Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

fm. ó&fSber 2S. atASMI6fiB«H»gW S Mongol vendég M. Dujjerszureimek, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének egynapos látogatásáról Bgy nap Kevés ahhoz, hogy (Karosunkat és a miskolci nagy- öaemeket, a várost körülölelő természeti szépségekkel együtt bemutathassuk. Pedig M. Du- Oerszuren elvtárs, a Mongol ííépköztársaság külügyminisz­tere, aki sole ezer kilométeres Repülőút után érkezeit szerdán liában: vizet fakasztanak a sivár pusztákon, segítik a la­kosság jobb ivóvízellátását, a mongol mezőgazdaságot. Szi­vattyúkat. öntöző-berendezése­ket azonban külföldről, töb­bek között hazánkból impor­tálnak. Most tehát megtekint­hette az Ulan Bátorban is küldöttség megérkezik Miskolcra, kíváncsi volt min­denre. S mi nem (Ids büszke­séggel mutattuk volna meg kö­zelebbről is az avasi kilátó­tornyot:, időztünk volna hosz- Szasan az épülő lakónegye­dekben, az új iskolákban, s a ^'árakban, az emberek kö- *Ött., Dp hát, ha. csak egynapos diisMci látogatásra futotta dtagyarországi tartózkodása ’dejéből, ennek az egy napnak brogr-amját úgy állították ösz- **6, hogy a lehetőségekhez ’térten legalább ízelítőt nyújt­unk városunk életéből. A városi tanácson tett láto­gatása alkalmával Fekete László, a Miskolc városi Ta­kács végrehajtó bizottságának dlnöke fogadta a külügymi­niszter elvtársat, valamint a jjfeéretóben lévő személyeket: ?*. Banzart, a Mongol Nép- Öztársaság buda.pesti nagy­követét és Szigeti Károlyt, a külügyminisztérium főosz- "^yvezetőjét. . Fekete elvtárs áttekintő ké- adott Miskolc gazdasági, “irsadalmi, kulturális életé­ből; a felszabadulás előtti és ddáni helyzetéről, az élért ered­ményekről és a megoldásra bdró problémáikról. Igen, van- Jkk még gondjaink: több la­kásra van szükség. rosszak az “tak, nem. Idelégitő a közleke­dés. tovább kell fejlesztenünk iskolahálózatot, számos szo- dj.dlis és kommunális beruhá­zást kell megvalósítanunk. A z®sodik ötéves terv hátralévő beiben éppen ezért sok fel­adat vár ránk. Jólesett azon- hallanunk a vendég eüis- jdorő szavait, aki, amikor meg­hintette a Kilián lakónegye- elégedetten, törekvésein- 2*^ elismerve nyugtázta, hogy /bitő munkánk kellemes be­nyomásokat keltett, megtet- neld Miskolc, w j.A Diósgyőri Gépgyárban tett , . .iegatás során, a külügymi­köztér elvtárs a szivattyú- és ydtöző-berendezéseket gyártó j; j5írrne(, kereste elsősorban. J] .'farosan kiderült érdelei 5- , J^ének oka is. Nemrég Ulan .. porban kiállításon mutatták ' tt e®eÉet. Mostanában magyar átfúrok dolgoznak Mongó­a Diósgyőri Gépgyárba. nagy tetszést aratott diósgyő­ri gyártmányok „születését”. Lipovszky Gyula,' a gépgyár így indult el a Diósgyőr Gépgyárból szerdán messzi messzi utakra egy tisztéletet megbecsülést jelentő törzsgár da jelvény. Ma még ismeret len, ki lesz az a mongol mun­kás. aki majd büszkén muto­gatja dolgozó társainak, de akárki lesz, bizonyára kedves emléked között őrzi majd... * Ä gépgyári látogatás a Mis­kolci Pamutfonó megtekintésé­vel folytatódott, majd délután a külügyminiszter találkozott Cseterki Lajos elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjával, a Borsod me­gyei Pártbizottság első titká­rával. Az itteni beszélgetés során megyéink sokrétűsége, gazdasági és politikai felada­taink kerültek szóba. M. Du- gerszuren elvtárs érdeklődött a megye- ipara, gazdasági lehe­tőségei felől; figyelme még ki­terjedt arra is, hogy a mező- gazdasági vidékeken mely nö­vényt kultúrákat termeljük nagyobb mennyiségben és mi­lyen színvonalon áll állatte­nyésztésünk? A személyes találkozások, s a látogatások után úgy nyilat­kozott, hogy bár továbbra is „Ragaszkodnak a gyárhoz Hollóhási pillanatképek • • • Kopott külsejű, öreg épüle­tek. Némelyük jobban hasonlít ósdi mezőgazdasági termény- tárolóra, mint égy oly’an gyár készáru raktárára, amelynek termékei messzi országok nagyvárosi kirakataiba, fénjT- űzően berendezett lakásaiba is elkerülnek. Mert a hollóházi mokkáskészletek és a modern vonalú dísztárgyak egyre kere­settebbé válnak a hazai és a külföldi piacokon. Helyzeti előny M. Dugcrszurcn elvtárs beírja nevét a Miskolci Pamutfonő _ vendégkönyvébe. — Kezdetleges technikai be­rendezésünk ellenére is van egy jelentős helyzeti előnyünk — így Steiner László igazgató. — Jóformán nincsenek „öreg” gyártmányaink, nem kell har­colni azért, hogy megszabadul­junk a icorszér&tlen, ízléstelen f iguráktól. A tervezők és a ki­vitelezők egyaránt szeretik az újat, a modernet. Persze itt nem azokra a „modern'’ dol­gokra. gondolok, amelyek szinte fclismerheletlenek. Az elvonat­koztatott, absztrakt művésze­tet mi sem szeretjük. Erről egyébként meggyőződhetnek, ha végigjárják az üzemeket — folytatta. Á gyár történelméhez hozzá­tartozik az is, hogy csak 1957- től készítenek porcelán edé­nyeket és dísztárgyakat. Ko­rábban kőedényeket, majd ipari porcelánt, gyártottak. Az átállás azonban gyorsan ment és eredményesen. Rekonslrtikció Az épületek és a termelő­berendezések nagy része el­avult, korszerűtlen. Bizonyos Egy pillantás a költségvetésre Megyénk járási és községi tanácsai már megtárgyalták az 1964. évi költségvetési ter­vet. Nézzünk bele az Özdi Járási Tanács jövő évi községfejlesz­tési költségvetésébe. A végeredmény azt mutatja, hogy több mint másfél millió­val magasabb az 1964-re ter­vezett kiadási előirányzat, mint az előző évi. Kétmjllíő forinton felüli összeget kíván­nak fordítani utak és hidak építésére, karbantartására, Míg a járás idei kimutatásá­ban anya- és gyermekvédelem címen nem szerepelt összeg, 1964-ben 125 000 forintot for­dítanak erre; Kulturális célokra a jövő évben 821 000 forinttal jut több a községfejlesztési alap bői. Szociális és egészségügyi kiadásokra .657 000 forinttal költenek többet, mint az idén. Gépesítették a diósgyőri martinászok egyik legnehezebb munkáját A diósgyőri martinüzem öntőcsarnokában, egyik leg. fontosabb munka az acélönte- csek gyors felrakása a szállí­tókocsikra, hogy azokat mi­előbb és minél nagyobb hő­fokon a hengerműbe továbbít­hassák feldolgozás végett. Ezt Ä hattagú brigád Vasbetonszerelők. így s?h csoda, hogy keménykötó- Jh erős, edzett emberek. Pél- tt® szorgalmukat sokan isme- ti; 32 őzdi vasgyár elegyteri ^instrukciójánál. Egyszerű- ^ csak így említik őket: az brigád. .^ernrég még tizen dolgoz- «“1*. de nem mind a tizen íe- jyeixnezetten. Négy ember tartotta be a kollektíva p“tlan törvényeit, s nem dol- ®fk>tt öntudatos munkáshoz i cltóan. Ezért a brigád úgy jAJározott: a fegyelem bon tó- jtt, taás munkahelyre kell el­. yezni. így cselekedtek, s a hattagú brigád még jk°sebb, még ütőképesebb lett. ács semmiféle problémájuk, crctik. megértik, segítik egy- ast. a nehéz munkahelyen, alagút építésénél igen szé- *** ’naiadnak. Azon fáradoz­nak, hogy az alagút gyorsan elkészüljön. Nem kis feladat ez, pontos, jó munkára van szükség, mert az elegytér gé­pesítése után majd ezen az alagúton át jut el az érc a ko­hóba, A brigád egyik tagja, Freund András, aki akadályt nem ismerő, képzett szerelő, így fogalmazza meg vélemé- nyét társairól: A brigádvezető, Mikloviez Károly valóban bri­gádvezető, jól irányítja társa­it. Belemenős ember. A többi­ek, Vajkó János, Doszpoly Bé­la, Gáti István és Ivánjuk András tisztelik, szeretik egy­mást, pedig valamennyien más vidékről kerültek Ózdra, az iparba. A brigád jő munkája nem­csak a teljesítményben, a be­szerelt vas mennyiségében mérhető le, Hanem a fizetés­ben is. Jól dolgoznak, jól is ke­resnek. Nem ritkán kapnak 2000—2200 forintot. Kiadásuk pedig szinte minimális,'' az üzemi ebédért mindössze há­rom forint negyven fillért, a vacsoráért pedig csak két fo­rint és nyolcvan fillért fizet­nek. A kényelmes, jól beren­dezett, televízióval ellátott szállás 55 forint havonta. Amikor ott jártam, nem be­szélhettem a brigád tagjaival, a brigádvezetővel sem. Lent dolgoztak az alagútban. Sür­gette öltet a munka. Meg is je­gyezte az egyik műszaki ve­zető; — Úgyse sokat beszéltek volna magukról. Nem szeretik a felesleges beszédet. Szíveseb­ben dolgoznak... A MUNKA beszél a hatta­gú brigád helyett. Az pedig igen sokat mond, büszke lehet rá a megyei Mélyépítő Vállalat. (szegcdi)i ellentmondás-féle van a külső kép és a belső munka között. Ezt szeretnék felszámolni az­zal a kétlépcsős rekonstrukció­val, amelynek tervei nemrég készültek el, A technológiai sorrend figyelembe vételével bizonyos átcsoportosításokat, felújításokat és a lehetőségek­hez képest gépesítéseket akar­nak megvalósítani. Az első lépcső, mintegy 30 millió fo­rint költséggel, a régi épületek lebontását és újak létesítését tartalmazza, továbbá a szociá­lis létesítmények korszerűsíté­sét is magában foglalja. Egy­szóval a rekontsrukció után nemcsak a külső kép, hanem a belső munka is megváltozik majd. a munkát eddig meglehetősen hosszadalmas és fáradságos körülmények között oldották irteg; Juhász János üzemvezető mérnök és három társa ötletes irtodon segített a régj marti­nász problémán. Villamos ké. szüléket szerkesztettek, ame­lyet a daruvezető lábnyomás. sál működtet', s így az minden beavatkozás nélkül fogja be a továbbításra váró öntecseket. Az égjük darura már felsze­relték a félautomatikus készü. léket és az a gj'akorlatban igen jól bevált. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a daru tel­jesítménye mintegji- ötödével növekedett, s műszakonként négy dolgozó men tesült, a ne­héz munkától. A gyors rako­dás révén az öntecsek is na- gvobb hőfokon jutnak ilymó- don a hengerműbe, ami a hengerészek munkájában is előnyösen érvényesül. Az év végéig, a többi darunál is al­kalmazzák az új módszert, mi. által a számítás szerint évente több mint hárommillió forin. tot takaríthatnak meg. •—Am. BUDAPESTI Tudo­mányos Filmfesztivált 1064. áp­rilis 15. és 22. között rendezik meg. Eddig 20 ország 110 film- szervezete jelentétte be, hogy •részt vesz a fesztiválon. Örömök és gondok Egyes iparágak létszáni- hiánnj-al küzdőnek, ridollóhá- zán más a helyzet. A lcis köz­ség lakói közül egyre többen érdeklődnek a gyár iránt. A jelentkezők listáján 50—60 név is van. Ha egy hely megüre­sedik, van kik közül válasz­tani. Vannak családok, ahol jóformán apáról fiúra száll a korongozás mestersége. Schmo- tzeréknál már a nagyapa keze alatt is sok szép tárgy, figura alakult ki a formátlan masz-* szából, s fia se fordított hátat e mesterségnek. Hasonló a helyzet Karabikéknál. — Nálunk valalmgy már ott­hon beleélik magukat a szak­mába. a fiatalok, Igaz, ez a fő kenyérkereti lehetőség Holló­házán, Ha valaki felnő, s dol­gozni akar, első útja hozzánk vezet. Aki pedig bekerül, az valósággal ragaszkodik a gyár­hoz — mondja Steiner elvtárs. Ez persze nemcsak öröm, gond is. Gond, hiszen a gyár nem bővül oljran mértékben, ahogj’an nő a munkaerő kíná­lat. Fluktuációról, önkényes tá­vozásról pedig egj’szerűen nem lehet beszélni. Becsülete és tisztessége van a porcelán gyártásnak ezert a vidéken, ezt pedig senki se meri a „vásár­ra” vinni. A műhelj-ekben fegjrelriie­zett, ügj'eskezű férfiak és nők formálják a pépes masszát. A festékszóró fülkékben fanjmr illat terjeng, arrább, a kézi festőben aztán testet ölt végső formában is a tervezők, ipar­művészek elgondolása, hogy nem sokkal később eljuthassák Kubába, Angliába, Jugoszlá­viába és a távol-keleti orszá­gokba. Paulovits Ágoston A második félévben 33 forinttal csökkentették *a dúsított érc előállítási költségét A Rudabányai Vasércdúsító­mű két 30 méter hosszú. úgjr- nevezelt dobkemencéjében csak meghatározott menpjüsé. gű ércet pörkölhetnek. Emiatt az üzem dolgozói a tél okozta mintegy 30 ezer tonnás elma­radásukat az idén már nem tudják pótolni és ezért a gazdaságosabb termelésre tö­rekedtek. Ez azonban csak az év második felében sikerült. A műszáléi intézkedések pon­tos végrehajtásán kívül a ge­nerátorüzemben módosították a technológiákat és egy újítás bevezetésével a termelési szünetekben minimumra csőié, leöntették a szénfogjrasztást. A dolgozók ötletes munkájának eredményeként júliustól szep­tember végéig több mint 200 ezer kilowattóra villamos­energiát és 5 ezer tonna sze­net takarítottak meg. Ez pedig kihatott az önköltség alakulá­sára is. ígj' a második félév­ben égj' tonna dúsított ércet már a tervezettnél 33 forinttal olcsóbban állítanak elő. Megszívlelték a bírálatot! Kevesebb a panasz , az új lakások minőségére Ozdon 281 család álma valóra vált — Javítják a garanciális hibákat — Kavicsszállítási nehézségek akadályozzák a Béke-telepi építkezéseket „Gondosabb kivitelezést!” címmel írtunk június 14-i lap­számunkban az ózdi Béke­telepi építkezésekről. Elisme­réssel szóltunk a Borsod me­gyei Állami Építőipari Válla­lat, közelebbről a IV. sz. íöépí- tésvezetőség dolgozóiról, akik­nek szorgalmas munkája nyo­mán tavaly 389 család költöz­hetett be új családi fészkébe, s akik az idén is újabb 322, illetve a Bem utcai épülettel' együtt 339 család álmát sze­retnék valóra váltani. Egyúttal szóvá .tettük, hogy a szép új lakások boldog' tulajdonosai közül többen panaszkodtak és bosszankodtak, főleg a belső kivitelezés gyenge minősége, s az egyes szakipari munkák fe­lületessége miatt. Újra megnéztük a Béke­telepi építkezéseket, s öröm­mel állapítottuk meg. hogy a IV. sz. főépítésvezetőség dol­gozói megszívlelték a korábbi bírálatot. Azóta számos garan­ciális hibát kijavítottak a tu­lajdonosok kérésének megfele­lően. Az itten jellegű hibák kijavítását folyamatosan vég­zik. Kísérleteznek az úgyneve­zett termofor-kémények kija­vításával is, bár erre még ma is változatlanul sok a panasz. A terveknek megfelelően 13 épülettömbben 281 lakást ad­tak át a. UI. negyedév végéin. vagyis Ózd on újabb 281 család álma vált valóra. Molnár Lajos diszpécser és mások tájékoztatása szerint a III. neg>redévben átadott új lakások minőségével, beleértve a belső kivitelezést is, a mű­szaki átvevő bizottságok. Wai­ve a lakók általában elége­dettek. Erről tanúskodnak a műszála átadási jegyzőköny­vek is, amelyek a korábbiak­nál kevesebb és kisebb rejlett hibákat rögzítenék. A mégis előforduló garanciális hibákat folyamatosan kijavítják. Vi­szont a mór többször szóvá tett termofox-kómények ügyé­ben ideje lenne az illetékesek­nek mindenki számára meg­nyugtatóan és érdemileg in­tézkedniük. örömmel nyugtázzuk, hogy a Borsod megj’ei Állami Épí­tőipari Vállalat, illetve a IV. sz. főépítésvezetőség és maguk az építönmnkások is, jelentős erőfeszítéseket tettek (lelkiis­meretesebb, gondosabb munka, célprémium stb.), az új laká­sok idejében és főleg jó minő­ségben történő átadásáért. Meggyőződésünk: az év hátra­lévő hónapjaiban is mindent elkövetnek, hogjr év végéig újabb 58 család nevezhesse magát boldog lakástulajdonos­nak. A kapott információk szerint a még esedékes épületeket no­vember végéig át is adják ren­deltetésének. Viszont az 1964- ben átadásra kerülő lakások­nál még 8 millió forint értékű tennivalójuk van ez évben, s az áthúzódó munkákat is olyan készültségi fokra szeretnék hozni, hogy télen zavartalanul dolgozhassanak. Ebben a tö­rekvésükben, vagyis tulajdon­képpen már az 1964. évi lakás- építési terveik teljesítésében, visszaveti és fékezi az ózdi építőket, hogy súlyos kavics­hiánnyal küzdenek, emiatt egj’cs ’ létesítménj'ek építését ideiglenesen máris le kellett állítaniuk. Egyéb épitőanj’agok ez idő szerint megfelelő ütem­ben érkeznek Ózdra, kavics­szállítási gondjaikon viszont, általános szállítási nehézsé­geinket. figyelembe véve is, sürgősen segíteni kellene, hogy egyetlen építőanjrag hiánya miatt ne akadjon el a megye égjük jelentős lakásépítkezése. Az ózdi építők céltudatos törekvése és több száz mun­káscsalád régi álmának valóra válthatósága is sürgeti esi. Cscpányl Lajet vezérigazgatója elmondta, hogy innen látják el ezekkel a hasz­nos gépekkel az egész magyar mezőgazdaságot, de úgy és annyit termelnek, hogjr minél több jusson Mongóliába is. Kedves 'színfoltja volt a gépgyárban tett látogatásnak,- amikor a vezérigazgató a ven­dégek iránti tisztelet, jeléül M. Dugerszuren külügjuniniszter és Zs. Banzar nagykövet ka­bátjára tűzte a gépgyár törzs­gárda jelvényét. „Ezt nálunk azok kapják, akik huszonöt éve dolgoznak itt” — mondta, miié M. Dugerszuren így vála­szolt: „Nagyon örülünk, és ez jóleső megtiszteltetés, hiszen mi csak alig két órája léptük át a gyár Jcapuját. De megígé­rem, hogy ha nálunk felépül a tervezett kohászati kombinát, ezt a jelvényt a legjobb dolgo­zó kabátjának hajtókájára tű­zöm.” szívesen időzne Borsodban, az egynapos látogatás sok hasz­nos tapasztalatot eredménye­zett, és mind magától a vá­rostól, mind az emberektől neu hezen búcsúzik: hazájában fe­lelősségteljes poszt, sok munka várja, de ezek közepette is mindig szívesen emlékezik az avasalji vái-osra: Miskolcra. Onodvári Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents