Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

2

ESZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1963. június 30.

Kádár János Berlinbe érkezeit

(Folytatás az 1. oldalról.) vatalos képviselőjeként részt vegyek azon a mindnyájunk részére kellemes aktuson, amellyel önökkel együtt ünnepelhetjük a német nép hű fiát, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló harcosát, a mi kedves Walter Ulbricht elvtársunkat 70. születésnapja alkalmából. Szíves örömest

jöttem el Önökhöz. Nagyon megtisztelőnek és kellemesnek tartom magamra nézve, hogy otthoni elvtársaim és barátaim engem bíztak meg, hogy részt vegyek ezen az eseményen.

Ez a gyűlés nem alkalmas arra, hogy a Magyar Népköz- társaság helyzetéről bővebben szóljak. Azt azonban szeretném megmondani önöknek, hogy

a magyar nép a harc és az építő munka számos feladatával és gondjával küszködve, rendíthetetlenül és magabiztosan halad előre történelmi útján azzal a céllal, hogy felépítse Magyarországon a szocialista társadalmat.

A magyar nép pontosan ismeri és helyesen értékeli az önök

Befejeződött a Nők Világkongresszusa

\

t

I

Öl

Cl

V

t:i

56

í'á

Is

(Folytatás az 1. oldalról.) Részt, akarunk venni a tartós béke felépítésében. Nem akarjuk, hogy a háború szolgáljon az államok közötti konfliktusok rendezésének eszközéül. Meggyőződésünk, hogy az ilyen konfliktusokat tárgyalások útján kell megoldani.

\zért akarunk dolgozni, hogy az egész világon megteremtsük a különböző tartalmi rendszerű országok kés együttélését, clér- i az általános, teljes és gorúan ellenőrzött Icsze- ést, elsősorban a termonukleáris leszerelést.

felhívás ezután kemény akkal ítéli el a gyarmati szert, azt, hogy egyes or- iok ma is gazdaságilag ggnek az imperialista hatalmaktól.

Szolidárisak vagyunk azokkal az asszonyokkal és népekkel, akik, illetve, amelyek harcolnak az imperialista elnyomás, a .gyarmati iga minden formája ellen, szabadságukért és nemzeti függetlenségükért. Szolidárisak vagyunk a fasizmus borzalmas körülményei között harcoló és szenvedő asszonyokkal.

Azért harcolunk, hogy egyetlen asszonyt se lehessen börtönbe vetni csak azért, mert gyermekeit, a szabadságot, a békét védelmezi.

Asszonyok, mi adjuk az életet, nekünk kell megvédenünk! Mindaz, ami bennünket egyesít, hatalmas erőt jelent: gyermekeink szeretete, a világ asszonyai és népei közötti barátság és szolidaritás, törekvésünk »»békére, az igazságra, a haladásért, az emberiség boldogulásáért.

Azért gyűltünk egybe, hogy összefogjunk és mozgásba hozzuk a háborús veszély ellen küzdő összes erőket, hogy biztosítsuk az egész földkerekség tartós békéjét.

ha erősen akarjuk, az élet győzedelmeskedni fog!

A felhívás felolvasása után felejthetetlen ünneplésbe tört ki ■ kongresszus másfélezer részvevője és a több mint négyezer vendég. Hosszú percekig tapsoltak, éqgkeltek, „béke, barátság!” kiáltásokkal tüntettek a nők egysége, a béke mellett, majd kendőiket lengetve üdvözölték az újonnan megválasztott elnökséget.

Valentyina Tyereskova egy afrikai kislányt emelt az elnöki asztalra és az ünneplés csak fokozódott.

Amikor az ünneplés elült, az elnök feltette a kérdést: ki szavaz a felhívás mellett, ki szavaz ellene és ki tartózkodik a szavazástól?

A kínaj és az albán küldöttség a felhívás ellen szavazott, az észak-koreai delegáció tartózkodott a szavazástól, míg

a többi küldöttség megszavazta a felhívás szövegét.

A kínai küldöttség rövid nyilatkozatban indokolta meg, miért szavazott a felhívás ellen. A kínai delegáció szóvivője azt állította, hogy a felhívás nem mozgósít az imperializmus elleni harcra, nem eléggé leplezi le az amerikai imperializmust és csak „üres frázist” tartalmaz arról, hogy minden nép legyen szabad és független, valamint irreális illúziókat terjeszt a leszereléssel kapcsolatban.

Ezután Dolores Ibárruri emelkedett szólásra és kijelentette, ismeri a kínai történelmet, ismeri a kínai nők életét, harcosságukat, — s mint mondotta —

reméli, hogy visszatérnek hozzánk.

A kongresszust Eugenie Cotton rövid zárszóval berekesztette.

történelmi harcát; azt, hogy az NDK dolgozó népe itt, Európa szívében, német földön kitűzte, magasra tartja és előre viszi az egész német nép érdekének megfelelő és az emberiség javára szolgáló nagy ügynek, a szocializmus ügyének zászlaját.

Ulbricht elvtárs megbocsátja nekem, ha úgy fejezem ki magam: a mi mostani látogatásunk kifejezi Ulbricht elvtárs személye iránti tiszteletünket, valamint azt az elszakíthatni lan testvéri szolidaritást, amelyet az NDK hősies harca iránt érzünk.

Népeinket valóban szorosan és elszakíthatatlanul egybefűzi a testvéri barátság, mert mindkét nép vállvetve, együttesen a szocializmus és a béke ügyéért harcol.

Még egyszer őszinte, forró kö- szönetemet fejezem ki a szívélyes fogadtatásért és átadom Önöknek, Berlin lakosságának, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének a magyar kommunisták, a Magyar Népköztársaság dolgozó népének legforróbb szerencse- kívánatait”.

Kádár János végül a Magyar Népköztársaság és az NDK népeinek testvéri, internacionalista barátságát és a békét éltette.

A díszszázad tisztelgése után nz egybegyűlt tpmeg még sokáig éltette a Magyar Népköz- társaságból érkező küldöttség tagjait.

Véget ért a gyermekgyógyász szakcsoport tudományos ülése

Egy hét a külpolitikában

Az Orvos-Egészségügyi Szak- szervezet északkelet-magyarországi gyermekgyógyász szakcsoportja háromnapos tudományos ülést tartott Miskolcon, a szakszervezeti székházban. A szombat délig tartó ülésen negyven szakelőadás hangzott el a gyermekkori megbetegedésekről és a gyermekgyógyászat szervezeti problémáiról. '

A Miskolcon és a megye területén működő elismert gyermekgyógyászokon kívül debreceni, nyíregyházi, egri, mátészalkai és kisvárdai gyermekszakorvosok is felszólaltak a tudományos ülésen.

A csütörtök óta tartó, fárasztó ülés után a részvevők szombaton délután közös bükki kiránduláson vettek részt,

Szocialista csúcstalálkozó

Élénk diplomáciai tevékenység jellemzi e napokban a nemzetközi életet — méghozzá a legmagasabb szinten. A világlapok egybehangzóan kiemelik annak a — mint ahogy írják — szocialista csúcstalálkozónak jelentőségét, amelynek színhelye Berlin. Walter Ulbricht 70. születésnapjának megünneplése alkalmából Berlinbe érkezett Hruscsov szovjet miniszterelnök, Kádár János, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, Novotny, a csehszlovák államelnök és Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára. A legkülönbözőbb találgatások foglalkoztatják a nyugati lapokat a szocialista államférfiak berlini találkozójával kapcsolatban, arra azonban a legtöbb lap felhívja a figyelmet, ■ hogy Hruscsov berlini beszédéből teljesen hiányozlak azok a; elemek, amelyele annyira jellemzőek voltak Kennedy beszédére, amit az Egyesült Államok elnöke néhány nappal korábban tartott Nyugat-Bcr- linben. Kétségtelen, hogy Kennedy elnök Nyugat-Bcrlinben számos olyan demagóg kijelentést tett, amiből nem lehet arra következtetni, hogy az Egyesült Államok kormánya tényleg a feszültség csökkentésére törekszik a világpolitikának ezen a különösen érzékeny pontján.

Ami a világsajtóban megnyilvánuló rendkívül élénk érdeklődés motívumát illeti, azt hisszük, az egyik berlini lap tapintott rá leginkább a lényegre. „Aki ma szerte a világon — írja a Neu as Deutschland — választ keres a német nemzetnek és saját életének a kérdéseire, megbízható feleletet talál a szocialista államoknál”. Az egész világon és különösen Európában mindenki tudja, hogy a béke biztosításának milyen döntő kérdései kapcsolódnak a német kérdés megoldásához és különösképpen a nyugat-berlini helyzet rendezéséhez. Ez a magyarázata annak, hogy nemcsak Nyugat-,

Baráth Lajos:

CIMBORÁK.

E

s azon a reggelen is megfigyelte: az az ember nem tud a másik szemébe nézni.' Amikor az aknász a nevét szólítja s ő jelentkezik egy kurta „igen”-nel, Karancs a gerendákat nézi, de akkor sem emeli fel a fejét. Nem! Csak úgy, mint a mérges bika a bosszantójára, alulról fölfelé veti a tekintetét, és szeméből alig-alig látni valamit —> viszont a szemgolyó fehér udvara megnő, s úgy vakít, hogy az már ijesztő. Megvárta, míg Karancs utoléri a vidiával.

— Szeretnék veled beszélni, a többiek kértek erre.

— Mit akarsz tőlem? — nyers és' száraz volt Karancs hangja, és elnézett messzire, talán az újvárosi toronyházakat bámulta, melyek egészen p. Fekete-völgyig mutatták friss, fehér testüket.

— Mi becsüljük a munkádat, panaszunk erre nincs — kezdte Varró. — Csakhogy, te úgy jársz-kelsz köztünk, mint aki ecetet iszik reggelente tej helyett.

— Nem mindegy az neked, hogy én mit iszom reggelire? — gúnyolódott Karancs. — Az a fontos, hogy bírjam a lapátot...

— Az nagyon fontos, hogy a lapát ne rántson hasra, ezt én nem tagadtam sohg. Másban van itt a baj. Tanulnod kellene! Mert csak a buta ember haragszik ok nélkül...

Karancs elvörösödött.

<— Várd ki, míg befejezem! — Hirtelen nagy nyugalom szállta meg Varrót. Érezte fölényét és segíteni is szeretett volna azon az emberen. — A múltkor hívtunk, hogy feleségestől, családostól gyere el Éberékhez...

Karancs szólni akart, de Varró leintette. — Tudom, semmi közöd Éberhez, meg Kacóhoz; hozzám sincs. Ez igaz. És éppen itt van a baj! Hogy nincs közöd hozzánk. Te valamikor fontos ember voltál. Hogy miért váltottak le? Az bennünket nem érdekelt, magunk közé. fogadtunk. Nem vártuk tőled, hogy fogadkozz, hogy ilyen meg olyan cimbora leszel... Ha megteszed, nagyon jól esett volna. Így azt mondtuk: azlfte természetesnek veszed, hogy jó cimbora légy. Mert mi úgy tartjuk; emberről mindig csak a legjobbat szabad feltételezni. A többi majd elválik.., — cigarettára akart gyújtani, aztán meggondolta magát. Ujjai közt szivarkát puhított. — Kimondom kereken: föld alatt nem dolgoznék veled egy papon sem. Félnék, hogy egy kapszlival rám lőnéd a vágat elejét. Aztán meg sem kérdezhetném tőled, hogy miért tetted.

Karancs — mióta Varró ismerte —, először nézett a szemébe. Furcsa szeme volt. Apró, kicsi pupilláiban zavaros fénytelenség s a szürkés zöld mezőcskét hajszálvékony csíkok szántották át, meg át. Szemének fehér mezője viszont rideg és sima volt, mint a márvány. Mint egy üveggolyó, élettelenül, kocsonyásán nyugodott az álmatlanság szarkalábjaiból ágyazott mezőben. Csupa kegyetlenség volt az, amit az a szempár Varróra sugárzott.

— Kizártok a brigádból? — kérdezte közönyös egyszerűséggel.

— Egyelőre nem — mondta határozott kurtasággal Varró, — De meg keli értened, közöttünk haraggal nem élhetsz.

4.

M

ár esteledett, és enyhült valamit a hőség, a Nap lenyugodott a' szurdokok mögött, s magára húzta sötétségből szőtt paplanét, amikor Varrót és Narancsot a déli oldal csücskibe rendelték, ott tnég kemény kőzet fedte a szenet; az aknász káromkodott, hogy azt már hónapokkal előbb le kellett volna takarítani.

A vedersoros kotrót a gépészek szétszedik; segítsenek az elszállításnál —■ mondta a sebesbeszédű aknász.

— Nem szívesen — zsörtölődött Varró. — Segédmunkásokat Is küld-* hetne ide.

— Honnan vegyek? He? A kalapomról akasszak le maguknak?

Amikor az aknász otthagyta őket, a három lakatos fiú elheveredett a

fűben s vicceket meséltek. —. Nyugi! — nevetett az egyik, amikor Varró biztatta őket. hogy fogják meg a munka jobbik végét. — Van idő, csak tudni kell vele bánni.

— Maguk órabéresek, igaz? Akkor mért nem dolgoznak? — érvelt Karancs.

A lakatosok erre enni kezdtek. — Azt csak szabad, még nekünk Is.

Varró és Karancs az ormótlan gépet kezdték vizsgálni. A fiúk újra nevettek.

A hatalmas gép sínpárja egyenesen futott az árok mentén, mint egy torzszülött gólya, hosszú lánccsőróvel a mélybe nyúlott. A végnélküli láncon rozsda aranylott; a vedersor üresen ásítozott acélágyában.

— Egy kis eső jöhetne már — szólalt meg Karancs. Ügy érezte, valamit szólni kell.

— Jöhetne — felelte kurtán Varró. Elmerült a gépóriás szemlélésében.

— A föld teljesen kiszárad; a vetések elpusztulnak.

■— Lehet — csak ennyit válaszol erre Varró. Bosszantotta a gépészek lustasága. Szerette volna kiismerni a gépet, aztán megbirkózni vele, kijavítani. Utálta a tétlenséget.

— Talán mégis kapunk esőt e héten. Nagyon régen esett.

Varró ideges volt. A lakatosok még mindig a fűben heverésztek, nevetésük és sugdolózásuk hozzájuk ért. — Talán kapunk esőt — ismételte Narancsot.

— Néha már úgy érzem, a tüdőm nem bírja. Pedig tudom magamról, hogy szívós vagyok. Mint a macska, olyan szívós a természetem. — Karancs nevetni próbált a hasonlatán, de Varró olyan közömbösen nézett a fekete semmibe, ahová a gép lánca lenyúlt s el is veszett, hogy nem folytatta.

Sokáig hallgattak. Betonná préselődött köztük a némaság. Karancs is a gépet figyelte, a mélybe ereszkedő láncot, mely mozdulatlan volt és halottszerű. S a gép is, ahogy állt, haszontalanul és értelmetlenül, mintha egy halott test lett volna, S valójában halott volt a gép. Varró úgy tekintette a hideg fémek mozgását, mintha azokban a konstruálok lelke gondolkozna, a tervező mérnökök tüdeje mozdulna, szabályos ritmusra, és a munkások keze lendítené a láncokat, és hatványozott erejük markolna bele a haszontalan földbe, mely a drága tőzeget fedi. Barátjának tartotta a gépeket, de soha nem gondolt arra, hogy maga is megtanuljon uralkodni felettük.

— Szereted te a gépeket? — kérdezte Karancsot.

— Ezen még nem gondolkoztam — vonta meg a vállát.

— Érdekesek ezek a masinák...

Nem akarta elmondani Narancsnak, hogy 6 szereti és csodálja a gé- pékét. Bizonyára kinevetne — gondolta, hogy miért csodálja, és hogy miért szereti a gépeket. Ha barátság szövődött volna közöttük... így azonban nevetségesnek hatna Karancs szemében a vallomása, s a sárga szemű, morózus férfi ki Is nevetné. Inkább hallgatott.

— Szólnék a fiúknak, hogy kezdjük végre a munkát — mondta Varró s már indult is.

—- Egyenek nyugodtan. Lehet, hogy ma még idejük sem volt erre.'.; — leült a part szélére. — Nehéz nap volt ez a mai; a meleg is, meg a nagy por,

V

arró is fáradt volt. Nem is annyira a munkába fáradt bele- A hőségben megfájdult a feje. Sok vizet ivott s mégis, örökösen száraz volt a torka. A víztől pedig mintha felfúvódott volna, gyomrában égtek a belek, torkában pedig hányinger leselkedett. Ingerlékeny volt azon a napon Varró.

•— Majd pihenünk, ha hazamegyünk — felelte kurtán. Amint kimondta azt a mondatot, már meg is bánta,

(Folytatjuk.)

1 Németországban, hanem az egész világon rendkívül élénken figyelnek a berlini találkozóra.

Benn csalódott Kennedyben

Kétségkívül fokozza a berlini találkozó jelentőségét az a tény, hogy néhány nappal korábban Kennedy elnök tett látogatást Nyugat-Berlinben, Bonnban és más nyugatnémet városokban. A különböző helyeken, különböző alkalmakkor elmondott Kenncdy-besZé- dek hangja és tartalma között is észrevehető különbség van. Az elnök Nyugat-Berlinben ütötte meg a legélesebb hangot, bár meg kell állapítani, hogy ez alkalommal is óvakodott attól, hogy elkötelezze magát az Adenauer-jéle politika legagresszivebb elképzelései mellett. A Bonnban és Kölnben elhangzott beszédek még inkább általánosságban mozogtak és Kennedy inkább csak filozofálgatott. Annak ellenére, hogy a nyugatnémet hatóságok fényes fogadtatást rendeztek az Egyesült Államok elnökének és több nyugatnémet lap is kiemelte, hogy az utóbbi években egyetlen nyugati államfőt sem fogadtak ilyen fényes külsőségek közöttj mégis a csalódottság hangján írnak a Kennedy-látogatásról. Kennedy nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket Bonnban látogatásához fűzlek. Jóllehet a nyugati lapok általános véleménye szerint Kennedy egész európai kőrútjának az a valódi célja, hogy megpróbálja szövetségeseit a De Gaulle által képviselt politika ellen hangolni, az Egye^ sült Államok elnöke óvakodott attól, hogy e cél érdekében túlságosan nagy áldozatod kát hozzon Nyugat-Németor- szágban. Ami a De Gaulle elszigetelésére irányuló amerikai terveket illeti, jellemző módon ez a téma leginkább a francia sajtót foglalkoztatja, A francia lapok Kennedy óvatos kijelentései ellenére is azon a véleményen vannak, hogy De Gaulle kilátásai nem a legró- zsásabbak. A Figaro véleménye szerint Adenauer kitart párizsi barátja mellett, de a nagy kérdés, hogy utóda, Erhard és Schröder külügyminiszter megmarad-e ezen a voj nalon és nem igyekszik-e inkább Washingtonhoz sodródni;

Labilis kormányok

Európában több kormány helyzete is bizonytalan: Olaszt országban jelenleg hivatalnokkormány vezeti az ügyeket és általában az a vélemény, hogy csak átmeneti időre; Macmillan helyzetét a Profumo-bot- rány következtében rendkívül ingatagnak tartják és magule az angol lapok is találgatják* ki lesz az utóda. Általában az a vélemény, hogy a Konzervatív Párt Macmillan vezetése alatt nem meri megkockáztatni a nemsokára esedékes választásokat. Súlyos belpolitikai válság van Ausztriában is, ahol a Habsburg Ottó visz- 6zatérésére vonatkozó közigazgatási bírósági döntés éles ellentéteket robbantott lei a koalíció két pártja, a Néppárt és n Szocialista Párt között. A Szocialista Párt élesen elutasít minden kompromisszumot Habsburg Ottó visszatérésének kérdésében, míg a Néppárt szeretne valamilyen kompromisszumos formát találni* amely a jobboldali érzületű szavazókat némileg kielégíti. A helyzet annyira kiélésedért* hogy a szerdai parlamenti ülésen, amelyen a kormánynak állást kellett foglalnia az úgynevezett Habsburg-kérdésben; csak elnapolással sikerült megmenteni a koalíciót a bukástól; A Szocialista Párt az úgynevezett Szabadelvű Párttal közösen olyan nyilatkozatot terjesztett elő, amely Habsburg Ottót „nemkívánatos személynek” minősíti. A Néppárt nem akar hozzájárulni az ilyen természetű kormánynyilatkozathoz. Mindenesetre, az osztrák kormánykoalíció egyik legsúlyosabb válságát éli át és könnyen lehet, hogy hetek, taA Ián hónapok vannak már csak hátra a tizenhét év óta működő koalíció életéből.