, a Fej című három színes rézkarc, továbbá a Szakállas férfi című hidegtű-rajz, a Kariatidák, a. Galamb és keselyű, az Anya, a Bányászok és a Két fej című rézkarc.

j RITKA TÜRELEM

: Charles Woodcock vá-,

: lókeresetet adott be az ; amerikai bírósághoz. Ké• réséi azzal indokolta, l hogy felesége két héttel

• az esküvő után 1899-ben : egy este azt mondta a : férjének: „viszontlátós- : ra, mindjárt jövök!” Ez- ; zel távozott hazulról és

• azóta sem tért vissza. A t férj 64 évig várt a fele- I ségére, de végül elfo- : gyott a türelme és házas• sága felbontását kérte a

• bíróságtól. A bíróság

• nyomban teljesítette ké- : rését.

A napokban műtermében látogattuk meg. Az elsősorban grafikai munkáiról ismert Feledy Gyulát a festő- állvány előtt találtuk. Az állványon nagyméretű vászon, egy anya-kompozíció bontakozik ki a színfoltokból. A biennalen látott. Anya című rézkarc témájával mutat rokonságot. A műteremben szétszórtan több megkezdett festmény, fejtanulmány, egy szerelmespár képe.

A biennaléról, grafikai munkákról beszélgetünk, aztán elkövetkezik az interjú elmaradhatatlan kérdése:

— Min dolgozik most, mire készül, mit tud mondani terveiről?

S ime a válasz:

— Nem vagyok jó riport-, alany, mert mit. is mondhat magáról a festő, aki csak fest. Nem kiállításra készül, nem rendelésre dolgozik, valamin, hanem előveszi vázlatkönyveit és régi vázlatok alapján fest. Semmi különöset nem csinál. Festő, tehát fest.

— És a grafikai munkák?

— Nem vagyok és nem leszek hűtlen a grafikához.

Szűkszavú a tájékoztatás, de beszélnek Feledy Gyula helyeit a kész grafikai munkák, beszélnek a műtermében féligkész festmények, a vastag vázlatfüzetek, amelyeknek minden egyes lapján egy-egy téma várja a megjelenítést.

(bm)

A Párbeszéd ürügyén

j; Harmadik kiadásban felem ;:meg a lillafüredi barlangokat ismertető útikalauz

j; A lillafüredi barlangok fenntartását és kezelését ellá- jiíó Borsod megyei Idegenfor- ígalmi Hivatal harmadik, át- j; dolgozott kiadásában jelentette j; meg a borsodi Bükk két legismertebb barlangjáról készült l: Útikalauzát.

: Az „István” cseppkő- és a ■■„Forrás" mésztufabarlangot ez \év folyamán SS 750 látogató ■ kereste fel, akik közül sokan : szívesen vitték emlékbe a borii lángok képes ismertetőjét, így 4] a könyv második kiadása tel- l'.jesen elfogyott. Üjabb kiadá- l:sát a „Panoráma" Kiadó ide- jji genforga Imi szerkesztősége

* rendezte sa jtó alá és a Szegedi l: Nyomdaipari TVállalat készítetik te el 5000 példányban.

•• A kiadvány természcltudo- H mányi részében dr. Kessler ll Hubert, kutató ad általános tájé jékoztatást a barlangok kelet- l'.kezéséröl, majd végigvezeti ;;azokon az olvasót, bemutatva E a szcbbnél-szebb cseppkő-, il- ■ ■letve mésztufa képződményeid két, A könyv másik szerzője *Mcgay Géza muzeológus, aki [\a régészeti kutatómunlca és a jelentősebb ásatások credmé- ; ínyeit írja le. Az Útikalauz :: fényképfelvételeit Nagy Lajos ;; készítette, lektorálását. Borbély •■Sándor végezte cl, inig az ida- II ffenforgalmi útmutató című fe- % jezetet és az irodalomiegyzé* két dr. Szőlőssy Tibor állította :: össze.

£ A kiadvány tovább erősíti $ majd a Bükk legkedveltebb jüdülő- és kirándulóhelyének,

* Lillafürednek belföldi turista *cs idegenforgalmát.

(SzT.)

Értékes műalkotások a miskolci művelődési ‘ intézményekben

Miskolc város tanácsa évről évre jelentős összegekkel segíti a városban megtelepedett képzőművészek tevékenységét. Az országos miskolci képzőművészeti kiállítások közötti időben is vásárol képzőművészeti alkotásokat a miskolci művészektől.

Az idei vásárlást most tartották meg a zsűri óltól javasolt művekből a tanács képviselői 17 művész 29 alkotását vették meg. Így többek között

Feledy Gyula Munkácsy-dijas grafikus, Vati József, Kalló László festményei, valamint Varga Miklós szobrászművész bronzba öntött Anya című szobra kerültek a város tulajdonába.

A kereken 100 000 forintért vásárolt alkotásokat a város művelődési otthonaiban, valamint az oktatási intézményeiben helyezik el;

rülhetett e film dialógusai közé. (Sajnos, ezzel együtt kimaradt az egyébként remek alkotásból a Magyar Kommunista Párt 1944 októberében és az ezt követő időszakban kifejtett harca az igazi honfoglalásért.)

Jól tudjuk: megkoptatták fogalmaink, szavaink, jelszavaink egy részét a személyi kultusz időszakában. De vajon nem nyerték-e viasza e fogalmak valódi ragyogásukat, igaz töltésüket az elmúlt esztendők széles demokratizmuson alapuló, jóléttel és biztonsággal párosuló korszakában? Ä szavak és fogalmak az .őket megillető helyükre kerültek, pontosságot,- igazságot fejeznek ki. Vagy egyes szavak, fogalmak (vagy jelszavak) „finom” elhagyásával akarjuk regisztrálni azt,- hogy ezek a múltban frázisok voltak vagy „túlfuttatottak"?

Tudjuk, egyesek máris azt mondják: nem erről van szó. A lényeg és az alapkoncepció boncolgatása a kritikusi végcél. De ahol a koncepció boncolgatása. közben antimarxista következtetésre jut a kritika,- ott komolyan figyelnünk kell, mert bármilyen hangnemű kritikai megállapítás között ez a legsúlyosabb. Ha egy müvet nnti marxistának, sematikusnak bélyegeznek, ott valóban .érdemes vizsgálni az alapkoncepciót. Ezt kívánja meg tőlünk a közelmúlt helytelen irodalomkritikai és művészeti szemlélete is. Ami az alapos vizsgálga- tást illeti: érzésünk szerint, Dobozy Imre tekintett valójában igazságosan a mélyre, nem hallgatva el az.alkotás művészi fogyatékosságait. Dobozy ha bizonyos írói „megkerüléssel” is, de örvendetes módon pártos alkotásnak nevezte Herskó filmjét,

A Párbeszéd körül kialakult messzehangzó vitatkozás az elmondottakon kívül arra is figyelmeztet: egyes gondolkodóink nem bánnak csínján maximális értékítéleteik megfogalmazásával. Vagy ha úgy tetszik: marxista tételeket citálnak elő részigazságaik, igazolására. Még pontosabban: kispolgári, polgári nézeteiket tetszetős köntösbe öltöztetik s a marxizmus mellvértje mögül szócsavarással, kis igazságok kiragadásával nyílzápor alá veszik a pártos szándékkal, a pártos ihlctettséggel és művészi megjelenítéssel teremtett alkotásokat.

, Lehet, hogy egyeseknek rosz- ►szúl esik a megállapítás: égy £ kis történelemhamisítástól »sem riadnak vissza az alkotók, pia a sikert csak akkor látják » bebiztosító! tnak. ha abból [száműznek bizonyos reális, »konkrét jelenségeket, fogalmaikat vagy tényeket, A nemzeti

E egy ség gondolata szilárdul ezáltal. — hallhatjuk az ellenér- fcVct. De kihagyhatjuk-e e gon- edolat. tényleges harcosainak és Lt megvalósítás szorgalmazóidnak, a kommunistáknak a nedvét; és fegyvertényeit? Csak f> nemmel válaszolhatunk a kér- fdésfeltevés kapcsán. Az alkotásokra vonatkozóan pedig ^hisszük: azok nem lesznek féri éktelenebbek, szegényebbek, fha nagy fantáziával, művészi igénnyel megírt soraikban fel- jbukkannunk munkások, bringád vezetők és uram bocsa': ► párt titkárok. Németh László f Utazás című drámájának murvásai értékeit nem „rontja” a p szereplők munkaköri besorolása, funkció szerinti hovatar- ítozása. A különböző nézeteket |valló párttitkárok felvázolása t-csak azt bizonyítja: ezen a. jfronton is vannak irodalmi, té- Smák, vannak tennivalóink bökvén.

í> “ ~ szándékosan

p Vegeietul: hagytuk per- d döntésképpen a közönség íté- ► letét utoljára. Jól tudjuk: a ^közönség véleménye nem miniden esetben azonosul a művészet támasztotta igénnyel, de »vannak kivételek. A nézők legtöbbjének meglépett ‘történef- ► mi korszakát felvázoló film az | azonosít á s élményét kínálta ► fel. Tegyük hozzá mindjárt: P kettős azonosítás élményét: a »történelmi háttér nyújtott« £ cselekmény összevetésének és í>az egyénben dúló harcok egyJ |más mellé rakásának óimé' on vét. Ebből az alapállásból P vizsgálva: r. közönség nem járt $ rosszul; a 15—IS éves történetiemről szóló filmet mcaértés- •! sei. megbecsüléssel fogadta.

►. Párkány László

Optimista tragédia

Visnyevszkij színművének magyarul beszélő szovjet filmváltozata

A

film utolsó kockáin a hősnő holttestét viszik bajtársai. Tragédiába torkollt a sorsa. Mégis felemelő érzés tölti el a nézőt és optimizmussal hagyja el a nézőteret. így volt ez másfél évvel ezelőtt is, amikor Visnyevszkij csodás színmüvét, az Optimista tragédiá-t a Miskolci Nemzeti Színház nagyszerű előadásában láthattuk. Optimista tragédia! — Már a szókapcsolás is szokatlan. A tragédia mindig áldozatot követelt Áldozatot követelt a Vis- nyevszlvij ábrázolta korszakban is, ebben az esetben mégis felemel, lelkesít a jó és nemes bukása, mert a tragédiát feloldja a mindent túlharsogó öröm, a jövőbe vetett biztos hit, a forradalmároknak a tragédiákon is gyözedel- meslcedő optimizmusa. A tragédia és az azon túláradó forradalmi optimizmus történelmi szükségszerűséget nemcsak a filmbeli őrmesterek, a narrátorok mondják el, hanem a mű minden részlete is meggyőzően bizonyítja. Elmegy a művészi formában történő bizonyításnak olyan fokáig is, amikor már a néző is természetesnek érzi a tragédia szükségességét egy nagyobb cél érdekében, és megérti, amit ugyancsak az egyik őrmester mond: „ ... haláloddal is szolgálhatsz a pártnak!”

Világot formáló történelmi korszak elevenedik meg előttünk az Optimista tragédiában. Leningrádban már győzedelmeskedett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. de a fiatal szovjet, országot még polgárháború dúlja, még intervenciós hadseregek támadják a fiatal állam erejét, _ szét akarják bomlasztani az új világot jelentő prolelárhatalmat. A söpredék előbújik a pat- kánylyukakból, a börtönökből szabadult bűnözők fegyverhez jutnak, anarchia jelentkezik és az anarchisták sok hívet tudnak maguk köré gyűjteni. A még kisszámú kommunista elkeseredett, de egy pillanatra sem hátráló harcot folytat a sokfelöl és sokféleképpen jelentkező ellenséggel szemben, hogy megvédje a forradalmat.

Gazdagon tükröződik ez a korszak az irodalomban, Vis- vyevszkij mégsem csal: egy az e korszakot ábrázoló művészek közül. Maga is tizenhét éves korában csatlakozott a forradalomhoz, részt vett a vörös matrózok harcaiban, az elkeseredett kézitusában. Művében, az 1933-ban írt Optimista tragédiában a nagy nép- megmozdulás felzúduló szenvedélyei és a társadalom újjászervezésére törő tudatosság összecsapásának sürített atmoszférájában, az egyéni sorsok megrázó történetének keretében a győzelmes tömeg újszerű drámája vonul el előttünk. Vibráló nyugtalanság, a költészet, a lelkesültség, a nemes pátosz nyugtalansága hatja át e művet. Megteremtődik benne a forró idők légköre, az anarchikus kavargásban mind markánsabban rajzolódnak ki az egy irányban mutató erők, és előtérbe kerül benne a tömeg, amely hangulataival, vágyaival, ösztöneivel először lesz az irodalom cselekvő részese, sőt a drámai mű irányítója, és ez adja meg Visnyevszkij alkotásának és magának a szerzőnek is kiemelkedő helyét.

Visnyevszkij bátor témaválasztással, mélységes realizmussal, őszinteséggel, minden szépítgetés nélkül mutatja be a forradalmár matrózok életén keresztül, hogy miként lehetett úrrá lenni a hallatlanul nagy nehézségeken, A kommunista párt, illetve, a darabban azt képviselő fiatal komiszár nem a napi nehézségeket tekintette elsősorban, hanem a jövőt és a még kevert, vegyes tömegben, a tájékozatlan, vagy éppen teljesen eldurvult, darabos matrózban is a holnap, a biztosan eljövő, ragyogó holnap emberét látta. Ez adta meg a fiatal komiszárnőnek, a mű főszereplőjének az erőt ahhoz, hogy győzedelmeskedjék az anarchián, és bár egyéni sorsa tragédiába torkollott, még halálával is a forradalom biztos győzelmébe vetett hitet erősítse, a tömegek forradalmi optimizmusát táplálja. Nemes egyszerűség, nemes pátosz, a tiszta líra poézise lengi be az Optimista tragédiá-1, amelyet át- meg átsző a pártnak az emberekbe vetett hite. Felemelő érzés tölt el a tragédia láttán is. mert a hősök olyan eszmékért haltak meg, amelyek éppen napjainkban realizálódnak szocialista társadalmi rendünk erősödésében és realizálódnak a kommunista holnapban.

V

isnyevszkij művét özvegye írta filmre. Ez a körülmény biztosította leginkább, hogy a dráma szinte változtatás nélkül elevenedjék meg a filmszalagon, sőt a filmadta lehetőségekkel élve közvetlenül, vizuálisan ábrázolja mindazt, amiről a dráma színpadi eredetijében csak szó eshetett. Szamszon Szamszonov rendező meghagyta a dráma izgalmasan feszülő dialógusait, jeleneteit, sőt. a film technikai segítségével tovább fokozta azok feszültségét. Csak példaként említjük a komiszárnő és az anarchista vezér utolsó nagy összecsapását, amikor a vegyes matróz tömeg lassan nyiladozó szemmel kezdi látni, hová vezet az oktalan,

anarch ikus embermészárlás, hová vezet az eddig félve tisztelt „Vezér” diktatórikus

uralma, és az ártatlanul kivégzett hadifogoly tisztek halála végleg felnyitja szemüket, a nemrégen még teljhatalmú vezér pedig összetörtén hallgatja a fejére olvasott bűnöket és a halálos ítéletet. A különböző arcok premier-planjai, az idegesen vibráló képek, a tömeg-reagálás plasztikus érzékeltetése, a jó tempó, a mértéktartó hang és mozgás, mind igen szerencsésen találkozik e jelenetben. Bővelkedik a film mindezeken túl nagyszerűen megoldott, feszült, izgalmassá- gú csata jelenetekben, de nem mentes egy-két túlzó képsortól sem (például az újonnan érkező anarchisták mesterkélten harsány szedett-vedettsége), egészében azonban ezek nem csökkentik a film értékét, amely hűséggel adja vissza Visnyevszkij művét, annak, mondanivalóját, forradalmi pátoszát. agitativ és emlékeztető erejét.

A legjobb színészi alakítások között kell megemlíteni Tyihonov 'Ale.kszej matrózát. Azt a ] matrózt, aki nem rögtön jut« el a bolsevik ok igazságához, de] amikor végül is eljut, végig« kitart mellette. Szemünk lát-] tára változik cinikus semmit-« tevőből szenvedélyesen érző] emberré, anarchistából fórra-! dalmáfrá. Anarchista vezér] alakjában jól ismert színészt! láttunk:. Boris- Andrejew nemcsak az elvetemült gonosz-! tevőt mutatja be ebben a figu-' rá ban, hanem a teljesen ki-! égett embert is, áld senkit sem tud sajnálni, még magát sem.! Izgalmasan összetett, súlyos' egyéniségként jeleníti meg a! „Vezért”. ^Kitűnőnek kell ítélnünk Szanajev Rekedt-jét, az! elvtelen csúszó-mászó, aljas1 áruló remekbe sikerült figurá-! ját, E három nagy alakítás1 mögött viszonylag halványabb.! háttérbe szorult a főszereplő' komiszárnő életrekeltőjének.]

Margarita Voíopj/irtdnak alaki.' fása, bár játékával nem egy: forró pillanatot idéz; sok benne a nőiesség, lágyság, egyszerűség. bizalom az emberek iránt. És sorolhatnánk még nagyon sokáig a kisebb szerepek nagyszerű formálóit (akik közül feltétlenül ki kell emel. nünk a fogoly tiszt villanásnyi szerepében is Sztrizsenovot). a sok-sok „névtelen” szereplőt, akiknek jó együttese adta azt a matróz tömeget, amely való-, jóban hőse volt az Optimista tragédiá-nak, ]

A filmet az idei canncs-i' filmfesztiválon a leg-, jobb forradalmi eposz' dijával tüntették ki. Mi a, szovjet filmnapok műsorában] láthatjuk. A másfél év előtti! színházi siker után örömmel] fogadtuk az Optimista trage-', diá-t a mozivásznon is, és mint e színpadi előadást, úgy a fii-' met is legszebb, legértékesebb művészi élményeink közé rak-! tározzuk el.

Benedek Miklós :

Persze e Kérdés-feivetesro mindjárt választ is kaphatunk: a mű méressék meg a művé-r szét mérlegén. Minden pártos szándék ellenére a maradandó értékítéletet csak úgy lehet kimondani. ha az eszmeiség magas jnűvészi igénnyel, megjelenítési formával, igazságszere- tettel párosul.

Herskó filmjéből egyesek szerint a magas művészi igény hiányzik. Ezt tagadnunk kell, mert a hitelesen felrakott történelmi képek mély emberi problémák, lelki vívódások, útkeresések és útvesztők arzenáljából egységesülnek egésszé. A gondolat lényege talán abban van, liogv egynéhány kritikusunk ijedten, némi rosszallással csóválja a fejét: hát megint, hát ismét sematizmus?

A sematizmus elleni harc valóban nagyon fontos. Irodalmunk, művészetünk hitele, igazsága függ ettől. De indokolt-e az a fajta szigorúság és rábeszélő készség, amellyel egyes alkotásokat meg akarják fosztani a kor jellegzetes jegyei tői?

Elgondolkozva olvasgattuk Kállai Gyula elvtárs megjegyzéseit. amelyet nagysikerű tv- filmünkhöz. a Honfoglaláshoz fűzött. E cikkből kiderül, hogy n jeles szaktanácsadó közreműködésének ellenére, a kitűnő rendezői koncepció ellenére is kimaradtak a filmből olyan igazságok, amelyeket történelmünk lapjain ma már meglelhet minden általános iskolás. E gondolatsorunkat igazolja és támasztja alá Kállai Gyula elvtárs párbeszédeket egymás mellé helvezó módszere is:

I ft I a kommunista

I A Hímben | bányászkato_

nától megkérdezik a .magyar hadifoglyok: — Kinek a narancsára indultak útnak? Drávái válaszol: „A lelkiismeretünk parancsára, magyarok vágjunk."

S Illés Béla Honfoglalás című regényében milyen formában találkozunk a forrás-idézettel?

„Kinek a parancsára indultatok? Drávái pár másodpercig gondolkozott. Aztán halkan, majdnem szégyenkezve mondta: Hát igen ... igen ... A lelkiismeretünk ... Magyarok vagyunk! (Majd később:) Kommunista vagyok! A Magyar Kommunista Párt tagja.”

Nagyon őszintén: abban is valami restellkedést, vlszoíy- gásfclét érzünk, hogy Drávái honvéd e vallomása nem ke. , párharcát, szenfl Katika Vedélyes polémiát kiváltó Párbeszéd című

Herskó-film, film körül felcsapó, lecsituló hullámok túl- mutatnak az egyszerű esztétikai vitán, a szimpla véleménykülönbségen. Bármikor jogosan léphet fel a kritika azzal az igénnyel, hogy ellentétes

igényeket hozzon egy műalkotásról. A bírálat az egyes ember politikai-eszmei nézőpontja alapján születik; a tettenért szubjektivitás minden általánosító. objektív szándék ellenére ott munkál a bíráló sorokban. De sem a mű, sem az alkotó nem képes elviselni a „divatos” szólamokat, a „haladónak’, a „korszerűnek” nyilvánított „bátor”, vagy éppenséggel vállveregető kritikai hangvételt

Miről is van szó tulajdonképpen?

Az irodalmi-művészeti sematizmus korszakának olyan előjelű tagadásáról, amely hovatovább egy másik, nevezzük így: ncn-scmatizmusba csap át. Jól tudjuk: a verteién, uniformizált kritika áramában sokan voltak olyanok is. akik ma ugyancsak kritikusi tollat forgatnak. A restellkedés bizonyos korábbi helytelen gyakorlatok miatt olyan magas fokú, hogy a „korrigációban” egyesek túljutnak a megengedett határon. Így a „korrigáció” mindig az eszmeiség rovására történi],.

A Párbeszéd — sokak által alaposan megindokolt hibái ellenére •— jő film. Filmgyártásunk csak büszke lehet rá. Az alkotók különösen. Érthetetlen az a politikai-eszmei differenciáltság, amivel ezt a nagvonis egyhúron — a pártos humanizmus húrján — szóló filmet fogadták. Egyesek antimarxista filmnek, történelmi illusztrációnak, mások puszta enciklopédiának nevezték Herskó legújabb alkotását.

Gondólatfelvetésünk most egy kérdés köré csoportosul: miért beszélünk rcstcllkedve, szégyenkezve, vagy vállverc- getö türelmetlenséggel, ha egy jószándékú, pártos alkotás kerül a néző vagy az olvasó elé? Nem hiszünk a szándékban? Vagy visszakacsintgatást érzünk az alkotók részéről egy elvan korszakba, amikor az irodalmi, művészi sikereket bizonyos „szempontok” biztosították? Esetleg ennek következtében bizalmatlanságunk permanens?