Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-10 / 211. szám
IpSeflS; wes. szepícMfo'erift, ffie^ÄKWÄGTÄSORSÄAö 3 Minőség és reklamáció jött haza A napokban egy ismerősöm a Szovjetunióból, s élményéiről szólva többek kozott elmondta, hogy van odakint egy mozgalom, amelyet ajánlatos volna nálunk is meghonosítani. E mozgalomnak az a jelszava: Ne vedd, at ne'.ÓM tovább, ne használd fel a hibás anyagot és a rossz alkatreszt. Olyan szavak ezek, amelyek napjaink egyik legtöbbet vi^ tott kérdését érintik, hiszen mostanában a termelékenység és a gazdaságosság mellett egyre többet vitázunk azon: miképp lehetne fokozni termékeink minőségét, hogyan lehetne kiköszörülni azolcat a csorbákat, amelyeket egy-egy hibás alkatrész beépítésével Okozunk a magyar ipar hírnevén. , Annyira előtérbe került ez a kérdés, hogy előbb a Külkereskedelmi, illetve a Koho- es Gépipari Minisztérium foglalkozott az üggyel, majd a Minisztertanács ez év augusztus elején rendeletet hozott a gyártó művek felelőssegének fokozására. ,, A közelmúltban reszt vettem egy tanácskozáson, ahol az ipar és a külkereskedelem munkájáról, kapcsolatáról esett szó, erről egyébként lapunkban is hírt adtunk, s ott is, mint örökös visszatérő téma jelentkezett a gyártmányok, gepek és berendezések minőségének javítása, a gyártás és ellenőrzés fontossága. A felszólalásokat hallgatva, az ember úgy érezte, valamennyien egyeter- tenek’ abban: sem az időnk, sem a rendelkezésünkre allo eszközök nem engedik meg, hogy munkát, pénzt pazaroljunk rossz minőségű termékekre. S mégis, csupán a Diósgyőri Gépgyárban, az összevonást követő hat hónap alatt 5 es félmillió forint értékű árura érkezett különféle reklamáció külföldről. Tehát, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy csökkent a gyár exporttevékenysége, hogy sok helyen nem rendelnek újabb gépeket Diósgyőrből, es ''Csak az említett adatot nézzük, 'tikkor is sürgős intézkedésekre '3>an szükség. Pedig mi sem volna természetesebb, mint az. hogy termékeinket az előírásoknak megfelelően, lelkiismeretesen, szakszerűen adjuk át.kereske- delmi szerveiknek. Ehhez bem kell beruházás, nincs Szükség különösebb intézkedésekre, fontos döntésekre, csuhán árra, hogy a minőség jelentőségét ne csak a termelő, hanem a vevő szemszögéből is lássuk. S abban a pillanatban jól érzékelhető, szinte kitapintható, hogy a reklamációk felszámolása, gyártmányaink mihőségének javítása nem valami i.divatos jelszó", és nem is kampány, hanem fontos féltekéié termékeink versenyképességének. A napokban kohászati özeinek igazgatója elmondotta, hogy mintegy 10 százalékkal emelkedett a gyár exporttevékenysége, s ennek elsősorban hz a magyarázata, hogy műszaki fejlesztési intézkedésekkel, technológiai változtatásokkal sikerült jobb minőségű Shyagokat termelniük. Diósgyőrött, a gépgyárban viszont éppen a fordítottját hallottam. Varga Miklós, a Minőségi Ellenőrző Részvénytársaság egyik dolgozója azt mondta: A hullámzó termelés is károsan befolyásolja a minőségi munkát. Később Nagy László lakatos is erről írt levelében szerkesztőségünk címére. Mindketten kifogásolták, jogosan, a hévégi kapkodást, a lassan „hagyományossá" váló hajrázást. Ilyenkor ugyanis az idő sürget, és néha bizony kifogásolható alkatrészek kerülnek a gépekbe, sőt a tervteljesítés érdekében a külcsínre, a kikészítésre és a csomagolásra alig marad idő és erő, mórt a rendelkezésre álló kapacitást leköti az á munka, amelyet a hó elején kellett volna elvégezni. S ilyen esetekben a minőségi követelményeket, sajnos, háttérbe szorítja a mennyiségi szemlélet. lemét- RÖPÍíyári példa. Át- ismei. ]ap0Ztam egy kimutatást. melyből kitűnt, hogy az egyesítés után. január első do- kádjában mindössze három (!!) gépet mutattak be a MERT- nek, a másodikban 11-et, és a harmadikban pedig harminc- hármat. Februárban először kettőt, majd hármat, az utolsó dekádban pedig 21-et. S ez az arány nagyjából végig kíséri az első félévet, illetve júliust is, augusztust is. Vajon beszélhetünk-e minőségi törekvéselvről akkor, amikor a jó munka minimális feltételei, az ütemes, egyenletes termelés, az alkatrész- és anyagellátás, a szereléshez és ellenőrzéshez szükséges idő sem biztosított. Sőt, némely üzemben olyan tapasz- 1 tálatok is vannak, hogy szán-1 dékosan húzzák el a bemutatást, gondolván, a hó utolsó napjaiban nem vizsgálják olyan tüzetesen át az árukat, mert sok az ellenőrök munkája. A helyi MEO-k tevékenysége sem kielégítő. Sokszor felületesen, szakszerűtlenül ellenőrzik a beépítésre kerülő alkatrészeket, jóllehet azokat már senki sem vizsgálja felül, mert a komplex ellenőrzésnél, az úgynevezett vég átvételnél az összeszerelt gépek, berendezések tökéletes működését és különféle paramétereit figyelik. A rossz alkatrész okozta üzemzavarok pedig csak később, néhány hetes, vagy hónapos működés után derülnek ki, s okoznak bosszúságot a vásárlóknak. Hasonló ■’utóhatáf” van az exportra meg nem érett termékek kiszállításának is. Előfordul, hogy kevésbé kikísérletezett gyártmányok, meggyőző teljesítményeket nem produkáló gépek hagyják el országunk határát. Ezek azután nemcsak a márka becsületén ejtenek foltot, hanem ártanak az egész magyar iparnak. Éppen ezért szigorúan felelősségre kell vonni azokat akik hozzájárulnak, hogy exportra alkalmatlan, gyermek- betegségekkel te’etüzdelt gépeket adjanak át, illetve szállít sanak ki. ^ E fogyatékosságok fejszámolásával napjainkban sokat foglalkozunk. Egymást követik azok az intézkedések, rendeletek, amelyek mind-mind a minőség őreinek tekinthetők. Ilyen például a MERT-átvétel megszigorítása, a gyártó mű ellenőreinek erkölcsi és anyagi elmarasztalása, ha felületesen dolgoznak, vagy tudatosan félre akarják vezetni a felsőbb szerveket. Intézkedéseket tettek arra is, hogy alaoosan kivizsgálják az exportált termékekre beérkező reklamációkat, s elejét vegyék azok megismétlődésének. Szükséges a tervezők és meósok jobb munkakapcsolatának, célszerűbb együttműködésének kiépítése, s időszerűbb volna az ellenőrök szakképzettségének, rátermettségének felülvizsgálása is. Hiszen manapság is tapasztalhatjuk: a MEO-ba nem mindig azok kerülnek, akik értik és ismerik a műszaki ellenőrzést. Ahhn-r h(5Sy az a „homp- ’ lex fogalom”, melyet úgy szoktunk nevezni: minőség, kedvezően megváltozzék, lelkiismeretes, szakszerű, gondos munka szükséges. S ez nem gyáregységek, vagy vállalatok „magánügye", hanem egyetlen útja annak, hogy ipa runk hírnevét megtartsuk, illetve öregbítsük. Sok hasznos törekvés, életrevaló elgondolás van termékeink minőségének javítására. Lassan megértik termelő üzemeink, hogy nincs terméketlenebb, rosszabb munka a csökkent értékű, hibás termékeknél. Tudják azt, hogy a - az olcsó, am i jó, s az a drága, ami rossz. Érzik, hogy a normák teljesítése csak akkor szerezhet örömet, kellemes érzést, ha a mennyiség növekedése párhuzamosan halad a minőséggel, ha nálunk is valóra válik az a mondás: Ne vedd át. ne add tovább, ne használd fel a hibás anyagot, a rossz alkatrészt. A miskolci betonelemgyárban Godó András előregyártó brigádja lépcsőházi ícljáró-elcmcket készít. Foto: Sz. Gy. Tervek, beruházások a ntszSgazdaságbaa Paulovlts Ágoston Emelik a kétműszakban dolgozó traktorok számát megyénkben Borsod megye északi részén, a lejtős területeken és a hegyvidéki tájakon lassan befejezéshez közeledik a cséplés, s mind több erőgép szabadul fel. Ezeket azonnal a talajmunkákra állítják be. Jelenleg már 800 erőgép dolgozik a borsodi határban. Az utóbbi hetek esős időjárása fellazította a talajt, s most már egy-egy erőgép sokkal jobb hatásfokkal dolgozik. A gépekkel naponta mintegy 6—6 ezer holdon végzik el 'k'k'k-k-k-kickirk'k'k-k-k-k-kickick-k-k-k-k'k-k'kirk'kikick-k-k^-k-kick-A-k-kit Szüntessék mm a lépcsőnlógást! a talajmunkát. Az erőgépekből viszonylag kevés, csak 230 dolgozik két műszakban. Ez a munkák időbeni elvégzéséhez kevés. Bár jelenleg is 80 ipari munkás segít az őszi munkák mielőbbi elvégzésénél, a Gépállomások Borsod megyei Igazgatósága most újabb kéréssel fordult a borsodi ipari üzemekhez. Ebben újabb 100, traktorvezetéshez értő ipari munkás kihelyezését kéri. Segítségükkel háromszáz fölé tudja emelni a két műszakban dolgozó traktorok számát. Az átalakult mezőgazdasággal egy időben egy sor igény vetődött fel. Építeni és újra csak épiteni kellett, hogy egy helyre kerüljön a közös gazdaságok jószágállománya. Sok major emelkedett ki a földből, s ezzel a fejlődés bizonyos követelményeinek eleget is tudtunk tenni. Javult a vagyonvédelem, s elhintettük magvát a nagyüzemi szemléletnek. Sok helyen azonban csak ideiglenes megoldásra került sor, csak kisebb értékű épületekre (szerfás épületek, 50 férőhelyes istállók) futotta. Itt-ott a szükség még most is azt parancsolja, hogy olcsóbb megoldásokat alkalmazzunk, még akkor is, ha ez ellenkezik a jövő, a távlat terveivel. Mindezt talán úgy lehetne summásan jellemezni, hogy kialakultak a nagyüzem keretei, de a termelési gyakorlat részben még kisüzemi jellegű. Kapkodás, tervszerűttenség Ebből a helyzetből kell most tovább lépni, ez a mező- gazdaság egyik döntő követelménye. Villany és jó vízellátás, korszerű üzemszervezés nélkül nem tudunk termelékenyen és olcsón dolgozni. Az pedig egy pillanatra sem közömbös, mennyiért állítjuk elő a hús kilóját, a tej literjét, s nagy mennyiségben a tojást. Gyakran kapkodva, tervsze- rűtlenül, a távlatok ismeretének hiányában épültek tanya- központok. A mennyiség parancsszava volt az elsődleges, s ezért több helyen épült major kút, villany és úthálózat nélkül. A majorok egy része ma is korszerűtlen, s később vagy szanálni kell az épületeket, vagy más rendeltetéssel felhasználni. A táj, s egy-egy üzem közgazdasági adottsága dönti most el, hogy hol, mit és milyen mértékben építsünk. Hármas feladat Nagyvonalakban mór ismerjük a távlatokat, azokat a feladatokat, amelyek a megye sajátos adottságaiból, az áruter melés követelményeiből adódik. Az a célunk: 1. Korszerűsítsük a tsz-majorokat. Ahol elmaradtak a járulékos beru házások, ott pótoljuk a hiányokat. 2. Olcsó férőhelyel. kellenek a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteknek, hogy egy helyre kerülhessen a közös jószágállomány. 3. Fokozatosan áttérünk a koncentrált beruházások megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy nagy befogadóképességű létesítményeket építünk. Tiszaszederkényben, Szentistvánon, Cigándon már elkészültek a 600 férőhelyes sertéshizlaldák. Ezeken a helyeken zárt tenyészetet alakítanak ki, ahol gondoskodnak az utánpótlásról is. A sertés- tenyésztés koncentrációját követi az üszőtelep, a tehenészet, a csibenevelő és a tojástermelő bázisok létrehozása. A jövő tehát a koncentrált beruházásoké, ahol már magasfokú a gépesítés, a mechanizálás. Érdemes megemlíteni, hogy egy 600 férőhelyes hizlalda üzemeltetéséhez egyetlen gondozó elegendő. TöKK mint egy héttel ez~ ODD előtt, szeptember 1-i számunkban Lesz-e lép- csőnlógás a villamoson? cím- biel cikket írtunk, amelyben a Miskolci Közlekedési Vállalat egyik illetékes vezetője Nyilatkozott: milyen intézkedéseket valósítanak meg az iskolaév kezdetével várható Nsúcsforgalom leküzdésére. Elmondta a vállalat illetékese, hogy a reggeli és a déli ^rákban nem történt menet- tendváltozás, a járatokat Nem sűrítik, a diákok iskolába szállítását a diákjárattal kívánják megoldani. ígéretet k>tt a vállalat nevében arra K hogy a tanév első hetében figyelemmel kísérik az utas- f°rRalom alakulását, s ahol ~*>kséges, sűrítik a járatost, esetleg átcscportositáso- hajtanak végre. pu-n egy hét. Tapasz- J .Ljlie.ll falatunk alapján, j s ezt megerősítheti bárki, aki J reggel hét és nyolc óra kö- j zött utazik a villamoson, az * eddigi Intézkedések kevésnek bizonyultak. A megállóknál idegesen állnak az emberek, a villamosok zsúfolva érkeznek. sokan három-négy kocsiról is lemaradnak, míg végre sikerül legalább a lépcsőre feljutniuk. A közbiztonság őre joggal „szedi le” a testi épségüket is veszélyeztető lépcsőnlógókat. A munkahelyre, az iskolába azonban mindenkinek idejében kell eljutnia. Hathatósabb, erélyesebb intézkedéseket várunk tehát a Miskolci Közlekedési Vállalattól. Sűrítsék a járatokat, vagy keressenek valamilyen más megoldást, hogy minél hamarabb megszűnjön a reggeli lépcsönlógás! Gy. K. Megkezdték a 10 ezer köbméteres gáztároló tartály nyomáspróbáját a Tiszai Vegyikombinátban Borsod megye új gyárában, a Tiszai Vegyikombinótban a Román Népköztársaságból érkező földgázból készítik majd a nitrogén műtrágyát. A vegyi folyamatok alatt keletkező különböző gázok tárolására a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói hét, hengeralakú tartályt építenek. A legkisebbikben száz, a legna- gyobbikban pedig 20 ezer köbméter gázt tárolhatnak. A vállalat vezetősége a fontos berendezések összeszerelésével a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező brigádokat bízta meg. A munkákat pontosan egy évvel ezelőtt kezdték meg. A tartályokhoz kb. 1700 tonna vasszerkezetet és lemezárut használtak fel. Egy tízezer köbméteres tartály összehegesztéséhez pedig mintegy 3500 kilogramm elektródára volt szükségük. Az qlső 10 ezer köbméteres tartály már elkészült, és pénteken megkezdték nyomáspróbáját. A sűrített levegővel feltöltött tartály az előírásnak megfelelően működött, és így e héten átadják rendeltetésének. A további hat gáztároló tartály nyomáspróbáit folyamatosan, október közepéig végzik el. így a győri dolgozók igen jó minőségben a kért határidőre eleget tesznek feladatuknak. Az alapozó munkák fontossága Áz eddigi építkezési gyakorlatban sokszor nem érvényesült a célszerűség elve. Mivel a beruházási összegeket a felhasználás évében osztották szét, s nem volt előre tervezés, így alkalomszerű volt az építési gyakoi-lat. Ezért kerültek alkalmatlan területekre majorok, távol a vizforrásoktól, közműhálózattól. Fékként hatott a rossz tervellátottság is, s ez még napjainkban is gond. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya mérlegelte az elmúlt esztendők beruházási tapasztalatait. A tapasztalatok arra intenek, hogy egyetlen fillért se lehet meggondolatlanul felhasználni. Ezért rendelte el az osztály, hogy 200 termelőszövetkezetben hidrogeológiai vizsgálatokat, víz mintavételeket, vegyvizsgálatokat végezzenek. Eddig ez a gyakorlat eltörpült, enélkül azonban nem lehet, célszerűen, előrelátóan építkezni. Csörgő István megyei főállattenyésztő már számos tervet őriz fiókjában. Ezek a tervek a jövő és a következő esztendőkre szólnak. A tervek figyelembe veszik a beruházások megvalósításánál a helyi körülményeket és természetesen a termelőszövetkezetek tagsága is tud ezekről. Az az elv válik most már gyakorlattá, hogy egy év az előkészítő munka, s egy egész esztendő jut a kivitelezésre. Ezáltal megszűnik a kapkodás, a célszerűtlen építkezés. összehangolni a terveket! Most. hogy mind nagyobb gondot, figyelmet fordít a mezőgazdasági osztály a megalapozó munkálatokra, az is szükségessé válik, hogy akinek csali egy kis köze is van a beruházások megvalósításához, ismerje a jövő távlatait, a termelőszövetkezetek helyes törekvéseit. Mivel a beruházási összegek felét a járási tanácsok osztják szét a termelőszövetkezetek között, parancsoló szükséglet, hogy a járások mezőgazdasági osztályai egybehangolják törekvéseiket a megyei tanács, a termelőszövetkezetek elképzeléseivel. Néhol még kísért a szubjektivizmus, s ebből különböző ellentmondások adódnak. Forróra ötezres tojóház építését tervezték, s ugyanitt kellene felépülnie egy 15 ezer befogadó képességű csibe- és jércenevelő telepnek. Az encsi járásban most máshová tervezik a csibe- és jércenevelőt. Hasonló tapasztalatok vannak a sátoraljaújhelyi és a mezőkövesdi járásban is. Nem lehet az erőnket szétforgácsolni. a beruházások telepítését alapos tanulmányozásnak kell megelőznie A tanulmányozások során felmerülhetnek viták, de csak a munkálatok megkezdése előtt, mert utána súlyos ezrekkel fizethetünk a határozatlanságért. Évente mintegy 100—120 millió forintot fordítunk mezőgazdasági épületek, férőhelyek, majorok, különböző járulékos beruházások megvalósítására. Ehhez jön még az, amit egy-egy termelőszövetkezeti közösség nyújt. Ez együttvéve is igen nagy érték és erő. Most, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályán a megalapozó munkálatokat tartják fontosnak és teszik gyakorlattá, azt láthatjuk, hogy helyes szemlélet érvényesül. s a koncentrált beruházások megvalósításával a nagyüzemi keretek lehetővé teszik majd a mindent átfogó nagyüzemi termelést. Garami Era?
