Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
VasSrnap, 2963. március Sf. ESZAKIWÄGYÄRORSZÄG Az ezredik üdülő tsz-gazda Miskolc-Tapolcán Az Állami Biztosító a Pénzű fryminisztőri um miskolc-tapoicai üdSlőjében pihentette a télen a Biztosítási és önsegélyezési csoport tagjainak egy részét. A Miskolc-Tapolcán üdüló ezredik termelőszövetkezeti gazdát az Állami Biztosító igazgatósága egy úti neszcszer készlettel ajándékozta meg. A télen egyébként körülbelül 10 000 termelőszövetkezeti gazda üdült az ország legszebb helyein. Nem áprilisi tréfa! Felső baloldali képünkön; a gazdák az üdülő előtt. Jobboldalon: városi Lajos, az üdülő gondnoka csokoládétortával kedveskedik T. Kardos Bertalannak, a megyaszpi Aranykalász Tsz tagjának, aki a Borsod megyei gazdák közül a 230. üdülő. Lent: Eerkcszi Gyula, a vajai Béke Terihclőszövctkezet tágja, az ezredik üdülő, a kapott ajándékkal. N éhány héttel ezelőtt hosszúra nyúlt szerkesztői üzenetben válaszoltunk néhány versfaragásra hajlamos olvasónknak, akik verseiket, vagy annak vélt írásaikat közlés végett küldték be hozzánk. A cikk megjelenése után több olvasónk azzal gyanúsított * minket, hogy nem igaz az egész, és az illuszt- • rációként közölt versrészleteket mi magunk ) agyaltuk ki. Tessék elhinni, nem mi találtuk { ki. beküldött versekből idéztük valamennyit j A versek szerkesztőségünkben megtekinthe- • 3 tők. Mint ahogy megtekinthetők azok a versek' Í is, amelyekből a következőkben fogunk idézni. 5 Ugyanis a verselési kedv nem lankadt azóta lsem. Szép számmal jönnek a költő önjelöltek v levelei. Általában minálunk igen sokan akarónak költővé válni. Mint például az az olvasónk í is, aki ezt írja többek között a versében: \ „Dalnok akarok lenni! r melynek intő éneke bíbor kürtőkön, Kiált az űrbe! E vérző, húsos világnak Énekét bclezengeni emberi fülbe.” Költő szeretne lenni az a másik levélíró is, aki így vezeti lse verseit: „■Önökhöz egy kéréssel szeretnék fordulni, melyre szeretném, ha meggyőző választ nyújtanának. Kb. öt éve foglalkozom szorosan a versírás technikájával. Azóta már sokat fejlődtem, a vers valóságos kiépítésében.. Önöket csupán arra kérem, hogy írják meg szerény véleményüket, a saját írású versem képességéről... Engedjék meg. hogy tükrözzem számukra az elküldendő verseim.” így tükrözte: „Szemem végigszalad rajtatok Ti omladozó vén kövek, ? Természettel vívott karcotokban y Szívem csodálattal telik meg. Síraradíiirdő, járda épült Nyckládliázán Á múlt évben Nyékládhóza lakossága 170 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette a község fejlesztését, — TÍSZAKESZIBEN, a vasárnap megkezdődött kulturális napok keretében április 3-án, szerdán agronómus találkozót rendeznek. A járás mezőgazdászai megvitatják Csira Lajos „Sertéstenyésztés” című szakkönyvét. A találkozón a szerző is részt vesz. szépítését. 673 méter- áooasü cement járdát építettek. A cementet megvásárolták, a többi anyag kitermelését, szállítását, s az egész járdaépítést a lakók végeztéit. A helybeli Kavicsbánya Vállalattal közösen strandfürdőt létesítettek. A község sportpályáját felújították és a túzoltószertár környékét rendezték, parkosították, mindezt szintén közös erővel, társadalmi munkával. Hollywoodi pletykák Hedda Pooper, egy nagy amerikai lap pletyKa-rovatvc-' zelője megírta emlékiratait, amelyekben intimitásokat közöl hollywoodi sztárokról és más ismert személyiségekről. Elmondja többek között, hogy Doris Day naponta háromszor zuhanyozik és Clark Gab- lanak halála előtt már egyetlen saját foga nem volt. Mario Lámáról megtudjuk, hogy egyszer az éjszaka leple alatt elment és összetörte egy filmgyári vezető postaládáját, mert a filmes állítólag becsapta ÖL Ha már ennyit szóltunk a kultúrszoba életéről, mutassuk be az egyik szekrény érdekes tartalmát. Sakk, dominó, társasjátékok halmozódnak a polcokon. Ezeket a szórakoztató eszközöket bárki megkaphatja, aki megbecsüli magát, rendesen viselkedik, betartja a szabályokat. Megvallom,' engem is nagyon meglepett, hogy ennyi módja van a „szabad idő” kitöltésének. Csak úgy tréfának szántam a következő kérdést: — Röplabdapálya nincs? — Van. Tehát, ha jó az idő, az elítéltek röplabdázhatnak is. Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy fogják magukat, összebeszélnek és leszaladnak egy szettre az udvarra. A sportnak itt igen nagy nevelő jellege van. Ez a belső fegyelmezés egyik eszköze. Az élénk testmozgási lehetőség felbecsülhetetlen értékű jutalom. Igaz, hogy biztosítják a napi tornát és sétát, de ez sok erőteljes férfinek igen kevés. Aki tehát lei akarja érdemelni a sportolási jutalmat, annak fegyelmezett, rendes magatartással és szorgalmas munkával kell rászolgálnia. Egy-egy ilyen mérkőzés napokra bőséges beszédtémát nyújt. S éppen erre van szükség, hiszen a börtönrendszernek abban van a veszélye, hogy tapasztalatlan, egyszer megtévedt emberek itt tanulják meg a lopás, a rablás „bevált módszereit.” Igaz, hogy némileg sikerül elkülöníteni a különféle bűnözőket, de végül is nincs ma- gánzárka-rendszer. Az a feladat tehát, hogy ezt a kis közösséget lássák eí olyan beszédtémákkal, amely nem enged időt a „tapasztalatcserére”. A nevelő tisztek igyekeznek is előadásaikkal, egyéni foglalkozásokkal olyan hangulatot, légkört teremteni, amely kiveti önmagából a helytelen témát. Általános tapasztalat, hogy a bűnözők túlnyomó többségének igen alacsony a műveltségi színvonala. Legtöbben itt kezdenek ismerkedni a kultúrával, először csak kényszerből, amely kényszert a szabad életben elkerülték. A kultúra azonban olyan étel, amelyet csak meg kell kóstolni, aztán minél többet eszik belőle az ember, annál többet kíván. Az egyik zárkát négyen lakják: három fiatal és egy idősebb férfi. Szándékos emberölésért ítélték el őket. Közülük három analfabéta. Mire ezek kikerülnek, letöltik büntetésüket, elvégzik a nyolc általánost. A mi megyei börtönünkben, átmeneti [jellegénél fogva nincs iskola, s ezért minden elítéltet, akinek nincs meg a nyolc általánosa, olyan börtönbe szállítanak, ahol befejezheti a tanulást. így harcolunk a kultúra terjesztésével is a bűnözés ellen. Ezekben a börtönökben bizonyos lehetőség van arra is, hogy akinek még nincs szakképzettsége, szakmát tanuljon. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a börtön valamennyi nevelési és kultúra fejlesztési eszköze végső soron alá van rendelve a börtön megtorló, visszatartó jellegének. Humánus a bánásmód, de ez az emberségesség A büntetés eréllyel és szigorral párosul. Az első bűntényes, ha keserűen viseli is szabadsága elvesztését, mégis érezheti, hogy még bíznak benne. Ha viszont másodszor kerül be, yagy annál többször, tapasztalja, hogy a szabadságvesztésen belül is egyre szükebb és szükebb térve lehet szorítani egy ember életkörülményeit még akkor is, ha ugyanúgy megkapja az élelmét, mint első bentléte idején. Mert a börtön, az börtön. A szabad mozgásra, a szabad akaratra született embert nem érheti az életben nagyobb veszteség, mint szabadságának elvesztése, még akkor is, ha csak hónapokról, nem beszél-í ve arról, ha évekről van szó. letöltésének utolsó napját kultúráltabb zárkában tölti a szabaduló. Újságot és folyóiratot kap, hogy tájékozódjék a leinti élet új eseményeiről is. Ekkorra már rend-; szerint el van intézve az is, ] hogy a következő időkben! melyik munkahely fogadja be: Mert ezt a problémát, a kormány határozata alapján a börtön kezdi el megoldani. Csakhogy a szabadulók elhelyezése sokszor nagyon nehéz feladat. Nagyon sok függ a vállalatok vezetőitől, hogy bizalmatlanságukkal el ne rontsák a sokszor nehezen felépített eredményt. Bizalommal, jószándékkal sokat segíthetnek, hogy a szabaduló ember ismét visszalépjen az életbe, hogy törvénytisztelő legyen, hogy tanuljon a büntetésből. Adamovics Ilona Fák vesznek benneteket körül Jég karú ágait pár helyen eltakar Felfelé meredő falatok, Mind egy-egy béna kar.” Szerény véleményünket” alighanem szüle- ; ségtelen leírni. Egy miskolci olvasónk is beküldte a versét, bár tudta, hogy „naponta tengernyi gondot okoz az ÉM. miskolci napilap telítettsége". A későbbiekben elmondja: „Régóta írogatok verseket a saját igényeim kielégítéséül. Nem mintha ez lenne a legjobb versem, amit most nyilvánosságra szeretnék bocsálytani, de mivel az évszak is a tavasz kezdetén áll, és a szerelmes, lakodalmas napok következnek, s mivel ezen versem mindezekkel szorosan összefüggő ezt most legérdemesebbnek tartom arra, hogy útnak indítsam- ,milliók tetszése’ megnyeréséhez... Gondolom, mivel a tavasz tehetségemmel együtt kibontakozóban van. és ha látom újságban saját költeményem, ez erősen új életet kelt bennem s mire eljön a nyár, a termés időszaka ez is meghozza, gyümölcsét.” A biztonság kedvéért utóiratot is ír a vershez: „Szerény megállapításom szerint, ez a vers kiadós tenne egy ina pie e — elhangzása... — ünnepély esetén elszavalni. Továbbá ha olyan értelemben vizsgáljuk magában rejti a Szovjet technika fejlődését, a jövőt a. holnapot és mint ahogy írva a boldog új párokért van mind ez, úgy lehet értelmezni ezt a tudomány és a haladó szellemünk kiszélesedéséért is.” És most nézzünk valamit a versből: „Hogy szét nézzünk most egy különös világba, Nézzük mi újság az űrrakétába. Most az sem kering, tervez és fejlődik. Tudja hogy ma egy új élet kezdődik. Hogy nagyonsokat mondjak kevés idő alatt Hogy ki legyen használva c dicső pillanat S hogy mit eddig mondtam az ne legyen titok, Ez mind értetek van boldog új párok.” Van a levélben egy olyan mondat is: „Talán, ha kéréserri negaüvizálná a szerkesztőség munkáját, úgy fáradságukért elnézést kérek”. — Ez kevés elégtétel volt ezért a versért és levélért. Róza is beküldte verseit. Ezt a jeligét választotta a költő. Egy rövid idézetet ideiktatunk: „Az ember míg él gondolkozik. Olykor-olykor elmereng, Ilyenkor réveteg lesz s gyermeteg, S mig egy értelmes ember mereng Perspektíva nyílik, tudomány terjeng.”* Róza! Róza! Nem elég, ha valaki csali vágyat érez a versíráshoz. Meghökkentő ötleteket is olvashatunk a levelekben. Egyik újabb költő-olvasónk versében többek között ez olvasható: „Nem kell most már sok katona S nem lesz háború úgyse soha S megvédi a pár katona S az igazság parancsnoka Éljen, éljen a szabadság!” Nem a vers a meghökkentő, hanem a hozzáfűzött kérés: „Legyenek már szirtesek e kiss versemet kijavítanif s a kijavított verset az újságba közölni— A javításra nem vállalkoztunk. „Üdvözöljük az édesanyákat! Mellükben hordják ők életünket. Büszkeség sugárzik szép arcukon, Mikor szoptatják kisgyermeküket. Szeretettel nézzünk mindig rájuk: Megérdemlik ők a szabadságot!’* így kezdi egyik versét egy vidéki költő- levelezőnk, aki meglehetősen nagyüzemi verstermelést folytat, és egyik versében megfenyegeti a világot: „Tisztán zengem a bércek ormán Újjá született szabadságdalom!** Helyes, ha a bércek ormán dalol, kevesen hallják, s meglehetősen kevés embert zavar. Egyik miskolci olvasónk szintén nagyon termékeny. Nehéz a választás versei közül. Helyt hiányában mindössze egy versszakot iktatunk' ide: „Langyos harmat hull ránk: átitat. Finomka csókos bobjai íelhúsozzák a csömörlő szikkadt csontokat; a lelkek merengve intenek Nekik hoVégezetül hadd emlékeztessük ked' sóinkat a múltkori üzenetünk cgv fi jére, aki ugyan „szedte a virágot l bal”, de bizonyos Marika mégsem al nek állni. Ez ifjú költő ismételten í minket versével és kérte, hogy segíts; rázni a kislány lelkiismeretét?’. Megh ugyan, hogy a múltkori Marikából ne szén négy hét alatt Klárika lett, de há a fiatalság. Azt kéri tőlünk, legalább név kezdőbetűjét és a község nevét írjuk ki a ságba, hogy ráismerjenek a községben. Hát nem fél ez a fiatalember, hogy otth falujában kinevetnék? És Klárika mégse hatódna meg, még attól a tragikus hangú utolsó strófától sem. amely imigyen hangzik! „Ha úgy van, hogy mutatod, ö nem Icssz más mint öneyillkos.”» Tanácsunk: ne legyen öngyilkos, de még ön- gyillkos se, ne mindig olyan kislánynak udvaroljon, aki nem akarja viszonozni érzelmeit* és főleg, ha jó fiú akar lenni, ne írjon verseket* hanem tanulja meg a magyar helyesírást. T udnánk még idézgetni, tudnánk még tré- ■ fálkozni, hiszen annyi verset kapunk, hogy az még áprilisi tréfának is rossz. Drága embertársaink! Olvassanak minél többet! Olvassák nagy költőink verseit! Kössék le azzal minden idejüket és energiájukat, hogy ne maradjon idejük a saját gyártmányú versek írására. Elmúlt a zord tél, talán végleg itt a tavasz.' Ne rontsuk egymás életkedvét! (hm) 250 új cipőmodell A Minőségi Cipőgyár modelljei már világszerte ismertté tették a „Minő” márkát. Most. újabb 250 újszabású cipő kerül a hazai és külföldi boltokba. A legszebb modellek: Marina, Florence, Bea, Gina, Cloudet, Daria, Cclcst fantázianeveket viselik. Valamennyi cipő alacsonyabb sarkú, mint amilyen a korábbi években divat volt, a zártabb formájúak pedig magasabban takarják a lábfejet. A cipők általában gazdagabban díszítettek. Néhány» a 250 új modell közül, I Fél füllel... í Kávét kortyolgatok a | Széchenyi utcai edesség- j boltban. Egyszerre hangos : beszédre leszek figyelmes. : — Csokoládét ajánlok, azt ; tessék vinni. I — Nem, valami likőrt tes- \ sék adni. i — De az előbb azt kér- \ dezte, mit vigyen a vakbél- : műtétes feleségének. \ — Annak kell — erősíti a ; vevő, egy harminc körüli | férfi. \ — Nem tetszik tudni, hogy \ frissen műtöttnek nem sza- | bad szeszesitalt innia? — • kérdezi az elárusítónö. — { — Az nagyon ártalmas. = Vagy valami süteményt... : tessék választani... ; — Jó, majd veszek más: hol azt, amit akarok — ; mondja dühösen a vevő, s ; azzal kirohan a boltból. \ No lám, nem is olyan : hálás feladat becsületes, : lelkiismeretes eladónak len- I ni. Ennek ellenére minden } elismerésünk az övé. A. I. i
