Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

Szerda, 1963. március 6.

ESZAKMAGYARORSZÄG

01 munkaszervezéssel gyorsítják az utak és csatornák építését

Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, valamint a Mélyépítési Tervező Vállalat új munkamódszert dolgozott ki, a folyamatos termelésszervezési eljárást, amelynek segítségével többszörösére lehet gyorsítani az építkezéseket. Több kísérlet eredménye igazolta már az új módszert és ezért az idén megkezdik ennek széleskörű elterjesztését.

Ózdon és Békéscsabán az új módszerrel hat helyett harminc méter hosszú csatornát építettek naponta. Az idén már 12 lakásépítkezésen és 8 mélyépítési munkahelyen alakítják meg a. szakosított építésvezetőséget. Többek között a Betonútépítő Vállalat dolgozói a folyamatos termelésszervezési módszerrel kezdik meg még az ■idén az új, 7-es számú balatoni műül építését. Ez a. zöld sávval elválasztott, kétpályás nemzetközi út sokkal, szélesebb lesz, mint a többi országút, mégis a szokásos 60 helyett 200 méter hosszú szakasz elkészítését irányozták elő a napi ütemtervben.

Az új szervezéssel meggyorsítják a csatornaépítést Debrecenben, Győrött, Békéscsabán. Korszerűsítenek régi utakat és nagy takarmány silókat is betonoznak majd az idén a szakosított építésvezetőségek. A korábbinál jóval termelékenyebb munkamódszer kialakításában sokat segítenek a szervezési intézet és a Mélyépítési Tervező Vállalat kutatói, sőt újabb tudományos munkával már előkészítik a folyamatos termelésszervezés továbbfejlesztését is.

Nem kell félni az újtól

vázat. Amikor megkezdték a lucerna beszállítását, a tagok közül igen sokan azt kérték, hogy a munkaegységükre lehetőleg az állványon szárított lucernából kapjanak. Külön kazlakba rakták ezt a lucernát, s a gondozók a megmondhatói, hogy sosem volt még jobb csemegéjük a borjas teheneknek, s az eszegetni kezdő kisborjaknak. De még a vadnyulak is különbséget tettek a télen a kétfajta lucerna között. Csak az állványon szárított, gazdag fehérjetartalmú lucernákazlak közé sereglettek, szinte letaposták körülötte a havat. A többi kazalhoz el se látogattak. Most azután gyors ütemben további hatvan állványos szárítót készítenek a tsz műhelyében.

*

A teljes gépesítést sem helyeselte mindenki, az erőgépek kettős műszakjának megszervezését pedig jónéhányan egyenesen ellenezték. Pedig érdemes volt. Mert mekkora öröm, hogy az őszről semmi adósságot nem hoztak át, sőt még más termelőszövetkezet* *

sínek is tudtak az elmúlt évben , gépi segítséget nyújtani. Csu-;j pán aratásnál 730 holdat vé-J geztek el másoknál. És nem is < fizettek rá a segítségadásra.^ Kereken 150 ezer forintot kap-! tak a másutt végzett szántáso-J kért és más gépi munkákért. * Most már senki sem ellenzi, J hogy tavasszal minden erőgé- * pük kettős műszakban dolgoz-* zék. í

* * És a negyedik példa mór aztj bizonyítja, hogy Borsodiván-J kán nem félnek tőle, hanem * keresik az új, a gazdaságosabb! módszereket. A gyakorlatban t még nem látták, de olvastak! róla, hogy a borjak tejporral f sokkal olcsóbban felnevelhe- tők. Két héttel ezelőtt hetven borjú táplálásához elegendő j tejport rendeltek. A haszon < kettős lesz. Szerény számító-^ sok szerint is mintegy 40 ezer* literrel adhatnak az idén több 4 tejet a közellátásnak, s egy-* egy borjú r 'Ineveiésénél hét.-J nyolcszáz, összesen tehát kerek! félszázezer forintot takaríthat-! nak meg. í

(P. s.) í

Nők a képzőművészetben

Tallós Ilona festőművész megörökíti a miskei tojásfestő asszonyokat.

Rendelet a mezőgazdasági tanúink bérezéséről

A földművelésügyi és a munkaügyi miniszter együttes rendeletet adott ki a mezőgazda- sági tanulók bérezéséről. A mezőgazdasági tanulók eddig teljesítménybérben dolgozva, a felnőtt szakmunkások bérének csak 60, 70, illetve 80 százalékát kaphatták, időbérüket pedig tanulmányi előmenetelük

ílj vonások a termelőszövetkezeti leltáron

BÁRHOVÁ megyünk is, érdekes, új jelenséggel találkozunk mostanában a borsodi termelőszövetkezetekben. A színekben pihenő gépeken, az irodai bútorokon, berendezési tárgyakon, de még magukon az épületeken is mindenütt leltári számokat, betűket láthatunk.

— Ez valóban új dolog — mondja Zborai Béla sátoraljaújhelyi járási termelőszövetkezeti főkönyvelő —, mert az idei volt az első olyan leltározás, amikor a Földművelésügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium együttes rendelete értelmében számokkal, betűkkel kellett ellátni a termelőszövetkezetek állóeszközeit, éppúgy, mint az üzemekben, gyárakban. És mivel a tenyész- és igósállatok is az „állóeszközök” kategóriájába tartoznak, ezeknek a patájába vagy szarvába is be kellett égetni a megfelelő számokat, betűket. Van termelőszövetkezet, ahol lemoshatat- lan festékkel pingálták mindezt az állatok szarvára, így messziről felismerhetjük, mely állatok tartoznak a törzsállományhoz, vagyis az „állóeszközök” és melyek a selejtezésre, eladásra szánt állatok, vagyis a „fogyóeszközök” közé.

— Egy másik új vonása volt az idei leltárkészítésnek, hogy nemcsak a termény féléket kellett megmérve feltüntetni, hanem a szövetkezet hízó- és egyéb állatait is egyenként meg kellett mérni, tehát nemcsak darabszámra, szemre vételezve, hanem a tényleges súly szerint kellett leltárba venni. Ugyancsak az idén először lehetőséget adott a rendelet a termelőszövetkezeteknek arra, hogy ha a bizottság leltározás leözben egyes álló- és fogyóeszközöket kiselejtezésre ítélt, azt

Jobb lecbootópiávo! isiére csiMenfeiiéii az együ! böracélfajía se siüét

A Lenin Kohászati Művek húzóüzemében sokáig gondot okozott az egyik küracélfajta magas selejtje. Az üzem műszaki dolgozóinak, illetve a vállalat technológusainak egy cső- Portja kitartó kísérletek után új edzési, hőkezelési technológiái; dolgozott ki a minőség javítására. Az új eljárás a kipróbálás során bevált és annak alkalmazásával a selejt felér? csökkenthető- A módosított technológia alkalmazásával egy évben csaknem félmillió forintot takarítanak meg.

értékesíthették és a felosztható jövedelmet növelő tételként szerepeltethették. Az előző években ugyanis gyakran előfordult. hogy mivel selejtezni nem lehetett, néha egy-egy sa- rog'lyát vagy ócska ferhécet szekérként szerepeltettek a leltárban.

— UGYANCSAK az idén mondhatjuk először, hogy járásunkban már valamennyi termelőszövetkezetünknek van képesített könyvelője, így a zárszámadást kettős könyvelési módszer alapján készítették el. s ennek következtében pontos, konkrét számadatok kerültek be a kimutatásokba. Mindent összegezve, most, a zárszámadások lezajlása után elmondhatjuk, hogy sok új vonást tapasztalhattunk a tsz- leltárokon, amelyek ilyenformán alkalmasak voltak arra — és ez nagyon egészséges állapot —, hogy valóságos képet kaphattunk termelőszövetkezeteink tényleges vagyoni helyzetéről.

szerint állapították meg. így* keresetüket tekintve, hátrány-] ban voltak azokkal a fiatalok-I kai szemben, akik nem szerződ-] tek tanulónak. Az új rendeleti ezt a hátrányos helyzetet meg-4 szünteti. Az állami gazdaságok! és erdőgazdaságok tanulói ré- * szére meghatározza a kifizet-* hető munkabér alsó és felső ha- * tárát. A termelőszövetkezetbe^ szerződött tanulók havi mun-* kaegységét, illetve munkabérét £ a szövetkezet vezetősége álla-* pítja meg. A harmadéves ta-* nulókat teljesítménybérben isi foglalkoztathatják s ez esetben* a munkájukért járó munkadí-I jat kell kifizetni, illetve a* ténylegesen teljesített munka-í egységeket jóváírni. +

Kovács Margit Kossuth-dijas szobrász és keramikus művész műtermében.

,1

— A Borsodgeszt és Sály^ közötti Ortósnak nevezett, dé-* li fekvésű domboldalon száz-* holdas őszibarackos telepítő- J sét kezdi meg az idén a sályik Szabad Föld. Termelőszövet- f kezet. Az elkövetkező évek-* ben tovább bővítik a nagy-* üzemi gyümölcsöst í

Vén rajosáé és Lakatos Fercncné népművészek a kalocsai tanácsház előszobáját pingálják.

GÉPGYÁRI HÉTKÖZNAPOK

III.

Korszerűség és gaxdaságosság

AZT SZOKTUK MONDANI:

a termelékenység növelésének egyik legfontosabb tényezője, hogy a nemzetközi színvonalnál:; megfelelő árukat gazdaságosan lehessen gyártani. Feltétlen szükséges a gyártmányok és gyártási folyamatok fejlesztése, szükséges a lehető legtökéletesebb technológiai folyamatok alkalmazása.

Helytelen volna viszont kategorikusan kijelenteni, hogy mindig a műszakilag legkorszerűbb folyamatok alkalmazása a leggazdaságosabb is. Éppen ezért egy-egy gyártási folyamat vagy konstrukciós elv meghatározásánál a gazdaságosságot legalább annyira szem előtt kell tartani, mint a korszerűséget, hiszen ebből az úgynevezett; „kettősségből” tevődik össze a helyes állásfoglalás.

Itt csupán még annyit, hogy mi a legkorszerűbb, a leghala- dottabb, azt többnyire köny- nyebb egyértelműen meghatározni, mint azt, hogy mi a gazdaságosabb.

Ilyen „alapállásból” kiindulva szembetűnik, hogy milyen felelősségteljes dolog napjainkban tervezőnek, technológusnak lenni. Milyen felelősségteljes munka papírravetni egy, vagy több esztendő távlatában valamelyik gyár műszaki fejlesztési tervét, különösen, ha figyelembe vesszük azokat az igényeket, amelyeket kimondott a gépiparra vonatkozó párthatározat.

Amikor ez a dokumentum napvilágot látott, a három gyár összevonásáról még keveset lehetett hallani. A határozat nyomán készített intézkedési tervek ■ önállóak lettek. Azonban most. az egvesítés után új helyzet adódott a Diósgyőri Gépgyárban, s ez az új helyzet új feladatok megoldását tűzte napirendre.

Át kellett dolgozni a korábban készített intézkedési terveket, figyelembe véve az egyesítés adta lehetőségeket és feladatokat. Ezen a munkán sokat könnyített az, hogy a programok mindegyike általában azonos csoportosítás — gyártmány-, gyártás- és egyéb fejlesztés — szerint készült. Az egykori DIMÁVAG 66 pontos terve, például nagyjából változatlanul bekerült az összevont intézkedési tervbe. E feladatok végrehajtásáról szólva, csupán annyit; a gyártmányokat mintegy 50 százalékban sikerült felülvizsgálni. Ezek a felülvizsgálatok szinte kivétel nélkül a korszerűsítés, technológiafejlesztés és önköltségcsökkentés érdekében történtek.

ÍME, NÉHÁNY PÉLDA: az

egyik huzalhúzógép felülvizsgálata után kitűnt, hogy éves szinten mintegy 2400 normaórát és több mint 100 000 forint értékű anyagot lehet megtakarítani. S e gépek azóta nemcsak olcsóbban gyárthatók, hanem egyszerűbbek és korszerűbbek is.- Hasonló eset történt az MKF—24 és a DHCH—19 típusú húzógépeknél, valamint az összes hidraulikus lemezollóknál. Ily nagyszerű eredmények után. érthető, hogy tovább folytatják ezt a munkát. A gyártmányfejlesztésnél — különösen a konstrukciós programok ösz- szeállításánál — már eddig is jól dolgoztak a gépgyári k. Itt elsősorban a gazdaságosan gyártható nagytermelékenységű áruk választékát növelik — a profilon belül —, hiszen csakis ezzel lehet versenyképes partnerként fellépni a világpiacokon.

A gépiparra vonatkozó párthatározatban szó esik a meglévő profilok felülvizsgálatáról és az elavult típusok gyártásának megszüntetéséről. A sokat emlegetett profiltisztítást már ennek jegyében kezdték el Diósgyőrött, s számos áru gyártását éppen a korábban említett alapelvekből kiindulva, leállították. Megtörtént a hordru- gók, a szállítószalagok, a csör- lők és a gyümölcsprések átpro- filirozása. Mindez a termelőterület felszabadítását illetően is jelentős előnyökkel jár. Korszerűsítik a sajtókat, valamint a vágó és lyukasztógépeket egyaránt. Ezenkívül még több gyártmány átalakításáról is szó van.

AZ EGYESÍTETT GYÄRAK

területén elkezdődött a termelőberendezések felülvizsgálata is. Ez ugyancsak feltétele a korszerű és gazdaságos gyártásnak. Elavult, pontatlan gépekkel ugyanis nem lehet a holnap egyre inkább növekvő igényeit kielégíteni. S ami azt illeti, az egykori három diósgyőri gépgyárban elég sok olyan gép és berendezés volt, amelyek kicserélése egyik alapvető feltétele a megnövekedett feladatok teljesítésének, a párt- határozatban megszabott tennivalók végrehajtásának. Végül elgondolkoztató — éppen ennél a témánál — az is, hogy közel 100 millió értékcsökkenési leírást kell fizetni évenként, részben olyan gépekért, amelyek alig használhatóak.

Az összevonás előnyeit a gyártás és normatechnológiai szervek erősítésénél is sikerült hasznosítani. Olyan átcsoportosítások történtek, amelyek feltétlen hozzájárultak e két fontos munkaterület erősítéséhez, a mindennapi munka szinvona- lának növeléséhez. Napjainkban egyre tökéletesebb műszaki dokumentációk kerülnek a termelő üzemekbe és rövidebb ezeknek az átfutási ideje is. Számos alkatrésznél történt olyan módosítás, amelynek következtében drága importanyag megtakarítást lehetett produkálni. Például a nikkelmentes süllyesztékek alkalmazásával tavaly közel 190 000 forintot takarítottak meg. Az idei tervben pedig több olyan kísérletezés szerepel, amelyeknek megnyugtató lefolytatása után tovább lehet csökkenteni az importanyag felhasználást.

Végül még egy dolog, amelytől sokat várnak a Diósgyőri Gépgyárban: ez pedig a műszaki egyetemmel létesített kapcsolat. Nemrég a lapokban is közzétették azt a megállapodást, amely a gépgyár és az egyetem közös gondjainak enyhítését, a tudományos és gyakorlati munka jobb koordinálását szolgálja. Ebben számos olyan kérdés szerepel, amelynek megoldása nemcsak korszerűbbé, hanem gazdaságosabbá, színvonalasabbá is tenné a gyártási folyamatokat.

SOKAT beszélgettem ezekről a témakörökről a Diósgyőri Gépgyárban járva. S jólesett tapasztalni azt, hogy a műszakiak csakúgy, mint a fizikai dolgozók helyeslik ezeket a kezdeményezéseket;, mert számításba veszik az egyesítés adta előnyöket és tökéletesen egybeesnek a gépiparra vonatkozó párthatározatokkal, ösz- szeegyeztethelő azokkal az igényekkel, amelyek elhangzottak a párt VIII. kongresszusán. Azonban ahhoz, hogy a világ- színvonalnak megfelelő gyártmányok, ideális körülmények között, gazdaságosan készített áruk hagyhassák el a tízezer főt számláló nagyüzemet, egyértelműen tisztózni kell a gépgyár profilját. Ha a népgazdaság érdekei azt kívánják, hogy a vállalat egyedi gépgyártó jellegét is fenn kell tartani, akkor is szükséges volna legalább

50—60 százalékban olyan

gyártmányokat készíteni, amelyek sorozatban is gyárthatók. Azok az intézkedései^ amelyeket a felettes szervek tettek a profilrendezésre, csupán öt százalékát érintik a Diósgyőri Gépgyár termékeinek. Nagyobb darabszámot ez évben csak a targoncákból várhatunk, de a fejlesztés ennél sem célszerű, mivel a közeljövőben megszűnik a gyártása. Bizonytalanság tapasztalható a kompresszorok gyártásánál is. A jelenlegi ismeretek szerint, egyedül a szi- v&ttyúigény növekszik.

A Diósgyőri Gépgyár- létének előnyeit abban az esetben lehetne kihasználni, úgy lehetne korszerűen és gazdaságosan dolgozni, ha olyan gyártmányokat kapnának az üzemek, amelyek, ha nem is nagy sorozatban, de középsorozatban gyárthatók. Ez lehetőséget adna a konstrukciók, valamint a gyártástechnológia fejlesztésére. Köztudott, hogy eddig is bebizonyosodott: azok a gyártmányok, amelyeket nagyobb számban és több éve gyártottak, a világszínvonal követelményeinek megfelelnek.

Fontos továbbá az is, — ez egyébként nemcsak a Diósgyőri Gépgyárban, hanem másutt is gondot jelent —, hogy a technikai megoldások közül a gazdaságilag legmegfelelőbbeke; alkalmazzák. Annak a megválasztása, hogy milyen módszereket kell alkalmazni, műszaki és közgazdasági ismereteket igényel. Nehéz volna rangsorolni, hogy melyik a fontosabb. Egy azonban biztos: közgazda- sági probléma helyes megoldása nélkül a korszerű technika bevezetése a népgazdaság szempontjából aligha járhat kívánatos eredményekkel.

A DIÓSGYŐRI Gépgyárban a gazdaságosságot és a műszaki fejlesztést illetően helyes úton indultak cl. Csak lépteiket kellene kissé meggyorsítani..

Psulovits Ágoston (Következik:

A vezetés színvonala.)

Úgy mondom el én is, ahogy hallottam. Röviden, dióhéjban, miként Olasz Antal, a borsodivánkai Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke egy értekezleten, amelyen többek között arról is szó esett, hogy sok termelőszövetkezetben még ma is félnek az újtól.

— Kezdetben mi is idegenkedtünk az új eljárásoktól — mesélte. — Hiába tanácsolták a legjobb szakemberek, hiába mondták, hogy másutt már bevált, féltünk tőle, de csak addig, amíg néhány példa, néhány saját tapasztalat meg nem győzött bennünket.

íme a példák, a saját tapasztalatok:

*

A kukorica tőszámának növelése volt az első. Csak nagy rábeszélésre, s akkor is csak az egyik táblán növelték a szokásos tőszámot. A régi módon vetett kukorica alig 13, a sűrűbb 19 mázsás termést adott. És a véletlen abban is közrejátszott, hogy meggyőződhettek róla: ha legalább még 2—3 ezerrel növelik a főszámot, nagyobb lett volna a termés. A jégverés nagy határrészt elpusztított, s ezért az egyik, silónak vetett kukoricatáblát rendesen bekapálták, s meghagyták törésig. Kicsit túl sűrűnél: találták a tőtávolságot, de úgy gondolták, hogy valami csak terem rajta. És ez a „valami” 27 mázsás holdanként! átlagtermés lett.

*

Idegenkedtek az állványos lucernaszárítástól is. Nem szívesen. de nagy rábeszélésre csak készítettek házilag (így olcsóbb volt) hatvan szárító-