Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
l^wSmap, »C3. Wovember Si fiSSAKMAGTARORSZA« 7 Bányavídékí agronómus Jegyzet Csontváryról SOKAN A HATÁRBAN csak a földeket, a mezőt látják, mélyet szippantanak a tiszta levegőből. Az agronómus maga elé képzeli a tenyészetet, az egész vegetációt, beleavatkozik a fejlődésbe, a természetet akaratához idomítja. Papp Miklós, az izsófalvi tsz agronómusa is ilyen ember. Amikor 1962-ben a községbe került, már mögötte volt jó néhány év tapasztalata. A gyakorlat iskoláit állami gazdaságokban járta ki, mezőgazdasági érdeklődése még gyermekkorában Csoba- jon feltámadt. Maga sem hitte valamikor, hogy 38 éves korára md mindem megy végbe a mezőgazdaságban. Nehéz terepre került. Három bányászfalunak: Izsófalvának, Kurityánnak, Szuhakállónak lett agronómusa. Nemrégen ugyanis kezetnyújtott a három falu, hogy könnyebben hadakozzanak az itteni mostoha természettel. A dombos, sok munkát kívánó földek helyett sokan a bányát választották, s akik a föld mellett maradtak, azoktól is elpártolt egy kicsit a földművelés iránti lelkesedés. Papp Miklós azért jött, hogy bizonyítsa; új szemlélettel, összefogással, géppel, akarattal sok mindent el lehet érni. És máris igazolódott a szava. Tanúsítja ezt néhány számadat. A szokásos 120—140 mázsás cukorrépa termésátlag helyett az idén Kurityánban 250, Izsófal- ván pedig 200 mázsa cukorrépát takarítottak be egy-egy holdról. Ezen a vidéken ez szép eredmény. HA ITT NEM EENNE elegendő gép, traktor, legfeljebb csak az öregek foglalkoznának a földdel, azok. aki lenek szokásaiba beleidegződött a mező- gazdaság. A múltkoriban Izsó- falván az egyik tsz-tag, Vincze György a közös lovával szántotta a 400 négyszögölnyi kertjét. — Hej, agronómus elvtárs — mondta az ötven év körüli Vincze György — annyit gyalogoltam ezen a kis földön az eke után, hogy inkább lemondtam volna négy munkaegységről, ha valaki megcsinálja helyettem. — A munka legnehezebbjét, ugyanis most már a lánctalpas és a többi traktor vette a „vállára”. Szabadabban, bátrabban gondolkozik a többi agronómus is. A növénytermesztés így korántsem köt le annyi embert, mint valamikor. Amikor idekerült Papp Miklós, még csak a kezdő lépéseket tette a tsz. Hogy mivel érdemes foglalkozni, mi ad több pénzt, még akkor nem alakult ki. Ma már — ha nem is megyen minden olajozottan —, látni lehet a jövőt. Beigazolódott, hogy a baromfi gyorsabban és olcsóbban nő fel a tehén, mint a háztájiban. Megszerettetni nem volt könnyű, egy nagyobb elhullás is visszavetette a lelkesedést. De az agronómus azonban nem torpant meg. A baromfinevelés err<j is asszony! hivatás volt. Most, hogy a tsz-ben 8 hét alatt nevelnek fel egy csirkét 1 kilósra, és minden csirkén 7 forint 50 fillért keresnek, beigazolódott, hogy a baromfinevelés a nagyüzemi gazdálkodás egyik legjövedelmezőbb ágazata lehet. Amikor majd az idén nevelt 1200 darab helyett 24— 30 000-et nevelnek. — mert ezt tervezik —, akkor méginkább látszik majd,, hogy érdemes volt Papp Miklósra hallgatni. AMIKOR A IíAROM község határa egybekerült, olyan erők egyesültek, amelyek kölcsönösen szolgálják egymást. Szuha- kállón nem volt elegendő munkaerő, viszont nagy legelővel rendelkeztek. Kurityánban igen szorgalmasak voltak a tagok. Most ezek a tulajdonságok kiegészítik egymást. Az egyesülésnek a gyümölcse is kezd beérni, megjavult: a gazdálkodás, és a tagság is jobban megtalálja a számítását. Szól a harm őrt i ka Sok sikert aratott már szerepléseivel a miskolci KISZ fiatalok harmonika zenekara. A kép a Fórum-klubban egyik jól sikerült műsoron készült. 200 éve halt meg a Manón Lescaut szerzője órának, a XVIII. századnak jellegzetes alakja volt Antoine-Francois Prévost, alát kortársai Prévost d’Exile-nek, a száműzött Prévost-nak neveztek el, és aki Prévost abbé néven vonult be az irodalomtörténetbe s a halhatatlanságba. Apja jogász, ő maga felváltva jezsuita novicius, katona, bencés szerzetes, botránylapszerkesztő, kétszeres száműzött., a Condé hercegek családi történetírója. Hatvanhat éves korában, 1763-ban szélütés éri,- és utazás közben hal meg. Ennyit biztosan tudunk róla. De nevét már életében legendakor vonta be. Mesélték, hogy katonaszökevény, bigámista, hitehagyó, apját egy lépcsőről letaszítva ölte meg, váltót hamisított. Mindez mese, de ilyeneket csak az olyan emberről terjesztenek, akitől félnek. Márpedig a XVIII. század hatalmasságai elsősorban az újságíróktól félnek, Prévost pedig az volt, a javából. Folyóiratot szerkeszt Le Pour et le Contre címen, amit magyarra úgy fordíthatnánk: Vele és Ellene. Objektivitást ígér, de hogy az volt e valóban, ma már nehéz lenne kideríteni. Tény az, hogy — mint nagy kortársa, Voltaire — állandóan menekülni kénytelen, hol Angliába, melynek első számú népszerűsítője lesz francia földön, hol pedig a sajtószabadság hazájába, Hollandiába. De itt vagy ott, Prévost mindig ugyanaz marad: szenvedélyektől űzött, óriási élményanyaggal rendelkező kalandor, aki egyúttal író is. Rengeteg műve jelenik meg, elsősorban pénzkereset céljából, ír utazásokról, történelemről, filozófiáról, lexikonokat és szótáraikat szerkeszt, emlékiratokat és regényeket bocsát ki sorozatokban, ő fordítja először franciára Richardson híres regényét, a Pamélát. M indezt kétszáz év óta a könyvtárak pora borítja, és Prévost nevét ma senki sem Ismerné, ha egy nyolckötetes emlékiratfolyamának egyik részébe nem illeszti be egy aránylag rövid kisregényt Des Grieux lovag és Manón Lescaut igaz története címen. És ami nem sikerült neki könyvelt tengerén keresztül, ez a kis epizódtörténet meghozza számára az azóta el nem múló dicsőséget. Kétszáztíz éve jelent meg Manón Lescaut önálló kötetben, és két szerencsétlen hőse azóta bevonult a világirodalom nagy szerelmeseinek sorába, Rómeó és Julia, Saint Preuxj Weither, Fabrice és Clélia mellé. Filmek és operák hirdetik nevüket, és az olvasók meg nem szűnő érdeklődése. Nemzedékek siratták a haldokló Manont, és siratják még ma is, pedig... Pedig a történet két haszontalan fiatalról szól, akik nem is érdemelnek jobb sorsot, .mint ami jut nekik; az ifjú lovag otthagyja családját, papi állását, hamiskártyások, korhelyek közé süllyed, szülőszomorító, rossz fiú, a leány pedig minden erkölcsi érzék hijával levő, csak ruhára és ékszerre költő kis nő, deportálása a bukott nőkkel együtt,1: Amerikába, jogilag nehezein támadható. És mégis szeretjük őket minden hibájuk, minden bűnük ellenére; az erkölcsi gátlásokkal nem igen küszködő Prévostnak sikerült a szinte lehetetlen sikamlós kalandregény helyett megalkotta a szenvedélyes szerelem csodálatos himnuszát, két szerető szívnek igaz történetét, ahogy abban a korban mondták. Mert des Grieux Manonért árul el minden becsületet és hitet, és Manón, ez a romlott kis tündér is kizárólag lovagjáért él, nem tehet róla, hogy nem tud szegényen és kopott ruhában szeretni. Mögöttük pedig ott áll a bűnre csábító, a jellegzetes kalandor, a leány bátyja, húgának bajba és nyomorba döntője és haszonhúzója, a légi realitás mögött a földi realitás. Manón a szerelem teljességét, végzetszerűségét példázza, halála az amerikai sivatagban, des Grieux karjaiban szükségszerű és megnyugtató, mint ahogy Romeo és Julia halála is az: ilyen szenvedéllyel, ilyen alkattal élni, boldognak lenni nem lehet. A halál feloldja a szennyet, a bűnt, ami földi sorsukat bemocskolta, a vég felemelő és megtisztító. Hogy sikerülhetett az egyébként jelenték"S'A télen író, kalandor Prévost-nak a Manón Lescaut megírása? Irodalomtörténeti rejtély. Vagy talán igaz az, amit kutatói azóta is suttognak; az írót ugyanaz a szenvedély hajtotta, ami hőseit, a regény saját életének egy epizódja. A mesteremberből kipattant a költő, és sok ezer értéktelen oldal mellett száz lapon halhatatlant alkotott. Prévost kétszáz éve halt meg, Manón kétszáztíz éve született, és valószínűleg örökké élni fog. Kontos László budapesti kiállítása alkalmából Jellemezhetne egy — bármily találó — anekdota egy alkotó művészt? Kétségtelen, hogy az anekdoták is sok mindenre rávilágítanak, de igen nagy hiba elsősorban anekdotákból ítélni meg valakit., akinek alkotásai maradtak fenn. Ez a hiba történt meg — sajnos, elég sokáig — Csontváry Kosztka Tivadarral, a XIX. század végének és századunk elejének patikus-segédből lett, nagy „A viharos Hortobágy” mintegy félévvel ezelőtt — Székesfehérvárott megnyílt Csontváry Kosztka gyűjteményes kiállítása, tíz és tízezrek „zarándokoltak” el Fehérvárra az ország minden részéből. És külföldről is. S arrükor most, a budapesti Szépművészeti Múzeum nagy márvány csamoká- ban lett láthatóvá (az egy, technikai okokból ki nem állított „Balbeek” című vászon kivételével) a fehérvári kiállíc ímű festmény 1903-ból. Van Gogh- drámai művészetével — nem tudatos — rokonságot tartó „Sétalovaglás s tengerparton”. Nem kell megismételni — ellenkező előjellel —a már említett „anekdota, szemlélet” hibáját, és azt állítani, hogy Csontváry minden alkotása remekmű, hogy furcsaságai soha nem ütköznek ki, vágj', hogy nincs különbség csodálatos önarcképei (a gyermeki gátlástalanság és a rejtett, egészen finom széllé- messég egyaránt jellemzi e képeket!) és néhány zsenialitást, de torz vonásokat is mutató, kompozíciója, például a már említett „Balbeek” között. A ♦ iénj'eg az, hogy annak a folj'a- matnak a tanúi vagyunk, amikor széles tömegek érdeklődő, se és szeretető szentesíti kiváló festőknek és műbírálólc- nak az ítéletét, hogy Csontvárj' Kosztka Tivadar, a különc anekdótahős, a „dilettáns” festő, kora egyik legnagj'obb ma- gj'ar művésze volt. Ol.van nemzetközi hírnévre is jogot tartó festő volt ő, aki egyszerre tudta felidézni egy furcsa autodidakta festőjével kapcsolatban. Az anekdoták — amelj'ek főleg abnormális lelkiállapotokra utaló kijelentéseire és tetteire vonatkoztak — önmagukban igazak voltak, mint ahogy igaz is, hogy Csontváry orvosilag bebizonyított betegsége hatással 1 volt több képének természet-látására, a képeken látható emberi alakok és tárgyak arányaira stb. is. Es nem lehet vitás az sem, hogy korunk művészete az értelmes, tudatos, teljes emberség, a testi-lelki egészség hitvallása, az őrület elleni tiltakozás jegyében fejlődik. Csontvárj' azonban minden lelki ficama és több képének könnyen kimutatható aránj'ta- Ianságai ellenére mérhetetlenül több volt, mint anekdoták és orvosi szakkönyvek hőse, aki a maga sajátos szimbólumokat teremtő mesét és valóságot egybeötvöző erejével nagy egyéniség volt. Amikor ,, , _ ... _____. . vágású női szem, egy fiatal fa, t ásnak a művész — mennjuse- , , , , ” gileg nem nagy — termését át- vaSy akár égj' ruhadarab megfogó anyaga, már az első na- ragadó különösségét, és azt a pókban ezrek és ezrek nézték rettenetét, amit az elnyomás„A panaszfai bejáratánál Jeruzsálemben” című festménye 1994-böL Iskolai televízió Belgiumban Ä belga iskolai televízió, amely mindössze egy éves múltra tekint vissza, nemcsak az iskolákban, hanem a családokban is egyre (nagyobb érmes «et Többek között az emlékkönyv bejegj'zeseij bizónj'ft- ják, mennjüre tetszik a legkülönbözőbb korú és foglalkozású nézőiének a „Tátrai táj” álomittas lírája, a Csontváry olaszországi „apostoli bolyongásai”-!, megörökítő „Taormi- nai görög színház romjai” nem nyomasztó monumentalitása, a sál és háborúkkal terhes karával való szembenézés váltott ki belőle. Amíg korfcársaá közül sokan — képességes művészek is — olcsó idilleiket festettek, Csontváry a tisztaság és a harag, az ember félé forduló áhitat, és a veszélyre figyelmeztető dráma . festője volt. deklödésre tart számot. A fla- mand nj'elvterületen jelenleg 1800 iskolában használják az iskolai televízió előadásokat:. A televízió háromhetenként három félórás programot ad, a többi között régészetről, történelemről, irodalomról és tar- mészettudománj’i kérdéseikről. A belga televízió a közelmúltban francia nyelvű programjaiba is felvette az iskolai televízió adásokat. Ezenkívül mindkét nyelven kölcsönösen nyelvtanfolyamokat sugároz„RejtéSyes” várrom az aggteleki urnái melleit A világhírű aggteleki csepjy- kőbarlangok felé vezető műút mellett — Szendrőlád község határában — három évi munkával teljesen ismeretlen várat ásott ki az itt élő Némethy Jenő. A Cserehát egyik hegykúpján emelkedő, bozóttal, fákkal benőtt Várhegyen, amely mintegy uralja a honfoglaláskor megszállt Bódva Fiatalodik“ a 162 éves szélmalom völgyét, került napfényre a vár maradványa. Az egyik részen, 1—3 méter magasságban és mintegy hat méter hosszban teljes épségben megmaradt (t hajdani párfal, amelyet sziklakövekből forró mészbe raktak A maradványok alapján megállapították, hegy szabálytalan elipssisbez hasonló alaprajzú elrendezésben épült, kör saroktoronnyal, s a bolthajtásokból következtetve, kétszintes lehetett. Az öt méter vastag falak több, k\ilönböző nagyságú termet zártak körül. A déli oldalon, a Bódva patak felől a várat még egy külső fal is védte. A vár keletkezésére, fennállására semmiféle okmánytári adat eddig nem került elő. Sem a honfoglaláskori krónikákban, sem később, a .várépítés korából egyetlen oklevél sem említi. A történészek véleménye szerint megerősített he- lye, „elővára” lehetett a szomszédos, légvonalban alig több mint négy lcilométerrc fekvő egykori Borsod földváránakt ahol már a honfoglalás Icorá- ban megtelepedtek a magyarok, s a megye is innen, kaptat nevét, A rejtélyes vár múltjának felderítésére a kutatásokat tovább folytatják. A Csongrád megyei Szegvár község 162 éves szélmalmát helyreállítják. A 3 emeletes épületet- műemléknek nyilvánították s megmentik a pusztulástól. 1963. végére üzemképes állapotba hozzák az öreg malmot- Képünkön: restaurálják az építményi, A gravitáció váitozása hatással van a növekedésre Két amerikai kutató: e. H. Dodge és C. C. Wunder kimutatta, hogy a gravitációs tér megváltoztatása hatással van az élőlények növekedésére. A 6-tól 28 g (a g a testsúly egysége a repülőiméi) a gyorsulásnak kitett teknősbékák igen nehezein fejlődnek, míg 5 g mellett nagyságuk két hónap alatt rnogStótszerezódife.
