Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-12 / 239. szám
ESZAKMAGYARORSZAO Szombat, 1963. október 1* Adenauer benyújtotta lemondását Adenauer kancellár pénteken délben átnyújtotta lemondását Lübke köztársasági elnöknek, aki a lemondást elfogadta. Adenauernak a kancellári tisztről való lemondása október 15-én lép hatályba. Ezután Brentano, a CDU— CSU parlamenti frakció elnöke kereste fel a köztársasági elnököt és a frakció nevében felkérte, hogy a parlamentnek Ludwig Erhard kancellárrá való választását javasolja.- A parlament október 16- án választja meg az új kancellárt, aki október 17-én mutatja be kormányát és október 18-án ismerteti a parlamentben az új kormány programját. Bár a kancellári őrségváltás hivatalos programjának lebonyolítása Adenauer lemondólevelének átnyújtásával mór kezdetét vette, az új kormány Csőmbe újra készülődik A New Statesman című an- gal hetilap jelenti; Csőmbe, a katangai szakadárok vezére, újabb politikai kalandra készül Kongóban. Az angol folyóirat közli munkatársának brüsszeli keszélgelését egy katangai zsoldossal. A hír szerint Csőmbe még mindig egész hadsereget tart énn. amelynek tartózkodási helye azonban titkos. A zsoldosok havonta 180 font adómentes „fizetést” kapnak, kiképzésük során azt tanulják, hogyan kell „gyorsan és zajtalanul ölni”. A hadsereg rövidesen eléri a szükséges létszámot. Zsoldosokat toboroznak Franciaországban, Nyugat-NéNépfront-kü! dölfség utazott Finnországba metországban, Olaszországban, Angliában és Belgiumban. Csombenak elsősorban pilótákra van szüksége, Csőmbe egyébként jelen pillanatban Franco vendégszeretetét élvezi, s továbbra is kirakatfigura az európai katonák és diplomaták kezében. összetételéről csak az utolsó pillanatban történik döntés. Továbbra is nyílt kérdés, hogy Mende, az FDP elnöke milyen tárcát kap majd az új kormányban, erről csak Erhard és az FDP-vezetők között hétfőn tartandó tanácskozás után döntenek. Adenauer kancellár a lemondás alkalmából készített televíziós adásban kijelentette: „Nem vonulok vissza duzzogni a sarokba és nem tanúsítok majd ellenállást”. A kancellár hangsúlyozta: Lemondása után is részt fog venni a politikai életben, a parlament épületében már dolgozószobákat rendeztek be számára és „jótanácsaival” mindig rendelkezésre fog állni. „Csak azt szeretném — tette hozzá —, hogy fel is kérjenek a tanácsadásra és ne tűnjek fel olyan színben. mintha tolakodni akarnék”. A Welt tudósítója Adenauer nyugat-berlini látogatásával foglalkozva ugyanakkor hangsúlyozza: A kancellár egyáltalán nem azt a benyomást keltette, mintha búcsúzkod- nék a hatalomtól, ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy továbbra is rá akarja erőszakolni véleményét — elsősorban a külpolitikában 1— a kormányra és pártjára, nem törődve azzal, hogy ez milyen következményekkel jár majd. A tudósító rámutat, hogy Adenauer Nyugat-Ber. linbeh egész harciasán viselkedett és kijelentette: „A jövőben is megjelenek a politikai arénában, ha felszólítanak erre”, FILMJEGYZET Színes szovjet operettfilm ■ Komor olasz filmtörténet Váltás A finn nép demokratikus szövetségének meghívására pénteken Szatmári Nagy Imrének. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának vezetésével népfront delegáció utazott Finnországba, hogy ott a mozgalom munkáját tanulmányozza. E héten Miskolcon két különböző műfajú filmet mutattak be premier-filmszínházaink. Az egyik a Moszkvai Operettszínház . Sosztakovics-ope- rettjének filmváltozata, amelyik a magyar közönség elé Itt lakifi a szerelem címmel került. Vonzó cím. Sosztakovics immár világhíres neve hasonlóan vonzza a szép! muzsikára vágyó közönséget. A* kitűnő komponistában ezúttal se csalatkoztunk. A „könnyű múzsa” csókját első ízben bíró zeneszerző vállalkozása, a muzikalitást vizsgálva, sikeresnek mondható. Sajnos annál kevesebb jót mondhatunk p semmitmondó, fárasztóan sablonos szövegről. Ugyanez a véleményünk az átültető munkáról is. Az operett filmváltozata nem alkalmazkodott kellően a film törvényszerűségeihez. A meglehetősen vérszegény cselekmény, a szokványos ötletek túlságosan szaggatottan jelennek meg a néző előtt, mert a zene és a szöveg dramaturgi- ailag csak a betét funkciójáig jut el. Ebből logikusan következik: néha zavaróan hat a cselekménybe berobbanó, egyébként kellemes muzsika. Az alkotók nem adtak dramaturgiai szerepet a szövegnek és muzsikának; ezek nem lendítették, hanem „lefogták” a cselekményt. Ebből adódik a film vontatottsága, valamint az is, hogy kétszeresen idegenül hatnak ebben az „operettvilágban” felbukkanó mai ember-! alakok. Eredendően már a történet sem Ígér túl sok izgalmat, mert a szocialista városrészek épülése közben feltűnő sok színből a legtompábbat, a legsablonosabbat választották ki az alkotók. Egy szívrabló, „vagány-filozófiát” valló fiatalember megismerkedik az új város új múzeumának tárlatvezetőjével, a csinos, korholy ládával1. E lánynál nem válnak be módszerei, ezért végül szerelembe torkoll a fiú ostroma, de közben meg kell változnia, hogy az operett- finálé törvényszerűsége kedvéért egymásé lehessenek a fiatalok. E legújabb szovjet filmből Sosztálcovics zenéjét hoztuk magunkkal a nézőtérről, s ennyiben megérte a színekben dúskálkodó, de rendezőileg szegényesen megalkotott film megtekintése. — p — 1 — A másik film, a Gyilkosság Sziciliában című olasz filmdráma. Francesco Kosi két okból is rendkívül nehéz feladatra vállalkozott. Egyrészt: bonyolult, sötét erők mesterkedéseitől telített, szinte kibogozhatatlan politikai szálakkal átszőtt történelmi korszakot kívánt filmre vinni, másrészt — ami egyenes következménye az elsőnek — ennek a kornak a rajzát a hivatalos szervek nem fogadták szívesen. Megtagadták a forgatási engedélyt, később a hitelt is, majd a kész film a cenzúrával ütközött össze. A film igaz eseményeket dolgoz fel, a dokumentum hitelességével, erejével. Ugyanazon a helyen játszódik, ahol a valóságban is megtörtént, túlnyomórészt a szereplők is azok, akik valóban átélték az eseményeket. Mindössze két hivatásos színész játszik: Salvo Ran- done, a törvényszék elnökeként és Frank Wolff, Giuliano alvezérének alakítója. Mindenképpen dicséretére válik a rendezőnek, hogy merte vállalni ezt a nehéz feladatot és teljes erejével az igazság hű megrajzolására törekedett. Az eleinte nacionalista eszmékkel fűtött Szicíliái csoport tevékenységét, — mely már a kezdetben sem és később sem volt több banditizmusnál. — a rendőrség, a csendőrség és a maffia különböző manipulációi szövik át. Az 1945-től 1950-ig terjedő időben —nagyjából ezt öleli fel a film — az olasz újságok gyakran írtak rejtélyes gyilkosságokról, véren gzésekről, amikhez mindig köze volt a szicíliai csoportnak. Homályos, bonyolult ügyek, szenvedésekkel teli évek. Rosi filmjének ezt a homályt, ezt a zavarosságot, ezt a nyomasztó érzést tökéi etesen sikerült visszaadnia, bár vitat* hogy ez mennyire érdéi» mennyire lüba. A film zeli felépítésének szaggat® Su — a kétségen felüli őr-' hatás mellett — is ezt a*' képzelést szolgálja. Rosi * csak így tudta kimori amit akart: ha ezeknek éveknek az eseményeit fí sen felgöngyölítenénk, fl1 több, magasrangú, szeméit a neve is beszennyeződni■ rendező elképzelése ilynf érthető ugyan, de a néi óhatatlanul felkelti a bM talnnság érzetét is. Bar a taglalt okok miatt nem hetjük számon a teljes 1* lezést. — ehhez még a iri lelő történelmi távlat 1 adott — mégis marad az 1 bőrben valami hiányérzet film is csak addig jutói* amit az egyik ügyvéd ígf galmazott meg: mondjuk végre mindent! De a film1 mond lei mindent. így is: í1 igényű alkotás, sok értét, sok bátorsággal. Kifejező eszközeiben 1 mentes az olasz filmek jel® részénél mar megszokott,' mi égövünkön nem elfog* kép. Időnként sok * koly, a jajgatás, a kellel* hosszabb a megrázó jel*. Például, amikor Giuliano ja megnézi és siratja fia ff közé rakott holttestét. A ff férfi-lakóinak elfogása, el*”} lítása, az asszonyok roharií0 hosszabb a szükségesnél. .*5 olasz temperamentum, fől(?u szicíliai életforma bizo»!“f megkívánja ezeknek a tatását is, de a rálicitálás zabolázásával csak erős®, volna a film hitele. ff Az operatőr, Gianni Ve«- 1 remekelt felvételeivel. szinte metszenek a szilaj, a szicíliai emberek $ nek keménységétől. Enne? történetnek, ennek a tájn* fényképezését nehezen 1 eW'i elképzelni más, módon, *jga ahogyan ez a művész mei de ■tatta. „Durva káromlíodásoldól hangos a liázuü^? A miskolci Bajcsy-Zsilinszky utca 19. szám alatt lakunk, s a bérházban hetvennél több kisgyermek van. A néhány éve odakerült házfelügyelönő férje, Papp Bertalan durvaságával, ocsmány káromkodásaival a lehető legrosszabb példát Hajdú Béla: f 9 BORÚS-IDŐK** iLdp,Lilthze,k. **»***«******************MHI VI. Nincs nehezebb, mint emlékezetünkben elraktározott élményeinket olyan csoportosításban felelevenítenünk, mintha valami elhatárolt novella- témákat sorakoztatnánk egymás mellé. Az élmények, emlékek ugyanis nem témakörök szerint raktározódnak el koponyánkban, hanem olyan tarka összevisszaságban, amilyen az élet maga. Emlékezésünk zsilipjeit tehát lehetetlen úgy nyi- togatnunk, csukogatnunk, hogy bizonyos tematikai rendben ömöljenek ki rajtuk mondanivalóink. Lám, eddig is mennyi egymástól távoleső tény, esemény, gondolat keveredett ősz- sze .élményidéző írásaimban — olyan dolgok, melyek látszólag nem függnek össze. A tarka mondanivalók azonban egyazon ember élményvilágában elválaszthatatlanul, mint egy szőttes szálai, szövődnek egybe. Néha fái is elvágnom a sokszínű szőttes szálait csak azért, hogy egy-egy önálló színfolt kerekedjék ki belőlük. Mégis erre kell törekednem, ha nem akarok valami végnélküli regénybe bonyolódni. A fellendülő képzőművészeti élet Még nem nézhettem a mélyére Miskolc kulturális és Szellemi életének, de sok jel mutatott arra, hogy a forradalmak időszaka megterméke^ nyitóén hatott a lényegében ipari-kereskedelmi jellegű város szellemi életére is. Mindenesetre szerepe volt ebben, mint a fővárosban és más városokban, annak a körülménynek is, hogy a háborúból hazakerült sok régebbi író, művész, szellemi ember, akiket évekig nélkülözött szőkébb hazájuk. 1918—19-ben sok jó tollú író, újságíró élt már Miskolcon s a zenei életnek is több reprezentánsa alkotott maradandó műveket. Fellendült a hangverseny-élet és a munkáskuítúra. A színház — ezt inkább az akkori visszhangokból szűröm le — nem tudta követni a kor fejlődési iramát, de erről éppúgy, mint az ellenkezőjéről határozott állítást nem kockáztathatok meg, mivel 18-ban még nem voltam Itt, 19-ben pedig még nem látogathattam rendszeresen az előadásokat. Legfeljebb a színház épületének és belső formájának akkori képét eleveníthetném fel, amire már csak öreg színészeink és a negyvennél idősebb színházjárók emlékeznek. Ha itt mindenek előtt a képzőművészeti életről mondok el egyet-mást, teszem azért, mert idetelepedésem után elsősorban a helyi képzőművészekkel kerültem szoros kapcsolatba. A kommün idején a miskolci művészek kollektív értékesítési szalont létesítettek egyik főutcai üzlethelyiségben. Egy régebbi kedves ismerősömj egy lelkes művészbarát társaságában kerestem fel ezt a művész-tanyát. Ö konferált be, mint új embert és rokonleiket az éppen ott időző művészeknek: Bartus Ödönnek, Meilin- ger Dezsőnek, Nyitray Dánielnek, Balogh Józsefnek, Kun József szobrásznak, akik arról tanakod lak, hogyan lehetne pezsgőbb képzőművészeti életet • teremteni Miskolcon. Művésztelep létesítéséről, reprezentatív kiállítási helyiség biztosításáról folyt a szó. Egy népesebb képzőművészeti szabadiskola tervével kapcsolták össze a művésztelepről szőtt elképzeléseiket. Magam is belemelegedtem az életrevaló tervek megvitatásába, s mikor elbúcsúztunk, már jó barátokként váltunk el a társaságtól. Ezután gyakran jártam be a művészboltba s ha egy nap elmaradtam, már számonkérték elmaradásom okát. Egyik elmaradásom oka, tudom, az volt, hogy Kun József szobrász nem nyugodott addig, amíg össze nem hozott Miskolc egyik legérdekesebb emberé- veí, a ma 83 éves világjáró művésszel. Mészáros Dezsővel, aki az 1908—9-es években Capri szigetén Gorkij szállásának szomszédságában lakott, s szinte naponta szoríthatott kér zet a halhatatlan íróval; aki egyik párizsi kiállításán „Elet idegen planétákon” című fantasztikus színes tussrajz-soro- zatával a tudományos világ érdeklődését is felkeltette s Camille Flammarinn, e koc híres csillagásza, több képét meg Is vásárolta. Megszerettem ezt az eredeti, kalandos életű művészt s gyakran látogattam el ezután hozzája. Megszületik a Művésztelep Nem tudnám megmondani, melyik napon történt, hogy Meillngerék közölték velem: kiszemeltek egy művészlelep- nek alkalmas, üresen álló épületet a Csabai-kapuban, szemben a Vörös Rák vendéglővel. Eredetileg vízgyógyintézet volt, de most (gazdátlanul áll. Nosza gyerünk együtt, mondották, tartsunk szemlét, s ha mindenki egyetért, kérjük el a várostól. Megtartottuk a szemlét öten: Bartus, Meilinger, Nyitray, Kun meg én. Másnap együtt mentünk a városházára Szent- pály István polgármesterhez, aki érveink súlya alatt meghajolva teljesítette a művészek kívánságát. Tulajdonképpen ez a nap volt a Művésztelep születésnapja. Az épület átengedése persze nem jelentette azt, hogy a művészek beleülhetnek a készbe. Volt ott tataroznivaló, átalakítani való, no meg a világítási berendezések is hiányoztak, márpedig enélkül sem a műtermekben, sem a szabadiskolában nem folyhat akadálytalan munka. Mi segítséget kaptak ehhez, a Művész- telep első lakói, Bartus, Meilinger és Nyitray, akiket, együtt sokáig a „művésztelepi triász” néven emlegettek, nem tudom. De van egy 1919. szeptember 2-án kelt dokumentum birtokomban: a í,Villamos VilágiÖrményországból Grúziába indult a magyar katonai küldöttsége* Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába indult. A küldöttség itt tölti a pénteki és a szombati napot, majd vasárnap Taskent be. Üzbegisztán fővárosába indul. Á Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével Szovjetunióban tartózkodó magyar katonai küldöttség pénteken Örményországból Tbiliszibe, a Grúz Dóin István távirata as Glass Kösiársasáts: elnökéhes magyar nép együttérzését a Piave folyó környékének lakóit ért súlyos természeti csapással kapcsolatban. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratot intézett Antonio Segnihez, az Olasz Köztársaság elnökéhez és kifejezte az Elnöki Tanács és a mutatja gyermekeink, Ea Nagy az udvar, elférrtdés gyermekek, de ő az utcárt'Tc varja ölcet, s ez egy szüli őrse megnyugtató. Több esílrn< volt már ezért is veszelccd'^Tt gyermekek szüleivel, sőt f,fezi sági tárgyalás is. Hiába f0^ lünk azonban az illetékes ', Ef kezelőséghez, ott nem tálé' űe ! megértésre. A loartárs*' már azt a választ is meF tűk. hogy a „házfelügyelő beszél, ahogy alcar”. Lcfifri?^ lakógyűlést hívott össze 0 í*®1 kezelőség, de erről el#?, nem értesült a lakók 'j* többsége, s mire a hazaértünk, már vége is (íf! Amikor pedig az egyikig gyermekes családapa el mondani véleményét, leintette a házkezelőség zó ja s el is hallgattatta. 82 Tűrhetetlen a jelenlegi pót. Békességünknek, «ük munknak véget vetett a ^ felügyelői önkényességgyermekek füleinek egyál" ^ nem való káromkodások, kozódások napirenden vafi, és sehol nem találunk #V Kérjük se illetékes lankezelő Vállalatot, rizsre ki panaszunkat, hallgasd ^ meg bennünket. Tegyenek tézkedést mielőbb ómnak kében, hogy otthonunk »Kas gyen parázs veszekedésig káromkodásoktól hangos, té A Bajcsy-Zsilinszky ^: 19. sz. több lakóig ___________tv l ó Négye» tragédiák Debrecenben aI ,a.i Pénteken a debreceni ,p< tisztasági hivatal épületéV|fc vállalat műszaki vezetője* áj lamb Sándor, eddig meö’.bi állapított okból agyonlő*’ vállalat igazgatóját, LŐ’líii Józsefet, továbbá dr. ™s: Lajosné adminisztrátori,. ír Sámi Józsefné főkönyvei® h cselekmény elkövetése 13 Galamb Sándor sajátmagrif agyonlőtte. A rendőrségi ben nyomozást indított, tási, Erőátviteli és Eleetrótechnikai Vállalat” költségvetése „a Csabai úton lévő volt Vízgyógyintézet helyiségeiben készítendő villamos világítási bérén dezéselcről”, amelynek végösszege 6650 korona. Elég tetemes összeg a művészek zsebéhez mérten. Nyilván a város segítségével oldódtak meg ezek a kezdeti anyagi problémák. A szóban forgó dokumentumot, amelyet a szabadiskola több éven át vezetett évkönyvével együtt Meilinger adta át nekem „múzeumomban” való megőrzés végett, a Villamos vállalat a „Képző- és Iparművészeti Iskola vezetőségének”; címezte. Ez volt tehát a szabadiskola hivatalos neve. Az iskola, az évkönyv tanúsága szerint, 1919. november 1-én kezdte meg rendszeres működését, s az első tanfolyam április végével zárult. Erre a tanfolyamra 46 növendék iratkozott be, fiatalok és meglett korúak egyaránt. A fokozódó érdeklődést a képzőművészet iránt ez a tekintélyes létszám is igazolja. Az iskola felszerelésének nélkülözhetetlen tartozéka volt ^ festőbak. A festőbakok beszerzéséhez én is hozzájárultam egy festőbak árával, gondolván arra. hogy ha olykor eljárogatnék magam is rajzolgatni, vagy esti aktra, ne bitorlóként használjam az állványt pótló bakot. Amikor az iskola két évi működése után eredeti formájában megszűnt, s a kollektív alapon vásárolt berendezési tárgyakat szétosztották, örökségképpen nekem is juttattak egy festő-; bakot. Ez az én emlékem a Művésztelep csecsemőkorából.
