Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-04 / 206. szám

4 ESZAKMAGrAROR&ZAO Szerda; .1563, szeptember '4. Tudásszomj és követelmény [ Két-három j héttel ezelőtt, _______I rádióhallgatás k özben, a következő hírre fi­gyeltünk fel; Egy hatvanadik életévét taposó falusi ember, termelőszövetkezeti tag, aki évtizedeken át élt, dolgozott négy elemijével, tavaly sikere­sen elvégezte az általános is­kola nyolcadik osztályát, és most mezőgazdasági techni­kumban folytatja tovább a tanulást. Érdekes, megkapó hír ez így minden kommentár nélkül is. Hiszen aki ismeri a falu régebbi életét, ezer és ezer, a kelleténél jobban meg­nyúlt, hatvan éves, vagy ennél idősebb emberét, az mindjárt maga elé képzeli; mint raj- zolgatja a betűket, mint for­gatja a tankönyvek lapjait a feketére kérgesedett. kemé­nyebb munkához szokott kéz. A dolog persze nem egyedül­álló, hiszen csupán az elmúlt néhány nap alatt is több mint, tíz olyan, negyvennél _ idősebb falusi emberrel beszélgettem, aki tanul, tanulni készül. ”— ~ 1 fenti bejelentése ft radio I jnkább azért vé­sődött mélyen emlékezetem­be, mert a társaság egyik, még fiatalabb tagja mosolyogva jegyezte meg: ..Ugyan, mi szüksége van már neki erre. Még néhány év és itthagyja az ámyékvilágot. Talán az érett­ségiig se ér el.” Szerencsére egyedül maradt véleményével, mert a többség másként véle­kedett; „Megszerette a tanu­lást. Felébredt benne a tudás­szomj, pótolni akarja az évti­zedes böjtöt. Becsülnivaló, igá­ra ember.” ’ Igen, ez a reális, vagy pontosabban reálisabb állásfoglalás. Azonban még ez sem teljes, mert csak egyik oldalról, a tanulni akaró em­ber szempontjából nézi a tör­ténteket. S nem érinti az igazi okot: a szükségességet. Nem beszélgettem a rádió említette hatvan éves emberrel, de má­sokkal, akik szintén most gya­rapítják ismereteiket, igen. S nem akadt egyetlen ember sem. aki igy nyilatkozott vol­na: azért tanulok, hogy lepi­páljam a többieket, azért ta.- nulok, hogy rám is azt mond­ják: tanult ember! Hanem el­mondották: „tanulok, mert nem, lehet meglenni éneikül. Hogy álljak oda a brigád, vagy a munkacsapat elé, ha nem tudom; ezt. meg ezt mi­ért csináljuk a növénnyel, a földdel, vagy ha nem tudom, mi a következő legfontosabb teendő. Ezért 'muszáj tanulni.” Nem kell, hanem muszáj. S falun a muszáj mindig erősebb volt a kell-nél. És nincs is ebben a törek­vésben semmi érthetetlen, semmi furcsaság. Sőt! ni, hogy most meszet kell ad­ni hozzá, most meg nem péti­sót, vagy szuperfoszfátot, az állatállománynak ebben a kor. ban fehérjedús, abban a kor ban csontképző takarmányfé- leségre van szüksége. Ha ezt tesszük, több lesz a termés, nagyobb lesz a haszon, s köny- nyebb lesz az élet. Igen ám. de mindezt nem szophatja csak úgy az ujjából az ember, s még az sem ele­gendő, ha megkérdi a hozzáér­tő mezőgazdászt — ha van már ilyen a közösségben. Mert mindent megérteni egy szóból pár szóból nehéz dolog. Azon­ban meg lehet tanulni, illetve meg kell tanulni! Ilyen követ ke z te lés eket vonnak le azok, akik néhány évvel ezelőtt még talán kinevették volna, aki megjósolja: maga, bátyám, öt év múlva ilyen, meg ilyen tan­folyamon tanul majd. Techni­kumba jár. vagy elnökképző iskolára megy. — S ma megy, mert egyrészt meg is kedvelte a gondolatot: „értek majd hozzá”, másrészt tanul, mert követeli, sürgeti az élet. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a történelem- és társadalomformáló hatal­mas munkához a lehető leg­magasabb fokra kell emelni az emberek tudását, műveltsé­gi színvonalát. Azonban hadd idézzem itt most Anatole France nagyon találó, tömö­ren megfogalmazott gondola­tát.; „Tanítani annyi, mint ter­melni, mivel tanulás nélkül nincs termelés.” S ha valahol szükséges a termelés növelése, akkor a mi társadalmunkban, a szocializmusban szükséges. Azonban ehhez tanítani, ta­nulni kell, mert többet termel­ni csak a nagyobb tudás bir­tokában lehet. És a tanulásra, a nagyobb tudásra ma különö­sen szükség van falun, a me- zőgazdaságban. az akarást Ami a kedvet, illeti. ep­A munkaszervezetben, az agrotechnikában, az egy­máshoz való viszonyban meg­mutatkozó új, sokkal jobb eredményeket biztosít, mint az egykori, az elavult. Egy va­lami azonban feltétlenül szük­séges hozzá.: a szakmai tudás, a hozzáértés. Ismerni kell, mit, mikor és miért kell tenni. Tudományos alapon kell tud­pen a fenti példák Is bizonyít­ják, abban nincs hiány. S egy­re inkább tökéletesedik, széle­sedik az a fői-ma, amelyen be­lül a már idősebb termelőszö­vetkezeti tagok és a fiatal nemzedék egyaránt megtalálja helyét és számítását. Kell is ez, sürgetően kell, hiszen az igények, a követelmények egy­re nagyobbak. Uj gépek ezrei árasztják el a határt Uj ter­melési módszerek honosodnak meg, s minden munkaterület egy-egy jól képzett, hozzáértő szakembert kíván. Vegyük csak például megyénkén be­lül a szőlészetet, a gyümölcs- termelést, a kertészkedést. Nemrégiben állapítottuk meg, hogy nem kevesebb, mint 1400 kertész szakemberre lenne szükségünk, s alig akad néhány. Hogyan pótolhatnánk másként a hiányt, ha nem a tanítással, a tanulással? Méghozzá igen jól szervezett és megalapozott tanítással. Itt van előttem a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak igen részletes és alapos oktatási programtervezete. Az 1963—64-es oktatási évben csak a speciális továbbképző tanfolyamokon, kilenc ilyen tanfolyam indul, több mint nyolcszázan tanulnak majd néhány napig; gépkezelők, ál­latgondozók, brigádvezetők könyvelők. Csaknem kilenc- százan viszont több hetes bentlakásos iskolán szereznek nagyobb tudást, amelynek vé­geztével szakmunkás bizonyít­ványt kapnak. Több mint há­romezren 102 üzemi és húsz körzeti hároméves szakmun kásképzőn sajátítják cl mind­azt. ami a jobbhoz, a többhöz szükséges. És még nem esett szó arról az 520 fiatalról, akik az általános iskola elvégzése után most kötnek tanuló szer­ződést, vagy arról a 120-ról, akik mint ipari tanulók ké­szülnek a holnapi nagyszerű munkára. Számok, adatok I s mind­egyik mögött emberek, akik vágy­nak a tudásra, mert tudják, megértették, hogy enélkül nincs boldogulás. S éppen ezért nem árt megemlíteni, hogy olyan legyen tartalmilag is ez az oktatás, olyan sok­rétű. olyan alapos, mint a program tervezet. Mert előfordult ez évben is, az elmúltban is, hogy bizony az ipari tanulókat nem abban a munkában foglalkoztatták, amelyre jelentkeztek. Néhány helyen nem állt mellettük hozzáértő oktató. Másutt nem biztosították a feltételeket, vagy éppen az ellátással, a la­kással volt baj. Már pedig ezt nem szabad megengedni. A ta­nulás —- tanulás legyen. S ez csak akkor zavartalan, ha nin­csenek gátló körülmények. S ez egyben követelmény is, hi­szen tíz- és tízezrek holnapjá­ról, s vele együtt mindannyi- unk holnapjáról van szó! Barcsa Sándor Gaxdag munkaprogram a Magyar Írók Szövetségében A Magyar írók Szövetségé­nek elnöksége kedden ülést tartott. A napirenden szeptem­bertől jövő év júliusáig terjedő időszak munkaprogramja sze­repelt. A terv szerint a szövet­ség az ősz, a tél és a tavasz folyamán két nemzetközi ta­nácskozást és három nagyobb szövetségi vitát rendez. Elkészültek az írószövetség szakosztályainak munkatervei is. Az irodalmi évfordulókról baráti estek és ünnepségek ren­dezésével emlékezik meg az- írószövetség. Elhatározta az elnökség, hogy kibővíti az Írószövetség kap­csolatait a. különböző irodalmi fórumokkal, így a könyvki­adókkal, a folyóiratok szer­kesztőségeivel, a napilapok kultúrrovataival, valamint a rádió és televízió irodalmi osz­tályaival. Megjelent a Napjaink szeptemberi száma Változatos tematikával je­lent meg a Napjaink legújabb száma. Érdekes publicisztikai munkát olvashatunk Simon Fe­renc tollából Tanulás és munka címmel. E műfajban fejti ki gondolatait Sz. Kovács Lajos is, alti Miskolc kulturális prob­lémáiról ír. Két színházi vonat­kozású cikket olvashatunk a lapban. Egyiket Kapás Dezső, a színház fiatal rendezője írta. Bihari Sándor, Ernyey Gyula, Kalász László, Ladányi Mihály, Sarkady Sándor, Tóth István és Weöres Sándor versei gaz- J dagítják: a lap tartalmát. f Novellákkal ezúttal Bálint £ Gyula, Sobor Antal és Tóth jj Lajos jelentkezett. Könyvbirá- * latok jelentek meg Kassák La- ■¥ jós, Móricz Zsigmond, Nádass * József, Mátyás Ferenc, Kalász £ Márton és Hemingway müvei- * rőL í Ezer gyermek, meg a közlekedés Cokan már nem is cmlc- ^ keznele rá pontosan, hogy mikor kezdtek hozzá a miskolci Kun Béla utca Vö­rösmarty utcán túli szaka­szának átépítéséhez. Minden­esetre igen-igen régen volt, amikor szorgos munkáskezek néhány nap alatt egy méter mélyen felásták az úttestet teljes szélességében — azzal a szándékkal, hogy a nagy- forgalmú útvonalat korszerű burkolattal lássák el. Aztán minden elcsendesedett, hó­napok óta senki nem mun­kálkodik az útvonalon, az utca egyik oldaláról nem le­het átmenni a. másikra, a íel- j bontott úttest, mint mély és 5 igen hosszú sebhely vádlón * hirdeti, hogy a miskolci út- 5 építéseknél nem megy min- j den egészen rendben. A hosz- -k szú árokban esős időben ösz- J szegyűlik a víz, sár van. ál- I tálában inkább egy frissiben * elhagyott csatamező benyo- k mását kelti a környék, mlnt- Jj sem az ország második váro- k sának egyik legíontosabb út­vonaláét. Az utcán lévő iskolába mintegy ezer gyermek jár, akik termcs'zetesen a. gyalog’ járdán teszik meg az utat, ét mivel máshol nincs rá 1 ehe­tőség, itt. járnak a kerékpá rosok, motorosok .is, itt az új lakótömb boltjaiba árut hor­dó teherautók, és itt járnaí a lovaskocsik, amelyek a tó' zelőt fuvarozzák a környc^ lakosságának. Ez a közieké dés napsütéses, száraz időbér sem biztonságos, de iskola tó menet, reggelenként mát mind gyakoribb a köd, jöfl' nek az esős napok, amikot az úttest, illetve a járda csú' szós is, a sár és víz fröcskÖj lődik, a délutáni tanításról hazatérő gyermekek pedif sötétben jönnek. Ezer gyet' meknek és a környék lakói' nak biztonságos közlekedésó; ről van szó. Ezért pedig tení1 kell valamit! s P s ide tartozik még az » *" hogy a Vörösmarty utca és a Kun Béla utca W* resztezésében hasznos lenini tekintettel a forgalomra, gy8' logátkelőhely kijelölése, 1 „zebra” felfestése. Mégakk^ is, ha nem főútvonal.. CbmJ közönségszervezés nem pusztát jegyeladás Kedden délelőtt a Miskolci Nemzeti Színház társalgójában a színház veze­tői és a Vasas Szakszervezet­hez tartozó nagyüzemi dolgo­zók, valamint a különféle be­osztásokban dolgozó miskolci vasutasok képviselői beszélget­tek az elkövetkező színházi évad terveiről, a színház és a közönség, azon belül Is elsősor­ban a munkásközönség kapcso­latának bővítéséről. Érdemes felfigyelni a sok megjegyzésre, ami ezen a megbeszélésen, amely egy hasonló megbeszé­lés-sorozat első aktusa volt, el­hangzott. Általános volt a. vélemény, hogy a közön ségszervezés je­lenlegi állapota nem jó, túlha­ladott, és igen sok esetben pusztán bizományos jegyel­adássá degradálódott, elveszít­ve fontos népművelő szerepét. A Lenin Kohászati Műveket képviselő Lehoczky Sándor szb kultúrosztálvának vezetője pél­dául szóvá tette, hogy a szín­házlátogatók törzsgárdájának bővítéséhez kevés a közönség- szervezők felkészültsége, kép­zésük megoldatlan, ezért a jö­vőben a kohászaton belül a munkásakadémia esztétikai ta­gozatán gondoskodnak képzé­sükről. Szóba került az anyagi érdekeltség és annak sok fonák oldala is. Többen szóvá tették, hogy nem egy régi közönség- szervező belefáradt a munká­ba, felfrissítésre van szükség a szervező-hálózatban. Moldován Gyula, a kohászati pártbizott­ság agil-prop. osztálya vezető­jének véleményét igen sokan helyeselték: olyan emberek le­gyenek a közönségszervezők, akik szívvel végzik ezt a fon­tos propaganda-munkát, és mo­zogni is tudnak munkahelyü­kön. A részvevők közül töbl>en beszéltek arról, hogy a közön­ségszervező-hálózat fellazulása folytán új, időközben felnöve­kedett generációk kikopnak, vagy kiesnek a színházi kultú­ra hatósugarából, és kevés a jó felvilágosító munka, amely megvilágítaná: mit jelent ma, miért fontos és hasznos ma, a Szeptemberi kisfilmek Számos érdekes rövidfilmet mulatnak be szeptemberben a mozik. A Kéz kezet mos című angól film vígjátékkal egy mű­sorban szerepel a Kinek higy- gyek? című magyar ismeretter­jesztő film, amely mai életünk egyik igen súlyos kérdését: a kettős nevelésnek, az iskola és a szülők kapcsolatának, a ne­Az Íftfeniifapíó Vállalat figyelmébe! Épül a járda Kossuth szülőfalujában BÁRMERRE járunk megyénk területén, a köves utak mentén mindenütt találunk eperfákat. Ezek, az utakkal együtt, az Útfenntartó Vállalathoz tartoznak. Ennek a válla­latnak lenne kötelessége megyénkben Is az útmenti fák ápo­lása és megvédése a kártevőktől. Annál is inkább, mivel külön miniszteri utasítás írja elő az amerikai szövőlepke elleni védekezést. De úgy látszik, az Útfenntartó Vállalat, leg­alábbis megyénkben, megfeledkezett eme kötelességéről. Mert aki járja a megye útjait, láthatja, hogy az amerikai szövő­lepke mindent letarol. Különösen nagy a pusztítás a mező- csáti, a mezőkövesdi és a szerenosi járásban. A mezőcsáti járásban már nem egyes fák, hanem egész fasorok fehérle­nek. Az amerikai szövőlepke letarolta, a lombot és fehér háló­val szőtte be az ágakat. A mezőcsáti járási tanács elnök­helyettese mondotta, hogy már hétszer figyelmeztették az Útfenntartó Vállalat vezetőit: permetezzenek, mert igen nagy a pusztítás és a fertőzés. A figyelmeztetések mindeddig süket fülekre találtak. A szövőlepke terjed és pusztít. Már támadja a mezei és kerti fákat is, sőt, átterjedt a gyümölcsösökre. A gyümölcsösök gazdái, természetesen, védekeznek, de nekik ez külön munkát, külön kiadást jelent. S mindez az útfenntartó hibája miatt. Köztudomású, hogy a szövőlepke nemsokára begubózik és megbújik a fák repedéseiben, az ágak tövén és minden kis helyen, ahol elfér. Akkor aztán nehéz lesz kiirtani. Tavasszal egész lepkerajok kelnek ki és tovább fertőznek. Mindezt most még egyetlen permetezéssel meg lehetne előzni. És így meg­védenénk a fákat, valamint megelőznénk a nagyméretű ta­vaszi fertőzést. «—if —• részen. A Széchenyi utcaiak nagyszerű példamutatása meg­tette hatását: az itthon ma­rad t KISZ- fia tál ság köréb öl augusztus 21.-én kilencen, 22- én pedig tizenketten vették ki részüket társadalmi munkával a járdaépítés programjának megvalósításából. Zs. T. 0 j ^0 f / laoTai’as^ Várható időjárás ma estig: felhöátvonulások, néhány he­lyen, főleg a Dunántúlon cső, zivatar, a Dunántúlon élénkü­lő északnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet keleten 26—29, nyugaton 22—25 fok között. velős összehangoltságának problémáját veti fel. A fa fej­lődését, köznapi és ipari fel­használását mutatja be A ja, című színes, magyarul beszélő bolgár ismeretterjesztő film. Izgalmasan, érdekesen tárja a néző elé az orvosok nagy­szerű hősiességét, és az élet­mentő gépek felhasználását Kézdi Zoltán Pál színes, ma­gyar, népszerű tudományos filmje: Az életért. A természet- filmek kedvelőinek szerez majd örömet a Fedcsenkó gleccser című színes szovjet rövidfilm. A világ egyik leg­hosszabb, mintegy 70 km-es gleccserével és a Pamir hegy­ség természeti szépségekben gazdag vidékével ismerteti meg a nézőt. Szatirikus hang­vételű, érdekes magyar báb­film a Siker, amely Foky Ottó rendezésében készült. Megdöbbentő vi sszaemléke- zés a fasizmus áldozataira és egyben mozgósítás a háború ellen az Elveszett lépések terme című csehszlovák rövid­film. Derkovits Gyula nagy­szerű fametszet sorozata alap­ján készült az 1514 című ma­gyar animációs rövidülni. Ma­gyar rövidfilm a Megérkezés, amely egy mozdonyvezető éle­tének egy epizódját mondja el. A tengerentúli tudósító című színes szovjet bábfilm a szatíra görbe tükrében mutatja be, hogyan ferdítik el a Szov­jetunióban látott tényeket a nyugati újságírók. A szeptemberi műsorban sze­repel még két. világhiradó, a 17. éíi 18. számú. technika, a modem hírkö^1 korszakában is a színház és színházbajárás során kap közvetlen művészi élmény. Iaszinháztí Járjanak tóbbszbr a ^ kások között, ez volt a mái alapvető kívánalom. Én81 adott hangot Hütter elvtárs.. Diósgyőri Gépgyár szb kuli* osztályának vezetője, Véc* elvtárs, a miskolci vasúti ** mópont és Jávor elvtárs, íűtőház képviselője. Főimet1 az a kívánság is, hogy a haW zásokat a színház bírálja fel és ne engedje tagjait a©* csépelt, rossz eíztrádszátó8 kai fellépni különféle mé­rőkben, mert ez káros hav a színházra, a közönségszet' zésre egyaránt. Érdekes, hasznos volt e* beszélgetés. Ilyen legyen csütörtöki és a pénteki is. . Kubai egészségügyi szakszervezeti küldöttség érkezett Magyarországra Az Orvos-Egészségügyi & gőzök Szakszervezetének dögéként kétheti tanúim^ útra Magyarországra éri a kubai egészségügyi dóig0*1 szakszervezetének háromé küldöttsége. A delegáció amelyet Francisco San** Ruiz főtitkár vezet — az ép* nőképzést, a falusi egés^1 ügyi ellátást tanulmányoz*8' Tanácstagok fogadód Miskolc városi tanácstagod ^ S/.cptcmbcr 5: Barna László.^ mogyi Béla u. 6. sz., 17 órako£'f Dcseő Emil, Szentpéteri-d**} rendelőintézet, fsz. 33., 16 Havasi Béla, vasgyári tü, alőSjJ’jí Ifi órakor; Komáromy Jyy Papszer u. 1. sz., 16 órakor'* methy Ferenc. Szabó Bajos >la, 18 órakor; Ferenc általános iskola Író Tstván, TV. kér. 17 Kö u. 85 .. órakor; Vágó Péter, n. Oprendek pártszervezet, 17 ESZAKMAG X ARORSZ^ j A Magyar Szocialista Munkai Borsod »negyei bizottságának . Beszerkeszt fi; Sárközi Aöö Szerkesztőség; Miskolc. Tanácsház tői Telefonszámok: Titkárság: 16-886: KuItúrrflJJ 16-067; ipar! rovat: 16-035; ‘'jf rovat; 16-078: Mezőgazdája rovat: 33-687: Sportrovat: rJ Belpolitikai rovat, panasz ug' 16-046. Kiadja: Az Eszakmag.varország* Lapkiadó Vállalat . Felelős tdndö: Bíró Pété* Kiadóhivatal: Kossuth utca ti. Telefon: 56-131 Terjeszti a posta. J Kapható minden Borsod postahivatalban éa kézbesn Indexszám: 23:053 Kószáit Példás vezetői Kárpáti C71 Borsodi Nyomda^ cetŐ’l Kárpáti GfV* A felszabadulás óta Monok minden évben gyarapodott va­lamivel. Uj létesítmények fe­ledtették az uradalmi cseléd­sorsot, a múltat. A nyár elejétől kezdve új fogalom színesedett bele a község mindennapjainak egy­re szépülő panorámájába: megkezdték a járda építését A monoid Hazafias Nép­front-bizottság agilis elnöke, Juhász József, mint tanácstag is éjt nappallá téve buzgólko- dott: nemcsak saját körzeté­ben, hanem az egész hosszú soron meggyőző szóval tobo­rozta a járdaépítő társadalmi munkásokat. Az eredmény: a Széchenyi utcában augusztus közepéig több mint másfél ki­lométer hosszú járda' készült el, s ehhez az utca lakói több mint 50 ezer forint értékű tár­sadalmi segítséget nyújtottak. Alkotmányunk ünnepe után került sor a második útsza­kasz építésére, a fiatalság ott­hona, a művelődési ház előtti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents