Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

ESZAKMAGYÄRORSZÄG Péntek, 1963. májas 5. ■■»in III I fC Uj iparitanuló iskola építését kezdik meg az idén Ózdon Áz ózdi 102. sz. Iparitanuló Intézetben gondoskodnak az Ózdi Kohászati Üzemek, a Borsodnádasdi Lemezgyár, a környékbeli bányák, valamint a különböző vállalatok szak­munkás utánpótlásáról. A nagymúltú iskolában évente csaknem 8—900 fiatal nevelé­sével foglalkoznak. Az elmúlt években az intézet korszerű tanműhellyel bővült, viszont az elméleti oktatást, hely­szűke miatt átmenetileg még jelenleg is hat különböző he­lyen oldják meg. Ezért új, korszerű központi iskola- épület építését határozták el. Az új, tíztantermes iskola, amelyhez korszerű szertárak, tanári szobák is tartoznak majd, a tanműhely szomszéd­ságában épül fel. Felvételi tájékoztató A miskolci Dolgozók Útépí­tési, Autóközlekedési és Fa­ipari Technikumába felvehe­tők azok, akik az ált. iskola Vili. osztályát eredményesen elvégezték és a kérdéses szak­mában legalább két esztendei gyakorlattal (segédlevéllel) rendelkeznek. A tanítás valamennyi tago­zaton a hét három napján, hétfőn, szerdán és pénteken délután 4 órától este 9 óráig tart. A technikum négy éves. A negyedik év végén a tanu­lók érettségi-képesítő vizsgát tesznek és a megfelelő szak­mában technikusi képesítést szereznek. A képesítés egyete­mi továbbtanulásra is jogosít. Levelező tagozat csak az út­SZOT-díjjal tüntették ki Ruttkai Ottót A napokban osztották ki a Szaktanács épületében a Szak- szervezetek Országos Taná­csának 1963. évi művészeti díjait. Az ünnepségen Somo­gyi Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke méltatta a kitüntetett művészek munkás­ságát. A kitüntetettek között sze­repel Ruttkai Ottó, a Miskol­ci Nemzeti Színház igazgató­ja is, aki művészi munkájáért, valamint a borsodi üzemek és a színház együttműködésében kifejtett tevékenységéért kap­ta meg a SZOT 10 000 forin­tos díját. Színházunk igazga­tója különösen sokat tett a színház és a munkásközönség bensőségesebb kapcsolatának kiépítéséért. A fejlett ízlésű munkásokat, értelmiségieket tömörítő, általa szervezett Déryné-brigád eredményesen segíti a színház és a közönség kapcsolatának elmélyülését, élőbbé tételétj építési szakon van. A levelező hallgatók a hét egy napján (csütörtökön délután 2—6-ig) konzultáción vesznek részt, minden negyedévben beszá­molnak, évvégén vizsgát tesz­nek. A továbbtanuló dolgozók kedvezményeire (szabadság, útiköltség, tankönyvsegély stb.) vonatkozólag az egyes vállala­tok munkaügyi (személyzeti) osztályai adnak felvilágosítás Érettségi bizonyítvány alap­ján, valamennyi tagozaton a II. évfolyamra kérhetik fel­vételüket a jelentkezők. Ez esetben azonban az 7. év bizo­nyos tárgyaiból különbözeti vizsgát kell tenniük. A vizsga tárgyait a jelentkezéskor a. érettségi bizonyítvány alapján állapítjuk meg. Valamennyi tagozaton, az I. évfolyamokra jelentkezők is. felvételi vizsgát tesznek augusztus végén, a Vili. ált. iskola magyar, matematika és szabadkézi rajz anyagából. A felvételi vizsgák anyagát, a jelentkezéskor a jelentkezési lappal együtt kiadjuk. Felvételi díj 30 forint. Tan­díj nincs! Jelentkezés 1963. június 30- ig. Miskolc, Kistábornok utca 42. sz. (Telefon 21-405). Igazgatóság Újtipusű szakközépiskolák Uj vasútvonalat ad át a LÁEV a személyforgalomnak Vasárnap, május 5-én életbe lép a Lillafüredi Állami Erdei Vasút $ nyári menetrendje, mely két meg- l lepctéssel is szolgál a kirándulók- i nak, turistáknak. Az egyik erde- J kessége az új menetrendnek az, , hogy a hét végén az eddiginél sok- í kai sűrűbben indulnak majd jára­tok Lillafüredre, Garadnára. A másik, amely talán még nagyobb örömet szerez majd a Blikk szerel­meseinek: új vasútvonalat ad át a személyszállításnak a LAEV. Az utóbbiról Békéit Mihály erdőmér­nök, a kisvasút vezetője tájékoz­tatta szerkesztőségünket: — Május 4-én, szombaton indul először kisvasút, azon a vonalon, melynek főbb állomásai: Miskolc— Papírgyár—Earkasgödör—örvény­kő, A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium a miskolci dolgozók, kirándulók régi óhajának tett ele­get. azzal, hogy megadta az enge­délyt a vonat közlekedtetésére. — M^ly napokon közlekedik majd ez a járat? — Egyelőre csak szombaton és vasárnap indulnak vonatok, s az érdeklődéstől és az igénybevételtől függ, hogy mekkora szerelvényt indítunk. Megtudtuk Békefi elvtárstól azt is, hogy egyelőre szeptember 30-ig közlekedik az új járat, de szó van arról, hogy ha az érdeklődés meg­felelő lesz, meghosszabbítják. 3 Borsodnádasdi bosszúságok A lemezgyári asszonyok panaszolták a minap, hogy á ■é*- körzeti rendelőintézetbe járó betegek az utóbbi idő­ben sokat bosszankodnak. Különösen a nagyobb betegfor­galmi, felülvizsgálati napokon, mert a rendelőintézetet kicsi, erre a célra nem a legalkalmasabb helyiségbe költöztették. A szűkös váróteremben az említett napokon nem fémek a betegek, télen vagy esős időben is kénytelenek a szabadban várakozni, arniß sor kerül rájuk. Korábban, a gyakran szükséges vérvételeket is a ren­delőben oldották meg, most erre nincs lehetőség — helyiség hiányában, A reumás betegek amiatt panaszkodnak, hogy korábban a gyártelepi kórházban megkapták a szükséges gyógykeze­lést, most, állítólag egy ápolói „keret” hiányában Ózdra, 16 kilométerre kell járniuk, ez pedig gyakran fél, vagy egész napot is igénybe vesz. ■* Ugyancsak a borsodnádasdi asszonyok tették szóvá azt is, hogy a népboitok szakosítása következtében, az egyetlen gyártelepi népboltban megszüntették a textil, az edény és több más közszükségleti cikk árusítását. Azóta az említett áruféleségekért Özdra kénytelenek bejárni. Szeretnék, ha a járási kereskedelmi szervek megtalálnák a módját, hogy ke­vesebbet kelljen bevásárlás céljából Ózdra utazniuk. * yjégül, a lemezgyári asszonyok nagyon örülnének, ha á ' kereskedelem megörvendeztetné egy tejcsárdával a gyártelepi dolgozókat. Amint mondják, jelenleg szeszes italt négy helyen árusítanak, tejet viszont csak a népboltban tud­nak beszerezni, amit otthon, vagy az utcán fogyaszthat nak el... (csé) Két képzőművészeti szakköri kiállítás nyílt május I tiszteletére Az. Északmagyarország áp­rilis 26-i számában megjelent „Idegen nyelvet is oktató gép- és gyorsíró szakközép­iskolák nyílnak" című cikk­hez kiegészítésképpen a kö­vetkezőket közlöm: Ilyen szakközépiskola már ebben a tanévben is mükö­Tanuló vezető (Gcrfl Sándor rajza) dik éppen Miskolcon, a Köz-!; gazdasági Technikum ipari ! és mezőgazdasági tagozatán.1 A Művelődésügyi Miniszteri." um az 1962/63. tanévre kísér­letképpen nálunk és Győrött nyitott egy-egy olyan köz- gazdasági technikum} osztályt, amelyben egy idegen nyelvet heti öt órában (nálunk angolt és németet), valamint gép­írást heti négy órában és gyorsírást heti 3 órában tani- tanak. Acél: olyan munkaerő- képzés, amelynek eredménye­képpen a végzett hallgatók tárgyalóképes titkárnők, az igazgatónak valóságos jobb­kezei lesznek. Természetesen tanulnak még gazdasági is­mereteket, valamint fizikai, főképpen elektrotechnikai is­mereteket is. A két iskolában szerzett ta­pasztalatok felhasználása alapján nyílnak a következő tanévben a cikkben jelzett helyeken új osztályok. Termé­szetesen további osztályok nálunk is folyamatosan nyíl­nak, Balogh Ferenc, a Közgazdasági Technikum ipari és mezőgazdasági tagozatának igazgatója Május elseje tiszteletére Miskolcon két képzőművészeti szakkör rendezett kiállítást tagjainak munkáiból, a mun­kásosztály ünnepén adva szá­mot arról, hogy a képzőművé­szet iránt érdeklődő, tehelsé­-----o-----­Kö nyvtáravatás Tokajban A május elsejei ünnepségek keretében jelentős kulturális eseményre került sor Tokaj­ban. Az ünnep délelőttjén ün­nepélyes keretek között avat­ták fel a tokaji önálló, községi könyvtárat. A könyvtáravatá­son dr. Pusztai Béla, a Sze­rencsi Járási Tanács vb-elnö- ke mondott ünnepi beszédet, majd a Tokaji Ferenc Általá­nos Gimnázium tanulói adtak színvonalas műsort. A több ezer kötetes, önálló, községi könyvtár jelentős szerepet tölt majd be Tokaj kulturális éle­tében. 1 1 ges üzemi dolgozók és család­tagjaik milyen tanulmányokat végeznek a szakkörökben, ho­gyan haladnak, miként fejlesz­tik tehetségüket. A Lenin Kohászati Müvek képzőművészeti szakkörének kiállítását az ünnep előesté­jén, április 30-án este nyitot­ták meg a vasgyári Művelő­dési Ház kiállítási helyiségé­ben. Kováts Györgynek, a Bartók Béla Művelődési Ház igazgatójának megnyitó beszé­de után nagyszámú érdeklődő tekintette meg a tíz kiállító mintegy félszáz művét bemu­tató tárlatot, amely május 12- ig lesz nyitva. A másik szakköri kiállítás a Szakszervezetek Megyei Taná­csának székházában nyílt és ott az Erkel Ferenc Művelődé­si Otthon képzőművészeti szakkörének tagjai mutatták be alkotásaikat. A tizennégy tag mintegy hatvan munkáját bemutató kiállítást dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazga­tóságának vezetője nyitotta meg. Ez a kiállítás május 10- ig tekinthető meg a szakszer­vezeti székház színháztermé­nek előterében. A két kiállítás méltatására később még visszatérünk. ÍHtiivő-avalás AEvaújSiércn Izgalommal és örömmel ké­szültek május elsejére Aba- újkéren a Gyógypedagógiai Intézet kis neveltjei. Az iskola nagytermében tar. tott kultúrműsor során a szel­lemileg csökkent képességű gyerekek tanúbizonyságát ad­ták annak, hogy a kitartó ne­velő munka meghozza az ered­ményt. A szülők, s az ünnep­ség vendégei figyelemmel hallgatták az intézet tanulói­nak kultúrműsorát, ahol sza­valatokra, kis színdarabok be­mutatóira került sor. Ezt a napot az is kedvessé tette az intézet tanulói és nevelői szá­mára, hogy 12 úttörőt avattak. Az ünnepségre eljöttek a mis­kolci Zrínyi Leánygimnázium kiszistái is. Kedves ajándék- tárgyakat, többek között hím­zett könyvborítókat adlak át az újonnan avatott úttörők­nek. A nevelésben különösen nagy szerepe van a munkám nevelésnek. Az intézet három holdas kertészetében, barká­csoló műhelyében valamennyi diák elfoglaltságot talál. Ami­kor Szentmártoni László, aZ intézet igazgatója beszámolt az ünnepségekről, örömmel újságolta azt is, hogy tovább­fejlesztik a virág- és zöldség- kertészetet. László• m ■’ Bfsmsfíis mm mmmm 'A beszélgetés kissé egyoldalú lesz, mert kollégám, aki már két évtizede halott, nem hagyott rám se hanglemezt, se magnószalagot. De maradt rám és mindannyiunkra sok szép sor az ellenzéki lapok hasábjain. Mivel nem vagyok spiritiszta, beérem én ezekkel a sorokkal is, beszélgethetek én ezekkel a fekete betűkkel is, mert ezek mindegyikében jelen van az én kollégám. J ózsi. így hívják a-mi kö­zös ismerősünket. Széles válla az ágakig ért már akkor is, feje néha döfködte az ere­szeket. Izmai, jaj az izmai szé­lesek és magasak voltak, mint a kelt kalács. Te mondtad, hogy ilyen volt Józsi mindig, akkor is, amikor megismerted. Szép sorokat szántál Józsinak, az ismeretség emlékére: ,,A városból kimenekültek a munkások. Megmászták a dom­bokat, friss levegőt szívtak és délben gyepre terített abrosz­ból elköltötték ebédjüket. Da­loltak, harmonikáztak a legé­nyek, s Józsi mindezt tágra- nyilt szemmel bámulta. Bele­csodálkozott a munkások má­jusi világába, mert ö tanyáról jött. Nem is olyan régen. Kissé nehezen fogadták maguk közé a munkások, de izma — tűi minden kenyérféltésen — jó ajánlólevél volt. A húsvéti locsolkodáskor sok krajcárka gyűlt össze zsebé­ben, ezek java része még a ma­jálison is ott csengett-pengett újjai között, hogy lássák: nem akármilyen ember ő. Figyelte a krajcár-muzsikát Égy másik legény és rácsapott. — Hallod-e te Józsi, nem jó helyen vannak azok a krajcá­rok. — Már mért ne lennének jó helyen? — A zsebben nem szaporod­nak azok. — Miért, a tieid talán szapo­rodnak? — Hát ide figyelj, te tanyasi. Te még nem tudod, hogy itt a hegyekben seholsincs föld te­rem. Mi minden évben kijö­vünk ide, dalolunk, táncolunk, aztán napnyugtakor — igen, napnyugtakor — barázdákat hasítunk késeinkkel és belevet­jük a krajcárokat. — Azt meg miért teszitek? — Hát nem érted? Korona lesz belőle jövő ilyenkorra. — Ne mondj már ilyet. Nem hallottam én erről sohasem. — Hogyan hallottól volna. Túrtad a tanyasi földet. Abba meg csak búzát vetettetek, meg kukoricát. Másra nem is volt az jó. De a hegyi föld, az más... Nézd én már vetem is. — Ha ez így van, akkor én sem késlekedem. Ehol van ni, húsz krajcár, vessük együtt be — a tieddel.” Ezeket a sorokat szántad Jó­zsinak. s egy évvel később el­árultad: milyen csalódottan, keserűen kereste Józsi az elve­tett krajcárokból kisarjadó ter­mést. Nem tudta szegény fiú, hogy alkalmi cimborája lóvá tette. Ügy bizony. Még a „ve­tés" perce után közvetlenül, egy óvatlan pillanatban kiszed­te a földből Józsi krkjcáraival együtt a saját, csalétek-krajcá­rokat is. De Józsi erőt vett önmagán és tanyáról hozott tudatlansá­gán. Jó inasnak és még jobb segédnek bizonyult a gyárban. Mesternek meg egyenesen lei- váló volt. Egy évtizeddel később már Józsi is dalolt kint a perecesi erdőben és a nóta után elpi­henvén, sok társával együtt figyelt az okos szóra. Mert amíg a természet abroszának egyik csücskében nóta és tánc járta, a másikban könyveket, újságokat olvasgattak. Itt merengek soraid felett, amelyekben hírül adod — meg­jöttek a csendőrök: „És amikor megjöttek a csendőrök, még hangosabban szólt a harmonika, még a lá­nyok is heje-hujáztak. Zengett az erdő. Mindhiába. A szuro­nyok beledöfködtek a tiszta, mosott illatú abroszokba, az uborkás üvegek szétpattantak, a cipó legurult a patakmeder­be. A munkások közül csak egy nem tudta türtőztetni ma­gát: Józsi. Köveket ragadott és megdo­bálta az ételpusztítókat. Józsit ekkor megkötözték és elvitték.” A harmincas évek elején, pontosan 1933-ban nagyon szo­morú voltál. Érzem soraidból az aggódást,: a tehetetlenségi erő hatványozott munkálkodá­sát, ezúttal pszichológiai érte­lemben. Sem te, sem mások, de még a Józsik sem tudtak itt tü­zet gyújtani akkor május else­jén. Tudom: a döbbenet má­jusa volt ez; a fasizmus to­vábbi zászlóbontása. Ocsúdni alig volt erő. Te így írtál akkor: „Az obiigát erdei kirándulá­sok május első napjának reg­gelén elmaradtak, mint ten­gernyi emléke a május elsejei tradícióknak. Az emberek fá­radtak és soha nagyobb jótéte­ménynek nem érzik az alvást, mint ezekben a nehéz napok­ban. Amit lehet, a gondból — behoznak az alvással. Az álom még ígér színeket és hangulat­képeket, örömöket és kigyújl- hatja a remény tüzet.” Ha most élnél, elmondanám neked: szép szavak voltak ezek, színesek, álomba ringatóak. De akkor célravezetőbb lett volna, ha soraid megfújatják a harci riadó kürtjét. Tudom, ezt vá­laszolnád: én nem voltam kom­munista. Ellenzéki újságíró voltam; egy szerencsétlen kor­szak szerény krónikása, aki a maga egyszerű világnézete sze­rint haladt. S ha a szegények, a munkások és parasztok párt­jára ' álltam, azt jószerével, ösztönösen tettem. Aztán évekkel később na­gyon is jogosan „fekete nap”- nak nevezted május másodikát. Miért is? „Ha jókedvű volt Józsi má­jus elsején, feleségét mindig gondok gyötörték. Itt. Miskol­con mindig május 2-án jött a háziúr a lakbérért és bekaszí- rozta előre egy negyedévre. Ha valakinek kétszobás lakása volt. az kisebbre cserélte május elsején, ha csak egyszobása volt, egy nedves lakásra cse­rélte fel. Józsi felesége ideges asszonyka volt, amikor április 30-án felszólították, hogy más­nap költözzék ki a lakásból, idegességében majd hogy ha­lálra nem verte kis fiát. Még a rendőrség is közbelépett, de a felindultságnak tulajdonították tettét és szabadon bocsátották. Józsi másnap kint, a majáli­son összeverekedett a csend­őrökkel. Fegyver dörrent füle mellett s kishíján megsüketült. Űjból elvitték Józsit sok más Józsival együtt.” * Lg ogy megidéztelek néhány ■“ szimpatikus sorod ere­jéig kedves kollégám, ezt az alkalom szülte. Közös ismerő­sünk, Józsi tegnapelőtt ugyanis újból kiment a perecesi erdőbe majálisozni. Meg kell mondjam: Józsi még izmosabb, mint valaha. Tekintete acélos, háta egyenes, lábai biztonságosabbak. Az el­múlt két évtized alatt sokszor találkoztam vele. Ügy hiszem, valamivel többször, mint te, de ez nem az én érdemem, inkább az övé. Ugyanis Józsi min­denütt láttatja magát, jobban és jóval többet, mint a te időd­ben. S most, hogy sok-sok mun­kás barátjával együtt majáli­sozni ment az erdőbe, átveszem a te tisztedet és most éh tudó­sítok. I Az ötlet onnan származik, hogy munkásaink elhatározták: 18 szabad május elseje után, az egykori hagyományok sze­rint ünnepelnek; kimennek a hegyekbe, az erdőkbe, rétekre. Pontosan úgy, mint a te időd­ben, de... Igen, erre a „de”-re épül tu­dósításom. Gondolom, téged is izgat, hogyan zajlott most le a munkúsmajális. Nos, hát figyelj! „Az emberek teli tüdővel szívják be a friss levegőt, dél' ben terített asztaloknál elköl' tik az ízes ebédet, van, aki utána édes álmot alszik, de leg' többen a tisztás gyepszőnyegé' re tekintenek, mert ott kezdő' dik a kultúrműsor, a sportve' télkedő, a vidámkodás. Vart aki eközben sem tudja magó' ba fojtani a tavasz édes örö' mét. Ujjong, nótába kezd, da' látói hangos az erdő. Józsi ultizik egy bokor tövé' ben, mellette literes üveg, szó' davíz és poharak. A fiatalok egy csoportja „erdei” twiste» jár — a természet széles tánc- placcán. Mások roplabdáznaKi „ledolgozzák” a kiadós ebédet A gyerekek délelőtt bábelő' adást néztek meg, most fogócS' kaznak, s várják a kultúrmű' sort. Figyelem az arcokat. A te kintetek nyugodtak. Józsi ke; ze nem reszket, míg spriccel1 a szódát az ultipartnerek bo' rába. Itt-ott könyveket látott Aki akar, olvas; kijött a moZ' gó könyvtár is. Egy kislány léggömbbel jót szik. Kapatos bátyja égő esik' kel „inzultálja” a luftballont Nagy pukkanás. Józsi bácS idegesen felkapja fejét, a bök' rok közé tekint. Mindez pilis' natok játéka. Utána körülhof' dozza tekintetét és széleset mosolyog. — Megijedt az öreg — ne' vetnek a kamaszok. Még néha nyan kacagnak a tréfán fV Jó zsi bácsi is nevet az egészek A léggömbpukkanáshoz " nem fűzök semmilyej kommentárt, pedig megérné De nem akarok Józsiba1'1 rossz emlékeket kelteni és neó akarom nyugodalmas, vidák’ napját elrontani. rárkány László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents