Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-14 / 189. szám

s BSZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1963. augusztus if; As atomcsend-egyezmény••• (Folytatás az 1. oldalról.) sét” vonja majd maga után. „A Nyugat semmit sem ért el ezzel az egyezménnyel, de min­dent megadott, a Kelet viszont semmit sem adott, de mindent elért” — hangoztatta Strauss, majd ismét szemrehányásokat intézett Washington és London címére, azt mondván, hogy a moszkvai tárgyalások idején nem tájékoztatták a nyugatnémet kormányt és véleményét sem kérték ki idejében. Strauss egyébként hétfőn a minisztertanácshoz , intézett táviratban is tiltakozott az atomcsend-egyezmény aláírása ellen, és a minisztertanács ülé­sén — mint most kiszivárgott — a CSU-hoz tartozó minisz­terek, valamint p CDU Brenta- no-csoportjának képviselői ismét kifogásokat és ellen­vetéseket hangoztattak. A kormánypárti lapok kedden arról' írnak, hogy magá Aden­auer — akit Rusknak szomba­ton még sikerült megnyugtat­nia — „most ismét habozik”’és „ismét kiújultak korábbi aggá­lyai ez egyezménnyel szem­ben”. Ezzel kapcsolatban az is fi­gyelemre méltó, hogy a kor­mányszóvivők egyelőre nem hajlandók nyilatkozni arról, vajon. Bonnban most már „ki­elégítőnek” tekiritik-e Rusknak a szenátusban elhangzott nyi­latkozatát, s arra utalnak, hogy azt gondosan tanulmányozni kell és a kormány előrelátha­tólag csak a pénteki miniszter- tanácson foglal majd véglege­sen állást ebben a kérdésben. Dr. Szentgyörgyi Albert, az Egyesült Államokban élő No- bcl-díjas magyar professzor hétfőn levelet intézett a New York Times szerkesztőségéhez. A levélben erőteljesen ál­lást foglalt a moszkvai atomcsend-egyezmény ra­tifikálása mellett. A professzor ezzel kapcsolat­ban nyilatkozott is és ezeket mondotta: Az atomcsend-egyezmény az első lépés új és jobb emberi kapcsolatok felé. Az egyezmény fordulópon­tot jelenthet történelmünk­ben. Ha az amerikai szenátus nem ratifikálná az egyezményt, sú­lyos katasztrófa felé vezetne minket, ha pedig csak kényte­len-kelletlen fogadná el, akkor veszélyeztetné az Egyesült Ál­lamok erkölcsi szerepét. Hruscsov fogadta az európai írók képviselőit Hruscsov, aki Gagra közelé­ben pihen, kedden fogadta az Európai írók Szövetsége Ve­zetőtanácsának ülésszakán résztvevők egy csoportját. A szovjet miniszterelnökkel le-. folyt beszélgetésen 28 fró vett részt, köztük Giuseppe Unga­retti, az írószövetség elnöke, Giancarlo Vigorelli, Konsztan- tyin Fegyin. Mihail Solohov, •Tean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Mihail Beniuk. Tovább tüntetnek az amerikai négerek A faji egyenjogúságukért küzdő amerikai négerek hét­főn Chicagóban, az Illionis-ál- lambeli East St. Louisban és New Yersey Elisabeth nevű vá­Tollgy üj temény J orge Garrido argentin állami tisztviselőnek vagy új lakásba kell költöznie, vagy le kell mondania gyűj­tőszenvedélyéről. Garrido tollakat gyűjt, de — nem közönségeseket. Az ő feladata, hogy a hivatalba lépő köztár­sasági elnökök és miniszterek számára előkészítse az ünnepi iratokat, aláírassa velük és eközben ő adja kezükbe a tollat. Húsz esztendeje tölti be ezt a tisztet, apjától örökölte és hír szerint szeretné, ha fia követné ezen az úton. A húsz esz­tendő alatt valamennyi tollat eltette, lakásában őrzi, üveg­vitrinekben. Ez idő alatt tizenegy elnök és temérdek minisz­ter fordult meg Garrido kezén, s az egyszer használt tollak díszes felírással ott láthatók a lakásmúzeumban. Nem cse­kélység, hiszen csak 1958. május elseje, Frondizi elnök hiva­talba lépése óta 130 miniszter ült le jelenlétében a világot jelentő asztalhoz. rV : Az utóbbi hónapokban Garrido bajba került. Guido el­nök kormányzása alatt oly sűrűn váltották egymást a mi- niszterek, hogy a lakás betelt, több vitrint nem lehet benne elhelyezni és az újabb tollak egy fiókban várják további sor- . sukat. ,S Garrido most töpreng: ha így megy tovább, ha az argentin helyzet továbbra is ilyen bizonytalan és zavaros marad — az eddiginél jóval nagyobb lakást kelt bélelnie. Nem tudjuk, gondol-e rá Garrido, de az ő lakása és az argentin munkások lakása között bizonyos összefüggés van. Ha ugyanis Argentínában elérik, hogy a vágóhidak és a hű­tőházak munkásai új, tisztességes lakásokat kapjanak, akkor Garrido nem les? kénytelen évenként mind nagyobb és drá­gább lakásba költözni. T. I. rosában tüntettek, követelve néger munkások és szakembe­rek arányos. foglalkozta­tását az építkezéseknél. A tüntetéseket ezúttal is le­♦ tartóztatások kísérték: Chiea­♦ goban 48, East St. Louisban 45. JÉlisabethben pedig két tüntető $ került a rendőrség őrizetébe. ♦ A Virginia állambeli Rich- mondban a körzeti fellebbvite- li bíróság hétfőn ismét az Iskolák zárvatartása mel­lett foglalt állást és így a városka mintegy 1500 néger Iskolásgyermeke tovább­ra is csak „alkalmi iskolákban” tanulhat. • Nagy tudós, igaz ember Ot éve halt meg Joliot-Curie OTTO HAHN professzor, a kiváló német fizikus és kémi­kus — aki aggastyán korában is önfeláldozó lelkesedéssel harcolt az atomhadviselés el­len — jegyzi fel, hogy nem sokkal Hitler uralomra jutása után. Párizsban megnézte — Frederic Joliot-Curie társasá­gában — a „Faust” nyomán alkotott Bizet-opérát. — Fre­deric — írja Hahn — az elő­adás után sokáig megrendül­tén hallgatott, majd kijelen­tette: — „Korunk faustjai előtt győzelem áll, csak éppen nem az ördöggel, hanem- a töme­gekkel kell szerződést kötniök.” A német tudós fiatalabb ba­rátja találó önjellemzését je­gyezte fel az utókor számára. Mert az éppen öt esztendeje eltávozott Joliot-Curie való­ban modern Faust volt, akinek hatalmas tudása hatalmas győ­zelemmé lett, az emberek győ­zelmévé. Győzelmét — nagy képességein kívül, amelyek már diák korában megmutat­koztak — a szerelemnek kö­szönheti, a szerelmek láncola­tának. Az okos. keskeny arcú, szürke szemű, a szó fizikai ér­telmében is kimagasló fiatal­ember holtig tartó szerelemre gyulladt Irene Curie, a rádi­umot feltaláló nagyszerű há­zaspár szintén magfizikával foglalkozó leánya iránt. S az Irene iránt érzett boldog sze­relem csak növelte szerelmét a kutatások, kísérletek, a tudo­mány iránt. „Kísérletezni pro­tonokkal és neutronokkal, ki­.......... > Hl IMIIWlW» s érletezni, hogy rájöjjünk egy új összefüggésre__ Lehet-e v alakinek türelme ehhez, aki nem tett még kísérletet arra, hogy még emberibb legyen?” Maga mondotta ezt egy nyi­latkozatában, nem sokkal az­után, hogy — 1950-ben — a Béke-Világtanács elnökévé vá­lasztották". Hozzáfűzhetjük azonban, hogy tudományos kísérletei és eredményei, — amelyekért, egész pontosan.' a mesterséges rádióaktivitás felfedezéséért 1935-ben NobeU díjat is kapott Irenevel együtt, megint csak hozzásegítették Joliot-Curiet ahhoz is. hogy tudományos alapossággal és türelemmel vívjon a maga leg­teljesebb emberségéért és az emberek boldogságáért is. A fizikai jelenségek kutatója, a természet tudósa, a legjobb francia politikai és szellemi hagyományok vállalója, az el­lenállás nehéz és edző napjai­ban kommunistává lett. Azok liözé állott, akik a legnehe­zebb. úttörő küzdelmeket vál­lalták és vállalják azért, hogy a tudományos igazság az em­berek világában is győzelmet írasson. MINT IGAZ EMBER, mint nagy tudós, mint leninista, aki belelátott a háború kelet­kezésének okaiba, azon a terü­leten vállalt jelentős tevé­kenységet, amely oly különö­sen fontossá vált az atom­fegyverek, a nukleáris háború veszélyének korában, a béke megőrzése, a háborús uszítok leleplezése, a békeharc terüle­tén. A Béke-Világtanácsnak, — amely történelmi jelentősé­gű, a most oly nagyszerű ered­ményeket felmutató, s továb­bi, még nagyszerűbb távlatok­kal kecsegtető béke-offenzíva előkészítésében — Joliot-Curie nemcsak elnöke volt (sajnos oly korán, 58 éves korában bekövetkezett haláláig), hanem szinte jelképe is. Modem, po­Egy mondatban MACMILLANa iskandinávifil kőrútjának befejeztével hazá- érkezett Londonba. THOMAS DEHLER, a boniíl parlament szabaddemokrata párti alelnöke a . hét végén Moszkvába utazik és többhetes körutazást tesz majd a Szov­jetunióban. AZ AMERIKAI atomerő bi- 5 zottság közölte, hogy hétfőn a 0 nevadai kísérleti terepen újabb 1 földalatti nukleáris robbantást • hajtottak végre, Eltemették Bebrits Lajost Kedden délután a Kerepesi úti temető pantheonjába, nagy részvéttel kísérték utolsó út­jára Bebrits fejőst, a párt és a • munkásmozgalom régi har­cosát. A munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt rendezett végső tisztelet- adáson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga -és a népköztársaság kormá­nya nevében dr. Nezvál Fe­renc igazságügyi minisztea mondott beszédet. • zitív Faust volt ő, egy a nagy tömegekkel, a népek, az egész emberiség alapvető érdekeivel egybeforrott nagy egyéniség, Nyugat legszebb tradícióinak fia-és folytatója, aki a Szovjet­unióban és a szocialista tábor­ban meglátta azt a szilárd bá­zist, amelyen egy boldog és bélcés világ épülhet fel. Az új aranykor, a régi provenszál re­ge „mindig napfényes rózsá- kertje”. MI ŐRZI egy nagy tudós, egy nagyon érdekes ember emllékét? Igen, képek is, szob­rok is, lejegyzett szavai az új­ságokban. Tanulmányok, amo- lyeket ő írt. tanulmányok, amelyeket róla írtak. A mű, amit továbbfolytatnak, a tu­domány műve és a béke müve. Az emberek szíve, amelyben nem hunyt ki a messze tekin­tő szürke szempár. Úgy érez­zük azonban, mindannak, ami Frederic Joliot-Curie alakját megtartja fiaink és unokáink számára is, sűrített szimbólu­ma a hold-kráter, amely az jő nevét viseli. Éppen egy évvel halála után, a szovjet bolygóközi állomás — mint emlékezhetünk rá —• lefényképezte a Hold addig is­meretlen oldalát és akkor kap. ta a „Frederic Joliot-Curie’' nevet az egyik kráter. Fénylő nevét annak az embernek, aki mindig azt hirdette: a tudo­mány, a technika vívmányait ne emberek ellen, hanem a még ismeretlen dolgok felku­tatására használják, a aki ép­pen ezért mindig bízott a bé­két oltalmazó szovjet tudo­mány újabb és újabb sikerei­ben, És aki azt is mondta,' hogy a Hold meghódítása szo­rosan összefügg azzal a harc­cal, amely az emberiség és az öröm számára hódítja meg a földet. Az el nem múló emlékű Joliot-Curie egyik nagy stra­tégája volt ennek a szellemi hódítóhadjáratnakj flnnabányaitanácskozás Ánnabányán a szocialista brigádok egy jól sikerült félév munkája után megbeszélést tartottak. Az elmúlt időben na­pi 2 vagonnal több volt a terv, az üzem dolgozói mégis túltel­jesítették vállalásaikat, A szocialista brigádok ta­nácskozása előtt a bányaüzem dolgozói már elfogadták a Szó­Nem egyedül Tóthnén múlik Tóth Bamáné, a tokaji Kos­suth Termelőszövetkezet el­nökhelyettese gondterhelt arc­cal ül szobájában. Elkeseredé­se nem alaptalan. Tóthné, aki kilenc éve dolgozik a közös­ben, szívvel-lélekkel azon fára­dozott, hogy a tsz minél jobb eredményeket érjen el, most odajutott: úgy érzi, nem képes tovább dolgozni, elkívánkozik a régi, megszokott közösségből. Ennek elsősorban az az oka, hogy véleménye szerint, s ez nem alaptalan vélemény, a tagság egy része-ellene fordult. Nem mindig volt ez így. Az elmúlt nehéz esztendők során akadt ugyan ellenvélemény, vi­ta, azonban ezek voltak, s meg is szűntek rendjén. Azonban az utóbbi egy esztendő alatt lé­nyegesen megváltozott a hely­zet. Ma mintha a tagság je­lentős része nem értené meg, hogy Tóthné mindig a tsz ér­dekeit tartotta szem előtt. Le­het, hogy a szabályokhoz, az igazsághoz való ragaszkodás során úgy tűnt: mereven al­kalmazza a törvényeket, azon­ban ez minden esetben csak azért történt, mert a közösség érdeke, a tsz fejlődése így kí­vánta meg. Fáradságot nem kímélve, minden erejével a tsz boldogu­lása érdekében tevékenykedett. Ha sürgős volt a munka, éj­szaka két órakor is kiment, nyolc-tíz pártaktivával a ha­tárba, s mire a többiek megér­keztek. ők már nagy területen végeztek a kapálással. S most, ez ellen a Tóthné ellen emelt szót a termelőszövetkezeti tag­ság egy része. Az 6 személyé­nek tulajdonítanak néhány olyan „bajt”, gondot, amelv a most megerősödő közösség éle­tének velejárója. S e gyökeres, hirtelen jött pálfordulás alap­vető oka elsősorban egy jó szakmunkás hírében álló, de rossz útra tévedt, az ital rab­jává lett ember, aki egy esz­tendőt töltött vezetőként a to­kaji Kossuth Termelőszövet­kezetben. Didics Istvánt egy évvel ez­előtt, a járási tanács javaslatá­ra választotta elnökül a gon­dokkal küzdő termelőszövetke­zet tagsága. Didics, az elnöki teendők mellett, bízva erejé­ben, tudásában, vállalta az ag- ronómus teendőinek ellátását is. Segítségként Tóth Barnáné, a tagság egyetértésével, mint elnökhelyettes dolgozott mel­lette. Az ellentétek kiéleződnek A tsz hosszú éveken át veze­tésben! problémákkal küzdött, s úgy látszott, ez most megol­dódik. Ésszerűbbé vált a mun­kaszervezés, javult a munka­fegyelem. A vezetők és a tag­ság között megfelelő viszony alakult ki. Azonban ez az ide­ális állapot nem volt tartós. Néhány hónap múlva ugyanis Didics István, szinte egyik nap­ról a másikra, még ma sem is­mert okból inni kezdett. Az ál­landó és mértéktelen italozás miatt egyre hanyagabbul látta el munkáját, ami eleinte vitá­ra, majd egyre nagyobb vesze­kedésre adott okot Tóthné és Didics között. Kezdetben a vezetőség és maga Tóthné is megpróbált beszélgetni az elnökkel. Pró­bálták kideríteni, mi lehet a fi­atal. jó szaktudású elnök fél­relépésének oka. Mindez azon­ban nem vezetett'eredményre. Az italozás tovább folytatódott. S előfordult, hogy Didics ittas állapotban felborította a mun­karendet is. Az előző nap ki­adott utasításokat reggel más­sal cserélte fel. Ez zavarta a munka menetét. Az emberek sokszor nem tudták, hogy az egymással ellenkéző intézke­dések közül melyiket teljesít­sék. Ilyenkor természetesen újabb és újabb összetűzések „tarkították” a tsz dolgos min­dennapjait. Sőt, az elnök két ízben Tóthnét teljesen jogos megjegyzéseiért kiutasította az irodából. ­jogtalan előnyök az ivócimboráknak Később Didics rögeszméjévé vált, hogy Tóthné azért nem érti meg őt, mert elnök akar lenni. Ettől kezdve minden esz­közt megragadott, hogy Tóthné munkáját gátolja és á tagokat maga mellé állítsa. Egyes tsz- tagokat jogtalan előnyökhöz juttatott, hogy az ő pártjára álljanak. Kölcsönöket, előleget adott, nem nézve: van-e rá megfelelő munkafedezet. Ö maga a fizetését a kocsmában költötte el, s fizetett a vele ivóknak is. Egyre többen jár­tak a tagok közül a kocsmába, pedig Didics elnöksége előtt egy igen helyes Íratlan tör­vény uralkodott a termelőszö­vetkezetben: akit munka köz­ben ittasan találnak, attól két, ismételt esetben 5 munkaegy­séget vonnak le • büntetésként. De hát lehet-e ilyen szankció­kat alkalmazni ott, ahol maga az elnök mutatia a rossz pél­dát?! . Ezek az események arra késztették á kollektíva józan gondolkodású tagjait, elsősor­ban a kommunistákat, hogy taggyűlésen tárgyalják meg Didics ügyét. Az elnök meg­fogadta, hogy, változtat maga­tartásán, ezért úgy döntöttek, hogy elfogadják javaslatát: a két heti próbaidőt. Azonban két-három nap múlva részeg állapotban már lóval, kocsival akart felhajtani a vasútállomás melletti meredek lépcsőn. A folytonos italozás aláásta Didics István egészségét. Több­ször kórházba kellett vitetni. Azonban e tények ellenére a tagok egy része, különösen a vele együtt italozók, még ma is az ő „igazát” védik. Pedig Di­dics ma nem dolgozik a közős­ben, jelenleg is kórházban fek­szik, sem a járási pártbizott­ság, sem a járási tanács veze­tői nem tartják már alkalmas­nak a vezetésre, javasolják le­váltását. Didics betegeskedése idején Tóthné bajlódott a termelőszö­vetkezet gondjaival, s csak nemrégen kaptak megfelelő segítséget egy tapasztalt szak­ember, Veres elvtárs szemé­lyében. Azonban a Tóthné iránti ellenszenv még ma is mérgezi, zavarja a légkört. Itt van például a kenyérgabona­fejadag kérdése. A tervezettnél kevesebb búza termett az idén, ezért a tagság a fejadagnak csupán 60 száza­lékát kaphatta meg. S kit okol­nak mindezért: Tóth Barnánét. Annál inkább, mert Didics né­hány hónappal ezelőtt megígér­te, hogy az - idén ki-ki többet kap a tavalyi mennyiségnél. Az igazságtalan vádak Tóthnét teljesen összetörték. Még ahhoz sincs kedve; ereje, hogy véde­kezzen, vitatkozzon azokkal, &k5k a hátamögött áskálódnak ellene. Tisztázni kell a nézeteltéréseket! Áz ilyen helyzet, az ilyen légkör természetesen tartha- tatalan. Gátolja a munkát, la­zítja a fegyelmet. Tóthné soha nem ragaszkodott vezetői be­osztáshoz, azonban ma már mint tag sem kíván dolgozni a termelőszövetkezetben. Pedig a viták, az ellentétes vélemények tisztázása, a megegyezés fon­tos követelmény a további eredményes munka érdekében. Természetesen Tóthnénak sincs igaza, amikor sértődöttségből, elkeseredésből nem beszél, nem keresi a kapcsolatot azok­kal. akik a háta mögött elle­ne beszélnek. Ez a kapcsolat tovább feszíti a húrt. S az is igaz, hogy a háta mögött vá- daskodókat, az igazságot meg nem értőket még nagyobb fele­lősség terheli. Feltétlenül össze kell hát ülnie a tokaji Kossuth Termelőszövetkezét kollektívájának, hogy döntsön, tisztázza a helyzetet. Hiba az is, hogy sem a ter­melőszövetkezet. sem Tóthné nem kap megfelelő segítséget, tanácsot a járás vezetőitől. A pártbizottság és a járási ta­nács ugyan sokat foglalkozott a Didics-üggyel. s annak mi­előbbi rendezésére törekedett, de.azzal, hogv Didics elkerült a termelőszövetkezetből, meg is elégedett. Ezzel azonban még nem rendeződött teljesen a helvzet: a.Didics miatt kiéle­ződött szeméivj ellent-Hek- még nem szűntek mee. nedig ahhoz, hogy a termelőszövetkezet munkája eredményes legyen felles összhang szükséges a ve­zetőség és a tagság között. ' ...........Juhász Judit c ialista üzem cím elnyerésének: feltételeit, továbbá elhatároz­ták: Annabánya is csatlakozik az Alberttelepen meghirdetett mozgalomhoz; A bányászok napi: tíz centiméterrel növelik a vágátok és a fejtések sebes­ségét. Bosszantó, hogy a jó ütemű munkát a szervezetlenségből adódó kisebb-nagyobb hibák lassítják; A szocialista brigá' dók tanácskozására azért ke­rült sor, hogy a hibákat felszá­molják. Részt vett a megbeszé­lésen Dosznyák János elvtárs a Miskolci Szénbányák igazga­tója is. A legjobbak tanácsko­zásán egységes volt a véle­mény: a legégetőbb problem* a rendszertelen anyagellátás Mulasztás, hogy; a tönkrement alkatrészek pótlásáról nefi gondoskodnak. A közelmúlt­ban órákig szünetelt az Anna- bányai osztályozó, egyetlen csavar hiánya miatt. A napi tervet így nem teljesítették. A rossz munkaszervezés követ­kezménye, hogy a rossz szef- számok hosszú idő múlva W rülnek vissza kijavítva a mun­kahelyre. Bevezették a bányá­ban az új technológiát. Még­sem gondoskodnak mindéi esetben az elévült berendező“ sek kicseréléséről. A csillefof- díló lemezek sokhelyütt rég* típusúak, így a munka nehe­zebb. A bányászok Vasárnap' műszakot is vállalnak, elege* téve a párt felhívásának. P® üres csillére hiába várnak, h® a külszínen nincs üres vagont illetve gépkocsi. Annabány® vezetői többször kérték már ® MÁV és az AKÖV illetékesei* a rendszeres vagon ellátásra' Ennek ellenére az üres vago­nok hiánya miatt veszendőt»® megy az értékes idő. A megbeszélés részvevői véi‘ lalták, hogy a maguk területéi megszüntetik a fogyatékossá­gokat. ötven munkavédelmi őrt bíznak meg a bányaterei* és a munkaszervezés ellenőr­zésével. A munkásvédeln1 őrök feljegyzik észrevételeik^ maguk is segítenek a hibái* gyors kijavításában. A szocialista brigádok meg­beszélése közelebb vitte üzemet reális céljai elérésének if j. Mika István , _L......... ........levelező

Next

/
Thumbnails
Contents