Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAQ Vasárnap, 1963. augusztus 23, Hruscsov szombaton Splitbe látogatott (Folytatás az t. oldalról.) Hruscsov megtekintette a sója- téren álló félkész hajókat, a mechanikai előkészítőt és a hegesztő műhelyt. A vendéget részletesen tájékoztatták a gyár munkájáról. Jugoszlávia 1964-ben és 1965-ben öt. egyenként 12 ezer tonnás fehérhajót és 9. egyenként 20 ezer tonnás teherhajót szállít a Szovjet­uniónak, s e hajók megépítésében je­lentős szerepe van a splitj hajógyárnak. A szovjet kormányfő sokáig időzött a hajómodell-készftö teremben, Megjegyezte: a gazdaságos termelés kulcsa a szakosításban van. Minél ke­vesebb modell alapján dolgozik a gyár, annál ki fizetőbb lesz a termelés. A műhelyek megszemlélése után Hruscsov és kísérete a munkások viharos tapsa köze­pette helyet foglalt a gyár ud­varán felállított dísztribünön Az emelvényt, szovjet és jugo­szláv zászlók, valamint a „Világ proletárjai egyesülje, tek!” jelszó díszítette. Hruscsov elvtárs beszéde A nagygyűlést Vladimír Ba- karics, a Horvót Kommunisták Szövetségének titkára nyitotta meg. Amikor Hruscsov a mikro­fonhoz lépett, dörgő taps kö­zepette tolmácsolta a hajógyár dolgozóinak a szovjet munkás- osztály, az egész szovjet nép forró üdvözletét. Beszédében Hruscsov szívé­lyes köszönetét mondott Tito- nak, Jugoszlávia kormányának és egész népének a testvéri vendégszeretetért. — Jugoszláviai kőrútunk lé­nyegesen bővíti ismereteinket a jugoszláv nép életére, a szo­cializmus Jugoszláviában folyó építésére vonatkozólag — mon­dotta a továbbiakban. — Jugo­szláviával ismerkedve a legnagyobb benyomást a ragyogó, boldog jövőjét építő jugoszláv nép önfel­áldozó munkája tette ránk. Ez mindennél közelebb hozza népeinket, elvezet országaink igazi testvéri barátságához.. . I ’ Hruscsov ezután arról be- I szélt, milyen nagy sikereket ér el a szovjet nép a kommuniz­mus anyagi-műszaki alapjai­nak építésében, hogyan járul hozzá a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyhez. Örültünk, hogy Jugoszlávia is részitvess a ssoeialisiai országok közötti munkamegosztásban — A tapasztalatok azt mu­tatják, — folytatta —, hogy az európai szocialista országok között az utóbbi időkben ki­bontakozó gazdasági kapcsola­tok igen jó eredményekkel járnak. Már most is láthatók azok­nak a vállalkozásoknak a nagy előnyei, amelyeket a szocialista országok kollek­tiv alapokon hoznak majd létre.. így például a Dunán Magyar ország és Csehszlovákia, Romá­nia és Jugoszlávia, Románia és Bulgária építenek majd közö­sen vízierőműveket. A Szovjet­unió egész sor szocialista or- I szággal alakítja ki az együtt- 1 működést a foszfor, a kálium­Emlékeztető... . hogy el ne felejtsem az előző háborút! Balogh Bertalan rajza tartalmú műtrágyák és más vegyipari termékek gyártásá­ban. Mindez természetesen csak kis töredéke annak, amit tervezünk. Jóleső érzéssel vesszük tu­domásul — mondotta —, hogy a JSZSZK is kifejez­te készségét, hogy részt vesz ebben a szocialista munkamegosztásban, amely most alakul ki a szocialista országok kö­zött. Ez lehetőséget ad arra, hogy Ju­goszlávia jelentősen kibővítse külkereskedelmét a szocialista országokkal. A szocialista országok béke- politikájának kétségbevonha­tatlan sikere a légköri, világ­űrben és vízalatti atom­fegyverkísérletek megtiltásá­ról szóló szerződés aláírása. Természetesen ez a szerző­dés önmagában még nem je­lent komoly lépést a leszerelés útján. Ezzel tisztában kell len­nie a világ minden népének, nem szabad csökkentenie erő­feszítéseit a leszerelésért ví­vott harcban. Ez a harc még mindig az emberiség egyik legidő­szerűbb és Icgfóntosabb feladata. A nukleáris fegyverkísérle­tek részleges megtiltásáról szó­ló szerződés aláírása mégis nagy jelentőségű. Megmutatja, hogy korunkban a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének viszonyai között el lehet érni a ki­élezett nemzetközi problé­mák békés rendezését is. Jóllehet, a moszkvai szerződés csupán első lépés a nemzetközi feszültég enyhítése felé, mégis ez a lépés reményt kelt az emberek szívében, további harcra lelkesíti őket, hogy tar­tóssá tegyék a békét a Földön. A szónok beszédét többször szakította félbe taps, jónéhány- szor hangzott el a felkiáltás: így igaz! Hruscsov ugyanezen a mun­kásgyűlésen egy másik rögtön­zött beszédet Is mondott. Ki­jelentette: Ma a Szovjetunió­ban mindent megteszünk a sza­kosításért. A kapitalizmust csak magasabb munkatermelé­kenységgel győzhetjük le. Jobb eredményt csak a gépesítéssel, automatizálással, a futószalag­rendszerrel lehet elérni. Az csak akkor valósítható meg, ha rátérünk a sorozatgyártásra. Hruscsov beszélt a munkás- mozgalomban zajló vitákról is. Ezek családon belüli viták — mondotta — s nem kell emiatt nagyon bosszankodni. Türel­meseknek kell lennünk. A szónok ezután az SZKP politikájának dogmatikus bí­rálóiba célozva kifejtette, hogy a kapitalizmus nem fél a frázi­sok puffogtatásától; a kapita­lizmus attól retteg, ha mi nö­veljük a termelést, emeljük a dolgozók életszínvonalát, a szabadság mellé minél több kenyeret és húst adunk a dol­gozóknak. Ha kevesebbet termelünk, mint a kapitalisták, mikép­pen tűnhetünk fel vonzó színben a tőkés országok dolgozóinak szemében? Ha csak öt emberre jut egy nadrág, az nem vonzza a né­pet. Tovább Brioni felé... Kora délután Hruscsov a Ca- leb-jacht fedélzetén elutazott a festői szépségű Brioniba, ahol három napig tartózkodik majd. Tito elnök brioni rezidenciá­jában a szovjet miniszterelnök eszmecserét folytat majd a jugoszláv köztársasági elnök­kel a nemzetközi kérdésekről, valamint más időszerű problé­mákról. Brioni-szigeti vendégeskedé­se után Hruscsov és kísérete szerdán ellátogat az isztriai- félsziget forgalmas kikötőváro­sába, Kopárba. Egy hét a külpolitikában A jugoszláviai út — A szovjet kormány- nyilatkozat — Bonn kettős játéka — A Pentagon vezetői megnyugtatják a fegyvergyárosokat — A dél-vietnami helysei V. íAe nini! Amíg elméláz- gátunk, az üzletházzal szemben már fel is magasodik három új ház, a XIII., XIV. és XV. lakóinak nem kell messzi­re menni sem kenyérért, sem húsért, sem söritalért és a fia­talasszony daeuroltathat ügy, hogy addig félrehúzza a rán­tást. A, három házat összekötő földszintes nyak-tag jó sokáig üresen állt, mert a lakások sürgősebbek. De egy szép na­pon elkészül az is, ruhatisztító vállalat, Állami Biztosító, zöld­ség-gyümölcs cégtáblák jelen­nek meg a kirakatok fölött, egy helyiségbe pedig a rendőr­őrs költözik, mivelhogy rend a lelke mindennek. Nem kell már öt kilométerről törnie ma­gát a derék őrmesternek, ha néminemű nézeteltérése tá­madt az ácsoknak a kubiko­sokkal és ezen vita hevében, mint ultima ratio, netán a bics­ka is előkerült. Különben ez rossz hasonlat — bocsánatot kérek! — a szenvedélyek na­gyon lehiggadtak az utolsó hat évben, és amikor az épületen kiabálást hall az ember, csak unotttan legyint: ebből sem lesz nagy verekedés. Én nem is emlékszem semmi komoly dologra, kivéve azt az esetet^ amikor az ÉM. Szálló első emeletéről egy munkást két szobatársa ki­dobta az ablakon. A római II-től ferdén lefelé kinő a földből a III., IV. és az V., majd szép egyenletesen visszafelé, az üzletház felé tart a VI., VII., VIII. és IX. Még készen sincsenek teljesen, ami­kor szemközt siót Őket utólér- ni a XXI. és XXII., merőlege­sen rájuk a kétszer akkora, hosszú XXIII., melyeknek erké­lyén zöld és sárga' drótbetétes üvegek villognak a napsütés­ben. Ezzel mar meg is van hosszabbítva az első utca: in­dul a G és F sor között, elha­lad az iskola, az üzletház, a XIII., XIV. és XV. előtt, foly­tatódik a XX-asoknál, lejtősen kanyarodik, majd beletorkolik újra a bolyoki főútba, melyből kiágazott. De itt már újra há­rom hatalmas háztömb szegé­lyezi: a 48-as szövetkezeti la­kások. Ezektől kőhajításnyira vannak Bolyok falu szélső há­zai. Itt jut eszembe az, hogy mi­kor először jártam a telepen, görbe szemmel néztem egy ala­csony, földszintes régi házat ott, ahol az autónk (üveget vit­tünk) befordult a G és F sor közé. Ez a ház beleesett az út tengelyébe, a járművek meg­kerülték és ügy kaptak rá az egyenes útra. Még akkor lak­tak ebben a házban. Legutóbb már a nyomát sem láttam, nem fogta el a kilátást az új utca és az Iskola elől. Úgy el­hajították onnan, mint egy döglött macskát. Ha valaki azt hitte, hogy dömperek és autók nem tud­ják megmászni azt a meredek lejtőt, ami a J sor háta mögött elterül, az alaposan tévedett. Uj utca, új sor ház, népszerű nyelven a „hegyi lakások”, a 31, 32, 33, 34 és 35. Lenézik az összes többit és innen már tet­szetős kilátás nyílik a vidékre. És egyre kevesebb üres koc­ka marad. Annak Idején zavar­ba jöttem és azt hittem, hogy cserben hagyott számolási tu­dományom és Inkább matema­tikából érdemeltem volna ket­test. mint rajzból. A IX-es szám után a XIII. következett. Aztán egyszerre csak üvegezni kellett a XI-est és XII-est! Hát ezek meg hol vannak? Az I. és II. a „hosszú utca” kö­zött, magyarázta a munkave­zető. Nem mondom jókora két épület, lesz mit keccselnj raj­ta! Amíg széthordjuk benne az anyagot, beleőszülünk. Hű, az alja meg csupa kirakat, meny­nyi üzlet lesz ezen? Itt már el­fér a jelmezkölcsőnző és a hangszerüzlet Is! De jelen so^ rok írásakor csak a szerzőnél tájékozottabbak tudták meg­mondani, hogy milyen boltok fognak itt — nem is sokára — megnyílni. I i e persze nincs megállás. A XXIII-as már eltör­pül az új épületek mellett, me­lyek tőle lefelé, a mflút mellett sorakoznak. Ha az erkélyeire nem raktam volna zöld üvegét is, hanem csak sárgát, úgy fes­tene szegény XXIII-as, mint­ha irigykedne; eddig ő volt a legmutatósabb épület. Ezek az újak már nagyobbak és szeb­bek. És rettentően szaporák, csak úgy nyüzsögnek, mór át­csapnak az országút másik olda­lára is. Úgy vagyunk velük, mint a székely fiú az ellenség­gel: egy darabig csak számol­ta őket, aztán már csak aprí­tott-. Mi is számon tartottuk valameddig, hogy melyik ház nincsen még beüvegezve, aztán meguntuk. Nem is győztük, pestiek jöttek segítségünkre. Most egyiket ők, a másikat ml, „szorídd, Ferkó!” jelszóval. Vé­gére érek a felsorolásnak, köz­bejött az is, hogy utolsó évben Javarészt Miskolcon dolgoztam és így még jobban összekeve­redtem a számolásban. Fogal­mam sincs, hogy mikor lesz vége. Talán 1970-ben, de ak­korra újabb építési programot dolgoz ki a kormány. Már csak azt említem meg- hogy a H és G sor között ké­szen van a bölcsödé, a XXI. és a 48-as szövetkezeti lakások kö­zött pedig az óvoda. Kultúr­palotáról is beszélgetnek, ón nem merek nem hinni benne, mert úgy Járok, mint az ÉM Szálló alapozói, egy szép napon felolvasást fogok tartani benne« Hogy közben elkészült a ta­HRUSCSOV belgrádi látoga­tása kétségkívül, az elmúlt hét legjelentősebb eseményei közé tartozik. A szovjet kormányfő, alti most Tito látogatását vi­szonozza, nem először jár Ju­goszláviában. A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai — az egyes ideológiai kérdésekben magmutatkozó nézetkülönbsé-1 gek ellenére, az utóbbi évek­ben lényegeseit megjavultak. Mint Hruscsov belgrádi beszé­dében megállapította, Jugosz­lávia a Szovjetunióval sok te­kintetben azonos, vagy hasonló álláspontot foglal el számos fontos kérdésben, s népei vég­ső soron a szocialista társadal­mi rendszer megvalósításán munkálkodnak. Amíg a szovjet vezetők Lan­kadatlanul azon fáradoznak, hogy megszilárdítsák a béke állásait és közelebb hozzák egymáshoz a szocialista orszá­gok népeit, addig a kínai kor­mányférfiak sajnos éppen en­nek az egységnek az aláásásá- ra törekednek. Egyre leplezet­lenebből, egyre durvábban tá­madja a békés egymásmelleit élést és szakadási akarnak elő­idézni a nemzetközi munkás­mozgalomban, meg akarják osztani a testvéri kommunista- és munkáspártokat, a haladó társadalmi szervezeteket. AZ ELMÚLT héten nyilvá­nosságra hozták a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát, amely válaszol a Kínai Nép- köztársaság vezetőinek az atomcsendegyezmény ellen in­tézett támadására. A kor­mánynyilatkozat részletesen tárgyalja a nagyfontosságú nemzetközi megállapodás lét­rejöttének előzményeit és azt az elvi alapot, amely a szov­jet politikát a megállapodás megkötésénél irányítja. Lé­nyeges része a szovjet kor­mány állásfoglalásának az a megállapítás, hogy a nukleáris fegyverkísérlet folytatása a je­lenlegi történelmi helyzetben csak mind magasabbra fokoz­ná a fegyverkezési hajszát. Ez viszont nem érdeke a szocia­lista országoknak és az új erő­viszonyok mellett a nukleáris fegyverkísérletek megtiltása semmiképpen sem jelent egy­oldalú előnyt az amerikai mo­nopóliumok számára. Ez az el­gondolás irányította a szovjet kormányt, amikor 1956-ban már javaslatot tett, hogy a le­szerelés problémájának meg­oldásáig is egyezzenek meg a nagyhatalmak a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásában. Döntő tétel, hogy a szovjet kormány által akkor elötefj jesztett javaslat e kérdés meg' oldását pontosan azon az alti' pon indítványozta, mint ahoijj ez most megvalósult. A kon mánynyilatkozat emlékeztet arra is, hogy a Szovjetunió már felhívta a Kínai Népköz- társaság vezetőinek figyelmét arra az egyszerű igazságra hogy az élet nem áll egy hely- ben, hogy a tudomány és 3 technika lendületesen fejlődik és a Szovjetunió politikáját ez­zel összhangban kell kialakí­tani. AZ ATOMCSEND-EGTEZ­MÉNNYEL kapcsolatban kell foglalkoznunk a nyugatnémet kormány magatartásával i” Az elmúlt héten Bonn hossza3 vonakodás után aláírta a szer­ződést, de vitán felül áll, hogí ennél az aktusnál is rányomj3 bélyegét a kétértelműség s nyugatnémet politikára. Két­ségkívül a csatlakozás nem je lent változást a bonni milita rista irányvonalnál, hanem i” kább védekezik'a diplomácia elszigetelődés ellen. Nem ér dektelen az sem, hogy éppej az atomcsendegyezmény rni lyen erőteljes csatározást vál tott ki Nyugat-Németország ban. A szerződés ellenzőinél szószólójaként Strauss, vol hadügyminiszter szerepel. EZ' csoport, amint azt az egy** 1 hamburgi lap is megírta, „el vesztette az első ütközetet 3 enyhülés ellen vívott szenny3 háborúban”. Ez viszont csa! annyit jelent, hogy a kot mányban felülkerekedett a bt látás: Bonn nem vonúW vissza a szélsőségesek áltál vásott „sündisznó állásba hanem diplomáciai manóvet1 zési képességének fenntartás érdekében csatlakoznia kell 3 egyezményhez. A játszi”! elemzésénél arra is utalni!”' kell, hogy a nyugat-német víj zető politikusok már nem an? nyira az atomcsendszerződ” mint irikább annak várba'1 következményei ellen hao> koznak. A nyugatnémet,,Mdeí háborús erők ugyanis mind” eszközzel meg akarják.'akad8 lyozni, hogy a jó kezdetei/ vábbi messzebbre mulató ení hülési lépések kövessék. A3 cióik érdekében persze W”‘ hinglonban is szeretnének s”? vetsógeseket toborozni. A ” vabalos amerikai kormány”" nal most nem kedvez ennek 3 erőpróbálkozásnnk, de errs1 keztetnünk kell arra, hogy , Pentagon vezetői előbb állás foglaltak a moszkvai szerződ1 ratifikálása mellett, azt* viszont megnyugtatták fegyvergyárosokat. Ilyen ér” lemben szólt McNamara h”; ügyminiszter és Taylor vez”; kari főnök is, aki követel' hogy az Egyesült Álla® folytassa a földalatti kísérlet átfogó programjának megva” sí tusát. Ez kétségkívül a fcj< verkezúsi versenyből élő ipari trösztök felé iránya0 gesztus volt, és az sem kéd” ző jelenség, hogy a moszW egyezmény aláírását követőt gyors egymásutánban ” újabb földalatti alomrobbO tást hajtottuk végre. AZ ELMÚLT IIET nem”* közi eseményeihez tartozik délvietnami válság is. Az ■ szán valamennyi városa le<js‘ gorúbb katonai ellenőrzés j került, érvényben van a K'j rásl tilalom és a Diem rét*, csapatai, valamint a jogaik1 harcoló buddhisták között nyílt összecsapásra is sor ' rülu Az amerikai külügyi' nisztérium szóvivője Dél-V” námmnl kapcsolatban óv» nyilatkozatot adott ki, le®* gezte, hogy túl korai le”, még végső következtetést Vonni. Ez persze világossá szi, hogy szóba kerül a u Vietnámmal kapcsolatos rikai politika átértékel3 Arra mutat az is. hogy a” amerikai nagykövet, C” Lodge megérkezett ugyan . lomáshelyere, de megbízói”: lét nem adta át Diem cl”; nek. A helyzet lényegileg *- fest, hogy az Egyesült Allé számára is kezd kellcmetW válni a véreskezű diktátor, a befektetett száz és száz ” lió dollár ellenében sem <”í a helyzetet stabilizálni. - esetleges személycsere aj' ban nem oldja meg a kérd1 az egész dóiké let-ázsiai K tika gyökeres átérték szükséges a kibontakozáshb' noncok mintaotthona, a ke- ] nyél-gyár, a MÁVAUT-telep,, Csépány felé a káprázatos^ OKÜ szálló, a stadion, mely! meghozta az Özdi Kohásznak < az NB I-ességet, erről már! nem is beszélek, nedig itt vaü-< nak a közelben. Mert akkor! beszélnem kellene más munka-« helyekről is, bent a városban:J a Vágóhídról, a FÜSZÉRT-rak- < tárról, a BM és orvosi lakások- J ról és a kórházról. Mindegyik-< ben babráltam egy kicsit, a] százhuszonöt szabad szombat, kö2tl napokon. J És én nem dicsekedni akarok,< hanem értelmesen elmondani,! hogy mit láttam még a saját < munkám mellett, mely csinál- J va keserves volt, de most vala-< mi-jóleső érzéssel tölt el. ! K1 gy észrevételt most rög-J tön, azonnal! Szódülete-* sert fejlődünk. Öt év nemj olyap hosszú idő és mégis!...« Amikor a G és az F sor házait! megláttam — jártam is ben-« nük — nagyon tetszettek, kő-< nyelmeseknek és csinosnak ta-, láltam őket. Ma — erős kifejt!- < zéssel élve — dühroham fog el. J ha rájuk nézek; hogy lehetett* így tervezni, ilyen otrombán és! minden praktikusság nélkül,« sötét és szűk lépcsőházakkal,! táncteremnyi konyhákkal, zug« fürdőszobákkal, holtterekkel és! céltalan ajtónyílásokkal? Nem< sokkal később, pár évre rá lett* készen a III-as, IV-es és V-ös! épület; ég és föld! el voltam* ragadtatva ezektől. Napfényes! lépcsőház, jó beosztású laka-« sok, üveges, szárnyas ajtók, ez! igen! Elméi jobbat talán már« nem is lehet csinálni. J És lehet. « (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents