Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-09 / 158. szám

*«<M, 1963. július 9, B5ZAKMAGTAKOBSZA8 Gyönyörű környezet és 133 szorgalmas ember X kis falvaknak valami kü­lönös hangulatuk, romantiká­juk van. Az ott lakók nem ér­zik ezt, a környezet nekik megszokott, mindennapos. Csak az arrajáró idegen fedezi fel a kis falu hétköznapjai mögött megbúvó rejtett szépségeket. Mert nem szép-e az úton, fel­tartott fejjel totyogó libák csa­pata, a sokszínű kis kertek, az önfeledten játszó gyerekek lát­ványa? Ilyen gondolataim voltak, amikor Tornakápolnán jartam. Szőlősardótól szerpen­tin út visz fölfelé, Kápolnára. Ha fenn megállsz egy percre, s visszanézel, csodálatos völgy tárul eléd. Kell-e megnyugta­tóbb, pihentetőbb látvány a sok zöld lombnál, az elővillanó, szeszélyesen kanyargó fehér útnál, s az ég kékjénél? Kis falu Tornakápolna, a leg­kisebbek között is kicsi; Mindössze ssáxharminchárman élnek itt.; Amikor ezt meg­tudtam, az jutott eszembe, hogy a mi nagy, emeletes há­zunkban is többen laknak, szám szerint 145-en. Ebben a községben aztán mindenki tneri a másikat, itt nincs tok. A*t tartja a monda, hogy az alapító lakosok valamikor a tatórdúlás után húzódtak' fel ide, megtetszett nekik a kör­nyezet, s letelepedtek. Az öre­gek arról is beszélnek, hogy hajdanában virágzó szőlőkul­túra volt a faluban — ma en­nek már nyoma sincs. A föld itt nem ad kenyeret, a férfiak munkásautóval járnak min­dennap dolgozni a bányába. Az asszonyok a háztartást lát­ják el, nevelik az aprójószá- got, no meg a gyerekeket. Nincs itt se tanácsháza, se posta, a bolt és az iskola kép­viseli a „középületet”. Van egy telefon is a tanítónő laká­sán, ez kapcsolja össze a falu- j belieket a külvilággal. Mozi isem volt azélőtt, nemrégen is­ti­kaptak vetítőgépet, s most he­tente egyszer kijön egy gépész. Ám azok a bányászok, akik ilyenkor dolgoznak, nem láthatják a filmet, a gépész pedig máskor nem jön ki Tornakápolnára. A ta­nítónő már ajánlkozott, hogy megtanulja a gép kezelését, s társadalmi munkában vetít az embereknek. Ezt azonban nem engedélyezték, nem tudni miért. A tanítónő, Mészáros Irén még csak egy évvel ezelőtt ke­rült ide Alberttelepről. Amit ott abbahagyott, azt itt foly­tatja. Segítségével megalakult a 14 tagú KISZ-szervezet — több fiatal nem is nagyon van a faluban. Az a tervük, hogy megtanulnak egy szén népi játékot. Csak egy a bökkenő: kevés a lány, alighanem a szomszéd faluból kell majd kölcsönkérni. Alberttelepen bábszakkört is vezetett Mészá­ros Irén. ezt is meg akarja itt valósítani. — Nyáron ráérek majd bá­bokat készíteni, s amikor el­kezdődik az iskola, megala­kítjuk a csoportot. A gyerekek közt sok ügyes van, szeretik az ilyesmit. Sőt bizonyára a felnőttek is szívesen nézik a bábelőadást. — Hány iskolás gyerek van Tornakápolnán? — Az elmúlt tanévben csak 16-an voltak, de szeptembertől már húszán lesznek. Lesz már nyolcadikosom is, mert most nem volt. A tanító néni itt a falu „édesanyja”. Még a legöregebb emberek is nénizik, ezzel feje­zik ki tiszteletüket, szeretetü- ket. Mert a tanító nénihez bár­milyen ügyben lehet fordulni, mindig ad segítséget, tanácsot Kibékíti a perlekedőket, köny­vet ad, hogy olvassanak, azon fáradozik, hogy felnőttekből Megkezdték a hajdúszoboszlói földgáz felhasználását az Úzdi Kohászati Üzemekben r 'Az idén a Lenin Kohászati Művek, a Borsodi Vegyikombi­nát után a Diósgyőri Gépgyár­ban is rátértek a hajdúszobosz­lói földgáz használatára. A ma­gas kalóriájú, kénmentes fűtő­anyag további felhasználása végett az év első felében kiépí­tették a Kazincbarcika—Ózd közötti gerincvezetéket, s ugyancsak elkészült az ózdi gvárban a megfelelő nyomás- csökkentő berendezésekkel, szabályozó készülékekkel ellá­tott fogadóállomás is, ahonnan a földgázt a fogyasztókhoz to­vábbítják. A. szükséges nyo­máspróbák, illetve biztonsági intézkedések után szombaton megkezdték az Ózdi Kohászati Üzemekben is a hajdúsági földgáz használatát. Először a durva- és íinomhengermű mély- és melegítő kemencéiben használják ezt a jól bevált ol­csó fűtőanyagot kohó-, illetve generátorgázzal keverve. Majd a második lépcsőben, de még az idén a martinüzemben, illetve a kohóknál is rátérnek haszná­latára. A tervek szerint a jövő évben a gyár minden üzemébe bevezetik a földgázt, sőt. rész­ben az üzemi épületek, irodák A* Operaiív Béke-bizottság ülése A Borsod megyei Operatív Béke-bizottság hétfőn délelőtt ülést tartott, ahol értékeltek nz év első felében végzett munkát, a leszerelési hónap eredmé­nyét. A miskolci és a szerencsi járásban sikerültek a legjob­ban a rendezvények. A két já­rásból harminc-harmincezer, míg a megyéből összesen, több mint 100 000 dolgozó vett részt a különböző békegyűléscken. Az operatív bizottság meg­tárgyalta a következő félévi munkatervét, fűtését is ezzel oldják meg az iníravörössugárzó fűtés alkal­mazásával. így egy évben a gyár előrelátható földgáz szük­séglete eléri a 120—150 millió köbmétert. A földgáz tüzelésre való teljes áttéréssel számítás szerint egy évben mintegy százezer tonna olaj, szén, illet­ve koksz fogyasztását kerülhe­tik el. kultúrcsoportot alakítson. Né­hány embernek kis méhese van Tornakápolnán. De kor­szerűtlen, elmaradott módsze­rekkel termelik a mézet, s a tanítónő elhatározta: édesany­jával együtt megtanítja az em­bereket, hogyan lehet több mézet termelni. S van egv na­gyon szép terve: fel akarja dolgozni a község monográ­fiáját. Ez persze időt vesz majd igénybe — hiszen nem kis munka —, s az Mészáros Irénnek elég kevés van. Ám erre mégsem sajnálja, hiszen olyan érdekes dolog, s talán használhat is vele a község­nek. — Addig nem érdemes el­mennie, míg a „hegyet” nem látta— unszol a tanítónő. S a néhány lépést megéri az a gyönyörű panoráma, ami a „hegy” megmászása után elénk tárul. A domb tetején a rét, mint egy végtelen, gyönyörű táncterem. Rendeztek is már itt mulatságot a fiatalok. Ta­vasszal teli van az egész rét kikericcsel, amit itt az embe­rek kedvesen „kikeré”-nek hívnak. Most a kakukkfű illa­tától fűszeres a levegő, s fe­hérük az árvalányhaj, is. Eb­ből kötnek hatalmas csokro­kat a gyerekek. A bokrok tö­vében sokféle gomba terem. Az ilyen helyeket költői név­vel ruházták fel az idevalósi­ak: gombatáncnak hívják. — Szeretik itt az emberek az ilyen hangulatos, kedveskedő elnevezéseket. Lenn a faluban van egy ovális rét, azt meg Tócskának hívják. Ott szeret­nénk majd sxabadtéri előadásokat rendezni. — S van itt elég látogatója az ilyen eseményeknek? — kérdezem kételkedve. A tanítónő kissé talán meg is sértődött — Hogy van-e? Legutóbb egy ismeretterjesztő előadá­son nyólevanan voltak. A százharmincháromból . . . Igen. így érdemes. Az em­berek szeretik, s várják, igénylik is Tornakápolnán az előadásokat, a rendezvényeket. Amikor először summáztam magamban, hogy mi is e kis falu lényege, azt mondtam: gyönyörű környezet, s 133 szorgalmas ember. Most mó­dosítom ezt a meghatározást. Van itt valami más is. Más, aminek nehéz nevet adni, amit talán mégi» így lehetne leg­jobban megfogalmazni: vágy a szépség, a tudás, az ismere­tek után. Gyárfás Katalin Kislakás-nézőben Szerencsen és Sárospaíakon Ma már nem kell bizonygat­ni, mennyire megnövekedett a lakosság építkezési kedve. Ér­telemszerűen azért, mert igé­nyek mutatkoznak a lakások iránt és természetesen azért is. mert az igények mellé meg­felelő anyagi lehetőségek pá­rosulnak. Vidéki nagyközségekben és járási székhelyeken elsősor­ban a fdslakásépitkezés iránt nagy az érdeklődés. Éppen ezért a különböző profilú, ve­gyes szolgáltatásokra hivatoít kisipari termelőszövetkezetek többsége kislakásépítkezésre is vállalkozik. A szerencsi Bú­tor- és Építőipari Ktsz két év­vel ezelőtt tűzte napirendre a lakosság ilyenfajta segítését. A kezdeti lépések ígéretesnek bi­zonyultak: felépítettek hét kétszoba összkomfortos kisla­kást, egyenként 90—100 ezer forintos értékben. Ez évre már 13 lakásépittétő kötött szerző­dést a ktsz-el, s a jelek szerint gyűjtők arról tanúskodnak, hogy az építtetők soraiban sok termelőszövetkezeti, állami gazdasági és szerényebb fize­tésű vasutas dolgozót találunk. E ktsz is igen előnyös felt éte­Persze az út itt sem egye­nes, már ami a kislakásépítke­zéseket illeti. Ahogy azt a ktsz egyik vezetője. Dobos Berta­lan elmondotta: tovább lehet­ne csökkenteni az építkezés Szerencsen, a Kézsmárk utcában Kardos István és családja rövi­desen új ottbont avat. az érdeklődés tovább növek­szik. A szerencsiek elsősorban a lakosság részéről megmutat­kozó bizalom’ jegyeként fog­ják fel a fokozódó érdeklő­dést. A múlt évben megépített és használatba vett kislakások tulajdonosai semmiféle rekla­mációt nem jelentettek be. Az érdeklődés még azzal is ma­gyarázható, hogy a szerencsi ktsz nem vonakodik a rész­munkák vállalásától sem. Az úgynevezett toldaléképitkezé- sek is gyakoriak. Termelőszö­vetkezeti parasztságunk, álla­mi gazdasági dolgozóink — a kor igényeinek megfelelően — évtizedekkel ezelőtt épített kislakásaikat bővítik; szobá­val, előszobával, fürdőszobá­val. Szerencsen megtudtuk azt is. ha kislakásépítkezési igény­ről van szó, a ktsz vezetői mindenkor képesek biztosítani szabadkapacitást, néha még az állami szervek rovására is. Hasonló jó szívvel és szere­tettel kezelik Sárospatakon, a Lakáskarbantartó Ktsz-ben a kislakásépítkezés ügyes-bajos dolgait. Itt 22 lakás került te­tő alá az elmúlt esztendőben, ebből 14 vadonat új. Az irat­szép sárospataki háromszoba összkomfortos házat egyelőre „pihentetik”. Tulajdonosa őszre kérte a ház átadását. költségeit, ha a szövetkezet saját tehergépkocsival rendel­kezne. A bérfuvar költsége évente elvisz a „háztól” egy új teherautóra valót. Úgy érezzük, hogy a KISZÖV, il­letve az OKISZ nagyon sokat tehetne ebben az ügyben. Egyébként is a sárospatakiak panasza nem egyedülálló. A kérés okos rendezése kétsze­res haszonnal járhatna; keve­sebbe kerülne egy-egy kisla­kás megépítésének a költsége, csökkenne a ktsz bérfuvarra kifizetett összege is, amely végül is jelentős népgazdasági haszonnal járna. Sárospatakon az új kislakás tulajdonosok leket ajánl érdeklődőinek tel­jes építkezésre, és úgynevezett hozzájárulásos építkezésre. Ebben az esztendőben már 17 új lakás átadására vállal­kozott a ktsz.' Az eddigi mun­kálatok jól haladnak, a tél miatti elmaradásokat pótolták. már utcákat alkotnak. Foto: Szabados -Gy. A szerencsi és sárospataki kislakásépítkezési „vizitünk’’ után nyugodt lélekkel mond­hatjuk: kellemes, szép otthont építenek a ktsz-ek, az építtetők bizalma teljesen indokolt­Párkány László Nyári seregszemle a Csanyik-völgyben Tízezer kiránduló a KPVDSZ rendezvényén ve a tűző Naptól, az erdők hűvösében táboroztak le. Szórakozásban nem volt hiány Délelőtt 10 órakor a felállí­tott színpadon megkezdődött a műsor. Egymást érték a szebbnél szebb táncszámok, énekszámok, amelyek nagy részét a környék és Heves megye földművesszövetkeze­teinek kultúrcsoportjai adták. Sűrűn felcsattant a taps. Eb­ben az erdei színházban egész nap foglalt volt a színpad — kivéve az ebédidőt, amikor az ízletes gulyásleves elfogyasz­tása volt a program . . . Dél­után pedig a különböző vetél­kedőket, a gyermekek sok de­rűt keltő twist-versenyét él­vezhették a kirándulók, a sportszerető emberek pedig a meccset játszó csapatoknak szurkolhattak. A vendéglátóipar sikeres vizsgája Ami a vendéglátást illeti: szinte hihetetlennek tűnt, hogy a várostól távol, a hegyek kö­zött vagyunk, hiszen a Mis- * kolci Vendéglátóipari Vállalat cukrászdát, eszpresszót, ha­lászcsárdát „varázsolt" a Ki­rályasztalra. A feketekedve. Sok izgalom előzte meg a KPVDSZ vasárnapi nagy ki­rándulását. A rendező szak- szervezet tízezernél is több embert várt erre a hangula­tos seregszemlére, érthető hát, hogy már hetekkel ezelőtt dolgoztak a programon. S mindazok, akik részt vettek a kiránduláson, jóleső érzéssel nyugtázhatják: jól sikerült nap, szép kirándulás volt. * Szép nyári vasárnapra vir­radtunk. A meteorológia egész napra jó kiránduló időt jósolt. S a lillafüredi országúton már a kora reggeli órákban egy­mást érték a Miskolcról in­duló különjáratú autóbuszok, amélyek a kirándulók ezreit szállították a Csanyik-völgy- ben lévő Királyasztalhoz. A hegyekkel övezett, erdőkkel körülvett tisztáson kellemes látvány fogadta az érkezőket: sátrak, büfék, a hangszóróból szárnyaló zene, s nem utolsó sorban az üde, zöld pázsit, az ózondús illat. A délelőtti órákban már nagy tömeg hullámzott a ré­ten, míg az óvatosabbak, fél­tők ízletes kávét kaptak, fagy­laltban sem volt hiány, de még a hűtőpult sem hiányzott, ahonnan soha nem fogytak la az ízletes sütemények, torták és a hűsítő italok. A szabad­ban felállított vendéglőben pe­dig halászlé, rántotthal. pirí­tott máj várta az éhes kirán­dulókat. Akárcsak a Széchenyi utcán Ugyanez vonatkozik a felál­lított élelmiszer boltra is. Ugyanúgy lehetett válogatni, vásárolni, mintha csak a Széchenyi utca egyik üzleté­be tévedt volna be az ember... Aki elfelejtett hazulról zöld­paprikát, paradicsomot, vagy gyümölcsöt • hozni, annak nem volt gond a beszerzés, mert kaphatott bőségesen a szép, friss áruból. Szükség is volt erre, mert a szabad levegőn megnőtt az étvágy . . . • Sok ismerős találkozott ösz- sze és sokan szereztek új is­merősöket. A kirándulók egy kellemesen eltöltött nap em­lékével mentek haza és azzal a kéréssel, hogy minél több ilyen jól szervezett, hangulatos összejövetellel örvendeztessék meg a szakszervezeti dolgozó­kat. & K. Három-négy héttel ezelőtt egy nagyon érdekes és újszerű szerződés készült el a miskolci Kilián György Gimnázium igazgatói irodájában. A szerződő felek (az említett gimná­zium igazgatósága és a miskolci Március Tsz vadásztársaság vezetősége) érdekes megállapodást írtak alá. A vadásztársa­ság vállalta, hogy a jövő tan- és vadászati évben a Vadgaz­dálkodás és vadászat című tantárgyból elméleti és gyakor­lati oktatásban részesíti az ide jelentkezett tanulókat. Az új tantárgy az 5+I-es politechnikai oktatás alapján került be az iskola programjába. A tanításra minden hét szombatján kerül sor. A tanítás egyharmad részét tanterem­ben töltött el­■******************************: •fc -te 1 1 ■te ■le ******************************* Vadászat — középiskolás fokon méleti, két­harmad ré­szét terepen végzett gya­korlati foglal­kozás teszi ki. A tematikát Laczkovics Gyula, . a vadásztársaság tagja dolgozta ki, a gyakorlatokat vezető vadászokat, a tematika szerint. Vasas József vadászmester jelöli ki a társulat tagjaiból, az előadások anyagától és a területen végzendő munkától függően. Az újonc vadászok, vadászmesterek, vadőrök me gis­merkednek a terület növényzetével, állatvilágával. Tanul­mányozzák a vaÜak tulajdonságait, a nyomolvasást, a vad- gazdálkodás helyes módszereit. Élőbb maketteken, majd pedig természetes' nagyságban készítenek vadgazdálkodási berendezéseket, sózókat, etetőket, dagonyákat. Megtanulják a lesgödrök, magaslesek építését, a lőtt vadak kezelését, preparátumok készítését. Megismerik a vadászat őskorát, fejlődését, a mai vadászkultúra kialakulását. A szerződés, a tematika tehát elkészült. Most már csak a vadgazdálkodás és a vadászat tanulása van hátra. Ezért .egy kicsit mindenki drukköl. Drukkolnak a tanulók. Alig várják a tanév kezdetét. Azt mondják, a tantárgy nagyon izgatja őket. Nem kell félreérteni, nem a romantika vonzza őket. Szeretik a természetet, s érdekli őket a vadgazdálko­dás, a vadászat — középiskolás fokon. Drukkolnak a vadászok is. A nyarat arra használják fel, hogy elméletileg és gyakorlatilag minél jobban felkészülve kezdhessék meg a tanulók oktatását. És az iskola igazgatósága? Az oktatást kísérletképpen és csak egy évre tervezik. Valamennyien meg vannak azon­ban győződve _róla, hogy a kísérlet remekül beválik és állandó jellegű, négyesztendős gyakorlati tantárggyá válik. A szerződő feleknek van egy nem is túlságosan titkolt szán­dékuk: a tanulókból képzett vadászmestereket akarnak nevelni. Számítanak arra is. hogy hozzánk sok külföldi jár vadászgatni és bizony jó lesz. ha nyelveket értő. művelt vadászmesterek állnak a külföldi turisták rendelkezésére, Ádám Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents