Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

BSZAKMAGTARORS2ÄÖ Vasárnap, 1953. november 3, 6 Mit mond az építőművész és a statikus? Á. villamosban Játszódott le b következő kis jelenet. Meg­szólalt a férfi: — Ölj át szívem ide a bal oldalra, innen jobban láthatod. Élőbukkan hamarosan, mert pompásan kivilágították. del ezután Angliába utazott tanulmányútra. Időközben a tanulmányúiból „bemutató” út lett, ugyanis Angliában ha­sonló létesítmény megépítésé­vel bízták meg Korszerűség, monumentalitás, finom ívék — ezek jellem­zik az új kilátót. Már a Széchenyi utcán dö­cög a villamos, később elhagy­ja a Hunyadi utcát is; 'sajnos nem bukkan elő a kilátó. Ezen a napon (hétfőn) nem volt kivilágítva. De még ez a körülmény sem feledtette ve­lünk a felfedezés örömét: vá­rosunk lakói, az országból ide látogatók és a külföldiek is számolnak ezzel az építészeti remekművel. Az érdeklődésnek megfelelő súllyal lapunk is többször foglalkozott e látványos, új lé-' tesítménnyeh De úgy látszik nem eleget, mert számos olva­só érdeklődött . az alkotók iránt. Nos, ezúttal néhány „ku­lisszatitok” felfedése mellett szólunk az alkotókról és'a mű­ről * Esztendőkkel ezelőtt, egy csendes szavú mérnök, Iiófer Miklós, a budapesti Középület- tervező Vállalat főmérnöki szobájában tervrajzokat, ma­ketteket mutatott be az újság­íróknak. A különös véletlen úgy hozta, hogy e sorok írója elé került az Avasi kilátó né­hány változata. (Szóba került akkoriban az egri színház, a salgótarjáni kórház és még né­hány közintézmény.) Akkor ta­lálkoztam utoljára a fiatal építészmérnökkel, mert rővid­Az avasi kilátóra vonatkozó elképzeléseit, még akkor je­gyeztem le füzetecskérobe. — Miskolcon az Avasra (mondotta pontosan két esz­tendővel ezelőtt Hófer Miklós) egy romantikus tornyot ter­veztünk az eredeti elképzelés­nek megfelelően. E torony ki­látónak épült volna, de időköz­ben szerencsés sugallatok kap­csán kettős, illetve hármas funkciót kapott! A tervezőnek és a statikusnak ezután az volt a feladata, hogy ötvözze az igényeket; helyet kapjon a tv, az URH, a presszó és nem utolsó sorban a jó kilátásra vágyó közönség. így szelídült a romantika a mához, így szü­letett meg egy korszerű, de egyben szimbolikusnak mond­ható torony, amely tűszerűsé­gével, karcsúságával egy ki­csit a magasságok felé törő embert példázza. A statikussal, Vörös György- gyei való találkozásom friss, újkeletű. Ö jelen volt az ünne­pélyes átadáson is. Erről a szép aktusról levelében értesí­tette fiatalabb kollégáját. Az épülő toronyról menet közben is hírt adott fényképek segít­ségével, s most nemrégiben egy egész foto-dokumentációt küldtek Hófer Miklós londoni címére. A válasz mindig ez volt: „Alig várom, hogy személye­sen is láthassam a kilátót.” Ügy hírlik: decemberben befe­jezi munkáját, hazajön. Vörös György büszkén vall az eddigi legnagyobb lélegzetű statikai munkájáról. — Bizonyára hallottak róla, hogy a múlt. században lesza­kadt a Themsének egy óriás hídja. Ez a híd képes volt há­tán viselni monstrum-terheket, de amikor egy század katona­ság díszlépésben végig vonult a hídon — leszakadt. Több eh­hez hasonló példa szolgált a kilátó statikai újszerűségének, szerkezeti részének, anyagának megalkotásához. Számításain­kat szinte össze sem tudnánk gyűjteni. — A város lakóinak kíván­sága változatlanul a karcsúság „titkára” és a torony statikai kérdésére irányul. — A kilátó önsúlya 1200 tonna. Ez tetemes mennyiség. Korábban statikailag is két el­BORSOD1 GYULA: elterülő épület-alap több sta­tikai gondot megoldott volna. Ám a forma senkinek sem tet­szett. Tulajdonképpen nekem sem. A jelenlegi toronynál töprengésre adott okot a hat­szögletű, nagy kiterjedésű, az építmény közepén elhelyezke­dő büfé. Vasbeton elemele, vasszerkezeti megoldások tet­ték és teszik lehetővé, hogy ha történetesen több száz ember a büfé egyik oldalán helyezke­dik el — nem dőlhet össze a torony. Egyébként a lépcső­variációk — túl az esztétikai megoldáson — statikai célokat is szolgálnak. — Milyen a torony ldlengési! | foka? — Erős szél esetén 45 centi­méter a kilengése 62 méteren felül; Ezt jószerével az „árbóc- kpsárban”, vagyis a büfében ülők észre se veszik. Érdekes még, hogy ha egyik oldalát tű­zi a Nap, 15 centimétert moz­dul ki a torony. Természete­sen ez a jelenség hőhatással magyarázható. — Miért „mozog” a feljáró lépcső? — Ez a terhelésből adódó rezgésszámokkal függ össze. A Duna-hidak is rezegnek, de Feliér Bori tanító lesz Zömök matyólány, nyíltszívű gyerek,- a rét virága, sokszirmú margaréta. Bogár szemébe szép gyermekszémek Írisze mélyül, kezében kréta. Tizennyolc éves fiatalsága piros szegfűit szétosztja itt a vidám csapatnak, — Hallgasd a hangját! A friss pataknak csengése lehet ennyire tiszta ha tavasz-hírrel fut a mezőn ele, — Szavai fényes, aranyos kulcsok, nyitogatják a gyermeki lelket, gyönyörű kaput a végtelennek. Tanítónő lesz, már tudja milyen fenséges szép az értelem arca, A kis falucska kedves varázsa i szívére vonta, tenyerén tartja. Innen ki nem lép, barátja lesz itt, mosolya, szíve, s lelke a népnek, Ügy néznek rá már, akár a szépen növő vetésre, — ö ide tért meg. Tanítónő lesz, szíveket őriz, új tartalommal új igét hirdet S oly szépen hajlik munkája mellé, mint mikor anyja kisgyermekének hótiszta gyolcsból varr kicsi inget. Kabaré-író Miskolcon A kilátó szép és érdekes megoldású lépcsőrészlete Néhány héttel ezelőtt a Ma­gyar Televízió egyik tarka mű­sorában villámtréfa hangzott el. A falu közbeszól volt a cí­me, szerepeit Tompa Sándor és Csákányi László játszotta, szerzőiéként pedig Horváth Dezsőt jelölte a műsor. Miskol­con és Borsodban igen keve­sen tudják, általában a tarka műsorok egyes darabjai szer­zőinek nevét ritkán jegyzik meg az emberek, hogy ez a Horváth Dezső azonos a rádió szombat esti vidám műsorai­ban gyakran hallott Horváth Dezsővel, végül pedig azonos a { miskolci postaigazgatóság egy ! nagyon elfoglalt dolgozójával. ? Horváth ugyanis posta-műsza- { ki felügyelő, és szabad idejé­ül ben, amikor felelősségteljes 'munkája után pihenést kíván, ír. ír szerényen, talán eltúlzott szerénységgel is, saját szemé­lyét a szürke háttérbe szorítva, rövidre fogott, magvas írásai- . val bírál, szórakoztat, dicsér és J pellengérez. 5 Miként került a postatiszt­! ■' viselő a villámtréfák, kabaré­jelenetek, sőt háromfelvonásos művek írásához? Az irodalom ilyen lelkes és tisztelő művelő­dj je, alá írói. körben nem forog, !j az irodalmi berkektől távol él, miként jut el a posta forgal- J mi-műszaki munkáitól a rá- ^ diókabaré írásáig? Erről be- • szélgettünk a minap Horváth Dezsővel. — Ha nagyon messzire akar­nék visszamenni, azzal kellene kezdenem, hogy már középis­kolás diák-koromban szeret­tem a színjátszást, — emléke­zik — írni azonban csak a fel- szabadulás után kezdtem. A felszabadulást követő időkben igen sokat szerepeltem kultúr- csoportokban, s visszaemlék- szem, mennyire hiányzott az időtájt a megfelelő villámtré­fa, kabaré-jelenet, a csípős hu­mor. Sokat jártunk vidékre a postás színjátszókkal, jártuk a bányatelepeket. Általában én láttam el a műsorközlő tisztet, s magamnak kellett írnom a. képzelés forgott közkézen. Az egyik: széles, elnyújtott épü­letre helyezi a tornyot. Itt az A Mjáxő lépcsőik hangulatosan lilesakednak A BanfitejtH» focmáiahox. azok is és a kilátó is abszolút! veszélytelen. ! — A formáról még nem be-J szeltünk. — Korunk tele van izgal­makkal, lázas tettvággyal. Ez vonatkozik az irodalomra, a képzőművészetre, a színművé­szeire, általában a művésze- . tekre, köztük az építőművé- í szetre is. A kilátó és a büfé) hatszöge bár szabályos forma, a tű-torony „elüt” ettől. „Me- Í rév” komiponáltságú a lépcső, de az egész torony együttvéve monumentalitást és kellemes nyugtalanságot áraszt. Az volt a célunk, hogy alko­tásunk a viliódzó, gyorsan ala­kuló város ritmusához igazod­jék. Ha a villamosban jobb ki­látást kereső házaspárra, ön­magunk és barátaink vélemé­nyeire gondolunk: Hófer Mik­lós és Vörös György elérte célját. Párkány László konferansz-szövegeknt. Vala­hogy ezzel kezdődött. Aztán a konferansz-szövegek lassan dialógusokká alakultak át, és ma is kevés szereplővel meg­oldható jelenetek, kabarétré­fák alkotása izgat leginkább. Nem sokkal ezután 1947-ben megalakult az első bábszínház Miskolcon. Bekapcsolódtam annak a munkájába, játszot­tam és írtam bábjeleneteket. Az egyik ott bemutatott dara­bom témáját felhasználva ír­tam meg később a színházban játszott Pávaszem kisasszony című gyermekdarabomat. A Miskolci Nemzeti Színház színpadára először 1955-ben jutottam el: a rövid életű Bors Színpadon mutatták be egy rövid jelenetemet. — Hogyan került kapcso­latba az országos szervek­kel, az utolérhetetlen pub­licitást biztosító rádióval, televízióval? — Első díjat nyertem. 1957- ben a rádió pályázatán, A többi tőled függ című villám- tréfámmal. Ezt. a villámtréfát egyébként a rádió többször su­gározta. Egy év múlva újra résztvettem a rádió egy pályá­zatán és hétszáz pályamű kö­zül az első tíz közé került az Emberbarát című szatírám^ ugyanakkor Miskolcon is ala­kulóban volt egy kisebb művé­szi vállalkozás, a Fele-vízió együttes, amelyben a Miskolci Nemzeti Színház fiatal tagjai szerepeltek, a műsorokat pedig én írtam. Ez a. kis együttes akkoriban minden szombat es­te adott egy rövid szatirikus műsort a miskolci rádióban, majd Zsákbamacska címmel összegyűjtve a legjobb műsor­darabokat, több előadást tar­tott Miskolcon és a város kör­nyékén. Tréfáim rendszeresen, szerepeltek a miskolci rádió szilveszteri műsoraiban. Visz- szatérve az országos szereplés­re, meg szeretném említeni; hogy daralxim szerepelt a rö­vid éle tű Üj bonboniere kabaré műsorában, majd felfigyelt je­leneteimre a Magyar Cirkusz és Varieté, amelynek azóta ál­landó bedolgozója, vagyok. A Fővárosi’ Nagycirkusz és az utazó cirkuszok számára igen sok bohóctréfát írtam, amelyek közül többet a televízió is köz­vetített a porondról. A rádió ismert és népszerű szombat esti kabaréműsoraiban is szá­mos alkalommal szerepelt egy-egy villámtréfám, szatí­rám, és az elmúlt szilveszter­kor az ó-évet búcsúztató mű­sor szerzői között, is szerepel­hettem. A televízió is átvette a rádiótól egyik tréfámat, amelyet nemrégiben sugárzott. — Szerepelt Horváth elv­társ a miskolci színházban; mint említette, cs tudjuk, hogy műkedvelő színpadok is rendszeresen műsorra tűzik alkotásait. — A Miskolci Nemzeti Szín­ház 1960 elején mutatta be.a Pávaszem kisasszony című gyerekdarabomat. Ugyanakkor az évnek a végén pedig a Pi- nocchiót láthatták a miskolci gyermekek. Mindkét darabot átvette és bemutatta Budapes­ten á Guttenberg Otthon gyermekszínháza is. Nem let­tem * hűtlen a bábjátékhoz sem. Írtam, a közelmúltban is egy bábjátékot, amit sokszor bemutattak, írtam alkalmi gyermekműsorokat a József Attila Művelődési Otthon ré­szére, írtam egyfelvonásost Déryné életéből, amit a ruda- bányai bányász-színjátszók a közeljövőben mutatnak be. Rendszeresen segítek műsorok összeállításában, megírásában szakszervezeti csoportoknak, s így több kisebb jelenetem sze­repel öntevékeny csoportok re­pertoárján napjainkban is. — Hány vülámtréfát, jele­netet írt eddig, illetve há­nyat mutattak be. 1 — Meghaladja a százat a be­mutatott tréfáim, írásaim szá­ma. És azt hiszem végezetül, nemcsak a magam nevébep említem meg kívánságként: ' jó lenne Miskolcon létrehozni egy kabarészínpadot. Sietve búcsúzik, várja a fe­lelősségteljes mindennapi munkája a postaigazgatóságon. (bm)

Next

/
Thumbnails
Contents