Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

2

■ ' ESZAKMAGYAKORSZÄG

Vasárnap, 1963. szeptember í.

Erősödjék és fejlődjék •. •

(Folytatás az 1. oldalról.) és különböző feltételek kö- i zött különbözőek, és a szocializmus fejlődésének formagazdagsága hozzájárul erősödéséhez.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs split! beszédében hangsúlyozta eme állás pont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak.

Tito elnök méltatta a munkás-önigazgatás rendszerét, majd így folytatta: állandó feladat a sokoldalú bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba. Ez lehetővé teszi a termelés nagyobb fokú szakosítását, tőlünk pedig megköveteli a magasabb szintű termelékenység elérését. Egyetértek Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, hogy ez a szocialista országok útja a jólét felé, a szocializmus megvalósulása felé.

— örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnökj — Teljesen egyetértünk azzal, hogy

napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, különösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása és a népek közötti együttműködés erősítése.

Hruscsov elvtárssal alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit.

Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek.

Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidal juk a letűnt félreértések következményeit, hogy ml ma gunk Is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még báró. tíabbak, még tartalmasabbak legyenek.

Ezután Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz.

— Az önök országában mindenütt dolgoznak, az élet forr — mondotta. — A nép gondolatai a jövő felé irányulnak.

A jugoszláv nép joggal lehet büszke arra, amit országában a néphatalom éveiben teremtett.

A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezével a gyárak egész sora épült fel. Nagy érdeklődéssel kísérem mezőgazdaságuk fejlődését is.

Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit és problémáit, majd így folytattn: a nép vagyonának és jólétének növeléséről gondoskodva, gondolunk más dolgokra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt, amit teremBányásznapi ünnepség

(Folytatás az l. oldalról.) dclások határozzák meg azokat. Ezek közül az egyik legfontosabb, amely összefügg az ország szénigényénel; kielégítésével, az, hogy egymillió tonna szenet termeljen az ország bányászsága. E feladatból a borsodi bányászoknak is részt kell vállalnlok. Az I. félév során derekasan dolgoztak és sok szenet termeltek terven felül. Most az elkövetkező hónapokban szeretnék tovább öregbíteni äzt a hírnevet, amelyet munkájuk alapján kiérdemeltek.

Befejezésül Monos elvtárs köszönetét mondott n gyűlés résztvevőinek, rajtuk keresztül Borsod megye valamennyi bányászának azért a lelkiismeretes, eredményekben gazdag

munkáért, amelyet az elmúlt bányásznap óta kifejtettek és sok sikert kívánt a jövő feladatainak megoldásában.

Az ünnepi beszéd után a tröszt igazgatója kitüntetéseket adott át jól dolgozó műszaki vezetőknek és bányászoknak, majd színvonalas kultúrműsorral ért véget u XÍII. Magyar Bányásznap tiszteletére rendezett ünnepi gyűlés.

Ma a megye bányatelepein, vállalati központjaiban tartanak bányásznapi ünnepségeket.

*

A Nehézipari Minisztériumban a bányásznap alkalmából Munka Érdemrenddel tüntették ki Soós Józsefet, a Borsodi Szénbányászati Tröszt vájárát.

tettünk a háború tűzvészétől, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békét. A termonukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata. Újból és újból láthatjuk, milyen kincs a béke, s milyen messze vannak az élettől, a népektől azok, akik a háborúra vonatkozó szavakkal zsonglőrködnek és a háborúban valamiféle eszközt látnak a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére.

Persze, mi nem hisszük azt, hogy a részleges atomtilalmi egyezmény véget vet a fegyverkezési versenynek, felszámolja a felhalmozott fegyver- készleteket. Mi realisták vagyunk, A politikában elsősorban a konkrét helyzet elemzéséből, a jelenlegi nemzetközi helyzet irányzataiból indulunk ki.

A nemzetközi kommunista ás munkásmozgalom arra a jelentős elméleti és gyakorlati következtetésre jutott, hogy napjainkban minden lehetőség megvan a világháború megakadályozására, a békés egymás mellett élés elvének megvalósítására. Hruscsov ezután hangoztatta, hogy nem könnyű a tartós béke felé vezető út. Egyes nyugati vezető körök kétszínű politikát folytatnak, nem akarnak lemondani a hidegháború csődbe jutott politikájáról. A legagresszívebb militarista körök új fordulatot akarnak adni az eseményeknek, és ez előtt nem szabad szemet húnyni, nem szabad szem elől téveszteni a militarista mesterkedések veszélyét. Azt talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy ezek a mesterkedések ellentétben állnak az egész emberiség reményeivel —- mondotta. De napjainkban az imperialisták már nem dönthetnek maguk a népek sorsáról.

A világon fryi már van olyan erő, amely meg tudja fékezni az imperialista agresszorokat. Az imperialistáknak meg kell érteníök, hogy ma már mások az erőviszonyok, nem lehet háborúval megoldani az államok közötti vitás kérdéseket. Ha ilyen kérdések jelentkeznek, azokat békésen, tárgyalások útján kell rendezni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi készek vagyunk a nyugati hatalmakkal tárgyalni minden kérdésről, amelynek megoldása megszilárdítaná a békét és biztonságot, erősítené a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés együttműködését. Örömmel állapíthatom meg, hogy ezekben a kérdésekben ugyanilyen álláspontot képvisel a jugoszláv kormány is.

Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs mondott a szovjet—jugoszláv kapcsolatokról — folytatta Hruscsov. — Sokat beszélgettünk Tito elvtárssal és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság más vezetőivel, s örömmel kell megállapítanom, hogy e beszélgetések során kölcsönös megértés és azonos vélemény mutatkozott a megvitatott kérdésekben mind országaink kölcsönös kapcsolatait, mind a nemzetközi politikát illetően.

Ez teljesen természetes. Nekünk, szovjet kommunistáknak nem lehetnek alapvető ellentéteink a jugoszláv kommunistákkal, mert mindkét ország szocialista ország.

Közösek a céljaink és közösek az érdekeink abban a harcban, amelyet az imperializmus ellen országainkban a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatunk.

Hruscsov rámutatott: a gyakorlati munkában, a szocializmus és a kommunizmus építésében lehetnek különböző nézetek, egyes kérdések megoldásához vezető különböző utak. A legfontosabb azonban az, hogy az egységre kell törekedni.

türelmet kell tanúsítani, ha valamely konkrét kérdésben nézeteltérések merülnek fel. nem szabad egymást vádakkal illetni.

— Pártunk annak a híve, hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon alkalmazza a marxizmus—leni- nizmust. Mi egyáltalán nem ellenezzük azt, hogy minden egyes párt saját tapasztalatából tanuljon.

Beszédét így fejezte be:

— Őrizzük és erősítsük níindazt, ami egyesít. bennünket.

őrizzük és fejlesszük testvérnépeink évszázados barátságát!

Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gyümölcsöző együttműködése!

Üdvözlő táviratok a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére

Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében távirati üdvözletét, jókívánságait küldte Ho Si Minh élvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének,! Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének.

Egy hét a külpolitikában

Az atomcsend és ellenzői

Az amerikai szenátus külügyi bizottsága hosszú vita után jóváhagyta . a moszkvai részleges atomcsendegyez- ményt. A szélsőséges hidegháború politikát követelő „veszettek” továbbra is mindent elkövetnek, hogy az amerikai közvéleményt az egyezmény ellen hangolják. Miután az egyezmény ellen irányuló frontális támadásaik nem vezetlek sikerre, most a küszöbönálló szenátusi vitát igyekeznek olyan irányba befolyásolni, hogy a szenátus legalább is kösse fenntartásokhoz az egyezmény jóváhagyását. Ez egyfelől igen hosszú szenátusi vitát jelent, másfelől az egyezmény nemzetközi súlyának aláásását, jelentené. Ilyen fenntartásokat követelt Eisenhower, volt amerikai elnök. Eisenhower a szerződés jóváhagyását ahhoz a feltételhez kívánja kötni, hogy az Egyesült Államok maga határozza meg, mikor és hol használja nukleáris fegyvereit. Rusk amerikai külügyminiszter szembeszállt Eisenhowemek ezzel a követelésével, de nagyon jellemző módon érvelését a többi között azzal támasztotta alá, hogy „a szerződés nem korlátoz egyetlen országot sem abban, hogy hábo- ús helyzetben nukleáris fegyverekhez nyúljon.” A szenátusi vitát előkészítendő egyébként további földalatti atomrobbantást hajtottak végre á ncvadai sivatagban nyilván abból a hamis szemléletből kiindulva, hogy a légköri, vízalatti és a világűrben végzett atomrobbantások eltiltása után az Egyesült Államok a földalatti atomrobbantások forszirozásá- val fog atomfölényre szert

tenni. A szovjet sajtó rámutat arra, hogy ez a politika eleve kudarcra van ítélve.

Hruscsov és Tito megbeszélése a világsajtó érdeklődésének homlokterében

A Brioniban tartott szovjet—* jugoszláv tárgyalásokról közleményt adtak’ki. Eszerint a tárgyalások során megvitatták a nemzetközi helyzetet, a két országnak a világbéke megvédése és megszilárdítása érdekében kifejlett tevékenységét, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés együttélés politikájának időszerű kérdéseit. A közlemény hangsúlyozza, hogy N. Sz. Hruscsov és J. Broz Tito véleménycserét folytatott a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, a szocialista és más haladó erők egységének megszilárdításáról, a békéért, a demokráciáért és szocializmusért vívott harcban. A tárgyaló felek nagy figyelmet szenteltek a szovjet—jugoszláv kapcsolatok általános fejlesztésének. A közlemény befejezőben hangsúlyozza: a szovjet miniszterelnök és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság elnöke közötti tárgyalásokon ezúttal is teljes mérték- ben megmutatkozott a kölcsönös megértés és egyetértés a nemzetközi helyzet és a két ország közötti kapcsolatok alapvető kérdéseiben. A nemzetközi sajtó változatlanul figyelemmel kíséri Hruscsov elvtárs jugoszláviai látogatását és nagy teret szentel a látogatás folyamán tartott beszédeinek.

Dél-Vietnamban

inog Diem alatt a föld

A hét egyéb eseményei közül leginkább a dél-vietnami fejlemények vonták magukra a fi' gyeimet. Megérkezett Saigonba az Egyesült Államok dél-vietnami nagykövete, Cabot Lodge, akihez nagy várakozást fűznek az Egyesült Államok vezető körei. Cabot Lodge most megkísérli a Diem-kormány megmentését, megszabadítva azt a különösen kompromitált személyiségektől. A helyzet most úgy alakul, hogy a pozícióit féltő Diem megpróbál szembefordulni az Egyesült Államok kormányával. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, mint Ismeretes, augusztus 21-í nyilatkozatában rosszallását fejezte ki a Diem-kormánynalc a buddhistákkal szemben alkalmazott terror-módszerei miatt. Az amerikai nyilatkozat azt rótta fel a Diem-kormánynaK, hogy buddhista-ellenes terrorja

„akadályozza a kommunizmus

elleni harcot Dél-Vietnamban”. A Diem-kormány jegyzékben sajnálkozását fejezte ki e nyilatkozat miatt, amely a dél-vietnami diktátor nézet8 szerint „árt Vietnam becsű le' lének és presztízsének”. A délvietnami helyzet új fejlemé' nye, hogy De Gaulle franci8 államelnök hivatalos nyilatkozatban a külföldi befolyásló* való megszabadulásra szólította fel a dél-vietnami rendszert és ehhez Franciaország támogatósát helyezte kilátásbaNem fordult elő

újabb himlő-gyanús megbetegedés

Illetékes helyről kapott tájékoztatás szerint -sem Budapesten, sem vidéken újat# himlő-gyanús megbetegedő nem fordult elő, Budapesten 8 körzeti gyermekgyógyásza# rendelőkben megkezdték azok' nak a védőoltását, akik err8 önként jelentkeztek.

Cir• ..............................

r

omban mindig irigyeltem, mert a derekukra akasztott bőrtarsolyban nagyon sok szögük volt és apró szekerco-kn- iapácsuk ingerlőén villogott. Jó és szelíd Szent József, aki megadással viselted el, hogy egy Igazi megváltó nyüzsögjön csendes műhelyed körül és évezredekig tartó nagyon súlyos bonyodalmakat idézzen elő, hozzád .hasonlítanak ők szerénységben és türelemben.

Nézz meg egy épületet, nem sok faneműt látsz rajta. Az ő munkájukat letakarja a cserepes. mint egy lázadó trónkövetelő, aki a másról levett koronát a saját homlokára helyezi.

Régen minden épület tetejére kitűzték a májusfát. Ki tűzte ki? A bátor ácsmester, aki szédülés nélkül dolgozott a legmagasabb helyen, a gerendák és lecek pókhálója közt? Mikor tűzte ki? Mikor az utolsó lócet is odaszögezte a helyére és jöhetett a cserepes, hogy kényelmesen rápakolja cserepeit.

e a többiek még mosto- hábban bánnak vele. A cserepes csak letakarja a világ kiváncsi szeme elől azt a pontos munkát, melynek elkészítésénél nem nagyon van mlbo kapaszkodni, de a többi folytonosan csak dirigál: idő építs állást, oda építs állványt, zsaluzd be ezt, deszkázd be azt! Az ács készségesen és sietve megteszi, különben megállna a! munka. Alig megy tovább, utána harsan a kiáltás: bontsd’ el ezt az állást! vidd amoda azt az állványt! lehet leszedni' a zsalukat! Semmi sem marad! munkájából, csak a karcsú betonoszlopok mei-edeznek és úgy, ragyog a ház színes fala,' mintha a levegőben libegő an-, gyalok csinálták volna. Az ács1 pedig félrehúzódik valahova ésí csendesen szedegeti lei a desz-« kékből az órmótlan szögeket. 3 (Folytatjuk.) 3

detten állapítottam meg, hogy nem kell tőle tartanom, valaki már levágta a fejét. Éppen a vérnyomokat kerestem a sötét nyílás körül, amikor ijesztő szortyogással hamisítatlan habarcsot kezdet okádni majdnem a képembe. A nagy láda egykettőre megtelt vele és akkor újra elállt ez a furcsa vérzés. Már sejteni kezdtem, hogy az óriáskígyó vége valahol lent, a betonkeverők körül kezdődik. Azt még nem tudtam, hogy milyen titokzatos erő nyomja fel több emelet magasságra a maltert, de megvető kiáltással; — így könnyű a kőműveseknek gyorsan dolgozni! — továbbáll- tam.

Hát igen, így könnyű. Mindazonáltal be kel) azt is vallanom, hogy ennek ellenére nagyon tisztelem Őket. És megfigyelésem szerint ebben a már majdnem babonás tiszteletben még nagyon sokan osztoznak velem. Próbáltam rájönni, hogy miért is?

Talán mert ők az Igazi Építők. A gúláit és piramisok, a trójai várfalak, a pisai ferde- toronynak, u középkor lovug- várainak. a kölni dómnak, a Szent Péter bazilikának, a felhőkarcolóknak és a millió családi háznak Építői.. Dicső dolog hadvezérnek lenni, alti lerombolja a várfalakat, mely a2 ellenség elleti védelmez és körülölel egy békésen álmodozó várost; dicső dolog bátor pilótának lenni, aki gyújtó és romboló bombákat dob a lakótelepekre és az impozáns múzeumokra, esetleg kórházakra, de mégis jobban szeretem azokat a szürke kis embereket. akik téglákat rakosgatnak egymás tetejére és közben talán fogalmuk sincs a nagy Kínai Fal méreteiről.

Sokkal mostohábbak az ácsok, ezek a szerény és bál or emberek, akiket gyermekkohercig. találmánynak tartom a betonkeverőt.

A ki pedig lélekölő jelzővel illeti a technikát, kérdezze csak meg tenyere felől azt a fiút vagy lányt, akinek csigával és kötéllel naphosszat húzogatni kellett a habarcsot a második emeletre. Sikongva tapsikol az ember, amikor ezekre a régi, Idilli képekre gondolt: egy — rendszerint öreg — bácsi komótosan kever- get az alig két négyzetméternyi ládában, ami nem is láda, gondosan kimereget két vödörrel az odaérkező egyik lánynak, míg a kötélbe kapaszkodó másik babájáról ábrándozik, mialatt a kőműves az álláson habzó szájjal üvölt malterért. De az még késik, mert az öreg úgy rakosgatja a vödröket, mintha tejszínhabos vanília fagylaltot mérne, tölcsérrel Ötven fillér, kosárral egy forint. A türelmetlenkedő mi mást tehet, apró téglatörmelékeket dobál a lent álló lány fejére. Az menten clfeledkezik a babájáról, vagy visszanevet az incselke- dőre és megállapítja, hogy nem is olyan elvetnlvaló legény, vagy sértődötten sival- kodni kezd és elszalad onnan.

Egyszer keresztülbuktam egy vastag gumlcsövön, mely mint egy exotikus óriáskígyó rejtélyesen bemászott a harmadik emelet egyik ablakán, végigtekergőzött a folyosón és egy nagy láda fölött ért véget. Mikór megvizsgáltam, megelégeMa boszorkányos gyorsasággal magasodnak fel kezük munkája nyomán a falak. Néha szinte hihetetlen és meglepő ez a gyorsaság. Valahol már említettem Aladdint, néha nem sokkal kisebb a csodálkozásom, mint az övé volt. Csak pár napig voltam távol az egyik munkahelytől és amikor visszatértem oda, szinte eltévedtem a meredező, új falak között. És ne is fölényeskedjen senki, hogy ezen nincs mit csodálkozni, mert a piszmogó öreg kőműves bambaképű fiatal segédmunkása és a két örökké vihogó culáger-lány helyett most fegyelmezett csapatok rakják a falakat Mak- sztmenkó módszerrel. Nem kézzel dobálják fel a téglákat az állásra, hanem a transzportőrök gumiszalagján futnak fel, csak le kell kapkodni egy ügyes kéznek. Magasabbra pedig felVortó vagy daru tesz fel egy egész csillével egyszerre. A malter keverését '— ami, valljuk csalt be egészen őszintén. elég útálatos dolog — keverőgép végzi és ami még Utálatosabb volt, a betonkeverést is rá lehet bízni gépre. Azt tudom, hogy amikor — régen — kézzel kellett betont kevernem, elátkoztam születésem pillanatát és ezért szegény anyámnak is titkos szemrehányást tettem és búsan gondoltam arra, hogy derekam délceg tartása pár napon keresztül ismét lehetetlenné vélik. Nagyon szimpatikus, nagyon

X.

ÍV agyon megfogyatkoztak.

Ma a munka nagyját gyaluló, tépő, maró és markoló gépszőrnyetegek végzik el és szaporán guruló dömperek ta- licskázzák messzire a földet. Most is van még valamennyi munkájuk a kubikosoknak, még nem vesztek ki teljesen. Mindig szerettem volna azt hinni, hogy akik elmaradoztak, rangosabb és szebb pályákra kerültek és az átkozottul hosz- szú vonatozás helyett napfényes ösvényeken sétálgatnak gyermekeik kezét fogva.

Ha az alap megvan, a kőművesek következnek. Nagy- képű lennék, ha ezeket az embereket bemutatni és jellemezni akarnám. A kőművesek olyan sokan vannak, hogy az maga egy kis társadalom, rendkívül tiszteletreméltó, mélyen megbecsült emberek társadalma. Akik hajlamosak arra, hogy ezt a munkát prózainak és közönségesnek minősítsék, azokat emlékeztetnem kell Kőmíves Kelemenre és társaira, akik annyira fantázindús emberek voltak, hogy a vizet vérrel keverték, a mészbe annál is fehérebb női testrészeket elegyítettek és egy nagyon stramm kis asszonyt ilyen módon befalaztak magas Déva várába. Nyilván utódaik sem hétköznapi emberek. Ajánlatára. hogy szavaztassuk meg 5kst: hányán döntenének úgy, hogy a feleségüket be kellene faiaaztatni?