Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-05 / 155. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1963. jüBdS i. 2 Ä szovjet külügyminisztérium közleménye I. M. Majszkij emlékirataiból Népköztársaság nagykövetsége munkatársainak és a Szovjetunióban tartózkodó, a Szovjetunió vendégszeretetét élvező más kínai állampolgároknak hasonló cselekedeteit nem lehet másként tekinteni, mint a szovjet állam szuverenitása megsértésének, a Szovjetunióban a külföldi diplomáciai képviseletekre és idegen állampolgárokra érvényes szabályok és rendelkezések durva semmibevevésének. A szovjet külügyminisztérium e megismételt figyelmeztetése után is folytatódott és még nagyobb arányokat öltött az anyagok terjesztése. A dolog odáig fajult, hogy a Moszkva—Peking-vonat kínai személyzete a levél- orosz nyelvű szövegét a vasútállomásokon a vasúti kocsik ablakain keresztül kiszórta. A levél szövegét a vonatszemélyzet rádión keresztül közvetítette, amikor a vonat állomáson állt. Amikor szovjet emberek udvarias formában felhívták a kínai állampolgárok figyelmét arra, hogy cselekedeteik megengedhetetle- nek. ez utóbbiak több esetben is kihívó módon viselkedtek. Az említett Jao Ji például hangoskodva kijelentette szovjet embereknek, hogy a kínaiak „senkitől sem kérnek engedélyt” ezeknek az anyagoknak a terjesztésére. Ilyen körülmények között szovjet részről kénytelenek voltak közölni, hogy a kínai nagykövetség említett három munkatársának és a Kínai Népköz- társaság két más állampolgárának tartózkodása nem kívánatos a Szovjetunióban és haladéktalanul cl kell hagyniuk a Szovjetuniót. Ezek a tények. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának képviselője úgy próbálja feltüntetni a dolgot, mintha az, amit a Kínai Népköztársaság nagykövetsége tett. „teljesen szabály- szerű ég kifogástalan eljárás” lenne. Ha ez így.lenne, akkor mit köllené valamely más ál-.' lám, aí adott'' ésétben ' a' Szovjetunió szuverénitása megsér-- - tésének, a szovjet törvények és rendelkezések nyilt megsértésének nevezni? A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának kénvise- lője megpróbálja igazolni a kínai í’észről elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket és azt állítja, hogy a szovjet szervek és a szovjet személyzet Kínában hasonló tevékenységet fejtenek ki. Ennek azonban semmi köze az igazsághoz, ez csupán koholmány. Kínában egyetlen szovjet ember sem követett el és nem követ el olyan cselekedeteket, amilyeneket, mint bebizonyosodott, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének munkatársai és más kínai állampolgárok követtek el a Szovjetunióban. Há a külügyminisztérium képviselője arra a tájékoztatóra gondolt, amely azelőtt orosz nyelven Pekingben jelent meg a Kínai Népköztársaságban tartózkodó szovjet személyek részére és amelynek néhány példányát éveken át megkapta több kínai szervezet, akkor tudni kell azt, hogy az előfizetés e szervek kérése alapján történt, s nem volt egyetlen olyan eset sem, hogy a szovjet nagykövetség — és munkatársai, valamint a Kínai Népköz- társaságban kiküldetésben tartózkodó más szovjet állampolgárok a kínai hatóságok kívánsága ellenére jártak volna el, terjesztve valamilyen dokumentum szövegét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma képviselőjének nyilatkozatában tapasztalható és elítélendő próbálkozást, hogy elferdítve tüntessék fel azokat a minimális intézkedéseket, amelyek meghozatalára a szovjet fél kényszerült, hogy rendre utasítsa az államok közötti kölcsönös kapcsolatok szabályait, valamint a Szovjetunióban fennálló törvényeket és szabályokat durván semmibevevő embereket. Egyúttal ellent mondanak a lenini elveknek a kínai félnek azok a próbálkozásai, amelyekkel úgy tünteti fel, mintha a szocialista államok közötti kölcsönös kapcsolatokban nem lennének érvényesek az olyan szabályok, mint valamely szocialista állam törvényeinek és rendelkezéseinek, valamint szuverenitásának tiszteletben tartása egy másik szocialista állam részéről. Nyilvánvaló,- hogy magukat a kínai hatóságokatsem 'vezérlik- ilyen megfontolások, amikor a Kínai Népköztársaság területén járnak el. Ami a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma képviselőjének azt a fejtegetését illeti, amely szerint a Szovjetunió ezekkel az intézkedésekkel, , »Legyen fa ultin a sátruttzfae, de u szíretek dobogjon együtt" Ennek az ősi arab mondásnak értelmezése állítja szembe és kapcsolja össze az utóbbi évek, de különösen a legutóbbi hónapok során megle- hetően zajos körülmények között az arab világot. A Bagdadtól és Damaszkusziéi Kairóig egységes arab világ Kairóban összefogott birodalma, Nasszer elnök nagy célja, az egységes arab világ, de több centrummal, föderatív államszövetséggel — a napjainkban egyre többet szereplő Baath- párt célkitűzése. „A közép-keleti arab törekvések belső helyzetét a Baath-szocialisták és a nasszerista ideológia versengése jellemzi” — foglalta össze legutóbb ezt a kérdést, kizárólag eszmei oldalról szemlélve, igen tömören az II Punto című olasz lap. Nemzeti és szocialista Egy nagykövet első lépései í. Ivan Mihajlovics Maj- szkij 1884-ben született, 1903-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Pártba, 1918-ig mensevik volt, 1921-ben lett a bolsevik párt tagja. Szovjet diplomata és történetíró. 1922-ben a külügyi népbiztosság sajtóosztályának vezetője, 1925-től 1927-ig a Szovjetunió angliai követségén tanácsos, 1927- től 1929-ig a japáni szovjet követség tanácsosa, 1929-től 1932-ig a Szovjetunió finnországi követe, 1932-től '1943-ig a. Szovjetunió nagykövete Nagy-Britanniában, 1943-tól 1946-ig a külügyi népbiztos helyettese. Számos nemzetközi tanácskozáson, így a. krimi és a potsdami konferencián is részt vett. Több történelmi, politikai mű szerzője. 1946 óta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagja. Jelenleg emlékiratain dolgozik. Az alábbiakban ezekből adunk néhány szemelvényt a Novij Mir című folyóirat 1962. évi 10. számában közzétett fejezetek alapján. Átkelés a csatornán K ödös, szürke őszi nap volt, amikor. átkeltem a Cala- -i tengerszoroson, hogy elfog- ljam új állomáshelyemet jndonban. Pontosan emlékem arra a napra. 1932. ok- ber 27-e volt, csütörtök. A s gőzösön, mely az utasokat álais-ból Dowerbe szállított^ szűk volt a hely és nagy a lárma. Minden hajófülke zsúfolásig megtelt. A bárokban csilingelt a pénz és durrogtak a butéliák. A fedélzeten idős angol hölgyek, meleg pokrócba burkolva lábukat, félig fekvő helyzetben, divatos regényeket olvastak. Fiatal lányok piper- kőc gavallérok kíséretében, hangos kacagással robogtak el a hajó korlátjának mentén. A francia partot tornyaival és dombtetőivel fokozatosan elnyelte a köd. PIúsz perc telt el. A távolban feltűntek Anglia déli partvidékének fehér szírijei.- Percről percre emelkedtek, és egyre tisztábban lehetett látni őket. A kezdetben simának látszó meredek , partból kiváltak a domborulatok, szakadékok, árkok. A sziklás part felé emelkedő dombon feltűntek a do- weri vár bástyái és ősi falai; A part már csak egy ugrásnyi- ra volt tőlünk, Első benyomások Dowerben ünnepélyesen fogadtak. A kapitány-külön hajó- iépcsőn vezetett le engem és feleségem. A lcikötő parancsnoka a helyi hatóságok képviselőjének kíséretében várt minket. A vámvizsgálatot és az útlevélellenőrzést mellőzve, egyenesen a londoni expressz egyik kocsijába vezettek. Pár perc múlva a hordárok hozták csomagjainkat. A kocsiba beszállt még Sz. B. Kagan, a szovjet követség első titkára, aki fogadtatásunkra Londonból Dowerbe utazott. Már Moszkvában megismerkedtünk, és most nagyon örültem neki. Kagan közölte, hogy a Foreign Office (az angol külügyminisztérium) képviseletében a minisztérium protokollfőnöke, Monk úr fog megjelenni fogadásunkra a Victoria pályaudvaron. Monk? — kacagtam el magam. Emlékezetemben akaratlanul is felidéztem ennek a tisztviselőnek jellegzetes alakját, akivel nem egyszer találkoztam hivatalos fogadásokon az 1925 —1927-es években, amikor Londonban követségi tanácsos voltam: halvány arc, simára fésült, ritkás gesztenyebarna haj, gunyorosan kétkedő szemek, ajkára fagyott hivatalos mosoly,.. — Most nem vagyunk ezer- kilencszázhuszonötben — tette hozzá Kagan. Szavai a közelmúltat juttatták eszembe. 1924-ben MacDonald labour párti munkáskormánya felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. A konzervatívok dühösen tiltakoztak a Szovjetunió elismerése ellen, de semmit sem tehettek: túlságosan erős volt egyrészt a munkástömegek, másrészt a Szovjetunióval kereskedni szándékozó üzleti körök nyomása. Az udvar azonban határozottan kijelentette, hogy „nem . fogadja” a szovjethatalom képviselőjét. A kormány csak ravasz fondorlattal tudott kijutni a kátyúból: azt javasolta a szovjet kormánynak, hogy amíg minden formaságot el nem rendeznek, ne követet, hanem ügyvivőt cseréljenek. A labouristák számítása egyszerű volt: a követ a királynak nyújtja át megbízólevelét, az udvar „fogadja” őt. Az ügyvivő a külügyminiszternek adja át a felhatalmazásról szóló iratot, s az udvar eltekinthet hivatalos fogadásától, így, aztán MacDonaldnak, aki A lapidáris egyszerűségében lényegre tapintó megállapításnak ugyanis csak az a hibája, hogy nem mondja ki azt a lényeget, amely a két elgondolás ellentétét valóban képezi: a burzsoá nacionalizmust. Pedig a dolog lényege, a két egyaránt pánarab és nacionalista, sőt egyes országhatárokat átlépőén egységes arab birodalom megvalósításának óhaját tartalmazó elgondolás rideg valósága éppen ebben rejlik. És ez a rideg valóság állítja ’.szembe az egységes arab birodalom eszméjét hordozó Nasz- [szer elnököt a minden politi- •kai hatalmat nélkülöző arab [tekintéllyel; Michel Aflakkal, ■a Baath párt fejével. ’ Az Arab Újjászületés Szo- • etatista Pártja — ez a teljes Ineve ennek a pártnak, amely ■használja ugyan a szocialista [szót nevében, ám Aflak nem .titkolta kimondani legutóbb, [hogy „ellentétben a kommunizmussal számunkra elkép- •zelhetetlen különválasztani a [nemzetit a szocialistától”. Nos, ’a szocializmusnak és a hazafi- [ságnak ez a megfogalmazása a ’nacionalizmus legszélsőbb fasiszta változatának szótárából .közismert Európában lassan [negyven esztendeje. [ Ki így érti — ki úgy ■ Minthogy pedig ez a mozgalom szélsőségesen nacionalista, természetszerűleg másaként , és másként értelmezi ■ mindenütt ennek a nacionalista szemléletnek legfőbb hordozója: a burzsoázia. így alakult ki azután az a furcsa ’helyzet, hogy Szíria nacionalista tisztjei, polgárai 1958-ban ía nyomorgó tömegek balrato- [lódása ellen szívesen mene- .kültek Nasszer ölelő karjaiba ’és a kommunisták ellen 1958 [februárjában létrehozták _ az ’egyiptomi—szíriai egyesülést. [Ez kapta aztán az Egyesült •Arab Köztársaság (EAK) nedvet. Ennek az egyesülésnek >akkor a szíriai Baath-párt Ivolt a legfőbb szorgalmazója. »És nemsokára ugyanez a párt •fordult szembe Nasszerral, Smert Nasszer figyelmen kívül •hagyta a szíriai burzsoázia ko- [moly tekintélyét, az egyiptomi ’burzsoázia szolgálatába akarata állítani Szíria minden anya- ’gi értékét. A Baath-párt szem- lefordulása Nasszerral, meghozta Szíria második függetlenségét. A visszanyert sza- Ebadság azonban ismét felszínire dobta a nyugati értelemben ►polgári demokratikus bankárok csoportját, magának aí akkori miniszterelnöknek szer mélyében is, A Baath-párt ismét ellenzékbe került és szívós küzdelemmel sikerült ifl megbuktatnia a bankár-burzsoázia uralmát. Helyüket 4 nacionalista tisztek vették át ismét, de Nasszer fenyegető támogatása újabb veszélyként nehezedik Szíriára. Irakban a Baath-párt támogatta Kasszem forradalmát; majd szembefordult vele, amikor Kasszem nélküle akart uralkodni és letartóztatta Aref tábornokot, a Baath emberét. Kasszem nem sokáig bírta nacionalista alapon a harcot a sokkal következeteseben, fasisztábban nacionalista Baath-al és az idén februárban végrehajtott államcsíny során életét vesztette a győzedelmeskedő Baath-párti Areffel szemben. „Az iraki februári államcsíny a pártunk által végrehajtott első forradalom” —jelentette ki Aflak nemsokára Kairóban, majd az egy hónappal később bekövetkezett szíriai fordulat után nem fukarkodott közölni, hogy „tudomásom volt a bagdadi és damaszkuszi ^ forradalmak előkészületeiről. Ennek oka egyszerűi mindkét forradalmat a Baath- párt indította el.” Az új Baath-párti forradalmak győzelme ismét lehetővé tette ^ az EAK új alapon való felújítását, de most már nem úgy, mint az első EAK idejében és ezt Nasszer se forszírozza nyíltan. Ám a nacionalizmus nehezen fér össze a másik nacionalizmussal és ha össze is kapcsolja őket ideig- óráig a nemzetközi proletárszabadság ellen vívott harc, a belső ellentétek nehezen teszik lehetővé a kibékülést. Irakban még súlyosbítja ezt a kurdok kérdése. A kurdok támogatására ugyanis mind Knsszem,- mind Aref számított, de a hatalom átvétele után mindkettő sietett megfeledkezni Ígéretéről. Ez érthető, hiszen a kurdok Irak legfontosabb vidékén, az olajvidéken laknak és nem is titkolják, hogy autonómiát, ennek megfelelően pedig részesedést követelnek aZ olaj kiaknázásából. A kurdok harcolnak is jogos követelésükért, ami persze megnehezíti az iraki Baath- párt embereinek az ellenállását azzal az „Egyiptom Izlám- mal” szemben, amelyről ma már mindenki tudja, hogy „Kairó politikai szolgálatában áll” — miként a Süddeutsche Zeitung megjegyzi. „ez még jónéhány fejbe fog kerülni“ A nasszeri nacionalizmus a2 arab egység érdekében így áll szemben és fonódik egybe a szír—iraki Baath-párti nacionalizmussal meglehetősen nehezen feloldható ellentétben. A megoldás ugyanis a postfasiszta kísérlet helyett a valóban demokratikus megoldás lenne és míg ez be nem következik, addig a német Süddeutsche Zeitung cikkírójának lesz igaza. Szerinte ugyanis „egybe akarják hangolni a centralizmust és az autonómiát — nem kell nagy prófétának lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: politikailag ez még jónéhány fejbe rog Kerülni”. Máté Iván hogy a Kínai Népköztársaságban bizonyos kiadványok megjelentetése épp az utóbbi napokban — nyíltan a közvélemény félrevezetését szolgálja az SZKP és a KKP képviselőinek találkozója előtt. Ez, természetesen, sajnálatra méltó eljárás. Szovjet részről minden lehetőt megtettek és megtesznek azért, hogy megakadályozzák a kapcsolatok kiéleződését testvéri szocialista országaink között. A szovjet kormány változatlanul azon van, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek ezek a kapcsolatok a szovjet és a kínai nép javárai a béke és a kommunizmus javára.” úgymond „szándékosan megpróbálja aláásni Kína és a Szovjetunió összefogását” és „megpróbál akadályt támasztani a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői találkozójának útjában”, az ilyen kitalálások terheljék csak azoknak a lelkiismeretét, akik ilyesmihez folyamodnak. Felvetődik az a teljesen természetes kérdés. hogy mennyire „segítik elő” a kedvező légkör kialakulását a szovjet—kínai kapcsolatokban a Kínai Népköztársaság nagykövetsége egyes munkatársainak és a Szovjetunióban tartózkodó több más kínai állampolgárnak e megengedhe- tePen cselekedetei? Az a benyomás alakult ki, Miért kényszerült a Szovjetunió külügyminisztériuma ilyen intézkedésekre? Felsorolunk néhány tényt. Ez év június 16-tól a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetsége munkatársai, és néhány kínai állampolgár önhatalmúlag, a szovjet szervek tudta nélkül különféle útom- módon, egyre fokozódóbban illegálisan terjeszteni kezdték szovjet intézményekben, repülőtereken, vasúti várótermekben és más helyeken a fent- említett levelet, amelyet külön o célból nagy példányszámban sokszorosítottak orosz nyelven. A levél szövegét a nagykövetség munkatársai gépkocsin elszállították különféle moszkvai intézményekbe, postán megküldték szovjet állampolgároknak, elvitték a lakásokra. A szöveget Moszkvából különlegesen irányított munkatársak más városokba is eljuttatták, többek között Lenin. grádba, Kijevbe, Odesszába, Dubnába és máshova. A szovjet emberekből ez nemcsak csodálkozást, hanem jogos tiltakozást váltott ki. A külügyminisztérium és egyéb szovjet szervezetek számtalan levelet és nyilatkozatot kaptak, amelyekben a szovjet állampolgárok felhívják a figyelmet a kínai képviselők tűrhetetlen tevékenységére és megkérdezik, miért viselkednek azok úgy a Szovjetunióban, mintha valamelyik kínai tartományban tartózkodnának. A szovjet emberek intézkedéseket követeltek e tevékenység megszakítására. A Szovjetunió külügyminisztériuma, amely kezdettől fogva nem akarta, hogy a kérdés szükségtelenül kiéleződjék, június 17-én már szóban figyelmeztette a Kínai Nép- köztársaság moszkvai • nagykövetét, nyomatékosan sürgette, hogy a kínai nagykövetség szüntesse meg a diplomáciai gyakorlatban eddig példanélkül álló tevékenységet, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a diplomáciai képviselet státuszával és feladatkörével. Kínai részről nem vonták le a szükséges következtetéseket. Erre való tekintettel a Szovjetunió külügyminisztériumában június 24-én ismét közölték a Kínai Népköztársaság nagykövetével, hogy a Kínai Az Izvesztyija . csütörtöki száma közli a szovjet külügyminisztériumnak a kínai külügyminisztérium június 30-án elhangzott szóvivői nyilatkozatával kapcsolatos magyarázó közleményt. Az okmány megállapítja: Ez év június 30-án az Uj-Kí- na hivatalos kínai hírügynökség Pekingben közzétette a Kínai Népköztársaság külügymi- nisztériumi szóvivőjének nyilatkozatát abból az alkalomból, hogy ez év június 27-én a Szovjetunió külügyminisztériuma jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez. Mivel a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma az adott esetben sietve közzétette a sajtóban saját célzatos megjegyzéseit arról a kérdésről, amelyről a szovjet jegyzékben szó volt cs a tényeket elferdítve értelmezte, a Szovjetunió külügyminisztériuma kénytelen a Kínai Nép- köztársaság külügyminisztériumának szóvivői nyilatkozatával kapcsolatban az alábbi felvilágosítást adni. A Szovjetunió külügyminisztériuma ez év június 27-i jegyzékében azt követelte a nagy- követségtől, azonnal szüntesse meg azt a példa nélkül álló gyakorlatot, hogy a nagykövetség munkatársai és egyes, a Szovjetunióban tartózkodó kínai állampolgárok illegálisan terjesztik a KKP Központi Bizottságának ez év június 14-cn az SZKP Központi Bizottságához intézett levelét, amely — mint ismeretes —, a szovjet sajtóban, már részletezett okokból nem jelent meg a Szovjetunióban. A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata kijelentette, nem kívánatos, hogy továbbra is a Szovjetunióban tartózkodjanak Mej Vej- kang, Lu Pej-hszing, Vang ■ Jao-tung, a nagykövetség munkatársai, valamint Liu Tao-jüje és Jao Ji kínai állampolgárok. A nevezettek olyan tevékenységet folytattak, amely ellentétes a testvéri szocialista országok közötti kapcsolatokban és általában az államközi kapcsolatokban általánosan elfogadott normákkal, súlyosan sértették tevékenységükkel a Szovjetunió szuverenitását. maga sem lelkesedett a Szov-1 jetunió elismeréséért, sikerült« megkerülnie az akadályokat. 1 A szovjet kormánynak ak-« kor még nem volt tudomása af kulisszák mögötti játékról, sí mivel az 1924. évi helyzetben! feltétlenül értékelnie kellett at diplomáciai kapcsolatok felvé-4 telét Angliával, elfogadta? MacDonald javaslatát. Első« londoni követünk hivatalosan! mint ügyvivő utazott oda, sí ugyanezt a címet viselte aj brit birodalom képviselője! Moszkvában. De az első mun-r káskormány csak kilenc hó-2 napig volt uralmon. Ez alatt af Szovjetunió és Anglia kapcso-2 latai nem voltak zavartalanok.« így aztán fel sem merült az a| kérdés, hogy az ügyvivőket« követekkel kellene kicserélni.« 1924 novemberében pedig, a« választások után, amelyek a| hírhedt „Komintern-levél” je-1 gyében zajlottak le, a konzer-« vativok kerültek uralomra.! Baldwin miniszterelnök lett,« Austen Chamberlain — kül-| ügyminiszter, Johnson Hicks —^ belügyminiszter, | A Baldwin-kormány na-1 gyón idegenkedett a<j „bolsevikok”-tól és ezt nem is? titkolta. A Szovjetunió diplo-d máciai elismerését durva poli-f tikai hibának tartotta a 2 MacDonald-kormány részéről.« A kormány több befolyásos* tagja követelte a kapcsolatok« megszakítását. Az angol kül-« politikát annyira jellemző óva-2 tosság azonban arra késztette« Baldwint, hogy ideig-óráig tar-5 tózkodjék egy ilyen radikális« lépéstől, amely méghozzá sú-3 lyos belső bonyodalmakkal is« fenyegetett. A szakítás csak! 1927 májusában következett! be, addig azonban a kormányi a Szovjetunió tényleges boj-3 kottálásának útján haladt. Ezl a londoni szovjet külképvise-2 let helyzetén is vissza tükröző-« dött. « (Folytatjuk.) „ «
