Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-23 / 248. szám

Szerda, I9G3. október 23, ESKASRIAGYAaORSTAO 3 WáMo%zá®<@'k a 3Sesó^asdasági Gépjavító Vállalatnál Egy kis visszapillantás Korábban már foglalkoz­tunk a Borsod megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat pártszervezetének munkájával. Egyebek között megírtuk, hogy a Miskolc városi párt-végre- haj tóbizottság — ismerve a vállalat népgazdasági szerepét és jelentőségét a szocialista mezőgazdaság megszilárdítá­sában és a mezőgazdasági áru­termelés növelésében — nagy figyelemmel kíséri a vállalat gazdasági tevékenységét és ez­zel összefüggésben nem kevés­bé a vállalati pártszervezet munkáját. Cikkünk néhány megállapí­tása — mint arról később tá­jékozód tunic — heves vitát váltott lü az üzemi pártszerve­zet kibővített vezetőségi ülé­sén, a taggyűlésen, az üzem dolgozói között. Többen szóvá tették, hogy túl sötét színekkel ecseteltük ,a vállalat helyzetét és benne a pártszervezet mun­káját, mivel főleg csak a meg­lévő hiányosságokról szóltunk, és nem méltányoltuk a ko­rábbi évek erőfeszítéseit és eredményeit, valamint a válla­lat nehéz objektív helyzetét. Néhányon kifogásolták, hogy i,olyan dolgokért is a vállalatot okoltuk, ami nem tartozik rá­juk, illetve nem rajtuk múlik”, így a végső következtetéseink is egyes kérdésekben túlzottak. Alaposabban utána néztünk, s megállapítottuk, hogy több­nyire jogosak ezek az észrevé­telek. Való igaz. hogy'- az első, 1961-es és a második, 1962-es Vizsgálat is sokkal súlyosabb hibáikat és fogyatékosságokat tárt fel a vállalat.gazdálkodási rendjében, s a pártszervezet munkájában, mint a legutób- 'bi. A szakmai vezetés színvo­nalának jelentős emelésére, ezemélyi cserékre, a párt, a szakszervezet, a KISZ és a vál- . lalat valamennyi dolgozójá­nak jelentős erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy idáig ju­tottak, ahol a vállalat tevé­kenysége jelenleg tart.- Mindebből persze helytelen lenne . aiTa a következtetésre jutni, hogy most, az eredmé­nyek láttán szemet hunyjunk & legutóbbi vizsgálat során fél­téit fogyatékosságok felelt, amelyekről korábbi cikkünk­ben részletesebben szóltunk. Ügy gondoljuk, hogy a felada­tok világos körvonalazása új­ból és újból, valamint, a meg­lévő hibák és fogyatékosságok nyílt, őszinte feltárása előse­gíti a hibák mielőbbi kijaví­tását és újabb eredmények for- o rása lesz. * Örvendetes, hogy a vállalat ás a pártszervezet vezetősége, Ú pártszervezet kommunistáig végső soron így értékeli k a Városi párt-végrehajtóbizott- ■aög legutóbbi bírálatát, s hoz­zá is láttak a vállalat gazdál­kodási rendjének, s a párt- szervezet munkájának további Megjavításához. lat termelési értéke 1954-hez képest (ez a legrégebbi meg­bízható bázis) 1963-ban már 42-szeresére (!) emelkedett, létszáma viszont csak 13-szo- rosára, így az egy főre eső ter­melési érték ma az 1954. évi­nek csaknem ötszöröse. Ezek a számok önmagukért is „beszél­nek”, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat fej­lesztésére kilenc év alatt még hót millió forintot sem fordí­tottak. A vállalat egy. főre eső állóeszköz értéke is mindössze hét forinttal emelkedett ez alatt az idő alatt, s a szociális létesítmények fejlődése az 1954. évinek mindössze négy­szerese. Ha figyelembe vesszük, hogy átlag 33—34 féle típusú gépek 960 féle pótalkatrészét kell gyártaniuk, 5—50 ezer dara­bos szériákig, megfelelő terv- szerűséggel,. elavult és maguk készítette technológiai doku­mentációk alapján kész gépet (mellesleg exportra is) gyárta­nak, akkor a kép még világo­sabb: nehéz körülmények kö­zött is, lényegében jól' oldják meg feladataikat. A 135 millió forintos kapa­citású vállalat ma 148 milliós kapacitással dolgozik, éspedig nem rossz gazdasági mutatók­kal. A III. (és az I—III.) ne­gyedévi mérlegbeszámoló ada­tai félreérthetetlenül a terme­lés és a munka termelékény- ségének növekedéséről „be­szélnek”. Az utóbbi hónapok­ban csökkenő tendenciát mu­tatnak a rezsiköltségek is. Mindezek mellett a mezőgaz­daság sürgős igényeinek ki­elégítésére még 3 millió 475 ezer forint értékű mezőgazda­sági gépet és pótalkatrészt is legyártottak és átadtak ebben az évben — terven felül. Ezek jó részét az őszi szántás-vetés zavartalan lebonyolításának elősegítésére. Az utóbbi hóna­pokban arra is találtak módot, .hogy a megye hat .gépállomá­sára és hét termelőszövetkeze­tébe kiutaztak Miskolcról és a helyszínen nyújtottak segítsé­get, illetve a kért alkatrésze­ket a kereskedelmi szervek és főhatóságok kiiktatásával szin­te máról holnapra legyártot­ták, hogy kevesebb"' fennaka­dás legyen gépek állása miatt a kenyérgabona vetésénél. Nem csak raituk múlik! Helytelen az az .elképzelés, hogy ha a gépállomásokon, vagy a termelőszövetkezetek­ben hiányzó pótalkatrészek, vagy más műszaki hibák mi­att munka- és erőgépek áll­nak, s emiatt vontatottan ha­lad, vagy akadozik a talajmű­velés, a növényápolás, vagy a szállítás, betakarítás — ezért a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat felelős. A folyamatos, zavartalan mezőgazdasági munka nem csak, és nem is elsősorban rajtuk múlik. Sok­kal inkább a gépállomásokon, a termelőszövetkezeteken, az állami gazdaságokon, az AG- ROKER-en és a MEGÉV-en külön-külön. A Mezőgazdaság} Gépjavító Vállalat neve eléggé megté­vesztő, mivel itt nem javítanak semmiféle mezőgazdasági gé­peket. Itt csupán pótalkatrésze­ket és új gépeket gyártanak, éspedig aszerint, ahogyan a Mezőgazdasági Gépellátó Vál­lalat (MEGÉV) ezt megrendeli. Viszont a MEGÉV rendszerint csak azt rendeli a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalattól, amit tőle az AGROKER igényel; az AGROKER rendelései a gépál­lomások és tsz-ek igényeitől függnek, az utóbbiak kölcsönös kapcsolatában viszont' még elég sok a fogyatékosság. Szó­val bonyolult ügy. (Ideje lenne kicsit egyszerűsíteni!) É's még valamit: hogy keve­sebb indokolatlan neheztelés érje a Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalatot, érdemes lenne fontolóra venni nevének meg­változtatását. Mondjuk: „Me­zőgazdasági Gépalkatrészeket Gyártó VállalaF’-ra. Kommunista következetességgel * li A vállalat pártszervezete ma jól látja feladatát. Tevékeny­ségének fókuszába a termelés pártirányítását és ellenőrzését állította. Nagy gondot fordít a kommunisták és a pártonkívü­li dolgozók politikai nevelésére és mozgósítására, következete­sen munkálkodik a gazdasági tervek teljesítéséért, a gazda­ságossági mutatók javításáért, a vállalat előtt álló megnöve­kedett feladatok sikeres megol­dásáért; / Újabb eredményeit forrása lesz, ha tevékenységében a szakszervezetre, a KISZ-re, a vállalat minden dolgozójára bizalommal épít és számít. Cscpányi Lajos Sértődött ember .. Józsefet tavasszal K0CSIk hívták vissza Kissi­kátorban tsz-elnöki pozíciójá­ból. Keményen beszélt a tagok­kal, és aki szóvá tett valamit,' azt lehurrogta. Hiába határo­zott el valamit a közgyűlés, vagy a vezetőség, ö mindig a maga szája íze szerint cseleke­dett. Valóban vissza kellett hívni. Sokan fellélegeztek a községben, úgy látták, győzött az igazság. Az egyénieskedő magatartás joggal sértette a ta­gokat, mivel valamennyien gazdáknak érezték magukat és nem parancsolgatást, hanem irányítást, a közös érdekek he­lyes felismerését várták a ve­zetőségtől, főként az elnöktől. Kocsik József azonban meg­makacsolta magát. Most hátat fordít a tsz-nek. A vetésnél nagy szükség lett volna rá a halárban. Hívták is, sürgették is, de ő csak azt hajlandó ten­ni, amihez kedve van. Jelenleg egy fűrészgép motorját kezeli. Úgy véli, hogy ez csakis egye­dül rá tartozhat. Aztán olyan váratlan lépéshez folyamodott, amire senki se számított, gon­dolni se mert rá: bejelentette kilépési szándékát, ö, áld idá­ig a közös gazdaság mellett kardoskodott, most hátat fordít neki. Miért teszi? Kocsik József esete elég egy­szerűnek tűnik. Azt mondhat­nánk; megsértődött. Nem is tit­kolja sértődöttségét, mégsem lehet mai magatartása fölött azonnal pálcát törni. Leváltá­sával ma is egyetért mindenki. Ahogy azonban ez történt, az eléggé kifogásolható. Az ügyét tárgyaló közgyűlésen nem volt ott a tagság többsége, így a szavazathoz szükséges kéthar­mad szótöbbség sem volt meg. A 130 főnyi tagságból legalább nyolcvannak kellett volna le­váltására szavaznia, de ez az arány'közel sem volt meg. így, ha meg is érett a volt elnök elmozdítása, az szabálytalan volt, s a járási szervekre sem vet jó fényt. — Én is elitélem Kocsik Jó­zsef magatartását — mondja Maruzsi József, a község párt­titkára. Azt viszont helytelení­tem, hogy Kocsikhoz egy szót se szóltak leváltása óta. A já­rás} pártbizottság legalább megkérdezhette volna tőle, ho­gyan jutott idáig, mi a szándé­Rilka vadászati emlékek Pécsett .Németh János, n Pécsi Járási Tanács erdészeti és vadász fel­ügyelője 40 éve folytatja szép mesterségét. Tizennyolc éves kora éta gyűjti a vadászati szakkönyveket. Gyűjteményében az .első könyv a sajátkezüleg lemásolt iskolai szak könyve volt. A kétezer kötetes könyvtárban az egyik értékes ritkaság: Francius Farkas 1091-ben írt latin vadászati könyvének Miskolci Gáspártól származó magyar fordítása, amelyet- 1769-ben adtak ki. Ez volt az első ma­gyar nyelvű vadászati szakkönyv. Vadászlőszer gyűjteménye is von. 3958-161 mostanáig 623 szovjet, NDK, NSZK, olasz, angol, svéd. román és más gyártmányú lőszer gyűlt össze. Szobáját 26 szarvasagancs, 33 őzagancs és 7 vaddisznó agyar díszíti; valamcny- nyi vadat ő ejtette cl. ka mint párttagnak, hogyan akarja jóvá tenni botlásait. Az Ózdi Kohásaat} Üzemek­ből kihelyezett, társadalmi munkában dolgozó párttitkár­nak valóban igaza van. Na­gyobb körültekintéssel, a tsz iránt tanúsított nagyobb fele­lősséggel kellett volna eljárni Kocsik József esetében. Sajnos, leváltása után sem változott sokat a helyzet. Most ő erről így beszél. — No, lám, az új vezetőség se képes többre... A jelenlegi elnök, Maruzsi Pál, már idős ember, nem ért a vezetéshez, ezt mutatja az is, hogy nem tudja megfelelően szervezni a munkát, nincs ha­tározott elképzelése arról, ho­gyan javuljon meg a termelő­szövetkezet működése, tevé­kenysége. Kissikátorban sok min­—----------------------- den tisz­t ázásra vár, a járási tanácsnak és a járás} pártbizottságnak legkésőbb a vetés és a betaka­rítás befejezésével napirendre kell tűzni a kissikátort helyze­tet. Uj, ütőképes vezetőségre van szükség. Olyan elnökre, aki fel­ismeri a falu érdekeit. Mivel igen lejtős, dimbes-dombos a határ, főleg állattenyésztés vol­na gazdaságos. Valamikor is ez adta a legtöbb pénzt a kissiká- toriaknak. Szorgalomban, tett­vágyban nem volt hiány. Az egész járásban úgy tudták Kis­sikátorról, hogy ott szorgalmas, buzgó emberek laknak., Ezt a hírnevet könnyű lenne vissza­hódítani. ha jó lenne a vezetés; Kocsik Józsefről pedig még csak ennyit, hogy ő is érti a paraszti munka csínját-bínját. Jelenleg a sértődöttség, a meg­bántott hiúság irányítja lépte­it. A sértődöttség azonban nem jó tanácsadó, s erről Kocsik Józsefnek sem szabad megfe­ledkeznie. Igaza van a helyi párttitkárnak, hogy a volt el­nökkel még tárgyalni kell. Ad­dig is azonban azt várják tőle, hogy mint munkabíró, fiatal ember, aki évekig hirdette az összefogás előnyét, továbbra is azon fáradozzék, hogy Kissiká­torban egyféle szándék, a nagyüzem megszilárdítása jus­son kifejezésre. G. F. ^ghéz. de megoldják? Igaz, hogy a vállalat dolgo­zói nehéz körülmények között, lényegében eredményesen ótják el egyre növekvő fel- ^úatukat. Figyelmet érdemel, *).°gy az 1952-ben alapított, Iiatal és egyre növekvő valla­ß világranglista első helyén emlegetik az isi tigusn magvar ulsraceEüsiíwgát A Magyar Optikai Művet Márkás gyártmányai között if ® legjobbak között emlegetik r'- ultracentrifugát. Ilyen be- JMúezést egyébként a világon Mindössze három helyen, az ~Syesült Államokban, Nyugat- 'Icinetországban és nálunk ké­pűének A magyar ultracent- üfuga felveszi a versenyt a ^ásik két gyártmánnyal, a ! ^ ugatnémetnél már jobb a je- lenl°gi típus is. A MOM szakemberei az ult- , Centrifuga jó hírnevét mos! ^ vább fokozták. Elkészítették Ryanis az ultracentrifuga har- adik, korszerűsített változa- lrnah: mintapéldányát, amely a azai és a külföldi szakértők ‘■iornónyo szerint már az ame- füuunál ie jobb. rendünkbe beilleszkedve, a társadalom hasznos tagjaiként nőnek fel. — Hogyan hatnak egymásra, azokat, akiknek még nem si­került a beilleszkedés, a tele­pen lakó kollektíva hogyan igyekszik megváltoztatni? — kérdeztem. A választ Kólái Ferenc adta meg: , — Mint ahogy általában az emberek, mi se vagyunk egy­formák'. Vannak'köztünk olya­nok is, alcik szívesebben elke­rülik, mint megfogják a dolog végét. De az ilyenek viselke­dése a jobbérzésű cigánycsalá­dok ellenszenvével, megvetésé­vel találkozik. Nem is igen ál­lunk- velük szóba, és a ha­zainkba se szívesen engedjük be őket. Mi tisztán tartjuk ma­gunkat és gyerekeinket: a munkahelyemen megbíznak bennem. Mit szólnának, ha egy nápon azt tapasztalnák, hogy tisztátlanságommal meg­fertőzöm őket. Sajnos, itt is vannak családok, ahol nem fordítanak elég gondot a tisz­tálkodásra. ezért is szeretnénk elkerülni innen. O ** t ember bólintott rá, hogy a szívük szerint . beszélt, s mivel látták, hogy szorgalmasan fel is jegy­zem, egymás szavába vágva folytatták tovább: Vannak ci­gánycsaládok, amelyek már elkerültek innen, s igaz, hogy azok közül nem mindenki be­csülte meg a kapott lakást, azért ők hiszik, hogy emiatt nem veszi le róluk segítő ke­zét a tanács. Kótai Ferenc lakásának ud­varán is kis, cgrenyíló vityilón szárad a frissen tapasztott sár. „Kellett. nyárikonyhának... meg aztán: sehogy se férünk kilencen egy szobában” — so­pánkodott felesége. A szomszé­dok ismét kórusban bizonyítot­ták, hogy ez bizony így van, de nemcsak itt, hanem náluk is. Hívtak ide is, oda is, kézről kézre adtak volna bennünket, s legszívesebben el se engedtek volna, amíg minden családhoz be nem nézünk. Bizalmas ra­gaszkodásuk szinte megható volt. Kótai Ferencnek hét gye­reke van. Ö maga tartja el a családot. Az ember azt hinné, kenyéren, s a legszükségesebb ruhaneműn kívül másra nem is tellik. Nos: Kótai Ferenc lakásában szép hálószoba bú­tor van, tiszta ágyneműk, a fa­lakon a népes csaladot ábrá­zoló színes fénvképnagyítások. a sarokban televízió és két tóikén között Kótai Ferenc kétszeres kiváló dolgozó okle­vele. Az egyik legnehezebb munkán, az olvasztó kemencék mellett dolgozik. Hosszadalmas volna beszél­getésünk minden részletét le­írni. De szemléletét világosan tükrözik alábbi szavai is. Ami­kor elismerően nyilatkoztunk takaros szobáiéról, szón gve­rek óiról. s megkérdeztük, mi­nek örül legjobban, ezt felelte: — Annak, hogy munkahe­lyemen szeretnek és megbe­csülnek. Jó igy élni és ért na­gyon sokszor elmondom a töb­bieknek is. Egv másik lakásban. Szánkó Ovo klóknál az asszonv már várt bennünket. Mikor lakásuk felé közeledtünk, előre szaladt és felrakta a csipke térítőkét a fotelokra. Rend és tisztaság. Hellyel ki páll bennünket, s mi szívesen el is fogadtuk. Szánkó Gyula a Miskolci Közlekedési Vállalatinál dolgozik géplaka­tos beosztásban. „Boldogulni szeretnénk — mondta ez az asszony is. — A bútor, ami itt látható, már csak egy része annak, ami volt. A többit el­adtuk, kellett a pénz, mert. a Herman Ottó utcában egy kis házat néztünk lei magunknak. Meg is vettük, azért kellett el­adni a bútort. Csakhogy nagy szabálytalanságot, követtünk el. Beleköltöztünk, még mielőtt a lakáshivatalban a formaságo­kat elintéztük, az erigedélyt megszereztük volna. Húsvétiéi húzódik az ügy, vissza kellett ide jönnünk, és most pereljük vissza pénzünket. De én addig úgy se nyugszom, amíg fürdő­szobánk nem lesz, mert .akkor mi mindig mosakodni, fürödni fogunk és olyan tiszták le­szünk, mint a hattyú.” .5 feladatunk: elérni a p Politikai Bizottság ha­tározatának azon cél­kitűzését, hogy a cigánylakos­ság valamennyi rétese a lakos­ság átlagszínvonalára emel­kedjék. teljes legyen asszimi- lálódásuk. Számos vita leszűrt tanulsága, sok tapasztalat iga­zolja azonban, hogy addig, amíg a cigánycsaládok ilyen, kolónia-szerű egységet alkot­nak. s mivel sokféle emberből tevődnek össze, s lakáskörül­ményeik. tisztálkodási lehető­ségeik sem ki eléri tőok. nehéz a kiemelkedés még azok szá­mára is, akik már évek óla egy-egy üzem. vagy intézmény megbecsült munkásak MAGYAR—CSEHSZLOVÁK vasúti egyezményt írtak alá a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz- íársaság korma nyküldöttségei - nek tárgyalásai eredménye­ként a Közlekedés, és Posta­ügyi Minisztériumban kedden. Illetékes körökben is sok szó esett már arról, hogy a telepek rendszere elavult. Mert mi történik például ak­kor, ha. egy család már elju­tott odáig (mint itt a Csorba­telepen sokan), hogy igényli 'a kulturáltabb életmódot? Szor­galmasan dolgozik érte min­den felnőtt tagja. Bútorra, ru­hára, televízióra, rádióra gyűj­tenek, volt olyan család, ahol lemezjátszót is láttunk, a la­kást igyekeznek tisztán tarta­ni. gyerekeiket szépen járat­ják. Ezen a zsúfolt telepen azonban, ahol rendre-másra, engedély nélkül is épülnek újabb viskók, olyanok is lak­nak, akik fittyet hánynak a tisztaságra. Ez is visszahúzó erő és akad, akiket eltántorít: céltalanná válik a spórolás, visszatér a kocsmához, a pia­con való céltalan lődöngéshez. A helyes megoldás mégis az lenne tehát, ha azok számára, akik a társadalomba való be­illeszkedésükkel, jó munká­jukkal már rászolgáltak, más­hol. a város különböző pont­jain rendet és tisztaságot sze­rető emberek között biztosíta­nánk letelepedést. Természete­sen ez nemcsak a tanács, nem­csak v. rendőri szervek köteles­sége. S az is igaz, mint ahogy a Csorba-telepen lakók is elis­merik. és az I, kerületi tanács előtt is van ilyen panasz: bi­zonyos cigánycsaládok jobb hajlékot kaptak ugyan, de nem becsülték meg, s kiváltották a ronds7oretö emberek felhábo­rodását. Mégis, a megoldás kulcsa az előbbi javaslat lehet, éppen ezért, az illetékes szer­vekkel együttműködve a széles társadalmi rétegek segítségére is szükség van. Onodvári Miklós T- * CIGÁNYCSALÁDOK KOZOTT m. « fr 7" ólai Ferenc és a kör- 1 jök. n>'ékbeli házakból ösz- I szesereglett emberek * magatartásának azonban más [oka is van. Beszélgetésünk so- ' rán elmondták: jó érzést ad és I megtiszteltetésnek veszik, ha 'valaki a tanácstól, vagy más [ hivatalos szervtől felkeresi »őket, és meghallgatja problé- [ máikat. Art se kellett különö­> sebben bizonygatniok (mert ; hiszen életmódjuk is ezt iga- !zol.te), hogy a Csorba-telepen ’lakó cigánycsaládok többsége [becsületes munkával „keresi •kenyerét, s hogy valójában a [munka - is formálja, neveli • őket. Sokat beszéltek arról, [hogy igénylik, szomjazzák a > kultúrát, a szebbet és a job- ; bat. > Az éjjeli szekrényen három .könyv állt: Gárdonyi és Mik­száth Kálmán művei Ugyan- Jósak volt ott néhány képes fo- »lyóirat is. Jóllehet, a nagy [többséghez viszonyítva ez még [kivételnek tűnik, hiszen faln- ’ helyen és még itt, Miskolcon is [gyakran gondot okoz, hogy ’egyes cigánycsaládok legalább [gyerekeiket rendszeresen i.sko- >lába járassák, mégis: az a ténv, [hogy a felnőttek is mind töb- >ben és mind gyakrabban nyúl- [nak a könyv után azt a meg­> nyugtató érzést kelti, hogy ’nem hiábavaló a küzdelem, [amelvet a cigánycsaládok kul- 'iurális felemeléséért vívunk. [A Kótai-csnlád felnőtt tagjai merfS7orettck a ió könyvet, a > televízió és a rrVMó se?t|séG;é- >vol kn7elebb keltitek a film, a [színház igazi élvezé^h^z, és • ahol a gyerekek ezt. IáHák. ott * bizonyára követik a példát, és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents