Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-20 / 271. szám

gzcwia, 1963. november 20. ÉSZASiaAGTASOKSZAO 3 Késik « ferwezés '& borsodi építőipar ebben az évben október 31-ig — közli k a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán — 1198 állami és 6zövetkezeti lakást épített. Eb­ben természetesen nincsenek azok a lakások, amelyeket más ■megyei székhellyel működő vállalatok (például Tiszasze- derkény-Ujvárosban) készítet­tek. 1198 lakás! Öt-hatezer ember otthona! A számok kommentár nélkül is 1198 család megválto- Kott körülményeiről beszélnek. Az öröm azonban nem teljes. Sok embernek okoz gondot, ha az építés valami ok miatt ké­sik. A sok közül egy példát.- Ózd -Bolyokon az egyik ütemben közel 200 lakást készítenek. A leendő lakóknak egyáltalán nem okozhat örömet, hogy az építők késnek. Ebben az évben a tervezett 11 millió forint ér­tékű munkából csak 8 milliós értéket építenek. Mi éri késnek as építők? Mit mondanak az emberek. v,Az állam megadja, megterem­ti a lehetőséget és az építők hibájából..;” Még ne mond­juk ki a következtetést. Hall­gassuk meg az építőket is. — A késlekedés — mondják az É. M. Borsodi Építőipari Vállalat vezetői — bennünket éppen úgy bánt, mint a la­kókat, akik némi késéssel köl­tözhetnek új otthonukba. És ha csak itt volna „csúszás”?! Nemrégiben készítettünk egy listát Az „eredmény” bennün­ket is meglepett, s nagyon el­gondolkoztat. A hosszúra nyúlt, kemény, hideg tél, a ta­vasz? árvizek mellett befolyá­solja munkánkat, hogy az ez évre tervezett feladatunk kö­zel egyötödére különféle okok miatt késve, vagy egyáltalában nem tudtunk szerződést kötni. Az okok között szerepel az a ’túlzott: óvatosság is, amikor az építésre a szükségesnél na­gyobb összeget terveztek. Van, ahol viszont igen „spórolósaid’ voltak, s eleve látszott, hogy (az igényelt hitel kevés lesz. A legnagyobb gondot a terv­dokumentációk késése okozza. Emiatt — 72.4 millió forint ér­tékben — sok építkezésre kés- Ve, (vagy nem) kötöttek szerző­dést A késés befolyásolja az építésszervezést, az emberi, gé- .fú erővel, az anyaggal való gazdálkodást. Több hónapos késéssel kapták meg a terv­dokumentációt az említett bo­lyoki lakások, valamint a kö­römi palántanevelő építéséhez is. Az utóbbi helyen, mivel a terveket május helyett szep­temberben kapták meg, ez 7 milliós kiesést jelent. Az Özdi Kohászati Üzemekben a főka­pu melletti földszintes épülete­ket eltüntetik, s a helyén — 9.5 millió értékben — egy há­romemeletes öltöző-fürdőt hoz­nak létre. Az 1963-ra esedékes 1 millió 300 ezer forint helyett csak 100—200 ezer forint érté­kű munkát végezhetnek el — az előbb említett okok miatt A következmény És milyen hátrányt jelent ez? — Az éDítkezéseket — mond­ják a BÁÉ’V-nél —. többnyire úgy ütemeztük be, hogy az ősz folyamán részben, vagy egészen tető alá hozzuk az épü­leteket s télen benti munkát végzünk. Az elmaradás nem­csak megdrágítja az építkezést, hanem azt is előidézi, hogy mi­vel nem tudunk téliesíteni, le­hetnek munkahelyek, ahol az embereket fagyszabadságra kell elküldeni, s ez erősen meg- csappantja a család jövedel­mét. A Borsodi Mélyépítő Válla­latnál nem készítettek ugyan listát, de itt is egy sor példát tudnak felsorolni. — Egyik legnagyobb mun­kánkhoz, a Lenin Kohászati Művek durvahengerművi re­konstrukciójához késve kapjuk a terveket — mondják. — Csak egy példát. A II. szakasz ter­vét június 20-ig meg kellett volna kapnunk. A dokumentá­ciót késve és részletekben kap­juk, s ez 11 millió forint értékű lemaradást okoz. A durvahengerműben a nagy leállást a jövő év áprili­sára tervezik. Sok embert kell elhelyezni, s e gond megoldá­sához 13 milliós költséggel egy munkásszálló, s a hozzátartozó étterem, kazánház építését vet­ték tervbe. A tervdokumentá­ciót azonban július 15 helyett csak most kapták meg. A mélyépítők úgy tervezték, a szállót ez évben tető alá hoz­zák. Ebből már aligha lesz va­lami. Következménye: az em­berek nem tudnak télen dol­gozni és a szálló valamikor má­jusra készül el. És nemcsak a nagy, hanem a kis vállalatok is küzdésnek Izotóp a gyógyítás szolgálatában Az Optikai és Finom median ikaä Kutató Laboratórium­ban elkészítették a négy csatornás, magnetofonos, jelrög­zítővel egybeépített rádiócirkülográí mintapéldányát. Ez­zel a műszerrel a szív, a vese és a máj megbetegedések­nél a régi, hosszadalmas eljárások helyett percek alatt, fájdalommentesen végezhetők el a speciális belgyógyá­szat! vizsgálatok. Az új készüléket: sikeresen alkalmaz­zák az Orvostudományi Egyetem II. s-z. belklinikáján. effajta gonddal. A Miskolci Építőipari Vállalatnál ezt köz­ük. — A Martintelepen és Pere­cesen építünk egy-egy szolgál­tató épületet (ktsz-fiókok, Pa­tyolat foglal benne helyet). Ügy terveztük, a munkát tőké­sítjük, de a terveket másfél hónapi késéssel kaptuk meg. A következmény már isme­retes. a Van-e javulás íervellátfíshan ? A TirsBilIandő testrészre irányított detektor jelzi nz izotóp át­haladását, és a leieket a készülékbe épített magnetofonon rögzíti- A felvett jelek később bármikor ismét papírra vetíthetők. Az építővállalatok jogos igé­nye -— ezt óhajtja a korszerű építésszervezés, a tervszerűség —, hogy a következő évi terve­ket az előző év utolsó negye­dében megkapják. így tudnak megfelelően felkészülni a munkára. A jövő évi tervellá­tásban — előző évekhez viszo­nyítva — fejlődés mutatkozik. A Miskolci Építőipari Válla­latnál elismeréssel szólnak a MIK-ről, amely az óhajok sze­rint készíti elő a jövő évi be­ruházásokat, A Borsodi Mély- építő Vállalatnál azt mondják, a jövő évi tervdokumentáció közel 50 százaléka rendelkezé­sükre áll, s ezt egyelőre kielé- gítőnak tartják. Az ÉM. Bor­sodi Állami Építőipari Válla­lat az 1964-es ten7 60—65 szá­zalékával rendelkezik. Az utóbbinál azonban a százalékos jó aránnyal ellentétben nyug­talanító gondok is vannak. A BÁÉV — mint ismeretes — hatalmas apparátussal dol­gozik a Kilián-délen. A nagy munka a jövő évben végétén. Az apparátust — ez a célsze­rűség — olyan helyre kell át­telepíteni, ahol legalább ilyen nagymértékben, ütemben vé­gezhetik az építést. Az elkép­zelések szerint a Kilián építői a Szentpéteri-kapuba költöz­nek át. Itt a második ötéves tervben 2200 lakást építenek. A „hadmozdulatokra” már fel kellett volna készülni, s meg­kezdeni az első „bevetéseket”. Itt az előkészítést — út, csa­torna — a mélyépítők végzik. Sajnos „hivatalosan” csak ezekben a napokban szereztek róla tudomást. Ok: a részletes tervek készítését csak a napok­ban kezdték meg. A Győri- kapuban 1200—1500 lakás, s jövőre Ózd-Bolyokon 300 lakás épülne, de a tervellátás itt is sok kívánnivalót hagy maga után. Az említett példák olyasmit sejtetnek: „lám, a tervezők hi­bájából ...” Itt se mondjuk ld a következtetést. Meg kellene hallgatni a tervezőket is. A mi célunk azonban nem az oknyo­mozás. Erre a szakemberek hi­vatottak. Mi csak a gondokról írunk. Arról, hogy a tervdoku­mentáció késése mennyire be­folyásol ia az építő vállalatok munkáját. ■ (Csorba) Károm borsodi bánya határidő előtt telfesitette éves tervét ' Kedden a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt három üzeme jelentette: határidő előtt csak­nem másfél hónappal befejez­te éves tervét. Teljesítette idei tervfelada­tát a lyukói Mátyás-táró, ahol elsősorban a KISZ-ftatalok példamutatása hozta meg a si­kert. A szénfalnál dolgozó KlSZ-csapatok hónapról-hó- napra rendszeresen túlteljesí­tették tervüket, s többen el­nyerték közülük a Szocialista munkabrigád címet. A sajószentpéteri Il-es ak­nában nemcsak mennyiségileg több, de minőségileg is jobb szenet szállítottak felszínre. A Terv-táróban dolgozó bá­nyászok munkájának értéket növeli, hogy a szén tonnáját a tervezettnél csaknem 5 forint­tal olcsóbban termelték. „Hűséggel ő van hozzánk mindhalálig...u Kétnapos ankét az új gázszilikát építőelemek felhasználósáról Az Építéstudományi Egyesü­let miskolci csoportja a buda­pesti Könnyűbeton Bizottság­gal közösen Miskolcon kétna­pos ankétot rendezett a bérén- tei új üzemben gyártott gáz­szilikát elemek felhasználásá­ról. A megbeszélés összehívá­sát az tette aktuálissá, hogy a berentei gyár megkezdte ter­melését és az ott gyártott ele­meket jövőre már az építőipar széles körben felhasználja. Csehszlovákiából most tért haza egy 44 főből álló bizott­ság, amely ennek az anyagnak ottani alkalmazását tanulmá­nyozta. Az anfcéton a borsodi építő- ipari vállalatok, beruházók,, valamint a miskolci és buda­pesti tervező irodák, leutaló intézetek mintegy száz mun­katársa. gyűlt össze. 81 évcsfényképkerülteíő az ózdi vaskavarókról Igen értékes emlék került elő — a helyi múzeumbará tok jóvoltából — egy régi kohász szakma művelőiről, az ózdi vaskavarókról. Tengely Ist­vánnál. n? Ózdi Kohászati Üzemek dolgozójánál, akinek elődje, szintén a szakmabeliek­hez tartozott, 1882-ből szárma­zó fényképet találtak, amely a vaskavarójnu akkori harminc dolgozóját ábrázolja üzemük előtt, szerszámaikkal együtt. A kavarászok — a mai martiná­szok elődei — mostoha körül­mények között, hosszú, lapát­szerű vasrvdakkal mozgatták, ülögették, kavarták a szén- cs faszéntüzelésű kemencékben, annak idején a Gömörböl ide­szállított vascipókat, hogy azok mielőbb megpuhuljanak, a sa­laktól megszabaduljanak, s acéllá váljanak. Húszezer óra társadalmi munkát végeztek a diósgyőri kohásztanulók A diósgyőri 116-os Kohóipari Tanulóintézet növendékei, csaknem ezer fiatal, derekasan kivették részüket — hagyomá­nyaikhoz híven — az idén is a közérdekű munkákból. Iskolá­juk környékét mintegy ötszáz négyszögöles területen parko­sították. maguk nevelte virá­gokkal díszítették. Készt vettek a vasgyári lakótelep útjainak salakosításában, sártalanításá- ban. Újabb 1500 facsemetét ül­tettek el a Leniri Kohászati Művek közelében, s most már az előző évi hatezer fával epvütt, egész kis erdőt telepí­tettek ide. A fiatalok önkén­tes munkában töltött ideje el­éri a húszezer órát. A z első világháború már végéhez közeledett, nemcsak a katonák, az egész nép megunta a szenvedést. Oroszországban győzőit a forradalom, lángot tápláló szele végigzúgott Közép. Európában. Magyarországon 1918 októberében az „őszi­rózsás forradalom” csak fél­megoldást ígért, polgári de­mokratikus köztársaságot. A nép ösztönösen érezte, hogy ez kevés, a következetes forradalmárok meg is fogal­mazták a célt: olyan állam­formára van szükség, mint amilyet Lenin és hívei hoz­tak létre, szocialista köztár­saságot kell teremteni. Ma negyvenöt éve, 1918. november 20-án — Buda. pesten, előbb egy Városmajor utcai lakásban, majd a Visegrádi utca 15-ben, ebben a történelmi nevezetességű épületben — jöttek össze a főváros üzemeinek küldöttei, több vidéki delegátus, az agrárproletariátus és szegény- parasztság képviselői — alig százan —, hogy meg­alakítsák az új pártot, a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártját, a szocialisia Magyarországért indított ltarc zászlóvivőjét. Népünk történetében szin­te páratlan az a robbanás- szerű változás, amelyet az évszázados tespcdtségből ocsúdó Magyarországon a/, új párt megjelenése előidé­zett. Az agitátorok és szer­vezők — Kun Béla, Szamu­ely Tibor, Karikás Frigyes, Korvin Ottó, Sallai Imre, Mosolygó Antal és a többiek — néhány rövid hét alatt tömegpárttá emelték a KMP. t, amelynek szervezetei sor- ra-rendre alakultak meg Budapest üzemeiben, a ka­szárnyákban: Győrött, Salgó­tarjánban, Miskolcon, Pé­csett, a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén, a Vihar­sarok és Somogy falvaiban, soraikba tömörítették a nép legáldozatkészebb, legbát­rabb fiait. S már négy hó­nappal később, amikor az ország proletariátusa — a magyar történelemben elő­ször, s a világtörténelemben Oroszország munkásosztálya után másodikként — kezébe vette a hatalmat, kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, olyan erőpróba elé került, amilyen­nel pártnak ebben az or­szágban még sohasem kellett megbirkóznia. Négy és fél hónap hősi küzdelme, a há­borúban elv-érzett- ország talpraáilítása, a termelőmun­ka megindítása, a szocialista viszonyok kialakítását szol­gáló első, de rendkívül fi­gyelemre méltó intézkedések után az országra rátört külső imperialista erők elleni élet­halálharc, a honvédő háború, igénybe vette a forradalmi ország minden erejét. Az 3919-cs május—júniusi had­járat, a külső és a belső el­lenforradalmi erők ellen ví­vott harc eredményei bizo­nyítják: a párt és a nép eggyé vált a haza védelmé­ben, az új világ megteremté­séhez szükséges feltételek megteremtéséért folytatott erőfeszítésekben. A tragikus bukás megtize­delte a párt sorait, az ellen- forradalom tobzódása vér- özönt, mérhetetlen szenve­dést zúdított az országra.- Ilyen körülmények között kezdte meg a Kommunisták Magyarországi Pártja az ille­galitás golgotás, hősi küzdel, mekkcl teli negyedszázados időszakát, amelyről Romját Aladár, a nagy proletár költő így írt: „A kommunista párt! ö háborog a keserű kenyérben ö hány tüzszikrát a garasos bérben n kiált bosszút a fakadó vérben ö tudja, mint fáj, mint bibádzik, hűséggel o van hozzánk mindhalálig...** %ß alóban, sem börtön, ” sem bitó, semmilyen kegyetlen üldöztetés nem tudta útját állni, hogy a kommunisták harcba vigyék a kizsákmányoltakat és el­nyomottakat követeléseikért: kenyérért, földért, szabad­ságért. Amikor a második világháború mérhetetlen szenvedése és pusztítása után hazánk felszabadult, kezde­tét vette a párt életének har­madik szakasza. A kommu­nista párt állt elsőként talp­ra, hogy felrázza, cselekvés­re ösztönözze a város és falu dolgozóit. Pártunk lett az újjáépítést vezető ereje. Céltudatos po­litikájának volt elsősorban köszönhető, hogy az ország viszonylag békés körülmé­nyek között tért rá a szocia­lizmus építésének útjára. És ha most számot vetünk a négy és fél évtizedes küz­delmes, dicsőséges út tanul­ságaival, örömmel és büszke­séggel állapíthatjuk meg: pártunk megalakulásának első percétől kezdve — a sze­mélyi kultusz néhány áldat­lan évűtől eltekintve — a nagy Lenin által kijelölt utat követte, mindenkor követke­zetesen és megalkuvás nél­kül kitartott — és ezt teszi ma is — a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a mar­xizmus—ieninizinus mellett. Őrizte és erősítette a nem­zetközi forradalmi munkás­mozgalom. a kommunista ég munkáspártok egységét, ösz- szeforroítságát. S ha ma a 45. évfordulón összegezzük munkánk eredményeit, azt is látnunk kell: valamennyi eredményünket annak kö­szönhetjük, hogy pártunk­ban mind következetesebben érvényesül a lenini vezetési stílus, megvalósul a kommu­nisták és pártonkivüliek kölcsönös bizalomra épülő együttműködése. Ezt az utat kell járnunk továbbra is, kö­vetkezetesen szembefordul­va azokkal a hibákkal és nehézségekkel, amelyek ered­ményeink gyarapításának út­jában állnak. így válik majd valor» “ népünk életében mind­az a nagyszerű cél — a szocia­lizmus, a kommunizmus vilá­ga —, amelyet pártunk négy és fél évtizeddel ezelőtt tű­zött maga elé, s amelyért népünk legjobbjai hoztak mérhetetlen áldozatot. Fövik helyről a másikra ballagtunk a her- nádmómeti határban. Mindenki tudni vélte, hol van a brigád- vezető, de igazán senki sem ismerte tartózkodási helyét. „Az előbb láttam ... Volt itt, de már elment...” — Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kap­tunk. Egy fiatalasszony végté­re is útbaigazított: „Hajdú Barna bácsi? Ott van a vonta­tónál.” Valóban a vontatónál, amelyre fürge kezek kukoricát dobáltak, ott állt Hajdú Barna, a brigádvezető, a tanácstag. Nem dolgozott mindig ide­haza, egy időben a városba járt be. Aztán visszajött a ter­melőszövetkezetbe. Sokáig raktáros volt, nemrégen azon­ban a vezetőség másképp ha­tározott. — Bád — mondták — most nagyobb szükség van odakinn. Majd lesz más a rak­táros. így lett ő az égjük brigádve- zetö. Természetesen ez a be­irigátozetíi - tanácstag osztás több munkát, nagyobb energiát követel Hajdú Bar­nától. S még egyet. Hogy tud­jon úgy beszélni az emberek­kel, hogy azok megértsék, s meg is csinálják azt, amit mond nekik. Hogy legyen te­kintélye, s szeressék is. Hajnalban ^ dúl hazulról. Sorra járja az embereket, hívja őket dolgoz­ni. Késő délutánig a határt járja, aztán megy a tsz-irodú- ba, megtárgyalják a másnapi programot. Hét óra, sokszor több is van, mire hazaér. Februárban tagja lett a köz­ségi tanácsnak. Hajdú Barnát szeretik és tisztelik a környék­beli lakosok, mindenki öröm­mel és megnyugvással hallotta, hogy őt jelölték tanácstagnak. Már a jelölőgyűlésen, s később is több javaslatot, problémát mondottak el az emberek, amelyeknek orvoslását, megol­dását elsősorban az ö közben­járásától várták. S amint az a későbbiekben kiderült, nem is csalódtak benne. Abban mindenki megegye­zett a Jókai utca jobb olda­lán, ahol megválasztották Haj­dú Barnát tanácstagnak, hogy első teendő: járdát kell építe­ni. „Ne lépjünk mindig sárba, ha az utcára megyünk” —- mondogatták az emberek. Egy napon a tanácstitkár megkér­dezte Hajdú Barnát: tudna-e munkaerőt szervezni sóderhor­dáshoz A termelőszövetkezet és az állami gazdaság adott ko­csit a szállításhoz. S aztán egy vasárnap gyerekele, felnőttek. s az öregek majdcsak mind eljöttek. Kihordták a mintegy 450 méternyi járdához szül:sé­ges kavicsot. Később betont is öntöttek rá, s most a Jókai ut­cában már nyugodtan vehetik fel vasárnap a lányok a tű sar­kú cipőt, nem merül a sárba, vígan kopog a járdán ... Később más utcák lakód is követték a jó példát, másutt is segítettek a járdaépítésben. Hajdú Barnát most nagyon foglalkoztatja egy másik prob­léma. melyre minél hamarabb megoldást kell találni. Van égi* híd az utcájukban, amely nagyon rossz állapotban van. Ha biztosítanának hozzá anya­got, a lakók — akiknek min­denképpen érdekük ez — biz­tosan ajánlanának hozzá tár­sadalmi munkát. Errn! beszél Hajdú Barra, aztán elnézést leér: várja a munka, várja a határ, az emberek. Gy. K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents