Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

Vasárnap, 1963, szeptember

ES5CAKMAGTAKORSZÄG

Sosem voltunk gyomrunk ellenségei]

Az ENSZ Élelmezési Bizottságának nemrégen kiadott jelentése * szerint, Magyarország az egy főre jutó összkalória- fogyasztás tekintetében második halyen áll a világ országai köpött. Ez tömören fogalmazva annyit jelent, hogy nagyon szaretünk enni. És nyilvánvaló — ha már az ENSZ is elismeri —, hogy azért eszünk sokat, mert, van miből, mindenkinek telik er. jó táplálkozásra. Szeretjük a változatos, kiadós, tápláló, fűszeres ételeket. De ne higgyük, hogy ez valamilyen új tulajdonsága a magyar nemzetnek. Nem. A megmaradt leírások, étlapok, árszabályzatok és krónikák szerint a magyaroknak már évszázadokkal ezelőtt is Ínyenc gyomruk és igen jó étvágyuk volt Már Galeotto Marzio, a hires udvari krónikás is feljegyezte, hogy ,.A magyaroknak dúsgazdag asztaluk volt.” Igaz, hogy Galeotto leginkább királyi és főúri asztaloknál ét- ''kőzett, de azok a feljegyzései, amelyek a magyar ételekről tudósítanak, nagyon érdekesek. Mátyás király korában, például, már ismerték és fogyasztottak a sáfrányt, gyömbért, fahéjat, borsot.

Ami jó, az jó

'Ä magyar ételek jellemzője már évszázadokkal ezelőtt is a fűszer volt. Apor Péter, aki a XVIII. században élt, „Metamorphosis Transsylvaniae” című munkájában nagyon érdekesen ír a magyar ételekről és az étkezések módozatairól. E könyv' és a ránkmaradt egyéb feljegyzések alapján megállapítható, hogy a magyar konyhára állandóan hatott a nypgali ízlés, de csak külsőségekben, tartalmilag nem. -4

magyar konyha a. nyugati hatások ellené re -is mindvégig jellegzetesen magyar maradt.

Ízlésünk és étvágyunk okát az orvosok a magyarság vér- mérsékletével és az éghajlati viszonyokkal magyarázzák. Az éghajlati viszonyok hatnak az emberek vérmérsékletére is, de sókkal inkább befolyásolják a növények, húsok ízét:, minőségét. Növényeink ízére, állataink húsára nem lehet, panaszunk. S ez — az ízek, a minőség — befolyásolta étvágyunkat is. Mert ami jó, az. jó. Abból többet kíván az. ember, mint a rosszabböl. Ételeink tehát valósággal etetik magukat, s ráadásul tudunk főzni is — ezért, szeretünk annyira enni. Ami nem is baj, ha van miből.

Tanulhatnánk

eleinktől

Ä magyarok mindig nagyon szerették a húst., a1 változatos, erős fűszerezést és a csemegéket. Egy 1627. április 30-án keltezett árszabályzatban a következő ípszerek és csemegék szerepelnek: ’ Velencei, vagy kanári nádméz. Cukor kandia. Faolaj. Fahéj. Mandula. Konfekt. Rizs. Tengeri szőlő. Mazsolaszőlő. Füge. Szerecsendió. Gesztenye. S hogy mennyit tudtak enni az ősök? Arról egy 1603. január 1-i, tehát újévi ünnepi étlap tanúskodik, íme: 1. Tehénhús tormával, 2. Kappan — metélt tésztával, 2. Leves kenuérrel, kolbásszal, 4. Keasega sóban, 5. Gyümölcslével biberfark. 6. Indiai fik, 7. Borjúbél tejben, 8. Báránytüdő tiszta■ borssal, 9 Bárányhús lemóniával, 10. Lúd tiszta borssal. 11. Borjúhús ispékkel, 12. Savanyú káposzta tehén- hússal, 12. Lúd sütve, 14. Apró madár disznóhúspecsenyéBeszélgetés

signore Luigi Riva-val

vet, 15. Császármadár (fácán) > sütve, 16. Pástétom, 17. Ostya-5

beles, 18. Aprópástétom----j

E

bből aztán lehetett válogatni.? Egyik-másik étel viszont, már., kiment a divatból. Például:!; Borjúból tejben, báránytüdő : tiszta borssal, apró madár j, disznópecsenyével, de még az< ostvabéles is. Pedig biztosan jól; ételek lehettek. Igazán felújít- J halná valamelyik vendég-y látóipari. üzem. Mert a? mai étlapok — akár- > mennyire jól . étkezünk is5 — a fentihez képest, szegények.? Szűk a választék, ami a sza-? kacsok fantázia-szegénységét? bizonyítja. Pedig nem is kelle-5 ne túl sókat töorengeniük. J Elég. ha felújítják a régi jó £ recepteket.

Két-három óra terített asztalnál^

A fentebb ismertetett étlap, természetesen. főúri ebédre; szólt, de a feljegyzések szerint; nagy ünnepeken, vendégségekben, .lakodalmakban a szegé-, nyebb házaknál is négy-öt fo-\ gást; tálaltak. Egy fogás több; féle ételből volt. Így egy ebé-i den 15—20 féle ételt is felszol-i gáltak. Apor Péter leírása sze- ] rinfc az ebédet három részben, j három fő fogásban tálalták.« Általában zsíros ételeket főztek és sokat ettek belőle. Tér-! mé,szeles tehát, ha ittak is J rá. A XVI. században, mint« egész Európában, úgy hazánk-« ban is nagyon elterjedt a sze-! szesitalok fogyasztása. Abban \ az időben az égetett bor volt a; legkedveltebb ital. cje édes pá-< Unkákat és csípős iirmöst is! szívesen ittak. A kávét. teát. és! csokoládét még nem fogyasz tolták. Tea helyett fahéjas rí-1 zet ittak.' Ezt nagyon kedvel-, ték. körülbelül úgy, mint mi] a feketekávét.

A nemzetek és nemzedékek,« de elsősorban az orvosok min-« dig sokat vitatkoztak azon, hogy mikor legyen az evés' ideje • és bogi’ hányszor kell i enni naponta? Nos. hát a XVI.? és XVII. században Magyaror-? szagon csak háromszor ették naponta még a főurak is. Korán keltek, a reggelinek nem volt különösebb jelentősége, mert délelőtt 10 órakor már ebédeltek. A XVII. század végén délelőtt 11 órára tették át az ebédidőt, Ez nyugati hatás volt, az angolok ma is 11 órakor ebédéinek. A XVTII. század végén kezdtek áttérni a déli, vagyis a 12 órai ebédidőre. 'Ez az ebédidő többé, kevés-', be ma is divatos és elterjedt az egész világon. !

Az étkezéssel kapcsolatban; találunk feljegyzéseket , az. ebédlők berendezéséről, az ét- ] kező készletekről és az. étkezés módjairól is. A XVI. században még szögletes asztalok-« nál ettek, A XVII. szájadban divatba jött a .kerek ebédlő-j asztal. Az asztali textíliák gazdagok voltak. A vendéglátók kést nem adtak a tányérok mellé — mindenki a. saját, késével eveit. Egy-egy ebéd vagy vacsora két-három órán át is tartott:. Étkezés után a nők elvonultak az asztaltól és a férfiak tovább ittak. Ivás közben, amikor már jó volt a hangulat, a nőket visszahívták és táncolták.

Ma már'i nemcsak a, gazdagok...',

Mindezekből kitűnik, hojjy; már az őseink is tudtak jól főzni és nagyon szerettek ch-i ni. Természetesen ezek a fel-! jegyzések módosabb házakból! valók. A jobbágyok étkezésé-' rőt nem maradi ránk étlap. de tudjuk, hogy ők nem így étkezlek. Sokszor a betevő fa-! latjuk sem volt, meg. Az evésnek- azonban a magyarság' egész történetében nagy kultu-! sza volt. De ezer éven át csak a fő,urak és a gazdagok éltek; jól. A dolgos nép általában éhezett. Az ENSZ nemrég ki-! adott jelentésében éppen az a! nagyszerű, hogy az már nem a gazdagok, hanem, a dolgozó magyar nép, az egész társadalom életszínvonalának, jó étvágyának és életének a. bizo- nffitványa. Nálunk ma már azok esznek sokat, és jót, akik a javakat termelik, akik do}-! goznak.' .

i _ Bácsidra Jiiaseí

OOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCft

APRÓ TRAGÉDIA

a»uuumuiumaiaiuiuiiMmiiiMi«iiiiiiiiiiii!ii[iiiiaimiii!mii:n|.|!|..|i|nij);]||||i)|.||j|;|

HIUͻr

r t . - - Nagy ambíciók fűiének. Dolgozom a- Ie oro* nagy műn. Begyújtok a kályhába, vígan pattog a. tűz. Rágytijtok, járkálok, dolgozik az agyam. Pompásan működik, egymást kergetik a gondolatok. — Lsére sem veszem, hogy múlik az idő, csak a. ciga.rettaesuf- kák szaporodó tömege árulja el, hogy mélyen bent vagyok az éjszakában- No, meg a füst, amely sűrűn gomolyog a lámpa körül.

Leülök, sietősen kopom elő a tollat, papirost. Gyorsan, gyorsan! Tiz perc alatt teleiről:, egy oldalt. Szinte clzsibbad a karom a. gyors munkától Pihenjünk, gyújtsunk rá. Megzörgetem a gyufa skatulyát. Mi. az ördög! Már csak. egy szál van benne. Rettenetes! Még tis oldalt akarok írni. Legalább tizet, Es egy szál gyufám patt hozzá. Elsötétül a. világ előttem, — érzem, hogy az arcom eltorzul, a kedvem alábbhagy: most mi lesz? Az egész ház népe régen alszik, honnan kérjek, hol vegyek gyufái? Egy aranyat adnék egy skatulya gyufáért.

Hopp: egy mentőöttet! A kályhából fogok rágyújtani. Az ám, de most látom, hopp a tűz kialudt. A lázas gondolatok. közepette elfelejtettem rárakni. Mindegy, van még egy szál gyufám, azaz. begyújtok ismét. Kiszedem a hamut, papirost, gyújtást, vékony fát. rakok be gondosan, valóságos művészettel. No. most már lehet. Vigyázat, men csak egy szál gyufa van és ha az kialszik még a begyújtás előtt, vége mindennek, vége a tiz oldalnak, vége a. Műnek. A kezem reszket. Nagyon óvatosan gyújtom, meg az utolsó szál gyufámat, És gyorsan a papiros alá tartom. Jaj. én ostoba! Á kályhaajtóban erős a léghuzat, a gyufa apró lángja fehérre sápad, összezsugorodik... Szent atyám! Ki akar aludni. Visszarántom. Késő. Még egyet pislog és elalszik. Nincs több gyufám, nincs tűz, nem gyújthatok rá; vége a. mai munkámnak.

m. . I - falán mégsem. Hiszen volt. nekem vaué tOlon ... jnmtkor öngyújtóm is. Nem is egy: talán három. Hol is vannak? Elökutatok minden régi dobozt, ládát, bőröndöt. Egu festékesdobozban megtalálom mind a hármai. Egyiknek rugója nincs, a másikból a fogaskerék, a harmadikból egy csavar hiányzik. Hátha a három, beteg szerszámból lehet egy egészségeset összeállítani. Próbálgatom egyiknek a csavarját a másikba illeszteni, a rugót bepótolni. Éjfél után három óra van. Végre sikerül egy egész öngyújtót komponálni. Még tűzkő is van benne. Hál most gyújsunk rá! Ja vagy úgy! Persze, hiszen ehhez benzin is kell. Benzin! De hol van benzinem nekem? — Ipar, a szekrény aljában. Megkcrcsevi. Az üvegben nincs dugó, kipárolgott az utolsó cseppig. Visszavonhatatlanul vége mindennek. Őrület.! Egy szál gyufa miatt meghal a nagy Mű, mielőtt megszületett volna. Nem! Ez lehetetlen! Kirohanok az utcára. Vágtatok, mint egy gazdátlan automobil. Sehol egy lélek. A kávéház zárva. Be a szállodába! A portás ott bóbiskol a fülkéjében. Megrohanom. És — drága pénzen, de — birtokosa leszek egy egész skatulya gyufának: Boldogság! — Vissza, vissza az íróasztalhoz! Igen, hol is hagytam cl? Nem tudom, öl óra van, az udvarban mo:- golódnak a koránkelők: és nincs egy gondolatom sem. Mintha vége volna, az agy varázsnak: a tükörbe nézek és egy álmos, kimerült buta arc mered rám, amelynek nem is lehetnek gondolatai. Odavánssorgok az ágyamhoz, lefekszem.

M {.nah délfelé ébredek fel. Első utam a trafikba frlasnop vts& Gyufát kerek. Tessék! — Nem egy skatulyát, tízet. Nem is tizet, százat. A hatalmas csomaggal a hónom alatt sietek \iaza. Száz skatulya gyufa. Most már elkészülhet a. mű, nem lesz többé akadály...

Miért, hogy most mégis a gyufáról irok?..'.

HAJDÚ BÉLA

Ha a nők is olyanok lennének...

mi lesz a második fogással?

«

— Siess szivem, mert már elkezdődött a film.

Psszt.:.

N1

J2YT AZÉRT mondom,’ mintha büszkélkedni akarnék vele, de rosszalkodik a televízióm. Még nem romlott el egészen, de a rosszalkod ás mind gyakoribb tünetté válik nála, és valahogy ez a rosszal- kodás-sorozat előreveti a teljes elzüllés, akarom mondani: elromlás árnyékát. Mivel pedig a modern kor embere vagyok, tudom, nem kell megvárni a kész bajt, hanem meg kell előzni azt, és ki idejekorán megy orvoshoz, sok bajt megtakarít, ahogyan ezt az egészség’ügyi felvilágosító kiadványokból és oktatófilmekből is tudom. Ez vonatkozik a televízió-masinára is, gondoltam, és ezért kerestem fel a miskolci Bajcsy-Zsilinszky utcán található televízió-szervizt. Elmondtam, hogy mi a baj, mire kitöltöttek egy sokpéldányos, hatalmas fuvarlevelet, aminek egyik rubrikája, mint a kórházi felvételi lapon, az ..Anamnézis” rovatba, beírták a panaszt: a kép és a

Báj

hang hol sűrűbb, hol ritkább időközökben elszökik, és csak a csatornaváltó csavargatásá- val tér vissza, hogy aztán újra elszökjék. A szakemberek együttérzően hallgatták a kórelőzményt, aztán rövid konzultáció következett, a diagnózist, főleg pedig a gyógymódot illetően, amelyből körülbelül any- nyit értettem, mint amikor a külföldi orvosok félszavakat mormogva tanácskoztak felettem a gyomormütét előtt, meg azt, hogy néhány napig nélkülözni leszek kénytelen a tv műsorát. Megegyeztünk egy közeli időpontban, hogy feljönnek megorvosolni.

Hazamenet bekapcsoltam a készüléket. Egész este összesen öt alkalommal szökött el a kép és a hang. Másnap már csak háromszor. Harmadnap csak egyszer.

Hű. m Kem tórefe Hásagiágsak. sagyunk,

A MEGBESZELT időponl** ban dicséretremöltó pontosággal megjelent a szerelő, magával hozva a gyógyításhoz szükséges szerszámokat, műszereket, pótalkatrészeket. Megkezdte a vizsgálatot. A készülék tökéletesnek mutatkozott. Szétszedte itt-ott, összerakta. Semmi jele annak; hogy a gép valaha beteg volt- Kezdtem zavarba jönni. Beültük a készülék elé. Beszéltünk mindenféléről. Megvitattuk a magyar film helyzetét, aztán a tv-ről ejtettünk néhány keresetlen szót. Szóbakeriiltek a műsorok szerkesztői, maguk a műsorok, de a készülék meg se rezzent. Olyan remek, olyan éles képet adott, amilyet esztendők óta nem tudtam elérni: Egy óra hosszat nézelődtünk így. A szerelő dolgavégezetle- nül távozott, én meg szégyenkezve motyogtam valamit, hogy potyára ki csábi toltam, mert a masinám úgy viselkedik, mint a gyerek, aki napokig sír a rossz foga miatt, de a fogorvos rendelőjében minden baja elmúlik. Erre ö megvigasztalt, bőgj« szokott ez így lenni, mert a ... És valami bonyolult műszaki , magyarázat következett, amit ugyancsak nem értettem.

Aztán este újra bekapcsolta«-' a készüléket. A kép négyszer szaladt cl a hanggal együtt. Másnap már tízszer. Aztry megint gyakrabban. tjS MOST ITT ÁLLOK "■ egy szörnyű dilemmával: a múltkoriban a Csárdáski- ráljmő közvetítése közben is többször megszökött a látni- és hallani való. és most. nem tudom, a harmadik felvonás végén hová küldték nagykövetnek szegény Mária Leopold hercegei.

Rémes ez a bizonytalanság!

(benedek)

Franciaországban szereltem az olasz gépeket. Feleségem Carla Riva (Sári) háziasszony. Éppen az imént kaptam egy levelet tőle — mutatja — azt írja, hogy türelmetlenül vár, kicsit hosszúra nyúlt4 Magyarországon való tartózkodásom. Igaza van, régen volt már május.

EZUTÁN TÖBB MAS kérdést is feltettünk; szeret-e olvasni, mivel tölti szabad idejét, milyenek az olasz fiatalok, mi a kedvenc sportja, mikor mennek férjhez az olasz lányok?

— Olvasni nagyon szeretek, újságot, könyvet egyaránt, (ide is járatta az olasz lapokat) az operát kedvelem, a labdarúgás híve vagj'ok (itt is megnézett, egy pár mérkőzést, nem volt elragadtatva tőlük). Az olasz lányok 20—22 éves korukban mennek férjhez, s addig ugyan úgj' élnek, mint a magyar fiatalok, szeretnek táncolni, hódolnak a divatnak, sőt gyakran túlzásba is viszik, mint itt. Sok fonoda van Olaszországban is. és ott a lányoknak, a fonónőknek meg kell dolgozni a keresetért, iparkodni kell. hogy eleget tudjanak tenni feladataiknak.

— Mi a véleménye a Miskolci Pamut-fonóról?

— A gyár nagyon szép. a

legmodernebb eljárások érvényesülnek itt. hiszen abln.knél- kiili, ami jó íonási lehetőségeket biztosit. Szorgalmas lányok dolgoznak a gépek mellett és az .üzem tele van fiatalokkal. |

— Megtanult’-c néhány szól magyarul, a pár hónap glatt?

— FRANCIÁUL gyorsabban megtanultam beszélni, de a magj'ar nyelv riagj'on nehéz. Azért már köszönni tudok és1 néhány nélkülözhetetlen kifejezést megtanultam:

— Mi a kedvenc étele?

— Természetesen az olasz spagetti. Itt Magj'arországon pedig a paprikás csirke.

— Amvederci, signore Luigi Riva!

—- Vi-szant-laitasra! — válaszolta ő is magyarul.

Bocla ístoétt

(Tudósítónktól)

■ LÉPÉST TARTANI a fejlődéssel, alkalmazni az új technikát, fontos kötelességnek tartják ezt a Miskolci Pamutfonóban. Ami ma új, holnap, vagy holnapután már eiavulttá válik. Nem könnyű és főleg nem olcsó különösen a textiliparban az űj technika, az új konstrukció alkalmazása.

, Nemrégiben állítottak itt üzembe 14 angol gyártmányú textilgyűrűsfonó gépet. S ez óv tavaszán 9 új olasz gyártmányú gép szerelése kezdődött meg, ugj'ancsak a gyürűsfonó üzemrészben. A szerelési munkálatok iránjutásával az olasz gyár signore Luigi* Riva-t bízta meg, aki májustól tartózkodik a Miskolci Pamutfónéban. Sok külföldi szerelő fordult itt meg, de az összes között Ríva. Lajos úr volt talán a legkitűnőbb szakember. A leglelkiismeretesebben, a leghozzáértőbben végezte munkáját. Idejének nagj'részét a gyárban töltötte, azért, hogy eleget tep«en kötelességének, hogy kifogástalanul átadja a kilenc olasz gyűrűsgépet.

Áz olasz gépekről csak any- r>yit, hogy a legújabb, legmodernebb technikai eszközökkel felszereltek, nagyon sok műanyag alkatrész van rajtuk, és az összes eddig ismert gj'árí- írtánjni gyűrűsgépeknél keskenyebbek. Ez sokat jelent, mert például hat régi gyürüsfonó- gép helyére ebből a fajtából kilencet lehetett; elhelyezni. A próbaüzemei totós megindult,

és a műszakiak a szakadás- szám tekintetében is kedvező «redmen yeket várnák. Az olasz ftzerelő a jövő héten befejezi a munkát a Miskolci Pamutfonóban. Bűcsúzása előtt megkértük, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

7— 41 éves textilgépszerelő vagyok. — válaszolt első kérdésünkre. — A Carniti- cég alkalmazottja. Ez a gyár Como városban van, Milánó esik hozzá, mint nagj'obb város a legközelebb. A gyárban. 1938- tól dolgozom.

Nős ember?

— Igen. Két. leányom van odahaza. Csak az a baj, hogy keveset vagyok velük. Mielőtt MaeytjfatwäSi-a, jöttem volna*

frí * U* M * O * fi