Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-26 / 71. szám
«Cüffif, 1953. mSrrÍMS 25. ESÄÄKWAGTÄROHSTAö ' Román katonai küldöttség látogatása megyénkben f (fTtidősítónktól.) r A testvéri román néphadsereg hazánkban tartózkodó küldöttsége Leon tin Salajan had- seregtábornoknak, a Román Népköztársaság fegyveres erői miniszterének vezetésével vasárnap ellátogatott megyénk több katonai alakulatához. A kedves vendégeket Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter elvtárs és néphadseregünk más vezetői, valamint Stock János ezredes elvtárs, helyőrségparancsnok, és dr. Bodnár Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára kísérte el látogatásuk alkalmával. Alakulatainknál a vendégek baráti beszélgetést folytattak a tisztekkel és a katonákkal. Igen örültünk ennek a látogatásnak, annál inkább, mert a közelmúltban helyőrségünk katonai vezetőit testvérükként fogadták otthonukban a román elvtársak. Örömünkre szolgál, hogy mi is viszonozhattuk a szívélyes fogadtatást. Katonáink előtt ismert a román néphadsereg élete, fejlődése, s tudjuk, hogy ez a látogatás is hozzájárult a testvéri barátság erősítéséhez. Sütő József szds. 971 szövetkezeti lakást atefc át az idem megyénkben A lakosság körében nagy népszerűségnek örvendenek a szövetkezeti lakások. Miskolcon 1961 óta 1393 család költözött 40 szövetkezeti épületije. Ez évben újabb szövetkezeti házak, lakások készülnek el. Miskolcon 546, Ózdon 207, Kazincbarcikán 146, Tiszapalko- nyán 48, Rudabányán pedig 24 lakás készül el. Miskolcon a Kilián-déli lakószövetkezet legújabb 48 lakását hamarosan átadják, a többi lakások pedig szeptemberig készülnek el. Gyárak és turistáit LASSAN elvonul a százszor megunt tél és fellélegzik min- denki, alá energia felfrissülést vár a tavaszi napsugártól. Már önmagában az is megnyugtató, hogy a hóvirágon, az ibolyán kívül megjelennek a tarkaruhás, melegítés gyárlátogatók, csalhatatlan jeléül annak, hogy visszavonhatatlanul tavasz lesz. Igen, tegnap is. ma is ott álldogáltak fegyelmezetten a gyárkapunál és bebocsátásra vártak. Nyíregyházától Zalaegerszegig érkeznek ide fiatalok, öregele egyaránt, hogy lássák a vas virágainak nyílását, az ember csodateremtő erejét, a lélegzetelállító munkarendet, amely nyomán a holt anyagból életrevaló anyagok: vasúti sínek, vasúti kerékpárok, lemezollók lesznek. A turisták, üdülők, kirándulók mindezekre a munka- folyamatokra kíváncsiak. Lehet, hogy eddig még keveseknek tűnt fel: a gyárlátogatás már évek óta programja a turistáknak, üdülőknek, kirándulóknak. Ugyanolyan _ programja, mint Lillafüred ékességeinek megtekintése, mint a Bükk országhíres idránduló- helyeinek, turistaházainak felkeresése. Figyelemreméltó dolog ez. Hiszen volt idő, amikor a kormos gyárakat messziről elkerülte minden ismerős és idegen. S akiket „a való anyag teremtett” — a munkások — .örültek, ha becsukódott hátuk mögött a gyárkapu. Örültek az utca verőfényének, az inger- mentes levegőnek, örültek annak, hogy kikerültek „a tátott töke sárga szájából”. TAGADHATATLAN, hogy évtizedekkel ezelőtt az emb rek féltek a gyáraktól. Nyomasztó kéményeikkel, „sötét homlokzatukkal a nyakát nyújtogató, sokfejű szörnyetegre hasonlítottak a gyárak. A tőkés gyár körül mindig valami furcsa nyugtalanság vibrált. József Attila fogta fel legpontosabban ezt a vibrálást: „gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce lendkerék szíja esetten és nyaltat.” Félclmetkeltő a kép, semmi harmónia, semmi felemelő. A géniuszt, a gépeket megalkotó embert törpének érezzük c sivár gépi világban. Éppen ezért a gyárkapun kívül és belül élők számára egy furcsa, zárt világot jelentett a gyár, amelynek titkai vajmi keveset izgatták az emberek fantáziáját. • Ma a kiránduló részesedni akar a vas és acél metamorfózisából. Láttii akarja a villód- zá, sziporkázó, hengereken kígyózó acél táncát, a kohó tüzet, a vas fortyogását, a szomjazó Icokillák telítődését. Mondhatná valaki: a múltban is viliódzott, táncolt gépeknek ölén a vas. VALÓBAN így igaz; De amint már mondtuk: a gyúr3CÖ.CÍÍ0 palack hegyaljai hor húsveíra 'A húsvéti ünnepekre a To- kaj-Hegyaljai Pincegazdaság mádi üzemében már palackozzák a borokat. Az idén 200 000 nagyobbrészt hétdecis, úgynevezett rajnai palackokban tokaji furmintot, hárslevelűt hoznak forgalomba. Nagyobb mennyiségben kerül a kereskedelembe a fogyasztók által igen kedvelt tolcsvai édes furmint is. A hagyományos hegyaljai palackokból mintegy százezret töltenek' meg Tokaj- Hegyalja világhírű borvidékének édes- és száraz szamorodni borával, valamint aszúval. Hosszú idő után húsvétra ismét forgalomba kerül a 4 puttonyos palackozott aszú is. A mádi palackozó üzemben kapun belül élő emberek kívülre kívánkoztak, s akik a mindennapi kenyér megszerzéséért munkára várakoztak a kapu előtt, — befelé kívánkoztak. E kettőségből, e vágyakból nem fakadhatott nyiladozó, ébredező romantika a vasvirágok illata, formája, szikraesője iránt. A gond az volt: mennyi krajcár „kuncog” majd a zsebben fizetéskor? Es a kívülállók? Többnyire jól öltözötten sétálgattak, bottal a kezükben, és nem érdekelte őket „a rosszul öltözöttek tábora”, a „gyári szürkeség”. Inkább a kaszinók szi- varfüstös, biliárdgolyó-csatto- gású termei, mert itt termett csak az „igazi” romantika. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy napjainkban nemcsak diákjaink „életismeretét” elégíti iá a gyár. de csodába ejt minden érdeklődőt, miként az Istvánbarlang, vagy7 a híres lillafüredi vízesés. A Lenin Kohászati Művekbe és a Diósgyőri Gépgyárba szinte naponta érkeznek kirándulók. Évente több ezer belföldi és sokszáz külföldi fordul meg e gyárak csarnokaiban. Ha nem is nyálnak mindenütt a g.vár udvarán virágok, ha nem is forognak kacsalábon üzemeink, azért szépek, romantikát árasztanak, mert maguk az emberek is felemelt fővel járnak-kelnek, egészséges lelkülettel. A megváltozott körülmények, az újjágyúródó munkások teremtették meg önmaguk számára is és a kapukon kívül állók számára a gyár romantikáját, a vas átalakulásának közfigyelmet vonzó állapotát. KIRÁNDULÓHELY, üde park lett a gyár, — ezúttal a szó legnemesebb értelmében. Párkány László Épül a Tiszai Vegyikombinát A hideg időjárás sem akadályozta a Tiszai Vegyúkombinát építését. A szintézis üzemben megkezdték a gépi berendezések szerelését, a 20 ezer köbméteres gáztartály építése ütemesen halad. Elkészült és átad iák a 100 tonnás híddarut, s már 50 méter magasban szerelik a műtrágya szórótorony tetejét. r " ' ’ I -á A Tiszai Vegyikombinát szintézis üzeme, elölte a ICO tonnás híddaru cs a készülő gáztartályok. Rekord a mariimban Az „éhségről” először a gyár- egy7.ség vezető tesz említést. Es aztán mondják mások is. Nos, ennek a furcsa „éhségnek” szelepe \7an a gy7ár fennállása óta legnagyobb rekord elérésében is. A kemény és szokatlan tél, mint ismeretes, kihatással volt a Lenin Kohászati Művek termelésére is. Januárban és főleg februárban nem tudták teljesíteni a tervet, sőt anyaghiány miatt egy kemencét nem is tudtak üzemeltetni. Az embereket kezdte bántani a lemaradás. E hónap közepe felé meg- enyhült az idő, javult a szállítás, a nagy7ol\7asztó kellő meny- nyiségű és minőségű any'agot adott, javult a hulladékellátás is. Március 18-án már 100, 19-én 200 tonnával túlteljesítették a tervet. Es ekkor jött a rekord. — Március 20-án délelőtt — meséli Németh László acélgyártó — még semmit sem sejtette],: a rekordról. Délután, a délelőtti folytatásaként nagyon jól ment a munka. 2400 tonnára számítottunk. A legutóbbi nagy rekord december 30-án volt. 2449 tonna. Másnap, amikor bejöttünk, ámulva láttuk a táblán, hogy ezt is túlhaladtuk, mert az eredmény: 2550 tonna acél! Az eredmény jó ked\7re hangolta a martinászokat és ha azóta nem is értek el 2550 tonnás termelést (rekord nem születik minden nap!), de a tervet rendszeresen 100—300 tonnával túlteljesítik. És hogy mi a rekord magyarázata? A martinászok azt mondják, jó y7olt az anyagellátás, a szervezés. Ez kétségtelenül igaz, de van még valami, amiről az üzemegységvezető, Apatoczki István beszél. — Ebben az üzemben — mondja — sok függ az emberek egyTéni hozzáállásától és az együttműködésnek nagyobb szerepe van, mint bármely más üzemben. A huszadiki rekordban az emberek egyéni akarata és kollektív együttműködése nyilvánult meg. Es ez a rekord kellett nekünk. A sok lemaradás nyomasztóan hatott, s „éheztünk” egy szép eredményre, amely egy7 kicsit talp- raránt bennünket. S hogy7 elsősorban kinek köszönhető ez? — Az I-es kemence kollek- tíy7ái 20 százalékkal többet adnak a tervezettnél. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert e kemencében elsőnek vezettünk be egy7 szo\7jet tapasztalatok alapján készített égőt. Igen jól sikerült. Jobb keveredést biztosít, úgy7 hogy7 fokozatosan alkalmazzuk a többinél is. A IX. kemence dolgozóiról azért érdemes szólni, mert nemcsak szép teljesítményi; értek el, hanem sok ötvözött acélt is gyártottak. A 20-i rekord, a tervtúlteljesítések kollektív munka eredménye és ezért minden dolgozó elismerést érdemel. Mi lesz a tél miatt keletire^ zett „tartozással”? Ügy7 hiszem, a félév végére talán sikerül „visszafizetni”. (Cs. B.) Emberek, szeressétek a boldogságot ; VálóperI2S2S£Í • bíró unottan, szinte közömbö- |sen járatta tekintetét a két •emberen. „A Magyar Nép- Jköztársaság alkotmánya védi a »család intézményét” — emlé- Jkezlem a cirádás feliratra az o anyakönyvvezető hivatalában. JA drapériák mögé rejtett hang- »szóró zenéjét is hallani vétetem, a könnyen meghatódásig Jelérzékenyitő nászindulót, • melynek szívmelengető hullá- J maiban mezei pacsirtaként röp- 5köd a boldogság kék madara. jAlig két esztendeje ez a két • ember ott állt az anyakönyv• vezető előtt, s olyan magabiz- Stos igennel ütötték az édes • szerelem pecsétjét törvényes a ügyességükre, hogy az ember • azt hihette, sírodiglan-sírom- »iglnn megmaradnak egymás • mellett. S most itt vannak a J törvény nyilvánossága előtt — • egy elrontott lehetőség bosszú- Jjavai vagdosnak egymás fejéihez vaskos durvaságokat. Én •pirulok kiteregetett magánéleti • szennyesük pucérságától, ők • nem röstellkednek, feneked• nek, acsarkodnak — s a bíró é arcán átsuhan néha a szánás J bánata... » Kint az utcán az egyik jobb• ra, a másik balra tér, s talán » megkönny'ebbülten sóhajtanak, • a jog kezébe nyomták-lökték J a felbontott házasság terhét, • szabadok hát megint, s erősen | bizonygatják, hogy második ( házasságukat jobban meggondolják, s olyan párt választanak, aki könnyebben hajlítható. az ünnepek közeledtével naponta 16—17 000 üveget töltenek meg. A korszerű, automata gépsorra a pincében tárolt, 3 —4 éves, palackérett borok zárt rendszeren jutnak, s így emberi kéz érintése nélkül ke-( riiinek az üvegbe. Sem levegő-« vei, sem szennyező anyaggal] nem érintkeznek, s palackozva« is megőrzik a hegyaljai borok-j ra jellemző különleges ízt és za-i matot, valamint a kristálytiszta* színt. Korábban panasz hang-j zott el, hogy dugaszolásnál a* borba parafa morzsalék kerül.J Ennek megszüntetésére most a* dugót cigarettapapír vékony7sá-J gú műany7ag fiolával vonják* be, s ezáltal elkerülik a bor szennyeződését. Külföldön is kedveitek o magyar cukrászsütemények Osztrák és francia megrendelőknek, újabban pedig Angliának szállítanak süteményeket a budapesti Vörösmarty cukrászdából. ■ A külföldi Ínyencek főképpen a hires magyar dobostortát és stefá- niaszclctcl keresik. KcpUnköu: Szállítás előtt a cukrász-csemegék. Frédikálós hangulatban baktatok a megenyhült, tavaszt sejtető ég alatt Hát igen. Nem tudtak mit kezdeni egymással. A házasság csupán lehetőség a boldogságra, s ők ezt a lehetőséget elszalasztottá k. Fuccs! A bolondok! összeakadtak egy bálon, tüzet fogtak egymás érintésétől, házasság lett belőle, s mivel nem értettek a lángolás tartósításához, elváltak. Volt szerelmük lába ny7omát azonban nem mossák el az idő hullámai. Ott a gyerek, s ott vannak az emlékek is, melyek kezdetben szépek, bensőségesek voltak. A felejtés majdan elpergeti a kellemetlenek töviseit. S a gyerek! Szegény poronty7. Egy éves, most kezd beszélni, s csak a ma-ma szóhoz formázza csöppecske száját. Később megtudja, hogy nem egyetlen ember szülötte, de az a másik, az apja a „gazember”, a „mákvirág” szinonim jelző dudváiból bokrosodig majd tudatában. A gyermek felneveléséhez két ember bensőséges szövetsége szükséges, az apáé és az anyáé. Ez az áldott, gyermeknevelő szövetség darabokra tört, egymáshoz igazodni nem tudó sar- kasságulckal leverték maguk körül a bensőségesség kedves csecsebecséit — s az a szegény kis madár, a boldogság kék madara egyre messzebbre riadt a perpatvarok lármás durrogásaitól. Pedig hogy maradt volna, hogy élt volna köztük meghitt barátságban! Milvpn semmiségekkel mnyen kelték acivódást! Egyszer azt vetették egymás szemére, hogy nem tudnak bánni a pénzzel, másszor a férj smucigsággal vádolta meg az asszonyt, hogy sajnál beülni vele egy7 lás zenét hallgatni. Később az asszony7 le- paraszlozta emberét. mert nagy fáradtan ruhástól dóit végig a díványon. A férj azzal lőtt vissza, hogy „nálad nagyobb parasztot még nem is láttam”. Az asszony nem vigyázott a szájára, kiszaladt rajta: hülye. Puff neki! El durrant az első, megbocsáthatatlan sértés. Aztán jött a többi. És nyafogtak egymás kicsinyessége miatt. Kellett volna egyiknek is egy pofon, a másiknak is, természetesen egy harmadiktól, és intelem is a nem kívánatos pedagógiai módszer mellé, Néhány okos szó. De nem volt, alá közéjük állt volna — és saját jól felfogott érdekük sem sietett békí- teni haragvásukat. Szerettem volna utánuk iramodni a latyakos utcán; álljatok meg, szerencsétlenek, jöjjön meg az eszetek, hiszen még a tanulságok levonására is képtelenek vagy7tok. Mindketten az egymáson való uralkodás szándékával éltetek, s manapság ez nem ajánlatos. A nő nem kiszolgáltatottja többé az erősebb nemnek. Ma már nem leng a házasságok fölött a viszonyt tartósító gazdasági meggondolás, a nő is meg tud élni a maga lábán, elmegy dolgozni, vagy a házasság előtt-után is dolgozik, és nincs kiszolgáltatva „ura” kénye- kedvének. De a férjnek is vannak jogai, bizony7, vannak — a két fél jogait azonban össze kell egyeztetni a családi érdekazonosságnak megfelelően. A felbomló házasságok többségét megmenthetné a komoly- ság, a felelősségérzet. Ha az egyik ugrál, a másik ne igy7e- kezzen túlugrálni, válassza a nehezebb, de biztosabb utat: engedjen, de az engedményt értelmesen tegye, simogatva és feddve. *z nem lehet. 5^ san ható gyarapodás ne szaporítaná a boldogság esélyeit. A nyomorúság és kilátástalan- ság közegállapotában tartó- sabb lett volna a házasság? A gyakori válások elmélyült elemzésével fel kellene fedni azokat a káros tendenciákat* amelyek ezt a szomorú eredményt szülik, és olyan hévvel harcolni ellenük, mint az analfabétizmus. vagy az alkoho-' lizmus ellen, mert attól is nagyobb károkat okoznak. Nem a házasság intézménye van válságban, hanem a régi házasságfelfogás, melyben az érdek volt az úr. Most mi íegyren az úr? Talán a megértés, az elgondolkozó leomolyság, túllépni a perpatvarokat állandósító semmiségeken. A házasság nagy dolog, s mennyire elkeserítő, hogy7 sok esetben kicsinységek korallzátonyain fenekük meg, mert olykor bánJ tóan kicsinyesek vagyunk mi* emberek, s úgy futunk a boldogság madara után, hogy közben kővel dobáljuk. Gulyás Mihdvg
