Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-11 / 160. szám

ESZAKMAGTÄRORSZÄG Csütörtök, 1963. július Ü> arten Szeptember elsejéit működésbe lép o „forró <3rőt“ Tanácsadók egy elnök udvarában Nyikolaj Pszurcev szovjet postaügyi miniszter szerdán hi­vatalosan bejelentette, hogy szeptember elsején működésbe lép a Moszkva és Washington közötti „forró drót”. Az össze­köttetés éjjel-nappal biztosít­va lesz a Moszkva—Helsinki— Stockholm—Koppenhága—Lon­don—Washington közötti kábe­len. A két végállomásra olyan berendezést szerelnek, amely biztosítja a Moszkvából Wa­Kennedy a kongresszushoz akar fordulni a küszöbönálló vasutassztrájk elhárítására Az öt amerikai vasutas- szakszervezet vezetői szerda délután elutasították Kennedy elnök közvetítő javaslatát. Az elnök javaslata értelmében Arthur Goldberg volt munka­ügyi miniszter, a legfelső bíró­ság egyik bírája elé terjeszte­nék döntőbíráskodás végett a vasúti munkások és a munkál­tatók vitáját. A vasutas-szak­szervezetek -ugyanis sérelmes­nek találták az amerikai vasúti társaságok „racionalizálási” tervét, amelynek megvalósítása esetén Arab és kínai gazdasági tárgyalások A MEN" hírszolgálati iroda közlése szerint Kairóban meg­kezdődtek az Egyesült Arab Köztársaság és a Kínai Nép- köztársaság kormányainak kép­viselői közötti gazdasági tár­gyalások, amelyeknek árucse­reforgalmi jegyzőkönyvi meg­állapodás aláírásával kell vég­ződniük. A kínai küldöttség egy hétig tartózkodik majd Ka­iróban. mintegy 65 000 vasúti dol­gozó vesztené el kenyerét. Az öt szakszervezet képvi­selői szerdai tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy amennyi­ben a vasúti társaságok nem mondanak le a sérelmezett in­tézkedésekről, úgy a szakszer­vezeteikhez tartozó dolgozók általános sztrájkot kezdenek. A mozdonyvezetők, jelző­berendezés-kezelők, kalau­zok, fékezek és vasúti tűz­oltók sztrájkja következté­ben ötszázezer egyéb vas­úti munkás sem folytat­hatná mankó,fiit. A vasúti társaságok képvise­lője a Fehér Házban kijelen­tette, hogy a sztrájk megindu­lása „katasztrófát jelentene”. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Kennedy elnök utolsó kísérletképpen a Fehér Házba kérette a vasúti társa­ságok és a sztrájkot megindí­tani kívánó szakszervezetek képviselőit, hogy személyes közbelépésével hárítsa el a sztrájkot. Amennyiben az el­nök kísérlete • eredménytelen maradna, úgv Kennedy a kong­resszust szólítja fel a sztrájk kitörését megakadályozó in­tézkedések meghozatalára. shingtonba közvetített adások orosz nyelvű és a Washington­ból Moszkvába közvetített adá­sok angol nyelvű adását és vé­telét. A két végállomás közötti összeköttetés zavartalan bizto­sítása végett a Moszkva—Tan­ger—Washington-vonalon ál­landóan működő rádiótávíró- vonalat létesítenek. A kábel- összeköttetés meghibásodása esetén ezen a rádiótáviró-vo- nalon léphet érintkezésbe egymással a két ország kormá­nya. A megállapodás értelmében mindkét kormány megteszi a szükséges intézkedéseket a fo­lyamatos összeköttetés biztosí­tása érdekében és gondoskodik róla. hogy haladéktalanul to­vábbítsák saját kormánya ve­zetőiéhez a másik ország kor. mányának vezetőjétől érkezett mindenfajta közleményt. A szovjet szakemberek már befejezték két T—51. mintájú telet.vpe-berendezés ellenőrzé­sét és beszabályozását. A két gép már szállításra kész. A kö­zeljövőben még két gépet ké­szítenek elő az Egyesült Álla­mokba való szállításra. A Szovjetunió ugyancsak négy te- tetype-fcerendezést kap az Egyesült Államokból. ^Washingtonban napjaink legérdekesebb csoportja abból a tíz (vagy hozzávetőleg eny- nyi) harminc-negyvenegyné- hányéves korú férfiből áll, akik a Fehér Ház „saját em­bereinek” nevezhetők. Űk, a Fehér Házban Kennedy elnök számára dolgoznak, az elnök őket látja leggyakrabban. Öle az elnök szemei és fülei... Ugyancsak ők váltak a jelek szerint Washingtonban a hata­lom egyik legfontosabb köz­pontjává.” Steward Alsop, amerikai újságíró, aki bizo­nyos fokig maga is az elnök „csapatának” tagja, így számol be arról a nagyobbrészt egye­temi tanárokból, docensekből és általában értelmiségiekből álló körről, amelyre Kennedy elsősorban támaszkodik. V. Zo­ránnak a Novoje Vremjában megjelent megállapítását is el­fogadhatjuk, aki szerint ez a kör „ámyékkabinett, amely közvetlenül az elnöknek van alárendelve és egyáltalán nem felelős a kongresszus előtt”. tekre a fő kérdésben, mert azt magam döntöttem el.” 1960 ok­tóberében hivatkozott Abra­ham Lincoln egykori elnöknek a hadikabinett előtt tett kije­lentésére imigyen egy . John Fritzgerald Kennedy nevű amerikai szenátor, aki maga is pályázott az elnöki székre. Az egykori szenátorból azóta el­nök lett és a kongresszus ha­gyományos hatalmának papí­ron való meghagyása mellett kialakította a maga udvartar­tását, udvari tanácsosainak körét és ennek a körnek véle­ménye alapján dönt egyedül elsősorban, jóformán a kong­resszus feje felett. E kör többsége „a Harvard egyetemen tanult, vagy ott ta­nított. A Harvard egyetem az Egyesült Államok legelőkelőbb felsőoktatási intézményének egyike. Kennedy valamennyi testvére ugyancsak itt tanult”. V. Zorin írja ezt, és amikor ezeknek az embereknek mai szerepéről szólunk, nem sza­bad megfeledkeznünk arról sem, amiről a United States News and World Riport című folyóirat úgy számolt be egy­szer, hogy Kennedy elődjével ellentétben „a kabinettüléseket akkor hívja össze, amikor szükségesnek tartja. A napi­rendet ő maga tűzi ki”. Vagyis hű maradt Lincolt idéző elnök- ■jelölti bejelentéséhez, viszont A Harvard-i hör Kik ezek az emberek és mi a szerepük a mai USA vezetésé­ben? „összehívtalak benneteket — mondotta Lincoln —, hogy halljátok, amit leírtam. Nem vagyok kíváncsi a véleménye­Harminc íok — árnyékban Kegyei süüiMrtú országos srle'iezieie Ä Magyar Nők Országos Ta­nácsának székházában kétna­flláír’áfc a magysr-J/algár árucsarsforsfalom kiegészítő jegyzőköRpét Budapesten szerdán aláírták a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kö­zötti 1963. évi árucsereforga­lom bővítésére vonatkozó ki­egészítő jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv további kölcsönös áruszállításokat irányoz elő. A tárgyalások baráti légkör­ben folytak. A kiegészítő jegy­zőkönyvet a Magyar Népköz- társaság Külkereskedelmi Mi­nisztériuma részéről Rudas Ernő, a Bolgár Népköztársaság Külkereskedelmi Minisztériuma részéről Mincso Petkov írták alá. pos országos értekezleten vet­tek részt a megyei nőtanácsok titkárai. Kedden dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osz­tályának vezetője tartott elő­adást időszerű mezőgazdasági kérdésekről, majd Turgonyi Julia, a nőtanács művelődés- ügyi osztályának vezetője szá­molt be a nőmozgalom 1962— 1963. évi művelődési munká­járól és a következő évad ter­veiről. Szerdán Erdei Lászlóné, a Magyar Nő!c Országos Taná­csának elnöke tájékoztatta a megyei nőtitkárokat a nők Moszkvában rendezett világ- kongresszusáról és a magyar delegáció munkájáról. Napokon át tartott a fullasz- tó nyári kánikula. A felhőtlen ég alatt, a felforrósodott városi aszfalton állandóan harminc fok felett járt a hőmérő hi­ganyszála. Árnyékot, enyhet adó hűs helyre vágytak az em­berek, s aki csak tehette, a strandokon, a sörkertekben és fagylaltárusok pultja mellett keresett „menedéket”. A minap telefonon körkér­dést intéztünk a leglátogatot­tabb helyekre, hogy a jellem­ző adatok segítségével össze­állíthassuk az elmúlt nyári napok forgalmi statisztikáját. Csúcsforgalom a strandokon Az első adatok arról tanús­kodnak, hogy a múlt évihez viszonyítva' sokszorosan meg­növekedett a strandlátogatók száma. Május 1. és július 8. kö­zött Tapolcán 110 ezer, az Augusztus 20. strandon pedig 116 ezer látogató fordult meg. Az elmúlt vasárnap pedig re­kord-csúcsot jelent, a két strandon több mint 21 ezren kerestek enyhülést; Sok sört iszunk, de még több is elkelne..^ Következő kérdésünket a Belvárosi Sörkert vezetőjéhez, Szkárosi Tibor elvtárshoz in­téztük. Válaszából megtudtuk, sem tudjuk az igényeket kielé­gíteni. A megyében 6 kiren­deltség van. A miskolci a leg nagyobb és ez a várost, vala­mint a miskolci és az encsi já­rást látja el. Naponta 500 hek­toliter sört szállítunk ki, a töb bi 5 kirendeltség összesen kö­rülbelül 750 hektolitert bizto­sít. Az év többi hónapjaiban lé pást tartanak a forgalommal — mondta Pákozdi elvtárs —, de a két legmelegebb nyári hó­napban még több sört el tud nának adni, ha lenne... A csokoládé és a vanília a sláger hogy változó a forgalom: fize­tési napokon és meleg időben természetesen több sör fogy. „Napi 8—10 ezer forintos for­galmat bonyolítunk le, s ez 3 ezer pohár sör kiadását jelen­ti. Ha a meleg idő tovább tart. a forgalom is emelkedik. Saj­nos, „keretünket” levették. Eddig kitartott a sörünk, győz­tük a forgalmat, de hogy lesz ezután?...” Kézenfekvő tehát, hogy a sörgyárban is érdeklődjünk. Pákozdi elvtárs szerint lekö­tötték a teljes kapacitást, töb­bet nem tudnak produkálni. Nemcsak a -kedvelt Kinizsi-sör kevés, a többiből is több fogy­na, ha íenne. A nagy fogyasz­tásra jellemző a következő adat; 3Ö évvel' ezelőtt az or­szágos fogyasztás 100 ezer hektoliter volt. Tavaly már en­nek a negyvenszeresét, 4 millió hektoliter sört ittunk meg! Sajnos, a gyárak jelenlegi kapacitása nem bírja az igé­nyeket hiánytalanul kielégíte­ni. Különösen problematikus a sörellátás július és augusztus hónapokban, amikor a legna­gyobb a sörfogyasztás; Naponta 500 hektoliter Megkérdeztük, várhatók-e a piacon új készítmények? — Egyelőre nem — hangzott á válasz —, mert a régiekből Nemcsak a sör fogy ilyenkor, hanem a fagylalt is nagy nép­szerűségnek örvend. A Miskol ci Vendéglátóipari Vállalatnál Murányi Teréz adott felvilágo­sítást. Az üzem naponta 8—12 mázsa fagylaltot készít a mis kolciak részére. Legkedveltebb a csokoládé és a vanília, ezt kérik legtöbben, de a gyű mölcsszezonnak megfelelően az eper, a málna és a barack fagy­laltot is szívesen fogyasztják. A miskolci fagylaltárusok­nak sokszor kell megmeríteni­ük az adagoló kanalat, hiszen a 12 mázsából 24 ezer tölcsé- res fagyi kerül ki;.. B. E. kialakított egy nagyobbik rele egyiv&sú „ámyékkabW et” a hivatalos mellett és ti' anácsai alapján dönt telfi alommal. Kennedy személyében ugf* s az amerikai milliomosok! agja vonult be a Fehér Há* is az előző, milliomosok & űzetett, elnöki rangban aB| nazott tisztviselők társadat íorlátai megszűntek. A müt nosfiú maga dönt oszt# képviseletében. Nincs läset ,égi érzete, mint elődjein* Mazdáival, vagy a kongres$? képviselőkkel szemben. As „ötös tanács* és MeGeorge Band] Kennedy elnök, Robert & nedy az öccs, Theodore Sori* sen, Kenneth O’Donnel Lawrence O’Brien — ezek* áll az „ámyékkabinett” et* sorban. Robert Kennedy, az igazi* ügyminiszter, az elnök test* re. öt nem kell bemutatni.’; lenleg a néger probléma o> nem kevés gondot neki és i*1 liomoscsemete ide, ural kJ osztály tagja oda — a kér<r meg kell oldania. Márd azért is, mert ő a belpolitt ügyek gazdája. A 35 éves Theodore Sort’ sen hivatalosan a Fehér*» külön tanácsadója, ám „ti* ségenek nem sokat mondó iK a Fehér Ház legbefolyásoS* emberét takarja. Sorrefl* Kennedy régi bizalmi emb* gondolkodó fő. író és Kenu* „második énje” — állap* meg a New York Times * gazin. Alsop ehhez még 1 teszi hozzá, hogy az elnök Sorrensen „a munkától kintve ritkán találkozik. Vi* nyuk alapjában a gazda e> szolga hűséges viszonya”. A 37 éves ír szármái* Kenneth O’Donnel vezeti elnök irodáját. „Makacs, r férfi, elég zord, a Hartl® egyetemen a labdarúgócsaf kapitánya és Bob Kenned}'!’ az elnök egyik testvéré*! szobatársa volt” — írja ! Alsop. ■ ■ ir .) Lawrence O’Brien már# sebb, mint a többiek, meri» éves, ö az elnök legrégibbe litikai tanácsadója. A h York Times Magazin szerű* intézi az állami tisztsége! való kinevezéseket és ő. r kapcsolatot a kongresszus® Utoljára, de nem utolsó*» hagytuk MeGeorge aki egy évvel fiatalabb O’r ennél és mint a Harvard cR tem egykori dékánja az eV különtanácsadója nemzet? dasági kérdésekben. W# Lippmann ajánlotta őt aZ nőknek és Alsop szerint egr azoknak, „akik a washing; gépezet fő mozgatói és n* közé sorolhatók”. A három professad Még három tanár szerep^ listán, kettő közülük a P várd egyetemről került P nedy mellé. .. Kezdjük azzal, aki nem P varáról jött: Wait W. személyével. Ez a negyven** éves ember orosz einig!8 szülők fia és Cambridge-be** legelőkelőbb angol egyetek tanított, mielőtt az USA-ba , rült. Arthur Schlesinger tof nem annyi idős, mint RoS*" a Harvard egyetemtörténet tanára. „Schlesinger írta, Jackson-korszak és a R°y velt-korszak című két kjk vet. Lehet, hogy a „Kenn®*! korszakot” is megírja — zi meg róla szellemesen Z°'! Henry A. Kissinger né? emigráns, aki 1923-ban tett és szüleivel együtt . ban érkezett az Egyesült lamokba. Ö is a Harward égj temen tanult, majd ott is tf. tott. A „hidegháború ideol0* sónak” nevezi őt Zorin. Ezek hát az elnök udvart tásának belső titkos tanájj sai. Valamennyien a XX. * zad Amerikájának fiai Kert dyvel együtt, valamennyié!» felső tízezer iskoláiban ne' kedtek és ha politikájuk f tér a konzervatív amerikai l litikától. lényegében az JJj világuralmi szerepét óhaW visszaállítani Eisenhover rencsétlenkezü korszaka Csupán intelligenciájuk, nultságuk következtében * szerűbb módon, mint Eis, hover kissé „értelmiség nes’’. tábornoki perpatvarom összekuszálúdolt uralkoO idején. Máté. ivá* ■ill! I. M. Majszkij emlékirataiból A nagykövet sikeres munkájának feltételei * nowal. A következő tervet ter­jesztettem eléje: a diplomáciai illendőség megköveteli, hogy az újonnan érkezett nagykövet látogatást tegyen az ország töb­bi idegen követénél, valamint az államélet más tényezőinél is; ezt az előírást lehet szűkén értelmezni és csak a diploma­táknál, valamint a külügymi­nisztérium vezetőinél teendő látogatásokra korlátozni, vagy szélesebb értelemben is fel le­het fogni és akkor a látogatá­sok köre kiterjeszthető a kor­mány tagjaira, politikusokra, a gazdasági élet vezető személyi­ségeire, a kultúra képviselőire. Az én szándékom az volt, hogy minél több látogatást tegyek és ezen az úton minél több, szá­munkra érdekes emberrel te­remtsek kapcsolatot. Igaz, hogy a látogatások hálózatának ez a nagyarányú kiszélesítése eltér a szokástól, de vajon hiba ez? Miért kell nekem, szovjet dip­lomatának szolgailag ragasz­kodnom az 1815. évi Bécsi Kongresszus feudális diplomá­ciai szabályaihoz? Most más idők járnak és a bécsi előírások ésszerű, demokratikus megújí­tására van szükség. S ezt a munkát ki végezze, ha nem mi? Litvinov egyetértett érveim­P» — id mel és jóváhagyta terveimet. Csak egy kikötése volt: — Ne látogassa meg a City bankárait ! Még azt hiszik, hogy azért udvarolunk nekik, mert előnyős kölcsönre van szüksé­günk. Ezzel csak megnehezíte­nék az angol—szovjet gazdasá­gi és pénzügyi kapcsolatok fej­lődését. Megígértem, hogy nem feled­kezem meg a népbiztos figyel­meztetéséről. S most eljött a Litvinowal kidolgozott terv végrehajtásának ideje. A „lá­togatási kampány” mintegy négy hónapig tartott. Sok ideg­izgalmat, sok kitartást igényelt, de teljes mértékben beváltotta a hozzáfűzött reményeket, MacDonald Megbízólevelem átnyújtása után az első látogatást Ramsay MacDonald miniszterelnöknél tettem. Bevallom, nem minden izga­lom nélkül mentem a találko­zóra. Nem azért, mert életem­ben először nyílt alkalmam át­lépni a híres Downing-street 10. szám alatti épület (a mi­niszter székháza) küszöbét és szemtől-szembe kerülni a brit kormány fejével — távolról sem azért! A helyzet sokkal bonyolultabb és kényesebb volt. Ramsay MacDonald régi jó ismerősöm az emigráció távoli éveiből. Akkoriban az angol munkásmozgalom balszárnyán elhelyezkedő Független Mun­káspárt vezére és a II. Inter- nacionálé egyik vezető egyé­nisége volt, amelyhez az Orosz' Szociáldemokrata Munkáspárt is tartozott. Ideológiai téren MacDonald és köziem abban az időben nagy ellentétek vol­tak: én marxista, ő pedig „fá- biánus” volt, akiről Lenin azt írta, hogy „liberális munkás- politikát” folytat (Művei 17. kötet 311). A pi'oletáriótus for­radalmi harcának módszerei MacDonald számára anatémát jelentettek. A gyakorlati poli­tika kérdéseiben viszont néha ügy járt el, hogy az Lenin he­lyeslését is kiváltotta. (Művei 20. kötet, 227—228). Amikor az első világháború kitört és Angliában megindult a soviniszta uszítás, MacDonald a háború ellen foglalt állást. A polgári pacifizmus elveiből indult ki, de legalább volt bá­torsága az áradat ellen fordul­ni, s ezért a sajtó, a politikai körök és a hitszónokok valósá­gos hajtóvadászatot indítottak ellene. MacDonaldnak ezt a magatartását Vlagyimir Iljics szintén helyeslőén értékelte. (Művei 21. kötet, 23. és 31. kö­tet). Más megoldásból kiindul­va én is közel háborúellenes voltam, bár abban az időben felemás mensevik-intemaclo- nalista álláspontot foglaltam! él. A háború ellen folytatott! harc akaratlanul is közel ho-] zott bennünket egymáshoz, és; néha ugyanazokban a háború-« ellenes akciókban vettünk« részt, *4 (Folytatjuk) < kednie azoktól, akik máskép­pen gondolkoznak, hanem el­lenkezőleg, kapcsolatban kell állnia a lehetőség szerint min­den párttal, minden csoporttal, s minél szélesebb körre terjed ki ez a kapcsolat, annál jobb, Mert a politikában a leginkább szem előtt kell tartani azt az elvet, hogy sohase mond azt, hogy „soha”. Nehéz előre látni, hogy mikor, milyen körülmé­nyek között, milyen célból és melyik ismeretség hasznosítha­tó. És még egyet. Ahhoz, hogy egy kapcsolat hasznos legyen, elevennek és rugalmasnak kell lennie. Hasznos kapcsolatot je­lent a gyakori találkozás okkal vagy anélkül, a baráti figyel­messég, meghívás színházba vagy ebédre, születésnapi üd­vözlet, vagy valamilyen érde­kes könyv megküldése. Az ilyen kapcsolatok fenntartása időt és erőfeszítést igényel.- Nem szabad hosszú időre meg­feledkezni róla. Állandóan ápolni kell; bármiféle figyel­metlenség valaki iránt megza­varja velünk szemben táplált érzelmeit. Gyengíti a közös megértést. Londonba utazásom előtt megbeszélést folytattam ezek­ről a kérdésekről, M, M. Litvi­' Londoni, tokiói és helsinki tapasztalataim azt a meggyő­ződést alakították ki bennem, hogy a dilpomata munkájának sikere szempontjából, szemé­lyes képességein kívül három tényező játszik rendkívül fon­tos szerepet: Először, elméletileg jól kell ismernie az országot, ahol mű­ködik, ehhez hozzásegítik a könyvek, folyóiratok, értekezé­sek, s más, nyomtatott és írás­beli dokumentumok; másodszor, jól kell ismer­nie gyakorlatban az országot, ezt pedig a gyakori utazás, a városok, falvak, kikötők, ipar- vállalatok, kulturális intézmé­nyek, műemlékek, politikai és társadalmi intézmények láto­gatása útján érhetik el; harmadszor, széleskörű kap­csolatokat kell kiépíteni az or­szág lakosságának legkülönbö­zőbb köreivel. Nem elég a kü­lügyminisztérium tisztviselőit és közvetlen környezetét is­merni. A diplomatának jó és eleven kapcsolatokat kell fenn­tartania a politikusokkal és új­ságírókkal, üzletemberekkel és társadalmi személyiségekkel, az így házi emberekkel, a tudo- -Üfiy képviselőivel és a hivatásos sportemberekkel. A fflpíomatának nem kell idegen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents