Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
Vasárnap, 1963, június 8. ESZAKMAGYARORSZAG $ Pártoktatásunk az eszmei offenzíra szolgálatában Életünk, ma Csupa izgalom, változás. A nagy forradalmi átalakulás időszakát éljük. Két ellentétes világrendszer vívja harcát: a kapitalizmus és a szocializmus. Utóbbi, a világrendszerré lett szocializmus erősödik, izmosodik, és hódítja meg az emberek millióinak szívét és agyát. Benne látjuk a félelemnélküli jobb élet legfőbb biztosítékát, a ki-, zsákmányolás alól felszabadult és felszabaduló népek szabadságának, függetlenségének és tartós barátságának legfőbb zálogát. A szocializmus, a kommunizmus világméretű győzelmében, az emberiség leg- jobbjainak évezredes álma válik valóra. Az utóbbi évtizedek és különösen az utóbbi esztendők gyorsan pergő világ- eseményei a kételkedőket is kezdik meggyőzni arról, amit Marx és Engels már másfél évszázaddal ezelőtt megjósolt: a szocializmus, a kommunizmus győzelme éppúgy elkerülhetetlen, mint a kapitalizmus pusztulása... Az imperializmus napja leáldozóban van. Bar még erős ez a rendszer, vénülő gazdaságával, hazug ideológiájával és félelmetes tömegpusztító fegyvereivel még tartja hadállásait — ugyanakkor széthulló omladozó, válságokkal küszködő gyűlölt rendszere a társadalmi együttélésnek, amelytől mindenütt szeretne megszabadulni az emberiség. Szeretne megszabadulni a félelemtől, a háborús pszichózistól, a világot nyomorító esztelen fegyverkezési hajszától, a kizsákmányolás s az elnyomás minden formájától, a létbizonytalanságtól, amely egyet jelent ezzel a gyűlöletes fogalommal: imperializmus. Ennek a rendszernek pusztuló tendenciáját misem bizonyítja jobban, mint legfőbb tartópillérének, az évszázados gyarmatrendszer om- ladozásának viharos erejű folyamata. amely különösen az utóbbi évtizedben szembetűnő és kézzelfogható. Az imperializmus vezető nagyhatalmának tőszomszédságában, az Egyesült Államok egvkori szilárdnak vélt gyarmatbirtokán, Kubában is épül már az új világ ... S a gyorsan pergő izgalmas világesemények forgatagában itt élünk, munkálkodunk és harcolunk mi — a szocialista világrendszer nagy családjában. Itthon is a nagy változás, a forradalmi átalakulás időszakát éljük. Leraktuk a szocializmus alapjait, s nekigyürkőz- tünk a szocializmus teljes felépítésének. Tudjuk, hogy mindaz, amit ma itthon végzünk — jól vagy rosszul — befolyásolja a két világrendszer harcának kimenetelét, ezért is igyekszünk dolgunkat jól végezni. Életünkről, helyzetünkről át- ifogó elemzést adott az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete és nemrég pártunk VIII. kongresszusa. Az ezeken a tanácskozásokon elfogadott dokumentumok lényegében azt mondják, amiről fentebb vázlatosan szóltunk. Nem árt újra és újra szívünkbe vésni, feleleveníteni e dokumentumok tanulságait. A múlt év tapasztalatai Korunk nagy kérdései — és persze a kisebbek is — egyre több embert foglalkoztatnak. Ha csak az elmúlt esztendőben megyénkben felmerült kérdéseket tekintjük át, azt tapasztalhatjuk, hogy az új élet építésében elért sikereink, s a szocialista világrendszer nagy győzelmeinek hatásaként rendkívül megnőtt az érdeklődés a marxizmus—leninizmus eszméi és pártunk politikája iránt. A megyei párt-végrehajtóbizottság nemrégiben értékelte az elmúlt páiioktatási év tapasztalatait, s megállapította, hogy csupán a szervezett pártoktatásban több mint 58 ezer ember vett részt megyénkben az előző évi 52 ezerrel szemben. Növekedett a pártoktatásban résztvevő pártonkívüliek száma is az előző évi 47,6 százalékról 53 százalékra. A KISZoktatásban csaknem 44 ezer fiatal tanult, a szakszervezeti politikai iskolákon mintegy S ezren,, a pedagógusok állami ideológiai oktatási rendszerében több mint kétezerhétszá- zan, így a szervezett politikai oktatásban összesen mintegy 113 ezer ember vett részt megyénkben A múlt évi pártoktatás általában eredményes volt. Széles körben hozzájárult a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztéséhez, pártunk politikájának ismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Általában jól mozgósított a VIII. pártkongresszus határozatainak megvalósítására. A megvitatott témák úgyszólván minden oktatási formában időszerűek, s ennélfogva vonzóak voltak. Különösen a Vili, kongresszus anyagának feldolgozása járult hozzá korunk és szocialista fejlődésünk alapvető kérdéseinek megértéséhez és segítette jól pártunk gyakorlatát. Propagandistáink válaszoltak a nemzetközi helyzet alakulását érintő számos időszerű kérdésre, nagy érdeklődéssel vitatták mindenütt a kommunista erkölcs kialakításának és széleskörű térhódításának problémáit, a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődését érintő kérdéseket, az ipari és a mezőgazdasági termelés sok-sok. időszerű problémáját. Élénk érdeklődés volt tapasztalható a VIII. kongresszus anyagának tanulmányozása során, a politikai akadémiák előadásain és ;jz elméleti konferenciákon. Viszont arról is őszintén kell szólnunk, hogy a pártoktatás mennyiségi fejlődése és az ott tapasztalt aktivitás melleit a pártoktatás színvonala, hatékonysága és meggyőző ereje elmaradt a kedvező lehetőségektől és a növekvő követelményektől. Üj, vagy újmódon jelentkező kérdésekben a propagandisták egyrésze nem mer, vagy nem tud önállóan és főleg helyesen állást foglalni. A polz gári és kispolgári ideológia, életszemlélet és törekvések leleplezése általában gyenge volt. Néhány helyen elvont el- méletieskedéssel vagy szűk prakticizmussal is találkoztunk. Nem egy helyen iskolás módszerekkel, a kérdések leegyszerűsítésével, másutt „betűrágással”, kisiskolás mago- lási módszerekkel találkozhat- tunk, és sok helyen nem valósult meg az értelmi és érzelmi ráhatás egysége sem. Bár a pártbizottságok többsége javított a pártoktatás irányításán, a propagandisták ösz- szetételén, számos alapszervezet még az elmúlt évben sem érzett kellő felelősséget a politikai oktatás előkészítése, szervezése és irányítása iránt. Pártszervezeteink egyrésze nem kellő felelősségérzettel foglalkozott a kommunisták és különösen a propagandisták marxista felkészültségének igényesebb fejlesztésével. Sok helyütt a propagandisták marxista-leninista felkészültsége a követelményekhez képest ma is alacsony, s emiatt a foglalkozások sokszor az anyag elmélyült tanulmányozása nélkül, a gyakorlati problémák felszínes vizsgálatára szorítkoznak. \ Most, hogy pártszervezeteink a Központi Bizottság útmutatásai szerint hozzálátnak az új pártoktatási év előkészítéséhez, érdemes visszapillantani a múlt évi tapasztalatokra, s helyileg is számot vetni, hol, miben van javítanivaló. Hogyan tovább? A VIII. pártkongresszus fontos útmutatása, hogy a gazdasági feladatok jó megoldása mellett előtérbe került az emberek szocialista tudatának formálása, az eszmei nevelő- munka. Egyre több szó esik manapság nálunk a marxizmus—leninizmus eszmei of- fenzívájáról, amelynek fontos területe lesz az új pártoktatási év is. Ezért pártbizottságaink, pártszervezeteink tekintsék egyik legfontosabb feladatuknak az 1963—64-es pártoktatási év jó előkészítését. Abból kell kiindulnunk, hogy a munkáshatalom meg- •••'•déséhez és r te7f>rtro*r-ín^V>n'r n gtopí ol í*r~v». V 1 VinT plorron. VOl t a 'örnnríelc nnrfv föKI'V pfTVPt^rt^s^t í^c alctfv t,<’rnor?3~ tását. A szociálist télies fplóní+£s£Vin7 elő* érbe kerül az emberek tudatának |5s viláanézetévek szociális4 a átformálása. Vngvis m^st olyan területen kell a kaoita- h'zmust véglegesen legyőzni ahol legnagyobb a régi vi'ág maradványainak ellenállása. Ennélfogva a társadalmi és no- litikai élet minden területén: a termelésben, a szocialista termelési viszonyok további megszilárdításában." a szocialista nemzeti egység kialakításában, a tudományos és kulturális élet minden területén előrehaladásunk döntő mértékben az emberek szocialista tudatának formálódásától függ. El kell érnünk, hogv egész állami és gazdasági életünket a közoktatás, a tudomány, a művészet minden területén a marxizmus—leninizmus eszméi hassák át. Nem kevesebbről van szó, minthogy tanuljunk meg, s tanítsunk meg másokat is szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni, hogy általánossá váljék az emberekben a szocialista meggyőződés és magatartás. Mindez bátor, alkotó, elméleti-ideológiai munkát igényel, magasabb színvonalú, meggyőzőbb, harcosabb propagandát, agitációt, eszmeipolitikai nevelőmunkát követel tőlünk, az üzemekben, falun és mindenütt, ahol emberek élnek. Ahhoz, hogy az új pártoktatási év jól segítse az eszmei offenzívát, mindenekelőtt gondos előkészítésre van szükség. Pártszervezeteink június közepén mindenütt taggyűléseken, vagy pártcsoport-gyűléseken beszélik meg az új pártoktatási év előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. Ismertetik a párttagsággal és a pártoktatás iránt érdeklődő pártonkívüli dolgozókkal is az új pártoktatási év feladatait, azokat az oktatási, tanulási formákat, ahol lehetőség nyílik a párttagság és a pártonkívüli dolgozók eszmei-politikai nevelésére, továbbképzésére. Ezt követően kerül sor a propagandisták és a hallgatók kiválogatására. Nagyon fontos, hogy mindenütt a helyileg legcélravezetőbb, a hallgatók érdeklődési körének és a rendelkezésre álló propagandisták felkészültségének megfelelő tanfolya- mcftcat szervezzenek, hogy pro-J pagandista csak az legyen, aki-* nek általános műveltsége és* marxista felkészültsége meg-« felel a követelményeknek, akiJ érti pártunk politikáját és har-« col is érte. J A pártszervezetek aktivistái* mind a propagandistákkal,J mind pedig a jelentkező hall-* gatókkal beszélgetni fognak. J Ezek az elvtársi beszélgetések a jó alkalmat nyújtanak majdj arra, hogy növeljék pártszer-« vezetőink, o propagandisták és • a hallgatók felelősségérzetét az« új pártoktatási év során rájuk • háruló feladatok iránt. • Q Az új pártoktatási év élőké-« szítése gondos, aprólékos és« tervszerű munkát igényelJ pártbizottságainktól, pártszer- J vezeteinlctől, a megfelelő pro-® pagandistálc, oktatási formák« és hallgatók kiválogatásától a kezdve a szükséges tananya-« gok megrendeléséig. Annak? tudatában lássunk munkához? mindenütt, hogy pártoktatá- [ sunk eredményei, propaganda - munkánk hatékonysága köze-1 lebb hozza a Vili. kongresszus : célkitűzéseinek megvalósuld- s sát, a szocializmus teljes fel-\ építését. J Csépányi Lajos < Az új gyár és az emberek Emberi /torsok régálUtmása — Több hónappal a határidő előtt Siesd Hí mess a termelést — Két ember 4 cser munkáját végsi el Az első, ami megragad: az épületelemgyár monumentális képe, a hatalmas, nagyvonalú építmények, berendezések. Fényképeken igen jól mutat, de hogy rajzoljam én le szavakkal? És segítségképpen ezt kérdezem kisérőmtŐl, Balogh Sán dór művezetőtől. — Nem tudna nekem valami nagyon érdekeset mondani a gyárról? — Itt minden új, és minden nagyon érdekes. Csak ennyit mond. A hangban valami megragad. Ahogy mondja. A szavakban ott mn zsikál. ott lobog egy fiatalember lelkesedése, izgalma, akit nagy ígérettel, várakozássá.' tölt el az épülő mű. — Aki csak így, egyszer idevetődik, annak az üzem csak egy a sok közül. Megcsodálja No lám, megint épült valami, s odébbmegy. Nekünk az életet jelenti. Ezer dolgozónak — családtagokat beleértve közel négyezer embernek — ad kenyeret. Ideragasztjuk életünket, örömünket, gondunkat. Sokunknak hosszú útkeresés után talán ez jelenti a végállomást ... Január 1 óta van az ütemben s itt Alsózsolcán, a gyár lakótelepén kapott lakást. Es alig várja, hogy az üzem megkezdje termelését. Addig egy kicsit olyan zűrzavaros minden .. j térj és feleség együtt do 'gozik Szarka Endrével az élen egy harmincnyclctagú brigád vár „bevetésre”. Most ismerkednek a berendezésekkel s egymással is. Szarka a Lábatlani Cementgyárból jött ide. — Négyen jöttünk onnan. Mi tanítjuk be az új embereket. Egyébként szabolcsi. Azt mondja, azért is jött, mert ez modernebb üzem, no meg azért, innen az otthona nem félezer, hanem csak 180 kilométerre van. Orsó Pál otthonához közel van az üzem. Sajó- ládon lakik. Biciklivel jár be. Az asszonya is a brigádban dolgozik. — Huszonhárom éves vagyok — mondja Orsó —17 éves korom óta járom az országot. Dolgoztam Dunaújvárosban és még egy sor helyen. Itt akarok megállapodni. Bartus Albertnén csöppet sem látszik, hogy négy gyermek édesanyja. Mosolyogva jegyzi meg: — Pedig a legnagyobb már 13, a legkisebb 2 éves. Az ő életútjuk is hasonló Véget ért a Borsodi Műszaki Bét A MTESZ Borsod megyei Intéző Bizottsága és a hozzátartozó 21 tagú egyesület közös rendezésében Miskolcon Műszaki Hetet rendeztek. A Műszaki Hét célja volt, hogy a mérnökök és technikusok figyelmét ráirányítsák azokra a feladatokra, amelyeket a társadalmi egyesületekben végzett munkával meg tudnak oldani. A napokban megtartott előadások, konzultációk, a borsodi ipar és a Nehézipari Műszaki Egyetem által képviselt tudomány széles skáláját ölelte fel. Megyénk szinte valamennyi fontos iparága, a kohászat, a gépgyártás, a bányászkodás, az energia termelés, valamint az egyre inkább szerepet játszó vegyi- és műanyagipar számos problémája került napirendre. Az előadók országosan is ismert szakemberekből kerültek ki, akik országos perspektívába fogva mutatták meg a borsodi ipar helyzetét a népgazdaságban. A Gépipari Tudományos Egyesület például a hazai szerszámgépgyártásról tartott vitanapot, különös tekintettel a Diósgyőri Gépgyár profilírozására, amelynek során már az agregát gépek gyártásában elért eredményekről, a világszínvonal eléréséről is szó esett. Országos jelentőségű volt a Magyar Hidrológiai Társaság által rendezett II. országos szennyvíz konferencia, ahol csaknem 300 Javítják a szentpéteri országutat résztvevővel az élővizek ipari üzemek által történő szennyeződését. valamint az élővizek védelméről szóló kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket vizsgálta meg. A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei csoportja a Borsodra jellemző lejtős területek talajvédő gazdálkodásával, valamint az ahhoz szükséges géptípusok kialakításával foglalkozott. A Borsodi Műszaki Hét alatt mintegy 40 előadás hangzott el, amelyhez a hozzászólások csatlakoztak. A borsodi műszakiak érdeklődésére jellemző, hogy a még oly elvont, s csak szőkébb kört érdeklő műszaki kérdéseket tárgyaló előadások is nagy érdeklődést váltottak ki. Az előadásokat több mint 2500 mérnök és technikus kereste fel. A műszaki hetek alatt az egyesületek több tanulmányutat is szerveztek. Ugyancsak a Műszála Hét rendezvényei közé tartozik a MTESZ székházában megtartott közlekedési, valamint a vasgyári édesipari üzemben megrendezett élelmiszeripari kiállítás, amely Borsod eddig kevésbé ismert élelmiszer iparáról adott áttekintést. A Műszálul Hét résztvevői ma autóbuszon Aggtelekre látogatnak el, ahol a MÁV miskolci szimfonikus zenekar ad barlang-hangversenyt sokezer emberéhez. Cigándról először a férje indult a város felé. Segédmunkásként dolgozott az építőiparban, aztán most nekiindult az asszony is. Itt laknak ők is Zsolcán. Szá mára még minden idegen. A? üzem, a munka, a munkatár sak. Egyébként a brigádban 1? nő dolgozik. Ügy nagyjából ez férfi-női arány jellemző is. A gyár közel ezer dolgozója között 280—300 nőt is tudnak alkalmazni. Ez egy kicsit segít a dolgozni akaró feleségek gondján is. Baloghnak igaza van, az épületelemgyár tele van érdekességgel. Hallottunk egy nagyon meglepő adatot. Azt mondja a gyár igazgatója: — A módosított program szerint a gyárnak 1964 decemberében kellene megkezdenie a termelést. A kivitelező vállalatok j — beleértve a keletnémetekét is — olyan jó együttműködéssel dolgoznak (igaz, vannak néha éles viták is, de ezt ne írja meg), hogy pár nap múlva egy, aztán fokozatosan a többi részlegben megkezdjük a termelést. Vár fák as újabb munkásokat A zsolcai üzemnek igen nagy szerepe lesz az építőipar „adósságának” törlesztésében. Ebben az évben hozzávetőlegesen 75 millió forint értékű árut termelnek. Ez azért is értékes, mert erre> az év elején még nem számítottak. Az építésről még érdemes elmondani, hogy időközben módosították a tervet, ennek alapján az üzem korszerűbb lett a tervezettnél. Igaz, a költség 18 százalékkal nőtt, de 40—47 százalékkal viszont növeli a termelést. — Mondjak néhány érdekes adatot? — kérdezi az igazgató. — De mennyire! — Ebben az évben 70 kilométer hosszúságú vasúthoz elegendő vasúti aljat készítünk — méghozzá előfeszítetten —, 1800 kilométer hosszúságú vezetéknek megfelelő tartóoszlopot, 1200 lakáshoz elegendő Szim—Kár-féle födém elemet 8—8300 lakáshoz elegendő Wer- ter-féle gerendát... Ez a gyár jelene. És a jövő? Az épületelemgyáraknál a betonelőkészítés — általában — a legnehezebb munka. Ezévben csak félig, jövőre pedig teljesen automatizálják a munkát. Hogy ez mit jelent? Két ember az irányítóas^talról működteti az egész betongyárat. És szinte megdöbbentő az adat: olyan mennyiségű betont készítenek, amelynek előkészítéséhez négyezer ember kellene^ Hát ilyen üzem a Zsolcai Épületelemgyár. Megértem az itt dolgozókat, hogy alig várják a termelés megkezdését. És méginkább azokat, akik ezután kerülnek majd az üzembe. Csorba Barna
