Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
4! ESZ AKM AGT AROR5 Z A- Péntek, 1S63, november S3, Történelem és líra: művészet... Utóhang a „Körhinta“ felújításához A NOVEMBER 8-A és lS-s QtLqAlzeleJk Van ilyen összefüggés! Egy fontos megbeszél é• ™ sen a minap szóba ke• riilt, hogy a Diósgyőri Gép- %■ gyárban exportra kerülő CSZ » —2 automata gépsorok prog- % ram szerinti gyártása összese függ a szovjet mezőgazdaság ® előtt álló nagy feladatok siti .keres megvalósításával. Fel- ® hívták erre az érdekelt gyár- s egységek dolgozóinak figyel• mét és arra törekedtek, hogy ® a bonyolult gépalkatrészek ® gyártásában és szerelésében ® résztvevő munkások, techni- » ku sok és mérnökök vala- J mennyien meg is értsék a • munkájuk értelmét és szép- J ségét. — Különben is az emit berek mindig szeretik tudni. • hogy mit miért tesznek. • — No és, mindenki megérje lette a gépgyárban a CSZ—2, 1 és a szov.iet mezőgazdaság 2 fejlődése között az összefüg- a gést? — kérdezte a jelenlé• vök egyike a tanácskozás a szünetében némi értetlenség- ® gél. . “ — Úgy gondoljuk, igen — • válaszolta a kérdezett —, 2 mert. a gépek remélhetően a kellő időre és kifogástalan J minőségben — készülnek el. • Bár találkoztunk a gyárban 2 olyan vitázóval is, aki azt o állította: túlzás összeíiiggés- 2 be hozni a Diósgyőri Gép• gyárban készülő gépeket a • szovjet mezőgazdaság fejlő- J désével. Néhányan azt mond• ták; rendben van. elhisszük, • hogy az exportgépek határ• időre történő elkészítése és 2 elszállítása vaskos milliókat • jelent a gyár ezévi tervének • teljesítésében, bevételében, • és hogy ez befolyásolja kere• setünk alakulását, s a várható éwági nyereségrészesedést is. Ezért elkövetünk mindent, hogy a gépek elkészüljenek. De minek kell ezt összefüggésbe hozni még a szovjet mezőgazdaság fejlődésével is? — Mi pedig türelmesen magyaráztuk, hogy többről, van szó vitapartnereink egyébként helyes, csak szűkre szabott érvelésénél, mert a Diósgyőri Gépírván dolgozói a CSZ—2-es gépek mielőbbi elkészítésével segítséget nyújtanak a szovjet mezőgazdaság fejlesztésére irányuló nagyarányú program megvalósításához, az aszály leküzdéséhez, a mezőgazda- sági termelés fellendítéséhez. AJ\i még nem tudná, ezek az ügyes, modem automata gépsorok nem egészen egy perc alatt készítenek majd el egy mezőgazdasági rendeltetésű, öntözőberendezésekhez használatos mo tárházát. Az az érzésünk — fejtegette tovább —, siket-ült megértetnünk a többszörös áttételen bár, de mégiscsak meglévő — összefüggést a CSZ—2 cs a szovjet mezőgazdaság fejlődése közölt, sőt azt is, hogy a modern automata gépsorokkal, tisztességes nemzetközi áron, internacionalista segítséget nyújtunk a Szovjetunió népeinek... Valóban van ilyen összefüggés. Vannak ilyen összefüggések és kölcsönhatások!... Nemrég Roszlovban, fordított relációban is tapasztaltam ezt. Ott készülnek a Magyar- országon is jól isrnert SZK— i-es kombájnok... (csél közé cső mCísoridoszakban a miskolci Kossuth filmszínház — mindegy, hogy „anyaghi- ányból”-e, vagy más: kulturális, nevelő, tudatformáló kötelezettségét számba vevő meggondolásból — nem új darabot játszott, hanem, naponkénti váltással, egy-egy közelmúltbeli magyar játékfilmet újított fel. így került sor filmművészetünk kiemelkedő csúcsának, — a talán nyolc, ha nem ki- lenc évvel ezelőtti — Körhin- íá-na.k felújítására is, november 11-én. Sarkadi Imre és Fábri Zoltán e remekmívű alkotása már annak idején „megfogta” a nézőket: utat talált az egyszerű emberek szivéhez; de mindazoknak az igényesebbeknek a méltánylását is kivívta, akik filmben is úgy szeretik az igazán magasrendű művészetet, ha a darab nem rugaszkodik el, a költőiség légkörében sem, a realizmus talajától, Figyeltem a „reagálást” a felújításra, magamon is, és a közönségen is. A mérleg: kedvező. A Körhinta: nagy film. És leginkább perdöntő módon éppen azt bizonyítja, hogy csaknem egy évtizeddel a bemutatója óta sem fáikul f; meg. Ellenkezőleg: nőit. Nagyobb és súlyosabb, lett. Ma már nem csupán .Jcimagasló” filmalkotásnak érezzük, Többnek: maradandónak ... Társadalmi talaja: belépni-e a termelőszövetkezetbe vagy nem belépni, illetve visszalépni onnan; boldog lehet-e a szülők kegyetlen, ősi szokásának, úgynevezett „törvényének” („A föld a földhöz házasodjék!”) hadat üzenő fiatalok szerelme — ez a társadalmi talaj, hála a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének, immár történelem.. De ahogyan ezt a film akkor, amikor még jelen volt, felmutatta, és felmutatja, valahányszor — reméljük: minél többször! — újra jálsz- Rzáik, vagyis: az emberek lelkében, érzésvilágában, valóságos életük mindennapi jeleneteiben, — az maradandó ... Persze: szomorú gondolatok is támadnak bennünk. Sa rkadi, aki e film szövegkönyve szerint is, útban volt ahhoz, hogy a magyar szocialista realizmus egyik megteremtőjévé s majd klasszikusává váljék, ettől messze elkanyarodott, megha- sonlott önmagával és a világgal, világnézetével Is — menynyiben maga gyengeségéből, mennyiben mások hibájából, azt most itt ne firtassuk —, és nincs az élők sorában. Ugyancsak tragikusan és szívszorí- tóan korán pusztult el Sós Imre, a Körhinta, felejthetetlen férfi'főszereplője ... Filmgyártásunk pedig azóta is csak „kísérletezik”, meg „utat keres”... .ló film helyett arról készít filmet, hogy miért nincsenek jó filmek!... PEDIG A JÁRHATÓ út, a követhető indítás ott van a Körhintá-ban: események és líra, játék és fényképezés tökéletes összhangja! Kevés szöveg, de abban valódi költészet. Mozgalmasság, de benne nyoma se a „megrendezettségnek”. Népélet, konkrét családi konfliktus, de benne: az „általános emberi”. Célbataláló közvetlen egyszerűség hordozza itt, mert csa;k az hordozhatja a magas művészi színvonalat. Aid. kor társként élte át e film világképét, és akinek a számára ez már valóban történelem, a szó szokásos értelmében: egyaránt így érzi. És szí'v- szorongva figyeli a vásznon a két, egymásnak rendelt „modern” parasztfiatal nem köny- nyű küzdelmét a boldogságért, az új életért; az értelmes, okos, de makacs apát, aki még akkor is csak éppen beletörődik az új és jobb világba, amikor A hangversenylátogató közönség a koncexlévad eleje óta érthető és jogos érdeklődéssel várta a Miskolc szimfonikus zenekarának újjászervezéséről szóló híreket és a bemutatkozási, Ha kicsit nehezen is. de megoldódott ez a gond. és a hétfő esti hangversenyen már új összetételben hallhattuk zenekarunkat, amely sok rokonszenves fiatal muzsikussal, bővült. Együttessé még eleve nem kovácsolódhatott; a zenekar, de szép reményekre jogosít. A. lehetőség sokat jelent, sok lelkesedést, muzsika,szeretető!, fiatalos lendületet, a tanulás következtében állandó fejlődést. De egyelőre a nagyzenekari gyakori at hiányát is jelenti és természetesen az ösz- szeszokottság hiányát is. Az elhangzott hangverseny alapján örömmel hallottuk a szép hangú vonósrészleget, de a nem mindig helytálló rézfúvósök szereplését is. ságos, valóságában is szárnyaló körhinta-jelenetet és motívumot; az élettől és indulatoktól duzzadó lakodalmi forgatagot; a közösség, az új élet hívó szavát: az újra meg újra más-más „hangvétellel” felcsendülő gyönyörű népdalt; a sűrűsödő tragédia fölé kerekedő hitet és akaratot, a gonosz önzést térdre kényszerítő bájosságot és poézist.. . MOST DERÜL KI Igazán: nemcsak számvetés és tanú- ságiétól a Körhinta, hanem bátor tett és művészi remeklés. Most derül Id igazán: csak az írhat nagyot és maradandót a népről, az játszhatja hitelesen és szépen a népet, áld — belőle való vagy eggyé válik vele, de mindenképpen: érette és általa él... — Ez a Körhinta „leckéje”! Saját érdekükben is ezt kellene megtanulniok* azoknak, akik az életet csak irodalmiművészeti „problémákban” látják: az „el efántcspn Hornyok” lakóinak, a belső -„művi” viták ködlovagjainak! Ne legyen csekélyebb a tehetség, de párosuljon elmélyedőbb és állandóbb szorgalommal! Ne fogyatkozzék az öntudat, de mérsékelje göggé-f aj utastól a szerénység, az emberségesség: a dolgozó ember tisztelete!... Gyárfás Imre nekax további munkáját. Az első hangverseny meleg fogadtatása a miskolci közönség no- konszenvéről tanúskodott. Hisszük, hogy ez a jövőben a színvonalas koncertek alapján tovább fog növekedni. A hétfői hangverseny értékét Beethoven V. szimfóniája adta meg Németh Gyula vezényletével. Ennek is különösen a Hl. és IV. tétele. Az első tételt mindkét részről, a karmester és zenekar részéről egyaránt kezdeti idegesség telte egyenetlenné. Az indítás tempóját kissé hajszoltunk éreztük. Kétségtelenül egyéninek tartjuk, de egy kicsit modorosnak is. A II. tételhez még túl friss a zenekar, viszont szép volt a II,I. és IV. tétel, hangzásban kiegyensúlyozott, technikailag és formailag is jó megoldású, művészileg jól fogalmazott. A Beethoven szimfónia szép sikert hozott a karmesternek és zenekarnak, a közönség igen hosszantartó elismeréssel fogadta az előadást. A Homérosz Irodalmi Kör szerzői estje Miskolcon Budapest és több vidéki nagyváros után Miskolcra látogat a vak írókat és költőket magába, tömörítő „Homérosz” Irodalmi Kör szerzői gárdája. A körnek ezt az immár hetedik. szerzői estjét a Hazafias Népfront mirosi bizottsága rendezi, A szerzői est előkészítésének híre általános érdeklődést és mély rokonszenvel ébresztett nemcsak a közönségben, hanem a, helyi művészek között is. Elsőnek ajánlotta fel támogatását és közremúlcödését a Mislcolci Nemzeti Színház KISZ-szervezete, amelynek nyomán az eredetileg tervezett ,irodalmi műsor zeneszámokkal is bővült. Fellépnek ar. esten ősz Ilonka és Kovács László, a színház tagjai, Ivánffy Flórián zenetanár; továbbá Herédy Éva, a Miskolci Nemzeti Színház karnagya is. A műsorban elhangzó költeményeket és elbeszéléseket részben a. szerzők, valamint Gamma Erzsébet és Dobránszky Zoltán, a. színház tagjai adják majd elő. A szerzői estre december 9- én este. fél hét órai kezdettel kerül sor a Zenepalota nagytermében. Jegyek, a. tömegszer- vezetek, vállalatok közönségszervezőinél, valamint a helyszínen is kaphatók. Hasonlóan nagy sikert aratott, Liszt: Magyar fantázia című művének előadása. A fantázia címet viselő rapszódia ma is és még sokáig biztos közönségsiker. bármilyen megoldási színvonalon. —viszont Németh Gyula képességeihez nagyon kisszerű feladat. A közreműködő zongoraművésznő. Katona Ágnes előadását szívesebbem hallottuk volna valamivel színesebbnek, szabadabbnak, kifejezőbbnek, hiszen csupa „szívmalegítö” daliam megszólaltatása. a feladat,. A siker így sem maradt el és ezért még egy ráadásra is sor került. A hangverseny első száma Corelli: Concerto grosso-ja, a vonósok szép hangját mutatta meg Szólót játszott Nagy István,, Gál Károly, Gombás Ferenc. Az első hangverseny sok tanulsággal szolgált. Pozitív és negatív vonásaival együtt hi- hetően nem kerüli cl az érdekeltek figyelmét. SZÍNHÁZ MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ November 29: Leányvásár <71. Bérletszünet. November 30: Az ember tragédiája (7). Bérletszünet. December 1: Leányvásár (3). Bérlétszünet. December 1: Az ember tragédiája (7). KAMAEASZINHA* November 29: Elveszem a feleségem C7), November 30: Elveszem a féleségem (7). December 1: Elveszem a feleségem (3). December 1: Elveszem a feleségem (7). Országgyűlés! Képviselők és megyei tanácstagok beszámolói November 30: Galkó Latfos ors-z. gyűl. képv. ós dr. Tóth István megyei tanácstag, Edelényben, 18 órakor; Loy Árpád orsz. gyük képv., Ormosbányán, 13 órakor; Harmati Sándor orszT gyűl. képv. és Tóth Bertalan megyei tanácstag, Mezőkeresztesen, 16 órakor; dr. Deeco Jenő orsz. gyűl. képv. és dr. Mollier István megyei. tanácstag, Bükkábrányiban, 18 órakor. — A BORSODI gépállomásokon még 115 erőgép dolgozott kettős műszakban a® elmúlt dekádban. A mezönyárádi gép. állomás körzetében például 20 traktor működött éjjel nappal. •x-***-:«:**-*******-™--****-**-:«:-*-::^^ »***»***«*»»*• V. Zolán íren már szinte jóvátehetetlen ül késő; a jelképességében is valóÁ Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Érdeklődéssel varjuk a zebetonszalagja hirtelen magas hegyek közé fut. előbb beleszorul a keskeny völgybe, azután egészen eltűnik benne. A Sátor-hegy állja útját kígyózasának, lombjától megfosztott., barnára komorul!, erdőség sűrűje sejlik az áttetszőén kék égig kúposodva. A begyen innen kis hazak villognak a lejtőkön, és a Nap aranyfényébo belevörösödnek a sziklák. E szín adott itt nevet mindennek: a hegy Vörösbérc, a völgy Vörösharaszt. Mint nevében is, kemény a bérc, és szelíd, lágy a völgy — az őszi haraszt. Megállók. Nem megyek el a Sátor-hegyig, mert tudom: itt lakik valahol az, akit keresek, akit már ismerek is, bár még sohasem láttam. Valahol itt van a házuk a sziklák alatt, a liarasztnak nevezett völgyben, valamelyik facsokorban, a csupasz ágak alatt. Ügy magyarázták, hogy mielőtt Sátoraljaújhelyre érnék — forduljak balra. Megyek hát. Kilométernyire a betonúitól, horhosban vezető út mellett, csenevész kökénybokrok közt nagy falka bárány legelészik.'A nyár maradékát, a megfonnyadt füvet rágcsálják és ártatlanul, ijedten néznek a jövevényre, őrzőjük komortekintetű, ötvenes férfi, botjára támaszkodik. Tőle kérdezem : — Hol lakik itt‘Szilágyi István? Jó hozzám a szerencse, mert a férfi bemutatkozik, hogy ő lenne az, mi célból keresem. Mondom neki, hogy nem is annyira rá, mint inkább a fiára lennék kíváncsi. — A gyerek iskolában van, a gimnáziumban' Üjhelyen — mondja az apa, és éneklős. lassú beszédéből a mezők szeli d- sége csendül. Hív, hogy menjek csak, itt a házuk, alig száz lépésnyire. hogy kíváncsi vagyok a házra. Sőt. kíváncsi vagyok mindenre, ami e völgyben és környékén fellelhető s ezzel együtt egy ifjú emberre vagyok kíváncsi, arra a fiúcskára, akinek neve innen pattant ki, e szelíd völgyből és a fölötte vöröslő sziklák közül. Talán vannak még, akik emlékeznek rá. Két esztendővel ezelőtt a Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Rádió .Ifjúsági Osztálya közös pályázatot hirdetett az Űttörőszövetség. megalakulásának 15. évfordulójára. A pályázaton csak úttörők vehettek részt. Ennek a pályázatnak irodalmi első díját az akkor 13 éves Szilágyi István nyerte meg „Életem regénye” című írásával. A „regényből” részleteket közölt, a rádió s már akkor felfigyeltem az írás gazdag lírai sására és a gyermek-szerző virtuóz, ám szépségesen egyszerű képleírására. Az „Életem regénye”, persze, nem regény, legalábbis a szó valódi értelmében nem az. Jó hosszú írás, inkább elbeszélés, de még pontosabban: egy tanyai Tiucska vallomása arról, hogyan él a sziklák között. Meglepett ez a vallomás. A természet alapos" ismerete, a kitűnő megfigyelés, a részletek és az egész pontos látása, egyszóval; valami őstehetség csendült ki az írásból. Természetesen: gyerekes volt Bünden. A gyerek látott, a gyerek figyelte meg a terPERSZE, AZ úr M O N DATO l< ÉS KÁKAÁQYÓK mészetet, és a gyerek szerkesztette meg a történetet is, amelynek keretében Ids életét gyerekesen ugyan, de igazán színesen, lírai megfogalmazással elmesélte. Gyerekes volt a történet, gyerekesek a képek, hasonlatok, még a mondatszerkesztés is, dehát az írás éppen ezért lehetett mélységesen igaz és reális,. Nos, hát ezt a fiút, a kis életregény szerzőjét kerestem én a vörös haraszti völgyben. Előbb az édesapjához volt szerencsém. Nyugodt, kicsit fáradtnak látszó ember. Tíz éve élnek itt, a sziklák alatt. Idősebb Szilágyi István a szomszédos károlyfalvai Szorgalom Termelőszövetkezet juhásza. Ebből élnek, természetesen. Az apában a fiút kerestem, illetve: megfigyeltem azt, milyen szavakon nevelkedett ar. a gyermek, aki 13 éves korában sikeres „regényt” írt;. Annyit mondhatok: szép szavakon. Igazi magyar beszéden. Mert az apa is, bár beszéde lassú, lírai hangon. képletesen beszél, tehát a lehető legtökéletesebben adja vissza azt, amit az ember egész élete során megfigyel. Ezen a beszéden nevelkedni igen nagy szerencse. Sajnos, mintha kihalóban lenne már az ilyen szép, ösztönösen szavatos magyar beszéd. Pedig aki ímj. és tanítani akar, annak valahogy ilyen beszédet kellene tanulnia.. Az apa. a hegyoldalt, nézte. A szőlőtermő föld húsára szegezi« tekintetét, mereven figyelt, mintha már a közelgő léi hótakaróját is látná, vagy odavárná, oda, a csúcsok tarkójára, ahol nem emelkedik tovább a szőlősor és kezdődik az erdő. Egy kérdést tettem fel s azon gondolkozott. Sokáig gondolkozott, mert a kérdés így hangzott: — Ki tanította a gyereket ilyesmire? Ki is? Idősebb Szilágyi István még sohasem gondolkozott ezen. Valahogy egyszerű volt ez, mint az is egyszerű, hogy tavasszal kinőnek a rét zöld hajszálai és friss mezőbe megy legelni a bárány. Ezen sem kell gondolkozni. Mindenképpen mep^irténik. A természet intézkedik. Ilyesmi történhetett a fiúvá! is. — Nem tanította őt senki sem — felelt végül az apa, majd újabb hosszú hallgatás után hozzátette: — Mindig maga tanul a gyerek. Sokat olvas... Én nem jártam iskolába, írni sem tudok. Bementünk a. lakásba. Felesége és tíz éves kislánya fogadott. A kislány pajkos, eleven, bőbeszédű. Más, mint az apja. Ar. apa beszéd közben csak igennel és nemmel felelt, mindig akkor, ha kérdeztem. Az eyész emberből éreztem, hogy konokul élte és éli az időt, falkája mellett szolgálja az évadokat s ha kell — ura és szerető szíve a családnak. A Pista gyerekről beszéltünk. Anyja teleírt füzeteket és rajzokat tett elém. A kislány méternyi hosszú hajót hozott be. Azt is a fiú csinálta. Remekmű volt. Árbocokkal és kákaágyúkkat. Pontos méretek, miniatűr mása egy nagy hajónak, amit Pista a képeslapban látott. Tehát nem csak irodalmi tehetség, hanem műszaki érzék is lázong a fiúban. Sőt, rajzol is. Az iskolában meg, itt a tanyán, úttörővezető. — Mi hát? Mi akar lenni? író? — Nem — felelt az anyja. — A hajókat jobban szereti, mint az írást. De azért rengeteget ír és olvas. LEGÚJABB művét, a „Határon át” címűt kezdtem ol- ____________vasni. Ütimapló ez — a lengyelországi útról. Az utazást és a táborozást írja le. Részletesen és meglepő gondolatokkal. Ez a gyerek meglát mindent és a leglényegesebbekre irányítja a figyelmet. Például. „Rosszul találták ki a mi egyenruhánkat. Szépnek szép, de mert kék és fehér, hát hamar koszolódik. A lengyel úttörőké szürke. Szép is, jő is. Nem látszik meg rajta a piszok. Jó lenne, ha a mi egyenruhánk is szürke lenne. A kék és fehér úttörőruha nem gyerek ekre való...” No, tessék. A gyerek jobhan tudja, milyen ruha. való a gyerekre, mint á sok okos felnőtt. Mert Szilágyi Pistának igaza van: gyerekre nem való a kényes ruha — hamar bepiszkítják. Lám, a lengyel úttörőké szürke. Ott belesebbek voltak, a felnőttek ... Kifelé menet a. gazda megmutatta nyáját Majdnem négyszáz birka. Sok a baj. Kevés a takarmány, kevés a hozam és kevés a kereset. De azért büszkén mutatta. Büszke volt arra. hogy az ő falkája kolompol a fák alatt és a.z akolban is, Eü büszke volt. a fiára is, akit ugyan nem ő tanított, de: — Én neveltem —- mondta. A fiút, a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnáziumban találtam meg. Kitűnő tanuló. Csendes, kicsit félszeg is. De mozdulatai Ás szavai arról árulkodnak, hogy. kint, a tanyán szarvasokkal, és almafákkal barátkozik. Arról, hogy még a lepkék lelkét, is érti. Megkérdeztem tőle: — Mi szerelnél lenni? író? — Nem — felette határozottan. — Csak írok. — Hát akkor, mi a vágyad? — válaszolt azzal a szóval, amely«él szebbel, ifjú ember ki sem mondhat. — Minél többel tanulni. Ennyi a vágyain. Azután majd elválik, hogy mi lesz belőlem... Majdnem felkiáltottam örömömben. Hiszen ez nagyszerű. Ez a fiú nem ringatja magát hiú ábrándokban. Tanulni! — Ebben látja a jövőjét. És igen jól látja. Meid a tehetség — bármilyen tehetség — is csak akkor ér valamit, csak akkor bontakozhat ki igazában, ha rengeteg tanulás egészíti ki. Szilágyi Pista ezt tudja. És ezzel mindent tud. Ennél egyelőre nem is ken többet tudnia! — TANULNI Sxendrel 3énséf
