Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

rasämatv 1963. április 2t, ESZAKMAGYARORSZAG 7 Modern autók közt régi istenek nyomában A fehér táblák szerelmesei területére is. A XVIII. és a XIX. század­ban kialakult gyarmati rend­szer megingásának kellett el­és Irak s a csatlakozási szán- dókát már bejelentett Jemen', A TÁGAS TEREMBEN két­oldalt nagy, fehér 'táblák so­rakoznak. Mellettük pedig azok, akik szinte hivatásszerű rajongással végzik mindenna­pi munkájukat A tervezők, a konstruktőrök, az új berende­zések és masinák „feltalálói". Amint végighaladok a „fe­hogy a DHCH—15 valóban jó konstrukció lett, azt a követ­kező évek még inkább igazol­ták. Azóta, hogy a prototípus elkészült, szovjet, bolgár, . ju­goszláv, olasz és nyugatnémet cégek vásároltak a gépbőL S a visszhang? — általános meg­elégedés! Ezzel kapcsolatban As egykori kalifátus fővárosa, a szíriai Damaszkusz. va, eljutnak Mekkából a mai jönni ahhoz, hogy a második Kairóig, majd onnan is to- világháború után, a szocialis- vább, egészen az Atlanti-óce- ta tábor létrejöttének jóvol­ánig. Az Omajád dinasztia ko- tóból lassan felszabaduló gyar­A mai birodalom fővárosa periig ez a felhőkarcolós Kairó, Jászai Sándor a légpárnás fúrógépnél. Az egykori jemeni papi város jellegét e tornyokkal ma is őrző Taiz , hér táblák szerelmesei” kö- I zött,' akaratlanul is József At- [ ti la meghitt sorai jutnak i eszembe: Dolgozni csak pon- ! tosan, szépen, — Ahogy a csil- ' lag megy az égen, — Úgy ér- * demes. ! Sokan dolgoznak itt az egy- J más után következő szobák- [ ban. Vannak, akik régebben, . mások pedig az első vonala- |kat húzzák. Közülük néhá- ; nyan egy-egy jól sikerült kon­strukcióval becsületet, tiszte- ! letet szereztek a diósgyőri va- ! sasoknak, a magyar iparnak. Hogy leik azok? — Például lök hárman, akik itt ülnek a [szoba egyik leginkább elha- ; gyatott sarkában. Ismerked- hát össze . . . a „szerző” ezt mondta: — Arra a célra megfelel, amelyre készítettük. Persze le­het, sőt kell is javítani rajta, hiszen a fejlődés, a változás örök. S ha ezt elfelejtjük, nem vagyunk tervezők. — Egyszóval így született meg az első önálló, nagy alko­egyetemen, s egy év mátva már itt dolgoztam, s azóta is— — így Jászai Sándor gépész­mérnök. — Nem bánta meg? Mosolyogva válaszol:-— Ez olyan helyzet volt, amikor az egyéni vágj7 ponto­san összetalálkozott a gyár ér­dekeivel. Én ugyanis szer­kesztő akartam lenni, a gyár­nak pedig éppen erre volt nagy szüksége. Gj-orsan „meg­egyeztünk". Nemrégiben elég sok szó esett róla, hogy a Diósgyőri Gépgyárban készítettek 'egy légpárnás sodrógépet. Ez egyedülálló az iparban — je­lenlegi ismeretek szerint A tervezője: Jászai Sándor. Ezzel, úgy érzem, „túljutot­tunk” a bemutatkozáson . . . Persze a gép nem született meg ilyen gyorsan. — 1859-ben vetődött fel az ötlet, s egy év múlva már kész volt az első terv. 1961-ben ki­állítottuk, majd két évig kí­sérleteztünk. Időközben sok mindent megváltoztattunk. A tökéletes gépet most mutatjuk be a Budapesti Nemzetközi Vásáron — mondta Jászai elv­társ. Érdemes megemlíteni: a szakirodalom ilyen gépet még nem, ismertetett. A szakcikkek is csak kis átmérőjű tengelyek levegő-csapágyazásáról írnak. Itt viszont 250—300 millimé­terről van szó. Ez eddig isme­retlen volt. S mindezt speci­ális anjragok felhasználása nél­kül oldották meg a szerkeszté­si osztály dolgozói — miköz­ben sok-sok import anyag be­szerzését tették fölöslegessé. A gazdasági számítások is kedvező képet mutatnak — s ez fontos! rában voltunk, Omár kalifa utódainak idejében és a VII. század végére, a Damaszkusz- ban székelő kalifátus uralma alatt egyesült az egész észak­afrikai arab világ. A század- forduló után nem soklcal ural- Tcodó I. Valid csapatai már át­törtek a mai Spanyolország matok helyén új államok ke­letkezzenek. Azaz nem is egé­szen újak, csupán újjászület­tek. És a történelmi nosztalgia Észak-Afrikában ismét megte­remti a. modern autók közt a régi istenek nyomában az egykori arab birodalomnak szinte mását. Egyiptom, Szíria ahol ilyen auíóforgalom közepette javunk a régi istenek nyomában. közös arab világa modem, légkondicionáló berendezéssel felszerelt fővárosi lakásokkal, autókkal és repülőgépekkel lasztja a legerősebbet, egy szé­les szűgyű, szürke mént. — Ez megbír kettőnket — dörmögi. Aztán a tüzérekhez fordul: — Végezzétek be! Azok tüzet csiholnak, a lán­got odatartják a puskaporos pincéig kígyózó gyújtó zsinór- hoz. Az apród közben sorra beköti a lovak szemét, s már el is nyeli őket az alagút torka. a messzi szir­Megvirrad, teken már lé_ nyesedik a nap, mikor újra a szabadba érnék. Fáradtak és porosak, lélegzetük kihagy a futástól, meg a mély alagút nyomasztó levegőjétől. Pihe­nésre nincs idő, nem is gon­dolnak rá, csak épp a lovakat szabadítják meg a béklyóktól; a várnagy máris nyeregbe száll, feleségét maga elé emeli. Alig haladnak valamita vár­erdő sűrűjében, mikor vijjogó, elnyújtott üvöltés tépi meg a csendet. A rohamra indulók felfedezték a vár védtelen sé- gét, az üres bástyákat, a nép- telen falakat. A várbeliek arca komor, figyelik az orkánná erősödő diadalorditást, de nem torpannak meg, csak futnak élőre, előre a sűrűben. Vissza se néznek, de a gondolatuk ott köröz, nem mozdul a vártól: már biztosan ellepték minde­nütt a falakat. Most tolonga­nak fel egymás hegyén-hátán a bástyákra. Örjöngenek örö­mükben, és egymást tiporják az elsőségért. Talán már a to- ronjra is feljutottak. Lehet, éppen most tűzik ki a gyűlölt félholdat odafenn. A várnagy megviselt arcán kimondhatatlan nyugtalanság. Minden elveszett, és még a bosszúért is aggódni kell! Ha észrevennék . az égő kanócot, mielőtt az célhoz érne?! A gon­dolat is elviselhetetlen. És há- *uk mögött csak tobzódik a diadal harsogása, eggyé ol­vasztva a mámor artikulátlan Üvöltéséi, a sipokj dobok és csörgők hangjával. Örökké tart # ez a téboljodt zenebona? • A menekülők várva-várják, • mégis szívükig hat a robbanás, o A diadalmas ricsajt mintha ég-® föld háborgása némítaná el,e s a dörrenést megsokszorozzák® a haragos hegyek. A várbeliek J nem néznek hátra. Tudják,® nem magaslik már a várhegy J ormán a torony, de a félhold® sem büszkélkedik ott! És ettől® a perctől nemcsak az ő szívű-® kön rág a veszteség, meg a* bánat, hanem a bitorlók is® attól üvöltenek. ® Hanem ekkor ló nvihog a® sűrűből, kaftán tarkáink, la fi-® atal nap fénye jatagánon vil-J, lan. Vágtába ugranak a vár-® beli lovak, szinte röpülnek följ a meredeken. Nyargal a vár-® nagy szürkéje is, a hű, a ked-® vés. Szeme kimered, ömlik« róla a hab: az út meredek, a® teher kettős. ® — Mit tettem? Jaj, mit, én£ boldogtalan! — jajdul a vár-e nagy asszonya. — Bocsásson® meg, jó uram, bocsásson meg!® És ne engedjen kezükre csak® holtan. ® — Még holtan sem! — gon-* dolja a várnagy, és sarkantyú-® ja kíméletlen hajszolja a mént® föl a hegy tetejére. Kőszikla JJ az, merészen szökellő szírt,® alatta hűs, mélységes szaka-® dék. « Az idegenvezető józanul fogalmazott mondattal* vázolja a hely történetét; Dé-e des várát Ernye bán építtette® a tizenharmadik században, el-® pusztult a török ostrom alatt,® a tizenhatodik század második® felében. Egykorú feljegyzések® szerint a romok közt négyezer® török lelte halálát. Aztán meg-J mutatja a sziklát, ahonnét af várnagy feleségestül a halálba* ugratott. Szabatos mondatai higgadtan magyarázzák: a szikla azóta a várnagy nevél viseli. Ma is Szalacsi-könek híviáJa Garamvölgyi Tibor immár több mint két évtizede ke­rült a diósgyőri gyárakba. ;! Vasmunkás volt. Esztergályos. Aztán tanulni kezdett. Életút­ja szinte pontosan olyan, mint kollégájáé, Tóth Lászlóé. Gép­ipari Technikum esti tagozata. Négy hosszú esztendő . . . Az­tán egy kis pihenés, majd még nagyobb nekigyűrközés. öt év a Nehézipari Műszaki Egyetemen, diplomatervek el­készítése és megvédése, s köz­ben a munka . . . — Mi volt az első olyan ön­álló alkotása, amelynek szív­ből örült, s amely jól sikerült? — Mindennek egyformán örülök, amit . . . egyszóval, ami jó. Kissé gondolkodik, az­után a falon lévő fotográfiára mutat: — Ez volt az első jelentő­sebb alkotásom . . . diploma- tervnek kaptam. A kép alatt ez a szöveg áll: Garamvölgyi Tibor a rajztáblán ál. tás, amelyet azóta sok más, hazai és külföldi siker köve­tett Mostanában is olyan gép tervezésén fáradozom^ amely ismét rangosabbá teszi ipa­runk hírnevét, becsületét. Ez pedig a DHCL huzallágyitó gépsor. Rengeteg külföldi prospek­Tóth László az agregát és célgépgjrártás „nagymestere”. Tehát olyan „divatos” dolgok­kal foglalkozik, amely nélkül elképzelhetetlen a párt gép­iparra vonatkozó határozatá­nak végrehajtása. — Alig két esztendeje ala­kult a célgépszerkesztési cso­port, melj7 azóta osztály lett, s máris 17 megrendelésünk van. Először csak körasztalos agregátot, majd csapágy fedél- megmunkálót és körasztalos marógépeket készítettünk. Az idei vásáron már bemutatjuk a diésel-motorok himbatenge- lj'ének megmunkálására készí­tett célgépet is. Később arról a nagyarányú agregátfejlesztési tervekről be­szélgettünk, amely egyik leg­fontosabb feladatát képezi a Diósgyőri Gépgyárnak, s ameljmek szellemi irányítója ez a fiatal gépészmérnök. így például a legközelebbi prog­ramban szó van agregát-aszta- lok, síkesztergafejek, tipizált maróegységek, finomfúrófejek tervezéséről és a meglévő mé­retsorok kiegészítéséről. Ez már egy kicsit KGST-feladat is . . . * A FEHÉR táblák szerelme­sei — igen, ók valóban azok. Szeretik szakmájukat, szeret­nek tervezni, s akkor örülnek igazán, ha egy-egy elgondolá­suk, egy-egy papírra vetett el­képzelésük vasban, acélban, sebesen forgó, fényesen csil­logó gépben testet ölt. Ez a , jellegzetes” öröm épp­úgy jellemzi őket, mint a sze­rénység, a meggondoltság és a tenniakarás. Paulovlts Ágoston Foto: Szabados György Amit ez a régi iébaí fal­festmény mutat az egy­kori Egyiptom táncosnői­ről, Tóth László névrokonát — Tóth Jolánt segíti a tervezésben. azt megtaláljuk modern változatban, kevésbé egy­házi jelleggel egy mai kairói bárban. ellátott arab birodalom kiépü­lésének magja. Ott alakul, ahol egykor a régi istenek megál­modták és a mai emberek m-eg- teremtik. Máté tváu tus és katalógus hever az asz­talon. Neves cégek küldték el az árajánlataikat. A legjobbak között van olyan vállalat, amelj' másodpercenként 22— 23 méter húzási, illetve lá- gyítási sebességgel dolgozó masinákat ajánl. Az a kon­strukció, amelyet Garamvölgyi Tiborék készítettek, 24 méte­res teljesítménjTe képes. Ez már meghaladja a világszínvo­nalat — jóval! * •— 1332-ben végeztéin pa DHCH—15, finomhaj szálhúző- gép. — Ilyen gépet még nem ké­szített a magyar ipar, sőt a népi demokratikus országok­ban sem gyártottak hasonló masinákat. A tervekkel elég hamar elkészültem, azután jöttek az izgalmas pillanatok. Mert a terv .... A prototípus 1959 végén már forgott. A szakemberek azt mondták, jó. Közben ismét a fakó fény­képet nézi, amely megörökí- 1 tette sz első öttagú dolgodé s Lassan 1300 esztendeje, hogy a Mohamed által egységes vallásban tömörülő arab tör­zsek a Közel-Keletről elindul-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents