Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-09 / 57. szám

Szombat, 1963. március 9. ESZAKMAGTARORSZAG Előkészületek a Budapesti Nemzetközi Vásárra Megkezdődött a raktáraknak használt pavilonok kiürítése. Kísérletek a nagyobb termelékenységei biztosító építési módszerek bevezetésére A Tiszai Vegyi’kombinát lakkfesték és műgyanta gyá­rának jól felszerelt laborató­riumaiban jelentős kutatáso­kat végeznek új festékfajták előállítására. A gyár fiatal mérnökei és technikusai az el­múlt két évben több olyan új festékjeiét adtak át a kereske­delemnek, amelyek a magyar ipar jó hírnevét, öregbítik. A festékek egy részét a miskolci lakásépítkezéseken próbálták ki és használhatóságukról ter­mészetesen kikérték az építők véleményét is. így a Borsod megyei Építőipari Vállalat műszaki dolgozói és a lakk- festékgyár kutatói között ba­ráti kapcsolat, jó együttműkö­dés alakult ki. Ennek eredmé­nyeként a két vállalat műsza­ki vezetői a dolgozók bevoná­sával most kísérleteket kezd­tek a szakipari munkát meg­gyorsító és a nagyobb terme­lékenységet, biztosító új mód­szerek bevezetésére. Az ablak- nyílászáró szerkezetek mázo­lására és festésére a gyár la­boratóriumaiban sikerült ki­dolgozni egy új eljárást, amely a minőség javításán kívül a festési munkák idejét felére csökkenti. Ennek lényege, hogy a nyílászáró szerkezete­ket nem ecsettel, hanem egy edényben, mártogatással fes­tik. Ezt a műveletet a gyorsan száradó festékben háromszor végzik el, s így egyenletes, fé­nyes felületet kapnak. A kí­sérleteket a Kilián-lakótelep épülő lakásaiban folytatják. Itt próbálják ki a tiszaszeder- kenyi üzem új, előregyártott falfestékét is. A hagyományos falfesték kikeveréséhez eddig több munkaműveletre volt szükség. Ezzel szemben az űj falfesték készen kapható és vízzel hígítva azonnal falra szórható. Az eddigi tapaszta­latok szerint, a sima falfelü­letre géppel felszórt új festék igen tetszetős. Ugyanakkor a hagyományosan végzett há­romszori meszelésnél jobb mi­nőséget is biztosít. Ezenkívül a Kilián-lakótelep építkezésein próbálták ki a lakkfestékgyár műanyagból készült parkett­ragasztó pasztáját is. Ez az anyag, eltérően a külföldről beszerzett ragasztószerektől, vízzel hígítható és nem tűzve­szélyes. Gyorsan szárad és a fa, a PVC. valamint más mű­anyagpadló burkolatokat egy­formán jól ragasztja. A gya­korlati kísérletek tapasztala­tait közük a festékgyár kuta­tóival. akik az észrevételek alapján elvégzik a szükséges módosításokat. Hetven százalékkal növelik az exportot A borsodi kisipari termelő- szövetkezetek eredményesen foglalkoznak különféle ex­portáruk termelésével is. Ta­valy — tervüket 116 százalék­ra teljesítve — két és félszerte több árut készítettek külföldi megrendelésre, mint az előző évben. Különösen jó ered­ményt ért el e munkában a sátoraljaújhelyi szabó, kádár és játék, valamint a Miskolci Háziipari Ktsz. Ebben az év­ben, mini; ezt a napokban le­zajlott választmányi ülésen el­mondották. 70 százalékkal nö­velik az exporttermelést. Erő­sítik kapcsolataikat a szocia- Usla országokkal, de az eddi­gieknél nagyobb figyelmet for­dítanak a kapitalista orszá­gokkal való külkereskedelmi kapcsolatokra is. ÚJ ÉLETSZÜKSÉGL K étségkívül nem könnyű megmondani egy olyan vezetőnek, aki már ugyancsak idős ember: . , _ Nézze, vezető elvtárs, szamunkra mar Ke­vés a maga szakmai tudása. Lehet, hogy vala­mikor ez volt a maximális követelmény a vál­lalatnál. azért lett maga a vezető. De az evek közben teltek, mindenki tanult, okosodott, csak maga elégedett meg annyival, amennyi­vel ide került. Lehet, hogy magának ez jó is így, de nekünk nem. Mi a vezetőnktől tanulni akarunk... ..... A Közúti Üzemi Vállalat miskolci javito- telepének kiszesei ugyanis megtették ezt . — A vezetőnknek megmondtam én szemébe. Ez nem ..fúrás”. Én nem akartam a helyébe lépni, hiszen ide olyan ember kell, aki vala­mennyiünknél többet tud ... Ozsvári Sándor KISZ-titkár szavaihoz Kor- nidcsz Gábor motorszerelő hozzáteszi: — Műszaki rajzból például én többet tudok, mert este a gépipari technikumban tanulok, így' aztán hogy mentem volna a vezetőnkhöz tanácsért! S ami nagyobb baj: ez a vezető nem támo­gatta az esti iskolán továbbtanuló munkásokat. A tanítás napján például vidékre küldte őket. — Ha sürgős a munka, minden iskolás ön­ként kimegy vidékre. De ha van más ember is benn a telepen!... — gyűlt az elkeseredés a tanuló munkásokban. Persze tudták ők, hogy’ más vállalatnál másképp van, hogy a mi tár­sadalmunkban egy'általán nem a szakmai fél­tékenység, a pozicióféltés jellemző a veze­tőkre. Hiszen ha gátolnák nálunk a tovább­tanulást, akkor nem vehettek volna részt esti oktatásban az ország dolgozói közül 138 ezren már 1959-ben és több mint 218 ezren az 1961/62-es tanévben! Tudták ezt a Közúti Üzemi Vállalat munkásai és tudták azt is, hogy' — mint az egyik KISZ-tag mondta — „nálunk néhány ember nem lehet gátlója a fejlődésnek”. És igaza volt. Macsuga János gépészmérnök, a javító-telep gépészeti csoportjának új vezetője jó szak­ember. Minden munkás szívesen kér tanácsot tőle. Biztosította, hogy aki esti iskolába jár, az reggel 6-tól délután 2-ig dolgozhat, s taní­tási napokon lehetőleg más menjen vidékre. Ez a hely'es vezetés, s ez nálunk az általá­nos is. Az ilyen vezetők megértik, hogy ma az általános és a szakmai műveltség színvo­nalának emelése, társadalmi, politikai és gaz­dasági előrehaladásunk együk legfontosabb feltétele. S hogy mennyire nem frázis ez? Nézzük csak: mi a szocialista munka fő célja? A népjólét fokozása. S hogyan fokozhatjuk egy're inkább népünk jólétét? Ha egyre többet és jobban dolgozunk. Hiszen a jólétet csakis a megtermelt javak elosztásával lehet biztosí­tani. S hogy' egyre többet tudjunk elosztani — ahhoz egyre többet, kell termelni. És mi kell a többtermeléshez? Nagyobb körültekintéssel, több szaktudással végzett munka — új gépek, amelyek elkészítéséhez az eddiginél több tu­dás kell. A tudás pedig senkinek sem vele­született tulajdonsága. Aki tudni akar, annak tanulnia kell. Minél többet akar tudni, annál többet kell tanulnia. S ezt ma már egyre töb­ben értik. Egyre többen tanulnak. Igaza van annak, aki azt mondja: országunkban népmoz­galom lett a tanulás, a művelődés. Ez nem­csak statisztikai adatokból tűnik ki. Ha vona­ton, autóbuszon, villamoson utazunk, ha jó időben parkokban sétálunk, mindig látunk nagy érdeklődéssel olvasó embereket. És ezek­nek a kézében a könyvek többnyire tanköny- vek. A z iskolák — különösen a középiskolák, c az egyetemek, a főiskolák — nappali * tagozatán már annyian (szám szerint. 247 ez­ren) tanulnak nálunk, hogy hazánk ebben a z tekintetben Európa legfejlettebb kapitalista országaival vetekszik. Ezenkívül pedig itt van • a népes esti és levelező oktatás, a dolgozók j iskolájának számos üzemi tagozata, amely' a , tőkés országokban szinte ismeretlen. De nemcsak az iskolákban tanulnak az em- a berek. A nép tanulási vágya új művelődési “ formákat hívott életre. Ilyenek a munkásaka­démiák, a termelőszövetkezeti akadémiák, vagy például az ismeretterjesztő előadássoro­zatok, a művelődési házak rendezvényei. Valóban hamarosan ott tartunk már. hogy V nem az érdeklődés felkeltése, hanem a felkel- 2 tett érdeklődés, a tudásszomj kielégítése jelent í gondot nálunk. És honnan ez a nagy' tudásszomj? Miért is L tanulnak ma ennyien? Nemrég egy’ negyvenegy éves munkással beszéltem — Elek Béla a neve. Elek Béla fizikai munkás a Lenin Kohászati Művekben.2 Nem számit már a fiatalok, a jövő generáció- *' jához. S most tanul. Munkásakadémián. ; Miért? — Szüleim szegény emberek voltak, s nem c, én vagyok az egyetlen gyerekült. Nem voltr módjukban taníttatni bennünket. Szinte gye­rekfejjel dolgoznom kellett nekem is. A meg­élhetésért, De én szeretek tanulni és most van rá lehetőség Az egyik testvérem is esti tago-, zalon végezte el a műszaki egyetemet... i És még ugyancsak sorolhatnánk olyan em­bereket. akik évtizedek óta nap mint nap újra* feszes izmokkal fogják a gépkarokat, szorítják’ a satut, emelik a csákányt, a kalapácsol, vagy5 a kapát, a lapátot — s esténként tanulnak. Tanulnak azok az emberek, akik valaha örül-1 lek. ha a legszükségesebb életfeltételeiket biz­tosíthatták: az ennivalót, a ruhát, az otthont maguk és családjuk számára. Akik egyet kí­vántak csupán a hajszolt munka után: aludni, s nem gondolkodni sorsukon. Tanulás? 1945-í ben 600 000 analfabéta volt Magyarországon. Mj a például Miskolcon minden ötödik em-* * * bér részi vesz valamilyen oktatásban. Helyes a megállapítás: a tanulási vágy nagy1 kulturális forradalmat váltott ki hazánkban.1 A múlt bűnét a mi társadalmunk jóváteszi.: Éleszti ezt a kultúrforradalmat, különféle en- gedmény’eket tesz a továbbtanulás segítésére.)1 Ezek az engedmények — a dolgozóknál pél-, dául a tanulmány’! szabadságok — azonb3nr nem kis áldozatot jelentenek az államnak. Mert a tanulmányi szabadság idején nem ter­mel a dolgozó — mégis kapja a fizetését. Éppen ezért — egy’esek állításával szemben.— senki nem lesz szívességet azzal, hogy egye­temi hallgató lesz. Neki tesz szívességet, az állam. S mivel most többszázezer ember tanul hazánkban, ez a tanulás most bizonyos fokú „böjtölést” jelent államunknak. De hasznos „böjt” ez. Ha magot vet valaki, idő kell a ter­més beéréséhez, s türelem a bőség eléréséhez. A kultúrforradalom termése is idővel bőséget eredményez majd. A VIII. pártkongresszuson elhangzottak szerint már a következő évtized­ben elérjük majd, hogy a középiskolai végzett­ség is általánossá válik. Ez pedig maga után t vonja a társadalmi és a népgazdasági igények’ növekedését és egyengeti az utat a szellemi i és a fizikai munka közötti lényeges különb­ségek megszűnéséhez. RuUkay Anna Nyereségből tv, zenegép Nyereséggel zárta a múlt esztendőt az edelényi járás Egy megujfaodott gyáregység fiatal vezetője „Szarkalábas ‘‘ggütós" — nemrég hallottam ezt a kissé különös, az első pilla­natban bizarmak tűnő meg­fogalmazást. Ha a szavak mö­gé lopakodunk: bámulhatunk nyelvi-anyag teremtő készsé­günkön. Tulajdonképpen így hívják azokat a fiatal értelmi­ségieket, akik 1950—54 között végezték egyetemi tanulmá­nyaikat, s azóta szívósan, tü­relmesen megjártak minden lépcsőfokot, hogy végül is gaz­dag tapasztalatok birtokában az új, fiatal értelmiségi veze­tők szerepét betölthessék. E következetes és nem könnyű munka rajzolta végül is sze­meik szögletébe azokat a szarkalábakat, amelyekről im­már tömör summázás alakult ki. Nos, Tóth Sándor ózdi gyár­részlegvezető is ezekhez a •„szarkalábasokhoz” tartozik. Az a néhány finom év-vonal nála — miként energikus kor- társainál — nem a fáradtság jele: ellenkezőleg, a céltuda­tos, mindennapi küzdésé. Tóth Sándor idestova egy esztendeje áll a megújhodás alatt álló acélmű élén. Vál­lait 1400 ember mindennapos, kisebb-nagyobb gondja nyom­ja. A teljesen új alapokra fek­tetett gyáregység termelési menete roppant energiát emészt fel. S ha figyelembe vesszük, hogy’ a rekonstrukció alatt álló acélműben egy esz­tendővel ezelőtt nyugtalanság, személyeskedés, nem lás mé­retű intrika ütötte fel fejét, akkor érthetjük csak meg a Tóth Sándor előtt álló fele­lősség nagyságát. A fiatal gyáregységvezetőnek előbb le kellett számolnia egy nem ép­pen hízelgő örökséggel; meg kellett békiteni az egymás el­len tüzelt munkásokat, mü- szakiaka t. Ahogy’ így’ a múlton töpren­günk, Tóth Sándor már vagy harmadszor ismétli vezetési módszerének mottóját: — Igazságosság és követke­zetesség. Ez így túl általánosnak lát­szik. de hamarosan kiderül: az acélműben a mottó nem szó­lam. A rekonstrukció „dandárjá­nak” idején nagy gondot oko­zott a rendszeres foglalkozta­tás. Az olvasztárokat, techni­kusokat, mérnököket nem ér­hette anyagi veszteség a fia­talítás ürügyén. Tapintatos át­csoportosító munkára és előre­látásra volt itt szükség. Tóth Sándor a párt- és a vállalat­vezetéssel karöltve átlendítette 1400 emberét ezen a nehéz korszakon is. Persze menet­közben akadtak kényesebb problémák. Ezek egyikére így emlékezik vissza a fiatal ko­hászmérnök: — Amikor a rekonstrukció­nak kézzelfogható eredményei mutatkoztak, a préstelepen is megnövekedett a feldolgozó kapacitás. Elhatároztuk, hogy megerősítjük itt a művezetői gárdát. Mi elsősorban a fiata­lok beállítására gondoltunk. S bizony nem kis energiába ke­rült, míg a szakmailag lema­radt „szakik” megértették a „frissítés” szükségességét. — Igen, a „helycserés” meg­oldás nem rossz dolog, de az idősebb művezetők, szakmun­kások jelentős része fogékony az újra. Átképzésük, tovább­taníttatásuk nem felesleges. — Nálunk tanfolyam tan­folyamot követ. Korábban akadtak olyan olvasztárok, akik írni, olvasni sem tudtak. S most, hogy kemencéink mű­szerezettek. mondanom sem kell: mennyire szükséges a tu­dásbeli „átállás”, a „belerázó- dás”. No, a „szarkalábakat” egy’éb gondok is szaporítják Tóth Sándor életében. Nem kis mér­tékben az anyagellátás hiá­nyossága, és a balszerencsés ózdi kéményrendszer is. Sok ezer tonna acél sorsa lenne biztonságosabb, ha a hulladék­vas nagyobb mennyiségben ke­rülne be a gyár területére. Tudott dolog, hogy a min­denben jószándékú vezetőt nemcsak szűkebb pátriája ér­dekli. Tóth Sándor érzékeny figyelmességgel szemléli a vá­rost mindennapos gondjaiban, örömeiben. Mint családos em­ber, már esztendőkkel ezelőtt gyökeret eresztett Özdon. Fe­lesége gyógyszerész-technikus. A mérnökember szemével te­kint szét, s ha tanácsra, öt­letre van szükség, egyikkel sem fukarkodik. Bizony a szórakozási lehető­ség lehetne horizontálisabb, — mondogatja. — Különösen az operaelőadásokat hiányolják a város lakói, s közöttük a mesz- szi földről ideszármazott mű­szaki értelmiségiek. A fiatal kohászmérnök egyébként rengetegei olvas. Főleg műszaki vonatkozású irodalmat, de lakásában meg­található mindenfajta könyv, ami csak segítheti az igazsá­gosság és következetesség el­vének megvalósítását. Ezek után nyugodt lélekkel kimond­hatjuk: Tóth Sándor szereti az embereket és éppen ezért hit­tel vallja: minden emberre lehet támaszkodni, csak a le­hetőség mértékét kell megta­lálni. — Ccak úov -terem meg” — usaK úgy az acél ha minden reggel nyugodt lelkiis- merettel nézünk egymás sze­mébe — ezzel búcsúzott Tóth Sándor tőlem és én szívből igazat adtam neki. Párkány László iöldművesszövetkézeti keres­kedelme. Vásárlási részjegyek után 85 ezer forintot fizetnek ki a földművesszövetkezeti ta­goknak. A tiszta nyereség 4 millió 597 ezer forint Ebből 286 ezer fo­rint a vásárlási visszatérítés. Az összeg ötven százalékát a járási földművesszövetkezeti boltok beruházásaira használ­ják fel. Felújítják a pultokat, állványokat helyeznek el a raktárakban. Ragályon a vásárlási visz- szatérítés jelentős részét egy klub létrehozására fordítják. A klub részére televíziót és ze­negépet vásárolnak. A ragályi földművesszövetkezet tagjai a jövőben itt tartják majd köz­gyűléseiket. A klubban üti fel szállását a községi kultúrcs > port is. Szőlő-oltó tanfolyamok Táliyán A hegyaljai rekonstrukciós tervek mielőbbi megvalósítá­sa céljából a tállyai hegy köz­ség nagy feladatokat vállalt az idén magára. Az elmúlt évek­hez viszonyítva a hegyközség tagjai megkétszerezték a sző- löoltvány termelést. Az idén több mint 1 millió 300 ezer szőlőoltvanyt készítenek. A szakszerű munka egyik fontos feltétele az oltás jó elvégzése. Ezért a hegyközség két szőlő- oltó tanfolyamot szervezett tagjai részére. A község leg­ismertebb vincellére. Dran ka Pál. a hegyközség elnöke ta­nítja meg a helyes oltásra a két tanfolyam mintegy hetven résztvevőjét. A kellő szaktu­dás megszerzése után újabb családok kapcsolódnak be Táliyán az új telepítésekhez és a pótlásokhoz szükséges szőlő- oltványok termelésébe. I [ flz olvadás következtében kisebb helyi vízkárok keletkeztek Csütörtökön és pénteken né­hány helyen kisebb helyi víz­károkat okozott megyénkben az olvadás. A Borsod déli ré­szein lévő belvizes területe­ken továbbra is elsőfokú bel­vízvédelmi készenléti szolgá­latot tartanak, s néhány szi­vattyútelep már megkezdte a belvizek átemelését. Helyi víz­károk fenyegették Taktaszada községet, ahol a mélyebb fek­vésű. lefolyástalan területek-, í öl a Vízügyi Igazgatóság egy > kisebb szivattyúval megkezd- te a néhány házat, elöntéssel fenyegető hóié leszivattyúz; v. ■■ sát. Mórán hat. Fügödön pá­dig egy portát öntött el csü­törtökön a magasabb helyek-*r ről lefolyó hóié. A házakból < tűzoltó szivattyúkkal távolít* ' ják el a vizet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents