Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1983. november 7. Október útján (Folytatás az 1. oldalról.) műnk. a béréntei PVC, aköny- nyűbetongyár, a zsolcai épü­letelemgyár elkezdte a mun­kát. Csökkent az eredmény- romlás, növekedett a lakosság pénzbevétele, takarékbetétál­lománya és fogyasztása. A mezőgazdaság dolgozói, termelőszövetkezeti paraszt­ságunk szorgalmasan igyeke­zett pótolni a fagy- és vízkárok miatti terméskiesést. Erősödött termelőszövetkezeteink veze­tése, javult a gazdálkodás módja, nőtt termelőszövetke­zeti tagságunk politikai öntu­data. Az előbbi éveknél szer­vezettebben és időben végez­tük el a tavaszi vetést és nö­vényápolást, az aratás és csép- lés munkáját és időben hozzá­fogtunk az őszi betakarítás­hoz is. K iemelten kell szólni ar­ról a munkáról, amely az utóbbi hónapokban az őszi kenyérgabona vetés biztosítása végett a szántóföl­deken a munkásosztály segít­ségével éjjel-nappal folyt. Mindannyiunk örömére szol­gálnak eredményeink, de sem­mi okunk sincs arra, hogy megnyugodjunk. Leplezetlenül szembe kell némi munkánk egy sor fogyatékosságával. Több nagyüzemünk lemara­dással küzd mind a termelés­ben, mind a termelékenység­ben. Fontos cikkekből: vasérc­ből, cementből, téglából, ötvö­zött acélból, hengerelt acélból a vártnál kevesebbet termel­tünk. Fontos tételek teljesítése elmaradt a kooperációs- és ex- portíeladatokból. Termékeink­kel szemben sok a jogos minő­ségi kifogás. Nem egy helyen a munka szervezettségében és műszaki fejlesztésben lévő el­maradások miatt nem tudunk haladni a termelékenység eme­lésében. Több fontos beruházá­sunk nincs kellően előkészítve. Mezőgazdaságunkban a fejlő­dés ellenére sem kielégítőek a terméshozamok, néhány ter­mék felvásárlási tervének tel­jesítésével, például a kenyér- gabonáéval komolyan elma­radtunk. Lassú az állattenyész­tés fejlődése. Szövetkezeteink egy részénél gyenge a vezetés. Elmaradásaink arra hívják fel figyelmünket, hogy min­den erőt a negyedik negyedév tervének teljesítésére és a le­maradások csökkentésére for­dítsunk. Dolgozzunk úgy ez év hátra­lévő két hónapjában, hogy mi­nél több üzemünk gazdaságo­san, jó minőségben teljesítse évi, feladatát, és úgy, hogy mi­nél kevesebb tétel maradjon el az export- és kooperációs kötelezettségek teljesítésében. A gépgyártás dolgozóinak az ez évi tervek teljesítésén kívül fő figyelmüket a fejlesztést, az új gépek átfutási idejének csökkentését és a minőségi kö­vetelmények maradéktalan ki­elégítését segítő intézkedések kidolgozására és végrehajtásá­ra kell fordítaniok. Kohászainknak a minőség javításával és a rendelések időbeni pontos teljesítésével kell segiteniök a gépipar mun­káját. Több terület műszaki fejlesztése, az egész mezőgaz­dasági termelés növelése első­sorban attól függ, hogy a vegy­ipar dolgozói milyen ütemben valósítják meg az épülő új be­ruházásokat, és milyen ütem­ben bocsátják rendelkezésre a szükséges különféle vegyipari termékeket. Helyzetünk azt kívánja a vegyipar dolgozóitól, hogy a meglévő berendezések jobb kihasználásával használ­janak fel minden lehetőséget az igények jobb kielégítésére, és a folyamatban lévő beruhá­zások, elsősorban a TVK mű­trágyagyárának mielőbbi üzem­be helyezésére. Mezőgazdaságunkban min­den feltétel megvan ahhoz, hogy e hónapban mindenütt gyorsan befejezzük az őszi be­takarítást és a mélyszántást. Népgazdaságunknak szüksége van minden szem kenyérgabo­nára. Vannak kihasználatlan lehetőségeink a gabona felvá­sárlási terv jelenleginél na­gyobb arányú teljesítésére. Sokoldalú, jól szervezett poli­tikai munkával kell biztosíta­nunk, hogy a falu dolgozói a népgazdaság rendelkezésére bocsássák feleslegüket. Nagy figyelmet kell fordítani a zár­számadások jó előkészítésére. Ipari és mezőgazdasági üze­meink azt várják a közlekedés dolgozóitól, tegyenek további erőfeszítéseket az áruszállítá­sok lebonyolítására, még na­gyobb fegyelemmel és szerve­zettséggel végezzék munkáju­kat. Késedelem nélkül hozzá kell fognunk a jövő évi tervek tel­jesítését biztosító intézkedések kidolgozásához, amelyek az iparban a minőség és a gazda­ságosság, a munka szervezett­ségének. végső fokon a munka termelékenységének emelését szolgálják. A mezőgazdaságban a terméshozamok és az állat- tenyésztés további fejlődését kell előmozdítanunk. Minden területén biztosítani kell a ruházások gazdaságosabb, gyorsabb, koncentráltabb meg­valósítását. Megkoszorúzták $ az ellenforradalomban t elesett hősök sírjait t és emléktábláit t E bből az évből még csak­nem két hónap van hátra. Meggvőzödésünk. hogy ezt az időt jól ki fogjuk használni, a munka eredmé­nyes lesz és úiabb sikerekkel segítjük második ötéves ter­vünk célkitűzéseinek valóra- váltását. November negyedikén meg­koszorúzták az ellenforradalmi harcokban Budapesten elesett, a magyar nép ügyéért küzdő Szabó Lajos, Elek László mis­kolci, Kucsera Zoltán ózdi, Va- szil József révleányvári hős sír­ját, illetve emléktábláját. Az ünnepségeken a családtagok jelenlétében a városi, illetve a járási pártbizottságok titkárai helyezték el a megemlékezés virágait. Ugyancsak koszorút helyeztelc el Antal Gyulának, az ellenforradalom mártírjána^ a megyei tanács épületén lévő emléktáblájára is. Sátoraljaújhelyen Hajós Ist­ván emléktábláját a napokban koszorúzzák meg. Az ellenforradalom mártír­jainak emlékét kegyelettel őr­zi a magyar nép. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod megyei vég­rehajtó bizottsága és a Bor­sod megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága örömmel és megelégedéssel közli me­gyénk dolgozóival, hogy ter­melőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gépállomása­ink dolgozói október végére teljesítették, illetve túltelje­sítették megyénk kenyérga­bona vetéstervet. 145 000 he­lyett több mint 148 000 ka- tasztrálís holdon vetették el a kenyérgabonát. Ezzel egy­idejűleg a kívánt ütemnek megfelelően, .eredményesen végezték a kapások betakarí­tását és az őszi mélyszántást is. A párt és a tanács megyei végrehajtó bizottsága köszö­netét és elismerését fejezi ki a sikeres, eredményes mun­káért a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállo­mások, a községi és a járási zóinak, mindazoknak, akik résztvettek az őszi mezőgaz­dasági munkában. Köszöne­tét és elismerését fejezi ki azoknak az ipari munkások­nak és társadalmi aktívák­nak, akik önzetlenül és ered­ményesen segítették terveink megvalósítását. A két végrehajtó bizottság azzal a kéréssel fordul a me­zőgazdaság, és a mezőgazda- sági munkákban mindig szí­vesen segítő dolgozókhoz: a vetés és a betakarítás eddig eltelt időszakában mutatott lelkes, odaadó tettekkel já­ruljanak hozzá ahhoz, hogy november 15-rc végezzünk a kapások betakarításával és november 25-re befejezzük megyénk területén a mély­szántást is. Ez elengedhetet­len követelménye a mező- gazdasági termelés további fokozásának, a termelőszö­vetkezetek erősödésének, az ország jobb élelmiszerellátá­sának! párt- és tanácsszervek dolgo­Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulójának ünnepén, miközben az igen nehéz körülmények között J folytatott hősi küzdelemre em­lékezünk, figyelmünket a hét­köznapok gondjainak megoldá­sára kell fordítanunk. így, ezzel tesszük meg a következő lépést a szocializmus teljes felépítéséhez, a szocialista világrendszer erősítéséhez. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 46. évfor­dulója alkalmából a párt-, a tömeg- és a társadalmi szer­vezetek vezetőinek, aktivistái­nak eredményes munkájuk el­ismeréséül kitüntetéseket ado­mányozott. A „Szocialista Munkáért Ér­demérem” kitüntetést adomá­nyozta : Szabó Lászlónak, a tiszalúci Rákóczi Termelőszövetkezet párttitkárának. A Munka Érdemérem kitün­tetést adományozta: Hába Jánosáénak, a sajó- ecsegi Alkotmány Termelő- szövetkezet párttitkárának. özv. Jecs Jánosáénak, a Miskolci I. kér. Tanács tagjá­nak. A kitüntetéseket Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben az Országház kupola­termében nyújtotta át. Tegnap, szerdán délelőtt kedves, bensőséges hangulatú ünnepségre került sor a Bor­sod megyei Tanácson. Minisz­tertanácsi, illetőleg miniszteri kitüntetéseket adtak át a szo­cialista építésben élenjáró ta­nácsi és vállalati dolgozóknak. Az ünnepségen megjelent dr. Bodnár Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára. Dr. Papp Lajos elvtárs, a Borsod megyei Tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke meleg sza­vakkal köszöntötte az ünnepei­teket, majd átnyújtotta a ki­tüntetéseket. Szocialista Munkáért. Érdem­érmet kapott dr. Pusztai Béla, a szerencsi járási tanács vb- elnöke. A Munka Érdemérem kitüntetésben részesült Héder- váry Ferenc, encsi járási ta­nácstag, valamint Prágai Ist­ván, mezőkövesdi járási ta­nácstag. A Kiváló Pénzügyi Dolgozó kitüntetésben a következők ré­szesültek: Mosonyi Géza, a Miskolci Járási Tanács pénz­ügyi osztályának főelőadója, Neppel Frigyes, a Borsod me­gyei Tanács pénzügyi osztálya vállalati pénzgazdálkodási cso­portjának revizora, Balta. Jó­zsef, a Mezőkövesdi Járási Tanács pénzügyi osztályának költségvetési csoportvezetője és dr. Toka. László, a Megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal főelőadója. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta: Purger Albert, az Ózdi Ven- déglálóipari Vállalat 29. sz. termelő cukrászüzemének ve­zetője. I-Iorváth Lászlóné, az Ózd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 59. sz. boltjának vezetője. Za- veczkv Pál, a Borsodi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat 77. számú boltjának vezetője, valamint Gellcrtfi József, a Borsodi Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat kazincbarcikai ruházati boltjának vezetője. A kitüntetettek nevében dr. Pusztai Béla mondott köszöne­tét, majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága fogadást adott tiszteletükre. ha to; AI cs; és Az in; tm be fel esc fűi a i 2o1 CSALA LÁSZLÓ: Tessék mondani, miért ■ van az. hogy nekem semmi se sikerül? ... Dante lesunyta a fejét és nyomorék lábával az aszfalt- járda repedéseit csuriszkálta. Vöröslő haja, amely hónapok óta nem találkozott a borbély ollójával, homlokába hullott, nyeszlett válla előre bukott, s olybá tűnt vékony teste, mint egy eleven kérdőjel. Meghök­kentett a fiú. Még soha nem láttam elszontyolodva. Hiszen Dante a telep bohóca. Fura kis jószág ... Dante — alias H. Ferkó — nem a világiroda­lomból lépett ki. A környék­beli kölykök ragasztották rá a nevet, mivel hasonlóságot vél­tek felfedezni Ferkó és négylá­bú ingósága között, amely a Dani névre hallgat. Dani él- tesebb, fehérszőrű kecske. Te­jet vajmi keveset ad, ellenben annál több bosszúságot a fiú­nak, aki délelőttönként a vas­úti töltés füves oldalára hajtja, hogy megszerezze magának az ingyenes táplálékot. Rendsze­rint azonban, mire kiérnek, Dani telefalja magát az átmen­tén húzódó park virágaiból. Ferkó ilyenkor adja a felhábo- rodottat, s nyomorék lábával lep ten -nyom on rüsztöli a kecs­két, noha befelé örül, mert tud­ja, hogj; mire a színhelyre ér­keznek,''Dani elfáradva szunyó­kálni kezd, mialatt ő szabadon kószálhat a telepi házak kö­zött. Viszont, hogy a' parkőr még csak ne is kételkedhessen becsületes szándékában, fenn­hangon oktatja a kecskét: — Dani teee! Méssz onnan!... _ De az „i” betű valahogy m indig lemarad. így lett Fer­kéből Dante. Egyáltalán 'nem illik rá az illusztris név, de éppen ez benne az érdekes! Más névre már nem Is hallgat. „Hogy vagy, Dante?”, „Van-e szeretőd, Dante?”, „Gyere el estére, Dante, kapsz egy tá­nyér levest...” És Dante mindannyiszor mo­solyog. Bá.r ez a mosoly in­kább vigyorkónt hat; alázatos és torz, suh'uic Quasimodo, aki semmiért sem haragszik meg. Nincs önérzete. No; igaz, a szavak nem sértő szándékú- ak. Daniéval szemben érvényét veszti minden illemszabály, vele másként nem is lehet tár­salogni, mint heccelődve-vic­celődve, ő csak ezt a nyelvet érti, mivel — így könyvelték el — kissé ütődött. Talán épp ez az oka annak, hogy Dantét a társadalmi összefogás tartja életben. teszi Dantét. De senki nem ha­ragszik érte. Legfeljebb a fejü­ket csóválják az ügyfelek. „Ej- ej, Dante, hát te soha nem ko­molyodsz meg? ...” Dante pe­dig kerekíti a szemét és elége­detten vigyorog, boldogan bi­ceg haza, hogy kifordítsa zse­I assan megemelte bozon- ®" tos fejét és a túloldalra biccentett. A rácsos csatorna- nyílás mellett fekete korcs nyúlt végig. Oldalvást feküdt, de nyaka úgy megtekeredett, hogy az álla alatt lévő fehér folt tisztán látszott s élénk kontrasztot vetett a fogai közül kilógó lilás-piros nyelve mel­lett. — Mi bajod ezzel a döglött kutyával? Sóhajtott, majd még egy pil­lantást vetett a kutyára és el­indult a töltésoldal felé. Ütköz- ben mesélt. Van ugyan még valami oka. Daniénak, az üregapján kívül, az égvilágon senkije sincs. Az öreg is csak terhére. Nap nem múlik el anélkül, hogy kapatos ne lenne, józan pillanata csak akkor van, ha felébredve, a mámort ki törli szeméből. Nem kell sok az öregnek: két-három fröccs, annyira pedig mindig futja Dante itt-ott kapott fillé­reiből. Dante ugyanis nemcsak egy-egy tányér levest kap apró szolgálataiért, hanem olykor némi pénzt is, ami aránylag fix-jövedelmet jelent. Amíg a kecske a töltésoldalban szu­nyókál, Dante körútra indul. Becsönget itt is, ott is: tehet-e valami szolgálatot. Leküldik a pincébe gyújtósért, szalasztják a boltba fűszerért, doboz ciga­rettáért. Aztán a visszajáró ötven fillért a markába nyom­ják. Még akkor is, ha a Dante által végzett szolgálat nem a legprecízebb. Ez pedig gyakran előfordul. Dante hadilábon áll a számokkal — s néha elfizeti magát. Máskor só helyett lisz­tet hoz; esetleg a pincekulcsot hagyja el ... Egyszóval a sok­oldalú tisztség szörakozottá beit az öregapja elé..': M ondom, még soha nem láttam Dantét nekikese­redve. Nem is tudtam vigyorgó arc nélkül elképzelni. Most, éppen ezért megrendített a bá­natos tekintet. — Ml baj, Dante? — kérdez­tem. — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy se tegnap, se ma nem akadt munkám. Azaz, hogy egy órával ezelőtt felvittem Bartoséknak egy kupa szenet. Adtak két szelet vajaskenye­ret, jó vastag szalámikat szel­tek bele. Hát én megörültem, mert Igen éhes voltam. Gon­doltam, amíg a Dani puffado^ zik az oldalban, leülök egy padra, aztán még benézek va­lahová, hátha kapok egy kis lóvét, merthogy az öreg pipás, hogy nem ivott tegnap sem­mit. Akkor jó, ha részeg, olyankor nyugton hágy, nem szekíroz folyton. Leültem a padra és bontogattam a papír­ból a kaját. Egyszercsak oda tolakszik az a korcs fekete. Nem is tolakodott az, inkábD bicegett, elüthette valaki az elülső lábát. Lekucorgott elé- bem, oszt nézte, mi kerül elő a zacskóból. Ügy nézte, hogy majd kiesett a szemin. Hát én megsajnáltam. Már csak azér’ is, hogy bicegett, mint én. Meg hogy oiyan kóbor jószág... Ad­tam neki egy falatot. Elnyelte, mint a pinty, — Kevés ez ket­tőnknek, te — mondok —, eriggy a fenébe, én is éhes va­gyok. De nem tágított. Csak né­zett. Na jó, gondoltam, meg­osztom veled. Ketté törtem a kenyeret, igaz, a szalámit ki­vettem belőle, de a többit elé dobtam. Ne! így falatoztunk ketten. Jobban mondva csak én. mert a kutya befalta egy­ből. aztán tovább bámult. Tet­szett nekem, ahogy ott csóvál­ta a farkát. Meg aztán olyan okos pofája volt. Úgy mozgatta azt a fényeshegyú orrát, mint a nyűi. Röhögnöm kellett... Hir­telen arra gondoltam, hogy magamhoz fogadom.- Elfér. Majd meggyógyítom a lábát, aztán betanítom, hogy terelje maga előtt a Danit, ne koslas- son mindig a virágágyban. Meg aztán, amíg én házalok, ő majd szemmel tartja a Da­nit. Jó lesz. Csak füttyentek neki, oszt azt csinálja, amit kell. Így gondolkoztam magam­ban." Még a kajáról is elfelejt­keztem, zacskóstul ott tartot­tam a térdemen. Egyszer csak arra riadok, hogy a kaja kiug­rik a kezemből. Hát a kutya elkapta tőlem. Fogja a szájá­ban és gyorsan biceg arrébb. No, én egyből dühbe gurultam. „Az istenedet, te dög, hát ez a hála?!” — kiáltottam es mci- gemben megcéloztam egy kő­vel. A korcs kiejtette szájából a zacskói és nyüszítve farolt az út felé. Pontosan a teher­autó kerekei alá. Az autó egy pillanatra megállt, a sofőr rátn- kiabált. „A fene egyen meg, nyavalyás, nincs jobb dolgod? Mit ártott neked az a szegény jószág!” így mondta. Aztán to­vább hajtott. A kutya meg, két mellső lábával átvonszolta ma­gát a csatornáig. Ott felfor­dult. Hiába vittem utána a ka­ját .:. Hát így volt. A sínek mellé értünk. Dante a szemeit törülgette. Rámné­zett. — Tessék mondani, mért va­gyok én ilyen hülye? Nekem semmi nem sikerül. Pedig én mindig jót akarok.:; Csúnya arca komoly volt, homlokán a koravénség ráncai a füléig húzódtak. Orra. körül a szeplők idegesen ugráltak. — Milyen jól meglettünk volna ketten... — sóhajtotta. — Meg aztán én is parancsol­hattam volna valakinek:.. Nem tudtam, hogy kellene megvigasztalnom. — Ne búsulj, Dante — mond­tam végül —, majd szerzünk neked egy kutyát. S ha ráérsz, gyere fel, akad egy kis munka..: Nesze, addig is, előlegként... — S a markába nyomtam né­hány forintot. Arcáról egyszeriben leolvadt a bánat. Sárgás-barna szemei­be az alázat szökkent, s megült ott, mint alamizsnáért könvpr- gő rokkant a templom lépcső­jén. Formátlan, vékony ívű szá­jából előbukkantak kuszán nőtt fogai, s még jobban fokozták arcának diszharmóniáját, mi­közben vigyorgott hangtalanul. Csapott vállai remegtek, nagy. vörös tenyereit a nadrágja sz» rához dörzsölte. S egy-egy lé­legzetvétel között kettőt-hár- mat is nyelt, mint akinek meg­akadt torkán a falat, lekor döbbentem rá, hogy Dante, valahányszor vi­gyorog, befelé tulajdonképpen sír... — Igenis, kéremszépen, me­gyek délután. Megyek — mondta, s azzal gyors bicegés­sel felfelé kapaszkodott a töl­tésen. Még messziről is hallot­tam, amint a kecskéje után ki­abál: — Dán teee! Az anyád! Hova csatangoltál megint!... kéj ált tik ár. tÜ2 l9C lát köt fei; há< évi trie fóz áót feü for is. \'ez fee W fea 126 köl ha] hat Üli V>t1 áor fes< <• hö\ tla1 táj foir feh kési árá fen few A' L ^ »er fen Üli koz fes. » 1; kVa két. fe'e fee{ s fen. fek feni w febl fes< Wll folj éÖY fem Üg: feoi . 3V koz fele, fét fesz feji has t6s< feji 6gj két. fotó fen üa; feá: tzij áos hat: feu: Üli feri Teli fefc, tov, JSé hét ka. I Vár

Next

/
Thumbnails
Contents