Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-17 / 88. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1963. április 17. I Ä kubai ellenforradalmáról* zsarolni próbálják Kennedyt Jose Miro Cardona, az ame­rikai földön szervezkedő kubai ellenforradalmárok szervezeté­nek, az úgynevezett Kubai For­radalmi Tanácsnak elnöke lemondással fenyegetőzik. Cardona és bandája azt köve­telte az amerikai kormánytól, hogy kezdjen azonnali inváziót Kuba elén, vagy folyósít­son 50 millió dollárt a ku­bai disszidensek rcvzére, akik — az amerikai kormány tevékeny támogatásával — ma­guk kezdenek újabb támadási kísérletet. Washington nem hajlott a kérésre, mire Cardona 20 oldalas beadvánnyal fordult az amerikai külügyminiszté­riumhoz, s ebben bejelentette lemondását. Az okmány állítólag súlyo­san kompromittáló adato­kat tartalmaz Kennedy el­nök és az amerikaj kor­mány más vezetőinek kije­lentéseiről, amelyek a kubai ellenforradal­márok és Washington tanács­kozásain hangzottak el az 1961- es inváziós kísérlet után. Car­dona és társai az AP jelentése szerint Miamiban most azt fon­tolgatják, hogy . az okmányt esetleg nyilvá­nosságra hozzák. Az amerikai kormány vezetői Cardonáék szerint elkötelezték magukat az inváziós kísérlet megismétlésére. Az amerikai külügyminiszté­rium az eseményekről hétfőn nyilatkozatot adott ki. Azt ál­lítja, hogy a Gtardona beadvá­nyában foglalt adatok „rend­kívül pontatlanok és •eltorzí­tottak”. Megállapítja, hogy a kor­mány nem akar olyan hatal­mat adni a kubai száműzöttek kezébe, amellyel meghatároz­hatnák az Egyesült Államok kubai politikáját és terveit, s nem hajlandó az 50 milliós összeg kifizetésére sem, amely­nek segítségével a kubai szám­űzött vezetők hadsereget szer­vezhetnek és háborút viselhet­nek. Ennek — magyarázza a külügyminisztérium — előre nem látható követ­kezményei lehetnének, s az Egyesült Államok végül is háborúba sodródhatna. Az amerikai külügyminisz­térium hétfői nyilatkozata emellett nyomatékosan hang­súlyozza: nagyra becsüli a ku­bai száműzöttek azon törekvé­sét, hogy minél hamarabb visszatérhessenek Kubába. Megilleti őket az elismerés Újság író-nagygyűlés Moszkvában , .Moszkva újságíró társadalma kedden nagygyűlésen ünnepel­te az üldözött újságírók iránti szolidaritás nemzetközi hetét (április 15—21). A nagygyűlé­sen, amelyen Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára is fel­szólalt, határozatot fogadtak el:, ebben követelik, hogy azok az országoknak a kormányai, amelyekben az újságírókat bármiféle üldözésnek vetik alá, haladéktalanul■ helyezzék szabadlábra a. sajtó bebörtön­zött munkatársait és tegyék lehetővé hivatásuk zavartalan folytatását. Felszólalt a nagygyűlésen Alekszandr Jefremov, a Nem­zetközi Újságíró Szervezet tit­kára is. Aho! a vezeték véget ér (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) Itt fek­szik előttem egy tavaly szep­tember 17-én megjelent újság­hír. . Arról értesülök belőle, hogy szeptember 17-én folyt át először az olaj a Barátság kő­olajvezeték 150 kilométeres . magyar szakaszán. Ekkoriban ■naponta 15 000'tonna érkezett a csöveken át Magyarországra. Magyar olvasóim nyilván-kí­váncsiak rá, hogy állunk ezzel itt, nálunk az NDK-ban, ahol az egész Vezeték végződik? Valószínűleg tudják, hogy az Odera mellett Schwedt-ben, mindjárt a lengyel—német ha­tárnál készen áll a hatalmas, modem olajfinomító. Mintegy 4000 kilométert tesz meg az olaj, amikor a kis Lunow falu közelében a vezeték átszeli az Oderát, hogy aztán 27 kilomé­tert tegyen meg még az NDK területén, amíg Schwedt-be ér. Érkezése jelentősen átalakítja majd országunk vegyiparának arculatát. Eddig ugyanis csu­pán a barnaszénre támaszkod­tunk. AMÍG azonban idáig elju­tunk, Schwedt-ben még sok mindent el kell . végeznünk. .Egyelőre nem csekély zűrzavar képét mutatja, különösen laikus számára. Együtt dolgoz­nak még azok is, akik elkezd­ték az építést és már azok is, akik befejezik. Hűvös tavaszi szélben, puszta mezőn nem könnyű a munka. Volt, aki eleinte. visszariadt a nehézsé­gektől. Néhány fiatal fel akar­ta bontani a szerződést. — így nem lehet dolgozni — panaszkodtak — minden víztől egy kilométerre építünk és'azt sem tudjuk, mit. Prenzlau, ahol lakást kaptunk, 50 kilométerre van innen. Nagy az út na­ponta ... , A vezető megértő volt, tudtá, hogy nem mindennapi nehéz­ségekkel küzdenek meg, akik idejöttek dolgozni. Ezt meg kellett szokni, nem ment más­képp. De éppen ezek a nehézségek edzették meg a fiatalok nagy részét. Éjjel-nappal dolgozniuk kellett, akár esett, akár fújt a szél. ITT FEKSZIK előttem egy levél. Fiatal írói arról beszél­nek, milyen nehézségeket kel­lett leküzdeniük munka köz­ben, hogy az építési terminu­sokat tartani tudják. „Most azonban nincs idő a panaszko- dásra — írják tudjuk jól, hogy vegyipari nagyüzemet építünk itt, Schwedt-ben és ez később óriási haszonnal jár majd mindannyiunk számára. Népgazdaságunknak szüksége van erre. Ügy javul helyze­tünk a jövőben, ahogy most dolgozunk. A fiatal levélírók, akik közé Christa Hansel mémöknő is tartozik, felszólítanak minden brigádot és minden vezetőt: kövessék példájukat, biztosít; sák a munka zavartalan me­netét, a tervek végrehajtását, az időpontok megtartását. A felhívás nagy visszhangot váltott Id. Mint értesültem, az egész országból válaszoltak, mégpedig helyeslőén. Leuna II- ből,' mindjárt Halle mellől, ahol ugyancsak hatalmas vegy­ipari üzem dolgozik, hasonló tartalmú üzenet érkezett: „Mi sem engedjük meg a tervek el­odázását — írták —, a legjobb tapasztalatok alapján végezzük munkánkat! Az állami tervet a megszabott időn belül a legtö­kéletesebben teljesítjük.” ÉS KÖZBEN folyik a küzde­lem itt Schwedt-ben, a Barát­ság kőolajvezeték végállomá­sán. A hatalmas csőkígyó már majdnem elérte a végpontot, a világ leghosszabb olajvezetéke hamarosan összeköti a Szovjet­uniót. Magyarországot, Cseh­szlovákiát, Lengyelországot és az NDK-t. E. Peter Trog Egy mondáiban... NYIKITA HRUSCSOV és Leonyid Brezsnyev szívélyes üdvözletét küldte Joszip Broz Tito elnöknek és Jugoszlávia testvérnépének, abból az alka­lomból, hogy elfogadták a Ju­goszláv Szocialista .Szövetségi köztársaság alkotmányát és a Jugoszlávia kebelébe tartozó köztársaságok alkotmányait. A ROMAN KORMÁNY meg­hívására U Thant ENSZ-főtit- kár május 4-töl 8-ig látogatást tesz Romániában. a biztonsági tan Acs szerdán este ülést tart, hogy megtárgyalja a légitámadások miatt Portugália ellen emelt szenegáli panaszt. A TIMOR-SZIGET portugál gyarmati uralom alatt álló ke­leti részének felszabadításáért küzdő 'erők megalakították a Timor Egyesült Köztársaság kormányát. NAGY-BRITANNIA Kom­munista Pártjának , XXVIII. kongresszusa hétfőn befejezte munkáját. AZ OLASZORSZÁGBÓL megszökött és Svájcból kito­loncolt tpmqggyilkos, Rajako- witsch, Eichmann volt helyet­tese, nyomtalanul eltűnt München és Bécs között. MEGNYÍLT az Interparla­mentáris Unió értekezlete ked­den Lausanneban. KÉT HETE folyik már az olasz orvosok bérharca, s en­nek következtében mind súlyo­sabbá válik az egészségügyi helyzet Olaszországban, mert kedd reggeltől fogva megszűnt mindenfajta társadalombiztosí­tás keretében történő orvosi ellátás. Sárguló papírokat, egykori krónikákat olvasva, olykor megdöbben a mai ember. Alig száz évvel ézelőtt a nő csak szolgálója volt a családnak. Étkezésnél nem ülhetett asz­talhoz a férfiakkal. A vitában, a „komoly” beszédben csak néma tanú lehetett. Dolgozha­tott bármennyit, ezzel nem szerzett jogot az önállósághoz, mai nyelven szólva, az egyen­jogúsághoz. Nálunk a huszadik század asszonya választ, ta­nácselnöki tisztséget vállal, ta­nít, üzembe, hivatalba jár. A hosszú ideig „egyeduralkodó” férfi olykor kalaplevevésre kényszerül, mert asszonyának vastagabb a borítékja ... A falun zajlik most le a leg­szembetűnőbb változás. Van, ahol még gőgből, elhivatott­ságból. a tudatban lerakódott maradiságból adódóan ilyen kijelentéseket hallatnak: szok­nyásak; nylonosok. A tárgyila­gos tsz-vezető azonban jól tudja, hogy az asszonyok mun­kája nélkül szinte megállna a' gazdasági élet, mint az olyan motoré, amelynek kicserélték egyik fontos alkatrészét. Az asszonyok nemcsak nélkülöz­hetetlenek a munkában, ha­nem kitágult szemhatáruk ré­vén jelentős' társadalmi tényezőt képviselnek A növényápolás, a kertészet, a báromfitenyésztés egy pilla­natra sem tudja nélkülözni őket. Bükkábrányban pedig, amikor férfi munkaerőben hi­ány mutatkozott, az asszonyok az ekeszarvát is megfogták, s ők hajtották a fógatokat. Ter­mészetesen ez nem a gyengébb fizikumú nők dolga, de jól ér­zékelteti, hogy aki nem szá­mít a nő tettrekészségével, az rosszul számol. A megye szö­vetkezeteiben dolgozó asszo­nyokból eddig 28 brigád ala­kult 686 taggal. Mind többet hallatnak magukról. S az ilyen brigádokkal már számolni kell. Nagy erőt képviselnek. ízelítő­nek csak annyit, hogy ez év­ben a tsz-ekben 377 ezer na­poscsibét nevelnek fel, sok ez­res törzsállományt alakítanak ki. A több mint félezer csirkét felnevelő asszony tehát fontos tényezője a tsz-gazdáság ki­bontakozásának. árutermelésé­nek. Ezekből az adatokból sok mindent kiolvashat az, aki el­töpreng rajtuk egy kicsit. En­nél ugyanis jóval több asszony dolgozik a megye mezőgazda­ságában. S azon kívül, hogy ők kapálják a répát, a kukori­cát, a napraforgót, a háztar­tást is ellátják. Sokat, nagyon sokai dolgoznak a falusi parasztasszonyok Ez a mezőgazdaság sajátszerű­ségéből is adódik. Elsősorban azonban azt bizonyítja, hogy szívesen vállalnak részt a gon­dok megosztásában, a falu szo­cialista átalakításában. A számos társadalmi szerv közül a nőtanácsok tartják számon leginkább az asszo­Iiiányos kiképzés Argentínában — Most már tudjuk, miért buktunk lei rosszul csináltuk a „jobbra át”-ot! nyok tevékenységét, s nemcsal számontartják »őket, hand* brigádokat szerveznek, terjes*' tik a bevált, jó tapasztalati' kát, s hangadóik bizonyos íg° nyeltnek. Az asszonyok mit? nagyobb társadalmi felelőssé get kérnek. Részt vállalnak * vezetésből, mindinkább hallal' ják hangjukat akkor, amikor* jövőről kell dönteni. Messzemenő figyelmet érdé melnek a munkában fáradó** falusi asszonyok. Egyik-másj' helyen kísért még némi kif zömbösség, ilyen helyen csa* munkaerőként tartják szám01' az asszonyokat. Nemigen gd1' dóinak arra, hogyan leheti11 megkönnyíteni életüket. Ez f a maradiságból következő amely a gondolkodásmódba* jut kifejezésre. Némelyik as*' szonynál is kísért a megsz0 kás: ahogy anyámnak jó vol»’ úgy jó lesz nekem is. Amik0* a csermelyi tsz-ben mosógép0 két vásároltak a szociális alap bői, hogy könnyítsék az assz0" nyok második műszakját, vi' laki így nyilatkozott: — Dehogy használom én * gépet, még hogy szélszaggass* a ruhákat. Miután azonban látta, hop? mások sokkal könnyebben bői' dogulnak a mosógéppel, meí' próbálkozott. Azóta ennek asszonynak már saját geP* van. Ilyenféle segítségre . gond0 lünk, amikor azt mondjuk hogy könnyítsük meg a nők munkáját A tsz vezetőin kívül különöse11 sokat tehetnek ezért a földmu‘ vesszövetkezetek. Néhány h0 lyen már jól bevált, hogy há*' tartási és egyéb használati es*' közöket kölcsönöznek a lakói" ság részére. Ezt a jó kezdeni nyezést mind több helyen kell valósítani. Recepteket te*' mészetesen nem lehet adni ra, hogy mit, hogyan tegyen^ a helyi vezetők. A néhány pél' da azonban azt mutatja, hol# van tere a segítségnyújtásnw Ennek módját a helyi igénye^ a szokások döntsék el. Az ügyeskezű, szorgalm^ falusi asszonyok nemcsak seg1' lenek a munkában, hanem a*>' nak tevékeny résztvevői. VéSj zett munkájuk után megillo1’ őket a háztáji föld és a társa' dalmi elismerés. garand AlEXAMPR MASZÍBOV 49. A nehéz és bonyolult mun­kát — amelyet a legnagyobo titoktartással végeztek —, gyorsan befejezték. De a nagy titoktartás ellenére is, vala­hogy rájöttek az ügyre a szov­jet felderítők. Néhány jelből ítélve, 'Upitz úgy látta, hogy az oroszok éppen azon a kör­nyéken jelentek meg, ahol a keletről hozott legfontosabb iratokat gyűjtötték össze. 1 Miután a szovjet felderítők likvidálásáig és kézrekerítésé- re tett szokásos intézkedések nem jártak semmiféle ered­ménnyel, Upitz egy egészen eredeti, ravasz kombinációt eszelt ki. A tervhez a legna­gyobb reményeket fűzték. A kombináció alapján előfe várt eseményeknek hamarosan be kellett következnie, méghozzá éppenséggel itt, Ostburgban. Ezért érkezett Upitz a város­ba. TIZENHATODIK FEJEZET A következő napon, ahogy Aszker .és Khümetz visszajöt­tek Auschwitzból Ostburgba, Karl Krieger, a Gans-Behmer gyár irodafőnöke elkérte a Buickot az igazgatótól. — Az én kocsim elromlott, igazgató úr. A fogaskerékátté­tellel van valami baj. Most pedig sürgősen el kellene menni a szállító vállalathoz, hogy a számlázásban megálla­podjunk. — Vigye az enyémet — mondta Khümetz — csak ne maradjon vele sokáig. — Nem, nem maradok so­káig. Másfél óra az egész, vagy még annyi sem. S Aszker és Krieger néhány perc múlva már kettesben mentek a kocsival a város ha­tárában lévő szállító vállalat­hoz. — Meséljen — szólt Krieger, amikbr a kocsi a város utcáiról az országútra fordult. — Hogy van Schubert? — kérdezte válasz helyett Aszker. — Köszönöm, nincs vele semmi különös, ö kérte, hogy beszéljek magával... A na­pokban találkozóm lesz vele, nálunk... Ahogy Aszker az auschwitzi útról beszélt, Krieger mind komorabb lett, egyre mélyebb­re hajtotta fejét. — Sok mindent tudtunk — mondta szomorúan, fátyolos hangon, amikor Aszker befe­jezte a beszámolót. — Sokat. De nem mindent. Azt mondja, hogy a gázkamra befogadóké­pessége kétezer ember? Egy. évvel ezelőtt ez a gázvesztő­hely még nem volt meg. Aszker egy másodpercre Kriegerre nézett. Pillantásuk találkozott. Krieger szögletes, szépnek nerrj, mondható arca, széles, bennülő mandulaszeme szomorúságot tükrözött. — Gondolom, hogy megvet­heti, mennyire gyűlölheti a németeket! — szólt Krieger alig hallhatóan. Mindketten hallgattak. — Krieger elvtárs. Nem ké­szített elő valamit az én szá­momra? — kérdezte kis idő múlva Aszker. — Wiesbachra gondol? — Igen. — Valami keveset össze­gyűjtöttünk. Krieger egy papírlapot vett elő, s hangosan felolvasta a szöveget, amely rajta állt. — Semmi újabb. Ezt már mind ismerem, — jegyezte meg utána Aszker. — Tehát beigazolódott a ml álláspontunk. — Krieger meg­gyújtotta a papírt, s ujjal kö­zött tartotta, amíg csak el nem égett az egész. Amint látja, a különböző helyekről kapott információk teljesen egybeesnek. Ez Wiesbach szem­pontjából előnyös, nem igaz? Aszker elgondolkozva bólin­tott. Hamarosan az üzemhez ér­tek. Krieger kiszállt a kocsi­ból, s azt Ígérte, jön nemso­kára. Aszker követte tekinte­tével, amíg Krieger a járdán lépdelve, a gyár irodája felé tartott. Krieger jószabású, ele­gáns öltönyben, egyenes tar­tással, könnyed, fesztelen já­rással haladt, miközben figyel­mesen bólogatott vissza a gyár dolgozóinak, akikkel útközben találkozott, s akik már mesz- sziről illedelmesen köszöntöt­ték. Mintha valósággal kicse­rélték volna. Az imént, egy perccel ezelőtt, rnég egy egé­szen más ember ült a kocsiban. „Nagyszerűen viselkedik, ügyesen fedi magát” — gondol­ta Aszker, aki a hivatásos hír­szerző szigorúságával vizsgálta Krieger magatartását. Vagy tizenöt perc múlva jött Krieger, s azonnal Indultak vissza. Szótlanul ültek egymás mellett. Krieger valami hiva­talos papírokat vizsgálgatott, Aszker figyelmét pedig gondo­latai kötötték le. Eljött az ide­je, hogy alaposabban foglalkoz­zék a hegesztővel, akitől Georg Homanrf hírt szerzett az archí­vumokról, és a titkos rejtek­helyekről. Töprengés közben Aszker új tervet gondolt ki, Wiesbach és még egy másik illető elenőrzésére. Ennek az illetőnek ugyanúgy köze van mindahhoz, amit Homann el­mondott, mint Wiesbachnak. Krebs, a raktáros harmadik évtizede dolgozott a Gans- Behmer gyárban. Negyvenegy­ben behívták a Wehrmachtba, hat liónap múlva pedig vissza­jött Ostburgba. De csak félláb­bal Valahol Szmolenszk alatt hagyta ott a másikat. ötven év körüli, lármá* hangoskodó, életvidám, szenV° délyes vitatkozó volt az öreg, ‘ lóversenyek szinte megszálló” rajongója. Krebs, ahol csa megjelent, nyomban tréfálj zott, élcelődött, sziporkázott ' szellemességtől. Ha ment az w cán, vagy csinált valamit, mi11' dig dudolgatott hozzá. Soha' sem látták szomorúnak. Még rokkantsága sem bei0! lyásolta jellemét, credo” egyéniségét. Egy-kettőre mcí szokta a falábat, s olyan ügV^ sen lépegetett vele, mind1“ örök életében azzal járt vo” na. Munka után rendszerint b? tért a gyár szomszédságába11 lévő „Niebelung” mulatóig ahol sok ismerőssel lehetett t3' lálkozni, elbeszélgetni, kics1^ rélni a legújabb híreket. Eg? szóval: kibeszélni a világ do*' gait. Krebs a ,,Niebelung"-ba1' ebédelt is; szalvétában hoz*“ az elemózsiát, s egy korsó sö” rendelt hozzá. Ma a szokottnál valami'*0’ később jött a mulatóba. Aroj' kor belépett az ajtón, s szér jelnézett, látta, csaknem mi*1' den hely foglalt. Csak hátul, * sarokban volt egy szabad aSP tál. Krebs a pincérek és ' vendégek között, óvatosan k0' rülgetve a szinte egymást*“ érő székeket, odasietett a sz3' bad asztalhoz. A terem másik oldaláról e$ magas, teljesen kopasz, simái'“ borotvált, fejű férfi igyekező” ugyanehhez az asztalhoz, hí'?’ solygós, derűs szemekkel nc' zett szemüvege mögül. Már 1? ülni készült, de amikor meg' látta Krebset, félreállt, s m0' solyogva mutatott a székre. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents