Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1983. április fi. Látványos díszszemle felszabadulásunk 18. évfordulóján Népköztársaságunk fegyve­res erői, a néphadsereg, a határőrség, a belső karhata­lom és a munkásőrség harco­sai, parancsnokai csütörtökön ' látványos katonai parádéval köszöntötték április 4-ét. A . díszszemlére ünnepi köntösbe öltözött a Dózsa György út városligeti szakasza. A hatal­mas tér. két oldalán felállított emelvényeken már jóval 10 óra előtt 50 000 budapesti^ dolgozó, meghívott vendég; foglalt helyet. Szemközt a' Gorkij fasor bejáratát a mun­kásmozgalom . nagyjainak, Marxnak, Engelsnek és Le­ninnek képei díszítették. A tribünök fölött vörös és nem­zetiszínű zászlók, a baráti or­Segítség! Hírügynökségek jelentik, hogy á brazil pénzügyminisz­ter sikeresen befejezte wa­shingtoni tárgyalásait. Való­ban, a súlyos helyzetben lévő brazil államháztartás injek­ciót kapott, gyorssegélyt. De ha egy kissé e gazdasági mű­velet rubrikái közé nézünk, észreveheti ük, hogy a dolog­nak legalább két oldala van. Annak az összegnek, ame­lyet a pénzügyminiszter az Egyesült Államok kormányá­tól, kapott, jórészt az a fel­adata, hogy Brazília ki tudja fizetni hatalmas összegű tar­tozásának idei részletét. Szó szerint idézve: „Azoknak az összegeknek kifizetésére szol­gál, amelyeket Braziliának az Egyesült Államokkal’ szem­ben fennálló adósságából ez évben kell törleszteni”. Menjünk tehát végig e fo­nálon. Brazília idén esedékes törlesztési kötelezettsége né­hány száz millió dollár. Fi­zetni nem tud, tehát kölcsönt ; kap Washingtontól. De mi­előtt odaadnák neki a pénzt, már vissza is veszik, hiszen a kölcsönadó ugyancsak Wa­shington. Marad tehát az ere­deti tartozás összege, de- hoz­záírják az új kölcsön kama­tát. . . És így megy ez éveken át, Brazília az ilyenfajta segé­lyekből nem lát egy fillért se, adóssága azonban állandóan nő. Nem csodálkoznánk, ha i Brazília egyszer úgy isten­igazából felkiáltana: „Segít- : ség — segítenek!” T. 7. szágok címerei és nemzeti színei adtak szép keretet a díszszemlének. Pontosan 10 órakor kürtszó jelezte a díszszemle kezdetét. A Népköztársaság útja felöl érkezett gépkocsiján Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, akinek Csémi Károly vezérőrnagy, a dísz­szemle parancsnoka tett je­lentést. A miniszter köszön­tötte az egységeket, szavaira hosszan zúgott a hajrá! — majd felment a díszemelvény­re. Megszólaltak a harsonák és Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter a mikrofonhoz lépett. Beszédé­ben az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány nevé­ben szeretettel üdvözölte a díszszemle részvevőit. Rá­mutatott arra, hogy a szovjet hadsereg győzelme a Hitler- fasiszták és zsoldosaik felett meghozta népünknek a sza­badságot, s megnyitotta a nemzeti felemelkedés, a tár-; sad almi haladás útját. Meg­emlékezett azokról, akik vé­rüket ontották szabadságun­kért. majd arról szólt, hogy hazánk is kiveszi részét a há­ború ellen, a békéért folyta­tott küzdelemből. Zúgó hajrá köszöntötte a beszédet, a zenekar eljátszot­ta a Himnuszt, s a Városliget­ben elhelyezett 12 löveg dísz­Ben Bella beszéde megdöbbentette a francia kormánylíörfM tüze hírül adta, hogy meg­kezdődik a fegyveres erők legjobb harcosainak, parancs­nokainak ünnepi. seregszem­léje. Viharos taps köszöntötte a gyalog felvonuló egységeket, a vigyázz-menetben haladó dobos századot. Utánuk ma­gasrangú tisztek, a felvonuló díszelgő egységek parancsno­kai, a Zrínyi Miklós katonai akadémia hallgatóinak fe­gyelmezett sorai következtek. Az emelvény előtt sorra el­vonultak a lövészegységek, a Központi Tiszthelyettes Iskola díszszázadá, akik a buda­kalászi, . s a szentistvántelepi lakóházakat mentették meg a belvíz pusztításaitól. Majd a folyami flottilla katonái zár­ták a sort, ezután került sor a gépesített egységek felvonu­lására. Többek közt látni le­hetett légvédelmünk rakéta díszegységeit is. U Georges Gorse, Franciaország algériai nagykövete csütörtö­kön este Párizsba érkezett, hogy részt vegyen az algériai ügyek bizottságának ülésén. A kormánybizottság De Gaulle elnöklete alatt megvitatja az algériai kormány legutóbbi ál­lamosító intézkedéseit és a Ben Bella szerdai beszéde után elő­állott helyzetet. Az algériai Kormányfő be­széde, amelyben világosan le­szögezte az algériai nemzeti forradalom szocialista célkitű­zéseit és visszautasította a francia neolcolonialísta törek­véseket, meglepetésként hatott Párizsban. A jobboldali sajtó az eviani egyezmény nyílt megsértéséről ír és gazdasági megtorló intézkedéseket köve­tel. A Figaro szerint Ben Bella beszéde megdöbbentette a francia hivatalos köröket. „En­nek ellenére — írja a lap — úgy látszik, hogy a francia kor­mány nem készül erélyes visz- szavágásra, és egyelőre nem tervez pénzügyi ellenrendsza­bályokat. A francia válasz meglepően enyhe lesz” — írja a kormányhoz közelálló lap. Párizsi politikai körökben az a vélemény, hogy a kormány nem akarja élezni a helyzetet a francia nagybirtokok állami tulajdonba vétele miatt. Attól tart, hogy az Algériának nyúj­tott hitelek beszüntetése, vagy korlátozása, szakításhoz vezet­het és veszélybe sodorhatja Franciaország fontosabb algé­riai érdekeit, elsősorban a sza- harai olajmezők zavartalan ki­aknázását:. Emellett súlyosan kihatna Franciaország és a iöbbi arab állam viszonyára is. A francia külpolitika, jelenleg nagy erőfeszítéseket tesz, hogy rendezze kapcsolatait az Arab Unió tervében érdekelt álla­mokkal. ő Lima—4 űrállomás folytatja útját A Luna—4 önműködő űr­állomás folytatja útját. Pén­teken az űrállomás 385 080 kilométer távolságra volt á Földtől. A rádióösszeköttetés a Luna—4 és a Föld között kifogástalan. A telemetrikus úton szer­zett adatok azt mutatják, hogy az űrállomás műszerei és berendezései szabályszerű­en működnek, tovább folynak a programszerűen meghatáro­zott kísérletek és mérések. AieXAMDfl UASZimSf­«MW 41. Azon az estén, amikor Asz- ker Kerimov találkozott Schu­berttól, Heinz Upitz éppen akkor hagyta el fényűző berli­ni villáját. Beüli, a nagy nyi­tott Mercedes Volánja mellé, kikocsizott a városon túlra, s északnyugati irányba hajtott. Upitz szerette a gyorshajtást, amely mindig ki tudta kap­csolni a napi gondok tömegé­ből. S a Gruppenführer úr ide­geire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta ér­keztek a frontról a kellemet­lennél kellemetlenebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök egy idő óta új, ret­tenetes veszélyt szimatolt. Kü­lönben, ami azt illeti, ez a ve­szély nem is volt olyan új. Régóta tudtak róla, hiszen még abban a pillanatban fel­ütötte fejét, amint a nácik ha­talomra jutottak. Ezt a veszélyt a nép jelen­tette.- Csakhogy azelőtt nyu­godtan köphettek a népre, be- léfojtották a szót, félelemben tarthatták, feltétlen engede- lemre kény szeri the ttok, elbo- londíthatták a gátlástalan de­magógiával, s a nemzeti ér­zések. és a németek vágyainak szemforgató meglovagolásával. Igen, ezelőtt mindezt köny- nyűszerrel meg lehetett tenni. De most. amikor az egész or­szágot egyik szélétől a mási­kig katonasirók borítják, ami­kor a szovjet csapatai már- már Németország keleti1’ hatá­rait rohamozzák, a Vaterland . felett pedig éjjel-nappal az .angolok, amerikaiak, oroszok bombázói hasítják az eget, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak. És Upitz, akinek kezében az ország minden részéből a leg- objektívebb és a legteljesebb információ összefutott, világo­san látta, hogy az emberek nemcsak gondolkozni kezde­nek, hanem cselekednek is, s minden nappal egyre intenzí­vebben. A frontról közölték: a legjobb német gyárakban ké­szített légibombák, torpedók, lövedékek és aknák sokszor nem robbannak, mert homok­kal, vagy szeméttel vannak megtöltve. Berlinben a szabo- tőrök használhatatlanná tet­ték az egyik fegyvei*gyár/ leg­nagyobb üzemrészét. Egy má­sik gyárban egyszei-re leégett valamennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítás hely­zete sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizánok kisiklatták a Wehrmacht sze­relvényeit, amelyek a szaka­dékba zuhantak. Mélyen a hátoi’szág belsejében viszont a német antifasiszták és a kon­centrációs táborokból megszö­kött egyének aknázzák alá a hadianyaggal megrakott vona­tokat,,.. Telihold ragyogott magasan az égen. Az utat jól be lehe­tett látni, s Upitz teljes erő­ből nyomta a gázpedált. A ko­csi nagy sebességgel szágul­dott. A sebességmérő mutatója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múlva egy útel­ágazáshoz ért. A főút tovább vezetett Hamburg felé. Nyuga­ti irányba pedig egy enyhén ereszkedő, lankás út vitt. A Gruppenführer köi'ülnézett, s miután meggyőződött, hogy szabad előtte az út. balra for­dította a kormánykereket. Egy újabb óra múlva már Ostburg határában, az ellenőr­ző ponton fékezett Upitz Mer­cedesé. Néhány másodpercig állt ott csupán: azonnal to­vábbengedték. Már várták a magas vendéget. Alig, hogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standar­tenführer és Becker Sturm- bahnlíührer sietett oda hozzá. Alázatoskodva üdvözölték a tábornokot, s bekítérték a lak­osztályba, amelyről már jó előre gondoskodtak. A kém­elhárító szolgálat épülete mel­letti villanyaralót bocsátották a vendég rendelkezésére. Bohlm .Standartenführer egy jókora bői-mappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűjtötték össze a Kurt Krause és Herbert Lange ostburgi megjelenésével kap­csolatos anyagot. Az iratok nem váltottak ki Heti külpolitikai összefoglalónk Útban a Hóid feié Nem cikkünk feladata, hogy az elmúlt hét politikai esemé­nyeinek értékelése során a Luna—4. holdrakéta tudomá­nyos eredményeit elemezze. Óhatatlanul eszünkbe jut azon­ban az a vicc, amely szerint Kennedy elnök az amerikai holdrakétával felrepül a Hold­ba és tárgyalásokat kezdemé­nyez a holdlakókkal katonai támaszpontok létesítését ille­tően. A megbeszélések azonban kudarcba fulladnak, mert a holdlakók közlik, hogy az egész holdterületet kibérelték a már régebben érkezett földiek és hibridkukoricát termelnek raj la. Az már nem a tréfához tar­tozik, hogy Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén kije­lentette: az Egyesült Államok az űr meghódításában a máso­dik helyet foglalja el a Szov­jetunió mögött és még évekig nem fog hasonló erejű gyorsító rakétákkal í'endelkezni. A világűr meghódítására irá­nyuló szovjet törekvések békés célokat szolgálnak, azonban az elért eredmények katonai szempontból sem lebecsülen­dők és minden agresszort gon­dolkodásra kell, hogy késztes­senek. Hiábavaló spekuláció Ahogy az űrverseny állása csalódott beismerésre készteti az imperialistákat, szemmellát- hatóan hasonló sors vár azokra a messzemenő reményekre is, amelyeket az Imperializmus az egyes ideológiai problémák ér­telmezéséről folyó vitához fűz. A Szovjetunió Kommunista Partjának a Kínai Kommu­nista Párthoz intézett válasz­levelében foglaltak ragyogó példái a marxizmus—leniniz- mus alkotó alkalmazása alap­ján álló együttműködési kész­ségnek a szocialista tábor or­szágai és a kommunista pártok között. A levél megállapításai újabb nagy segítséget jelente­nek a bonyolult nemzetközi viszonyok helyes megítélésé­hez. Közjáték a Bahama- szigeteken Az Egyesült Államok a Szovjetunió határozott fellé­pése nyomán most arra kény­szerült. hogy ha közvetve is, de fellépjen a mind nagyobb problémákat és bonyodalmakat okozó kubai ellenforradalmá­rok ellen. Feltehetően amerikai felkérésre angol hadihajók vet­valami nagy örömet a tábor­nokból. Még mindig nem si­került Herbert Lange útitár­sának nyomára akadni, noha Bohlm és Becker minden szükséges intézkedést meg­tett. Az elhunyt Lange házát gon­dosan figyelték állandóan, s titokban valamennyi látogatót alaposan leellenőriztek. Az Abwehrnél ennek ellenére bi­zonyosak voltak benne, hogy az az illető, aid a konyhában elrejtett rádióleadót elvitte, aligha megy még egyszer Lan­ge házába. A kémelhárítók ezért Lizel- re fordították a fő figyelmü­ket. Adolf Torp mindennap meglátogatta az özvegyet. De az asszony rendkívül súlyos állapotban volt, a nagyfokú idegösszeroppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezősködéseire foly­ton egy és ugyanazt erősítget- te: ezekben a napokban állan­dóan tele volt a ház emberek­kel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fogalma sincs. Jó­formán semmire sem emlék­szik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy ép­penséggel így van. De hát ez csupán feltételezés volt, sem­mi több. Az Abwehr felkutatta mind­azokat, akikkel a gyárban, ahol Hex-bert Lange a bevonu­lásig dolgozott, kapcsolatot tartott, vagy barátkozott. Mintegy húsz embert jegyez­tek meg a kémelhárító nyomo­zói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt A további nyomozás kiderí­tette, hogy csaknem vala­mennyien ott voltak Herbert Lange temetésén. ték őrizetbe a Bahama-szigetek egyikén állomásozó terrorista csoportot. Ez a beavatkozás nagyon időszerű volt, hiszen már maga a New York Times is így írt vezércikkében: „Az ifjú kubai emigránsok támadásait meg kell és meg lehet akadályozni. Veszélyt jelentenek az Egyesült Államok számára és minden bizonnyal segítséget Fidel Castro miniszterelnöknek ... A veszély az, hogy a kubai emigránsok támadásai újabb válságot támaszthatnak az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között. Természetesen ez az, amit ezek a forrófejű emig­ránsok akarnak, még nukleáris háború kockázata árán is. Ami viszont a Castro-rendszert il­leti, ezek csupán tűszúrások, melyek alkalmat adnak a ku­bai vezérnek, hogy megerősítse belpolitikai helyzetét és propa- gandatfx-ontját.” Az Egyesült Államok min­denesetre vigyázott arra, hogy megőrizze arcát a latin-ame­rikai i-ea.kció előtt és fellépése elég közvetett módon történt. Nem kell különösebb jóstehet­ségnek lenni ahhoz, hogy a vo­nakodva hozott intézkedések és az amerikai ultrák bátorítása nyomán a kubai emigráció to­vábbra is mérgezni fogja ter­rorakcióival a nemzetközi lég­kört. Szövetség a haladás ellen Amikor az egyik oldalon a San José-i értekezleten az Egyesült Államok kénytelen volt beismerni, hogy a jelen pillanatban nem lát lehetőséget egy Kuba elleni közvetlen fegyveres akcióra és elutasí­totta az erre irányuló javasla­tokat, a másik oldalon ugyan­akkor mindent elkövet, hogy a „Szövetség a haladásért” prog­ram hangzatos demokratikus jelszavaival ellentétben a leg- reakciósabb erőket támogassa egész Lalin-Amerikában, a „kubai veszély” elszigetelésé­nek fokozásá’-a. Éppen ezért nem lehet az Egyesült Államok latin-amerikai politikájától el­szigetelten szemlélni a leg­utóbbi argentínai és guatemalai eseményeket sem. Argentína történelme az 1929. évi válság óta forradal­mak és ellenforradalmak cik­lusos sorozata. Valahányszor a demokratikus népi mozgalom erőre kapott és alkotmányos rendszert hívott életre, reak­ciós államcsíny vetett véget a fejlődésnek, Ilyen, viszonylag lassú és kezdeti állapotban lévő fejlő­’Ä fonal tovább gombolyo- dott. * Arthur Khümetz, a „Gans- Behmer” tüzérségi lőszergyár igazgatója egy szivart, vett ki az asztalán lévő díszes doboz­ból. Megszagolgatta. zsebké­sével aklcurátosan levágta a végét s rágyújtott. Bejött á titkárnő. — Karl Krieger úr — mond­ta, s kérdően nézett az igazga­tóra. Khümetz egy pillantást ve­tett a szoba sarkában álló ha­talmas órára. Tizenegyet mu­tatott. Éppen akkor kezdte ütni. — Percnyi pontosan, — dör- mögte az orra alatt Khümetz.’ — Igaz. ez a Krieger mindig pontos szokott lenni. Bólintott a titkárnőnek. Az kiment, s egy idősebb férfit engedett be a szobába: Kari Kriegert, a gyár irodafönökét. Pedáns fekete öltönyt, s cso­kornyakkendőt viselt. A szokásos reggeli jelentésre jött. Mindez a mindekorra bevezetett rend szerint folyt. Khümetz igazgató saját maga dolgozta ki ezt a rend­szert, s Igen hasznosnak tartot­ta. Krieger rövidre fogta mon­danivalóját. Néhány szóban el­mondta az ügy lényegét, s át­adta a főnöknek az azzal kap­csolatos iratot. Khümetz alá­írta, s nyomban visszaadta. Amikor az aláírnivalókkal vé­geztek, Krieger összecsukta a dossziét és felállt. Khümetz ismét az órára né­zett. A jelentés tizenöt percig tartott, pontosan addig, ameny- nyi időt kiszabtak rá. Intett Kriegernek,. hogy elmehet. Az irodavezető azonban az ajtónál visszafordult. (Folytatjuk.) dést kívánt, megakadályozni a kedden hajnalban reakciós fő­tisztek vezetésével lei tört láza­dás. Céljuk az volt, hogy meg­buktassák a „nem elég határo­zott” kormányt és a júniusra tervezett választások eltörlésé­vel igyekezzenek kikapcsolni a politikai életből a peronistákat és a velük szövetkezett haladó erőket. A peronisták és a haladó erők szövetsége a sajátos ar­gentin fejlődés következménye. A második világháború alatt kialakult gazdasági konjunktú­ra nyomán hatalmas mérték­ben megnőtt a munkásosztály létszáma. Az egyre erősödő szo­ciális elégedetlenséget a reak­ció által erősen üldözött kom­munista párt nem tudta fel­használni saját sorai megerő­sítésére; Juan Peron hadügy­miniszter szociáldemagógiája azonban találkozott a tömegek követeléseivel és ez a körül­mény hatalomra juttatta. A gazdasági konjunktúra lehető­séget nyújtott Peronnak, hogy bizonyos igényeket kielégítsen és egyes szociális követelése­ket munkatörvénybe iktasson. A Peron utáni kormányok a gazdasági nehézségek minden terhét a dolgozók vállára rak­ták és így az összehasonlítás a peronista időszak javára bil­lenti a mérleget számos dol­gozó tudatában. A kommunista párt tevékeny szerepet vitt a peronista moz­galom balratolásában és ennek nyomán közös politikai és szakszervezeti harcokban jött létre az az egység, amely a jú­niusi választásokon, az 1962. évi márciusi választásokhoz hasonlóan, győzelemhez vezet­het. Az 1962. évi választásokat a választások eredményét meg­semmisíteni szándékozó állam­csíny követte. Most a katonai államcsínyt, a reakció várható júniusi vereségének biztos tu­datában már előre megkísérel­ték. Hasonló „preventív akció” zajlott le Guatemalában, ahol a szélsőjobboldali katona tisz­tek magát az erősen reakciós Ydigoras elnököt sem tartották elég keménykezűnek ahhoz, hogy meg tudja akadályozni a néptömegek fokozódó elégedet­lenségének nyílt kirobbanását. Merénylet a semlegesség eilen Nem nehéz kitalálni, hogy milyen erők állhatnak a kövei - kezelcs semlegességet valló laoszi külügyminiszter gyilko­sának- háta mögött. Ahhoz sem kell túlzott fantázia, hogy ösz- szefüggést véljünk felfedezni a dél-vietnami helyzetnek az amerikaiak számára kedvezőt­len alakulása és a laoszi reak­ció bátorítása között. A laoszi belső egyensúly 6a az ország semleges külpolitiká­jának erőszakos megváltoztatá­sára irányuló imperialista kí­sértetek a laoszi harcok újabb fellángolásához vezethetnek és ezen keresztül veszélyeztetik egész Délkelet-Ázsia békéjét 1 oOo- ■ Győzelemmel végződött a francia bányászsztrájk Párizs (TASZSZ) Az állami kezelésben levő francia bányák vezetőségének megbízottai és a sztrájkoló francia bányászok képviselői között széi-dán este, 20 órás tárgyalás után megegyezés jött létre; A megegyezés értelmében a bányászok munkabérét lépcső, zetesen emelik; 1963. április 1-től a mun­kabéreket 6,5 százalékkal növelik. 1964. április 1-ig a béremelés eléri a 12,5 százalékot A bányászok ezenkívül ígére­tet kaptak arra, hogy szabad­ságuk időtartamát négy hétre növelik; A megegyezés harmincnégy, napos sztrájk után jött létre, A sztrájkot kezdettől végig a bányászok egysége és a népi tömegeknek a sztrájkolók hanti mély szolidaritása jel­lemezte. A nagy francia szakszerve­zeti szövetségek — a CGT, a CFTC és a Force Ouvriere — képviselői csütörtökön dél­után Lensben, az északi bányavidék központjában rögtönzött sajtóértekezleten felhívták az összes francia bányászokat, hogy pénteken reggel újra vegyek fel a mun-< ikáti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents