Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1963. május 7. 2 Imim nagy összecsapásokra számi! az atlanti iengelydiplomácia ű| menetében Feltételes megállapodás a multilaterális NATO atomhaderő létrehozásáról — Nagy Britannia „katonai ösvényen“ próbál bejutni a Közös Piacba Köves Tibor, az MTI londoni (tudósítója írja: Egyhónapos viszonylagos csend után Londonban ismét magasra szökött az atlanti ten­gely-diplomácia lázgörbéje. Kormánykörökben arra számí­tanak, hogy Heath lordpecsétőr három­napos nyugat-németországi „udvarló kőrútjának” eredményeként Bonn meg­nyitja Nagy-Britannia előtt a Közös Piac hátsó ajtaját a „hatok” szerdán megnyíló brüsszeli minisz­teri értekezletén. A Daily Mail bonni tudósító­ja megállapítja: nyúgat-német- országban úgy értelmezik He­ath látogatását, mint a szoro­sabb angol-nyugatnémet kap­csolatok kialakítására indított brit diplomáciai kampány kez­detét. A Financial Times közös pi-' aci szakértője szerint nagy csata várható a szer­dai találkozón, amely „sorsdöntőnek” bizonyul­hat a Közök Piac további fejlődésére. Londoni értesülések szerint á NATO nyolc tagállamának képviselői washingtoni eszme­cseréjük során feltételesen megállapodtak az Egyesült Államok által javasolt multilaterális NA- TO-atombaderő létrehozá­sában. A NATO miniszteri tanácsának jóváhagyására váró tervezeti értelmében 25 felszíni hajót szerelnének fel egyenként 8—8 Polaris rakétával, a vegyes összetételű személyi állományt a résztvevő nyolc ország szol­gáltatná. Az angol külügy- és hadügy­minisztérium egyelőre nem hajlandó kommentárt fűzni a Washingtonból származó hírek­hez. Nem titok azonban, hogy az angol kormány nem lelke­sedik az amerikai elgondolásért és azt szerette volna, ha Otta­wában, a NATO május 22—24-i miniszteri értekezletén az angol „multinacionális” tervezet sze­repelne a napirend első helyén. Az angol ellenállás leszere­lésére Washington állítólag határozott ígéretet tett, hogy „Nagy-Britannia vezető szerepet játszhat” a multi­laterális atomhaderőben és ez megkönnyítheti bejutását az Európai Közös Piacba is. r Újabb néger tüntetéseit as Egyesült Államokban Birmingham (MTI) Az Egyesült Államok déli részén fekvő Birmingham vá­rosában vasárnap újabb, minden eddiginél nagyobb arányú tüntetést rendeztek a faji egyenjogúságért küzdő né­ger lakosok. A hírügynökségek szerint ez volt a déli államok történeté­ben az egyik legnagyobb né­ger tüntetés. A rendőrség — valószínűleg a szövetségi kormány Bir- minghamba érkezett külön- megbízottjainak nyomására — nem lépett fel olyan eréllyel, mint korábban és Erhard „közveíííő megbeszélésre“ hívéa meg a fémipari szakszervezet és a gyárosok képviselőit Bonn (MTI) Az acélipari sztrájk továbbra is háttérbe szorít minden más eseményt Nyugat-Németország- ban. A sztrájkhelyzetet a hét végén még jobban kiélezte az, hogy a gyárosok Dél-Württem- bergben is kizárták az üzemek­ből a munkásokat és ezzel 400 000-re emelkedett a kizárt munkások száma. Erhard gazdáságügyi miniszter hétfőn délután megbeszélésre magához kérette a fémipari szakszervezet és az acélipari gyárosok szövetségének képvi­selőit. A gazdaságügyi minisz­ter előzőleg kijelentette, fel akarja hívni mindkét fél figyel­mét arra, hogy „milyen fele­lősséggel tartoznak a nemzet- gazdasággal szemben”. Bren­ner. a fémipari szakszervezet elnöke kijelentette: nem fűz ugyan nagy vára­kozást az Erhardnál foly­tatandó tárgyaláshoz, a szakszervezet azonban haj­landó elfogadni minden közve­títést. senkit sem tartóztattak le. Mint ismeretes, csütörtökön, pénteken és szombaton több mint ezer tüntetőt vettek őri­zetbe. Vasárnap a tüntetés azzal kezdődött, hogy a négerek megpróbáltak behatolni az ed­dig kizárólag fehérek számára fenntartott templomokba. 13- ból kiutasították, 4-be been­gedték őket. A tömeg ezután a baptista templomban gyűlt össze, ahol korábban a rend­őrség több találkozót szétvert, ezúttal azonban nem került sor hatósági beavatkozásra. A gyűlés után ezer néger in­dult el a városi börtön felé, ahol letartóztatott társaik van­nak. A rendőrség barikádo­kat állított és tűzoltófecsken­dőket irányított a tömegre, végül azonban engedélyt adott arra, hogy a faji egyenjogúságért küzdő szí- nesbőrűek egy parkban tartsanak nagygyűlést. A négerek itt dalaikat énekel­ték és imádkoztak. Mint a Reuter írja, a rendőrség pa­rancsnoka, aki korábban csak úgy harsogta parancsait a víz­fecskendők megindítására, most halk hangon adta ki uta­sításait és nem történt rend­zavarás. Fokozód« feszültség Haiíiban Vasárnap -• visszaérkezett Washingtonba az AÁSZ tény- megüllapító bizottsága, amely vizsgálatot folytatott u haiti- dominikai viszály ügyében. Az AÁSZ elnöke közölte, hogy hétfőn, magyar idő szerint 15 órára „a feszült helyzetre váló tekintettel” összehívták az AÄSZ tanácsának ülését. Az AÁSZ ténymegállapító bizottságát múlt hétfőn küld­ték Hispaniola-szigetére, hogy kivizsgálja a Dominikai Köz­társaságnak Haiti ellen emelt panaszát. A dominikai panasz szerint Haiti a rendszer ellen­feleinek üldözése közben meg­támadta Dominika Port au Prince-i nagykövetségét. Az AP amerikai hírszolgálati iroda legfrissebb jelentése sze­rint erős dominikai katonai egységek — ezer fő gyalog­ság, tankok és lövegek — vonultak fel a haiti hatá­ron. A csapatösszevonás különösen nagyméretű a Port au Prince- től csupán 65 kilométernyire j fekvő Jimaninál és Eliasnál. A j csapatösszevonást megelőzte Bosch dominikai elnöknek az a bejelentése, hogy megtámadja Haitit, ha ez utóbbi nem teljesíti az AÁSZ-nak tett ígéretét. Haiti ugyanis kötelezettséget vállalt arra, hogy bántat.lan el­vonulást engedélyez a domini­kai nagykövetségen tartózkodó menekülteknek. Jelentések szerint összesen 120 katonai és polgári menekült tartózkodik a latin-amerikai államok Port au Prince-i nagy- követségein. Az állam és a szocialista demokratizmus fejlődésének egyes kérdései címmel május 8-án, szerdán délután fél 3-kor tartják meg Miskolcon a politikai akadémia soron következő előadását a városi pártbizottság nagy elő­adótermében. Előadó: dr. Papp Lajos elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke. Az előadáson a me­gye és Miskolc város vezető propagandistái, valamint a meghívott párt, állami és tö­megszervezeti vezetők vesznek reszt. Ä „Tourex“ önnek is rendelkezésére áll (Tudósítónktól.1) „Tourex” — ez nem valami idegen szépség, ismeretlen délszaki növény neve. Szó sincs róla. Bemutatom, ha megenge­dik. A „Tourex”, azaz pontosab­ban: Turistaexpressz nem más, mint modern, guruló hotel 13 kényelmes kocsival. Nyolc közülük hálókocsi, kettő étkező, egy társalgó és a megmaradt kettő viszi ma­gával a csomagokat, meg a szükséges felszerelést, élel­miszert. Nemrégiben tartotta ez az új alkotmány „nászút- ját”. magával utaztatva Drez­dából azokat a fiatal vasuta­sokat, akik készítették Kar­lovy Vary-ba, Prágába, Brno- ba, Pozsonyba és Poprádra. A dolog úgy kezdődött, hogy az NDK fiatal vasutasai elhatározták: készítenek sa­ját költségükön egy turista- expresszt, amely az ország legkülönbözőbb vidékéről vi­szi a szabadságra menőket akar a Fekete-tengerig is és a hosszú út -alatt minden ké­nyelmet megad nekik. Elhatározásukat tett kö­vette és a fiatal lányok meg fiúk, szocialista munkaver­senyben állva, a kemény tél ideje alatt elkészítették ezt a mozgó szállodát. Hogy leik csinálták? Hát elsősorban is a fiatal Dieter Neumann mérnök, aki Karl Marx Stadt—Hilbers- dorf-ban brigádvezetőként olyan hasznos újításokat ve­zetett be, hogy az NDK vas- útvállalata több milliót kere­sett vele. Beszélnünk kell Eberhardl Mihatsch-ról is Pe- tersroda-ból és még másokról is, akik egyaránt hozzájárul­tak a munkához és ők utaz­tak először Csehszlovákiába a Tourex-sael. Hogy is néz ki ez az alkot­mány? Nos, minden hálókocsi fül­kékre osztott, egy-cgy fülkébe három-három utazó fér el. Kényelmes fotelek csábítanák a csevegésre, ám a fürdőszo­bák, a büfék és a jégszekré­nyek is vonzó képet mutat­nak. Gyakorlott személyzet kezeli a kocsikat, többségük sokat járt már külföldön, így kellő tapasztalattal rendelke­zik. Mire e sorok megjelennek,- már valószínűleg elindult a „Tourex” Várna felé és a ma­gyar vasútvonalon éppen olyan ismert lesz, mint Ro­mániában vagy Bulgáriában.' Talán önök is összetalálkoz­nak vele hamarosan. Ami en­gem illet, én már ma felszáll- nék rá, ha rajtam múlna és elindulnék a Fekete-tenger felé. Azt hiszem önök is szívesen jönnének vele? Nem igaz? E. Peter Trog Rádiósok, előre 1 Emszt Krenkel, ma egy tu­dományos kutatóintézet mér­nöke és a szovjet rádióamatő­rök szövetségének elnöke, 1937-ben magas állami kitün­tetésben részesült, mert -tagja volt annak a kis expedíciónak, amely kilenc hónapig kitartott egy úszó jégtáblán az Északi Jegestengeren és végezte tudo­mányos megfigyeléseit. írását a Rádió napja, május 7-e al­kalmával közöljük. ,,— Este a rádión valami kedves dallamot keresve, sok­szor beletévedünk abba a hul­lámsávba, amelyet a rádió­amatőrök mondanak maguké­nak. Ez a 10, a 14, a 20. a 40 és a 80 méteres hullámhossz. Morse-jelek kattognak, érthe­tetlen, Idegen szavak állnak össze a kattogásból. Beszélge­tés a rádiópárok közt a világ két végéről. Beszélgetés az időjárásról, családjukról, vala­melyikük új antennájáról. A szűkszavú beszélgetésekből.ba­rátságok szövődnek. Máskor a világűrből érkezik jelzés, a ra­kéta . utasától. Vagy segélyké­rő szavak hangzanak el: az éter hullámain kér valaki kül­földi orvosságot, beteg gyerme­kének. — A rádióamatőrség sport, amely az utazás romantikáját egyesíti a szívós akarattal és a technika egyik legmodernebb ágával, a híradástechnikával. A rádióamatőrök versenyeken küzdenek meg egymással az elsőségért. 1062-ben például a szovjet rádióamatőrök rövid­hullámú versenyének döntőjé­ben 157 csoportos és 259 egyé­ni adó-vevő állomás mérté ösz- sze erejét. Miben versenyez­tek? G. Rumjancev rádióama­tőr sportmester óránként át­ALEXAMDR NASZÍ8ÖV: \fFfú«y«EtBvi 65. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érke­zett. Úgy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való esz­mecsere ebben a városban. Ép­pen ezért szándékosan halogat­ta a találkozást, abban remény­kedve, hogy végül valami majd csak- közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kény­szerű és kellemetlen randevú­ra. De hiába volt minden: Sei­fert kitartóan sürgette a be­szélgetést. Kétszer is rátelefo­nált Upitzra ... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans- Behmer hadianyaggyár felrob­bantásáról, azokról az akciók­ról, amelyeket az Abwehr foly­tatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderí­tők felkutatására és likvidá­lására. — ‘ Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz fel- derítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. S az a csoport lenne, «mely korábban Karlslusteban működött? — Igen — állította határo­zottan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos — szólalt meg kis szü­net után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlslusteból semmiféle élet­jelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádiófi­gyelő szolgálat azelőtt rend­szeresen észlelte egy ismeret­len rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint valahol Karlsluste környékéről sugár­zott. Ez az adás már nem mű­ködik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frek­vencián. — Felesleges folytatni. Min­den világos. — Nem, ez fontos. Éppen ak­kor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizo­nyosodtunk, hogy sikerült át­játszanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Otto Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban meg­jelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bi­zonyítékait kutatja. A Gans- Behmer gyár raktárosa jelen­tette ezt. A raktárkezelőt ide­jében és megfelelően kioktat­ták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíztuk meg, hogy kerítsék kéz­re. Úgy gondolom, hogy letar­tóztatása csak idő kérdése. Kü­lönben a földalatti antifasisz­ta mozgalohi vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schu­bertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudha­tunk vele faágunkénak. — És kinek sikerült leszá­molnia vele? — Torp Sturmführernek. Na­gyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — Á rejtekhely messzi van ide? Upitz elkomorodott. — Nincs nagyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem' bíznak bennem?... Felállt Seifert is. Néhány másodpercig farkasszemet néz­tek egymással. — Mit akar vele? — kérdez­te nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre önnek szük­sége? Seifert elfehéredett. Szeme szikrákat szórt. Ökölbe szorí­totta kezét, s szája szélét ha- rapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat paran­csolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Illú­zióim ebben a tekintetben nincsenek. Csak annyit mond­hatok: ez az érzés kölcsönös... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szük­ségem az ai-chivumokra. Meg­mondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallga­tott, s a következő pillanatban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta; Thedder csak azután beszélt magával, miután én beleegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemében zavar látszott. — Hol hagyta Theddert? — kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok előtt. Csak a válla rándult meg idegesen, egyszer-kélszer. — Itt van most Thedder? — Seifert kijött az asztal mögül. — Beszéljen, a krisztusát ma­gának! — Igen. — Jól van. Akkor ő is ve­lünk jön. — De... — De? Mi ez a „de”, Upitz Gruppenführer? Hiszen maga úgyis kőszült rá, hogy megmu­tassa neki a rejtekhelyét! HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szovjet felderítők hármas célt szerettek volna elérni a kastélybeli telefonüggyel. Min­denekelőtt, s ez volt a legfon­tosabb, cl akartak rejteni Sei­fert szobájában egy hordozha­tó hangfelvevő készüléket, amelyet ultraérzékeny mikro­fonnal szereltek fel. Á magne­tofon műszereit egy kis doboz­ba szerelték, amely szivartartó kazettához hasonlított. A ké­szülék konstrukciója olyan volt, hogy több órán át mű­ködhetett egyfolytában. Ljulko százados, miközben a szoba falén végighúzódó te­lefonvezetéket. vizsgálta, észre­vétlenül a falon függő Hitler- kép mögé csúsztatta a magne­tofont. Aszkernek és társainak a to­vábbiakban alaposan szemügy- re kellett venniök a kastély fekvését, környezetét, a szobák elhelyezkedését, milyen rend­szerű zárak vannak az ajtókon és az ablakokon, s végül ki kel­lett nyomozniok azt is, van-e őrség a kastélyban? (Folytatjuk.) lag 44 kapcsolatot tudott te­remteni és 32 perc alatt a Szovjetunió 12 köztársaságá­val vett fel kapcsolatot. V.' Szemjonov 33 perc alatt 14 köztársasággal létesített össze­köttetést. — Uj verseny számúnk' a „rókavadászat”, Tájolóval föl­szerelt, hordozható vevőkészü­lékkel meg kell állapítani egy keresztezés pontba helyezett rejtett adó helyét. Az amatőr­nek ehhez igen érzékeny és masszív készüléket kell szer­kesztenie. A verseny egyik győztese legutóbb 74 perc alatt 3 „rókát” fogott, több mint ki­lenc kilométert gyalogolva. A másik versenyző 47 perc alatt fogott ugyanannyit, de csak 4,5 kin gyaloglással. A sportszám nemzetközileg is nagyon ked­velt. A világszövetség — az IARU — 59 nemzet amatőrje­it egyesíti és 1963-ban a nem­zetközi „rókavadászatot’* a Szovjetunióval rendezteti meg. Az ultrarövid hullámú távol­sági verseny ugyancsak na­gyon népszerű mindenütt a világon. — Az amatőrök nagy segít­séget nyújtanak a tudomány­nak bizonyos megfigyeléseik­kel. így például a talaj vezető- képességének feltérképezésé­hez adtak pontos adatokat, a készülékeket kutakba süly- lyesztve. A térképre a híradás- technikának, de még a navi­gációnak is igen nagy szüksé­ge van. Azokat, akik a legna­gyobb munkát végezték, a pos­taügyi minisztérium értékes ajándékokkal — 'motorkerék­pár, televízió stb. — jutalmaz­ta. A szovjet űrhajósok jelzé­seit az amatőrök tízezrei fi­gyelték és adták tovább a Tu­dományos Akadémiának külön „Moszkva, szputnyik” hívással. — Egyik legérdekesebb és külföldön még nem művelt ága a munkának az elektroni­kus műszerek konstrukciója. A készülékeket az iparban, a mezőgazdaságban, az orvostu­dományban .stb. alkalmazzák már amatőreink: orvosok, mér­nökök, agronómusok, fémipa­ri. textilipari szakembereink. Ami pedig működésünk sport­jellegét illeti, mi is benne va­gyunk a sportszövetségben, a hazái és nemzetközi versenye­ken meghatározott normált alapján vehetünk részt. A szenvedélyes sportszeretet és a kapcsolat a modern techni'’ kával nagy távlatokat tár fai e sportág — az amatőrrádiózáj — előtt.'* AKI

Next

/
Thumbnails
Contents