Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

2 ESZAKMÄGYÄRORSZÄG Fentek, 1963. május 3. A világ dolgozói május l-ét ünnepelték A népek közötti béke és barátság, a proletáriátus nemzetközi összefogása jegyében ünnepelt Budapest és Moszkva A nemzetközi proletariátus legnagyobb ünnepén, május el­sején kora reggel talpon volt Budapest. Az utcákat és a te­reket, a lakóházakat és a köz­épületeket vörös és nemzetiszí­nű zászlók ezrei, virágok dí­szítették, az örökifjú főváros megszépülve köszöntötte a 19. szabad május elsejét. Ünnepi köntösbe öltözött május elseje í'eggelére a fel­vonulási tér is. A vörös csillag­gal .díszített főemelvénnyel szemközt, a Gorkij-fasor be­járatánál a munkásmozgalom nagy tanítóinak képeit helyez­ték el, s a képek felett vörös ala­pon ' fehér betűk hirdették a proletáriátus jelszavát: Világ proletárjai, egyesül­jetek! A teret övező épületek hom­lokzatán színes dekorációk, feliratok köszöntötték a mun­ka ünnepét és a seregszemlé­re készülő budapesti dolgozó­kat. A tribünöket a testvéri országok színei és állami, cí­merei. díszítették. A lelátókon a munkásmozga­lom veteránjai, idős harcosai, a budapesti üzemek,, vállalatok, a gyárak, a hivatalok és intéz­mények kiváló munkásai, leg­jobb dolgozói helyezkedtek el. Ugyancsak a tribünökről tekin­tette meg a felvonulást politi- kai, gazdasági, kulturális éle­tünk számos vezetője és tagja. Ott voltak a hazánkban tartózkodó francia parla­menti küldöttség tagjai és a május elsejére fővá­rosunkba érkezett külföl­di szakszervezeti küldöttsé­gek tagjai is. A lelátókkal. szemközt, végig a Dózsa György úton, ember­ember mellett szorongott, hogy tanúja legyen az ünnepi felvo­nulásnak. Néhány perccel tíz óra előtt elfoglalta helyét a díszemelvényen Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, dr. Miinnich Fe­renc államminiszter és Hónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A felvonulási tér elején eközben nyolc oszlopban fel­sorakoztak a kerületek dolgo­zói. Soraikban ott voltak azok a párt-, állami- és szakszer­vezeti vezetők, a Hazafias Népfront és a többi tömegszer­vezetek vezetői, akik már jóval az indulás előtt felkeresték a gyülekezőket, hogy velük együtt vonuljanak a díszemel- vénv elé. Tíz óra előtt néhány perc­cel megszólaltak a harsonák, és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke a mikrofonhoz lépett, hogy a 19. szabad má­jus 1-én köszöntse Budapest dolgozóit. Az ünnepi köszöntő után hosszan zúgott á taps, a hang­szórókon vidám nótaszó csen­dült fel. s megkezdődött a fő­város dolgozóinak seregszem­léje. Zengett, zúgott a dal. s a felvonulási tér különböző pontjairól újra, meg újra fel­hangzott az ütemes kiáltás: Éljen május elseje! Éljen a párt! Éljen a népek barátsága! Békét a világnak! ... A sok ötlettel megformált dekorá­ciók között lépten-nyomon visszatért a jelkép: Kovácsol­janak ekevasat a kardokból. A megkezdődő felvonuláson hatalmas érdeklődés és tetszés fogadta a szovjet tüzérség leg­különbözőbb fegyvereit: a könnyű gyorstüzelő légvédel­mi ágyúkat, tankelhárító fegy­vereket, majd az önjáró nehéz­ágyúkat. Általános érdeklődés fogad­ta a rakéta-fegyvernem egy­ségeit is. Az idén először vonultak, fel a május elsejei pará­dén a szovjet haditenge­részet nagy rakétái, amelyek között a tengeralatt­járók és a hadihajók fegyver­zetéhez tartozó óriásrakéták is voltak. Ugyancsak felvo­nultak a téren a szovjet lég­védelem és stratégiai rakéta fegyvernem rakétái is. Az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa a május elsejei ünnep­ség alkalmából szerdán estebé­det adott a Kremlben. Ott voltak Nyikita Hruscsov- val az élen a párt és a szovjet állam vezetői, Fidel Castro kubai miniszterelnök és kísére­tének tagjai, a szovjet állam és közéleti személyiségek, a dip­lomáciai testület tagjai és a május elsejei ünnepségekre Moszkvába érkezett külföldi vendégek. Az estebóden Nyikita Hrus­csov és Fidel Castro pohárkö­szöntőt mondott. Hruscsov meleg szavakkal szólt a forradalmi Kubáról, s első pohárköszöntőjét a kedves vendégekre, a hős kubai népre, a szocialista forradalmi egységpárlra. a kubai nép vezetőire, Fidel Castrora és harcostársai­ra mondta. Fidel Castro beszámolt arról, milyen nagy benyomást gya­korolt a kubai küldöttség tag­jaira a nagyszerű díszszemle és a moszkvai dolgozók felvo­nulása. Kijelentette, hogy a szovjet embereknek a forradalmi Kuba népe iránti őszinte testvéri ba­rátsága és szeretete a pro­letárintern acionalizmus élő megtestesülése. A kubai nép, a Szocialista Forradalmi Egységpárt nevé­ben mélységes köszönetét mon­dott a Szovjetuniónak azért a segítségért, amelyet a szabad­ságért és a szuverénitásért, a szocializmus felépítéséért foly­tatott harcában nyújt a kubai népnek. Pekingiül Becsig—Belgrádi ól Tokióig Ami Olaszországban történt ,>A választás kimenetele nagy csalódást okozott mind­azoknak, akik Fanfani „nyi­tány balra” politikájától a kommunisták elszigetelését remélték, s arra számítottak: valódi szociális reformok ígéretével azt a meggyőző­dést kelthetik, hogy a kom­munista pártra egyáltalán nincs szükség.” A londoni konzervatív Times kommen­tálja így az olasz választások eredményét és az üzleti kö­rökhöz közelálló Financial Times nem rejti véka alá azt a félelmét, mi lesz, „ha Ncn- ni szocialista pártja a kom­munisták további térnyeré­sének hatására úgy döntene, felújítja szövetségi politiká­ját az Olasz Kommunista Párttal”. A brit tőkések véleménye nyilván nem tér el más nyu­gati tőkés körök véleményé­től és az aggodalmuk is fel­tételezhetően közös. Mert ez a kommunista előretörés a sokat hangoztatott nyugat­európai „fellendülés” idején következett be és csak úgy történhetett, hogy „az Olasz Kommunista Párt befolyása azoknak' a katolikus dolgo­zóknak szavazataival növe­kedett, akik a múltban a ke­resztény demokratákat tá­mogatták” — miként a Pravda tudósítója igen he­lyesen következteti. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint­hogy a délolasz nyomort, a mezőgazdasági munkanélkü­liséget, éhbért;, északra való elvándorlási kényszert, észa­kon pedig a munkabéreket lenyomó fölös munkáskezek versenyét nem tudja elfeled­tetni a római Via Veneto gazdagok eleganciájától fénylő korzója, az üzleti kö­rűit konjunktúrából meggaz- dagodóinak önfeledt zsivaja. Fs azt is, amitől az angol üzleti körök lapja már fél: a szocialisták „falazása” a kor­mány politikájához. Fanfani „nyitány balrá”-jának tavaly megkezdett zsonglörmutat- ványa nem szigetelte cl a kommunistákat, hanem oda­terelte a kiábrándultak ha­talmas seregét. Ezért fél a londoni tőzsde sajtóorgánu­ma Nenni esetleges szakítá­sától a keresztény demokra­tákkal. Ez persze még csak jóslat és tőkés aggodalom, annyi azonban tény, hogy a válasz­tás kétségtelenül földcsu­szamlásnak számít és telje­sen igaza van a Pravda kommentátorának, aki sze­rint „a kommunista párt meggyengítése és elszigete­lése helyett az történt, hogy 1946 óta a legnagyobb kom­munista előretörésre került sor”. (máté) Kádár János nyilatkozata a budapesti dolgosók felvonulásáról tegetve viszonozták az üdvöz­lést. Fidel Castro Hruscsovval együtt a mauzóleum mellvéd­jének két sarkáról köszöntötte az egybegyűlteket, majd elfog­lalta helyét a mauzóleum fő bejárata felett. Amint tízet ütött a Kreml toronyórája, felhangzott a kürtszó: Fogadás balról! A fo­gadási induló hangjaira kigör­dült a Kreml Szpasszkij-kapu- 'ján Rogyion Malinovszkij mar­sall, honvédelmi miniszter ezüstszürke, nyitott ZIL—Ill­és gépkocsija. Malinovszkij ezután Glinka Dicsőség indulójának hangjai­ra visszatért a Vörös térre, majd a Lenin-Mauzoleum mellvédjéről beszédet mondott. Ünnepi díszt öltött május elsejére Peking: különböző színű zászlókat len­get a szél a napsütötte utcákon és tereken. Reggel: óta pereg­nek a dobok, harsognak a fan­fárok. Az ünnepi köntösbe öltözött román főváros utcái és terei már a kora reg­geli órákban benépesedtek. Emil Bodnaras, a Román Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese mondott beszédet. A zászlódíszt ' öltötte jugoszláv fővárosban reggel 8 órakor kezdődött az ünnepi díszfelvo- nulás. Joszip Broz Tito köztár­sasági elnök, Alekszandr Ran- kovics és Edvard Kardelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökei, valamint más jugo­szláv állami és politikai veze­tők előtt folyt le a dolgozók színpompás felvonulása. Derűt és erőt sugárzó ünne­pet ült május elsején a lengyel nép. A fővárosban, a Marszalkow- ska-sugárúton, a Kultúra és a Tudomány Palotája előtt fel­épített emelvényen pontosan tíz órakor megjelentek a párt és a kormány legfelső vezetői, és Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára ünnepi beszédet mondott. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában már a kora reggeli órákban meg­teltek az utcák emberekkel, akik a Marx—Engels tér felé vonullak, hogy részt vegyenek a május elsejei nagy sereg­szemlén. A dísztribünön helyet foglaltak a Német Szocialista Egységpárt vezetői, a Német Demokratikus Köztársaság kormányénak tagjai és a meg­hívott külföldi vendégek. Az olasz dolgozók a. parlamenti választások ered­ményének, az Olasz Kommu­nista Párt előretörésének je­gyében ünnepelték május 1-ét. A japán főváros dolgozó népe minden eddigi­nél nagyobbszabású tömeggyű­léssel és felvonulással emléke­zett meg a munka ünnepéről. Május 1-én ismét a vörös zászlók folyama özönlötte el a bécsi Ringet. Az osztrák szocialisták hagyo­mányos májusi tüntetése után az osztrák kommunisták vo­nultak fel a bécsi körúton. A szocialisták a bécsi városháza előtt, a kommunisták az alig kőhajításnyira fekvő parla­ment előtti téren tartották má­jusi nagygyűlésüket. Franciaország 1964 végén kiüríti algériai katonai támaszpontjait Ben Bella algériai minisz­terelnök és Jean de Broglie, az algériai ügyek francia ál­lamtitkára között lefolyt megbeszélésekről csütörtökön közös közleményt adtak ld. A francia kormány bele­egyezett, hogy a tervezettnél korábban kivonja csapatait azokról a szaharai támaszpontok­ról, ahol atomrobbantást hajtott végre. Az eviani egyezmény elvi nyilatkozatának a katonai kérdésekre vonatkozó ' zára­déka értelmében a francia katonai erők kivonását 1965; július 1-re irányozták elő. A francia kormány ezt az idő­pontot most korábbra hozta és a kiürítést 1964 utolsó hó­napjaira tervezi, nem zár­va ki annak lehetőségét, hogy utóbbi határidőt még jobban lerövidítik. A közlemény bejelenti azt is, hogy a francia erőket még 1963 vége előtt kivonják Kelet-Algériából, Constantino térségéből, Inog az olasz kormánykoalíció A Kereszténydemokrata Pórt vezetősége pénteken rendkí­vüli ülésen tárgyalja meg a vasárnapi választásokon el­szenvedett 4 százalékos szava­zatveszteség következményeit és a kommunisták előretörésé­vel kialakult új helyzetet. A megfigyelők szerint ez­úttal a választások kime­netele komolyan megin­gatta a jelenlegi, úgyneve­zett középbal kormánykoa­líciót. A jelenlegi kormányban a kereszténydemokraták mellett résztvesznek a szociáldemokra­ták és a mostani választásokon felmorzsolódott köztársaságiak is. A kormányt a parlamentben támogatják a szocialisták. 004 a ha* e s • AtEXANDR NA5Z9 $0V 5 A város Kádár János a május else­jei felvonulásról a következő­ket mondotta: — Örömmel és büszkeség­gel tölt el, hogy részese le­hettem a budapesti dolgozók nagyszerű május elsejei de­monstrációjának. Ahogy el­néztem a színes emberárada­tot, arra gondoltam, 'ha szocialista országunk minden barátja itt lehetne, s láthat­ná ezt a seregszemlét, bizo­nyára új erőt merítene a lát­ványból, tovább erősödne a szabad népek felemelkedésé­be vetett bizalma és fordítva: szocialista ügyünk ellenségei ebből az emlékezetes sereg­szemléből is levonhatnák azt a tanulságot, hogy nincs erő, amely feltar­tóztathatná a haladást, a j dolgozó emberek ügyének < győzelmét. J — Meggyőződésem, hogy hai híven kitartunk eddigi politi-j kánk mellett, annak széllé- J méhen küzdünk meg nehézsé-i geinkkel, és annak szellemé-j ben végzi ki-ki saját terüle-« tén munkáját, akkor az el-’ jövendő május elsejéken_ újs győzelmeket ünnepelhet’ a« magyar nép, mert 2 ebben a helyes politika- ‘ ban, a szocialista eszme- , vei való összeforrottság- 9 ban és a nemzetközi szó- | lidaritásban van az erőnk, a Sok sikert, szerencsét, boldo-| gulást kívánok mindenkinek,« jövendő harcainkhoz, • Ünnepség • Moszkvában J Sugár András, az MTI 2 moszkvai tudósítója jelenti: 9 Derűs, verőfényes napra 4 ébredt szerdán az ünneplő' Moszkva. Az idei május elsejej Fidel .Castro Szovjetunió-béli i .látogatásának jegyében állt. J Magyar idő szerint reggeli nyolc órakor már zsúfolásig megteltek a Vörös tér tribün-! jei. Viharos taps és lelkes él- < jenzés köszöntötte a Le- < nin-Mauzóleum mellvéd- | jén megjelenő Nyikita < Hruscsqvot, Fidel Castrot J és a kubai küldöttség • többi tagját, Leonyid | Brezsnyevet, Anasztasz « Mikojant, valamint a f Szovjetunió Kommunista * rartja és a szovjet kor- * mány többi vezetőjét, t Úrik kalapjukat lengetve, ín-» 62. A város felett, a felhőfosz­lányok között bujkáló Hold csak fokozza a félelem, a ri­degség és a pusztulás benyo­mását . . . Aszker néhányszor már próbálkozott, hogy találkozzon Schuberttel, de sehogy sem sikerült. A helyzet nagyon bonyolult volt. A front egé­szen Németország határáig ért, s a városban, mint a sebzett vadak, megsokszorozott düh­vei és vandalizmussal szag­lásztak a Gestapo és az SD kopói. Schubertnek el kellett hagynia eddigi lakását, mert egyre több gyanús alak mász- ! kait és ólálkodott a környéken. És Stalecker ma végre azt súgta Aszkernek, hogy este »várja Schubert. * • Egyedül voltaic a. szobában. | Schubert beszámolt Aszker­• nek a város legújabb esemé- f nyeiről. Az illegális antifa- é siszták segítségével az Ost- Jburg melletti lágerből szovjet I és lengyel fogtok nagyobb »csoportjának sikerült meg­szöknie. A kiszabadult foglyok kisebb csoportokban keleti irányban indultak el. Lengyel- ország felé, a partizánokhoz. — Most pedig megmutatom még ezt is. — Schubert négy­rétre hajtogatott papírlapot terített ki. — A legnagyobb büszkeségem. Schubert óvatosan, nehogy elszakadjon, egy újságlapot terített szét maga előtt. Asz­ker vigyázva húzta közelebb magához a papírt. A fejléc alatt több rövid cikk volt, ame­lyek a front és az ország szé­pítés nélküli, valódi helyzetét tárták fel. Aszker Schubertre emelte örömtől csillogó szemét. — Hol nyomták? — Megmondom, de nem fog­ja elhinni. — Nos? — A fasiszta Ostburger Zeitung nyomdájában. Aszker maga elé képzelte, menyi hősiesség, ravaszság, szakmai ügyesség kellett hozzá, hogy az ellenség orra előtt ki­szedjenek, betördeljenek és kinyomtassanak több száz-pél­dány illegális antifasiszta la­pot. Meghatottan nyújtott ke­zet Schubertnek, hogy gratu­láljon a nagyszerű teljesít­ményért. — Most akkor beszéljen, magán a sor — mondta Schu­bert. — Úgy informáltak, hogy valami fontosat akar közölni. — Karlslusteba kell utaz­nom. — Mikor? — Minél hamarabb. Moszk­va jelezte: Karlslusteba ké­szül az egyik hírhedt kémelhá­rítófőnök, Seifert tábornok, Upitz Gruppenführer főnöke. Úgy tudom, hogy Seifert és Upitz találkozni készül ott. Ez a találkozó sok mindent el- dönthet. — A rejtekhelyre gondol? — Igen. — Azt hiszem, igaza. van. Mégis, mikor szeretne átmenni Karlslusteba? — Körülbelül két nap múl­va. — Vonattal? — Igen. Most, hogy sikerült itt legalizálni magamat, ez mán pem olya» veszélyes;' Mindent előkészítettem: iga­zolványokat, meg ami szüksé­ges. — Aszker kis szünetet tartott, s közelebb hajolt Schuberthez. — Meglehetne csinálni, hogy Krebs, a raktá­ros jelentse az Abwehrnek: a hegesztőkészülékek felől ér­deklődtem nála. Schubert kissé meglepetten, kérdő tekintettel nézett Asz- kerre. — Megmagyarázom. — Asz­ker ormyergét dörzsölgette, mint általában, amikor gon­dolkodni szokott. — Tudja, nagyon hasznos lenne, ha a kémelhárító . . . — Mindent értek — vágott közbe Schubert,. — Az szüksé­ges, hogy ők elhiggyék: ma­guk bevették a cselt, és most Ostburgban keresik a rejtek­helyét. — Igen, Ez elvonhatja figyelmüket. Karlslusteról. s megkönnyítheti a mi ottani munkánkat. — Egyszóval az ő saját fegy­verüket akarja alkalmazni? — Miért ne? — Aszker vál­lat vont, — De ezt csak egy esetben lehet megtenni: Ha Krebsben abszolút megbízha­tunk .... — Efelöl nyugodt lehet — fe­lelte Schubert. — Figyeljük minden lépését. És aztán; vé­gül mégsem telefonált a maga ügyében az Abwehrhez. Ez pe­dig komoly próbatétel volt ne­ki, nem igaz? — így v&n, — Elvileg tehát eldöntöttük. De én még beszélek Stalecker- reL A beszélgetés további részé­ben Aszker közölte Schubert- tel, hogy megjelent Berlinben és Ostburgban Freed Thedder, s találkozott Lausennel, az Abwehr tábornokával és Upitz Gruppenführerrel. — Most is itt van Ostburg­ban ez a Thedder? — érdeklő­dött Schubert. — Csak volt. Ha jól tudom,' ma utazott el. Vagy ha még nem, akkor ma utazik. Upitz- zal együtt. — Aszker felállt, — No, de nekem is ideje el-« mennem. Schubert is felállt, s vállon fogta Aszkert, — Annyi mindent szerettem volna mondani magénak — szólt Schubert és elhallga­tott. — De van az úgy,:, nem talál szavakat az ember, igaz? Aszker bólintott; — őszintén megmondom? boldog lennék, ha ilyen nagy­szerű fiam lenne, mint maga, — És Schubert megölelte, megcsókolta Aszkert. HUSZADIK FEJEZET Gotthard von Suttel Ober-» Sturmbannführer, az ostburgi Abwehrstelle új vezetője lat- bavetette minden erejét, hogy fényt derítsen elődje, Hohlm és a kémelhárító másik két embere rejtélyes halálának körülményeire. A legjobb nyo­mozókat állították erre a fel-« adatra. Parancsot adtak ne­kik, amelyben az is benne volt, hogy akik sikert tud-» nak felmutatni, előléptetési-» számíthatnak és magas tett tüntetésre, érdemrendre. . (FptoíoíMv.v-taÉ.tZZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents