Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

Vasárnap,7 ltJ63. június 22. ' ÉSEAKMAGTAEOB&ZAG s Gazder Antal tervező iparművész, a munkaasztalnál. Barátom 391 oldalas re­gényt irt. A szerkesztőségben azt mondták, hogy manapság kisregény kell. Irt hát belőle egy 120 ol­dalas kisregényt. Akkor derült ki, hogy a szerkesztőségnek inkább el­beszélésre volna szüksége. Kérték, hogy írja át a kisre­gényt. — Mélyen tisztelt Kartár­sunk! Köszönjük kéziratát, ame­lyet lapunk főszerkesztője minden rövidítés nélkül be­illesztett tegnapi vezércikké­be. Amikor megköszönjük szives közreműködését an­nak a reményünknek adunk kifejezést, hogy... Fordította: Boldog Balázs Soproni Ünnepi Hetek Sopronban június 28-tól jú­lius 22-ig ünnepi heteket ren­deznek. A rendkívül gazdag, változatos program első na­gyobb rendezvénye a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Ze­nekar hangversenye lesz. A hangversenyt Horváth József vezényli. Július elsején orgo­nahangversenyt tartanak az evangélikus templomban. Bi­zonyára nagy érdeklődésre tart számot az Állami Opera­ház előadásában Verdi: Travi- áta című operája, Lukács Miklós érdemes művész ve­zénylésével. A főbb szerepeket Orosz Júlia, Ilosfalvy Róbert és Melis György alakítja. Jú­lius negyedikén a közönség ugyancsak az Állami Operaház előadásában tekintheti meg Puccini: Bohémélet című ope­ráját. Másnap a Madách Szín­ház Kamaraszínháza Gyárfás Miklós Változnak az idők cí­mű három felvonásos vígjáté­kát mutatja be. Július hatodi­kén ez az együttes Kamondy László Vád és varázslat című színművét játssza. A műsoron szerepel Madách Az ember tragédiája, a Győri Kisfaludy Színház előadásában. ERNYEY GYŰ h A: ____ Á llandó visszaélések Csak pár percnyi nyugalom, megszakadása a folytonos cselekvésnek s mechanikus reflexióknak — és máris rámront az idegesség és a gyűlölködés. Csak pár pillanat, s látom a kiszolgálót, amint délben lecsalt másfél dekát a friss, vágygerjesztö felvágottból. A délután ciklámen szimmit egy kávé mellett tépdestem. s az ártatlan kis habos-szimpla félénken pislogott rám, észre veszem-e, koraszülöttként hagyta el anyját — a gépet. Közben híreket, közölt az éter. Crvgyilkosság egy haladó politikus ellen. Üjabb csapatösszevonások X határon. Fegyverkezés — védelemre. Fegyverkezés és fenyegetés. Zsarolás. Feljebb csavarjuk a hadiköltségeket. Ekkor már kivert a félelem és a düh, hisz mindennap halálra készen lépek ki a szobám ajtaján, de mit képzelnek ezek az emberek?! Meddig csavarható a türelem, a lefejtett izgalom még meddig kívánható, ha remeg a szív?! Egyáltalán meddig élnek még tússzá a törpék és óriások a közepesen fejlett, hamuszemű, nyereségmentesen élni akarók halk millióival?! Falusi pillanatkép, lírában Sipos Gyula: A nagy éjszaka . , , ■ sznobok egyik fiz irodalmi főszempontja a téma mutatóssága, megkü­lönböztetnek csemegéket és nem csemegéket, elegáns és nem elegáns témákat. Ilyen szemszögből Sípos Gyula köny­ve a határmezsgye negatív ol­dalára kerül: mai magyar fa­luban játszódik, cselekménye és problematikája a mezőgaz­daság átszervezéséhez kapcso­lódik. (Mennyivel hatásosabb lenne például, ha egy skizoiré- niás pennsylvaniai műgyűjtő andalúziai benyomásainak em­lékét; idézné fel az asszociációk logikátlan logikájával.) Téesz- regény — iktatja be a sznob a soha-kézbe-nem-veendő köny­vek lajstromába, hiszen a té­ma semmiféle szellemi íny- csiklandást. nem ígér. A „politikus'’ témákkal szem­beni tartózkodást bizonyos fo­kig magyarázzák a sematikus- tematikus korszak termékeihez fűződő keserves tapasztalata­ink. Egy téma tíz rossz feldol­gozása viszont nem zárja ki a tizenegyedik megformálás szin- vonalasságát. Sípos Gyula, a költő, első kisregényében meg­mutatta: lehet látszólag szürke témáról is megragadóan írni. Hiszen a téma csak nyersanyag, értékét a hozzákapcsolódó em­beri egyéniségek, kapcsolatok, viszonyok tartalmassága hatá­rozza meg. A nagy éjszaka nem a téesz-szervezés esemé­nyeinek krónikája, vagy a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeiről szóló szakmai érteke­zés, hanem a társadalmi moz­galom egyéni viszonylatainak művészi ábrázolása. Sípos Gyula elsősorban azt vizsgálja, hogyan rezonál ez a nagy hul­lámverés az egyes emberek ér­zelem- és gondolatvilágában, a magánélet milyen szilárdnak hitt pilléreit mozgatja meg. A mű főhőse mint társadalmi lény és mint magánember egy­aránt válaszút elé kerül: vá­lasztania kell egyrészt a szö­vetkezetbe való belépés, a for­Gyermekgyógyászok tudományos ülése malódó közösségben -vívott mindennapos harc. és ezzel ösz- szefüggésben a kihűlt házassá­gi kapcsolat, másrészről pedig a kötetlen élet. a kedvese mel­lett újrakezdett élet, plusz az állami gazdaságban végzett könnyebb. hivatali jellegű munka között. A regény anya­gát a döntést meghatározó kül­ső élmények és belső, tudatbeli folyamatok 24 órára leszűkített ábrázolása adja. Sípos prózájá­ra a liraiság és a tömörítés jel­lemző. A mű sodrása erős, de ez nem a cselekmény dinami­kájából, hanem az emberi sor­sok és a környezet erős hangu­lati telítettségéből ered. Ez a körülmény egyszerre érzékelteti a könyv (közös tő­ről sarjadó) erényeit és hibáit. A mű gondolati anyaga kevés­bé kidolgozott, mint a hangu­lati, így a lényeget jelentő döntés elsősorban érzelmileg motivált. Mindez azt jelenti, hogy a vonzások és taszítások erőviszonyai nem elég átte­kinthetőek, a döntés nem lát­szik kellőképpen megalapozott­nak. Az Orvos-Egészségügyi Szak- szervezet északkelet-magyar­országi gyermekgyógyász szak­csoportja június 27-én, 28-án és 29-én tudományos ülést tart a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székházában. Az első nap programja csütörtökön délután három órakor kezdő­dik, dr, Kostyál László meg­nyitójával. Ezután 10—20 per­ces előadások következnek a legkülönbözőbb gyermekbeteg­ségekről, gyógyításukról, a leg­újabb eredményekről. A há­rom nap alatt a tervek szerint negyven előadás hangzik el. A tudományos ülésszak befe­jeztével kirándulást is tervez­nek a Bükk-fennsíkra. r . I véve A nagy £gesz£ben 1 éjszaka mégis sokszínűén és reálisan érzé­kelteti a magyar falu történel­mi jellegű átalakulási folyama­tát. Ezzel a szó szoros és igazi értelmében szép kisregényével sikeresen mutatkozott be a prózaíró Sípos Gyula. B. Nagy Ernő Barátom bólintott és irt a J kisregényből egy 27 oldalas s novellát. * Azt mondták hosszú. « Jó, lerövidítette öt és fél „ oldalra. • Ezt is hosszúnak találták, o Lett belőle egy oldal és J három sor. • Hosszú! 2 Aforizmát irt a novellából. J Még mindig hosszú volt. • Barátom erre elvesztette • türelmét. Elővett egy ív pa- • pirt és egyetlen szócskát írt • a közepére: „és”. Borítékba ” tette, s elküldte a szerkesztő- J ségnek. e Három nap múlva a kö- e vetkező választ kapta: ®--------oOo---------c M integy 500 végzős * búcsúzott a 101. sz. • Iparitanuló Intézettől » A 101. sz. Szemere Bertalan* Tparitanuló Intézet végzősei * szombaton búcsúztak iskolá-Jj juktól. A délelőtti órákban, azo intézet udvarán rendezett ün-o népségén körülbelül 500 fiatalé vett búcsút az iskolától. AJ végzősök később a Népkert- j> be mentek, ahol a szabadtéri» színpadon tartották évzáróju-c kát. Este, a 101-es udvarán® táncmulatsággal fejezték be ez® ünnepséget m S okáig kopogtatott, míg végre meghallottam, és az ajtónyitás után sem lépett beljebb, Kérdeztem is, hogy kit keres, mert idegen volt; valóban, akkor láttam először. Első­nek azt válaszolta, hogy nem tudja, kit keres. Végül elmondta: azokat a házakat, szeretné megtalálni, ahol sokan, számlálhatatlanul sokan lak­nak. Nagyon öreg volt már és nagyon fáradtnak látszott. Szikárságát eíőre hajlították az évek — így vannak ezzel az öregek, késői éveikben pon­tosan, tüzetesen nézik a dolgokat és az eseményeket, talán azért hajlik válluk a föld felé. Hanem ő most nem a földet nézte. A mennyezetet vizsgálta, a szennyes falakat repedé­seivel és az egyetlen grafikát. — Sok házban laknak itt, majd­nem mindegyikben; ott, az a kettő — mutattam ki az ablakon — az a kettő már üres. — Es tanácsoltam, pontosan nevezze meg, melyik házat keresi. — Nem tudom, kérem, én már nagyon öreg vagyok — mondta és rámnézett, arcát felemelve. Nagyon régen borotválkozhatott, fogait még régebben elhullajlotta. A barna színű bőr két mély ráncba rendeződött szája mögé. és míg ma­kacs kitartással nézett, a szürkére fa­kult szemében haragot és keserűsé­get láttam. Sok-sok ránc volt homlo­kán is, valamennyi mély és sötét, mint a barázda; az idő gondos gazda, új és új barázdákat vés azoknak homlokára, akik kitartóan viselik szeszélyét: jóságát s gonoszságát. Ez az öregember talán hetven éve is vi­selheti sorsát. Igen megsajnáltam. — Talán itt lakott és régen járt: erre? — kérdeztem. Bár tudtam, hogy ez a telep évtizedek óla nem változott semmit, esetleg a házak, s az emberek koptak el idővel. — Nem tudom, mondtam már — s türelmetlenül ismételte —, hogy na­gyon öreg. — Talán ismerőst keres? — pró­bálkoztam. Igen furcsállottam az öreget, aki oly esetlenül állt ott az ajtóban, hogy azt hittem, kezdő kol­dus, akiben az első próbálkozás belé- fagyasztotta a kérő szót. Ingatta fejét. — Nem, nem keresek ismerőst. ■ * T anácstalan voltam. Ö beljebb jött pár lépéssel és a széket nézte, de akkor még nem ült le. Esetlenül vá­rakozott az ajtó és a pihenést ígérő 6zék között. Ki ez az ember? 5 hogyan került ide? Kis csomagot szorongatott kezé­ben. karján pedig fekete, ünnepekre szánt nadrágot tartott. Egy ember jutott eszembe róla, akiről novellát írtam, s amikor vittem volna neki megmutatni az írást, már halott volt. Eltemettük, és szívből meg is si­rattuk. És most itt áll ajtóm előtt, kis csomaggal kezében, cipője füzet­len, arca borotválatlan, s tekintete haragvó. ö az. bár hosszabb és cson­tosabb. arca törődötlebb —, de ugyanolyan fáradt és haragos, mint Morgós volt. Talán csak én temettem el azt az életre haragudó, megfáradt embert? — .Hozzátartozói ? — kérdeztem, amikor többszöri kínálásra helyet foglalt. — Nincs nekem, kérem, öreg va­gyok nagyon — s félszegen pihent az ülőke szélén. Talán észrevette, hogy sűrűn is­métli szavait, de lehet, hogy sok ba­jából csak az öregségre szakadt ki belőle egy darabka panasz. De a kis csomag, karján a jobbik nadrág, és hogy éjszakára szállás kellene neki, mert mifelénk hidegek a napfordu­lók, és az öreg, fáradt test hama­rabb kívánja az ágyat... segíteni szerettem volna rajta. Ö rámnézett és azt mondta. — Megígérte, hogy megmutatja azokat a házakat... Sokáig mentünk, nagyon lassan, kerülgetve a göröngyöket és az árko­kat, s az emberek elől is kitértünk, meri; minek nézzék bajunkat. Ami­kor a sarki gombához értünk, kér­deztem. sört kér-e, vagy bort. Snap- szol ivott és így köszöntött. — Én öreg vagyok, maga meg fia­tal, és otthona is ran ... A szegény­séget meg ne szég.vellje — s mondta, hogy ezt a telepet egyszer igazán le kellene bontani. Értettem kívánságát is, amit egész­ségemre köszöntött, és azt is, amit a telepről és a szegénységről mondott, ádámcsutkája idegesen ugrált a petyhüdt, erezett bőr alatt. — A fiam, aki arra lakik, a tíz­emeletesben, gazdag ember lett. Is­kolázott ember... — s mint aki szé­gyell valamit, mondta még. — Nem én tanítattam. — Köhögött. Én kí­náltam őt. Ételt is szívesen elfoga- <3stt, jó fokhagymás íasírozottat et­tünk, egyet-egyet. — Az állam tanít­tatta a fiamat — egészítette ki ön­magát. Mert én már akkor is öreg ember voltam, s nem bírtam. Nem tudom miért mondja ezt. Egyáltalán, minek ismétli szüntelen,- hogy nagyon öreg már. Haragudtam ezért az öregemberre. — A tízemeletes... — próbálkoz­tam, mert szerettem volna többet megtudni fiáról. De ő nem figyelt rám. — Menjünk — kért ugyanolyan halkan, mint ahogy véletlenül hoz­zám bekopogott. Kubikosok közt aludt két éjszaka. Egy alacsony svájcisapkás férfi pénzt gyűjtött az öregnek: vonatköltségre és egy kabátra, hogy az ünneplő nad­rágnak egyszer még hasznát vegye. Elkísértük az állomásra, és amikor indultunk, azt mondta: — Ha enge­dik, felkeresem magukat egyszer... A svájcisapkás férfi azt; válaszolta: — Látogasson el hozzánk, minden­kor szívesen látjuk. Mire a belvárosba értünk, úgy lát­szott, álomra ringatta a villamos. Le­het, hogy csak az olajos padlót nézte, az is lehet, hogy sírt. S onkás-zsemlét vettünk neki az útra; bort nem fogadott el. a snapszot szerette. Ivott velünk és örült az új kabátjának, és örökösen belső zsebét tapogatta, megvan-e még beutalója az öregek házába. Harmadik hete őrizgette már akkor, aznap kellett jelentkeznie. A papír piszkos volt, címzéséből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy a hetedik emelet hármas ajtajához ajánlották kézbesíteni. Félórával előbb szállt fel a vo­natra. és megígérte, hogy másnap levelet írat címünkre; akad jóember, aki megteszi. Mert neki nagyon nes^ két a keze az öregségtől, s a saemtf is elfáradt már. vő emberek ezeket, a kerámi­ákkal együtt igen hamar elkap­kodják a boltokból. Sajnos ezeknek a gyártási száma is alacsony. A kisszériás holló­házi porcelánok nagyon sok la­kást díszítenek már, de a holló­házi márka megtévesztő, és sok jóindulatéi, de kevésbé mű­értő ember gyakran megvásá­rolja a nagytömegben gyártott, nagyon sokszor kispolgári ízlést szolgáló porcelánipari tömeg­cikkeket. Ezek rontják egy ki­csit Hollóháza hitelét és FIolló- háza művészi hírneve megér­demelné. hogy kereskedelmi vonatkozásban is elválassza egymástól a valóban hollóházi i dísztárgyakat és a Hollóházán tömegében legyártott, de más­honnan vásárolt, kevert-stílusú porcelántömeget. /& két iparművész irányítá- savai ipari tanulók, fia­talok tanulják a porcelánkészí- lés művészetét. Üj és új, szebb­nél szebb művészi alkotások kerülnek ki kezük alól. Ne­künk, borsodiaknak öröm, ha az ország más tájain, vagy kül­földön a Hollóházi Porcelán- gyár művészi termékeivel ta­lálkozunk. örülnénk, ha ez a jó hírű gyár csak művészi ter­méket gyártana. (benedek) a művészi tervezés is, amely helyenként ugyan korlátot szab a művészeti tevékenység­nek, de teret is nyit olyan vo­natkozásban,' hogy a már emlí­tett gyártmányféleségeken be­lül a legváltozatosabb, leg­szebb. legművészibb, legmoder­nebb formákat keressék. A ter­veket porcelánban elkészítve, az Iparművészeti Tanácshoz kell felküldeniök, ahol művé­szi, technológiai és kereskedel­mi szempontból bírálják el azokat, és csak ezután kezdőd­het: meg azok gyártása. A Miskolcon látott kiállítás anyagában érdekes darabokkal találkoztunk. Porcelánból ké­\ A Miskolcon nemrégiben " megrendezett kerámia-, porcelán- és üvegkiállitáson joggal keltettek igen nagy fel­tűnést a Hollóházi Porcelán- gyár készítményei. Számos ter­mékük messze meghaladja az ipari tömegcikk határát és mindinkább a művészi alkotás lesz jellemző e gyár munkássá­gára. Még akkor is, ha a mű­vészinek szánt dísztárgyak kö­zött egyik-másik bizony erősen súrolja a giccs határát. (Gon­dolunk itt egyik-másik figurá­lis alkotásra, a Seherezádéra, a Huszárra és még egy-kettőre.) Nem sokkal a kiállítás után Eelkerestük a gyárat, hogy azokkal beszélgessünk, akik székét a dísztárgyakat, vázá­kat, kávéskészleteket és egye­beket megálmodják, megterve­zik, általában sorozatgyártá­suknak alapjait megteremtik. Mindjárt beszélgetésünk ele­jén nagy meglepetés ért: a fi­gurális készítmények csak ipa­ri jelleggel hollóháziak. Ezalatt azt kell érteni, hogy nem itt tervezték őket, hanem vagy az Iparművészeti Tanács vásárol­ta meg mint pályaműveket és így került ide gyártásra, vagy sédig más gyáraktól „profilí­rozták” át ide a gyártását. Te- sát tervezésükért nem a holló- háziak a felelősek. Ezt azért ;s jó megállapítani, mert a fen- :ebb említett, a giccshez közel ílló készítmények Hollóházá­nak a termékei ugyan, de csak i sokszorosításuk, nem pedig a. megalkotásuk fűződik ehhez a yyárhoz. A hollóházi gyár profiljába ■nokkáskészletek, teáskészletek, cülönböző vázák, hamutálak, iiszmüfigurák tartoznak. Két tervező iparművész, Gazder Antal és Koczor Sándor hajol a rajztábla fölé, formálja a fi­gurákat és így születnek meg i szebbnél szebb és már több országban igen kedvelt holló- házi kávéskészletek, a jellegze­tes vázák, hamutálcák és sok­sok egyéb igen művészi porce­lántárgy. Koczor Sándor terve­zőasztalának a háta mögött be­keretezett oklevél: 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon por- zelánterveiéri dicsérő oklevél­lel tüntették ki. Ö a tanulóíe- lelős is, a tervezési munka mellett, ami ugyancsak szép feladat, hiszen nagyon sok fia­tal tehetségét lehet kibontakoz­tatni a porcelánmunkában. A másik iervező, Gazder Antal Pécsről, a Zsolnay Gyárból jött öt évvel ezelőtt Hollóházára és 1962-ben mokkáskészletével ,.Az év legszebb terméke" pá­lyadíjat nyerte el. A két iparművész igen sok n szép elgondolást valósí­tott már meg, és még igen so­kat szeretnének megvalósítani. A tervezés azonban a gyári profilon belülre szorítkozik. A felsőbb szervek által megsza­bott gyártási tervhez igazodik szült, de kerámiaszerü vázák és egyéb tárgyak vonták ma­gukra a figyelmet a vitorla alakú hamutartók, a gyönyörű és igen modern megoldású desszertes tálkák mellett. Mint Gazder Antal elmondotta, az­zal kísérleteznek, hogy a rideg porcelánból „kézbekívánko- zóbb” melegebb kerámia-szerű müveket alkossanak. A kiállí­táson látott darabok még kí­sérleti példányok. A tervezők szobájában is láttunk néhány újabb darabot ezekből. Való­ban „melegebbek”, mint a por­celán általában. A jó ízlésű, modern lakberendezésre törek­Művészi porcelántárgyak alkotói Egy regény története Rita Braun cseh gyűjtéséből BARÁTH LAJOS: ^ r r TÍZEMELETES ÁRNYÉK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents