Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
Vasárnap,7 ltJ63. június 22. ' ÉSEAKMAGTAEOB&ZAG s Gazder Antal tervező iparművész, a munkaasztalnál. Barátom 391 oldalas regényt irt. A szerkesztőségben azt mondták, hogy manapság kisregény kell. Irt hát belőle egy 120 oldalas kisregényt. Akkor derült ki, hogy a szerkesztőségnek inkább elbeszélésre volna szüksége. Kérték, hogy írja át a kisregényt. — Mélyen tisztelt Kartársunk! Köszönjük kéziratát, amelyet lapunk főszerkesztője minden rövidítés nélkül beillesztett tegnapi vezércikkébe. Amikor megköszönjük szives közreműködését annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy... Fordította: Boldog Balázs Soproni Ünnepi Hetek Sopronban június 28-tól július 22-ig ünnepi heteket rendeznek. A rendkívül gazdag, változatos program első nagyobb rendezvénye a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar hangversenye lesz. A hangversenyt Horváth József vezényli. Július elsején orgonahangversenyt tartanak az evangélikus templomban. Bizonyára nagy érdeklődésre tart számot az Állami Operaház előadásában Verdi: Travi- áta című operája, Lukács Miklós érdemes művész vezénylésével. A főbb szerepeket Orosz Júlia, Ilosfalvy Róbert és Melis György alakítja. Július negyedikén a közönség ugyancsak az Állami Operaház előadásában tekintheti meg Puccini: Bohémélet című operáját. Másnap a Madách Színház Kamaraszínháza Gyárfás Miklós Változnak az idők című három felvonásos vígjátékát mutatja be. Július hatodikén ez az együttes Kamondy László Vád és varázslat című színművét játssza. A műsoron szerepel Madách Az ember tragédiája, a Győri Kisfaludy Színház előadásában. ERNYEY GYŰ h A: ____ Á llandó visszaélések Csak pár percnyi nyugalom, megszakadása a folytonos cselekvésnek s mechanikus reflexióknak — és máris rámront az idegesség és a gyűlölködés. Csak pár pillanat, s látom a kiszolgálót, amint délben lecsalt másfél dekát a friss, vágygerjesztö felvágottból. A délután ciklámen szimmit egy kávé mellett tépdestem. s az ártatlan kis habos-szimpla félénken pislogott rám, észre veszem-e, koraszülöttként hagyta el anyját — a gépet. Közben híreket, közölt az éter. Crvgyilkosság egy haladó politikus ellen. Üjabb csapatösszevonások X határon. Fegyverkezés — védelemre. Fegyverkezés és fenyegetés. Zsarolás. Feljebb csavarjuk a hadiköltségeket. Ekkor már kivert a félelem és a düh, hisz mindennap halálra készen lépek ki a szobám ajtaján, de mit képzelnek ezek az emberek?! Meddig csavarható a türelem, a lefejtett izgalom még meddig kívánható, ha remeg a szív?! Egyáltalán meddig élnek még tússzá a törpék és óriások a közepesen fejlett, hamuszemű, nyereségmentesen élni akarók halk millióival?! Falusi pillanatkép, lírában Sipos Gyula: A nagy éjszaka . , , ■ sznobok egyik fiz irodalmi főszempontja a téma mutatóssága, megkülönböztetnek csemegéket és nem csemegéket, elegáns és nem elegáns témákat. Ilyen szemszögből Sípos Gyula könyve a határmezsgye negatív oldalára kerül: mai magyar faluban játszódik, cselekménye és problematikája a mezőgazdaság átszervezéséhez kapcsolódik. (Mennyivel hatásosabb lenne például, ha egy skizoiré- niás pennsylvaniai műgyűjtő andalúziai benyomásainak emlékét; idézné fel az asszociációk logikátlan logikájával.) Téesz- regény — iktatja be a sznob a soha-kézbe-nem-veendő könyvek lajstromába, hiszen a téma semmiféle szellemi íny- csiklandást. nem ígér. A „politikus'’ témákkal szembeni tartózkodást bizonyos fokig magyarázzák a sematikus- tematikus korszak termékeihez fűződő keserves tapasztalataink. Egy téma tíz rossz feldolgozása viszont nem zárja ki a tizenegyedik megformálás szin- vonalasságát. Sípos Gyula, a költő, első kisregényében megmutatta: lehet látszólag szürke témáról is megragadóan írni. Hiszen a téma csak nyersanyag, értékét a hozzákapcsolódó emberi egyéniségek, kapcsolatok, viszonyok tartalmassága határozza meg. A nagy éjszaka nem a téesz-szervezés eseményeinek krónikája, vagy a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről szóló szakmai értekezés, hanem a társadalmi mozgalom egyéni viszonylatainak művészi ábrázolása. Sípos Gyula elsősorban azt vizsgálja, hogyan rezonál ez a nagy hullámverés az egyes emberek érzelem- és gondolatvilágában, a magánélet milyen szilárdnak hitt pilléreit mozgatja meg. A mű főhőse mint társadalmi lény és mint magánember egyaránt válaszút elé kerül: választania kell egyrészt a szövetkezetbe való belépés, a forGyermekgyógyászok tudományos ülése malódó közösségben -vívott mindennapos harc. és ezzel ösz- szefüggésben a kihűlt házassági kapcsolat, másrészről pedig a kötetlen élet. a kedvese mellett újrakezdett élet, plusz az állami gazdaságban végzett könnyebb. hivatali jellegű munka között. A regény anyagát a döntést meghatározó külső élmények és belső, tudatbeli folyamatok 24 órára leszűkített ábrázolása adja. Sípos prózájára a liraiság és a tömörítés jellemző. A mű sodrása erős, de ez nem a cselekmény dinamikájából, hanem az emberi sorsok és a környezet erős hangulati telítettségéből ered. Ez a körülmény egyszerre érzékelteti a könyv (közös tőről sarjadó) erényeit és hibáit. A mű gondolati anyaga kevésbé kidolgozott, mint a hangulati, így a lényeget jelentő döntés elsősorban érzelmileg motivált. Mindez azt jelenti, hogy a vonzások és taszítások erőviszonyai nem elég áttekinthetőek, a döntés nem látszik kellőképpen megalapozottnak. Az Orvos-Egészségügyi Szak- szervezet északkelet-magyarországi gyermekgyógyász szakcsoportja június 27-én, 28-án és 29-én tudományos ülést tart a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. Az első nap programja csütörtökön délután három órakor kezdődik, dr, Kostyál László megnyitójával. Ezután 10—20 perces előadások következnek a legkülönbözőbb gyermekbetegségekről, gyógyításukról, a legújabb eredményekről. A három nap alatt a tervek szerint negyven előadás hangzik el. A tudományos ülésszak befejeztével kirándulást is terveznek a Bükk-fennsíkra. r . I véve A nagy £gesz£ben 1 éjszaka mégis sokszínűén és reálisan érzékelteti a magyar falu történelmi jellegű átalakulási folyamatát. Ezzel a szó szoros és igazi értelmében szép kisregényével sikeresen mutatkozott be a prózaíró Sípos Gyula. B. Nagy Ernő Barátom bólintott és irt a J kisregényből egy 27 oldalas s novellát. * Azt mondták hosszú. « Jó, lerövidítette öt és fél „ oldalra. • Ezt is hosszúnak találták, o Lett belőle egy oldal és J három sor. • Hosszú! 2 Aforizmát irt a novellából. J Még mindig hosszú volt. • Barátom erre elvesztette • türelmét. Elővett egy ív pa- • pirt és egyetlen szócskát írt • a közepére: „és”. Borítékba ” tette, s elküldte a szerkesztő- J ségnek. e Három nap múlva a kö- e vetkező választ kapta: ®--------oOo---------c M integy 500 végzős * búcsúzott a 101. sz. • Iparitanuló Intézettől » A 101. sz. Szemere Bertalan* Tparitanuló Intézet végzősei * szombaton búcsúztak iskolá-Jj juktól. A délelőtti órákban, azo intézet udvarán rendezett ün-o népségén körülbelül 500 fiatalé vett búcsút az iskolától. AJ végzősök később a Népkert- j> be mentek, ahol a szabadtéri» színpadon tartották évzáróju-c kát. Este, a 101-es udvarán® táncmulatsággal fejezték be ez® ünnepséget m S okáig kopogtatott, míg végre meghallottam, és az ajtónyitás után sem lépett beljebb, Kérdeztem is, hogy kit keres, mert idegen volt; valóban, akkor láttam először. Elsőnek azt válaszolta, hogy nem tudja, kit keres. Végül elmondta: azokat a házakat, szeretné megtalálni, ahol sokan, számlálhatatlanul sokan laknak. Nagyon öreg volt már és nagyon fáradtnak látszott. Szikárságát eíőre hajlították az évek — így vannak ezzel az öregek, késői éveikben pontosan, tüzetesen nézik a dolgokat és az eseményeket, talán azért hajlik válluk a föld felé. Hanem ő most nem a földet nézte. A mennyezetet vizsgálta, a szennyes falakat repedéseivel és az egyetlen grafikát. — Sok házban laknak itt, majdnem mindegyikben; ott, az a kettő — mutattam ki az ablakon — az a kettő már üres. — Es tanácsoltam, pontosan nevezze meg, melyik házat keresi. — Nem tudom, kérem, én már nagyon öreg vagyok — mondta és rámnézett, arcát felemelve. Nagyon régen borotválkozhatott, fogait még régebben elhullajlotta. A barna színű bőr két mély ráncba rendeződött szája mögé. és míg makacs kitartással nézett, a szürkére fakult szemében haragot és keserűséget láttam. Sok-sok ránc volt homlokán is, valamennyi mély és sötét, mint a barázda; az idő gondos gazda, új és új barázdákat vés azoknak homlokára, akik kitartóan viselik szeszélyét: jóságát s gonoszságát. Ez az öregember talán hetven éve is viselheti sorsát. Igen megsajnáltam. — Talán itt lakott és régen járt: erre? — kérdeztem. Bár tudtam, hogy ez a telep évtizedek óla nem változott semmit, esetleg a házak, s az emberek koptak el idővel. — Nem tudom, mondtam már — s türelmetlenül ismételte —, hogy nagyon öreg. — Talán ismerőst keres? — próbálkoztam. Igen furcsállottam az öreget, aki oly esetlenül állt ott az ajtóban, hogy azt hittem, kezdő koldus, akiben az első próbálkozás belé- fagyasztotta a kérő szót. Ingatta fejét. — Nem, nem keresek ismerőst. ■ * T anácstalan voltam. Ö beljebb jött pár lépéssel és a széket nézte, de akkor még nem ült le. Esetlenül várakozott az ajtó és a pihenést ígérő 6zék között. Ki ez az ember? 5 hogyan került ide? Kis csomagot szorongatott kezében. karján pedig fekete, ünnepekre szánt nadrágot tartott. Egy ember jutott eszembe róla, akiről novellát írtam, s amikor vittem volna neki megmutatni az írást, már halott volt. Eltemettük, és szívből meg is sirattuk. És most itt áll ajtóm előtt, kis csomaggal kezében, cipője füzetlen, arca borotválatlan, s tekintete haragvó. ö az. bár hosszabb és csontosabb. arca törődötlebb —, de ugyanolyan fáradt és haragos, mint Morgós volt. Talán csak én temettem el azt az életre haragudó, megfáradt embert? — .Hozzátartozói ? — kérdeztem, amikor többszöri kínálásra helyet foglalt. — Nincs nekem, kérem, öreg vagyok nagyon — s félszegen pihent az ülőke szélén. Talán észrevette, hogy sűrűn ismétli szavait, de lehet, hogy sok bajából csak az öregségre szakadt ki belőle egy darabka panasz. De a kis csomag, karján a jobbik nadrág, és hogy éjszakára szállás kellene neki, mert mifelénk hidegek a napfordulók, és az öreg, fáradt test hamarabb kívánja az ágyat... segíteni szerettem volna rajta. Ö rámnézett és azt mondta. — Megígérte, hogy megmutatja azokat a házakat... Sokáig mentünk, nagyon lassan, kerülgetve a göröngyöket és az árkokat, s az emberek elől is kitértünk, meri; minek nézzék bajunkat. Amikor a sarki gombához értünk, kérdeztem. sört kér-e, vagy bort. Snap- szol ivott és így köszöntött. — Én öreg vagyok, maga meg fiatal, és otthona is ran ... A szegénységet meg ne szég.vellje — s mondta, hogy ezt a telepet egyszer igazán le kellene bontani. Értettem kívánságát is, amit egészségemre köszöntött, és azt is, amit a telepről és a szegénységről mondott, ádámcsutkája idegesen ugrált a petyhüdt, erezett bőr alatt. — A fiam, aki arra lakik, a tízemeletesben, gazdag ember lett. Iskolázott ember... — s mint aki szégyell valamit, mondta még. — Nem én tanítattam. — Köhögött. Én kínáltam őt. Ételt is szívesen elfoga- <3stt, jó fokhagymás íasírozottat ettünk, egyet-egyet. — Az állam taníttatta a fiamat — egészítette ki önmagát. Mert én már akkor is öreg ember voltam, s nem bírtam. Nem tudom miért mondja ezt. Egyáltalán, minek ismétli szüntelen,- hogy nagyon öreg már. Haragudtam ezért az öregemberre. — A tízemeletes... — próbálkoztam, mert szerettem volna többet megtudni fiáról. De ő nem figyelt rám. — Menjünk — kért ugyanolyan halkan, mint ahogy véletlenül hozzám bekopogott. Kubikosok közt aludt két éjszaka. Egy alacsony svájcisapkás férfi pénzt gyűjtött az öregnek: vonatköltségre és egy kabátra, hogy az ünneplő nadrágnak egyszer még hasznát vegye. Elkísértük az állomásra, és amikor indultunk, azt mondta: — Ha engedik, felkeresem magukat egyszer... A svájcisapkás férfi azt; válaszolta: — Látogasson el hozzánk, mindenkor szívesen látjuk. Mire a belvárosba értünk, úgy látszott, álomra ringatta a villamos. Lehet, hogy csak az olajos padlót nézte, az is lehet, hogy sírt. S onkás-zsemlét vettünk neki az útra; bort nem fogadott el. a snapszot szerette. Ivott velünk és örült az új kabátjának, és örökösen belső zsebét tapogatta, megvan-e még beutalója az öregek házába. Harmadik hete őrizgette már akkor, aznap kellett jelentkeznie. A papír piszkos volt, címzéséből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy a hetedik emelet hármas ajtajához ajánlották kézbesíteni. Félórával előbb szállt fel a vonatra. és megígérte, hogy másnap levelet írat címünkre; akad jóember, aki megteszi. Mert neki nagyon nes^ két a keze az öregségtől, s a saemtf is elfáradt már. vő emberek ezeket, a kerámiákkal együtt igen hamar elkapkodják a boltokból. Sajnos ezeknek a gyártási száma is alacsony. A kisszériás hollóházi porcelánok nagyon sok lakást díszítenek már, de a hollóházi márka megtévesztő, és sok jóindulatéi, de kevésbé műértő ember gyakran megvásárolja a nagytömegben gyártott, nagyon sokszor kispolgári ízlést szolgáló porcelánipari tömegcikkeket. Ezek rontják egy kicsit Hollóháza hitelét és FIolló- háza művészi hírneve megérdemelné. hogy kereskedelmi vonatkozásban is elválassza egymástól a valóban hollóházi i dísztárgyakat és a Hollóházán tömegében legyártott, de máshonnan vásárolt, kevert-stílusú porcelántömeget. /& két iparművész irányítá- savai ipari tanulók, fiatalok tanulják a porcelánkészí- lés művészetét. Üj és új, szebbnél szebb művészi alkotások kerülnek ki kezük alól. Nekünk, borsodiaknak öröm, ha az ország más tájain, vagy külföldön a Hollóházi Porcelán- gyár művészi termékeivel találkozunk. örülnénk, ha ez a jó hírű gyár csak művészi terméket gyártana. (benedek) a művészi tervezés is, amely helyenként ugyan korlátot szab a művészeti tevékenységnek, de teret is nyit olyan vonatkozásban,' hogy a már említett gyártmányféleségeken belül a legváltozatosabb, legszebb. legművészibb, legmodernebb formákat keressék. A terveket porcelánban elkészítve, az Iparművészeti Tanácshoz kell felküldeniök, ahol művészi, technológiai és kereskedelmi szempontból bírálják el azokat, és csak ezután kezdődhet: meg azok gyártása. A Miskolcon látott kiállítás anyagában érdekes darabokkal találkoztunk. Porcelánból ké\ A Miskolcon nemrégiben " megrendezett kerámia-, porcelán- és üvegkiállitáson joggal keltettek igen nagy feltűnést a Hollóházi Porcelán- gyár készítményei. Számos termékük messze meghaladja az ipari tömegcikk határát és mindinkább a művészi alkotás lesz jellemző e gyár munkásságára. Még akkor is, ha a művészinek szánt dísztárgyak között egyik-másik bizony erősen súrolja a giccs határát. (Gondolunk itt egyik-másik figurális alkotásra, a Seherezádéra, a Huszárra és még egy-kettőre.) Nem sokkal a kiállítás után Eelkerestük a gyárat, hogy azokkal beszélgessünk, akik székét a dísztárgyakat, vázákat, kávéskészleteket és egyebeket megálmodják, megtervezik, általában sorozatgyártásuknak alapjait megteremtik. Mindjárt beszélgetésünk elején nagy meglepetés ért: a figurális készítmények csak ipari jelleggel hollóháziak. Ezalatt azt kell érteni, hogy nem itt tervezték őket, hanem vagy az Iparművészeti Tanács vásárolta meg mint pályaműveket és így került ide gyártásra, vagy sédig más gyáraktól „profilírozták” át ide a gyártását. Te- sát tervezésükért nem a holló- háziak a felelősek. Ezt azért ;s jó megállapítani, mert a fen- :ebb említett, a giccshez közel ílló készítmények Hollóházának a termékei ugyan, de csak i sokszorosításuk, nem pedig a. megalkotásuk fűződik ehhez a yyárhoz. A hollóházi gyár profiljába ■nokkáskészletek, teáskészletek, cülönböző vázák, hamutálak, iiszmüfigurák tartoznak. Két tervező iparművész, Gazder Antal és Koczor Sándor hajol a rajztábla fölé, formálja a figurákat és így születnek meg i szebbnél szebb és már több országban igen kedvelt holló- házi kávéskészletek, a jellegzetes vázák, hamutálcák és soksok egyéb igen művészi porcelántárgy. Koczor Sándor tervezőasztalának a háta mögött bekeretezett oklevél: 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon por- zelánterveiéri dicsérő oklevéllel tüntették ki. Ö a tanulóíe- lelős is, a tervezési munka mellett, ami ugyancsak szép feladat, hiszen nagyon sok fiatal tehetségét lehet kibontakoztatni a porcelánmunkában. A másik iervező, Gazder Antal Pécsről, a Zsolnay Gyárból jött öt évvel ezelőtt Hollóházára és 1962-ben mokkáskészletével ,.Az év legszebb terméke" pályadíjat nyerte el. A két iparművész igen sok n szép elgondolást valósított már meg, és még igen sokat szeretnének megvalósítani. A tervezés azonban a gyári profilon belülre szorítkozik. A felsőbb szervek által megszabott gyártási tervhez igazodik szült, de kerámiaszerü vázák és egyéb tárgyak vonták magukra a figyelmet a vitorla alakú hamutartók, a gyönyörű és igen modern megoldású desszertes tálkák mellett. Mint Gazder Antal elmondotta, azzal kísérleteznek, hogy a rideg porcelánból „kézbekívánko- zóbb” melegebb kerámia-szerű müveket alkossanak. A kiállításon látott darabok még kísérleti példányok. A tervezők szobájában is láttunk néhány újabb darabot ezekből. Valóban „melegebbek”, mint a porcelán általában. A jó ízlésű, modern lakberendezésre törekMűvészi porcelántárgyak alkotói Egy regény története Rita Braun cseh gyűjtéséből BARÁTH LAJOS: ^ r r TÍZEMELETES ÁRNYÉK