Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

Csütörtök, 1963. október 24. ——i ■ 1 ti—— ma» j Elgondolkozva, | fejtve járjuk a fanyar őszi illa­tot árasztó októberi' határt. Borsodi vánka, Mezőkeresztes, Bodroghalom, Gönc, Mezőzom- bor. Tágas megyénk egymás­tól távoleső helységei. Külön­böznek egymástól, hiszen míg Mezőkeresztesnél semmitől nem akadályoztatva siklik vé- igig a határon a tekintet, Gönc környékén dombot, hegyet; ér. Kétféle szempontból mégis egyforma a falvakat körülöle­lő határ. Az egyik: amerre já- toonk, mindenfelé zöldellő, (szinte májusi állapotokat idé- ,teő, sűrű vetések pihentetik a Szemet. S ahol még nem zöl- «íell vetés, ott is duzzad, előt­tiek indulni készül puha, me­leg ágyában a jövő évi kenyér. ÍA másik; hogy itt is, ott is más K latot, más érzéseket ébresztő fez az októberi táj, mint az el­múlt évek során, a régi ofctó- 'bereken volt. SSSAKStAGYASORSKAG —;-------ami új. mi az, ami M i az, más? Régebben, még •az elmúlt: esztendőben is, így, október végén sárga kukorica­táblák, talajforgató ekék. szán­tott táblákon lomhán mozgó Vetőcépelc uralták, jellemezték á falut. Ilyenkor vette kezde­tét az igazi őszi sürgés-forgás, begyűjtése annak, ami ter­mett,. s előkészítése, megala­pozása a jövő évi kenyérnek. t>e közben aggodalmas tekin­tetek • figyelték az ég alját; bem bcyrul-e. Mert ha hetekig' tartó eső jön, oda a nyugalom, oda a terv, s oda a remény is. Es az ilyen októberek követ­keztében még novemberben, decemberben is hullott a föld­be a mag. Azután jött esőstől fez idegeskedés: nem jön-e Styökérszakas ztó fagy, hogy telel a mag, nem sorvad-e el ti csira a levegőtlen jégpáncél feiatt? És sokszor kifagyott a l^etés, sokszor elsorvadt a csira és a varinál kevesebb termett ■fe legfontosabb élelmiszerből, fe kenyérből, Mégis így történ- ' tok az őszi munkák évről év- le. Elsősorban azért, mert fcnegszokott volt éveken, évti­zedeken át. másodsorban fezért, mert soha nem tellett az őreiből, hogy októberben föld­be kerüljön a vetőmag, a. jövő övi kenyér alapja. S ma: ok­tóber második felének közé- bén minden termelőszövetke­zet befejezte a vetést. Több magot tettek talajba, mint bár­dikor és gondosabban, jobb munkával, mint bármikor. Ez fez, ami új. ez az. ami más, femiben különbözik az idei “szí határ az eddig megszo­kottól. — Hatvan felé járok, de még nem láttam ilyet. Soíkszor dájusban sem. Hiszen már «bú .ihatna a kisnyúl benne. Sasvári bácsi, a bodroghal- dí termelőszövetkezet idős ko- ^sisa megindultan áll a három- fefeázholdas, zöldellő búzatáblát adzeiő dűlőúton és megemeli Alapját. Hunyorgó szemmel feéz végig a zsenge pázsiton. — *fát ezt jól csináltuk, elnök e'vtár.s. Bár eddig is ezt tet- l'Űlí volna. — S ahogy szemlél­ek e gazdag szépséget, nem fezabad szó nélkül hagyni, hogy új jóformálódott októberi botár az újjáformálódott em- k®ri gondolkodás, nagyszerű munka, következménye. t u-. . nappal ezelőtt el­^hany vitathatatlan jog­'ll jegyezte meg az egyik ^akcrnber: A valóságban, a p'akorlatban nem ez a külön- °Ses, hogy időben, a sziiksé- ®es agrotechnikai követelmé- Voknek megfelelően elvetet­ünk. Ez természetes. Az, hogy ^gébben nem így dolgoztunk, 2 Volt a természetellenes. Mindez így igaz. A terme­ttben is, az életben is min- , unnék megvan a maga meg­határozott ideje, rendje. S ha J2. életben. a munkában vala- 1 nem úgy történik, ahogy r? a természeti törvények, ^°vetei menyek megkívánják, j. tettek végrehajtóit, a mun- at végző embert éri kár. ^tonban eljutni a felismerés- lá2’ s eljutni e helyes gyakor- a helyes tetteidhez, nem megy egyik napról a má­sikra. Régi, megszokottmódszereken változtatni nem megy simán, zökkenők, s nem megy a szük­séges feltételek nélkül. Ezért, ha nem is lehet, nem is sza­bad valami rendkívülinek fel­fogni, elkönyvelni azt, hogy 1963-ban Borsod megye terme­lőszövetkezetei. a követelmé­nyeknek megfelelően és meg­felelő időben elvetették a ke­nyérgabonát, mégis új dolog, új jelenség ez. S mögötte clvi- tathatatlanul ott van a tegna­pinál ésszerűbb munka, gon­dolkodás. mint alkotó tényező. Munka közben, s különösen munka végeztével elengedhe­tetlen, hogy saját érdekünk­ben, méginkább; a következő tennivalók tervezése és for­mába öntése végett elemezzük a végzett munkát, levonjuk a szükséges következtetéseket. S ha most a falu, a termelőszö­vetkezetek őszi munkáját, an­na le körülményeit, részleteit, a feltételeket és a munka köz­ben tapasztalt hibákat elemez­zük. ezzel feltétlenül jó szol­gálatot teszünk. Több mint 145 ezer bold- nyi kenyérga­bonát optimális körülmények között Borsod megyében, ok­tóber 20-ig földbe tenni, erre még soha nem volt példa, s őszintén szólván, néhány hoz­záértő szakember előtt is irre­álisnak tetszett az első napok­ban. S irreálisnak tetszett vol­na minden hozzáértő ember előtt: már maga a terv is, ha az előző évek gyakorlatát, az előző években tapasztalt felté­teleiket és munkamódszert, a termelőszövetkezeti tagság ak­kori felfogását, gondolkodás­módját tételezte volna fel az elvégzendő munkához. S való­ban, az elmúlt éveli említett feltételeinek, ' gyakorlatának birtokában ez évben sem lép­hettünk volna előbbre. Azon­ban már a munka kezdetén kiderült, hogy más a hangulat, más a hozzáállás és más a fel­tételek biztosítása, mint az elő­ző esztendőkben. S ez elsősor­ban a termelőszövetkezeti tag­ság megértésének, bizakodó hangulatának, a holnapi bol­dogulás akarásának, másrészt a szakemberek, a megyei és a járási vezető szervek jobb felikészültségének, pártunk szervező, mozgósító munkájá­nak volt köszönhető. A termel «szövetkezeti tag­ság ereje, éppen a bizakodás, a megértés, a példátlan feladat- vállalás következtében a leg­több közös •: gazdaságban ele­gendőnek mutatkozott ahhoz, hogy időben betakarítsa a szükséges kapástermést. S amint a körülmények enged­ték, hozzá is láttáik a munká­hoz. Ez azonban még csak a • vetéshez szükséges területek • biztosítását jelentette. A fon- J tosabb feltéted az erőgépek és <* mindenekelőtt a vetőmag biz- J tosítása volt. Ezt a megyei és * a járási párt- és tanácsi szer- ® vele vezetői, az illétókes vál- a lalatok szakemberei vállalták. • A tsz-tagság, a termelőszövel-i a kezeti vezetők megértették, 2 hogy számít rájuk az ország. * így a betakarítás, a vetés szer- » vezését e tudat és, elhatározás • szellemében végezték, meg J lce-11 állapítani, dicséretesen. A ® szükséges vetőmag és az erő- J gépek biztosítása azonban lé-» nyegesen problematikusabb ® feladat volt. és ez tanulság a ® jövőre nézve. • I' Kidorai* I bár ez’ úppen J I K.derult, | a végzett munJ ka következtében a jövőben J már nein ismétlődik meg, hogy * kevés a vetőmag. Korábban J kellett volna felmérni a reá-» lis, de legalábbis a várható* szükségletet. így csak az ille-J (ékes minisztérium, más me-* gyek segítségével sikerült, biz-» tosítani a megfelelő minőségű • és mennyiségű magot. A má-J sík: a munka kezdetén kidé-* lült, hogy számos hiba, résj tapasztalható, mind a szak.» emberek számát, mind a. gép.J állomási, és elsősorban a tér-» melőszövetkezeti erőgépek ja-J vitását illetően* Már mecin-* dúlt a nagy munka, amikor kiderült, hogy kevés a trakto­ros és számos gép napokon át nem dolgozik, mert nem elég­gé szervezett a gépjavítás. Ezen csak az üzemek, a válla­latok önzetlen, a munka ne­hezétől soha nem félő dolgo­zói segíthettek és segítettek is. Számos traktorhoz értő, szán­táshoz értő munkás indult né­hány nap alatt a termelőszö­vetkezetekbe és a gépállomá­sokra, s dolgozott, sőt, a mély­szántáson dolgozik ma is be­csületesen. i T . j és a követel­I »dooen I menyeknek megfelelő munkavégzés har­madik feltétele; a szakembe­rek hozzáértése, illetve a meg­felelő ellenőrzés volt. Számol­ni kellett ugyanis azzal, hogy a gyorsaság, a jószándékú i gyek vés közepette itt-ott el­sietik á munkát. Ezért volt helyes, hogy a megye és a já­rások szakemberei, hozzáértő társadalmi aktívák vállalták: segítik egy-egv termelőszövet­kezet munkáját. Segítenek a szakmai tanácsadásban és az esetleges hiányzó feltételek biztosításában egyaránt. Bebi­zonyosodott' hogy ez a mód­szer helyes. Hiszen így, a kö­veteimén vektől függően nem. csak á járáson hanem a me­gyén belül is időben végre le­hetett hajtani a szükséges géo. és erőátcsoportosításokat. Sőt, számos olyan termelőszövetke­zet, amely már befejezte a munkát, segített más közös gazdaságoknak. így. az állan­dó, éjjel-nappal tartó munka, a megfelelő ellenőrzés és se­gítség következtében valósít­hattuk meg. hogy ez évben először időben és jó minőségű munkával földbe került a ke­nyérgabona. nem késett a be­takarítás, és mindezeket köve­tően nem késik a következő munkaszakasz, az őszi mély­szántás,. a jövő évi nagyobb kapástermés megalapozása sem. S ami feltétlenül emlí­tésre méltó: ki-ki a gyakorlat­ban is megismerhette, milyen feltételekre, milyen szervezett­ségre van szükség ahhoz, hogy ilyen jelentős, igen nehéznek létező munkát is a követelmé­nyeknek megfelelően végez, hessünk eh Jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg: ismét elértünk egy eddig csak tervezett fokozatot, üte­met a munkában, a tettekben. S az októberi napokban már zöldellő vetés, csírába és szár­ba szökkenő apró magocskálc milliárdjai növelik, erősítik a holnapba vetett reményeinket: jövőre több lesz mint ma, mert jobban dolgoztunk. Barcsa Sándor Miért ©sett vissza az újítómozgaiem a Lenin Kohászati Művekben ? ti vezetők, a felügyeleti ható­ság illetékesei is megvizsgál­jál?, mit lehetne tenni. Például az újítási rendelet. előírja, hogy az elfogadott újítás 2-tői 10 százalékig díjazható. Ezzel szemben a Lenin Kohászati Művekben csak 2—3, legjobb esetben 6 százalékot fizetnek az újítóknak. Mi ennek az oka? Azt mondják, és ezt is érdemes felülvizsgálni, hogy az újítások nem érik el a meg­felelő műszaki színvonalat. így történt meg, hogy eddig ez évben 16 millió forint értékű újítással adtak be kevesebbet a gvár dolgozói. Az is megtör­ténik, hogy nem értékelik kellően az újítási megbízottak munkáját A gyár 13 újítási megbízottja közül mindössze négy a függetlenített. Az a ta­pasztalat. hogy a függetlení­tett újítói megbízottak jobban dolgoznak, mint azok, akik csak másodállásban végzik ezt a munkát. Ezt is érdemes ala­posan megvizsgálni. A gyárban az utóbbi idő­ben is vezettek be jelentős újításokat. találmányokat. Ilyen például a háromüstös csapolási rendszer, amelyet Sziklavári János irányításával öten készítették az acélműben. Ez a találmány több millió fo­rint meg takarítást.eredményez a gyárnak, és bármily furcsán hangzik is, éppen itt a prob­léma. ez szülte a huzavonát A többlettermelést eredménye­ző találmány lassan két éve működik, a felügyeleti szer­vek pedig tíz, hónapja azon vitatkoznak, hogy vajon 73, vagy 48 millió forint-e a je­lentkező haszon? A gyárból csaknem egy éve küldték fel a találmány lényegét jóváha­gyás végett, hat esetben már le is utaztak Pestről, döntés mégsem született, A gyár szakszervezete is sürgeti az ügy elintézését, mégsem jut­nak előbbre. Az is hiba, hogy a gazdasá­gi számítások is lassúak, a gazdasági számítások elkészí­tése nem mindig egyértelmű, sokszor nem tudják, milyen alapon értékeljék. Egy-egy újítás mellé nem mindig csa­tolnak megfelelő kalkulációt, s mindez a körülményesség, a voritatottsag melegágya. Ez persze országos probléma, de a Lenin Kohászai i Művekben különösen nagy súllyal, jelent­kezik. De hát miért hosszadal­mas a kalkulációs munka? Mi­ért nem szervezik meg jobban a számítások előkészítését.? Ez már vállalati hiba. Azt sem szabad elhallgatni, hogy' az egyszemélyi elbírálók egy ré­sze nem lelkiismeretesen fog­lalkozik az újítási probléma k­Az utóbbi időben csaknem minden, kohászati problémá­val foglalkozó értekezleten szóba kerül: miért esett visz- sza az újítómozgalom a Lenin Kohászati Művekben? A nem­rég megtartott műszaki konfe­rencián a gyár igazgatója el­mondotta. hogy' ez évben mind a benyújtott, mind az elfoga­dott és a bevezetett, újítások­nál visszaesés tapasztalható. Ennek következtében csökkent az utókalkulációs megtakarí­tás és csökkent a kifizetett újí­tások díja is. Az első félévben 350-nel kevesebb újítást nyúj­tottak be az LKM-ben, mint a múlt év hasonló időszakában. Az utókalkulációs megtakarí- tásnál csa!?nem 10 millió fo­rintos a lemaradás, a múlt év hasonló időszakának eredmé­nyéhez viszonyítva. Mindez igen elgondolkoztató. A kifize­téseknél is romlott a helyzet: 250 ezer forinttal fizettek ki kevesebbet az újítóknak, mint tavaly-. Mi as oka ? A gyár igazgatója megálla­pította; az újítások csökkené­sének elsősorban az az oka,' hogy nagyon sok újítás beve­zetésére nem hoztak határo­zatot. továbbá az újítások el­bírálásánál tapasztalható hu­zavona sem hat ösztönzően az újítók munkájára, sőt, elveszi az emberek kedvét.. A napokban megkerestük az újítási iroda helyettes vezető­jét, Agócs János elvtársat, aki igein alapos szakismerője en­ne!? a területnek. Igen őszintén nyilatkozott a kérdésről. Az újítási iroda most készített el egy jelentést a Vasas Szak- szervezet vezetőinél?, amely'ben reális képet fest a Lenin Ko­hászati Művek újító mozgal­mának helyzetéről. A jelentés szerint az újítások elbírálásá­nál most. már. rendszeressé vált az elbírálás határidejének elhúzódása, és ez alól sajnos a felügyeleti szervek sem kivé­telek. Amikor- egy-egy újító megkezdi egy-egy újítás kidol­gozását. az illetékes műszaki vezetők megdicsérik, biztat­ják, de amikor benyújtja, többször kapja ezt a választ: „Munkaköri .kötelessége volt!” Nem egyszer előfordul, hogy az újítási javaslatokat átér­tékelik, azt mondják: „Nem is olyan nagy dolog.”. Mégis be­vezetik, de az újítási díjat csak igen nagy huzavona után kapja meg az újító, aki éjt nappá téve azon fáradozott, hogy újításával segítse a gyár termelését, a műszaki színvo­nal emelését. Lassúság, körű lm én y esség Feltétlenül szükséges, hogy a legilletékesebb szakszerveze­kal sem általánosságban, sérti pedig konkrét esetekben. „Újiianiu as újítási ügymeneten ! Jobb hozzáállásra van tehát szükség mindazok részéről, akiket azzal bíztak meg, hogy elbírálják az újítók munkáját. Azt is meg kell említeni, hogy egy ilyen nagy gyárnak, mint a Lenin Kohászati Művek, nagyobb önállóságot kellene adni az újítások megítélésé­nél. Ez bizonyos átszervezést is jelentene, de megérné. Ez a szakemberek véleménye. Hogy mit jelentene a nagyobb önál­lóság? Például azt, hogy 25 ezer forinton felül is kifizet­nék a gyárban az újítási díjat S ezt a bizalmat megadhatják a Lenin Kohászati Művek ve­zetőinek. akik milliós értékek­kel gazdálkodnak. így gyor­sabban tudnák kifizetni az összeget, s nagyobb kedvet ad­nának az újítási mozgalomban résztvevő embereknek. A sok bürokratikus vonás is meg­szűnne. s könnyebb lenne az újítások tervezése is. Arról is érdemes beszélni, hogy az 1959-es újítási rendelet mér nem mindenben felel meg az új, korszerű követelmények­nek. Az újítási vezetők véle­ménye szerint új, kiegészítő rendeletekre, vágj' pedig egy újonnan kidolgozott újítási ren­deletre lenne szükség. . A fej­lődés ma már ezt igényli. Na­gyon nehéz például eldönteni, hogy mi tartozik a. munkaköri kötelesség fogalmához. Hiszen ha újít valaki, az jó dolog, s lehet, hogj' elfogadják, de ha nem újít, nem vonják érbe fe­lelősségre. Azt. mondja az újí­tó; két eset lehetséges, vágj' elfogadják újításomat és. ak­kor megindul a huzavona, vagy azt mondjál?, hogy ez munkaköri kötélességein és _a huzavona akkor is megkez­dődik. Ezért érdemes lenne, ha a nagy gj’árak. üzemek ve­zetői országosan is összegez­nék tapasztalataikat, és azt el­juttatva az illetékes szakszer­vezeti vezetőkhöz, javaslato­kat tennének egy új, egyértel­műbb újítási rendelet megal­kotásához. Ez tehát a helyzet, ilyen problémák vannak a Lenin Kohászati Művek újítási moz­galmában. S mindaddig, arm'g a műhelyektől kezdve, égésren a felügyeleti hatóságig nem változtatják meg szemléletü­ket azok, akik csak félvállról kezelik emberek munkáját, nem lesz előrehaladás. Pedig jó lenne, ha az LKM újító mozgalma ismét fellendülne, mert segítené a sok gonddal­bajjal küzdő nagy gj'ár gazda­sági munkáját. Szegedi László Szüretelnek a diákok Megyénk középiskolásai, főleg a miskolciak, csapatos­tól mennek a Hegyaljára, segítik az állami gazdaságok dol­gozóit. Minden perc drága. Az őszi esőzések beálltáig egy szem szőlő sem maradhat, a tőkéken. A diákok munkájáért a gazdaságok munkabért fizetnek az iskolának. Képeink a Tokaj-Hegyal jai- Állami Gazdaságban szü­retelő diákokról készültek. Aszúszemek, édes szemele . . . Aki válogatja:: Tapa Katalin, a mis­kolci- Közgazdasági Technikum ipari tagozatának harmadikos nö­vendéke« Árgus szemek figyelik a mérleg nyelvét és a gazdaság dolgozó­ját, nehogy kevesebbet mérjen, egy dekával is­Foto; Szabadi Tiszta határ - zöldellő vetések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents