Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

Vasárnap, 1063. Június 9. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Yl. Magyar Békekongresszus eSott Megyénk dolgozói cs leszerelésért, a béke ügyéért 113 rendezvényen csakisem 110 ezer ember — Heves tiltakozás a fegyverkezési baísza és a MBTO-orszásob aiontpolítikála ellen — üzemi békepsíiések, fárási békefttiáfkozók — Myálasztaiták a borsodi küldőiteket A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága összegezte a május 9-én kezdődött Leszere­lési Hónap Borsod megyei ese­ményeit. Eszerint Borsod me­gyében és Miskolcon alig egy hónap alatt 118 nagyobb ren­dezvény — megyei béke-aktíva ülés. járási béketalálkozó, üze­mi és falusi békegyűlés stb. — volt, amelyen több, mint 107 ezer ember vett részt és nyil­vánította ki véleményét ko­runk alapvető kérdése, a há­ború és béke kérdésében. A gyűlések és tanácskozások részvevői félreérthetetlenül el­ítélték a NATO-hatalmak és elsősorban az Amerikai Egye­sült Államok atompolitikáját, szenvedélyesen tiltakoztak^az imperialista államok vezető köréinek esztelen fegyverkezé­si hajszája ellen, amelybe évek óta belekényszerítik az embe­riséget. Több felszólaló hang­súlyozta az általános és teljes leszerelés halaszthatatlan fon­tosságát, s méltatta a szocia­lista országok — különösen a Szovjetunió — ez irányú ja­vaslatainak és erőfeszítéseinek jelentőségét a béke megőrzése és a különböző rendszerek bé­kés egymás mellett élése szem­pontjából. A Leszerelési Hónap kiemel­kedő eseménye volt a megyei békeaktívá-iilés, amelynek munkájában mintegy négyszá­zan vettek részt. A jelenlevők előtt Harmati Sándor elvtárs. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ismertette a leszerelésért és a békéért folytatott harc időszerű kérdé­seit. Jól sikerült béke-de­monstráció volt a sájóládi er­dőben is, ahol majálissal egjr- bekötött egésznapos program szerint a miskolci járás béke- hárcos-aktívái \ 'találkoztak, mintegy ezerötszázan. Az itt megjelentek részére dr. Bóka .László egyetemi tanár és Túr- gonyi Júlia, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának küldötte is­mertette a békeharc aktuális problémáit. A Hazafias Nép­front és a Nőtanécs közös ren­dezésében széleskörű felvilágo­sító munka folyik a Nők Nem­zetközi Barátságának Hete elő­készítésére. Országosan is kiemelkedő je­lentőségű esemény volt a Mis­kolcon megrendezett Észak­magyarországi Tudományos Békekonferencia, amelyen há­rem megye, Borsod, Heves és Nógrád értelmiségének kiváló­ságai fogalmazták meg tanács­kozásuk során milliók, az egész a bék'eszerető emberiség akara-“ tát: „A tudománynak és a tu-a dósoknak a békét kell szolgáld® niok, egyedül a békét.’’ « A Leszerelési Hónap béke-de-» monstrációin. az üzemi, járási» és város-kerületi békegyűlése-* ken választották meg « VT,® Magyar Békekongresszus bor-, sodi küldötteit, akik június 16-® én és lb'-ári Budapesten képvi-® selik majd megyénk dolgozói-® rak, félreérthetetlen akaratát: ® fegyverek és félelem nélküli vi-a lúgban, békében akarunk élnií® * •• S Borsod megye dolgozóit a« VI. Magyar Békékongresszu-® son 21 szavazati és 5 tanács-« Rékáéi jogú küldött kép--* viseli, köztük a munkásaik,« parasztok és értelmiségiek* __ • j Hatvartnyolcezef márka’« égy Beethoven-arcképértj :4 marburgi Siargardt cégi tavaszi árverésén a legmaga-c sa.bb árai Christoph Heckél fes-% tőrhűvész Beethoven arcképet érte el. A 40 ezer márkára be-* csült képet, amely egyike a zene-1 szerzőről készült kevés, színes* arcképeknek. tíS OVO márkáértt vásárolta meg egy osztrák ma-J ,gángyiíjtő. Árverésre került a, III. Leonora nyitány partitu-» rája, Beethoven sajátkezű ja- J vitásaival. 12 800 márkáért. • Rendkívül magas árat. 13 000% márkát fizetett egy gyűjtő Mo-t zárt 1777-ben édesapjáhozJ írott leveléért. olyan köztiszteletben álló kép­viselői, mint Klibán András, a Borsod megyei Építőipari Vál­lalat kőművese, Csépe Ferenc ózdi kohómérnök, Dienes György héti tsz-elnök, dr. Sályi István tanszékvezető egyetemi tanár, Kouács Kálmánná, a megyéi nőtanács elnöke, Bá­rány István tokaji református lelkész, dr. Száva János mis­kolci c. apát-plébános és má­sok. A küldöttek megválasztásá­val lényegében befejeződtek a VI. Magyar Békekongresszus borsodi előkészületei. A kong­resszus eseményeit és határo­zatait újabb békegyűléseken ismertetik megyénk dolgozói­val. Cs. L. NIKLAI ADÄM: Meditáció egy táviró-oszlop tövében Ügy vagyok én, mezítelen, mint e fenyőszáL Ág, kéreg: mind lehullt éjszín bárdok alatt. Társam vagy, oszlop: torlódtunk vad zuhatagban, és egy tutajba kötődtünk. Szétválván, ballagtunk hajnali réteken át, idegen városok döbbenetében — s megálltunk. Most állunk: ugyanegy kor, idő szava zúgat s egy madarunk is, a kedves: ím, hogy lebben a must-fanyar őszben c perc: felszáll a madár a felragyogó huzalokról, s elsurran az alkonyi égen, akár ez utolsó, szép szerelem szava számról. • •»••»«■»•a*««» A párizsi Plerre Balmain di­vatház délutánonként minden­nap bemutatót tart legújabb kollekciójából. Ilyenkor a né­Kiváló munkaszervezéssel hát hónap alatt szerelték fel a Tisza! Veg^ikombinát . liisözpffiiitiának kazánjait A Tiszai Vegyikombinátban a nitrogén műtrágyát gyártó üzemek gőzellátásának biztosí­tására korszerű höközpontot építettek. Ebben a négyszintes, előregyártott elemekből készült épületbe .óránként 15 tonna gőzt termelő kazánt, ellennyo­másos turbinát és más beren­dezéseket helyeznek el. így a hőközpont lényegében egy kis erőmű lesz. amelynek kazán­ját a vegyikombinátban kelet­kezett, úgynevezett hulladék gázokkal fűtik majd. Az új üstéin berendezéseinek szere­lése felett a KISZ védnökséget vállalt. Ennek eredményeként a Magyár Hajó és Darugyár dolgozói, az üzemi KíSZ-szer- vezet javaslatára, a szocialista szerződésben foglalt határidő előtt három hónappal készítet­ték el- a kiserőmű gáztüzelésű kazánját. A berendezés felsze­relését is a hajógyáriak vállal ták. cs üzemük hírnevéhez méltóan teljesítették. A mű­szaki szakemberek véleménye szerint, rég találkoztak olyan nagy fokú szervezettséggel, mint ezen a szerelésen. Anyag­hiány miatt -például egy percig sem állt a munka, holott a ha­jógyáriak a kazán egyes alkat­részeit hat országból szerezték be. Ugyanakkor határidő előtt egyetlen berendezési tárgyat sem szállítottak a vegyikömbi- nát területére, így a készletek nem voltak feleslegesén leköt­ve. A nagyszerű munkaszerve­zéssel a kazánt hét hónap alatt szerelték össze, és a napokban megtartották njmmáspróbáját. Jelenleg a kazán falazását és szigetelését végzik, amely a hó- hap végére fejeződik be. Ezzel egyidpben a Láng Gépgyár sze­relői hozzáfogtak a turbina el-' Vasutas fiatalok találkozója Megyénk vasutas kiszesei, ifjúmunkásai a hagyományos örszä&ot találkozóra készülnek. Ez évben az ország minden ré­széből C4.0 fiatal seréglik ösz- sze, a június 23-án Balatonal­mádiban megrendezendő IX. Vasutas Ifjúsági Békéialálkö- zóra. Ez a. nap alkalmat ad a fiataloknak arra, hogy kicserél­hessék szakmai tapasztalatai­kat, s a hátralevő időt vidám szórakozással töltsék el. A borsodi fiatal vasutasok lelkiismeretes -munkával, tanu­lással készülődnek a találkozó­ra. Részt vesznek abban a ver­senyben, amelynek célja, a tisz­ta, kifogástalanul karbantar­tott, Ízlésesen díszített moz­dony és szerelvény. A „Szakma ifjú mestere” mozgalom vizs­gáit is a találkozó előtt rende­zik meg. Színes és gazdag június 23-a programja. Délelőtt ünnepi nagygyűlést tartanak, utána az ország legjobb vasutas öntevé­keny muvészegyii ttesei és ne­ves fővárosi művészek szóra­koztatják a. résztvevőket. Ezzel egyidöben vívó. torna, birkózó, ökölvívó, mürépülö és ejtőer­nyős bemutatóra kerül sor. A találkozó résztvevői min­den bizonnyal kellemes emlé­kekkel térnek ma:jd haza. NAGY ALFRÉD a vasútüzemi. KISZ- , bizottság titkára helyezéséhez, az Április 4 Gép­gyár dolgozói pedig a csőveze­tékek szereléséhez. A munká­kat az év végére fejezik be. Az új höközpontban a jövő évben kezdik meg a termelést. Marfene Dietrich unokája korán kezdi\ zök között az első sorban min­dig ott van Paul Riva. Marle­ne Dietrich ötéves, szőke uno­kája. Az ifjú világfit nem any- nyira a ruhamodcllek, mint in­kább az egyik manöken, a gyö­nyörű, fekete hajú Petra ér­dekli. Madame Spanier, a di­vatház igazgatónője szerint a kisfiú „majd megőrül” Petrá­ért. Marlene Dietrich gyakran elkíséri unokáját Balmainék- liez. de nem ül melléje az első sorba, hanem meghúzódik a terem hátterében. 0 mesélte, hogy a kis Paul — c.kit, úgy hisszük, ezért, inkább sajnál­nunk kell — „él-hal a divatbe­mutatóért és semmi más dél­utáni elfoglaltságra nem. haj­landó.” Nem kell nekünk Tisza István!..." [Emlékezés egy 50 esztendővel ezelőtti tiltakozó megmozdulásra a reakció „fekete grófját’ kor­mányfőnek. „Nem kell nekünk az erőszakból, a durvaságból, a zsarnoki önkényből, melyet Ti­sza István neve fémjelez” — írta a Miskolci! Estilap. Más megjegyzések joggal említet­ték, hogy Tisza a bécsi béke­ellenes külpolitika fő támasza magyar földön. „Tudja 6, mi­ért nem akar választójogot a népnek — írta a Miskolczi Esti­lap. Tudja, hogy a most haza­került tartalékosok a militariz- mus ellen szavaznak, ha majd lesz választójoguk.” Nem véletlen, hogy ez a probléma éppen Miskolcon ve­tődött fel ilyen élesen. Már egy ideje közismertté vált, hogy a március 10-i minisztertanácson a kormány új ágyúgyár fel­állítását határozta el. Ezt a ter­vezett hadiüzemet pedig ép­pen Diósgyőrben kívánták lét­rehozni. Az itt már hosszabb ideje működő vasgyárat fej­lesztették volna ágyúgyárrá. Ugyancsak június elején került a miskolci városi tanács napi­rendjére egy új honvédlakta­nya felállítása. Ezt a Bodó-al- jában kívánták felépíteni a Győri-kaputól, a vasgyár felé vezető úton. A fentebbi — No, emberek, hagyják egy kicsit abba a munkát! — Miért? — kérdeztük. — Mert pihenni is kell, nemcsak dolgozni. — Á, pihenni most nem lehet — szó­lok, — hiszen még nagyon sok van hátra! — Nem baj az — így ő. — Most ne­kem dolgoznak, csak megkérhetem ma­gukat, hogy pihenjenek eg'y kicsit! Hát, leraktuk a szerszámot, 5 szivar­ral kínált bennünket, ráfüstöltünk és elindultunk a parkba. Sétáltunk a fák alatt, az úr meg kérdezgetett: hogyan élünk, merre jártunk már, mit csiná­lunk. meg ilyesmit. Aztán ő kezdett el beszélni. Sok mindenről beszélt, de csak egy valamire emlékszem már. Va­lahogy így mondta: >— Amit maguk csinálnak emberek, az gyönyörű dolog. Építeni! Ennél nincs szebb művészet! Tudják-e legalább ma­guk, líogy ez milyen szép? Hümmögtünk rá valamit, de már nem tudom, mit. Akkor sem igén tud­tam. Az biztos, hogy j, nagyon tetszett, amit mondott. Pláne,'hogy ilyen híres festő mondta. Mert BencZür Gyula volt az az ember. Az ő kertjében csináltuk a kerítést. Most is ott ran Benczurfal- !Vfin — most már így nevezik a falut, akkor Dolyány volt — láthatod, ha arra jársz. Csak már régi. És sok mindenről mesél még apám. aki egész életében épített. Regényre való élménye van, de ezt az egyet, ezt gyakran elmondja. Akkor is, amikor megáll egy új, magasba törő ház előtt, akkor is, amikor a növekvő falak mel­lett a .markába vesz egy kevéske homo­kot — mörzsolgatja, nézi: milyen? — és akkor is, amikor otthon a kamrában végighúzza kezét a vékonyra kopott simító szélén, vágj’' az ujjaitól esztergá- lj’ozott kőműveskalapács nyelét vizs- gálgatja, mely szintén ott található a szépen rendberakott, megfáradt szer­számok között. Mindent megőriz. Nincs már rájuk ugyan szükség, de a simító még símit, a vízi mérő még pontos — csak az egyik oldalon pattant meg az üveg — a kala­pács még éles, szikrázva fröccsen alóla a kő, a kanál fénylik, mint a tükör, a sók malter kicsiszolta, az ón ugyan­olyan biztosan mutatná a függőlegest — bár már régóta csak a kifinomult szemmértéket volt hivatva bizonyítani — a zsinór is egy rövid lécre tekerve bármely pillanatban kész hosszút nj’új- iózni, és a többi szerszám is mind-mind kitűnő, bevált és hűséges. Mint az idő. Mely nem feledkezik meg senkiről. Mindenkinél etthasgyja perceit, hónap­jait, éveit, megrakja évtizedeivel is, jaj, csak el ne pattanjon valami, vala­hol, mint a vízimérő üvegszeme! ftt sorakoznak hát a szerszámok, a fáradtak, az eml'ékőrzöte és emléki'dézők. Közük van min- deh falhoz, a szép lakásokhoz, .a kony­hák kövéhez is, az erkélyhez, minden magasba ívelt épülethez, a hirtelen nőtt emeletekhez, az állvánj’ökból ki­bontakozó. megcsodált városrészekhez, a már felépült és még épülő világhoz. A legtöbb jóhoz, a legtöbb széphez. Közük van hozzá, csak most pihennek. Vagy csak várakoznak? Hátha egyszer még... Hátha... Priska Tibor körülménye- ___ két figyelem­be véve, érthető, hogy Borsod­ban erős volt a tiltakozás Ti­sza miniszterelnöksége ellen. Akárcsak országos viszonylat­ban, itt is, június 8-án tünte­tésre került sor ellene. A meg­mozdulás előestéjén a miskolci szociáldemokrata párt felhívást bocsátott ki: „Munkások! Pol­gárok! Kétszeres erővel kell a küzdelmet folytatni azért* hogj’ ne csak személyek, ha­nem az egész rendszer a jól megérdemelt rúgás alatt ki­szenvedjen ...” — hangoztatta. J únius 8-án sor került a mis­kolci szocialista munkásság és a polgári demokratikus „füg­getlenségi és 4S-as” erők közös tiltakozó megmozdulására. Több ezres tömeg vonult végig a város utcáin. Hozzájuk csat­lakoztak a Diósgyőrből jövő tüntetők is. A megmozdulás szónokai élesen támadták Ti­sza eddigi törvénysértéséit,- és kifejtették: ilyen erőszakos, a nép választójogi követeléseit lábbaltipró, a müitarizmust és a bécsi agresszív külpolitikát kiszolgáló egyénre nem lehet bízni az ország ügyeinek inté-1 zését. Hasonló jellegű, de ki­• sebb létszámú felvonulás volt • aznap Sátoraljaújhelyen is. • Sajnos, az országos tiltako­• zásnak nem sok eredménye • volt. Két nappal később, júni­• us 10-én, Tisza miniszterelnök J lett. Nagy volt az elkeseredés • Borsodban és Zemplénben .is. 2 „Elég baj, hogy a fekete grófot • rakták a nyakunkba” — áila- Jpította meg a Sátoraljaújhely • napilap.' „A reakció uralma • niég veszélyesebb, mint eddig” 2 — írta a Miskolczi Újság. Júai­• us 15-én — egy héttel a nagy 2 megmozdulás után — újabb 0 szociáldemokrata gyűlésre ke­• rült sor Miskolcon. Ezen azon- 2 ban már kisebb volt a megje­lentek száma, mint egy héttel • ezelőtt. Ennek a megmozdulás- ® nak az volt a fő'mandanivaló- 2 ja. hogy a jíarcot a .hatalomra • jutott Tisza ellen nem hágj’jak • abba. Helyes volt ez a határ o» 2zatuk. Válóban, a politikai • küzdelem a reakció k ormán y- 2 zala és a háborús 'veszétlval • fenyegető külpolitika ellen to- 2vább foljttatódett Borsodban • és Zemplénben ... Ötven év telt. el azóta.- m .---------------SOk minden • megváltozott hazánkban is. • A dolgozó népnek ma máméin 2 kell „a hatalmon levők” ollen • küzdenie. Miénk az .ország* 2 Kormánya a nép érdékeit • szolgálja; vezetőit szeretik az • egyszerű emberek. Hazánkból- 2 politikája pedig a béke ügyét • kívánja segíteni. Ennek meg* 2 nj’ugtató tudatában, büszkéit • emlékezhetünk vissza a fél év« 2 századdal ezelőtti borsod* 2 abaúj-zempiéni megmozduló« • sokra. S Merényi László Apám emlékezik \ o | ti június első felében iz-| x ^ 1 Jl galmas napokat élt át az ország. Megbukott a hatal­mon levő Lukács László-féle tőkés-földesúri kormánj’zat. Kiderültek ugyanis a minisz­terelnök nagyszabású pana­mái és — a közvélemény nj’o- másárá — a bíróság is elítélté azt. Lukács ilymódon kénj’te* lén volt lemondani. Sajnos, pártja: a „munkapárt” nem vonta le belőle a szükséges kö­vetkeztetéseket. Ahelyett, hogy bukását' elismerte volna, to­vábbra is hatalmon akart ma­radni, mért folytatni kívánta „erőskezű” (számos törvényte­lenséggel kísért) politikáját a dolgozó tömegekkel szemben, A hatalmon levők úg.v határoz­tak, hogy a miniszterelnökség­re égj’ másik — talán még hír- hedtebb — vezetőjüket: Tisza Istvánt jelölik. Országszerte nagy volt a felhábprodás, s eb­ben osztozott az akkori Bor­sod, Zemplén és Abaúj me­gyék lakossága is, „Nem kell nekünk Tisza Ist­ván!” — Ez a jelszó zúgott vé­gig a börsöd-zempléni tájakon. Az ellenzéki sajtó kommentá- raiból az is kiderül, hogy miért nem kívánja e vidék lakossága De jó lenne... ...ha mindennap elláto- ; gatna Kazincbarcikára egy \ miniszterhelyettes. Akkor, | igen, akkor jobb napok kö­szöntenének a Béke étterem • elárvult mosdójára. Mert mi : is történt e látogatás alkal- : mával? | Nem kevesebb: szappan és ; több rendbeli törülköző ke- \ rült a mosdóba, hetek után ■ először. I Valaki ugyanis „tapintat- : bál” megsúgta, hogy „ma­• gas” személyiség érkezik a : vendéglőbe. • Mi sem természetesebb: • mindent a helyére raktak, : mindent úgy csináltak az ét­• teremben, ahogy a vendéglá- : tóipari nagykönyv előírja’, az • év liáromszázegynéhány nap­• jára. : A szóbanforgó napon be­• csületíel teljesítette a „regu- : lát” az étterem. Köszönet ér­■ te mindazok nevében, akik ! ezen a napon tértek be a : vendéglő falai közé... : — P — A pám, aki nyugdíjas, és egész éle­tében épített. Szerszámai-együtt koptak erejével, ^állványokat mászó ügyességével — most is szép rendben sorakoznak a kamrában, Vízi­mérők, függök, vakolókanál, „féndli”, zsinór, kalapács, simítok — mindent megőriz. Soha nem akart megválni egj’i'k szerszámától sem. Nyele mindnek fényesen csillog, mintha lakkal öntöt­ték volna bé. És hozzáidomultak a ke­zéhez, melyben rengeteg ügyesség hal­mozódott fel. Egj’szer házunk vakolatá­nak kisebb darabját javította. (Mindig is javította, mert . „mit szólnának az emberek, ha éppen esj’ kőműves háza lenne csúnjra?”) A kezembe adta a „fándlit”: csapjam oda a maltert. „Ez semmi” — gondoltam. De a malter mindenüvé ment, csak ahová kellett volna, nem. Később mái- odataláltam, de mind lefordult, vágj’ egy csomóba tapadt. Apám nézte izzadásomat és ne­vetett. „No, ide figyelj, fiam!” — lé­pett a helyemre, és megmutatta hogyan kell. Lágj’, sima „terítő” karlendités, hirtelen viSszarántás és — természete­den sikerült. Mennyi finomság egy rö­vid mozdulatban! És a falon már köröz .is az agj’dhköptatöft simító. Most ott . van az is a többi között, a kamrában. Mert mindent megőriz. És minden ál­landóan készenlétben van. Hátha ... Szeret mesélni. Merre dolgozott, mit csinált. Különösen egy történetet emle­get gjfffkí’ah. — Kőkerítéssel vettük körül a kertet. Szép, nagy kert volt, tele fákkal, pa­dokkal, sétányokkal. Sütött a Nap, és dolgoztunk. Akkoriban még éh is köny- nyebben mozogtam, ném voltam iljmn kövér, bár sosem állt ki a bordám. Szóval mondom, dolgoztunk. Efűszer­es Rk kijön az úr, öcfaáll mellénk, és azt mondja;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents