Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-14 / 137. szám
ßSZ AKM AG V ARORSZÄG Péntek, 1963. Június 14. Bt A bélé útját a békés együttélés, a leszerelés és az együttműködés útja Szovjet—amerikai ée indiai vélemény Kennedy beszédéről és a moszkvai találkozóról A Szovjetszkaja Rosszija szemleírója megjegyzéseket fűz Kenncdynek a washingtoni egyetem hallgatói előtt a napokban elmondott beszédéhez. — A hidegháború 80 éve alatt — írja — most előszűr történt meg, hogy az Egyesült Államok elnöke nyilvánosan állást foglalt a szovjet—amerikai viszony gyökeres átértékelése mellett és bizonyos mér- , lékben elismerte a békés együttélés szükségességét. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy Kennedy beszédével egyidőben jött létre a megállapodás arról, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia külön képviselői júliusban Moszkvában összeülnek és tárgyalnak a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról. — Meg kell állni Kennedy elnöknek annál a kijelentésénél — folytatta a szomleíró —, hogy az Egyesült Államok nem fog elsőnek végrehajtani újabb nukleáris fegyverkísérleteket a légkörben. Ez természetesen jobb, mint a fegyverekkel való fenyegetőzés. Ámde, a világ még többet vár. A béke és a népek biztonsága megköveteli, hogy a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásának kérdését minden vonatkozásban oldják meg, vagyis minden nukleáris fegyverkísérletet tiltsanak el: a föld alatt, víz alatt, a légkörben és a világűrben végzett nukleáris kísérleteket egyaránt. — Az Egyesült Államokban vannak nagy befolyású reakciós erők, amelyeknek nem tetszik az elnök legutóbbi beszéde. Ezek nem adják meg magukat. Mégis világos, hogy a béke útja: a békés együttélés, a leszerelés és az együttműködés útja. — állapítja meg befejezésül a szemleíró. zetője szerdán kijelentette, hogy a szenátus minden megegyezést elfogad, ami a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között létrejön a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésében, Foster kijelentette: bízik ' az oroszok ama őszinte óhajában, hogy véget vessenek a nukleáris kísérleteknek. Ezek az emberek logikával rendelkeznek és tudatában vannak a nukleáris kísérletezések folytatása kockázatának. Nomen ént ómen ■, < ■ ; | — mondták a régi rómaiak; !mert már ők tudták, hogy a ■ | név sok esetben a lényegre ! utal. Ügy látszik, a kései ró•' mai ősök sem feledték az ) ’ életbölcsesség diktálta sza- > • bályt, mert tiltakoztak egy ) ! rakétahordozó cirkáló líáliá■ i ba érkezése ellen. A tiltako- ’ J. zás ugyan nem a névnek, ., hanem az, amerikai rakéták- “ j nak szólt, de a „nőmén est Í onien” azért, mégis áll. A hajó orrán ugyanis ez a felirat díszeleg: Little Rock. A Little Rock névről pedig minden újságolvasónak * eszébe jut, hogy évekkel T ezelőtt ez az Arkansas- % állambeli város töltötte be V azt a szerepet az amerikai % négerek és a fajüldözők har- & cában, amit ma az Aiabama- £ állambeli Birmingham. Litt, 1 .ria. P, 1 r S 4* .T.4 t le Rock volt az első nagy megdöbbenés: hogy az el- vakultság ilyen vérszomjas lehet. • Nem tudni, mi vezérelte az iiletékes „keresztapákat”, amikor a 6. amerikai flotta vezérhajójának a Little Rock nevet adták. De választásuk mindenképpen telitalálat volt. Rí ért az amerikai raké- taliordozók megjelenése' a Földközi-tengeren, amelynek térségét az ott élő népek aiomfegy vérmentes övezetté szeretnék változtatni, ugyancsak egyfajta vérszomjas el- vakultság következménye. Azé a stratégiai—politikai koncepcióé, amely a világon ma még nyitott kérdéseket „little rock”-i módon akarja megoldani. Válsághangulat JLondosilían a ProfEimo-ilgy következtéiben Egy céltudatos trónkövetelő H®h&hurg Ottó és nyilatkozatai Csütörtökön ismét rendkívüli ülésre ült össze az angol kormány — 24 órán belül másodszor —, hogy folytassa tanácskozását a Profumo-botrány következtében kirobbant bizalmi válság kivédésének módozatairól. Megfigyelők szerint a következő néhány nap sorsdöntő lehet a miniszterelnök és kormánya szempontjából. Csütörtökön este a miniszter- elnök fogadta a tory-pártveze- tés egy nagyhatalmú csoportját. A miniszterelnöktől kihallgatást kérő pártvezetők között jelen volt lord Poole, a tory- párt nemrég kinevezett társelnöke is, aki — közvetlen környezete szerint —• azt tartja, hogy Macmillan vezetése alatt a konzervatív .pártnak semmi esélye sincs a következő általános választásokon. Barátai úgy tudják, hogy lord Poole a kormány és a felső pártvezetés radikális átszervezését követeli, hogy új arcokat állíthassanak a választók elé. Lord Poole a City embereként közvetlenül a legmagasabb üzleti köröket képviseli s véleménye nagy súllyal esik latba. Ha a tory-lázadás egy héten belül bekövetkezik, s ezt most igen valószínűnek tartják Londonban — kétféle kimenetele lehet a válságnak: L a választások azonnali kiírása, amely a szigetország jelenlegi hangulatában a tbryk bizonyos vereségével végződne; 2. Macmillan lemondása. hogy az új miniszterelnök körül rendezhessék az uralkodó párt szétzilált sorait. Ebben az esetben a konzervatív párt minden bizonnyal igyekszik majd időt nyerni, s a választásokra — előre nern látott kényszerhelyzettől eltekintve — aligha kerülne sor 1964 májusa előtt. A jelenlegi parlament mandátuma 1964 októberében jár le. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megvitatta és elfogadta a pénzügyminiszternek az 1062. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentését és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a jelentéshez fűzött hozzászólását. A földművelésügyi miniszter az állatállomány átteleltetési- ről és a takarmányakciók lebonyolításáról tett jelentést, majd beszámolt a mezőgazdasági munkák menetéről. A kormány a jelentést és a beszámolót tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke a népgazdaság tüzelőanyag-ellátásáról, a belkereskedelmi miniszter és a Szövet- kezetek .Országos Szövetségének elnöke a közellálás helyzetéről terjesztett elő jelentést. A kormány a jelentéseket Az indiai sajtó örömmel üdvözli a bejelentett moszkvai szovjet—amerikai—angol tárgyalásokat a nukleáris feevver- kísárletek beszüntetéséről, A Hindustan Times szerkesztőségi cikkében egyebek mellett ezt írja: az egész világ számára a legszerencsésebb lesz az a nap, amikor a nukleáris hatalmak birtokában levő összes atomfegyvert az óceánba süllyesztik. 1 Ez a cselekedet a legnagyobb jótétemény lesz az emberiség számára. William Foster, az Egyesült Államok leszerelési és fegyverzet ellenőrzési hivatalának vemegtárgyalta, elfogadta és határozatokat hozott. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Varsóban befejeződött. . a Nemzetközi Világűrkutatásl Bizottság (COSPAR) VI. közgyűlése és IV. tudományos symposiona, amely csaknem két hétig ülésezett a lengyel fővárosban. A tanácskozáson magyar küldöttség is részt vett. Ennek vezetője, dr. Egyed László akadémiai levelező tag, az MTI varsói tudósítójának többek között elmondotta, hogy a Nemzetközi Világűrkutatási Bizottság varsói tanácskozásai nagyon hasznosak voltak'. Magyar szempontból különösen azért, mert a „Károiy császár most harminc éves. Ha ránézek, azt hiszem, csak húsz. ha megszólal, tíznek se vélem.” Körber osztrák miniszterelnök nyilatkozott így felkent és megkoronázott uráról, az Osztrák-Magyar Monarchia császáráról és kiralvá- ról, akit mi magyarok IV. Károly néven jegyeztünk fel történelmünkben. Mondta ezt pedig az osztrák miniszterelnök 1016. december 20-án, nem sokkal azután,'hogy ez a nem éppen megdicsért uralkodó trónra lépett. Hátha Mussolini példája segít... Ennek a Károly császárnak és királynak fia az a Habsburg Ottó, aki most haza szeretne múlt év végén megalakult magyar' űrluilátáki' bizottság most kapcsolódott be a COS- PAR munkájába. A közgyűlés határozata értelmében Magyarország július közepén automatikusan e nemzetközi tudományos szervezet teljesjogú tagja lesz. Mindezen túlmenően pedig a COSPAR közgyűlése és symposiona újabb ötletekkel gazdagította a magyar világűrkutatókat és bizonyos fokig irányt szabott a kozmosz titkainak feltárásán munkálkodó tudományágak kutatásainak; térni abba az Ausztriába, ahonnan apját 1918-ban egész családjával együtt száműzte az osztrák köztársaság. Az emigrációban, különösen apjának 1922-ben bekövetkezett halála után trónörökösnek nevelte becsvágyó anyja, Zita Bour- bon-Parma-i hercegnő, aki francia rokonsága alaptalan információira támaszkodva nem csekély mértékben segített" belehajszolni férjét, Károlyt 1921- ben a két sikertelen magyar- országi hazatérési kísérletbe. Az emigrációban trónörökösnek nevelt Ottó még nem volt huszonhárom éves (1912. november 20-án született), amikor 1935 júliusában már jelentkezett. Ausztriában ugyanis' ekkor Schuschnigg osztrák kancellár klerikál-fasiszta uralma ' Mussólinire támaszkodva próbált gyökeret ereszteni a baloldal és Hitler ellen harcolva egyaránt. Schuschnigg kísérletében természetesen támaszkodott a legitimista konzervatív körökre is és Ottó elérkezettnek látta az időt a fellépésre. „Ausztriát csak az menti meg, ha Mussolini útját választja” — írta levelében, majd két esztendő múlva azt is kijelentette, hogy az „eljövendő államomban kénytelen leszek a szociáldemokrata pártot betiltani, mert az osztály- harc alapján áll”. ember „főparancsnoka" Ez a schuschniggi faló segítségével való hazatérési óhaj azonban kudarcot vallott Schuschnigg bukásával és Ausztria német megszállásával. Ottónak új utat kellett választania. 1940-ben már Amerikában élt és szőröstül-bőröstül felajánlotta magát Roosevelt elnöknek. Stimson hadügyminiszter fel is szólította, hogy állítsa fel saját vezetése alatt az osztrák felszabadítási bizottságot, amely hadsereget is fenntart. Ottó „királyfi” azonban nem tudott 47 önkéntesnél többet összetoborozni Amerikában, így „főparancsnokságát” nehéz volt komolyan venni. Az anyjától örökölt becsvágy hajtotta fiatalember azonban nem csüggedt el. Alig ért véget a háború, már 1045. július 2-án jelentkezett Trumann elnöknél és kérte, ne ismerje el a szövetségesek által létrehozott ideiglenes osztrák kormányt, amely „az oroszok bábja”. Egy világháború se drága... Amerika azonban elismerte ezt a kormányt és ..őfelsége’ éttől kezdve a harmadik világháború kitörésétől várta sorsának „jobbrafordulását”. „Túl kicsi a mi világunk ahhoz, hogy mindketten (a Szovjetunió és Amerika) békében éljünk egymás mellett”. —így nyilatkozott 1951. szeptember elsején a Salzburger Nach- richtcn-Tíék. 1952. április elsején New York-ban már azt is kijelentette: „Trónomat csak akkor foglalhatom el. ha az oroszokat elintézzük”. Trónigényét 1952-ben ismét bejelentette, ezúttal az angol News Chronicle hasábjain. 1955. szeptember 17-én már a Wiener Sammstag-ban úgy vélte, hogy a „békés egymás mellett élés veszélyt jelent a világ számára”. A bajorországi Pö- ckingbe letelepedve, az osztrák határ mentén ütötte fel tanyáját. A békés egymás mellett élés politikája azonban erősébbnelu az amerikai háboríts körök pedig gyengébbnek bizonyultál^ mint „őfelsége” gondolta. Ismét taktikát kellett változtat- t nia, és ez — sikerült is. Felvette a kapcsolatot az Osztrák Néppárt jobbszámyával és hajlandónak mutatkozott elismerni az osztrák, köztársasági alkotmányt. ...de ha nincs, „lojális" is lehet az ember Hogy miért, azt maga kotyogta ki a Paris Match hasábjain 1958. december 20-án, pontosan negyvenkét évvel azután, hogy atyjauráról nem éppen tisztelettudóan nyilatkozott Körber miniszterelnök. „Elismerem a köztársasági alkotmányt —■ mondotta —1 „de ha hazatérek, mint egyszerű állampolgár, senki so akadályozhat meg abban, hogy eszméimért harcoljak, & nincs az a törvény, amely megakadályozhatná az osztrákokat, ha császárrá akarnának koronáz- ni”. Ezekután 1961-ben hivatalosan is elismerte az osztrák köz- társasági alkotmányt. Hűségesküjének „őszinteségében" ugyan ki kételkeő.het a fentebb idézett nyilatkozat utáni tmáté) V. Bölcső és koporsó A legfőbb hatalom természetesen a finánctőke, elsősorban a már említett Societé Generale óriásbank kezében volt. Az Union Miniére valamennyi elnöke, névszerint Bayence báró, Paul Guillei, Jean Jadeau, valamint Gaston Blaise— kivétel nélkül a Societé Generale igazgatóságának tagja volt. Az elnökön kívül hattagú vezető-testület kormányozta ezt a biro- dalomnyi trösztöt. Közülük négyet a belga állam delegált, a többször említett összefonódás tehát kölcsönös volt. S ez az összefonódás minden esztendőben nehéz milliókat hozott a cégnek. Egy példa: Hála az állami hivatalnokok „rokonszenvének”, 1914- ben annak a vasútvonalnak az építésére, amely egyedül és kizárólag az Union Miniére érdekeit szolgálta, a Belga Királyság a belga adófizetők pénzéből hetvenmillió aranyfrankot adott — és csak tizet maga a vállalat. Ezekután térjünk vissza röviden arra a „szociálpolitikára”, amellyel az Union Miniére ideológusai oly sokszor büszkélkedtek. Sok' szó esett például az iskolahálózatról. Kell-e mondanunk, hogy a dzsungelból jött néger kevésbé alkalmas az igényesebb ipari szakmunkára, mint az elemi fokon már kiképzett néger? f A már idézett főorvos, dr. Motoul erről így ír: „Vállalatunk iskoláinak az a feladata, hogy a munkások gyermekeiben elültesse azokat az alapfogalmakat, amelyek segítségével jó munkások válnak belőlük... Oktatásunknak meg Iccll alcadályóznia, hogy maga az iskolázás a gyermekekben és szülőkben bizonyos illúziókat keltsen és hogy később a tanulók csalódott, deklasszált elemekké váljanak. Ezért már tizedik életévüktől kezdve fizikai munkára kell oktatni a gyerekeket” — hangzik a Motoul-jelentés, a harmincharmadik oldalon. „A rézkereszt kis énekesei* A vállalat szolgálatának szellemében „nevelte” a bennszülöttekét az iskolán kívül a klub-, az egyházi- és a cserkészélet is. A gyerekeket korán kézbevette a cég által fizetett tanítók vezette cserkészcsapat, amelynek harsonás gyűlésein a fehér ember felsőbbrendű jóságát és ennél is sokkal konkrétabban az Union Miniére igazgatóságának .atyai gondoskodását dicsérték. Az ő dicsőségüket zengték a kis cserkészek énekkarai, hivatalos nevükön „a rézkereszt kis énekeseinek kórusai”. Ennek a paternalista atyai gondoskodásnak lényegét plasztikusan fogalmazta meg az Union Miniére egyik igazgatója, aki kijelentette: „A tu-. datlanság, a betegség, a primitívség elsősorban vállalatunknak okoz kárt*. Ez megmagyarázza a Katanga-szerte elterjedt szinte szállóigeszerű közmondást: „Nálunk a néger az Union Miniére bölcsőjében születik és az Union Miniére papja temeti el". A tröszt fantasztikus mértékben avatkozott dolgozói magánéletébe, korlátlan joggal szabályozta mozgási szabadságukat. Dr. Motoul jelentése például büszkén állapítja meg, hogy a „vállalatvezetőség az utóbbi időben mind gyorsabban intézi el, hogy a munkások feleségei megkapják az engedélyt (!) vidéken maradt hozzátartozóik meglátogatására. Egyetlen orvost sem... Pierre Vigny belga gyarmatügyi miniszter így fogalmazta meg, hogy az oktatás mennyire, csak az elemi szakképzettség elsajátításáig terjed ki: „Az iparosítás fejlesztését egyrészt a munkaerő mennyiségi hiánya, másrészt az elemi szakképzettség hiánya nehezíti. Ezért (!) képeznünk kell a kongóiakat.” Mindez nem akadályozta meg a belga sajtót abban, hogy dicshimnuszokat zengjen a két kongói egyetemről. Az igazság a következő volt. Valóban volt egy egyházi egyetem Leopoldville mellett Kimoenziben és egy állami,- Elisabethvilleben. Pierre Joie és Rosine Levaine belga írók viszont így vélekednek erről: „Ezek sokkal inkább a külföld megnyugtatására, mint a kongói káderek képzésére szolgáltak. 1960. június 30-án ősz- szesen mintegy féltucat végzett bennszülött egyetemi hallgató volt Kongóban, ezek is diplomaták, pszichológusok, szociológtisok. De a belga hatóságok egyetlen orvost, egyetlen mérnököt és egyetlen jogászt sem képeztek ki." A feldicsért egészségügyi hálózattal is az volt a helyzet, az Union Miniére megtette, amit legközvetlenebb érdekei diktáltak, de egy jottányival sem többet. Az álomkór Kongó részein a lakosság kilenctizedét pusztította el. A huszas években ennek a szörnyű betegségnek esett áldozatul a Kongó folyó mellett húzódó terület lélekszámúnak ötven százaléka. Egy összehasonlítás azt is elárulja, hogy a belga uralom alatt az egész- !égügyi helyzet-sok tekintetben romlott az országban. Egy 1924-es jelentés a gyarmatügyi minisztériumhoz ugyanis így hangzik: „Kongó legnagyobb részén szerencsére nemi betegség és tüdőbaj nem létezik”. Egy 1947-ben írott jelentés viszont ezt mondja: „A hatóságokat növekvő aggodalommal töltik el a tüdővész és a nemi betegségek méretei Éhbér... A második világháború után egy belga szenátusi misszió ezt jelentette: „A lepra, az álomkór, a malária továbbra is halálos korbácsként sújt le afrikai birtokainkon”. 1953-ban egy másik jelentés: „Maláriával szinte valamennyi kongói lakos többé-kevésbé megfertőződött. A rendszeres lázrohamok lehetetlenné teszik, az intenzívebb munkát és ez érezteti hatását a mezőgazdaságban is. Egyrészt elégtelen élelmezés, legyengült szervezet, másrészt ez a legyengült szervezet, mint a betegségek könnyű prédája — ez az a bűvös kör, amely a kongói egészség- ügyi állapotokat jellemzi." ' » (Folytatjuk.) 4 jr A MmasaslerSanács ölese Befejeződött az űrkutatók varsói tanácskozása
