Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

eSZAKMAGYAROBSSAa

Vasárnap, 1963. Oktober 2'

Két hangverseny a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében

Papp Zoltán zongoraestje

A programon ezt olvashattuk: Beethoven: Á-dúr szonáta, Schumann: Szimfonikus etűdök, Liszt: li-mol) szonáta Zeneértőket vonzó, nagyszabású Vállalkozás, hiszen a zeneművészet berkeiben .kevéssé járatos hallgató jobban élvezi. «. kisebb formákat, a közérthetőbb műveket. A fokozatosan játékba lendülő zongora-művész meggyőzött minket arról, bogy ilyen igényes darabokat is képes magas szinten meg- szólaltatni. A műsort bevezető Beethoven: Á-dúr szonáta

(Op. 101) nyitó tételén még érződött ugyan kis távolság előadó és hallgató között, do az sndulás markáns ritmusaiban már egy lélegzetet vett .művész és közönség. Ez a szonáta •» kevéssé ismert művek közül való, szemlélődő jellege, fan- táziaszerű formálása elriasztja «. legtöbb pianistát. Annái d.i- csérendöbb, hogy Papp Zoltán művészi képzeletét Izgatta a mű megoldása és megpróbálkozott Vele, Ügy gondoljuk vadonban, helyesebb lett volna .közérthetőbb, rövidebb müvei előkészíteni, a közönségét az érett beethoveni gondolatok •befogadására Schumann: Szimfonikus etűdök toimácso- lá.sa a zongoraest legkiemelkedőbb produkciója volt. Ezt az .igen nehéz és hosszú, zeneileg «. és technikailag egyaránt igé- ’ nyes művet Papp Zoltán fölényesen és bravúrosan oldotta meg.

A műsor második felében, la zongoráirodalom egyik leg- .nagyobb szabású műve, Liszt: h-moll szonátája került előadásra. Ebbe a romantikus ■szonátába a zeneszerző mindent belesűrített, ami az emberi- érzelemre jellemző: örömet, bánatot, szenvedélyt, fé- ’ leimet, bukást es győzelmet. Faust, Margit és Mefiszto .lépnek elérik a kotta lapjairól, ellentétes sorsok és akaratok, mindent elsöprő érzelmi kitörések, drámai összeütközések. Mindezek helyes zenei ábrázolása a zongoraművészet magas iskoláját jelenti. Papp Zoltán a mű egészét helyesen értelmezte, technikailag ragyogóan megoldot+"

Mindent egybevetve ez a Concert azt bizonyította, & Zeneművészeti Szakiskola fiatal zongoraművésze az utóbbi idődben örvendetes fejlődésen ment keresztül, ilyen jól játszani. még nem háilottuk.

A Zeneművészeti Szakiskola szerda esti. közönsége csodálattá] hallgatta azt a nemesen egyszerű, mégis oly felemelő dalolást, amelyett Bach: h- tnoll szonátájában produkáltak. Talán ' csak a zárótétel markánsabb hangvétele volt egyedül szokatlan számunkra. Műsoruk egyik, fénypontja Beethoven: c-moll szonáta jáNemzetköad Zenei Verseny győzteseit ünneplő koncert-dobogón a Zeneakadémián, máris itt Miskolcon üdvözölhettük a győztes csehszlovák szonátapárt.

A Icamarazene a zeneművészet legel vontabb ága, hiszen néhány ember tökéletes azo nulása, megegyező felfogása, az eszményi összhang és begyakorol tság megannyi feltétet le a nívós kamara-muzsíkálá&- nak. Bármilyen népszerű önmagában a Hegedű vagy a zongora, és bármilyen jól is kezeli a muzsikus a hangszerét, de amikor arra kerül a sor, hogy a nagymesterek leg bensőbb gondolatait tökéletes egyensúlyban kell visszaadni, a hegedű-zongora szonáták nehezen elérhető belső világa gyakran csukva marad a zenészek előtt. Hogy ez mennyire így van, azt éppen a mostani zenei versengés is tükrözte, hiszen I. dijat nem adtak ki és a II, helyezett (jelen esetben, így győztes) fiatal csehszlovák pár művészete is csak relatív viszonylatban volt a legjobb.

Játékukon látszott az alapos felkészülés, a gondos művészi munka, s bár csak néhány éve muzsikálnak együtt, tökéletes

összhangban adták elő a nehezebbnél nehezebb műveket.

nak magasszínvonalú előadása volt. Itt' éreztük leginkább, hogy nagy művészeket hal Ihatunk. Műsoruk második felében cseh szerzők szonátáit adták elő. (Kalach és Janacek) az első inkább érdekességével, a Janacek szonáta viszont nagyvonalú, sziporkázóan szellemes megoldásával, bensőséges lírájával tűnt ki. A közönség tapsviharát érdekes modem művel, Webern: Négy kis •— darabjával, köszönték meg — s ez még csak fokozta a lelkesedést, a nagytudású szonáta-pár ünneplését.

Petr Messiereur és Jarrnila Kozderkova művészete nagy élményt jelentett számunkra. Kitűnő képességű zenészeket .ismertük meg bennük.

Beírta Péter

Jean Cocteau ötoisa levele

A. napokban elhunyt francia költő alig egy hónappal, halála előtt levelet intézett az Osztrák Irodalmi Társaság elnökéhez, aki meghívta Becsbe.

Cocteau levelében, melyet saját: „Orfeusz” rajza díszít, a következőket írja dr. Wolfgang Krausnak, aki meghívta, hogy tisztelje meg látogatásával a müveinek szentelt bécsi előadás-sorozatot: „Sajnos, áldozata vagyok az antibiotikumoknak —- ezeknek a furcsa „bombáknak”, amelyek megölik ugyan a halált, de nem hagynak élni.” Levele végén Cocteau sajnálkozva kijelenti: „Nem merek semmiféle kötelezettséget vállalni, mert nem tudhatom, lesz-e módom betartani ígéreteimet”,

orsodi felsőoktatási intézmények problémáiból

! Äz áttörés

! nehéz munkáid; közber

% XJ'árom vezető emberrel ültünk le beszélgetni a misl

♦ *1 Felsőfokú Gépipari Technikum gondjairól, élet J! Ablonczy József igazgatóval, Párái Ágoston matatna . > tanszékvezetővel és Kálmán Andrással, á műszaki aW II gyak tanszékének vezetőjével. Egyikük így fogalmazta

• • azt a sűrített életet, amiből a legtöbb gondjuk fakad: >

J; lünk nincs olyan szák, amelyiken reggel nyolctól este U

, cig ne ülne valaki.”

Talán ez a frappáns mondat érzékelteti leginkább,'

< ► itt, a Kun Béla utcai épületben milyen tokán tanul A középfokú technikum nappali tanulói, majd az esti 1 + zatos, a felsőfokú tagozat esti tagozatos hallgatói- veszik fokukba a termeket. Könnyű kitalálni: ez a zsúfoltság,í ,► zíti leginkább a munkát. Tegyük hozzá gyorsan: a let ■k kuni tanárai nem. panaszképpen szóltak erről, hanem 1 2! fényről, amivel számolni kell. Ablonczy igazgató mind <> nyluk véleményét fogalmazta meg a következőkben: J jJ iában vagyunk azzal, hogy ha az egyik nap lefekszünk,1

> nap nem ébredhetünk egy nagy, összkomfortos tcchnik [ ban. Ehhez idő kell, és most. még vagyon as elején tar'

> ennek az időnek. Az viszont talán érthető, hogy szereti " már túljutni a kezdeten.” Pe még nem jutottak túl a W

% ten, annyira nem, hogy még a technikum bemutatása is

♦ szerű. Sokan ismerik már — a debreceni és egri. kihelyí

* osztályokkal 130 hallgatója van — de jó, ha. a fiatalok W X is jobban elterjed a híre. A gyárakban, az üzemekben, a I ]álatoknál összesen 21 (!) munkakörben kívánják meg a f sőfokú technikum, elvégzését Ezek között a. munkakörök J zött szerepel például: igazgató, gyáregygégyezető, főenetí i> kus, újítási vezető, vállalati fődiszpécser, vállalati törné | nikus stb. Már ennyiből is világosan látható, hogy kot ? beosztású, felelős munkát végző embereket képes az inti | Igaz az is, hogy nem könnyű elvégezni. Azok, akik köt f oklevélszerzési lehetőségre gondolnak, ne jelentkezz^ | Csak olyanok, akik képesek a lelkiismeretesen végzet!, t héz, rendszeres munkára.

% H nevelőgárdának sincs könnyű dolga. A gyakoj

í ■ A foglalkozásokon egyelőre csak azokat az eszköf? £ tudják hallgatóik rendelkezésére bocsátani, amik a k& % fokú technikum diákjainak képzéséhez kitűnőek ugyatt r a felsőfokú technikusképzéshez nem felelnek meg min" 4 ben a követelményeknek. Dfe ezen túlmenően Is: új inú r új programját kell kialakítaniuk, és az áttörés munkáját1 I dig is a legnehezebb marad. Bár a technikum oktatási‘ ( mája, szervezett felépítése azonos az egyetemével, méí I másolhatják, le az egyetemi tantervet. A középfokú tecl

► kuninál viszont többet kell adniuk. így az egyetem és 8 f zépfokú technikum tapasztalatai alapján próbálják kiaj1 L tani a legmegfelelőbb formát, a felsőfokú technikus saj*

► képzésének legjobb iskolatípusát'.

i Mindehhez természetesen akkor kapják meg a légi*

► alapot, amikor a megfelelő körülmények biztosításával i> , alakul majd a felsőfokú technikum, nappali tagozata. V I egyelőre még csak az esti tagozat létezik. Arról még 1 h döntöttek, hogy hol épül majd'az új - technikum, egyáW

► éúül-o, vagy csak a meglevő bővül, de az intézet az ed& l nél mindenképpen nagyobb téret kap. Az iskola vezetői{ l rtnt'az lenne a leghelyesebb, ha —■ figyelembe véve a táv' t fejlesztési terveket is a mostaninál kevésbe forgalmai *

* lyen, oü Avas közelében épülné meg az új felsőfokú te$

► kum, amint ez az elképzelések között le szerepet így

l logikus, hiszen a jelenlegi épület középiskolának kitilt J megfelel, minden átalakítás nélkül is.

A

z új technikum kiteljesedése egyelőre még csak S! dolat. De olyan gondolat, ami bizonyára nem is • szú évek múltán valóra válik. Városunkban' ennek azisk<> ; típusnak is hatalmas’ jövője van. Szólamnak tűnik, máb ■ hadd idézzük itt is: a mind rohamosabban fejlődő ipar ff ; nagyobb szaktudású, embereket kíván. JÜs ehhez ad.segí* ' get új iskolánk is, a miskolci Felsőfokú Gépipari Technik'!

(prisbí

Pablo Casals az ENSZ ezékházában vezényel

Pablo Casals a napokban feleségével New York-ba érkezett, hogy előkészítse október 24-i hangversenyét, az ENSZ székházában. Casals „A jászol” című saját szerzeményű óra-tóriumát fogja vezé- ■ nyelni. A. mű saját kijelentése szerint- „a béke esz,műjének zenében való kifejezése." Mint az oratórium eddigi előadásainál, Casal-s ezúttal is arra a célra fordítja a hangverseny bevételét, hogy előmozdítsa a, nemzetközi jobb megértést a zene összekapcsoló hatalma révén.

Petr Messiereur és, jarmila Kozderkova szonáta-esVe

Még alig hangzott el az utolsó akkord a VII, Budapesti

Ady muzsikus fegyvertársa

Reimte BeJa emlékére

A NAPOKBAN MAGYARORSZÁGON járt az évtizedek óta külföldön élő Duczynska Ilona, az úgynevezett „magyar Gaüíei-pör” első számú vádlottja. Duczynska Ilona 1917-ben — mint fiatal leány — egyik fő szervezője volt a „Galilei-kör”-höz tartozó, haladó szellemű diakok: háború-ellenes mozgalmának. Egy múltakat idéző összejövetele — amelyen részt vett régi, nagy küzdelmek néhány még élő katonája — valaki halkan dúdolni kezdte Remit?, Bélának azokat a melódiáit, amelyet Ady versére, a „Magyar jakobinusok dalá”-ra szerzett. Hallani kellett ezt — és látni az ősz haj Övezte, s most felgyűlt arcokat, •— hogy igazán megértsük: mit jelentett Ady forradalmas költészete az ifjú „galileisták”, az új Magyarországért küzdők számára. És hogy mit jelentett Reinitz muzsikája, amely segített közelebb hozni különböző körökhöz, rétegekhez, az „álmos-, szegény Magyarország”-oi ébresztő költő mindentmerésre biztató szavait. Nemcsak a magyar irodalomban, a világ- irodalomban is ritka, hogy egy muzsikus oly adekvátul kifejezze — a maga. ábécéjén —» egy költő sajátos világát, mint azt Reinitz tette „Ady-dalaj.”-ban. Ahhoz éppen úgy forradalmárnak kellett lenni, mint Ady volt. Reinitz. Béla már akkor megértette Ady nemcsak irodalomtörténeti, hanem történelmi jelentőségét, amikor a költő még nem is bontotta ki teljesen szárnyait. És mert őt szolgálta, együtt

repült vele a láz, a lendület, az áldozatvállalás ■ Illés-szekerén.

HAMISÍTÁS VOLNA azt állítani, hogy a Sä éve született és éppen .30 éve eltávozott Reinitz az volt a muzsikában, mint Ady a költészetben. Az „Ady-dalok”-kon kívül valóban jelentősét nem is igen komponált, és bizonyos az is, hogy a „Magyar jakobinus dala”, az „Üj vizeken járok”, a „Párizsban járt az ősz, és a. többi, Reinitz által megzenésített Ady-vers muzsikája, kevésbé mara- dardóak iránt maguk a versek. De ez a bátor, tisztalelkű muzsikus, aki már egész fiatal, korában. azokhoz a törekvésekhez kapcsolódott, amelyeket a zeneművészetben. Bartók. Béla» képviselt a. legmagasabb színvonalon, aki az. 1919-es Tanácsköztársaság máig. is példát mutató felelősségű kulturális funkcionáriusa volt, s akit Horthyék ellenforradalma hosszú időre emigrációba kényszerített, ahol nem tort meg sem forradalmár, sem magyar mivoltában, mindenképpen megérdemli, hogy emlé- ’ kezzünk rá. Súlyos, vérbő egyéniségét, mély, erői) hangját, amelyen •— különböző budapesti, bécsi, berlini kávéházakban — szenvedélyesen vitázott, kortánsaina-k, barátainak, elvtár sálnak ezeretettől áthatott anekdotái őrzik. Reinitz Béla azonban több volt, mint — bármily gyöngéd <— anekdoták hőse. Adynak és Bartólrnak ez a szívbéli fegyvertársa, meg nem allruvő ember és meg nem alkuvó művész volt

rt

9 9

Haidu Béla:

BOROS IDŐK " ti£L$LLütb-.ejk,

c- = --------------------———— 1

VH.

Valaki a váltamra teszt a kezét

A néma filmek járták még. A párbeszédeket feliratok pótolták, a kísérő zenét a. mozizongorista szolgáltatta a maga repertoárjából, 1921 májusának egyik estéjén ott ültem az Apolló mozi nézőtérén. A Szünetben a mögöttem húzódó széksorból valaki a vállani- ra teszi a kezét és rám köszön: „Jó estét, kedves uram.” Hátra nézek: „Jó estét, főszerkesztő úr” — víszonzom a barátságos 'köszöntést, 8 kezet szorítunk a félhomályban.

•— Milyen szerencsém van, hogy, éppen maga mögött kaptam helyet. Napok óta szerettem volna beszélni önnel valamiről, de nem tudtuk a lakása címét — mondja a villogó, fekete szemű főszerkesztő, Fazekas Sámuel, mosolyogva.

— A találkozásnak mindenesetre magam is örülök, de ha szabad, tudnom, miről lenne szó?

— Azt szeretném tudni, volna-e kedve az újságíráshoz.

A kérdés úgy érintett, mintha egy pszichiáter rámolvasta volna: hiszen ön nem. is a filmet nézte, hanem más dolgokon járt egész idő alatt az

— Hogy voína-e kedvem az újságírói pályához? Évek óta ez az életcélom, űgyannyira, hogy ha a történelmi események és a tavalyi spanyol járvány nem húzza keresztül terveimet, talán már régóta rónám a betűket valamelyik redakcióbán.

—, Akkor hát arra kérem, keressen fel bennünket holnap a szerkesztőségben. Meg akarjuk erősíteni a gárdánkat néhány friss erővel, s én is, Damó is elsősorban önre gondoltunk.

— Mélyen megtisztelő ez számomra, kedves főszerkesztő úr. Holnap ott leszek.

Beszélt még arról, hogy miután a Reggeli Hírlapnak megszületett délutáni test- vérlapja, az Esti Hírlap, nagy feladatok előtt állnak. Ezeket csak egy erős szerkesztőséggel tudják megoldani. Megszólalt a zongora, S Fazekas még annyit mondott: gondolkozzam a dolgon és közöljem majd igényeimet. Aztán kezet szorítottunk, s ő csendesen elhagyta a nézőteret. A nagyon elfoglalt embernek nem volt türelme végignézni a filmet.

Ennek a módbeli beszélgetésnek előzménye az volt, hogy korábban néhány kéziratot adtam át Damó Oszkár szerkesztőnek Fazekas», a íászsrkesztő-kiadó jelenlétében. Kértem Darnót, hogy ha majd ideje engedi, olvassa el az írásokat és közölje véleményét róluk. Kedvezőbb „lektori véleményt” aligha remélhettem volna, mint a szerkesztőségi íróasztal felajánlását.

— Isten * hozta mmalunk, kollega űr!

Így fogadott másnap Damó, két kezét nyújtva felém. Fazekas, aki hátrább az íróasztalnál. ült, egyetértőén mosolygott hozzá, s ezzel mintegy1 tudtomra adták, hogy szerződtetésemet befejezett ténynek tekintik, tárgyalásunk a dologról már csak formaság lesz. Valahogy így is történt Megindult a' beszélgetés sok mindenről, s mire a tárgyra tértünk, pár szóval elintéződött: mikor kezdem meg munkámat, mik a fizetési igényeim. Igényemet egyszerűen tudomásul vették, sőt, amikor megtudták, hogy a gyorsírásban is otthon vagyok, maga Fazekas ajánlott 200 koronával többet, mert mint mondották, a gyorsírás az újságírói gyakorlatban olyan plusz, amit értékelni kell.

A vidék legnagyobb

sajtóorgánuma

Az !921-«e év a miskolci BSúióélec példátlan fellendülésének éve volt. Az ellenforradalmi terror-hullám miatt egy ideig Visszaszorult te! oldali sajtó új erőre kapott. Fazekas, áld az Est-lapoknál kezdte pályafutását, ott nyert tapasztalatainak birtokában fogott hozzá a Reggeli Hírlap ú j j ás tervezésé h ez. Egyi dejű.leg megindította az Esti Hírlap című koradélután megjelenő bulvárlapot, a R. H. testvérlapját. A korábban szerény külsejű és terjedelmű Reggeli Hírlapot fokozatosán az ország legnagyobb vidéki .lapjává építette ki, amely hírszolgálatának: frissesegével,

tartalmi gazdagságával versenyre kelhetett a fővárosi lapokkal is.

Nagyvonalú vállalkozásához mindenekelőtt megfelelő belső újságíró-gárdára, széleskörű tu dósítói szervezetre és, jótollú szakemberekből,-írókból toborzott külső munkatársakra volt szükség, akikkel a kitűzött célt meg lehetett valósítani. Amíg a Miskolci Napló és a Magyar Jövő 5—6 tagú szerkesztőséggel dolgozott, a Reggeli Hírlap belső gárdája 16—18 tagból állott. Túlszárnyalta az akkori legnagyobb vidéki lap, a szegedi Délmagyarország szerkesztőségi létszámát. Munkatársai között több ismert nevű publicista, író, kritikus foglalt helyet, továbbá három gyorsíró tanár — dr. Rátlcay Károly, dr. Nagy Ferenc és Kökény Lajos —akik a pesti híranyag minél bőségesebb, hiteles közlését híztosítottak.

A, Reggeli Hírlap négy-öt évig tartó virágkorában nagyjában e köré a lap köré ' tömörült Miskolc és kornyéke

számottevő íróinak: javarésze, cte ott találjuk tárcaírói között sz Ismert fővárosi nevek egész sorát is. Fazekas jól tudta, hogy a lap tekin télyének megalapozásában nemcsak a jó hírszolgálat, a. harcos politikái magatartás, a lapterjedelem, hanem ezekkel együtt a szellemi színvonal, az irodalmi, kritikai súly játssza a döntő szerepet. Éppen ezért nem sajnált semmi áldozatot az irodalmi színvonal emeléséért. Tárcákért és más irodalmi jellegű írásokért a fővárosi lapoknál. szokásos honoráriumot fizette. Így aztán a fővárosi írók. is gyakran küldték el íré-' saikat a Reggeli Hírlapnak.

A. lap hasábjain olyan közismert nevekkel találkozhatott az olvasó, mint Pakots József, Krúdy Gyula, Földi Mihály, Kozma Andor, Szakaslts Árpád, Szekuia Jenő, Kosáryné Réz Lola, Porzsolt Kálmán, I.aczkó Géza, Bónyi Adorján, Aranyi Lipót, Farkas Antal, meg az akkortájt feltűnt Gergely Sándor, aki 1924-ben a Reggeli Hírlap irodalmi szerkesztője lett. Ugyanebben. az évben jelent meg a lap hasábjain a fiatal József Attila verseinek egész sorozata, ami ugyancsak hozzájárult a lap irodalmi tekintélyének emeléséhez.

fcenység, kiadott kötetek, darabok jelezték pályáiutá eredményeit Damó, aki je keze vott Fazekasnak a -11 és szép tervek megvalósít ban — hogy az ő példáját ‘ litsem — 1904-ben, tizenny éves korában Szegeden keá az újságírást A Szegedi N< lónál, a Szegedi .Friss ÍIÍ^ nál, majd a Szegedi Híradó* dolgozott. Innen Egerbe'ke1"' b ott megindította az Egri ^ ság című napilapot, azt évig szerkesztette. Azt Pesten a Magyarország^ majd. a Budapestnek volt munkatársa. Innen jött 1* őszén a Reggeli Hírlaphoz. & zőleg már egy novellas kotr két regénye jelent meg', ‘ darabjával országos pályázá dijat nyert. 1912-ben és 13-^ filmekét rendezett. Fóréit

1

I»

zője volt az A&tra filmgyár^1 Ez a szerepe akkor ért véé* amikor a. gyár pgy pusztító karban összeomlott és - égett... Elég gazdag tapssá latokkal kezdte hát misk0'1 pályáját, amely, sajnos, sokáig tarthatott. Egésasóf felőrölte az örök lángolás, líf január 27-én végzett vele ^ régi újságíró legveszedeli^ sebb ellensége: a tüdőbaj. *

á

ragadta el. tíz évvel később' altkor már elszegényedett, , utolsó pillanatéig mind1 szépért, .nemes eszméért sedó Fazekas Siúitt iá.

Akik elégtek sajót tüzükben

A lap belső gárdája •— köztük maga Damó ezerkeszto —

nagyrészt olyan kipróbált újságírókból tevődött Össze, akik mögött' már irodalmi sikerek, harcos puhÜQjszfcikai tévé-