Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-20 / 220. szám

ESZAKMACVARORSZAG Péntek, 1963. szeptember Ztt, Gronaiko nagy beszéde az EWSZ-ben Megfejtés (Folytatás az 1- oldalról.) dés-tervezetet, amely ennek a problémánál: minden állam •érdekeinek megfelelő megol­dását biztosítja. Az álláspon­tok közelítése céljából a Szov­jetunió számos fontos lépést tett a nyugati hatalmak felé. De nézzék csal:, meddig ju­tott el a tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság másfél esz­tendős. munkájának összegezé­sében.' Kezdetben nem volt hi­ány ..annak bizonygatásában, hogy a bizottság tagállamainak kormányai kitartanak az álta­lános és teljes leszerelés esz­méi- mellett. Számos bók hang­zott el a bizottság elé terjesz­tett általános és teljes leszere­lési programot illetően is. De alig kezdődött meg a felek konkrét kötelezettségeinek összeegyeztetése, azok a nyu­gati államok, amelyektől függ a leszerelés megvalósítása, nagy mértékben egészen más hangon kezdtek beszélni. A Szovjetunió nem sajnálta és nem fogja sajnálni erejét, hogy ráirányítsa az emberek figyelmét a fegyverkezési haj­sza folytatásának veszélyére és bebizonyítsa a fegyvernélküli világ óriási előnyeit. JUj szovjet javaslatok. A. szovjet Kormány attól a törekvésektől vezérelve, hogy a nukleáris kísérletek megtil­tásáról szóló szerződés meghű­lése következtében elért ered­ményeket rögzítse és fordula­tot',legyen lehetővé a leszsrélé- si .fárgyálásokon, a következő­ket'javasolja;-' ’ , IIívják ö^szc .1964.' első ne­gyedében; vagy r.lső felében, a iizchuy Okhota Imi leszerelési bizottságba tartozó állanvjk ér­tekezletéi a .legmagasabb' szin­tű Vezető személyiségek rész- yétélcvel. A szovjet' kormány véleménye, szerint ezen., az ér­tekezleten meg kellene vitatni az általános és teljes leszerelés kéieftesét,- valamint a nemzet­közi feszültség további enyhí­tésére irányuló egyes intézke­désekét. Égy ilyen értekezletet bár­mely, a , részvevők számára megfelelő helyen össze lehet­ne hívni. A szovjet kormány a maga részéről hajlandó lenne hozzájárulni ahhoz, hogy a bi­zottságban résztvevő országok kormány- és államfőinek' ezt az értekezletét, ha kívánságuk­nál«'' - mégfelel, Moszkvában ' íarfs.ák meg, . ./ .A szovjet , kormány eíőter- ; jes?t. még. egy javaslatot;. hogy a maga. részéről a lehető leg­nagyobb mértékben elősegítse <j leszerelési tárgyalások sike­rét • ... MiniféváfánicmVsyi jélénlevű kétségtelenül jól tudja, a köz­gyűlés ' elűző-, '.'ülésszakán a szovjéK;á;lísmiány.. t kifejezésre juttatta hozzájárulását ahhoz, hogy -a nukleáris: fegyver cél­hoz juttatását szolgáló eszkö­zöknek az első szakaszban tör­ténő' megsemmisítése esetén tegyenek kivételt .rakétanuk­leáris eszközök szigorúan kor­látozott és megállapított meny- nyiségével, amely, saját terüle­tükön kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok ren­delkezésére áll. Akkor arról volt szó, hogy ezeket az eszkö­züket a leszerelés második szakaszának végéig megőriz­nék, amikor is meg kell sem­misíteni az atomfegyvert. Mi Késztette a Szovjetuniót erre a lépésre? A nyugati, ha­talmak, elsősorban az Egyesült Államok képviselői a tárgyalá­sok során kifejtették: fennáll a veszélye annak, hogy a le­szerelés folyamata alatt, ami­kor még nincs megsemmisítve minden • fegyver, .- valakinek eszébe jut váratlan támadást indítani. Jó lenné ilyen ,ese-; teltre bizonyos mennyiségű atomtöltésű rakétát tartalé­kolni. A 'szovjet kormánynak az a véleménye erről, hogy mesterségesen támasztott gya­nakvásról van szó. De mivel meg akarta könnyíteni a le­szerelési szerződés kidolgozá­sát, a műit évi közgyűlésen előterjesztette javaslatát, amelynek — altkor úgy tűnt — meg kellett volna nyugtatnia a nyugati hatalmakat. Erre a következő választ kaptuk: Igen, az „atomernyő” az jó dolog. De miért csalt 'a leszerelés első két szakaszára tartjuk meg, miért ne lehetne ennek a védelme alatt lebo­nyolítani a. leszerelés befejező szakaszat .is? fiacsak. ezen műjilt' a dolog, ha Séóviet- unióhan ’és az Egyesült Álla­mokban meghagyott korláto­zott mennyiségű' . atírmtöitésű rakétaeszköz kedvezőbb távla­tokat biztosít az eredményes tárgyalásokhoz, a Szovjetunió hajlandó további lépést tenni a nyugati hatalmak kívánsága irányában abban a remény­ben, hogy ezzel ki lehet jutni a jelenlegi zsákutcából, A szovjet kormány kijelen­ti: Kész egyetérteni azzal, hogy korlátozott mennyiségű inter­kontinentális, valamint rakéta- elháritő és légvédelmi rakéta maradjon meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendel­kezésére saját területükön, nemcsak a második, hanem a harmadik szakasz végéig, vagyis az általános és teljes leszerelés teljes befejezéséig. Ezzel kapcsolatban javasol­juk, hogy minden nukleáris fegyvernek a második sza­kaszban történő megsemmisí­tése során tegyenek kivételt a harmadik szakasz végéig meg­hagyott rekőták atomtöltetei- vol. Ennek a. szakasznak a vé­gén a két fél birtokában meg­hagyott rakétákat a hozzájuk tartozó nukleáris töltetekkel * As általános és teljes leszerelés u népeit ügyét szolgálja * Ahhoz, hogy az államok le­szereljenek, természetesen óriási erőfeszítésekre van szük­ség, de a legfontosabb a kor­mányoknak és az államférfi­aknak a törekvése e cél eléré­sére. Ha igaz az, hogy a fegyve­reket az ember esze és keze alkotta meg,. .akkor kétszere­sen igaz az is, hogy ugyanezzel meg is semmisítheti: Ahogy az atommag hasadása óriási erőt szabadít fel, úgy a leszerelés is hatalmas mennyiségű em­beri energiát és olyan értéke­ket szabadít majd fel, amelye­ket a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás, az egész­ségűim fejlesztésére lehetne fordítani, valamennyi nép ja­vára. Nem titkoljuk, hogy minél általánosabb és tel­jesebb a leszerelés, annál hasznosabb ez a mi né­pünknek, a szocialista or­szágok, népeinek. Ügy gondoljuk ég az a meg­győződésünk, hogy a leszerelés felbecsülhetetlen szolgálatot tenne azoknak az országok­nak, amelyek ...psak nemrég léptek áz önálló- fejlődés útjá­ra, és nemzetgazdaságuk .ki­alakításával vannak elfoglalva. Nem kevésbé válik .azonban a hásznára azoknak az államok­nak sem, amelyek jelenleg szorgalmazzák a fegyverkezési versenyt. Bármennyire Is sajnálatos, de el kell ismerni, hogy óriási az aránytalanság az általános és teljes leszerelés nagyszerű és nemes feladata és az ENSZ­nek e feladat megoldásában betöltött szerepe között. Bár­mennyire Is kényelmetlen ez :!; az igazság, mégis így van. Kinek kellene mindenek­előtt felemelnie szavát ez el­len az. elfajult helyzet ellen, amikor évente, sőt, mondhat­nánk naponta-az államok kato­nai gépezetét egyre bősége­sebben kenik meg olyan össze­gekkel, amelyeket adó formá­jában a lakosságból préseltek ki? Egyetértonek-e abban, hogy nem utolsó sorban ezt az ENSZ-nek kellene megtennie, ha valóban betöltenó azt a sze­repét, hogy őrködjék a békén. Sajnos, ezt még nem teszi meg, Soha senki sem tudná mentesíteni az ENSZ-t a felelősség terhétől mind­azokért a csapásokért, amelyek a népeket sújta­nák, ha sor kerülne egy újabb háború kirobbaná­sára. Mi azt szeretnénk, ha az ENSZ valamennyi tagállamát mélységesen foglalkoztatná. a leszerelési tárgyalásokon ki­alakult helyzet, és ha ezt a helyzetet riasztó jelnek tekin­tenék. Ezek a mélységesen emberi célok—. . az ■,államok békés, együttélésének biztosítása, a katonai összecsapások veszé­lyének elhárítása — határoz­zák meg a szovjet kormány ál­lásfoglalását az európai bizton­ság megszilárdításának kérdé­sében is, (Lapzártakor a beszéd adása tart,) időben ez már nincs egész«® így: a TJSIA kém,jelöltjeit még a közönséges kémeknél is jobban megrostálják... A USIA, legalábbis a rö­vidítés hivatalos megfejtés® szerint az Egyesült Államok Tájékoztatási Ügynöksége. Tagjainak tevéknysóge' alap­ján azonban inkább azt mondhatnánk, hogy — „tá­jékozódási” ügynökség. A USIA munaktársainak hiva­talosan is feladatkörébe tar­tozik a hírszerzés, s ez gyak­ran odáig fajul, hogy a USIA ügynökei nyíltan beavatkoz­nak egyik-másik vendéglátó ország belügyeibe. Ceylon­ban jjéldául részt vettek egy kormányellenes összeesküvés megszervezésében. Ezek után, úgy gondoljuk, hogy az olvasó is eldöntheti, igaza volt-o a nigériai újság­nak: az Information (tájé­koztatás), vagy az inter­ference (beavatkozás) szól kcll-e érteni az USIA „I" betűjén?. .< (sp) „ Pót-pedagógusok" Igen, de mifélék? A Német Szövetségi Köztársaság kultuszminisztériuma3 legkisebb szeméremérzés nélkül kürtölte világgá a hírt, hogy az iskolákban kevés a pedagógus, főleg az alsóbb osz­tályokban, ezért az új tanévben kénytelenek voltai: kisegít3 tanerőkről gondoskodni. A kisegítő tanerők pedig ne® másol:, mint tanítói, tanári diplomával rendelkező, volt katonatisztek. Amikor a hír napvilágra került, az új „tanerők” má® alkalmazásban voltak, munkaviszonyuk szeptember 3-á® kezdődött meg a Német Szövetségi Köztársaság különbőz3 városainak és falvainak iskoláiban. Létszámuk — amint 3 Die Weit magánnyomozásának eredményei bizonyítják •*' meghaladja az ezerötszázat. A nyugatnémet újság azt is derítette, hogy nem egyszerűen „katonatisztekről” van szó, mint á kultuszminisztérium közleménye állította, hane® hétpróbás nácikról, akik a második világháborúban végiá' gyilkolták Európát. S minthogy tanítói, tanári képesítéssé valóban rendelkeznek, kapva kaptak az alkalmon, hogy 3“ állást vállaljanak, (Egy részük nyugdíjban volt eddig, töbk százan töltöttel: le hossznbb-rövidebb börtönbüntetést háború után, általában külföldön.) Amikor az országos felháborodás végigzúgol.t a ,,pó'" tanerőkkel” elárasztott városokon, kénytelen volt nyilat' |í kozni von Hassel hadügyminiszter is. „Nem látok sem®1 X í-osszat abban, hogy volt katonák is tanítják a német Eyc- Jjj retkeket, nem tanulnak tőlük rosszat.” *■' Vajon mi az a jó, amire ezerötszáz volt náci tiszt tanít- •jj hatja rrta a német gyerekeket? —s. —n. ^X**jHHt*W*1H^********M*W**#*********)H& Feloldották a turisták egészségügyi zárlatát Miskolcon Amint arról a lapok már hírt adtak, Miskolcon egészségügyi zárlat alatt tartották egy turis­ta csoport 51 tagját, mert kül­földi útjuk során együtt voltak egy olyan turistával, akin — hazájába történt visszaérkezé­se után — himlő megbeleá®' dósre utaló tüneteket állapítot­tak meg. Miután a csoportba3 a zárlat előírt ideje alatt seri- miféle himlőgyanús meghat®' gedés nem fordult; elő, a zárla­tot csütörtökön feloldották. XXIV. |3ár hét múlva ’.felfigyel- tem a Népszabadságban égy cikkre, mely a kultúra "mind szélesebb/körű terjedé­séről szólt. Benne volt a könyv­árusoknak az a tapasztalata,1 hogy "még'aZ egyszerű munkás is túl néz már hazánk határai ■'in,: és szívesen vesz a kezébe • idegen írót is. " / A messzemenő következte­téseket már nem olvastam el, mert egy kissé kényelmetlenül éreztem magam. Paragrafusok szerint nem volt csalás, amit elkövettem, mégis annak érez-, tem. Azzal vigasztaltam ma­gam,' hogy más üzemekben szerzett tapasztalatok alapján íródott a beszámoló. Ezután viszont, örömhöz és idomhoz mérten, hozzáláttam ’az olvasás népszerűsítéséhez és az- ízlés fejlesztéséhez. Sok • mindent el lehet potyögtetni pár szóval. Például bementem hz oroszlánbarlangba. egy fia­tal brigád szobájába. Tudtam,-hogy a „dirr-durr” könyveket olvassák. A beszélgetést a könyvekre tereltem, és mielőtt •nyilatkozhattak volna, gyor­san ócsárolni .kezdtem azokat a „marhaságokat”, melyeknek első oldalán öt halott van .és tíz súlyos sebesült, de a másik oldalon még., két jobb sorsra érdemes ember beleőrül ebbe a mészárlásba. — Hogyan tudnak épeszű emberek ilyesmit végigolvas­ni? ■— sóhajtottam fel,- és ezekután hárman azonnal, ke­reken letagadták, hogy valaha is volt kezükben ilyen olvas­mány/ Kettő kínosan feszen­gett és szégyenlősen' hallgatott., öten szájaskodtak velem, ds hirtelen ihletemben olyan jólr sikerült vitriolos ' gúnnyal fröcsköltem le a haszontalan ponyvát és tettem nevetséges­sé nagy izgalmait, hogy- ezek is elcsendesedtek, és meginog­tak az ő hitükben. Később en­nek a társaságnak felolvastam Karinthy „így írtok ti!”-jéből a Sörlukot, kevéssel utána egy jól kiválasztott Kosztolányi- novellát, amely osztatlan tet­szést keltett. Kedvem lett vol­na figyelemmel kísérni továb­bi fejlődésüket és a könyvek hatását, amit kivetettem velük az éppen megnyílt könyvtár­ból, de tovább kellett állnom. Kedves emlékem egy meg- rendezetlen szavalóestem, azt hiszem, a 102-esben. Volt egy költeményem, amit emészthe- tonok és érdekesnek találtam szobatársaim számára. Amikor vacsora után unatkozni lát­tam őkét, ajánlkoztam, hogy elmondom. Megadással bele­egyeztek, és végignyúltak az ágyakon, hogy adott időben békésen elszunyök.álhassanak, .De aztán kitágult szemük, fel­ültek, és csodálkoztak. Amikor vége volt. a folytatásért nógat­tak, és csalódást éreztek an­nals hiánya miatt. Hiúságom­nál fogva nagyon Örültem ennek,, de az; már meglepett, amikor másnap; este még tíz más .szobabeli gyűlt össze'kü­lönböző folyosókról, és kérték, mondanám el.Újra azta„han- gvásat”, amiről a többiek me­séltek napközben. Szívesen el­mondtam,-de-letagadtam, hogy én írtam. így zavartalanabb maradt a barátság, Sok mindent lehetne itt csi­nálni — gondoltam akkoriban. De. valahol még bajok vannak. Én sem vagyok egészen bot­fülű, de néha úgy hallom, mintha a költők és írók egy­mással beszélgetnének, legfel­jebb kiválasztott kevesek értik meg szavukat. Tíz évvel előre­futottak az általános értelmi színvonaltól. Helytelen lenne, ha teljesen viszajönnének, ne­künk kellene utánuk sietni. De pár lépést talán ők, is.., Sok írás egyszerűen érthetet­len és így élvezhetetlen a munkásember előtt. It/J üködnek kultúrcsoportok itt. is, ott is, kevés lét­számmal, főleg a centrumok­ban, de én ezt sohasem tud­tam eredményként elkönyvel­ni. Minden korban voltak agi­lis, művészetkedvelő fiatalok, akik szavaltak, zongoráztak, táncoltak ,és énekeltek, régen a Vasgyárost játszották, el, ma a Pettyest, főleg ismerősökből és rokonokból álló nézők előtt, a- többit inkább a befejező táncmulatság izgatta, Ezek a fiatalok most is tevékenyked­nek, de ez az ő saját szórako­zásuk és nem kultúrmlsszló. Hol vannak az apostolok, akik mezítláb indultak, el prédikál­ni bűnbe és butaságba süllyedt népeknek? Egy istenháta- mögötti munkásszálláson mi­kor jelent meg költő, égből jött angyalként, hogy felüdítsa pár szép szóval a szürkeség embereit? Meghallgatnák, már csak unalomból is. Másodszor már szívből és fogékonyan. Vádolni ügyész dolga, én nem vádolok senkit. De nem hallgatom el azt az észrevéte­lemet sem, hogy a test edzé­sére jókora anyagi alap van, a lélek edzésére ennél jóval kevesebb. Valamikor egy nyeszlett kis fejedelemség el tudott tartani egy házi költőt, ma egy nagy vállalat nem ké­pes erre. Pedig talán kifizetőd­Még egy kiesi szórakozás Török László, a festő fél öt­kor befejezi a-Kilián lakótelep új épületének huszonheted!!: szobájában a mázolást, a cejg- kamrában lerakja szerszámait, megmosdik, átöltözik és elin­dul haza. Autóbuszra száll, vagy villamosra, ez lényegében mindegy;, tiz perc, vagy félóra múlva becsönget otthon. Fele­sége ezzel fogadja: — Mancika vett három je­gyet a Kossuthba. Siess vacso­rázni és menjünk. Török László aszerint, hogy fáradt-e, vagy sem, van-e ked­ve, vagy nincs, vagy elmegy a moziba, vagy sem. Legtöbbnyi- re elmegy, a béke kedvéért is, De időnként ráveszi a csa- , ládja, hogy megnézzen egy cirkuszt, színházat, vagy fővá­rosi művészek vendégszerep­lését, Szórakozásáról bizonyos gondoskodás történik. Török László nyáron hor­gászni szokott, télen a szomszé­dokkal ultizni, sör, vagy szódás bor mellett, Ezenkívül szorgal­masan eljár a futballmeccsek­re is. Török László Miskolcon la­kik, nem is foglalkozom vele tovább. Főleg azért nem, mert Török László minden ellenkező híresztelések ellenére nem is munkás, hanem szabályos pol­gárember. Az a munkás azonban, aki a XXIII-as épület tizenkettedik szobájában lerakta a parket­tákat, miután lemosdott és megvácsorázott a szállóban és a lépcsőn felmenet röpke gon­dolatot küld távoli otthona és felesége felé, körülnéz a szobá­jában és azt kérdezi önmagá­tól: mit kellene csinálni. 13 íhenni, elsősorban. Leül, vagy elnyújtózik, talán szundít is egy kicsit. Egy óra múlva frissnek és kipihentnek érzi magát, mert fiatal és egészséges, ha most alszik, éj­szaka nem fog tudni aludni. Mérlegeli vagyoni állapotát: rém lehet nagyon ugrálni. Kü­lönben is tegnapelőtt maradt ki a haverokkal. Nagyot ásít, most már az unalomtól. Csak jönnének már a többiek, vala­miről elbeszélgetnének. A szórakozások legolcsóbbi- ka és leggyakrabbi megjelené­si formája: a BESZÉLGETÉS. Kiapadhatatlan és megunha­tatlan. Az emberek hihetetlen mennyiséget össze tudnak fe­csegni, és ezt úgy frissiben él­vezetesnek is tartják. Titkos varázsa és fűszere van a lefe- tyelésnek. Egyszer kísérletet végeztem: gyanútlan társaság mögött elindítottam a magne­tofont, ez a társaság nem is volt olyan akármilyen. Mi3' denkj mondott valamit, néM egymás szavába vágtak, neve1" lek, és igen elégedettek volt® a társalgás menetével. Csend®’ kertem, és visszajátszottam 3‘ egészet. A szaval: színtelen“ és tartalmatlanul kopogtat mintha oktalan véreb® együgyű csivitelésct hallott®’ volna. Unalmas volt, érdelet®" len, és nem valami kényeim1^ Tanácstalanul néztünk eö>” másra. Azt a véleményen1® kockáztattam meg, hagy els“ sorban saját hangunkat szer®’ jük hallani és azt a hatást vezni, amit szavaink a hallá®' tőségből kiváltanak. Ezt hangszalag nagyon hiányos® adja vissza. A beszéd kieléf» lést jelent, de leginkább akk°3 amikor mi magunk beszélK tünk. Izgatott emberre púid® megnyugtató hatással van, fennhangon vitázik önmagát®. Senki emberfia nem tud Ú megnyugtatni bennünket, rrri'j saját, jól ismert és szeret®' hangunk. Eszerint a recept szeri” mentek a szállón a végeér^ tetlen, néha éjfélbe nyúló, 3‘ ízű beszélgetések. Általát® mindenkinek felszólalása, f minden mondata azzal a sió'" kezdődött, hogy; Én... G zerény ember vág)®1 ^ megszoktam, hogy >r', kább általános dolgokról szeljek, mint önmagámról. a szokást itt is követtem . még saját élményeimet is ® adtam elő, mintha az vari mással esett volna meg. Seri” sikert nem arattam. De az, 3 ilyen történeteket hange®" tott: De én aztán megadta® szája ízét alaposan — De , nem ijedtem meg tőle — E csináljak, fogom magamat No, és éppen akkor értem oda — nagv érdeklődést r tett (Folytatjuk.) » együtt meg kell semmisíteni, i A második szakasz legelejétől : kezdve ellenőrzés alá kell he­lyezni a fennmaradt rakétákat : a hozzájuk tartozó nukleáris ’ robbanófejekkel együtt, Korlátozott mennyiségű ra­kéta megtartásával a Szovjet­unióban cs az Egyesült Álla­mokban feloldódik a bizalom problémája a leszerelés vég­rehajtása alatt még akkor is, ha a nyugati szkeptikusok, akik mindent kitalálnak, hogy akadályokat gördítsenek a 1c- szerlés útjába, a lehető legbi- j znlmatlanabbul közelítik is j meg ezt a kérdést. Reméljük, j hogy tárgyalópartnereink a j szovjet kormánynak ezt az új j javaslatát a megegyezés koré- ! sésének szellemében fogják i megvizsgálni.. Négy betű: USIA. A rövi­dítés ugyan csak egy, de megfejtése — kettő van. Az egyik hivatalos: United Sta­tes Information Agency (az Egyesült Államok Tájékozta­tó Ügynöksége). A másik, nem hivatalos megfejtés a West African Pilot című nigériai újságtól származik. Eszerint USIA, annyi mint: United States Interference Agency, vagyis az Egyesült Államok Bclügyekbe Be­avatkozó Ügynöksége. De a szellemes szójátékok helyett hadd beszéljenek a tények. Az USIA vezető gár­dája részben a katonai hír­szerző központokból, részben a hírhedt FBI szövetségi nyomozóirodából rekrutáló- doít. Magukat a beosztotta­kat, tehát az USIA alkalma­zottait —• Scott amerikai szenátor szavaival — ugyan­olyan szellemi és lelki pró­batételnek vetik alá, mielőtt felvennék őket, mint a hír­szerző ügynökségek munka­társ-jelöltjeit, Bár az utóbbi

Next

/
Thumbnails
Contents