Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-30 / 254. szám
4 ESSKAK'MÄG'SrAROR.S^Ö Sserűa, 1363. október 39. GYEREKSZÁJ Egyik barátom meséli. — A fiam rossz fát 'tett a tűzre, ezért - kemény szóval megdorgáltam. Végighallgatta a leckéztetést, de amikor kiment a szobából, bevágta az ajtót. Hű! Qvéré csalt" vissza fiam! Most már keményebb leckéztetés következett, aminek a végén le is kellett térdepelnie. A büntetés idejének leteltével odai") ívtam magamhoz: — Mondd fiacskám, miért kellett most térdepelned? — Mert becsaptam az ajtót! — És miért nem szabad becsapni az ajtót? .— Mert zavarom az alattunk lévő lakó nyugalmát! ük) A közgazdasági technikum egykori diákja I ()e/pprjáck Nhu asszonyról álmodom (Art Buchwald szatírája.) Nhu asszony annyira elfoglalt volt. amerikai látogatása idején, hogy képtelenek, voltunk a közelébe jutni. Szerencsére az éjjel megjelent álmunkban és miután még az álmokban is mindig készséggel áll a sajtó rendelkezésére, abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy beszélgetett velünk. „Nhu asszony mit csinál, itt, az Egyesült Államokban?” „Meglátogatom édesapámat ás anyámat." „De hiszen ők nem akarnak találkozni Önnel.” „Majd meglátnak a televízióban „Nhu asszony, meglehetősen bírálják az ön dél-vietnami tevékenységét Mit gondol, milyen szerepet kell játszaniuk a nőknek a. közéletben?” „Persze mások nevében nem szólhatok, de ami engem illet, szerintem a nőnek otthon a helye a gyermekeivel.. Nem ismerem és nem is értem, a politikát., úgy hogy a leghelyesebb, ha ezeket, a dolgokat, a férfiakra bízzák.” „Tehát önt nem érdekli a vietnami politikai elet.” „Nos, ami igaz, az igaz', Saigonban felszólaltam időnként egy-egy női klubban, de mindig igyeltszcm a háttérben maradni.” * „Nem igaz. hogy befolyást gyakorol férjére és sógorára?" „Micsoda nevetséges gondolat! Miért hallgatna. férjem és sógorom rám, amikor az Egyesült Államok oly sok tanácsadót küldött Vietnamba?” „Ez igaz. Nhu asszony, azt mondják, bogi; ön meglehetősen erős kifejezéseket használt a Vietnamban harcoló amerikai katonákról. Haragszik rájuk?” \ „ó, egyáltalán nem. ügyesek nem szeretnek, mert nem engedélyezek táncmulatságokat Saigonban, de őszintén szólva tiszta szívből csodálom az. amerikaiakat., különösen a fiatalabb tiszteket.. Nélkülük sohasem győzhetnénk.” „Nem tudom, hog\r jól értettem-c?”. „Ne felejtse el, álmodik!” „Bs mi a véleménye a buddhistákról, Nhu asszony?" ,,Legjobb barátaim között, is vannak buddhisták. Kislány koromban egy ízben játszottam is eggyel. De szerintem maradjanak csak saját, köreikben.” „Akkor nem igaz, hogy üldözik a. buddhistákat?” „Persze hogy nem. Időnként, férjem egyes ka.tovÁi egyik-másik, pagodájukban részt vesznek az egyházi szertartásokon és ez félreértésekre vezet, de szerelném leszögezni, hogy a saigoni buddhisták sohasem okoztak nehézségeket nekünk. Mindezekért csak a. külső agitátorok felelősek. Könnyen rendezhetnénk buddhista■ problémáinluit, ha északról nem jönnének közénk azok a szerzetesek ...” „Hogyan ítéli meg a Vietnammal foglalkozó amerikai sajtó jelentéseket?” „Meggyőződésem, hogy az amerikai sajtó remek munkát végez a hazánkról szóló sajtó- jelentéseivel. Igaz. hogy időnlcént, tévesen közölnek bizonyos tényeket és titkos rendőrségünknek helyreigazítást kell adnia, de egészében igazán ragyogó a kapcsolatunk.” „Mik a tervei amerikai látogatása idejére?” „Ellátogatok Disncylandba, felszólalok néhány leány cserkésztalálkozón, megnézek egy divatbemutatót Saksruil, a Fifth Avenuen és ellátogatok a Radio City Music Hall-ba. Magánszemélyként utazom — hiszen tudja.” „Tehát nem óhajt propagandát kifejteni hazája érdekében itt-tartózkodása alatt?” „Dehogy, miért is tennék ilyesmit?” Idáig jutottunk ál álmunkban, amikor nőnk felébresztett. „Mi a. baj?” — érdeklődött.. „Miért?” Ordítottál álmodban, hogy valaki fojtogat." (Megjelent a New York Herald Tribune- ban.) TsMagok — saját iidiHüjiföben • Néhány héttel ezelőtt Debrecenben, a Tiszántúl rohamosan fejlődő és fiatalodó „f óvárosában ’ ’ városnézésre invitáltak benn linket a 1a- nárs vezetői, .logos büszkeséggel, a városukat igazán szerelő, s azért fáradhatatlanul munkálkodó embereikre jellemző energilcussággal mutogat ük az ezernyi új alkotást; a fürdőt, a sporttelepet, a lakóépületeket, a parkokat, mint a jól szervezett városfejlesztés és az összefogás gyümölcseik Az igazán él- ményszámba mono körséta végén jelentette ki a városi tanács elnökhelyettese: — Most periig megnézünk egy épületet, amilyen nincs több az országban. Igaz, még most végzik ott az utolsó simításokat, de úgy hisszük, tetszeni fog. Tetszett! Már maga a kétemeletes, modem vonalú, színes, hantimé egyszobás épület is. De a tetszést valójában az épület rendeltetését kommentáló szavak váltották ló. Az épület ugyanis termelőszövetkezeti üdülő, építtetői és tulajdonosai pedig maguk a Hajdú-Bíhar megyei termelőszövetkezetek. S mint ilyen, az épület valóban egyedülálló az országban. S tahin egyedülálló a gyorsaság is. a mód is, ahogyan épült. Az év elején határozták el a 100 férőhelyes üdülő építését a megye termelőszövetkezet« és hónapról hónapra folyósították az építkezéshez szükséges összegeket, egészen a befejezésig. Mert napjainkig befejezték. Sőt! Most olvashattuk a hírt, hogy a debreceni termelőszövetkezeti üdülőben .vasárnap, október 27-én benépesítette a kényelmes szobákat a tsz-tagok első csoportja. Néhány napig nem lesz gondjuk semmire, megkapják, megtalálják, amit; sze- Tiük-szájuk megkíván. Hiszen otthon, sajátjukban /annak. S ha eltelik a tiz kényelmes nap, újabb száz törne! öszövetkezeti tag érke- ák. Szinte kikivánkozik az ;mberbö!: „Jó pihenést, jó üdülést.” És még valami: Vajon a mi megyénk térnél őszővetkeaeti tagsága lem érdemelne ilyen tíznapos pihenőket? Vajon a nü megyénk több száz közös gazdasága nem rendelkezik olyan anyagi, lehetőségekkel, hogy ldes tájaink valamelyikén felépíthetne egy ilyen üdülőt? Biztos, hogy rendelkezik, s nem lenne helytelen számbavermi az erőkert és a lehetőségeket. Mert a debreceni példa követendő példa. Jó célt. szolgál, és egyben a falu, a teonnelőszövetikezetek fejlődésének, felemelkedésének szép bizonyítéka is! — harcsa — Lámpák és számok Mintha 12 piros léggömb lebegne a tapolcai modern presszó mennyezetén. Legalábbis így látni kívülről, az üvegfalon át S a belépő csodálkozva, nézheti, hogy nem léggömbök azok, hanem hatalmas, korallpiros selyemből készített lámpabu- rák. Igen szépelr, igen ízlésesek, igen hangulatosak, ezenkívül modemek is. A selyemburák alján ugyancsak pirosra festett kerek fémlap, amelyet kilyu- kasztg,attak, s így még érdekesebben szóródik szét a fénysugár. — Ügyes — mutatott a lámpákra külföldi látogatónk. — Es milyen különös, hogy nálatok minden valamiféle történelmi évszámra emlékeztet. Milyen, kár, hogy nem ismerem részletesen a magyar történelmet! Értetlenül néztünk Ö pedig a lámpák fémlapjára mutatott. S valóban, minden lapon jókora fehér számok virítottak. A fejünk fölött éppen ezt olvashattuk: 1215. — Nos. ekkor mi történt? — érdeklődött vendégünk. Valaki az Aranybulla utáni éveket kezdte emlegetni, mások igyekeztek a finom feketekávéra terelni a szót. Külföldi barátunk azonban „kötötte az ebet. a karóhoz”. — De mondjátok már, miről nevezetes ez az év? Végül is a kedves felszolgálón ő segítségét kértük. — Ö kérem, nálunk minden állóeszközt megszámoznak — mosolygott tudatlanságunkon. — A leltározásnál a számokat, egyeztetik és így könnyen megállapíthatják, hogy megvan-e mind a 12 selyembura, s hogy talán éppen az 1245-öst nem cse- rélték-e ki egy luítbaloima.L.. (R.) hért, aki Ady és Ignotus Nyugatának is írt. fiatal korában és típusát a magyar irodalomban talán egyedül Szabó Dezső írta meg az Elsodort faluban, nagyon iga ztalanul, először a Tájfun című, japán tárgyú színművével aratott világsikert. A darab körülbelül akkor Íródott;,, amikor Claude Fa.rrere Csata című regénye, vagyis az 1905-ös orosz—japán háborúmtól"), amikor az ."ideiig ismeretlen Japán a cári Oroszország felett aratott katonai győzelmével „divatba jött”. Lengyel, aki akkoribán Berlinben élt, a német fővárosban pontosan szemben lakott a japán követséggel. Naponta látta a rejtelmesen mosolygó, akkor még teljesen ismeretlen sárga b őrű híva tárnokok; 11, akik a győztes háború után egyszerre „érdekesek” lettek Európában és hallgatag zárkózottságuk „titokzatossá” tette őket. Mindez nem csekély szerepet játszott: abban, hogy megírta a Tájfun-l, amely a pusztító, keletről nyugatra áradó csendes-óceáni vihar janán neve és egyben ezt a keleten megjelent új, sejtelmesen előretörő népet, a. japánt szimbolizálta, A dráma, amelynek magyaroi-zági bemutatójáról azt. is el kell mondanunk, hogy női főszerepét Ilarmos Ilona, a későbbi Kosztolányi Dezsőné játszotta, egyszerre világhírűvé tette Lén- gyei Menyhértet.. Aztán egy- '. más után irta többi, kitűnő színpadtechnikával, fölénye- ! sen ügyes dialógusokkal meg- ■ szerkesztett darabjait, ame- ! Ivek közül mélységben és ko- ■ moly politikai igazságok ki- ! mondásában a Sanclw Panza ■ királysága emelkedik ki. ! | . .. I 'n, a huszas évek • I Emikor | végén gyakran lát- ! tam, már túl volt újabb, vi- ■ lágsikert" aratott művén, az ‘ Antónián, ezen az akkor még - újnak ható, modem üzletasz- ‘ szonyt kitűnő érzékkel, az ak- - tualilás iránti jó szimattal.' színpadra vivő vígjátékon, ■ amely Lengyel Menyhérten ki- ; viil a főszerepet játszó Fedők - Sári számára világhírt, vagy [ legalábbis közép-európai hír- - nevet jelentett., inert a buda- ; liesti siker ufón ő alakította h Antóniát r). némát színpadokon J\ is. ' J Ha. jól emlékszem, az Autó- j rúa sikere után ment ki Len- h gyei Menyhért Amerikába, j hogy aztán csak filmjeivel ta- ^ lálkozzunk egészen a legutóbbi. J időkig. 1 Máté Iván i Hetven éves a direktor űr Szeszélyes portré Sebestyén Mihályról, a magyar színművészet doyenjéről Most, hogy városunk szín dűlőjét ünnepli, megtisztelő kő zados történelemből kiragadni nagyjának, Gézának és Mihály szakát. A felkínálkozó alkalom hály, a magyar színművészet ünnepelte születésének 70. év A budapesti Művész presszó egyik asztalkájánál ülünk. Énekesek, táncosok, színészek jönnek, mennek, és kaíaplen- getve köszönnek: „Szervusz Miska, bátyám", „Csókollak Mistliém”, „Szeretettel köszöntlek direktor úr.” Sebestyén Mihály jó kedv- vej, fiatalosan fogadja a fiatalok és kortársak, a tisztelők köszönését Mint mondja: sokat tanyázik a Művész presszó asztalainál, mert itt mindenkor találkozhat emlékeivel, a sok szép élmény hordozóival, a pályatársakkal, az ősz hajú. sok ráncú, idős színészekkel. Nem más ez, mint egy kicsit az ifjúság kergetése, a nagy művészi sikerek vissza-vissza- sütő forróságának újrateremtése. — Látja, ott a sarokban Pethes Ferit? Ú is nálam kezdte... És máris óhatatlanul, nagy- nagy szenvedéllyel Miskolcra terelődik a szó. Miskolcra, erre a nagymúltú színházi városra. Sebestyén Lili, a .friss tekintetű; fiatalos arcú feleség, férje Miskolehoz fűződő emlékeit, elténhetetlen kapcsolatait ?zy epizóddal világítja meg. háza fennállásának 140, évfor- telességünk c közel másfélszá- a. Sebestyéned,inasztia két nak hősi színházvezetési kor- sem hiányzik: Sebestyén Mi- ■nagy öregje ebben az évben fordulóját. — 1956-ban lakásunk elpusztult. Rokonokhoz költöztünk. Férjem, mit Sem törődve a megmaradt holmival, ruhaneművel, egy esernyő alatt miskolci jubileumi plakátokat szorongatott, hogy megmentse élete jobbik felét. Kibontom az öles plakátot. „A Sebestyén direkció megalakult: 1915-ben, megszűnik 1939. szeptember 1-én." Amit ezután olvasok: már színháztörténet. .„4 szilárd alapot, amelyre hittel és reménnyel építettem — írta Sebestyén Mihály az 1938/39-es színházi évad „Búcsú év” plakátján — Sebestyén Géza maradandó bölcsessége. emberi és színigazgatói képessége teremtette meg. Mint Sebestyén Géza tanítványa és utódja, az ő szellemében betöltött működésem tette lehetővé, hogy az egymást követő súlyos színházi válságok közepette, egyedül a Miskolci Nemzeti Színház került el minden megrázkódtatást. Fogalom ma már az a. hősiesség, amelhiel a színház a legnehezebb időkben és minden téren teljesítette kötelességét és az a kivételes művészi pozíció, amelyet az ország legelőkelőbb színházai között elfoglal.” Ahogy nézegetjük a fényképeket, a korabeli dokumentumokat, Sebestyén Mihály minduntalan elkalandozik. Sztorikat mond, anekdotákkal szórakoztat, s így a nehéz esztendők képe egy-egy csattanós történet társaságában bontakozik ki. Sejtem az okát. Sebestyén Mihály restell színházvezeté- sének humanizmusáról, művészi törekvéseiről beszélni. Ám amikor a gázsira terelődik a szó (tudott dolog, hogy egyedül Miskolcon kapták meg a színészek a szerződés szerinti gázsijukat) Ladányi szavaira emlékezik. — Tudja, hogyan jött Ladányi Feri Miskolcra? Mérlegelte a lehetőségeket. Azt mondta: Szegedre nem megy, mert ott gázsi nipcs, csak színház van. Debrecenbe szintén nerp megy, mert ott 6e gázsi, se színház. Miskolcra szívesen jön, mert ott gázsi is van, színház is van. Ez utóbbi érték ... Egy város .színművészetének igaz megítélése. Különben ez utóbbiról Móricz Zsigmond is jó véleménnyel volt. ó. aki állandóan az országot "járta, egy rossz debreceni előadás láttán betiltotta darabjainak vidéken történő bemutatását. — Vajon hogyan emlékszik erre a körlevélre direktor úr? — Szomorúsággal* amely azonban hamarosan feloldódott. Ugyanis Móricz Zsig- mond egyszer inkognitóban a karzatról végignézte az Orvos című amerikai darabot. Elragadtatással gratulált és a Miskolci Nemzett Színházban engedélyezte dombjainak bemutatását. Ezután következett a felejthetetlen Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték, majd a Légy jó mindhalálig, Pethes Ferenccel, ö volt Nyilas Misi. Móricz ezután mindig fiúval játszatta e páratlan hősét. Nézem c témára vonatkozó dokumentumokat. Móricz e színházi est kapcsán ragyogó dramaturgjai — esztétikai megállapításokat, lett. „A színház él” című cikkében a főné est. részeseként azt írta: „A színház minden pillanatban újra tud születni, mikor csúcsteljesítményt képes produkálni”. Eszmefuttatását ekép- pen fejezi be: „Csak a szegénység. a tudatlanság és a közöny öli meg a. színházat.” Miskolcon élt a. színház, minden megrázkódtatás, gazdasási válság ellenére. Sebestyén Mihály arról sem vall szívesen, hogy a pontos fizetésen kívül egyedül a Miskolci Nemzeti Színház rendelkezett önálló női ruhatárral. (Tudott dolog, hogy a felszabadulás előtt minden színész saját gázsijából volt kénytelen megvásárolni az előadáskor viselt ruhákat, jelmezeket.) Miskolcon szinte há- rorímaponként frissen festett díszlet, nagy művészi igénnyel megrendezett, megjelenített darab várta a nézőt. A Sebss- tvén-te«tvérek vezetése alatt számtalanszor hajlékot kapott itt Katona József, Madách, Shakespeare, Moltére, Pirandello, Verdi, Puccini, Bizet, Offenbach. E nevek is jelzik azt a törekvést, amelyet a Sebestyén- dinasztia zászlajára írt: „Szolgálni a magyar kultúrát a. legkisebb alföldi várostól, fel a budai várig”. (Volt idő. amikor a Sebestyén-fivérek egy idejűleg öt fővárosi és nyolc vidéki színházat igazgattak, E gondolat kapcsán jegyezte meg Sebestvén Mihály: Ha,tan voltunk fiúk. Hárman Tliáliával léptünk házasságra, három fivérem. NB 1-cs futballista lett. De idő közben epek közül egy felcsapott színésznek. Így a színházi részleg 4:3-re győzött, pedig ott. válogatott játékosok játszottak.) — És a. nagy nevek, amelyekre mi miskolciak oly büszkék vagyunk? — Közel ötven kiemelkedő tehetségű művészt neveltünk Miskolcon a magyar színművészetnek. Pethes Ferenc, PM.jp János, Ladányi Ferenc. Keményt Lili. Solti Bertalan, Súlyok Mária és még sokan vallhatják Miskolcot művészi fejlődésük jelentős állomásának. Spínéspi méltóságot őrző színház volt a miskolci, ^zért a Sebestyén-fivérek igazgatása alatt szívesen léptek színpadra oly művészek is, akiket a színművészet történetének fényes lapjain emlegetünk. Alvár Gitta, Bajor Gizi. Cser fos Grntla, Fadák Sári. Jávor Pál. a LatabArok. Rákosi. Szidi, Rózsahegyi Kálmán, Törzs Jenő neve’ fémjelzik a szép sort. A Sebestvén-korszak iskolát teremtett. A művészet oltárán őrizte a srrtriház ügvét. s mindent ennek vetett alá. A pénzszerzés ördöge nem fűtötte * Sebestyéneket, nem is fűthette, mert művész-színházakat teremteni és pénzt keresni — ezt együtt nem lehetett megvalósítani a Hortliy-korszak. magán színházaiban. — Mindenről és mindenkiről beszéltünk direktor úr, csak arról nem: mit jelentett önnek Miskolc? — Mindazt, amit elmondtam. Színházat, színészrievelést, forró sikerű színházi estéket. És még egyet. Itt kezdtem pályámat és itt értem el művészi törekvéseim csúcsára. 1339- ben, amikor... Igen, tudjuk. Nem önszántából hirdette meg Sebestyén Mihály társulata 18 év Után a búcsúévet. Ekkor tört. előre a fasizmus... — És most, a nyugalom napjaiban? — Csak nyugdíjról beszélhetünk. nyugalomról nem. Még mindig tanítok. A Színház és Filmművészeti Főiskolán szín- házvezetésre oktatom a legifjabb generációt. Miskolcon is van egy volt növendékem: Kapás Dezső. De tanítottam Kazimir Károlyt is. aki korábban Miskolcon volt főrendező. Nagyon szeretem a város mostani társulatát, különösen Hamvay Lucyt, aki 1939-ben búcsúprogramunk egyik női főszereplője volt. Ezúttal is köszöntöm. Az üdvözletét átadtam direktor úr, s kormányunk kitüntetésein és jó kívánságain kívül mi is szeretettel köszönt- ifik önt, Evv-kori közönsége, valamint a felnövekvő új se-" nonácié nem feledt a leckét! ..Csak a szegénység, a tudat‘ lanság és a közöny öli meg 0 színházaié*, Párkány LásaJó Menyhért ekkor már sikereinek teljében volt, és éppen készülődött a nagy útra, a tengeren túlra, Amerikába. Meghívta. őt a film akkori fővárosa, Hollywood, ahol a vetített képek kitűnő érzékkel-.rendelkező üzletemberei pontosan megérezték, hogy szükségük van rá. A nyírottbajuszú, kövérkés író, akit én, az elemista néha megcsodáltam, mert megmond ták, kicsoda, ekkor már azokhoz a világ minden színpadán ismert magyar írókhoz tartozott, aki Írnek sorát Molnár Ferenc nyitotta meg, és a szazad. első felének polgári közönsége mindenütt szívesen tapsolt könnyed víg játékaiknak, nem nagyon mélyenjáró, de mindig kitűnően magirt, hatásos és aktuális társadalmi színműveknek. Lengyel MenyI I meghallottam a LAnlt:or I hírt, hogy az egy emberöltőnyi távoliét után hazalátogató Lengyel Menyhértnek a Miskolci Közgazdasági Technikum megküldte jubileumi évkönyvét, amelyben az író neve is szerepel, mint egykori tanulóé — legelőször is személyes élményeim jutottak eszembe Amerikában élő drámaírónkról. Előttem állt angolosan nyírott kis bajuszkájá- val, ahogy a budai Alma utcában, kicsit nehezen (testes ember volt), mégis hanyag tartásban bepréselte magát az akkor divatos, kis kék Fard-autójá- ba. A huszas évek vége felé jártunk, én mint elemi iskolás, közel laktam hozzájuk, anyám távoli rokonságban volt sógornőjével, akinek be is mutatott egyszer az utcán. Lengyel
