Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-06 / 156. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1963. július ft. Véget értek Bonnban • . • (Folytatás az 1. oldalról.) reményt — mondotta szó sze­rint Von Hase —, hogy a fran­cia flotta kivonása az atlanti parancsnokság alól, olyan fel­tételek között történik. majd, amelyek lehetővé -teszik, hogy egyaránt kielégítsék Francia- ország és , a NATO szükségle­téit. Pénteken délelőtt De Gaulle elnök látogatást tett Lübke köztársasági ellöknél, majd az Adenauer és De Gaulle által vezetett kormányküldöttségek tovább folytatták tárgyalásai­kat a bonni kancellári palotá­ban. A tárgyalások délben értek véget, ezután De Gaulle ebé­den látta vendégül Adenauert és a nyugatnémet vezetőket, majd délután 17,00 órakor visz- szarepült Párizsba. Pénteken délután nyilvános­ságra hozták a tanácskozások­ról kiadott záróközleményt. Diplomáciai körökben a ta­nácskozásoknak a záróköz­leményben feltüntetett eredményét meglehetősen soványnak minősítik; A - hivatalos közlemény az együttműködési készségről hangoztatott frázisokon kívül mindössze két téren jelent be konkrét megállapodást: 1. A két ország külügymi­niszterei egyezményt írtak alá egy francia—nyugatnémet .kö­zös ifjúsági szerv létrehozásá­ról, amelynek az lesz a fel­adata, hogy kölcsönös látoga­tásokat és egyéb hasonló ak­ciókat bonyolítson le; 2. A hadügyminiszterek meg­állapodtak több közös fegyver­gyártási tervben, valamint a két hadsereg közötti csere­akciókban. Ennek keretében a Bundeswehr egyes alakulatai a francia hadsereg kötelékében teljesítenek majd szolgálatot és megfordítva. A közleményből kitűnik, hogy a nyugat-európai politika számos vitás kérdésében a tárgyalásokon nem sikerült megállapodásra jutni. így elhalasztották a döntést a Közös Piac cs Anglia jö­vőbeni kapcsolatainak kér­désében. Ezzel a • problémával július 11-én a „hatok” miniszter- tanácsa foglalkozik majd Brüsszelben. All ez továbbá a Közös Piacon belüli agrárproblémák rendezésére. Ebben a kérdésben a fran­cia és nyugatnémet állás­pont homlokegyenest el­lenkezik egymással. A közlemény szerint' Magyar katonai küldöttség utazott Lengyelországba Marian Spychalski vezérez­redes, a LEMP KB Politikai Bizottsága tagja, honvédelmi miniszter meghívására július 5-én baráti látogatásra Varsó­ba érkezett a Magyar Néphad­sereg küldöttsége. Vezetője Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, honvédelmi mi­niszter. A szovjet fővárosban hiva­talosan bejelentették, hogy július 5-én Pekingből repülő­géppel megérkezett Moszkvába a Kínai Kommunista Párt központi Bizottságának kül­döttsége az SZKP küldöttségé­vel való kétoldalú találkozóra. A kínai küldöttséget Teng Hsztao-ping, a KKP Központi Bizottságának főtitkára, a Po­litikai Bizottság tagja vezeti. A küldöttség tagjai: Teng Hsziao-ping elvtárs, a Kínai Masszei* nyilatkozata az atommentes övezetről, Irakról és az EAK belpolitikájáról A Monde című francia pof gári napilap közli tudósítójá­nak Nasszerrel, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével készített interjúját. Egyebek között Nasszer megállapította, bár nem hozták nyilvános­ságra az EAk válaszát ar­ra a szovjet javaslatra, amely Földközi-tengeri atomfegyvermentes öveze­tet indítványoz, mégis ki­jelentheti, hosry az Egye­sült Arab Köztársaság fenntartás nélkül támogat­ja az említett tervezetet, amely Összhangban áll az EAK békepolitikájával. A tudósítónak Amer marsall szoyjetunióbeli útjára vonatko­zó kérdésére Nasszer kijelen­tette: „Amer marsall küldetése a Szovjetunióban, elősegí­tette a két ország kapcsola­tainak javulását”. Azokkal a hadműveletekkel kapcsolatban, amelyeket az ira­ki kormány folytat a kurdok ellen, Nasszer kijelentette: „fel fogunk lépni minden elkülönü­lési mozgalom ellen, bármilyen jellegű lesz is az. Tekintettel azonban arra, hogy az iraki kormány elismerte a kurd nem­zet létezését, és titkos megál­lapodás jött létre Barzani tá- bornok és a bagdadi vezetők most' között, úgy vélem, hogy mi­előbb fegyverhez folyamod­nánk, meg kell próbálni min­den békés eszközt. Nasszer kijelentette: ő igen csodálkozott, amikor megtudta, hogy hadműveleteket kezdtek a kurdok ellen. Az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke közölte a Monde tu­dósítójával, hogy az Egyesült Arab Köztársaságban a közel­jövőben minden koncentrációs tábort feloszlatnak és minden politikai foglyot szabadon bo­csátanak. Az USA nem javasol embargót Kuba ellen Az amerikai külügyminisz. tórium szóviypje pénteken megerősítette azokat - a wa­shingtoni diplomáciai i-körök­ben elterjedt híreket, amelyele szerint az Egyesült Államok elejtette azt a tervét, hogy Kuba ellen gazdasági embargó­ról szóló javaslatot terjesszen az Amerikai Államok Szerve­zete elé. Diplomáciai források szerint annak oka, hogy az Egyesült Államok elejtette korábbi ter­vét, főleg az, hogy fontos latin-amerikai országok ellen­állást tanúsítottak e tervvel szemben. között ez áll benne, hogy a most június 30-ával záródó költségvetési évben a teljes „fejlesztési” összegnek leg' alább felét kidobták az abla- kon, mert a fegyverkezési programok, amelyekre a pénzt fordították, nem váltat be. Ezek után azt várná az érti' bér, hogy a honatyák leg­alábbis elgondolkoztak a jö' vöt illetően. De nem: a július l-vcl kezdődő évre a katonai kutatási költségvetéstervezcl újabb 7 milliárd 200 millió dollárt követel. Portré-perpatvar Kínos kérdéseket tettek fel az amerikai képviselőhöz' ban Edward R. Murrownak, az USIA amerikai propaganda- szolgálat igazgatójának. John J. Rooney demokratapárti képviselőhöz ugyanis olyan panasz érkezett Afrikából, hogf az USIA, amint mondani szokás, „túllicitált”. A propaganda­szolgálat buzgó emberei olyan arcképeket terjesztettek Wa- shington Györgyről és Lincoln Ábrahámról, amely a két nagy amerikait — négerekként ábrázolta. Murxow persze tagadott: félreértés az egész, ami ónnal) eredt, hogy egy afrikai művészt kértek fel a portrék elké­szítésére, aki a helyi ízlésnek megfelelően barnás papírra rajzolta Washington és Lincoln arcmását. Az USIA igaz­gatója még hozzátette: „természetesen eszünk ágában sert volt, hogy a képekről ítélve akár egyetlen afrikai is azt higgye: Washington és Lincoln néger volt”. Noha az USIA propagandaszerv, Mr. Murrow védeke­zését ezúttal minden fenntartás nélkül elfogadjuk. Valóban/ sem az amerikai függetlenségi háború legendás alakjának sem a rabszolgaíelszabadító elnöknek náncs szüksége ra> hogy négereknek ábrázolják — anélkül is népszerűek lehet­nek az afrikai négerek körében. A tétel azonban megfor­dítva is igaz: hiába festenék egyik-másik szélsőséges ame­rikai politikus arcmását barnára-feketérc, attól még nert javulna meg a véleménye róluk az USIA afrikai ügyfelei­nek ... . , fsp) Mi lesz st XII. száiBiEÍ iskola Etd vara val. ? A miskolci Kun Béla utcai általános iskolába 1200 gyerek jár. Az épületben semmilyen nagyobb előadóterem nincs, így tehát jó időben az iskolai ünnepélyeket az udvaron kel­lene . megtartani. Sajnos, ez legtöbbször nem sikerül. Mi“ éri? Hiszen eléggé tágas, szép udvara van az iskolának. Igen. Csakhogy van egy szépséghi­bája: nincs alácsatornázva. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs udvar, hiszen ősztől ta­vaszig nem használható. Az esős évszakban nem folyik le a víz, de még a kiadósabb nyári esők után is három-négy nap szükséges ahhoz, hogy az udvar felszáradjon úgy, ahogy. Száraz időben az udvart nem M. Majszkij emlékirataiból Egy nagykövet első lépései lehet locsolni, mert napokig nem szárad fel a víz, ha vi­szont nem locsolnak — pof van. — Talán felesleges is ecse­telni, mennyire szükségünk volna a csatornázásra. —1 mondta Bodonyi József né, aí iskola igazgatója. Eső után nem tudunk egyik épületből d másikba átmenni, csak ha aí utcán át kerülünk. Tavasszal< nyáron jó lenne a szabadban tartani a testnevelési órákat, de ez sem sikerül. Nem beszél- ve arról, hogy ennyi gyerek­nek szünetben, órák után is mennyire kellene az udvar. — S miért nem végezték el eddig a csatornázást, hiszen ct a dolog nem újkeletű, évek óta húzódik. — Mi úgy tudjuk, hogy a vá­rosi tanácson évek óta. készen van a tervdokumentáció, csak sohasem volt kivitelező válla­lat, amely vállalta, volna a munkát. Pedig a szükséges költségek is rendelkezésre áll­nak. Nemrég érdeklődtünk á városi tanács illetékeseinél, hogyan is áll a csatornázás 9 ügye. Most kézenfekvő lenne % elvégezni, hiszen amúgy is ja-. Zvítják a Kun Béla utcát. X Mi is érdeklődtünk a városi J tanácson. Elsőnek Nyeste % Sándorral, a tervosztály elő- fkészítő csoportjának vezetőjé- Íí vei beszéltünk. » — Mi átadtuk az igénylést %az építési osztálynak. Időköz­it ben átárazás vált szükségesség xezt a felmérést a Mislcolci $ Tervező Vállalat készíti. x Az építési osztályon Tállá 5 Gyulától, a mélyépítési csoport ? vezetőjétől a következő felvi- Zlágosítást kaptuk: f — Mi, mint a Miskolci Mély- Z építő Vállalat felügyeleti szér­űvé, utasítást adtunk, hogy az f amúgy is folyó útburkolási I munkálatok közben ez évben a XKun Béla utcai általános is- *kola csatornázását kezdjék lm,cg. Előreláthatóan még 1963- | ban elkészül a bekötő ág. ez I mintegy 100 ezer forint értékű I munka. A többit a vállalat már resale a jövő évben tudja elvé­ig ezni. r Darvas László, a Miskolci ÍMély építő Vállalat megbízott |igazgatója elmondta, hogy kö- irülbelül szeptemberben érnek ► a Kun Béla utcai útburkolást t munkálatok során az iskolához, is akkor megkezdik a bekötő ág £ építését. £ Ennyit tudtunk meg. Tlamél- rjük, a. sok évi huzavona után \az idén valóban elkezdik a ► XII. számú iskola csatornázási \ munkáit, s jövőre be is fejezik. ► ___ Gy. fű­s zakértőket bíznak meg e kér­dés további tanulmányozásá­val. A kétnapos francia—nyugat­német tanácskozások lényegét a következőkben lehetne össze­foglalni: 1. Bonn és Párizs a Keiet és Nyugat közötti kérdésekben to­vábbra is a kerékkötő szerepét játssza; 2. Katonai téren még tovább fokozzák az együttműködést a két ország között; 3. A nyugat-európai politika kérdéseiben viszont lazult az együttműködés Bonn és Párizs között. Ennek oka egyrészt az, hogy az Adenauer-korszak al­konyával Bonnban egyre na­gyobb befolyáshoz jutnak az „angolszász vonalat” képvise­lő politikusok, másrészt pedig az, hogy gazdasági téren a Kö­zös Piacon belül egyre inkább kiütköznek az eddig politikai okokból eltussolt érdekellenté­tek. Az Egyesült Államok az utóbbi tíz évben több mint hatniilliárd dollárt dobott Ui az ablakon. Pedig, ha vala­hol, hát az Újvilágban igazán tudják; mit ér a dollár. A milliárdos pénzkidobás­ról a legiiletékcsebb nyilatko­zott, a legilletékesebb fórum előtt. Dr. Harold Brown, a hadügyminisztérium kutatási osztályának igazgatója tett tanúvallomást az amerikai törvényhozás hadiköltségve­tési megajánlási albizottsága előtt. A szavak súlyosak vol­tak — súlyos lett a jegyző­könyv is: 910 oldal. Egyebek Kidobott más napokban egészen meg­feledkeztünk a házról és a cári kormánnyal kötött szerződés­ről. Nem így a házigazda. An­nak a napnak előestéjén, ami­kor a követségnek el kellett hagynia Anglia területét, ez a tiszteletre méltó úriember megjelent nálunk, és a legba­rátságosabb ábrázattal java­solta, hogy hosszabbítsuk meg a szerződést. Amikor pedig D. V. Bogomolov első titkár cso­dálkozó tekintettel fogadta, a háziúr vállat vont és azt mondta: — Ilyen az élet! Ma harag­ban vagyunk önökkel, holnap ismét barátok leszünk. A ház itt áll, nekem pedig pénzre van szükségem. Minket azonban nem hatott meg a landlord (háziúr — a ford.) bölcsessége, s az üzlet­kötés elmaradt. Mire ő felosz­totta a házat lakrészekre, és bérbe adta. ' _ ■ A mikor 1929-ben ■ az új szovjet követség megér­kezett Londonba, nem volt hol elhelyezkednie. Elő­ször a Grosvenor Square 40. sz. alatt ideiglenes helyiségben rendezkedtek be, de azonnal hozzálátott, hogy állandó szék­házat biztosítson magának. Ez pedig nem volt könnyű dolog/ A szovjetellenes hangulat a, konzervatív körökben (és min-' den landlord konzervatív) még; mindig erősen tartotta magát.- Végül akadt egy dél-afrikai; „gyapjú” milliomos, sir Lewis; Richardson, aki hajlandó volt- kensingtonbeli villáját a szov-' jet követségnek bérbe adni.< így aztán a szovjet kormány; harminchatezer fontsterling-; ért birtokba vette 1090-ig ter-< jedő hatállyel ezt a London^ egyik legelegánsabb utcájában« emelkedő, szép családi házat..; (Folytatjuk.) |_. * san üdvözölni bennünket. Te­kintete egyébként enyhe za­vart árult el. Aztán honfitársa­ink mutatkoztak be és szorítot­tak kezet sorban velünk. Fele­ségemnek virágcsokrot nyúj­tottak át. A laptudósítók azon­nal nyilatkozatot kértek tő­lem, de én elhárítottam ma­gamtól: tapintatlanság lett volna megbízólevelem átnyúj- tása előtt, bármit is monda­nom a sajtónak. A követ cs a szovjet kolónia A cári kormánynak Lon­donban — Berlintől, Rómától és Párizstól eltérően — soha­sem volt saját háza. Amikor 1924-ben diplomáciai kapcsolat létesült a Szovjetunió és Ang­lia között, megkaptuk a volt cári követség épületét, a Ches- hamhousé-t. Terjedelmes, an­gol típusú, négyemeletes csa­ládi ház volt ez a város arisz­tokrata negyedének szívében. Sok, szép, tágas fogadóterem volt benne, fényűző lakosztály a követ számára, a többi rész azonban kis szobák, szobács- kák és fülkék bonyolult labi­rintusának bizonyult. Ez a be­osztás megfelelt a régi orosz diplomácia stílusának: az utolsó cári követ, gróf Ben­kendorf, aki 1917 januárjában halt meg, feleségével egyma­gában élt itt: negyvenkét tagú férfi és női személyzet szolgál­ta ki az előkelő házaspárt, A Cheshamhouse azonban nem volt a cári kormány tu­lajdona: az épületet ötven évre vették bérbe, s a hatái- idő 1928-ban ‘ járt volna le. 1927. május 25-én azonban Austen Chamberlain külügy­miniszter jegyzékben értesítet­te a szovjet kormányt a diplo­máciai kapcsolatok megszakí­tásáról Anglia és a Szovjet­unió között. Ezekben az izgal­akkor „nem volt abban a hely­zetben, hogy királyi díszben részt vehessen a hivatalos fo­gadáson” —hanem a walesi herceg, a későbbi VIII. Eduard. Mary királyné a kö­veti megbízólevél átadása után egy-két nappal szintén hivatalosan fogadni szokta a követ feleségét, most azonban különös szórakozottságot mu­tatott: csak egy hónap múlva, és akkor is csak Kagannak a Foreign Office-ban történt közbenjárása után tett eleget a diplomáciai etikett követel­ményének. Most pedig Monk a külügy­miniszter nevében készül üd­vözölni engem az állomáson. Volt bizony sok ok a nevetés­re! A vonat gyorsan közeledett London felé. S íme, fel is tűnt a Victoria Pályaudvar. Ott már várakozott reánk a szovjet kolónia valamennyi felnőtt tagja. Harmincan- negyvenen lehettek. Monk is köztük volt fekete keményka­lapban, szemén monoklival. Két tucat fényképész is sza­ladgált a pályaudvaron. Vé­letlenül úgy történt, hogy nem abban a vagonban érkez­tünk, amely elé a tömeg ösz- szegyűlt, s amikor kiderült a tévedés, az egész nép egyszer­re felénk özönlött. Nagy tolon­gás keletkezett. A károsultak <özött volt szegény Monk is: tejéről leütötték kalapját. A rasúti tisztviselők azonban hamarosan helyreállították a rendet, és Monknak alkalma nyílt sir John Simon külügy­miniszter nevében szertartáso­mondanunk, hogy egyes veze­tői, különösen azok, akik 1931- ben átmentek a konzervatív táborba (MacDonald, Snowden,' Thomas), már akkor távol tartották magukat tőlünk. En­nek eredményeképpen a szov­jet külképviselet egész „dip­lomáciai munkája” az 1925—• 1927-es években a labouristák- kal és a tradeunionistákkal fenntartott „diplomáciai kap- csolatok-ra” szorítkozott, míg végül is a konzervatív : sajtó külképviseleti szervünket 1 az „őfelsége ellenzéke mellett . fenntartott képviselet”-nek ne­vezte el. Ez a két kormány közötti : kapcsolat természetesen sem- 1 miképpen sem volt „normá- lis”-nak mondható, s a do- : lógnak előbb-utóbb szakadás­hoz kellett vezetnie. 1927. má­jusban a hirhedt „Jx” (John- 1 son Hicks) megrendezte dicste­len támadását a „Arcos” (an- . goi—orosz kereskedelmi társa- ■ ság) és a szovjet kereskedelmi ] kirendeltség ellen, s ennek kö- ] vetkeztében a brit kormány j megszakította a diplomáciai j kapcsolatot a Szovjetunióval. j Azóta mintegy öt év telt el. ] Az erőviszonyok megváltoztak, i Amikor 1929-ben MacDonald 1 második munkáskormánya £ helyreállította a diplomáciai t kapcsolatokat a ' Szovjetunió- i val, már követeket is cserél- í tele. De az udvar még most 1 sem akarta megadni magát. 1 Most már kénytelen volt ugyan i „fogadni” a Szovjetunió köve- 1 tét, de a megbízólevelet i nem V. György király vette át i — aki valami okból kifolyólag r , 2­E s valóban, 1925-től 1927- ig tulajdonképpen sem­miféle kapcsolat sem volt a Foreign Office és a szovjet követség között. Min­den kísérlet ennek a diplomá­ciai blokádnak a felszámolá­sára az angol fél ellenséges magatartásának kőfalán tört meg. A szovjet követség mun­katársai alig fordultak meg a Foreign Office-ban, mert az ott uralkodó „hangnem” le­szoktatta őket erről, á ami a legfontosabb — mindenki érez­te, hogy úgyis hiába menné­nek oda. Én például, londoni tartózkodásóm két éve alatt kétszer 'voltam a Foreign Of­fice-ban: először, amikor meg­érkezésem után azonnal hi­vatalos, udvariassági látoga­tást tettem néhány Ívül ügyi tisztviselőnél (Monko.t is bele­értve), és másodszor, amikor a Foreign Office egyik tisztvise­lője arról igyekezett meggyőz­ni, hogy ne menjek el az 1926. évi Shakespeare-ünnepélyre Stratford on Avonba. Maga a Foreign Office minden adódó alkalommal igyekezett kimu­tatni ellenszenvét , a szovjet külképviselet Iránt,, és az „etikettbe!: diszkrimináció” rendszerét teremtette meg ve­lünk szemben. Ilyen körülmények között, természetesen azokra a brit elemekre kellett támaszkod­nunk, akik nem idegenkedtek r Szovjetuniótól, akik készek koltak baráti kapcsolatokat •«mtartani velünk, elsősor­ban a munkáspártiakra, bár az Igazság kedvéért meg kell Moszkvába- érkezett a Kínai Kommunista Párt küldöttsége Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Po­litikai Bizottság tagja, Peng Csen elvtárs, a KKP Központi Bizottsága titkárságának tagja, a Politikai Bizottság tagja (a küldöttség vezetőjének helyet­tese), Kang Seng elvtárs, a KKP Központi Bizottsága tit­kárságának tagja, a Politikai Bizottság póttagja, Jang Sang- kun elytárs, a KKP Központi Bizottsága titkárságának pót­tagja, Liu Ning-hi elvtárs, a KKP Központi Bizottságának tagja, Vu Hsziu-dsüan elvtárs, a KKP Központi Bizottságá­nak tagja és a küldöttséget kísérő elvtársak. A KKP küldöttségét a repü­lőtéren fogadta Mihail Szusz- lov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának titkára, az el­nökség tagja, Viktor Grisín elvtárs, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttag­ja, Jurij Andropov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának titkára, I.eonyid Iljicsov elv­társ, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Borisz Po- nomarjov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Sztyepan Cservonyenko, az SZKP Központi Bizottságának tagja és az SZKP Központi Bizottságának más felelős munkatársai, A KKP küldöttségét fogadta ezenkívül Pan Ce-li elvtárs, a Kínai ■Népköztársaság moszk­vai nagykövete, : a KKP Köz­ponti ' Bizottságának póttagja, aki egyben a ÍÍKP küldöttsé­gének tagja is és a Kínai Nép- köztársaság moszkvai nagykö­vetségének munkatársai. Pénteken az SZKP küldött­sége a Fogadások Házában va­csorát adott a KKP küldöttsé­gének tiszteletére. A vacsora folyamán Mihail Szuszlov, az SZKP küldöttségének vezetője és Teng Hsziao-ping, a KKP küldöttségének vezetője pohár­köszöntőt mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents