Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

s ESZAKMA GYAKORSZÄG Vasárnap« 1963. március Sí. A nyugati sajtó a magyaa* paa8Iamént üléséről Nyugati rádióállomások, hír­ügynökségek és lapok állandó­an foglalkoznak a magyar par­lament ülésével és Kádár János beszédével. Kádár János parlamenti beszédének az amnesztiára vonatkozó részét minden amerikai lap közli. Több lap ismerteti a beszédnek a magyar állam és az egyház viszonyával foglalkozó részét. Az NBC hosszabb kommentár­Á Báli szigetén működű Agung vulkán hivatalos jelen­tés szerint 1264, halálesetet okozott. A sziget északkeleti részében lévő Karangasem városát a lávafolyam teljesen elszakí­totta a külvilágtól. Itt állítólag már nincs semmi élelmiszer. Az ötezres települést az éhhalál réme fenyegeti. Jáva sziget ke­leti részéből helikoptereket in­dítottak ebbe a körzetbe, hogy kísérletet tegyenek az elszige­telt terület lakosságának el­szállítására. A sziget kormányzója közölte az AP tudósítójával, hogy hetvenötezer ember elvesz­tette otthonát és minden vagyonát. Hatvanötezer pa­raszt ideiglenesen hajlék­talan. Több ezer ember örökre el fogja hagyni szü­lőföldjét. Az egyetlen megoldás — mon­dotta — elszállítani a hajlékta­lanokat más indonéz szigetek­re. Az Agung tűzhányóhoz kö­zel eső területeken az egykor oly dúsan termő rizsföldeket vastagon lepi be a vulkánha­mu. A fák koromfeketék. Egy maroknyi fü sem ma­radt meg. Megdöbbentő kép — írja a helyszínről egy újságíró —, hogy néhányan, akik megma­radtak, elhordják a sziklada­rabokat kertjeikből, s lelássák 1 ban foglalkozott Kádár beszé­dével. A nyugatnémet lapok közül a Frankfurter Rundschau, a Süddeutsche Zeitung és a düs­seldorfi Mittag ismerteti rövi­den hírügynökségi jelentések alapján Kádár János beszédét. A Die Welt bécsi tudósítójának tollából közöl jelentést a ma­gyar parlament üléséről. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung szintén bécsi tudósítója a vulkáni hamu borította föld­jüket. Ezek még remélnek. Sukarno elnök Báli szigetét veszélyes övezetté nyilvánítot­ta. A szociális ügyek minisz­tere rövidesen Babra utazik, hogy személyesen irányítsa a mentési munkálatokat. U Thant, az ENSZ főtitkára, táviratban ajánlott fel az in­donéz kormánynak segítséget, a világszervezet részéről. A já- vai rádió megszakítás nélkül sugározza figyelmeztető közle­ményeit Báli sziget lakosságá­nak. alapján ismerteti Kádár be­szédét, kiemelve annak az ál­lam és az egyház viszonyával foglalkozó részét. Az angol lapok közül szom­baton a Times közöl beszámolót a parlament üléséről. A lap részletesen idézi Ká­dár János beszédének az amnesztiára vonatkozó ré­szeit, valamint az állam és az egyház viszonyára vonatkozó megállapításait. A párizsi rádió egyik pénteki adásában megállapította, hogy a magyarországi amnesztia-tör­vény kétségtelenül jelentős ese­mény. A pénteki bécsi lapok közül az Express és a Kurier el­ső oldalon foglalkozik a magyarországi amnesztiá­val. A Presse reggeli kiadása az MTI és a Reuter jelentése alap­ján ismerteti az országgyűlés ülését. Az olasz lapok közül a Corri- ere della Sera bécsi tudósí­tást közöl a parlament üléséről. A Tempo bécsi tudósítója rész­letesen ismerteti az amnesztia­törvényt. A kereszténydemok­rata Popolo szintén bécsi tudó­sítójának tollából közöl hírt a magyar parlament üléséről. Amerikai ügynök Európában... (Szegő Gizi rajza) Egy marsSsetyi fii sem maradt meg Jelentés u Báli szigetén lévő vulkán kitöréséről 31. A laboratórium, amely az Abwehrstelle megbízásából analizálta az erdőben talált ej­tőernyőket, délelőtt tizenegy­kor jelentette: az ejtőernyők selyme szovjet gyártmányú. Nem sokkal ezután légügyi szakértők érkeztek Hamburg­ból, s azok is megerősítették: a bemutatott ejtőernyők az oro­szoké. Az Abwehr operatív csoport­jai déltájra befejezték a nyo­mozást azon a környéken, ahol az ejtőernyőket találták. A nyomozás semmi újabb ered­ményt nem hozott. A nagy­számú kihallgatott között volt az őr is, aki megállította Langet és Aszkert az állomásra menet. De a katona hallgatott az éjjeli találkozásról, félt, hogy baja lesz belőle. Később azonban bi­zalmasan elmondta az egészet barátjának, azzal, hogy senki­nek ne szóljon egy szót se róla. Ám a jóbarát éppen a katonai felderítő szolgálat besúgója volt, s azonnal jelentette az el­hárító tisztnek, akivel kapcso­latban állt. Az őrt letartóztatták. Azt vallotta: az éjjel megállított két katona közül az egvik em­lítést tett az erdő szélén levő légvédelmi üteg-állásról. Azt állította, hogy onnan jön. Sürgősen kihallgatták az ütegparancsnokot is. Kijelen­tette: a szóbanforgó időben egyetlen katona, vagy tiszt sem hagyta el a kiállásokat. Min­denki a helyén volt. hiszen az éjszaka íoJvamán lőtte az egy­ség az orosz repülőgépeket, utá­na pedig fegyvertisztogatással és a körlet rendbehozásával voltak elfoglalva. Bohlm Standartenführer, az Abwehr főnöke — miután mindezt megállapította —, ma­gához hívatta beosztottját, Bru­no Becker Sturmbahnführert. Egy nyiszlett külsejű férfi lé­pett a szobába. Kiálló, csontos állkapcsa folyton járt, mintha egész idő alatt rágott volna va­lamit. örökké mozgott Becker keze is, pontosabban csak hosszú,. vékony, inkább zongo­ristához illő ujjai. Hol simo­gatta egyik ujját a másikkal, hol meg idegesen tapogatta a kardszíját, vagy az egyenruhá­ját. Amikor pedig rágyújtani készült, percekig táncoltatta kezében a cigarettát. Becker okos és ravasz volt. Nagy élettanasztalattal rendel­kezett. A karrierért — ahogy ő szerette mondani — megszen­vedett. Egyszerű, „szürke” de- tektívként kezdte a Kriminal- polizeinél akkor, amikor a ná­cizmusnak még híre-hamva sem volt. Főnökét, Bolhm Stan- dartenführert a kémelhárítók mintaképének tartotta, s igye­kezett mindenben utánozni őt. — Nos, — mondta neki Bolhm — jelentsen Becker, de minél élénkebben. — Az ejtőernyőkre gondol, Standartenführer úr? — Azokra, Becker, hát mi másra? Három ejtőernyőt ta­láltak. Gondolja, hogy három embert kell keresnünk,?. — Egy, vagy két ejtőernyő­vel terhet szállíthattak, — mondta bátortalanul Becker. — De eggyel minden körülmé­nyek között. — Ez elképzelhető. Az őr is azt vallotta: két embert látott az éjjel az erdőben. De senki sem teheti tűzbe a kezét érte, hogy nem hárman jöttek. Egyi­kük elválhatott a másik kettő­től, és más irányba mehetett. Hármat kell keresnünk, Be­cker! A Sturmbahnführer lehajtot­ta a fejét, annak jeléül, hogy igazat ad a főnökének. Bár a valóságban más volt a vélemé­nye. Éjjel földet érni egy isme­retlen erdőben, s még ugyan­azon az éjszakán ki is jutni az állomásra — ez túlságosan koc­kázatosnak látszott. Ekkora kockázatot aligha kíséreltek meg az orosz felderítők. Becker ujjai abbahagyták a táncolást, s óvatosan megérintették az asztal szélét, amely mellett állt. — Mindez rendben van, — szólalt meg Becker — ha való­ban ... — Mondja csak, Becker! — Bohlm kiegyenesedett a karos­székben, s várakozásteljesen nézett beosztottjára. — Ha valóban két katona ér­kezett az ejtőernyővel... — Maga szerint ebben lehet kételkedni? — Hazudtak, amikor azt mondták, hogy a légvédelmi ütegektől jönnek. De... talán ez elégséges bizonyíték? Hiszen a helyükben és hasonló körül­TeSjes érövé! $ megkezdődtek f a talajjavító munkák 2 Hazánk „szüzföldjei”, a csökkent termőképességű + vagy beteg ■ (savanyú kémha- J tású, szikes vagy futóhomok) talajok még mindig hatalmas gazdasági tartalékokat rejte­nek. Megjavításukra évről év­re nagyobb összeget fordít az állam, s a tapasztalatok sze­rint ez a beruházás 2—3 év alatt teljesen visszatérül. A korábbinak sokszor két-há- romszorosára növekedő ter­méshozamok busás kamatot adnak évtizedekig. A talaj- javítások idei előirányzata ke­reken 164 00!) hold, ennek nagy része — 120 000 hold — sava­nyú erdei talaj. A szikesekből 136 000. a homoktalajosokból 3000 holdat javítanak meg az idei tavaszon, illetve az ősz fo­lyamán. A tavaszra tervezett talajjavítási munkáknak mintegy 30 százalékát a fagyos­havas szántóföldeken nagy ne­hézségek árán elvégezték, s többit a következő hetekben, legkésőbb április végére fejezik be. A tervek szerint az idén 176 000 vagon különböző talaj­javító anyagot dolgoznak be a talajba. A kiszállítást a rend­kívüli időjáráson és az átme­neti forgalmi korlátozáson kí­vül a bányákat elöntő belvizek akadályozták. Most az erők összpontosításával, a géppark, illetve szállítóeszközök maxi­mális kihasználásával igyekez­nek mindenütt pótolni a kény­szerű mulasztást. A Földművelésügyi Minisz­térium növénytermesztési fő- igazgatóságához érkezett je­lentések szerint az utóbbi na­pokban teljes erővel megkez­dődtek a talajjavítási munkák a somogyi, a szabolcsi és a csongrádi homokvidékeken. A Duna—Tisza közén a talaj­javító vállalatok 160 erőgépe és buldózere dolgozik a ho­mokbuckák elegyengetésén, illetve a rigolirozásnál. A ne­héz erőgépek kezelőj kétszer tízórás, kettős műszakot vál­lallak: csupán ebédidőre és a karbantartási munkák idejé­re állnak le. Éjjel erős reflek­torok világítják be a brigádok munkahelyét. Hasonlóképp szervezték meg mindenütt a , munkagépek teljes kihaszná- i lását isj |i Southvvoord-i kastélyában. Az agg Churchill meghall­gatta őket, majd így szólt: „Uraim, a történelem szüntelenül ismétli önma­gát. A francia—porosz há­ború befejezése után, 1874- ben Mollkc grófot is fel­keresték a nemet történé­szek cs útmutatásait kértek a győzelmes háború törté­netének megírásához. Nos, tudják, mit felelt nekik a porosz kancellár? Felhábo­rodást színlelve így szólt hozzájuk: Már megbocsás­sanak, uraim, miféle taná­csokat. milyen útmutatáso­kat akarnak?... Az igaz­ságot írják meg, az igazsá­got, csakis az igazságot, de nem a teljes igazságot... Hát én is ezt mondom önöknek, uraim. Isten velük”. Képrobbantás ******************************************** Kormányrendelet a wastíli szabálysértésekről A vasúti szabálysértésekről a Minisztertanács ülésén megvi­tatott előterjesztés megállapít­ja, hogy a személyforgalom Í megnövekedése egyre nagyobb feladatok elé állítja a vasutat. Gyakran okoz nehézségét, hogy az utasok és kísérőik megsze­gik a vasút területén az élet­biztonság, az egészségvédelem és a vasútüzem biztonsága ér­dekében kiadott rendelkezése­ket. A kormány ülésén hozott J rendelet lehetővé teszi, hogy a a helyszínen megbírságolják azo­kkal, akik a vasútüzem tcrüle- s tén a közlekedés-rendészet, aa •életbiztonság és az egcszségvé- 8 del cm érdekében kiadott sza- jjbályokat megszegik. A bírság „öszege 10 forinttól 50 forintig •terjed. 0 Az új jogszabály szerint sza­bálysértést követ el az, aki s mozgó vonatra felugrik, vagy •onnan leugrik; vasúti kocsi 'lépcsőjén utazik; a pályaudvar­iak a közönség használatára ®meg nem nyitott részébe engc- sdély nélkül belép; pályaudva­rokon a vágányokon átjár (ki- ovéve, ha ezt a vonat megkö- Jzclítése, vagy elhagyása sziiksé- sgessé teszi); nyílt vasúti pályán “engedély nélkül, vagy nem át­járásra kijelölt helyen lép a “pályatestre. A vasúti pálya ^közvetlen szomszédságában en­gedély nélkül, vagy meg nem “engedett módon (állatokat őri- •zetlenül, vagy szabadon hagy- Jva) legeltetni tilos. • Az új szabályozás, amely az ■állampolgárok testi épségét vc- •dü 1963. április 1-én lép ha­tályba. 1 8 J y l Megmentették őket 5 Borsod megye egyik jelentős lapróvadas rezervátuma, a Tak- Jtaközi Állami Gazdaság keze­lésében lévő és a Tisza mentén Jhúzódó, mintegy 30 000 holdas (terület. Ennek jelentős része a •folyó árterületéhez tartozik. Az 'utóbbi napok enyhe időjárása • következtében a Tisza megnö- [vekedétt vízállása mintegy 10 • ezer holdas területet öntött el. [Az árvíz elől a vadak csopor­tokba verődve kerestek mene* [dókét. Az állami gazdaság dol­gozóinak és vadászainak segít-* [ségével a vadállomány jelentős részét sikerült is megmenteni. [A hirtelen jött áradásban mintegy 10 őz elpusztult, de több mint 200 őzet csónakok­kal, dereglyékkel kimentettek a vízből. Nem állítom, hogy ez az eset szó szerint így történt meg, ismerve a forrást — azt a londoni esti újságot, amelyben megjelent —, de mégis érdemes elmondani, mert 1. jó. 2. jellemző a polgári tör­ténetírásra. Angol történészei: egy csoportja. Sir Baverley Baxter és Sir John Thomas Toynbee vezetésével na­gyobb összefoglaló könyvet készülnek írni a második világháborúról, s benne a Brit Birodalom szerepérő!. A történészek ilSönek tar­tották, hogy munkájuk megkezdése előtt felkeres­sék a „háború atyját”, a 89 éves Winston Churchill!, és tanácsait kérjék. Testületileg megjelentek hát a volt miniszterelnök Churchill és a történészek \ Amerikában és Nyugal-Európa néhány országában meg- c lepő változatossággal gyarapodik újabban az absztrakt „fes- ; teszel” technikája. A festékbe áztatott szamárfarok, a vász- : non végighengergetett ragadós kavics, az olajos ecetbe már- ; tott élő giliszta és rák, amely a vásznon végigkúszva hozta • létre az „alkotást”, már elavult ócskaságnak számít. ; Tavaly egy „művész” Nyugat-Berlinben, a háromlábú • állványra kiíeszítelt vásznat lóhátról parányi nyílvesszőkkel ■ célozta meg; a nyilak lyukai; ütöttek a jobb sorsra érdemes : anyagon s így előállt valami szabálytalan perforáció, • ame- : lyet képnek nevezett. Az épeszű járókelők persze kinevették ; — de „művét” mégis eladta négy márkáért ott az utcán« : milliomos francia turistáknak. De már ez is elavult módszer, tavalyi fantázia. Egy dán „festő”, Erik Münster most új eljárást talált fel,- amelyet több kollégája sikerrel alkalmaz Londonban, Párizs­ban, Chicagóban. Az új eljárás abból áll, hogy különleges összetételű műanyag-rögöcskéket erősít a vászonra, puska­port szór közéjük s egy hegesztőpisztoly-szerű eszközzel, apró szikrákat lövellve, lassanként robbantgatja. A robbanások után kész a „műremek”. Münster egyik legelső művét tisztelettel elküldte a dán művészeti akadémiának. A tekintélyes testület természe­tesen udvarias levél kíséretében küldte vissza a csomagot, a hivatalsegéd azonban, aki a küldeményt kézbesítette (mint a Dagblade című dán lap írja) nem tartóztatta magát a meg­jegyzéstől — azt mondta a „művésznek”, hogy a kép nőm jó helyre érkezett, az elmekórtani klinika két utcával távolabb van. mények között más katonák nem ugyanígy cselekedtek vol­na? Miért ne tételezhetnénk fel: az a törekvés diktálta vá­laszukat, hogy megszabadulja­nak a hosszadalmas ellenőrzés­től, s le ne késsék a vonatot? Utánanéztem: azon a napon a környékben elhelyezeti katonai egységektől tíznél is több embert engedtek el sza­badságra. Sorkatonákat és tiszthelyetteseket. Bohlm tanácstalanul vállat vont. Becker folytatta: — Természetesen ellenőriz­zük azokat a katonákat, kik tegnap és ma érkeztek Ostburg- ba. S csak azért mondtam el ezeket az aggodalmaimat, hogy ne korlátozzuk magunkat en­nek a két katonának a keresé­sére ... Nem tudom, érti-e, mire gondolok, Standarten­führer úr? — Igen — felelt Bohlm. Majd egy kis szünet után el­gondolkozva tette hozzá: — Eár ezek semmi szín alatt sem azok, akiket mi vá­lunk . . . — Miért? — Mert akiket mi várunk, azoknak Karlslusteból kell jönniük. Az pedig mindössze 150 kilométerre van ide, s nincs olyan épeszű ember, aki ezt a rövid távolságot repülőgéppel tenné meg. — No és ha egyenesen Keletről jöttek? — Becker egészen előrehajolt, kezével az asztal szélébe kapaszko­dott. — Mi van, ha egyikük épp az a.;; — Georg Homann? — Igen. Bohlm a szája szélét rágta. — Ez túlságosan nagy sze­rencse lenne. — De miért ne lenne sze­rencsénk, ha olyan fáradságos munkával készítettük elő, Standartenführer úr! Gondol­ja meg, mibe került nekünk ez az akció!.;; — Nagy munka volt — só­hajtott Bohlm. — Meggyőződésem, hogy jq úton vagyunk ■—1 folytatta Becker. — Ha pedig helyesek a következtetéseink és egyi­kük valóban Homann, akkor kizárt dolog, hogy elkerüljék a „Zöldet”, — Állj! — Bohlm felállt, megkerülte az asztalt, s köz­vetlenül Becker mellett állt meg. — Most azonnal kapcso­latba kell lépni a „Zölddel!” — Már megtörtént — mo­solyodon el Becker, miközben órájára nézett. — Ma találko­zunk vele. Ami pedig a többi intézkedést illeti, itt a lista. — Egy papírlapot tett az asz­talra. Amikor Becker visszament szobájába, Adolf Torp Sturm- führert hivatta. Torp foglal­kozott a bankrablási üggyeb De semmi vigasztalót nem tu­dott mondani. Az erdő túl­oldalán nyomuk veszett a tetteseknek. Valószínűleg autó várta ott őket. ■ Becker utasítást adott, hogy[ a bankrablás nyomozást ve­gye át más, Torp pedig iog-[ lalkozzék az ejtőernyősökkel. Megküldték az Abwehrhez' azok névsorát, akik az utolsó két nap alatt a városban jár-1 tak. Becker és Torp minden [ különösebb érdeklődés nél-i kül nézte a névsort. Kizárt-[ nak tartották, hogy azok.i akiket ők keresnek, bejelent-1 keznelc a városban. [ A névsor elején az a katona-] csoport volt. amelyet most- bocsátottak el a kórházból, s1 szabadságra küldtek, hogy[ felerősödjenek egy kicsit. He-i ten voltak. Együtt jelentkez-J tek a parancsnokságon. Né-i hánynak felesége is ott volt. j A parancsnokság beosztottjai« kettőt, mint helybeli lakost' megismertek. Bohlm meg-J fordította a névsort, s mind a« hét nevet kihúzta. Utánuk’ két berlini kereskedő követ-a kezett, majd egy kereskedői-' mi utazó, akinek Hamburg-J ban vqlt az állandó lakhelye« és egy apáca. ® (.Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents