Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

BSZ AKMAGY ARORSZA G Kedd, 1963. július 38. VégeS ért az aiomcsemd-tavtácsk&zás hetedik ülése Hétfőn délelőtt Moszkvában összeült a nukleáris kísérleti robbantások beszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi érte­kezlet szövegező bizottsága. Gromiko szovjet külügymi niszter, Harriman amerikai külügyminiszterhelyettes és Hailsham, NagjLBrjtannia kép­viselője 13 órakor kezdte meg tanácskozásait. A Reuter szerint a megbeszéléseit második hete is a derűlátás légkö­rében kezdődik. Az optimizmust tovább növel­te az a hír,“ hogy Hruscsov va­sárnap meglepetésszerűen fo­gadta Harrimant, az amerikai küldöttség vezetőjét. * A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői hétfőn délután Moszkvában folytatták a ta­nácskozást a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltását kimondó részleges szerződésről. A hétfői ülés helyi idő sze­rint 15.00 órakor kezdődött és 18.00 órakor ért véget. Ekkor Gromiko külügyminiszter, valamint Harriman és Kord Hailsham, az ameri­kai, illetve az angol kül­döttség vezetője tolmácsok jelenlétében még ötven perces külön megbeszélést tartott. A hétfői ülésről kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a küldöttségek további ha­ladást értek el a légkör­ben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltását kimondó szerződés terveze­tének megvitatása során. Ezenkívül eszmecserét folytat­tak a feleket kölcsönösen érin­tő más kérdésekről is. A következő ülést kedden tartják. * Hruscsov vasárnap, a Kádár János vezette magyar küldött­ség társaságában, a Lenin-sta­dionban Averell Harriman amerikai külügyminiszter- helyettessel és Foy Kohlerrel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetével együtt megte­kintette a szovjet—amerikai atlétikai viadalt. A mérkőzés után Hruscsov a két amerikai politikus társaságában a sta­dion fogadószobájába vonult, ahol egyórás tanácskozást foly­tatott velük. Jólértesült körök szerint a megbeszélésen az atomkísérleti robbantások részletes beszün­tetéséről volt szó. Ezenkívül Harriman felkérte Hrus- csovot, részletezze azt a javaslatát, hogy a meg­Icpetésszerű támadások megelőzése céljából a ke­leti és a nyugati haderők ! megfigyelőket cseréljenek ki. Moszkvai megfigyelők tovább­ra is derűlátóan nyilatkoznak ! az atomkísérleti robbantások ! beszüntetéséről, sőt egyesek jázt hangoztatják, hogy a részleges atomcsendről szóló egyezményt hamaro­san, mc-g a héí közepetáján alá is írják. (Nyugati hírügynökségek ezzel i összefüggésben utalnak arra, jhogy Hruscsov és Harriman ! vasárnapi tanácskozása rend- j kívül szívélyes légkörben zaj­lkát le. Régi idők emlé közlemény s szabiét—liiBiai tanácskozásról Moszkvában hivatalos köz­leményt adtak ki az SZKP és a KKP képviselőinek moszk­vai tanácskozásairól. A közle­mény hangoztatja: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége és a Kí­nai Kommunista Párt küldött­sége július 5-től július 20-ig megbeszéléseket folytatott. A megbeszéléseken részt vettek: Az SZKP részéről Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára (a kül­döttség vezetője), Viktor Gri- sin, az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének póttagja, Jurij Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, Leonyid lljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra, Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Pavel Szatyukov, az SZKP Központi Bizottságának Román küldöttség utazott a moszkvai KGST-értekezletre Vasárnap este román kül­döttség utazott Moszkvába, a KGST-tagállamok kommunis­ta- és munkáspártjai központi bizottságai első titkárainak és kormányfőinek értekezletére. A küldöttséget Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, az Állam­tanács elnöke vezeti, tagjai: Ion Gheorghe Maurer, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Minisz­tertanács elnöke. Emil Bodna- ras, a Politikai Bizottság tag­ja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, A'lexarulru Birlade- anu, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, valamint Leonte Rautu, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság propaganda és kulturális osz­tályának vezetője. tagja, Sztyepan Cservonyenko, az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja. A KKP részéről; Teng Hsziao-ving, a Kínai KP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság főtitkára, a küldöttség vezetője. Peng Csen, a Kínai KP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkárságának tagja (a küldöttség vezetőjének helyet­tese), Kang Seng, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkárságának tagja, Jang Sang-kun a Központi Bi­zottság titkárságának póttagja, Liu Hing-hi a Központi Bi­zottság tagja, Vu Hsziu-csüan, a Központi Bizottság tagja. A tárgyalások során a két fél kifejtette nézeteit és álláspont­ját a jelenlegi nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommu­nista mozgalom és a szovjet— kínai kapcsolatok egész sor el­vi fontosságú kérdésében. A Kínai Kommunista Párt küldöttségének javaslatára megállapodás született arról, hogy megszakítják a küldöttek munkáját és a tanácskozásokat a jövőben folytatják. A meg­beszélések helyéről és idejéről az SZKP Központi Bizottsága és a KKP Központi Bizottsága között folytatott tanácskozások útján későbbi időpontban dön­tenek”. Az Üj-Kína hírügynökség je­lentése szerint Pekingben ha­sonló szövegű közleményt ad­tak ki. /. M. Majszkij emlékirataiból T alálkozásaim Lloyd George-zsal Í me egy jellemző példa. 1936 nyarán Ribbentrop, akkor még Hitler kül- olitikai tanácsadója (angliai övét csak az év végén lett), leghívta Lloyd George-zsot Fémetországba, hogy Ismer­edjék meg azokkal az intéz- edésekkel, amelyeket Hitler munkanélküliség ellen foga- atosított. Ez ügyes húzás volt,,, íert Lloyd George „a munka- élküliség elleni harc atyjá- ak” tartotta magát Angliában 5 alkotta, meg 1911-ben a mun- anélküliség elleni biztosítás­ól szóló törvényt) és ezért önnyen elfogadhatta ezen a [men Ribbentrop meghívását, így is történt. Amikor Lloyd George Né- íetországból visszatért, olyan yilatkozatokat adott, olyan ikkeket írt, hogy azok felértek hitlerizmus dicsőítésével. így éldául 1936. szeptember 17-én Beaverbrook-féle Daily Ex- ress hasábjain Lloyd George következőket írta: „Azoknak, kik azt hiszik, hagv Német- rszág visszatért régi imneria- zmusához. fogalmuk sincs a ízajlott változás jellegéről. Az gondolat, hogy Németország atalmns. más országokba be- yomulni kész hadseregével Európát fenyegetné, idegen új programjától... A németek életük árán védeni fogják sa­ját országukat, de nem áll szándékukban bármely más országhoz nyúlni.” íme, mennyire elvakította Lloyd George-ot a hitleri kép­mutatás! A liberális párt vezérének ez az irányváltoztatása erősen nyugtalanított. Ezért egy idő múlva, mintha semmi sem tör­tént volna, felkerestem birto­kán. Beszélgetésünk természe­tesen, rögtön politikai síkra tolódott át, s ennek során kellő tapintattal, de mégis egészen határozottan csodálkozásomat fejeztem ki a házigazda leg­utóbbi megnyilatkozásai felett. Lloyd George felfortyant, és bizonygatni kezdte, hogy a „Hitler-ellenes propaganda” erősen eltúlozza a ..Führer” tá­madó szándékait. Hitler egyál­talán nem ostoba, és nagyon jól tudja, hogy egész Európát úgysem tudná elfoglalni, s ezért nem is törekszik erre. Hitler mindössze Németország­nak a többi nagyhatalommal való egyenjogúságát akarja el­ismertetni. amit aligha lehet kifogásolni. Én nem értettem egyet Lloyd George-zsal, és azt az ellenve­tést tettem, hogy a támadó szándék a hitlerizmus és álta­lában a- német nácizmus „lé­nyege”. — S mivel bizonyítja ezt? — kiáltott fel kihívóan Lloyd George. — Két bizonyítékot is hoz­hatok fel — feleltem. — Az első — nézze meg, mi történik most Spanyolországban. Amikor Lloyd George Né­metországba utazott, a spanyol- országi háború még kezdetén volt, s a Franco oldalán tör­tént náci beavatkozás még nem öltött nagyobb méreteket. Be­szélgetésünk időpontjában vi­szont a német beavatkozás annyira nyilvánvalóvá vált, hoáy a világsajtó mind­egyre hírt adott hatalmas né­met fegyverszállításokról és sok ezer náci „önkéntes” part­raszállásáról Cádizban meg Franco többi kikötőjében. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a spanyol kérdés emlegetése bi­zonyos nyugtalanságot váltott ki Lloyd George-ban. Mégis bizonygatni kezdte, hogy ez aránylag „csekélység, amit nem kell nagyon tragikusan fel­fogni” és hogy a „Führer” elég okos, semhogy túlságosan csak most jutott idő. Á leg­büszkébb azonban a múzeum vezetője a falu legújabbkori történetét bemutató, szintén most, a közelmúltban előkerült dokumentumokra. Megtalálták az 1951-ben megalakult hejő- keresztúri termelőszövetkezet életét bemutató néhány doku­mentumot: régi fényképeket, amelyeken munkások és tsz- parasztok kirándulását örökí­tették meg, a munkás-paraszt szövetséget szimbolizáló, cse­répből készült emblémát, a tsz akkori „címerét”. Alighanem ezek a leletek adták az ötletet az ősszel meg­valósuló szép tervhez: kiállí­tást rendeznek majd, amely bemutatja a község mezőgazda­ságának történetét, a legrégibb időtől napjainkig. EZT LÁTTUK, hallottuk egy forró nyári napon odabenn, a hűvösben, a hejőkeresztúri táj­múzeumban. Amíg odabenn voltunk, elfelejtettük a jelent, de mégis jólesett kilépni a napsütésbe;. s Gy. K. EdeMnyJben lassan jár a posta Senki se gondolja, hogy a posta épülete indult el Edelényben, és az döcög most lassan, mert ezt még meg is lehetne érteni. De Ede­lényben a postás jár lassan és így mindaz, újság, levél, érte­sítés stb., amit postának neve­zünk. Azt is meg kell még mondani, hogy nem minden postás jár lassan Edelényben sem. Csak a „kenderföldi” pos­tás. Az, aki az új lakótelep há­zaiba viszi a leveleket, hírla- polcat, miegymást. Es itt sem késik minden küldemény . . . Az a helyzet ugyanis, hogy a postás maga is az új lakóte­lepen, vagyis a „Kenderföl­dön” lakik. Reggel bemegy a postára az újságokért. Haza­Harmincotezer holdon arattak eddig a gépállomások gépei Derekasan dolgoznak me­gyénk gépállomásainak dolgo­zói. Eddig kombájnnal 21 ezer, kévekötő aratógéppel pedig 14 ezer hold kalászost vágtak le a megye számos termelőszövet­kezetében. Legtöbbel, ez ideig 4 ezer holddal, a Mezőcsáti Gépállomás aratói végeztek. A kombájnvezetők és az aratógép kezelők most munka­versenyben állnak. Közülük a legjobbak, az aratási kampány végén jutalomban részesülnek. A legjobbak: Gombár István messze menne a beavatkozás­ban. — Ha megérjük, meglátjuk — válaszoltam, majd így foly­tattam tovább: — A második bizonyítékom Hitler megrög­zött támadó szándékára: ün bizonyára ismeri a Mein Kampf című könyvet, a né­met nácizmus bibliáját. — Ismerem — felelte Lloyd George. — Ebben a könyvében Hit­ler kereken kimondja, hogy célja Franciaország leverése és leigázása, az úgynevezett keleti „élettér”, vagyis Len­gyelország, a Baltikum, a Szovjetunió, különösképpen Ukrajna megszállása. Amint láthatja, Hitler nem is leplezi támadó szándékát. — Ebben a könyvben semmi efféle nincs! — kiáltott fel he­vesen Lloyd George. — ön megint csak azt bizonyítja, milyen igazságtalan Hitlerrel szemben az ellenséges propa­ganda. — Hogyne volna efféle? — pattantam fel én. — Mindez benne van. mégpedig nagyon határozott formában. Lloyd George felugrott he­lyéről, és könyvszekrényéhez szaladva, elővette onnan a Mein Kampf-ot angol fordí­tásban. — Ide nézzen — s kezembe nyomta a könyvet. — Ebben semmi efféle sincs! Vettem a könyvet, és lapoz­ni kezdtem benne ... Mi az Vilmányi Gépállomás SZK kombájnnal 300, Siroki István mezőnyárádi kombíijnos 295, Hermann József szerencsi ara­tógépkezelő 200, Soltész Ba­lázs sárospataki aratógépkeze­lő pedig 165 hold kalászost vá­gott le eddig. Az aratással egyidejűleg je­lentős talajmunkát is végez­tek. 8100 holdon forgatták meg a íöldet, ebből 4 ezer hold a tarlóhántás, a többi nyári mélyszántás. < ördög! Azon a helyen, ahol, Hitler Franciaország' és Kelet< elleni támadó terveiről van; szó, néhány jól ismert oldal< hiányzott. í — Ez a kiad.ís hamis! — ki-< áltattam fel. — A nácik ki-J hagyták belőle a leggyalázato-j sabb részeket, nehogy meg-t ijesszék az angolokat. — Az nem lehet! — lepődött; meg Lloyd George. <1 — Hogyne volna lehetséges?^ Én eredetiben olvastam a, Mein Kampf-ot. Majd elkül-J döm önnek az angol kiadásban, mellőzött oldalak fordítását. J Abból majd meggyőződhet; róla. < Néhány nap múlva eleget? tettem ígéretemnek. Lloyd< George megdöbbenéssel és fel-? háborodással fogadta közlései-': met. Nem is annyira a kiha-? gyott oldalak tartalma miatt') (amint legközelebbi találkozó-? sunk alkalmával mesélte), ha-< nem azért, hogy ezt a részt el-? titkolták az angol olvasó elölj Abban az időben a spanyol-? országi német intervenció egy-ll re botrányosabb formákat öl-j tött ... j M indez nem tévesztette élj hatását Lloyd George-S ra. 19.37-ben és az aztj követő évek folyamán hatái>o-J zottan szembefordult a fasisz-j ta diktátorral, s az angol—1 francia—szovjet arcvonal lel-J kés híve lett az agresszív tö-1 rekvésekkel szemben. 4 (Vége.) I felé menet osztani kezdi mind­addig, amíg el nem ér saját lakásáig. Ott megáll, illetve hazamegy és végez egy kis házi munkát. Azután vissza­megy a levelekért. A levelek felét hazafelé menet ismét ki­osztja, azután megint egy kis otthoni ténykedés következik. Később aztán, amikor már úgy gondolja, hogy a posta mégis posta, a leveleket és új­ságokat esetleg várják — elin­dul és felkeresi a telep másik részét is. Az még nem is lenne baj, hogy a levelek délután ér­keznek. De a sajtó! Az rend­szerint elévül, mire az előfize­tő kézbe veheti. Bányászok laknak itt és ők panaszkodtak emiatt. Azt mondják: jó lenne reggel megkapni a lapokatj — mert akkor munkába menet, az autóbuszon már ol­vashatnák. Így viszont csak műszak után tudnak olvasni. Ezért meg az asszonyok ha­ragszanak ... Ez is érthető. Az újságot úgy szereti az em­ber, ha friss, az asszonyok meg jobban szeretik az em­bert, ha nem olvas újságot akkor, amikor . . . No, hiszen értjük. Mindenki ismeri az asszonyokat. Igen ám, de a derék újság­előfizető nem azért rendeli meg a lapot, hogy azzal csak ablakot tisztitsariak. Szeretné megismerni tartalmát is. De a2 asszony szavára is adni kell.. • így aztán előfordult már olyan eset is, hogy a derék család­apa lemondta az előfizetést. Mert vagy újság — vagy bé- , kesség. Ráadásul olyan ember 'mondta le az előfizetést, aki \az Eszakma.gyarország előfize­téséért a 10. évfordulón jutal- \mat is kapott. Tehát régi új- >ságolvasó. És nem is csak a, [mi lapunkat járatta, hanem ö > Népszabadságot és a Nők Lap­pját is. De megunta. Azt mond- ■ ta: ő nem dühöng tovább . . • I „„„I, aztán az ede­[ 1 Puhonf!nel{ lényt „Ken- , derföldön” olyasmiért is, hogy •a Budapesten hétfőn feladott [levél csak csütörtökön délután ’ érkezett Edelénybe. Est kicsit [hosszú időnek tartják. Azt tmondják: nem a lovasfogatú , postakocsik korában élünk. > Ámbár ennyi idő alatt még a [lovasfutár is megtette az Ede- >lény—Budapest közötti utat..'. ! Hogy aztán miért késik <t .posta? Ezt egészen pontosan [ senki sem tudja. Talán azérti -mert a kenderföldi postái ’mindössze húsz éves . . . ; — íj —-----o-----­; Csongrádi : képzőművészek ! kiállítása Sárospatakon A Magyar Képzőművészed Szövetsége Csongrád megyei munkacsoportja tagjainak al­kotásaiból kiállítás nyílik Srú rospatakon, a Rákóczi Múze­umban július 24-én. szerdáin Az ünnepélyes megnyitón » kiállítást dr. Dömötör JánoSi a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója is­mertet^ ODAKÜNN, A FALU főutcá­ján rekkenő a hőség, heted­magával süt a Nap. A kis mú­zeumban megcsapja a belépőt a kellemes, hűvös levegő. Kint csak itt-ott akad némi árnyék, a vidám gyereksereg ezekre a helyekre húzódik játszani. Bent áhítatos csend, letűnt korok tanúi, értékes, régi emlékek között nézelődünk. Ezen a napon még senki sem járt rajtunk kívül a hejő­keresztúri tájmúzeumban. Pe­dig a vendégkönyv bejegyzései, s Papp Arzén iskolaigazgató, a múzeum vezetőjének szavai is arról tanúskodnak: nyáron jó­ival több a látogató, mint más évszakokban. Kiránduló iskolások, arra járó turisták térnek be ide röpke félórára, tanulni, okulni, gyönyörködni. Mert sok itt a szépség, a lát­nivaló. A környék régészeti, néprajzi, munkásmozgalmi em­lékei elgondolkoztatnak egy kicsit mindenkit. S a múzeum most különben is felfrissülve, megfiatalodva várja a látogatókat. Tavaly ősszel a Lenin Kohászati Mü­vek asztalosműhelyének dolgo­zói két szép üvegezett kiállító szekrényt készítettek ajándék­ba a tájmúzeumnak. Nagy se­gítséget jelentett ez. hiszen így sokkal szellősebben, jobban áttekinthetően helyezhették el a múzeumi tárgyakat. A mis­kolci Herman Ottó Múzeum munkatársa: Megay Géza és szakkörének két tagja segítsé­gével, irányításával Papp Ar­zén átrendezte a gyűjteménye­ket. Leltárba vették, s ponto­san besorolták a legújabb lele­teket, a régiek korát, besorolá­sát újból megvizsgálták. El­végezték a szükséges restaurá­lási munkákat egy-egy értékes edényen, fegyveren. S végül kronológiai sorrendben ismét elhelyezték az emlékeket a vitrinekben. A terem egyik részében lát­hatjuk a muhi csatamezőn ta­lált értékes régészeti leleteket, a másik oldalon a későbbi ko­rok fegyvereit, ruháit, haszná­lati tárgyait Értékes emléke­ket, dokumentumokat őriz a tájmúzeum a Tanácsköztársa­ság idejéből is. Egy másik sa­rokban a gazdag néprajzi gyűjtemény kelt csodálatot. Új dolog az is itt, hogy fény- képroprodukciólcat készítettek a miskolci múzeum néhány ér­dekes dokumentumáról, s azt kiállításszerűen bemutatják Kejőkeresztúrban is. — Állandóan gyarapszunk — mondja Papp Arzén —, ha a padlásokon, a házak körül előbukkan egy-egy régiség, a gyerekek máris szaladnak vele hozzám: „A múzeumba hoz­tam ... Tessék már megnézni, jó-e? ...” S már mutatja is a legújabb „szerzeményeket”: a hármas kis tükör egy példányút, benne egy név, s egy évszám: 1878. Előkerül néhány régi pénz­darab, az ős-tarpán ló egy fo­ga, egy avitt kertészkörző, tömzsi, de legalább egy kilót nyomó pincelakat. A tanév­végi nagy hajrá miatt értékük megállapítására, besorolásukra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents