Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

7

Akik most szabadultak

Elhatároztam, hogy következő riportom olyan munkásfiatalokról szól majd, akik most tették le a szakmunkás vizsgát: az új segédekről. Nyakamba vettem a várost és találomra elmentem a 3-as számú É'PFU Vállalat Tüzér utcai javítótelepére. A portáról egy nagy, üvegablakos épülethez irányítottak, hogy ott találhatom az új segédeket. Kíváncsi szemek szegeződfek rám, s hamarosan előkerült Mátrai Imre, a szakoktatójuk iS;

— Tizenhat harmadéves tanulónk közül 13-an tették le a szakmunkás vizsgát, jó közepes átlaggal. A fiúk szorgalmasak, igyekeznek, de vannak sokan, akik amikor idejönnek, nincsenek tisztában a szakmával. Vonzza őket a volán ... Csak itt jönnek rá, hogy ez a munka sem leányálom, mert télen bizony a hidegben is javítani kelL

A legkomolyabb közöttük talán

Kőhegyi István

volt. Ez a 19 éves, szimpatikus fekete fiatalember csendes és szűkszavú. Látszik rajta, hogy mindent jól átgondol, mielőtt kimond.

•— Jó érzés segédnek lenni — válaszolta. — Jobban megbíznak az emberben és többet is várnait tőle. Az iskolát négyessel végeztem és elég komoly munkát bíztak most rám. Egy olajszivattyút készítek ... Igen, szeretnék továbbtanulni. Különösen a diesel-motorok érdekelnek. Tudja, az autózásban a diesel a jövő. Sok szakkönyvet olvasok. Állandóan a táskámban van egy és amíg hazafelé visz a vonat, böngészem. De mást is, szépirodalmat is olvasok ... Kedvenc íróm? ... Az nincs ... Táncolni? .. Nem nagyon szeretek. Tanulni akarok. A gépipari

Barczi Pál rajza™

technikumba szeretnék járni, de azt hiszem, majd csak a katonaidőm letöltése után.

Lacxhó László

az ellentéte, ö is fekete, de vidám, örökké mosolyog, viccel, 18 éves.

— Persze, hogy jó érzés segédnek lenni — mondja. Mindjárt más szemmel nézik az embert. No, ezt nem azért mondom, hogy eddig bántott volna minket valaki, de most már elvárják, hogy tudjunk. És jólesik a bizalom. Engem például gázosító és benzines tápszivattyúk javításával és beszerelésével bíztak meg. Ez új dolog volt, mert az iskolában nem tanultuk. így aztán az elején nehéz volt az ismerkedés, de már megbarátkoztunk.. Imádom a motorokat, vágyam, hogy nekem is legyen, olvasni nem nagyon szeretek, legfeljebb a verseket, Petőfit. É'n már jelentkeztem a gépipari technikumba, remélem, felvesznek. A szabadidőmben sportolok.

Közöttük a középutat

Jetii áss István,

ez a szőke, kedves, 18 éves fiatalember képviseli.

— Nagyon elijesztettek minket az idősebbek. Pedig nem is volt olyan veszélyes ez a vizsga. Tanulni kellett. És én sem hagyom abba a tanulást. Most az autóvillamossági szak- 'mát akarom elvégezni, s távlati tervem, hogy .katonaidő után, mint a társaim, elvégzem a gépipari technikumot. Ebben a szakmában is szükség van a képzett emberekre. Itt jól érezzük magunkat. Bíznak bennünk, s mi is igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik. Az első munkanapunk, hát... az is elment. Most már teljes erővel dolgozunk. És komolyan. Szabadidőmben sportolok és ha lehet, kalandos regényeket olvasok.

Vámosi Gyula üzemvezető elvtárs is közbeszólt:

— Ez volt az első csoport, amely nálunk szabadult fel. Volt öröm, volt bosszúság velük. De megérte a fáradtságot. A vállalat igyekezett minden lehető segítséget megadni. Felépítettük nekik ezt a szép tanulóműhelyt is.

Fiatalok, terveik vannak és még van idejük; Biztos vagyok, mindent el fognak kö- vétni, hogy terveiket megvalósítsák. Csutorás Annamária

Antóbunajáratot kapunk

Nagy öröm érte községünk lakóit. Kérésünket végre teljesítették és megoldódik régi problémánk, Csenyéte szeptember 1-től autóbuszjáratot kap. Nem kell már gyalogolni esőben, sárban a 3 kilométerre lévő Felsőgagy községbe. Különösen azoknak jelent nagy segítséget a járat beindítása, akik naponta innen járnak dolgozni, s bizony a napi 6 kilométer gyalogosról szívesen lemondanak. Községünk lakossága társadalmi munkával is hozzájárul, hogy mielőbb megvalósuljon a tervezett autó- buszjárat.

Drótos Ján-os Csenyéte

Gábor Zsazsa kényes a vonalaira

Gábor Zsazsa filmszínésznő New Yorkban 3 millió dolláros kártérítést követelt a legfelső bíróságon egy New York-i élelmiszeripari cégtől, amely az ő fotóját használta fel egy soványító hatású ital reklámozására.

A színésznő azt állítja, hogy a hirdetés nevetségessé tette és a magánéletébe avatkozott, mert úgy tüntette fel, mintha nehézségei volnának karcsúsága megtartásában.

Bofaton-parti részlet

Árnyas íasor és szabad stra nd az autósok részére Tihany és Balatonfüred között.

Lesz-e jó ivóvíz BüLkszentkereszteii?

Borsodi üdülőkkel Hajdúszoboszlón

Ha Bükkszentkereszt

mintegy 1500 lakosa közül bárkit megkérdezünk: mi a legnagyobb panasza, mi a legáhi- tottabb kívánsága? — biztos, hogy egyetlen szóval válaszol:

— A víz!

Igen, a víz. Az egészséges, jó ivóvíz. Ez hiányzik Búkkszent- kereszten, víz után vágyakozik már évtizedek óta a szépfekvésű, jólevegőjű kis falu minden lakója. A faluban ugyanis csak két kút van, s ezek vize is erősen fertőzött, egészségtelen és kevés. Volt már példa arra, hogy a rossz víztől csaknem a lakosság fele megbetegedett .. j

Hogyan lehetne ezen változtatni? Honnan és miként vezethetnének egészséges vizet ebbe a faluba, ahová a gyógyhatású levegő miatt igen sok üdülő, a környezet miatt számos kiránduló, télen pedig sok síelő és vadásztársaság érkezik?

Évek óta tanácskoznak erről a megye illetékes szervei.

1956-ban született is egy javaslat, amely szerint Bükkszent- kereszttől mintegy 3.5 kilométerre lévő alsó Szinvaforrás vizét ide lehetne vezetni. Az akkori felmérések szerint körülbelül 8 millió forint beruházást igényelne ehhez egy szivattyúlépcső, a víz- es az acMiuuiw hálózat megépítése.

Gyenge Lajos diósgyőri barlang- és karsztkutató azonban egy olyan javaslatot közölt a megyei tanáccsal, amely szerint kevesebb beruházással is jó ivóvízhez juttathatnák Bükkszentkeresztet.

Gyenge Lajos vezetésével ugyanis a Diósgyőri Vasas Természetjáró Szakosztály Her- rtian Ottó karsztvíz- és barlangkutató csoportja 1955-től végez kutatásokat. A csoport, amely .teljesen társadalmi munkában dolgozik, megállapította, hogy Bükkszentkereszt északi részén kelet-nyugati ,irányban húzódik a 4; Szinva- . forrás patakos barlangrendsze• re. Gyenge Lajos szerint itt J elegendő vízmennyiség van; s

• ez biztosítaná a község szűk• ségletét.

• A község északi területen

• víznyelők és töbrök vannak; ! amelyeket a felszíni csapadék J üledékkel hordott tele; Ha ese- | két kibontanánk, lehatolhat«

• nánk a barlangrendszerbe. (Ezt 2 a bontást azonban csak társa-- J dalmi munkában nem lehet el• végezni.) A barlangrendszer2 bői két szivattyú-lépcső beikta- 2 tásával felhozhatnánk a vizet p egy olyan víztárolóba, amelyet 2 a község északi peremén lévő ^ Felső-bagolyhegyen létesíts-j nőnek. Javaslatunk szerint te- 2 hát mindössze két szivattyú-;

0 lépcső és néhány száz méter a csőhálózat kiépítésére lenne •szükség —így■ összegezte rö- JJviden a csoport javaslatát »Gyenge Lajos azon a tanács-- » kozáson, amelyet nemrégiben a p bükkszentkereszti tanácson

• tartottak;

? Az illetékes szervek

£ megbízottai ezt a javaslatot 12 megvitatták; Megállapították; « hogy ezzel kapcsolatban igen . o körültekintő felmérésre, költ- . o ségvetés összeállítására van 12 szükség. S hogy ezután mi- ■ • ként döntenek? A régebbi, ' J vagy a Gyenge-féle javaslat r t szerint vezetik-e be a jó Ivó- '2 vizet Bükkszentkeresztre? Ezt ‘2 még nem tudjuk. De szeret- 12 nénk, ha minél hamarabb meg- .• oldódnának ebben a népszerű

1 • kis hegyi községben a vízellá«tási gondok.::

• B.Ä.

Anélkül, hogy árulkodni j akarnék, nem kis büszkeség-; gél fedeztem fel, hogy a borso-J diakat. köztük néhány miskol-] cit is mennyire „megihlette”« kortyolgatás közben a zamatos; furmint, szamorodni. És ha' rigmusaik nem nevezhetők is] költői remekeknek, ne csodál-« kozzunk rajta, hiszen a tüzes | ital annyira levette őket a Iá- < búkról, hogy igazán nem meg- ] lepő, ha nem tudtak félkapasz-i kodni a szárnyaló pegazusra.] Mutatóba azért írjuk ide V. J. i diósgyőri vendég „alkotását”: ]

Szeretnék borról Írni, ami tessék, ] Kissé bolondság, kissé

szellemesség, j De mit csináljon az ember, i

ha az agya gözól, i Es tokajit inni idejött !

Diósgyőrből, j

Persze ajánlani ajánlhat- ] nánk éppen a rimfaragóknak, hogyha agyuk már valóban „gőzöl”, hagyják ott a zöldsza- letlis kiskocsmát, induljanak1 el sétálni és szellőztessék lei egy kicsit a fejüket a szobosz- lói utcákon. Érdemes is szétnézni, hiszen amilyen bosz- szantó volt, hogy az elmúlt 20 év alatt szinte semmit sem fejlődött ez a többre hivatott fürdőváros, olyan örvendetes a 2—3 év óta folyó építkezés üteme.

I . . modern vonaI A főtérén jq bérházak

épültek, bővítik a gáz- és vízvezetékek hálózatát, a fürdő felé vezető útat újjáépítették, parkosították, s a legfontosabb, hogy elkészült 100 millió forintos költséggel az ország legszebb gyógyüdülője, a SZOT 360 szobás luxuskivitelű Béke Gyógyszállója. A napokban érkezett első vendégek azokból a munkásokból kerültek ki, akik a szálló felépítésén a legtöbbet dolgoztak.

Hegyi József

ütésre, tizenöten—húszán is kiugrottak a vízből és sajgó köszvényüket meghazudtoló gyorsasággal igyekeztek a jelzett irányba, a tokaji szamorodni csiklandozó illata után...

4.

A tokajinak különben tekintélye, rangja van Szoboszlón is. A hegyaljai állami pince- gazdaság zöldrácsos borkóstolója állandóan zsúfolva van vendégekkel. Mint valami szent szektának a tagjai, úgy ülnek a tarka abroszos asztaloknál a nemes ital hódolói. Talpas pohárban gyöngyözik előttük az ódon illatú, aranyló tokaji, amit nem szabad nyelni, csak ízlelgetni, harapni. rágni, hogy egy molekulá- nyi illata, zamata se vesszen kárba.

|A bo.kos.o^l

zonyítja az a hat bordófedelű, vaskos vendégkönyv is, amely az első lapjától az utolsóig teli s tele van a tokaji dicséretével. Versben, prózában, rajzban zengik el lelkendezéseiket az erre járt vendégek, akik mit- sem törődve Csömör doktor tilalmával, fürdő előtt és után be-betérnek a borkóstolóba. Sokan megfordulnak itt az ország különböző tájairól, sőt külföldről is. Az orosz, angol, német, francia nyelvű bejegyzések mellett arab nyelvű ma- gasztalásokat is olvashatunk a vendégkönyvben, sőt Mohamed Manszur arab diák, aki valamelyik egyetemünkön már elég jól megtanulhatott magyarul, nem törődve a borivás- ra vonatkozó muzulmán tilalommal, magyarul így lelkesedik a tokajiért: „Nagyon boldog lenni itt Magyarországon, és amikor megyek vissza nekem ország Egyiptomba, akkor velem lesz a tokaji jó emlékül.?!

nyeaen, nangtaianui usznas. felettünk a karcsú, csillogó törzsű vitorlázógépek, majd amikor ezek a látóhatár szélére húzódtak, megjelennek a motorosrepülők. Egy ideig gyanútlanul keringenek a magasban, majd hirtelen 6—8 ejtőernyőst dobnak ki magukból a levegőbe. Egyesek, bizonyára a kezdők, már kibontott ernyővel ugranak, a haladók azonban 200—300 métert zuhannak alá a habos bárányfelhők között, és csak azután rántanak egyet az ernyő hevederén. Mint a pitypang bóbitái, úgy lebegnek a levegőben a kibontott selyemgombák, kellemes látványt nyújtva a nézelődők ezreinek. Az ernyők fehérek, de rendszerint egy 'tűzpiros is akad köztük.

A második szórakoztató „üzeme” a fürdőnek a hangosbemondó. Nyitástól zárásig szakadatlanul kiabál. Dalol, tanácsot ad, figj-elmeztet, vagy éppen összehozza egymással a rokonokat, a gyermekeket, a férjeket a váratlanul megérkező feleséggel, a fiúkat a lányokkal.

Nem kis derültséget keltett az a borsodi vonatkozású zenés üzenet, amelyben egy öreg taxis közölte a miskolci 3-as AKÖV itt üdülő dolgozóival, hogy ma este KRESZ-mentes „apák napját” tartanak a Gambrinusban. Csaknem nyomon követte ezt egy másik, amelvnek hatására nagy mozgolódás támadt a különböző hőfokú medencékben. M. Bandi ugyanis tudtára adta barátainak. hogy a demizsonnal együtt megérkezett Tállyáról, s várja őket a strandvendéglő teraszán. Mint valami varázslók a Jókai utca mögött, es ha Sándor1 bácsi arra jár, hogy a temetőben felfrissítse elhunyt leánya sírján a virágokat, Nyári Józsi bácsi mindannyiszor ki akarja venni a kezéből az öntözőkannát, hogy ő vigye a vizet a virágokra.

Jóízűen meséli el mindezt Sándor bácsi, a szoboszlói gyógymedence padkáján ülve. A hosszú élet titkát pedig a mértékletességben látja. Semmit sem szabad túlzásba vinni, mondogatja, mert az árt az egészségnek. Beosztónak, szerénynek kell lennünk az étkezésben, szórakozásban egyaránt. Ha így élünk, akkor még 83 éves kominkban is megihatjuk a magunk napi 1—2 pohár sörét, mint Sándor bácsi is tette Szoboszlón.

— A szoboszlói víz is milyen kellemes, egész nap elülne benne az ember. De Csömör doktor úr azt mondta, hogy egy fél órán túl már inkább árt, mint használ. Sokan nem fogadják meg a tanácsot, pedig a fürdőorvos jót akar mindenkinek.

Azzal Sándor bácsi már veszi is a medence szélén levő fekete sétapálcáját, óvatosan rátámaszkodik, s csendesen elballag pihengetni a virágoktól illatos, árnyékos parkba.

3.

Akik továbbra is a vízben maradtunk, a fürdőzésen kívül más kellemes szórakozásban is van részünk. A közelben van ugyanis a Magyar Honvédelmi Sportszövetség nyári tábora. Fiatal fiúk és lányok gyakorlatoznak itt egymást váltó csoportokban. Vitorlázó- repülést és ejtőernyős ugrást végeznek reggeltől estig. Könyminden nyáron Hajdúszoboszlót. Egyetlen más megyéből, de még Budapestről sincs annyi üdülő a szoboszlói gyógyfürdőben, mint a mi megyénkből./ Így van ez évek óta, hiszen a Bányász utcában két üdülőt a bányászoknak, a Deák Ferenc Utcában a Lenin Kohászati Műveknek, a Major utcában az ózdiaknak, a Bánom kertben a rudabányaiaknak építettek évekkel ezelőtt külön üdülőt, amelyek ma már valameny- nyien központi szakszervezeti kezelésben vannak.

2.

A borsodi üdülők nesztora Szoboszlón ezen a nyáron kétségkívül Harsányi Sándor bácsi, aki Miskolcon a Gömöri Pályaudvar közelében lakik. Néhány hét múlva tölti be a 83. évét. Bizony ilyen magas korban már nem nagyon szoktak hosszabb útra indulni az emberek. De Sándor bácsi nemcsak az átszállásokkal tarkított utazást, hanem a 36—38 fokos gyógyvizet is könnyedén viselte. Egyenes tartású, szálegyenes alakja minden délelőtt kiemelkedett a fürdőzők közül. Nem is olyan régen még építésvezető volt, nagyon sok borsodi üzem, nagyobb építkezés készült az elmúlt években; évtizedekben az ő irányításával. Amint elmondotta, elődei apai-anyai ágon egyaránt magas kort értek el. Édesanyja 83, apja 86. anyai nagyapja Pedig 99 éves korában halt meg. De van egy fiatalkori cimborája • Miskolcon, Nyári ÖDzsi bácsi, aki 96 éves, ma is Jő egészségnek örvend. Ott la-