Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

ißjfitörtöfc, 1963. november 28, *S*ATSMAGT:CaOR5*AO S ígéretes változások a miskolci járás termelőszövetkezeteiben Egy lengyel újságíró Miskolcról Nem tudom, szükséges-e, de Eemmiként sem fölösleges meg­említeni, ha munkánk vala­mely területére általában jel­lemző, hogy még a tökéletes objektiv és szubjektív feltéte­lek biztosítása mellett is las­súnak tűnik a fejlődés, hosz- szabb idő szükséges ahhoz, hogy a befektetés gyümölcsöz­zön, akkor az elsősorban a me­zőgazdaság, a termelőszövetke­zetek termelése, fejlődése. Hi­szen akár száz új gép beállítá­sa, avagy új gazdasági épüle­tek egész sora is csak egy év, de reálisan számlálva, csupán évek múltán jelentkezhet kéz­zelfogható termékekben. Jó ezt elmondani azért is, mert akad­hat — és valószínűleg akad is «— olyan érdeklődő, olyan szemlélődő, aki — csak a kül­ső jelekből, esetleg néhány jel­lemzőnek tűnhető számadatból ítélve — azt mondhatná most 1963 őszén, hogy a miskolci já­rás termelőszövetkezeteiben, különösen a tizenhét, 1962-ben mérleghiánnyal zárt közösség­ben egy esztendő alatt nem tör­tént semmi változás. Pedig tör­tént. Sőt, igen jelentős előrelé­pés történt. Természetesen nem úgy tör­tént változás, hogy ahol az el- j múlt évben csak egymillió fo- I cint értéket termeltek, azt ez évben meghúszszorozták, hogy ahol tavaly csak 15 forintot ért egy munkaegység, ott most szá­zat ér, avagy ahol nem voltak gazdasági épületek, most új majorok ontják a hízott állatok százait. Sőt, ahogy a járás ve­zetői mondják: — ha csak a számokat nézzük, nem sok a változás a tavalyi évhez viszo­nyítva. Most is, több mint 17 közösségben a tervezettnél ki­sebb lesz az egy éves termelési érték, mégis, valamennyi kö­zösség többet termelt, többet és más értékkel mérhető munkát végeztek ez évben a járás ter­melőszövetkezetei, mint példá­ul 1962-ben. Jobb vescíés Az idén a kalászosféleségek termelésére kedvezőtlen volt az időjárás. Persze; ha 1962-ben megfelelő a talajelőkészítés, a talajjavítás, a vetés időpontja, ez némileg enyhíthette volna a kemény tél okozta károkat. Azonban a kenyérgabona ter­mésben esett kár értéke meg­haladta a jáfás termelőszövet­kezeteiben a 18 millió forintot. Ez az összeg, harmincnégy ter­melőszövetkezetet számlálván, több mint félmillióval növelte volna egy-egy közösségben a tagság jövedelmét, sok helyen 8—10 forinttal a munkaegység értékét. Mindjárt, más, már e tényezők figyelembe vétele alapján is a termelőszövetkeze­tek éves munkájának megíté­lése. Hiszen a kenyérgabona termésben objektív ókok miatt bekövetkezett csökkenést más termény-féleségekkel, — s az előző évekhez viszonyítva mindezt jobb, szervezettebb, hozzáértőbb munkával — kel­lett pótolni. Csakis így lehe­tett. biztosítani, hogy nem csök­kent, hanem egyes közös gaz­daságokban nőtt az egy szán­tóegységre eső termelési érték és néhány helyen nőtt a mun- kaegység értéke is. Az elmúlt évben még sok hi­bával, hiányossággal, megany- nyi gonddal küzdő arnóti, har­sányt, sajókeresztúri, hemád- németi termelőszövetkezetek például minden tekintetben je­lentős fejlődést tudnak maguk mögött az elmúlt néhány hó­nap rövid távlatában. A járás vezetői, a szakemberek sok te­kintetben a már régebben meg­erősödött közösségek előtt em­legetik a négy tsz munkáját, eredményeit. Ehhez természe­tesen hozzájárult az állam nyújtotta anyagi segítség és a szakemberek nyújtotta taná­csok, javaslatok munkával anyagiakra váltott sokasága. Azonban a változások alapvető Az SZMT elnökségi ülése tárgyalta: Van -e Javítanivaló megyénk közétkeztetésében ? az új lakótelepek építésekor ki kellene hagyni az éttermek helyét, nehogy később ezek miatt szanálásra kerüljön sor. Korszerűsítések Megyénk ipari vállalatai a túlzsúfoltságot a meglévő konyhák korszerűsítésével old­ják meg.' A Sátoraljaújhelyi Bútoripari Vállalat például az idén 510 ezer forintos költség­gel korszerűsíti konyháját. A Hollóház! Porcelángyár új üzemi konyha építését tervezi. A Diósgyőri Gépgyár az ét­termét önkiszolgáló rendsze­rűvé alakítja át. A Borsod me­gyei Építőipari Vállalat és a Mélyépítő Vállalat épülő, kö­zös munkásszállójában 20C0 emberre főző konyha is lesz. A Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem háromszintes, 700 férőhelyes éttermét 1964-ben adják át rendeltetésének. Az ételek minősége és választéka Az SZMT munkásellátási al­bizottsága megállapította: az állami és a szövetkezeti ven­déglátóipar konyháira sajnos általában az jellemző, hogy egyhangú és kevésbé munka- igényes ételeket készítenek. A konyhák kevés különbséget tesznek a fizikai és a szellemi dolgozók menüje között. Több friss főzeléket és gyümölcsöt is adhatnának. Dicséretre méltó a Tiszai Bútoripari Vállalat sátoralja­újhelyi konyhájának munkája. Itt ugyanis az étrend össze­állításába bevonják a szak­szervezeti bizottságot, s kiké. rik a konyhán étkező dolgozók véleményét is. Más javítanivaló Vannak még hibák a nieny- nyiséggel is. Egyes helyeken több adagra főznek, mint amennyire vételeznek. A Hús­ipari Vállalat diósgyőri kony­háján például megtörtént, hogy 410 adagra vételeztek és 440 adagot mértek ki. Özdon, az ellenőrzés egyik napján az Építőipari Vállalat konyháján 400 ebédre vételezték az árut, 422 adagot kiadtak és még volt a konyhán 55 adag.; ( Az ellátásról: a zöldségellá­tás az idén javult, a húsellá­tás azonban nem. A tojás- szükségletnek is csak 16—17 százalékát kapj ált meg a kony­hák, Ruttkay Anna oka a munka szervezésében, irányításában, illetve a tsz-tag- ság szorgalmas akaratában ke­resendő. A járás vezetői az év ele­jén. a termelőszövetkezetek tagságával egyetértésben, első­sorban a vezetés erősítését se­gítették Hét mezőgazdász, há­rem új elnök látott munkához a gyengén gazdálkodó közössé­gekben, s másik hét közösség­ben hozzáértő, de más terüle­ten dolgozó szakemberek má­sodállásként vállalták, hogy segítik a munka, a termelés irányítását. És valóban, az igé­nyeknek megfelelően és meg­felelő módon — kint a gyakor­latban — adtak tanácsot, in­tézkedtek a járás vezetői, ve­zető szakemberei A holnap bizonyosságai A kenyérgabona kivételével minden más terményféleség- böl, állati tennék bői. tejből, tojásból többet adtak a mis­kolci járás termelőszövetkeze- tei az ország ellátásához, mint eddig. S nem lenne teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy végeredményben a tagság tényleges jövedelme is lénye­gesen nőtt. az elmúlt évihez vi­szonyítva. Mert bár a munka­egység értéke általában nem nőtt ugyan, ám ebben az év­ben más formában: premizá­lással, a termésből kapott ter­mészetbeni részesedéssel vég­eredményben nagyobb a tsz- tagság ez évi haszna. Nem a termelési szerkezet­ben végbement alapvető vál­tozásokról van itt szó. Mert ez irányban még nem tettek lépéseket a járás tsz-einek egé­szében. Helytelen is lett volna ezt sürgetni. (Ha például jelen­tős területeken zöldségfélesé­gek termelésére álltak volna át; — s erről szó is esett —, a város közelsége még talán in­dokolta volna is, igen rosszul járnak, hiszen ez évben túlter­melés jelentkezett megyei leg a zöldségféleségek nagy részé­ből.) Azonban a hagyományos termelési ágakban a nagyüze­mi termelési módszereik ered­ményesebb alkalmazása, a több millió forint értékű beru­házás — elsősorban az állatte­nyésztés korszerűsítésének irá­nyában —, s nem utolsó sor­ban az, hogy időben végeztek az öszieik betakarításával, a kenyérgabona vetésével, —■ s végeznek most a mélyszántás­sal. tehát a jó tavaszi magágy előkészítésével — mind-mind azt bizonyítják, hogy a holnap, sőt már közvetlenül az elkö­vetkezendő 1964-es esztendő is — különösen, ha az időjárás is kedvező lesz —, immár menv- nydségben és forintban kife­jezhető többel győzi majd meg azokat, akik ma talán még ké­telkednek, hogy; igenis, ez az év fordulópontot jelentett az 1962-ben még gyenge közössé­geik életében. Barcsa Sándor M ielőtt Lengyelországból útra keltem, baráta­im, akik már jártak Magyarországon, mondták: meglátod, milyen kellemes ország, milyen rokonszenve­sek az emberek, s különösen hozzánk, lengyelekhez na. gyón szívesek. Megható olyan embereknél vendégeskedni, akik úgy kezelnek, mint a legjobb barátot, alakét elő­ször látunk ég beszélgetünk velük, s akikkel ki tudja, ta­lálkozunk-e még valaha. Mindenütt, minden lépé­semben, ahol csak jártam: a gyárakban és üzemekben, az iskolákban, az utcán és a presszókban megható jóindu­lattal és barátsággal találkoz­tam. Nehéz pár szóval, né- hánynapos ittlétről szólni és a Miskolcról szerzett benyo­másaimat úgy leírni, bog}’ azok hűen tükrözzék átélése­imet. Megpróbálom rövidre fogni mindazt, ami emléke­zetemben a legjobban meg­maradt; Mindenekelőtt a varos kul. túráit élete ragadott meg. Gyönyörű a városkörnyéki fürdötelep és üdülő, Tapolca, Ilyen fürdő telepet más or­szágban sem nagyon lát az emberi Nagyon ötletesen és hasznosan oldották meg a város képébe plasztikusan beilleszkedő modern televí. ziós kilátótorony felépítését. Bármely európai ország meg­irigyelhetné a miskolci szín­házat is. A tökéletes, kikép­zett nézőtér magában foglal, ja a hagyományokat és a kor­szerű követelmények építé­szeti megoldásait. Alkalmam volt megnézni Jacobi Viktor: Leányvásár című operettjét. Meggyőződésem, hogy a szín­ház művészegyüttese Len­gyelországban mindenütt for­ró sikert aratna. Az a balett­kar amelyet láttam, bizonyá­ra minden operettet legyőzne nálunk. Ilyen lendülettel éa tűzzel csak Magyarországon tudnak táncolni. Szintén imponáló Miskol­con a különféle presszók so­kasága, a bárok és éttermek; Valamennyi tiszta, szép és gondozott. Nagyon megtet­szettek a jól kezelt, korszerű­en berendezett üzletek is. A ruházati cikkek közül külö­nösen a szépvonalú férfi fel­öltők és női cipők nyerték meg tetszésemet. Nagy hatással voltak rám az új lakóház építkezések. Nemcsak az épületek irigy­lésre méltóak, hanem minde­nekelőtt az előregyártott ele­mekkel való építési mód is. Egy ház 8—9 hónapig tartó építésének üteme érdemes az utánzásra! Sok adatot gyűj­töttem össze és gondom lesz rá, hogy azokat lapunkon ke. resztül tudassam a lengyel építészet szakembereivel. V alamikor gyermek­koromban azt tanul­tam az iskolában, hogy Magyarország elsősorban mezőgazdasági ország, mely főleg boráról, búzájáról, kukoricájáról híres. Nos. az alatt a pár nap alatt, míg Magyarorszá­gon tartózkodtam, más­ról is meggyőződtem. Nagyon sok új és korszerű gyárat, üzemet láttam. Nyilvánvaló, hogy nem üres szó a magyar ipar fejlődése. Megnézhet­tem a miskolci mélyhűtő üzemet, a gyümölcs és hús­konzerv fogyasztását; De megcsodálhattam a pamut- fonót és csokoládégyárat is-. Itt, a csokoládégyárban egy csokoládészívvel ajándékoz­tak meg, amelyet magammal vittem emlékül Lengyel- országba. Az enyémet önöknél hagy­tam — Miskolcon; Stanislaw Fertllnskj a „Zielona Gora” c. lap munkatársa Dúsfiivű legelőkön tartják még a jószágot A hosszantartó ősz nem re­mélt segítséget adott megyénk­ben az állatok áttelcltetéséhez. A verófényes időjárásban no­vember elején újra kizöldültek a legelők, sok helyen a tarló is, sőt a negyedik kaszálás után újra kihajtott a lucerna. En­nek eredménye, hogy jelenleg naponta több mint 20 000 szarvasmarhát és növendék- állatot, valamint 100 000 birkát hajtanak ki a községi legelők­re. Különösen a mezöcsáti, va­lamint a mezőkövesdi járás termelőszövetkezeteinek takar­mányozási gondját enyhítette, hogy még most sem szorultak be az állatok az istállóba. Szinte araszos a fű az északi, hegyes járásók erdők közé ékelődött legelőin, ahol, mint többek között az abauji része­kent, valamint az edelényi já­rás hegyvidéki községeiben el­sősorban juhtenyésztéssel fog- laUtoznak. Számítások szerint a szokott - nál tovább tartó legeltetéssel mintegy 50 000 mázsa silóta­karmányt. valamint 20 0C0 mázsa szénát takarítottak meg. amit a téli hónapokban tudnak majd felhasználni. Ez a meiiy- nyiség a korábbi években a le­geltetés kezdetét megelőző hó­napokban takarmányozási gon­dokkal küzdő tsz-eknek igen komoly segítséget jelent. Szak­emberek véleménye szerint az állatokat még két hétig tudják a legelőkön tartani. Jól felkészültek a télre a miskolci ÉPFU-nál Egy olyan nagy szállítási vállalatnál, mint a miskolci ÉPFTJ, igen sok a feladat. A rengeteg tégla, cement, a sok- miliió tonna építőipari anyag időben történő elszállítása pon­tos, jól szervezett munkát kö­vetel. Különösen az elmúlt tél tette próbára a vállalat hét nagy kirendeltségének 1300 dolgozóját. S most, hogy újra itt a tél, a vállalat vezetőinek számvetése azt mutatja: az egész évben jól megalapozott munka sikerrel járt. Mindez annak köszönhető, hogy min­den évben jól felkészültek a téli szállítások lebonyolítására. Ennek köszönhető az a való­ban példás tervteljesítés, ame­lyet elért a miskolci ÉPFU, s amely országos viszonylatban is kiemelkedő eredménynek számít. Tíz hónap alatt 13 millió kilométert tettek meg a vállalat gépko­csijai, jóval többet, mint a múlt esztendőben. A 241 kocsi vezetője igen. derekasan dolgo­zott. Ennek köszönhető, hogy 10 hónap alatt 107,3 százalékra teljesítették tonnatervüket. Ennek a szép teljesítmény­nek, a vállalatnál dolgozó gép­kocsivezetők fegyelmezett, szakszerű munkájának köszön­hető, hogy az építkezéseken úgy tekintenek az ÉPFU dolgo- zóira, mint megbízható, pontos emberekre, akikre mindenkor számíthatnak az épftőmunká- sok. Mert az ÉPFU szállítási munkájával kapcsolatban egész éven át nem hangzott el rekla­máció. így .érthető, hogyan si­került elérni ezt a hatalmas teljesítményt. 30 millió 45 ezer Ionná anyagot szállítottak el az épít­kezésekre. Ha ezt a nagymeny- nyiségü anyagot sorbaállíta­nánk, úgy néhány százszor kö­rülölelné a Földet. Ezek az eredmények tovább­ra is ösztönözték a vállalat vezetőit és dolgozóit, hogy a múlt évihez hasonlóan mast is időben és jól, megalapozottan készüljenek fel a téli munká­ra. Fel is készültek, a téli in­tézkedési tervet nagy körülte­kintéssel állították össze. Már gondoskodnak a gépkocsik téli üzemeltetéséről, a legapró’.éko- sabban lei dolgozták a feladato­kat. A felsőbb szerveknek is az a véleményük, hogy a mis­kolci ÉPFU most is jól felké­szült, bármilyen nagy tél kö­szönt is be, nem érheti meg­lepetés ezt a vállalatot Most rövid tanfolyamokon ismertetik a téli teendőket foglalkoznak a kezdő, fiatal gépkocsivezetőkkel s célul tűz­ték ki: a gépkocsik téli indítá­sánál mindenfajta tűzesetet megszüntetnek, s úgy, mint ta­valy, arra törekszenek, hogy egyetlen gépkocsinál se történ­jék fagy ás hanyagság vágj' más okok miatt Eg>' terv, egy téli felkészülés azonban csak akkor lehet való­ban jó, ha az egész kollektíva küzd a jó munkasikerekért Az ÉPFU-nál ezzel nincs haj. Jó a kollektív szellem, a vállalatnál sokan 10—13 éve dolgoznak, a törzsgárda szakképzett embe­rekből áll. Nem véletlen, hogy november 7-én 38 ezer forintot osztottak szét jutalomként an­nak a hatvan gépkocsivezető­nek, akik hosszú ideje baleset- mentesen dolgoznak. S az sem véletlen, hogy a kocsik mindig jó állapotban vannak. Az olyan szerelők, szakmunkások, mint Puzsár János, Szalánczi Ba­lázs, Nikházi Ái-pád, Béres Gyula, Szolnoki Sándor és má­sok, szívvel lélekkel arra töre­kednek, hogy üzembiztos ko­csikkal dolgozzon a vállalat Télen és tavasszal még na­gyobb munka vár az ÉPFU dolgozóira. Még több építke­zést. beruházást kell ellátni építőipari anyaggal. Ez sem lesz könnyű feladat. Az építő-: ipari vállalatok már most elő­szállításokat kérnek a jövő évre: legalább 30 ezer köbmé­ter kavicsot és más anyagokat. Mindez nagy erőfeszítést követel a vállalat minden egyes dolgo­zójától. Egyedül a Lenin Ko­hászati Művekbe 20 ezer köb­méter sódert és cementet kell kiszállítani a rekonstrukcióst munkához. A vállalat erre is jól felkészült és art is ismer­tette dolgozóival: ha az LKM- nél folyó rekonstrukciós mun­kához késve szállítják ki az anyagokat, akkor naponta 12 millió forintos kár keletkezne a gyárnak, a népgazdaságnak. Ezért most mindenki szívügyé­nek tartja, hogy az előszállítá­sokat, majd a tavasszal kez­dődő munkát hibamentesen vé­gezze el. Különösen a törzs­gárda tagiai, az olyan alapító tagok dolgoznak ezért a célki­tűzésért önfeláldozóén, becsü­letesen, mint Halona László, Kovács István, Rácz László, Bajó Béla és a többi gépkocsi- vezető, akikre büszke az ÉPFU minden dolgozója. Erről beszélgettünk; a napok­ban az ÉPFU vezetőivel, Mik­lós Imre igazgatóval,’ Kiss Barnabás főmérnökkel és Jakó Ferenc műszaki osztályvezető­vel, akik a vállalat valameny- 11 rt dolgozójával együtt joggal büszkék a példás munkára. De kérésük is jogos; art sze­retnék, ha jobban megbecsül­nék a vállalat munkáját, ered-« menyeit. Több segítséget. kér­nek az alkatrészellátás és a lakáskérdés megoldásához is. Értékes munkájuk alapján meg is érdemlik a segítségei: Szegedi LSárié Az SZMT munkásellátási' albizottsága a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal közö­sen vizsgálatot tartott 59 kony­hában és ezek 30 irányító, el­lenőrző központjában. A vizsgálat eredményeiről tárgyalt az SZMT legutóbbi elnökségi ülése. Túlterhelt konyhák Megállapították, hogy az el­múlt évben megyénkben 54 ezer dolgozó részesült köz- ' étkeztetésben. Közülük 34 200_ am a Borsodi Üzemi Vendég­látóipari Vállalat 128 konyhá­jából kapták az ebédet. — Csúcsnapokon 40 ezer adag ebédet főzünk megyénk­ben. Ebből Miskolcra 18 ezer adag jut — hallottuk az elnök, ségi ülésre meghívott Koltai László elvtárstól, a BÜV igaz­gatójától. — A miskolci kony­hák kapacitása azonban csu­pán 9 ezer adag. Tehát rend- ■ kívül túlterheltek ezek a kony­háim És még így sem tudnak minden igényt kielégíteni. A 3. sz. AKÖV 3000 gép­kocsivezetője például nem tud hol ebédelni, mert állandóan járja a várost, de Miskolcon még nincs egy nagykapacitású étterem. A Baross Gábor u. 13. sz. alatti vállalatoknál több mint 800 dolgozó igényelne üzemi konyhát. Itt ugyan 1,5 millió forintos költséggel át­alakíthatnának egy raktárt korszerű konyhává és étterem­mé, de ezt a vállalatok nem támogatják. A Borsodi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat 100 ezer forintot kapott erre a bel­kereskedelmi minisztertől, a vállalat is hozzájárult még 100 ezer forinttal, majd fel­hívta az említett területen le­vő 18 vállalatot: a többi össze­get közösen adják össze. A rendeletek szerint ugyanis konyhát mindenütt az étkezést igénybevevő vállalat köteles építeni; A 18 vállalat közül azonban csupán kettő adott összesen 18 ezer forintot, a többi semmit. így tehát meg­rekedt ez a konyhaépítés, a dolgozók pedig továbbra is a túlzsúfolt belvárosi éttermek­be járnak ebédelni; Uj étterem Á túlzsúfoltság enyhítésére csupán egy intézkedés történt Miskolcon: a Béke téren 1965- re felépül egy 3000 ember ét­keztetését biztosító önkiszol­gáló étterem. Ez természetesen sokat segít majd. De igaza van Koltai elvtársnak: a városban egymás után épülnek fel az üj lakótelepek és az itt lakó sok ezer ember js újabb ét­termeket igényel majd. Ezért

Next

/
Thumbnails
Contents