Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

Vasäräat*: inra. ü'nriit.

ESZÄKMAGYÄEORSZÄG

— Halló, fönöH? Két nyúl Is van • Itt, melyik után szaladjak?

kis käetekedis

Sfy?e

Mit olvas annyira elm érültén?,

Érdekes közlekedési ba leseti hirt egy figyelmetlen OValogosról.

Mondja Évának'.

— Miért nem meséled tovább a viccet? 5 töprengek',

ELMERENGVE ücsörgők egy szukreszabott presszó parányi asztalkája mellett. Egy jó ötletem támad, sietve — feltűnés nélkül — fel is jegyzem.

'— Áh! így dolgoznak hát az újságírók! — rezzent fel egy diadalmasan harsogó hang. Kicsit zavartan, nézek fel. Bambula kartárs néz le rám széles atyai mosollyal és láthatóan élvezi zavaromat.

— Megengedi? — kérdezi, s mire valamit is szólhatnék, már el is helyezkedik a széken. — Nem zavarom?

— Nem. Már úgyis menni akarok. Ügy látszik, a pincér elfeledkezett a feketémről.

örök időkig bánom eme meggondolatlan kijelentése met. Bambula kartárq megvillantak, mint csapni készülő sasé.

— Kartárs — figyelmeztet

— felül kell emelkedni a dolgokon! Egyes jelenségekből nem szabad általános következtetéseket Tevonni. A város rohamosan fejlődik, nőtt az emberek igénye. A vendéglátóipar igyekszik lépést tartani a korszerű követelményekkel, mert látni kell

__

C

sodálkozva meredek rá:

•— Bocsánat — mondom némi iróniával — nem általános következtetéseket, hanem feketét akarok inni.

A kirohanásom némileg meghökkenti. ‘ Pillanatnyi csönd feszül közénk.

— Ha szabad! érdeklődnöm, mit ír olyan nagy figyelemmel? — néz rám kutatóan.

— Egy sofőr szóválette, van egy kátyú az úton ...

— Kartársam, ez szűk látó- körűség! Remélem jól megmondta neki?!

— Mit?

■— Egyesek nem látják a fától az erdőt. Az utóbbi években több utat építettünk, korszerűsítettünk, olyan müuta- Icat építettünk, amelyre az előző rendszer ötven év alatt sem volt képes. Azért., mert akad egy kátyú a !tofőr..;

Sietve közbevágok.

—... tengelytörést kapott.

— Egy tengelytörésért nem lehet pálcát törni vívmányaink felett.

ELHŰLVE nézek rá, s azon hogy gúnyolódik,

A KÁTYÚ

| Ven, tanulság nélkül

\a világ leglustább \ embere

< Volt egyszer két diák: Jöjj nos és Ákos. Olyan lusták ) voltak, hogy sokszor reggelig í sem aludtak, mert lusták vol- \ tak lehunyni a sz'cmüket. Ho- í gyan és miből éltek ekkora tunyaság mellett? Ezt ne kutassuk. Eltek.

Történt egyszer, hogy elaludt , szobájukban a villany, mert kiégett a körte.

\ Két napig hevertek a sötét- \ ben, mert nem tudtak meg\ egyezni abban, melyikük csaj várjon be újat a kiégett vil— Kartársam, megdöbbentő ■ ianykörie helyébe. Végül

ez a szüklátókörűség! A szűk___...___

l

átókörűség sohasem véletlen, j n

Vatinak, akik csak csámcsog-( — Csavarjuk be együtt —

nak a kátyúkon, de tenni?...! mondja János.

— Ezt nekem mondja? Ne-\

kém?! — hördül fel Sira kr,r-\ társ. \

* <

A FEKETÉT és a vita foly-j tatását nem vártam meg. A S vita a presszóban záróráigj tartott, előbb fegyelmin, majd (

— rágalmazás címen — a in-1 róságon folytatódott. Az ügy aktái már megtöltenék az eni-S lített kátyút. Nincs rá szűk- < ség. Az illetékesek a kátyút! ugyanis már rendbehozták. >

A vita még tart. >

Csorba Barnabás $

— Jó — felelte Ákos, és örült, hogy ilyen rövid szót talált a válaszra. •

Felcihelödíck hát, és nekikészültek a nagy munkának. A csillár nagyon magasan lógott, ezért úgy döntöttek, hogy Ákos a János vállára áll, így is történt, János leguggolt, Ákos fellépett a vállára, a kezében tartott villanykörtét odaillcszlette a csillár csavaros foglalatához és aztán csendesen leszólt Ákosnak:

— No, és most forogj!

Nemes ital

— Nekem is abból adjon!.,;

Nekem ez a rugby gyanús!...

Izgalmas olvasmány

T'

KJ ekem ez a rugby gyanús!... Bevallom

■ ugyan töredelmesen, hogy a valóságban még soha nem láttam rugby-mérkőzést. Filmen, illetve filmhíradóban néhány alkalommal volt módom ismerkedni vele, meg egyszer-kétszer a televízió jóvoltából. E távoli ismeretség dacára is: nekem gyanús ez a rugby.,.

Gyanús, mert eddig semmi jót nem hallottam róla. Szidták, mint a bokrot. Az imperialista államokhoz illő pankróciös miegymásnak mondták, meg azt is hallottam róla, hogy semmi köze a sporthoz, idegen a sportember lelkületétől, tehát a miénktől is, és egyébként is professzionista cirkusz az egész, amely csak tőkés csoportok profiljának növelésére és mutatványos vállalkozók bukszájának hizlalására alkalmas. *

Szóval, gyanús nekem ez a rugby, mert eszembe jut róla a nyári ingkabát, amit rövid ujjal és a legkülönbözőbb szabásban és minőségben viselünk állami ruhatervező iparunk és ugyancsak állami kereskedelmünk jóvoltából, amelyek mindketten tudvalevőén a szocialista gazdasági szektorhoz tartoznak. Nos, nem is kell nagyon megerőltetnem az emlékezőtehetségemet, ha vissza akarok emlékezni azokra a nemrég múlt időkre, amikor az ingkabát még az ellenséges ideológiát jelentő kozmopolitiz- mus egyik megnyilvánulása volt, és viselője hébe-hóba mindenféle- herce-hurcáknak, nem egészen ártatlan megjegyzéseknek tette ki magát. Ma ez az egykor szidott ingkabát elfogadott nyári öltözet lett, sőt látni már ingkabátban embereket olyan helyeken és alkalmakkor is, ahol és amikor a legkozmopolitább ingkabátviselő sem venné fel. Bőven van belőle, az ideiből marad jövőre is, ami meg annyira ízléstelen, hogy senkinek sem kell, a legközelebbi idény végi kiárusításon szerepel a leértékelt áruk listáján... s de hordani fogjuk.

Aztán sok csúnyát mondtak és mondtunk , Régebben például a csíkos férfi zoknikról, a

feketeszinü női harisnyáiéi, a felhajtás nélküli nadrágról, a hegyesorrú cipőről, a kockás ingről, a hajtupírozásról, a swingről, a mambóról, a twistről, és lehetne még hosz- szú ideig sorolni, hogy mi mindent szidtunk mi régebben, és hevesen tiltakoztunk az ellen, ..hogy nálunk meghonosodjék. Gyártottunk ellene elméletet és azt fennen hirdettük — aztán, amikor az állami ipar is gyártotta, az állami kereskedelem pedig forgalmazta, revideáltuk korábbi álláspontunkat, vagy csak hallgattunk. Esetleg meg is magyaráztuk, hogy korábban tévedtünk, és miért. Aztán megmagyaráztuk azt is, hogy milyen praktikusak az általunk is gyártott ruhaféleségek, milyen ízléses a hajtupírozás és bemutattunk fiatalokat, akik a twistnél előírt rángások közben egyetemi disszertációjukról vitáznak.

K/j ég egyszer mondom: nekem ez a rugby * * gyanúst... Annyira szidtuk és any- nyi rosszat hallottunk róla, hogy komoly meglepetést igazán nem jelentett, amikor néhány héttel ezelőtt a televízió egyik sportműsorában két szocialista ország rugby-válögatottja mérkőzésének közvetítését élvezhettem Prágából és nem keltett különösebb meglepetést, amikor egy másik sportműsorban — ugyancsak a televízió jóvoltából — tanúja lehettem az első hazai rugby-mérkőzésnek. Igaz. ez még tréfás mérkőzés volt, és igen stílszerűen, a cirkuszi viadorok bevonulásakor szokásos zene köszöntötte és búcsúztatta a mérkőzőket, de rugby volt, és ha visszagondolok a kockás ing és az ingkabát hazai térhódítására, a rugby nekem mind gyanúsabb lesz... Addig szidjuk, addig élcelődiink vele, amíg polgárjogot nyer nálunk, illetve kedvelői megszerzik számára a magyar állampolgárságot. —

A

ztán ugyanabban a televíziós sport-: műsorban láttam az első magyar kerékpár-póló mérkőzést. — Igaz, tréfás, szatirikus formátí&n —de nekem már nemcsak a rugby, a kerékpár-póló is gyanús..;

Benedek Miklós

vagy komolyan gondolja-c amit mond.

— Ezek szerint az illetékes felsőbb szervek is pálcát törnek vívmányaink felett...

— Hogy-hogy?

— Elrendelték, hogy megszabott határidő alatt, rendbe kell hozni az említett utat. Ugyanis a tél, az árvizek... Különben — állok fel •— elnézést. Mennem kell,

— Szó sem lehet róla — húz tússzá — nagyon érdekes beszélgetés. Különben is a feketét még nem hozták.

Megadóan ereszkedem visz- sza a székre, s ha soha nem, de most igazán állítom, hogy derék pincérismerősöm mielőbb hoz- < za a feketét. Csak legalább J valamit ki tudnék találni, meg tudnék innen lógni. De hogyan?

VÁRATLANUL -Sira kartárs személyében — mentő- í angyal érkezik. Sira pon- í tosan ellentéte Bambvlának. S A társadalom apró hibáit úgy j szívja magához, mint mágnes í a vasreszeléket. Most is, Iá- í tóm, telve van terhes gondo- i latokkal. Körülnéz, s egyenest! asztalunkhoz jön. <

— Ném zavarok? )

— Zavarni? Ugyan! Hétköz- í

napi dolgokról beszélünk, i Kátyú ügy... >

Sira lcarlárs előbb izgalom- ? mai felkapja fejét, mint a > vadászkutya, amikor megérzi t a vad szagát, aztán keserűen c mosolyogva legyint. í

— Kátyú?! Talán kátyúk! t

De még mennyi kátyú! — só-) hajt végtelen bánattal. — És 5 kérdem, mindez miért? Mert i egyesek bedugják a fejüket, a í homokba, mint a strucc, ami- \ kor... >

Bambula indulatosan közbe- { vág.

igazgató- ár „rokonai”

kannltcr^vou CrPPlÖJ° Kiiroly bácsi, aki íortélyos eszű. nagy mő«?*oloutai£J?,vJIáBOt. Mini vándorló iparos legény vasönlöként Ázsiában mint kútfúrómester működött lvisországban , Uctte a bagdadi vasútvonalat, katonaként Járt Olasz- bazajövet ’ i„f:yosl!odolt az Alpok hágóin, megfordult Kínában, s szomszéd« ‘ “ fúr(-faragott tovább Jókedvűen, mintha csak n

, Amolv ',,, í01 .iöU volna haza, a Kisasszony-napi búcsúról.

“Cz ártott ,-,„c‘Sanyképü vénember volt, mindent tudott, mlndcn- •hája iott'vnig’ mcR tudott felelni mindenre, mintha dupla diplo- egész sor >)l:úig jószerével a nevét sem tudta leírni. Értett

ki tudott voi,!.°pal úyelven anélkül, hogy ömaga egy kukkot Is csrt lan moi'dani anyanyolvén kívül, egy olyan POntjábnn Károly bácsi olyan „vállalkozó-féle” volt •beitek ki „{Sí'“«ilyen, ami messze esett a várostól. Agyagot ter- Törtínt Jb'ab°h kézi erővel.

központban n y naP°b, hogy Károly bácsi egyszer bent Járt a csepro ,|0iá’, . ,gy,frlvogve a munkások fizetését, inog hogy apró— Kárniv K ebotézzen. Megszólítja az Igazgató a folyosón.

Az őre»5;.. v*gzott a dolgával, jöjjön bo egy kicsit hozzám.

— lde fi,,Ú,Őut Jejtve bement.

•hátér, lohn o.o. n öregem, — kezdte az igazgató —, kevés a köb— Mi . k.c,lcn<> nchánnyal

0r*g ‘dnTÄ1“* azorilsok lég jobban fortyant fel az i .. óm a vit» i T'húenki becsületesen.

•útiak én fő ötlete támadt Károly bácsinak: „Mcgtré— Csak o?’ lc cl,úar.”

8 »eglcsznet .cmbcr felvételét engedélyeztesse az igazgató úr.

Az ina!;',;1 köbméterek. '

~ Hétien? hágynehézen ráállt.

Wonöoé.oa jelentkezett már többször felvételre, s mindig lehetsAnn ! r°konsági)an vannak az igazgató úrral... a bánya ii-a-/!!!'- T kondoMa az igazgató, ugyanis amióta felkérte

— Jó, asára a tekintetes város, megnőtt a rokonsúfía»

tttfy kikrt a azt a, két rokoni — jelentette ki végül.

reggelek c*írwio amikor mér a fák lehullanék leveleiket, a

Jheg kellene* váltak, eszébe jutott az Igazgatónak, bogy

“íváncsi volt i r 0zt a Károly bácsit látogatni. Meg hát arra is Oda is **iu ólíJák a sarat a rokonok.

— No w az tírt’P

*- v*?"nak a legények?

a többszni« ^kérdését, jól — válaszolt vörosödvc Károly bácsi Érv hnaíJv n?^atÄsra kénytelen volt előhívatni a „rokonokat”, íülfí füUyontés én a fák mögül előbukkant leél nagycsille elől, rajtuk volt a hám, éppen hogy kifogták őket a

Cató. eZek szamarak, Károly —kiáltja rosszat sejtve nz igaz®rrel:i?i?r. ?rtík vo,n^hak.

A >a kacagás a bányában.

Városszerte* ar'*1 |hhidenkí tudott, s utána hónapokig beszélték

rokonsága van az igazgatónak.

hiUtOKattftir ls mondott rövidesen, mert a gyerekek is iá-t

; K ra alkalmi szumárfü’ekct mázoltak háza falára.- t\ - Tóth István Miskolc, József ^Attila u. 17.

^ÖldÖtt írás i hUmor ^V^tósére szóló felhívásunk nyomán be-