Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

' ESZÄKMAGYAKOKSSAQ Vasárnap, 1963. mSjos TS. «gKäßSMKSBSSZi^^ A „Kék angyal“aforizmái lett filmsiker, és Marlene „a vad Lola” világhírű szinte egyetlen éjszakai filmbemutató után. Heinrich Mann tréfálkozott angyal^ híressé vált hírhedt táncosnője, ahogy akkor minden moziplakát ábrázolta .»« így egyszer, visszaemlékezve utolsó berlini éveire, mielőtt el kellett hagynia hazáját, Hitler elől menekülve, és a tréfa mé­lyén sok igazság rejlett. Való­ban,, az egykor hegedűművész­nőnek készült, * de ínhüvely­gyulladás miatt pályájáról le­térített és színpadra került kis színésznő így lett világhírű első filmje jóvoltából. Fritz Sternberg,' a rendező jól vá­lasztott, és Marlene Dietrich egy időben Greta Garbóval ve­tekedett az első helyért a világ filmszínésznői között. Azoknak, akik legutóbb nálunk is lát­hatták Marlenét „A vád tanú­ja”- ban, azt hiszem, nem kell bizonyítani nagyságát. Marlene Dietrich azonban nemcsak színésznő volt, hanem humanista is. A combját mu­togató Lolától eljutott az anti­fasiszta harcos Marlenéig, aki 1934-ben, amikor Amerikából hazatérőben volt, mert Holly­wood világa kissé kiábrándí­totta, művészete nem elégítette ki, hirtelen elhatározással, még a hajón, Hitler egy beszédét hallva a rádióban — irányt változtatott és nem tért vissza hazájába. „Ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy szörnyű idők kö­vetkeznek Németországra” — mesélte később. Alig ért a hajó a francia- parthoz, Marlene visszafordult. Göbbels 50 000 angol fontot ajánlott fel neki minden filmjéért, ha hazatér. Londonban Ribentropp, akkor még angliai náci követ igyeke­zett hazacsábitani — ered­ménytelenül. „Nem ismerem Ribentropp urat és ismeretlen emberekkel nem tárgyalói:” — üzente vissza Marlene, aztán Londonból áthajózott Ameri­kába. És, amikor kitört a második világháború, ez a lelkes anti­fasisztává lett asszony unifor­mist húzott magára. Ott utaz­gatott a katonák között, hogy művészetével segítse, doppin­golja a harcosokat Hitler el­len. Az amerikai politikára való­ban jellemző, hogy amikor ez a nagy művésznő, Eisenhower tábornok egykori katonája vég­re hazatért abba a Nyugat- Berlinbe, amely a már elnök Eisenhower politikája jóvoltá­ból volt akkor olyan, amilyen — tüntettek ellene. Annál lel­kesebben fogadták viszon Ke- let-Berlinben. MOST KIADTA élettapasz­talatainak gyűjteményét. Hem- mingway, Cocteau, Joyce és Remarque baráti köréhez tar­tozott, sokat tapasztalt, meg­állapításai nem lehetnek ér­dektelenek. Egy párat néhány illusztráló kép társaságában mi is átnyújtunk olvasóinknak. Máté Iván Krúdy Gyula üzenete Az író halálának harmincadik évfordulóján A nagy álmodó, „az életből mindig elsuhanni vágyó”, — s éppen harminc éve, 1933. má­jus 12-én, véglegesen elsuhant — Krúdy Gyula romantikus alakját, s édes-bús, nosztal­gikus, különös világát idézik szerte az országban Krúdy olvasói. Véletlen-e, hogy a „Vörös postakocsi”, a „Rezeda”, a „Palotai álmok”, a „Krúdy Kálmán csinytevései”, a „Hét bagoly”, „Boldogult uríikorom- ban”, a „Petőfi Zoltán uta­zásai” és a többi Krudy-mű ma is nagy olvasottságnak ör­vend? Véletlen-e, hogy Krúdy népszerűsége egyre növekszik, méghozzá egyáltalán nem az úgynevezett „ínyencek”, ha­nem az olvasásba újonnan kapcsolódott tömegek, a fiatal és nem fiatal új olvasók tíz­es . százezrei körében? Pedig Krúdy hősei — a különc Sze­mere Miidós ugyanúgy, _mint a különös Józsiás úr, a józsef­városi Leonora asszony, ha­sonlóképpen, mint a krisztina­városi Klemen tin kisasszony — elsüllyedt típusai már a budapesti és a magyar életnek, azok voltak már Krúdy éle­tében is, s csak egyes Krudy- alakok — például a „Hét. ba­goly” friss, tiszta Áldáskája — élnek dolgos, értelmes utóda­ikban? Feltehető a kérdés — többen fel is tették, — hogy vajon nem éppen ez az áb­ránddá lágyult elsüllyedtség az, ami Krúdy műveinek nép­szerűségét biztosítja? Vagyis: nem éppen a mai élet harcait, Új magyar kisfilmek Űj dokumentum- és népszerű tudományos filmek készültek el a közelmúltban a Budapest Filmstúdióban. Koloniis Ilona a Hortobágy téli hangulatát idézi A puszta télen című film­jében. Kiss József rendező né­hány emberen mutatja be, ho­gyan reagálunk az életben elő­ször előforduló különleges ese­ményekre. Például, mit érez az a mozdonyvezető, aki először vezet mozdonyt A film címe Először. A repülő hajtóművek fejlődése a legegyszerűbb konstrukcióktól a modern, ra­kéta meghajtású gépekig, ez a témája Szabó László Gyorsab­ban a cél felé című népszerű tudományos filmjének. A Bu­dapest Filmstúdió negyedik, most elkészült filmjét Korom- pai Márton rendezte. Az' És fel­tárul az ég című új csillagá­szati népszerű tudományos film, a csillagászatnak, mint a legősibb tudománynak törté­netét dolgozza fel az ókortól a középkorig. problémáit, fejtöréseit enyhíti, feledteti-e Krúdy, aki hosz- szan tudott ími arról, miképpen kell — az összes mócsingocskák gondos, művé­szi lefaragásával — elfogyasz­tani egy velőscsontot? A válasz világos és egyértel­mű: nem! A csak feledtetés és szórakoztatás igényével írt .(vagy csal: annak sikeredett) úgynevezett „lektüri’-irodalom kihull az idők rostáján. Hiszen ez az olvasó pillanatnyi han­gulatához tapad, már pedig az ilyen hangulat múlandó dolog. Krúdy Gyula életműve azért „él meg” ma is és fog megélni holnap és holnapután is, mert nem hangulatokat, hanem hangulatokkal szolgál, s e han­gulatokat (egy elmúlt vagy el- múlóban levő világ atmoszfé­ráját) a pontosan, híven ábrá­zolt részletek, a finom irónia, a fel-feltörő kritika és nem utolsósorban a gyönyörű, lát­szólag pongyola, valójában azonban nagyonis átgondolt stílus eszközeivel őrzi-ébresz- ti. Nincs terünk itt elemezni a Krudy-féle szerkesztésmó­dot, amely — különösen a hu­szas években, amikor a sok­féle illúziótól megszabadult, de vesztett illúzióinak terhétől össze nem tört író művészete csúcsaira emelkedett — a lát­szólag mellékes, nem egyszer kisszerűnek tűnő események mögött láttatni tudja egy élet­forma és egy életvitel fényeit, árnyait is, a „Boldogult úrfi- koromban” című — viszonylag vastagabb — Krudy-könyvben arról van szó csupán, hogy több kis társaság megebédel a „Becs városához” címzett te­rézvárosi sorházban, s közben kiderül, hogy ezek a jó ét­vággyal (és nagy műértéssel) ■ falatozó emberek rokonszenves és kevésbé rokonszenves kísér­tetek, s hogy azt a világot, amelyet képviselnek, „eltemet­te az ördög vagy az idő, mint a szigetre szálló hó a fajdka- kasra vadászó főherceg lába- nyomát”. S ha az író rokon- szenve vagy mélabúja el is időz a „tegnapok ködlovagjai­nál”, jól tudja és — a maga módján — hirdeti is: tartalma­sabb, szebb, emberi életre szü­lettünk, s üzenete — melytől műve eleven marad — azok­nak szól, akik „új csókokra vágynak” és akik „az új élet új mosolyát keresik rétele és nádak és magas hegyek fölötte a. g. Négy árva kohászgyermek védnökségét vá!falta a Lenin Kohászati Művek egyik női szocialista brigádja Az eset tragikumában -is felemelő, s a szocialista mó­don élő, gondolkodó és cse­lekvő emberekre jellemző, ami a közelmúltban a Lenin Kohá­szati Művekben történt. Öz­vegy Kiss Tóth Gyuláné. a, gyár nagyolvasztóműviének betanított, munkása szívbeteg­ségben hirtelen meghalt, s négy árvát, 6, $. 10, és 12 éves gyermeket hagyott hátra. A gyári nőbizottság a válla­latvezetőség segítségével azon­nal intézkedett, hogy a. telje­sen magukra maradt kicsinyek állama gondozásba kerüljenek. Bőséges étkezésük, meleg, egészséges, kényelmes ottho­nuk és iskoláztatásuk biztosí­tott legyen. Az anyát azonban nem pótolhatták. Az esetet megtudta özv. Svandtner Istvánná durvahen­germűi bugacsiszoló női szo­cialista brigádja. A tizennégy tagú és az újfajta versenyben legeredményesebben dolgozó női munkacsapat tagjai, akik maguk is anyó,k, sőt egyik-máz sikuk már nagymama, régebbi terveiknek megfelelően, gyor­san, szívük szerint határozták. Vállalták az árvák véő.nöksé- gát, a pótmama szerepét, az anyai gondoskodást. Hivatalo­san is bejelentették, hogy a négy árva. sorsának intézése ezután már órájuk tartozik. A gyermekek iskolájá.ban a szü­lői értekezleten már ők vesz­nek részt. Kirándulásaikra., a különböző alkalmakra a gyer­mekeket magukkal viszik. A pótmamák felváltva) rendszeresen felkeresik gyer­mekeiket, s süteményekkel) édességekkel, ajándékokkal kedveskednek nekik. A közel­gő nyári szünetben pedig a brigád költségén, illetve rész­ben a gyár költségén üdülte- tik őket. És más vonatkozás­ban, a gondoskodás sokféle módján szeretettel igyekeznek a napi munkájuknál is nehe­zebb, de nemes és szívesen vállalt feladatuknak eleget tenni, az anyát helyettesíteni. KÁVÉHÁZAKRÓL ÉS KÖNYVEKRŐL Budapesti levél — Hol vannak a szép idők, amikor az írók életbentartó, segélyező mecénásai az iro­dalmi kávéházak főpincérei voltak!... — Néhai Krúdy Gyula sóhajtott fel így, a hu­szas évek végén. Arra célzott itt — keserű-gúnyosán — a Vörös postakocsi írója, hogy a gazdasági válságnak, az írók öngyilkosságának, a tehetsé­gek elfecsérlődésének korában nemcsak az írók voltak holt- szegénye^: (amit megszoktak akkor), hanem még a főpincé- [ rek is. Azóta nagyot fordult a t> kerék, s az írók, már mint 8 azok, akik méltók e rangra, ü műveikből, tehetségükből és ► nem főpincérek kegyeiből él- Jnek. Az irodalmi kávéházak í azonban, bár egy időben úgy * látszott, hogy ez a fogalom t kivész a pesti életből, ma is él­* nek. í Tudjuk, pompás alkotóházak »állnak télen-nyáron íróink l rendelkezésére. S tudjuk azt i is, ez is a ma vívmánya a teg­* nappal és tegnapelőttel szem- 8 ben, hogy az íróknak van la­* kasuk is, ahol a lehúzott redő- t nyök mögött, „az asztalilámpa t napjának fényében” (hogy 8 megint Krudyt idézzük) írhat- Jják műveiket. Vannak írók, 1 akik valóban csak a legna- jgyóbb nyugalomban szeretnek » dolgozni. Ilyen a Kossuth-dí- *jas Németh László, aki évekig J egy Balaton-menti „remete- !lak”-ban írta drámáit, tanul- |mányait, s most egy ideje egy »csendes budai lakásban alkot híres fáradhatatlanságával. Á május 25-én kezdődő idei könyvhétre megjelenő új műve — „Mai témák” a címe és két színdarabot tartalmaz: a Bu­dapesten és Debrecenben már előadott „Az utazás”-t és a „Nagy család” című „két esté­re való” drámát — szintén a budai csend gyümölcse. Gel­lert Oszkár nemrégiben meg­jelent memoárjaiban olvassuk, hogy egyszer, a harmincas évek közepén, találkozott Né­meth Lászlóval a Belvárosi Kávéházban. Azóta azonban nemigen látták kávéházban sokoldalú írónkat. A nyolcvan esztendős Gellért Oszkár vi­szont, ha csak ereje engedi, ma is szívesen ellátogat a bu­dapesti Lenin körúton levő „Hungáriá”-ba, az egykor le­gendás New Yox'k utódjába, amelynek karzatán kegyele- tes márványtábla őrzi az egy­kori törzsvendég, a „Nyugat”- ot szerkesztő Osvát Ernő em­lékét. Legutóbb új, ugyan­csak a Könyvhétre megjelenő verseskötetének korrektúráit javítgatta a „Hungáriá”-ban a finom külsejű, idős poéta. Persze nem a kávéházhoz újonnan épített eszpresszórész­ben, itt inkább csak az ifjú és legifjabb írónemzedék kép­viselői tanyáznak. Köztük Fe­jes Endre, a „Rozsdatemető” című, nagy sikert aratott kis­regény szerzője. A vöröses­hajú, kicsit szeplős, kama- szos rr.osolyú író — József Attila-díjjal is kitüntetett re­gényének második kiadása napvilágot lát a Könyvhétre •— írni ugyan otthon szeret (és olyan, a legkülsőbb határban levő eszpresszókban, ahol biztosan nem találkozhat is­merőssel) beszélgetni, évődni azonban naponta lejár a. „Hugi”-ba. Különösen egy hosszúhajú, kezdő költővel szeret viccelődni, aki az egyik kis asztalkánál rendületlenül írj.a, minden jel szerint, kilo­méter hosszúságú -verseit, mi­közben a másik asztalnál kor- és pályatársai irodalomról, eszmékről és nem utolsósorban a totó-esélyekről beszélgetnek. Költőnk időnként kiszól, anél- . kül, hogy tollát a papírról föl­emelné, „Maflák vagytok! • A Vasas fog győzni!”, vagy „Ste­fiké téved, a kávéfánk kettő­nyolcvanba kerül.” A vörös- hajú pincérlány, a régi, nagy- pocakú, vastag óraláncú iro­dalmi főpincérek korabeli utódja, ilyenkor elpirul, bár nem többet', hanem keveseb­bet számolt a fánkért. Költőnk tovább ír, hogy öt perc múlva, a rímekből továbbra sem te­kintve fel, bíró legyen egy iro­dalmi vitában, amely arról fo­lyik: levonhatja-e az Irodalmi Alap a maga százalékát, iro­dalmi riport után?... Kik járnak rendszeresen írni, dolgozni a Hungáriába? Többek között illusztris írók. Rideg Sándor, aki még Nagy Lajos oldalán ülte végig a kü­lönböző pesti kávéházakat (eo­járt és jár a Fészék-be) ám tartásában és ízes beszédében híven megőrizte a. falut, ahon­nan „világbiró útjára”, mint hőse, Sámson, egykoron el­indult. Sokat jár a Hungá­riába, Tatay Sándor is, aki gyakran Pesten ír kedves parasztjairól, míg a Balaton mellett, a regényben, sőt film­ben is megénekelt „sziklák alatti ház”-ban talán, éppen egy pesti bérházat vesz célba alkotó fantáziája. Galabárdi Zoltán is részben a Hungáriá­ban írta Átkozottak című, ta­valy napvilágot látott regényét, amely egy Zala megyei falu tegnapjáról szól. A tipikusan pesti világban, nagyüzemek, tudományos intézetek, talpon­állók és kávéházak közegében játszódó Móres-t, új szatíráját, részben a Duna mellett írta, egy horgásztanyán, egy fejeze­tet meg „otthon”, Zalában. At­tól, hogy egy író sokat ül, ír, vagy akárcsak beszélget egy kedvére való pesti kávéház­ban, világa nem szűkül a ká­véházra és környékére. Nem az a fontos, hogy hol írnak valamit, hanem, hogy mit!... — De azért kell a kávészag és a kávéházi zaj is! — La­dányi Mihály szokta ezt mon­dogatni a tehetséges ifjú költő, aki idén József Attila-díjat ka­pott két kötetéért és aki most a harmadik verseskönyvvel je­lentkezik. <3 igazság szerint kazincbarcikai lakos, ■ vezető az ottani felsővárosi művelő­dési házban, de iroda] mi kö­rökben nevezetessé lett kis vulkánfíber kofferjével fel- felruccan Pestre, a Szent Ist­ván körúton levő Luxor-ba, ahol egy poétánk szavaival, s,rózsabokorként illatoznak ...ma mára világ legbájosabb nagymamája- Ez a nagymama véle­ményt mond a világról. Az oroszokról például a következőképp vélekedik: szeretem az oroszokat humoruk, mély érzéseik miatt, és azért, mert megvetnek mindent, ami kispolgárian visszataszí­tó; Lelkiviláguk kiterjed a legmélyebb mélységekig és a kedély legmagasabb hullámzásáig egyaránt. Csak egy nincs meg bennük^ a „se hal, se hús’* emberek unalmas közömbössége. Ezt a ta­pasztalatot az orosz irodalomból szűrtem le magamnak először* aztán megerősödött bennem, ahogy megismertem őket személye­sen is. Gyűlölet és melankólia. 1933-tól 1945-ig gyűlöltem (baloldali kép). Nehéz gyűlölve élni, de ha a körülmények megkövetelik — és a hitleri fasizmus megkövetelte - akkor meg kell tenni. Sohasem ttzdtam gyűlölni, azt,, aki nekem ártott személyesen. Ezt csak na­gyobb dolgok tudják kiváltani belőlem. — Nem jellemző napja­inkra? (Jobboldali kép). 1948-ban még megjelent az Egyesült Álla­mokban Hermann Hagedornak az a könyve, amelyben azt írta: & bomba, amely Hirosimára eseft, Amerikára is rázuhant. Iste­nem, könyörülj bűnös gyermekeiden. Az 1955-ben megjelent új ki­adásból már törölték ezeket a sorokat. ' sJBB EK fejem és Marlene lábai” — e kettő szintéziséből született meg híres filmem, a Kék. angyal 1929-ben. Ronda tanár úr című regényem így

Next

/
Thumbnails
Contents