Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

Barlangkutató szemmai Jugoszláviában Irta: dr. Jakucs László, a földrajztudományok kandidátusa HÍREK •minmaiiamii!iuiumiinmilIlllllUU||||||||||||||||||||i||h — A GEODÉZIAI és Karto­gráfiai Egyesület borsodi cso­portja március 25-én délután 5 órakor előadást tart az elektro­nikus számológépekről. Előadó: dr. Szarka Zoltán. — A TAVASZI keringő cí­mű zenés vígjátékkal tájol a mezőkövesdi járási művelődé­si otthon színjátszó együttese. A művet a napokban mutatták be Szomolyán, Sályban és Szentistvánon. Márciusban a járás több községébe is elláto­gatnak, a járás székhelyén pe­dig áprilisban lépnek közönség elé. — A „NATAL” nevű oceano­gráfiai hajó az Indiai-óceánban végzett kutatásokat. Felfedezte, hogy mintegy 450 mérföldnyí­re Madagaszkártól délre, a dél­afrikai Durban és az ausztrá­liai Perth közötti szokásos vízi­ót vonalán a tengeri térképe­ken eddig nem szereplő víz­alatti hegylánc húzódik. Az oceanográfiai kutatásokban az UNESCO megbízásából 25 or­szág harminc hajója is részt vett. Az újonnan felfedezett hegylánc három csúcsa mint­egy húsz méternyire van a vízszint alatt. — SZINKRONIZÁLJÁK a ■fennállásának 15. évfordulójá­ra készülő Pannónia Filmstú­dióban az Amikor egy lány 15 éves című szovjet és a Fran­cia kandalló mellett című DE- FA-jilmet, s készül a HusSár- kisasszony című színes szovjet filmoperett magyar énekfelvé­tele. A Robinson család című színes amerikai és a Hóvihar című színes csehszlovák fil­met feliratozzák. — MÁRCIUS 22-ÉN, pénte­ken 10 órakor, az Értelmiségi Klubban, (Széchenyi u. 16. sz.) a közgazdasági szakosztály rendezésében közgazdász to­vábbképzés: A vállalati műsza­ki döntések gazdasági megala­pozásának módszerei címmel dr. Fóth János, a Nehézipari Műszaki Egyelem ipargazda­sági tanszékének vezetője tart előadást. Nem fontos, de talán érdekes lenne, lia újabb sorozatot kezdenénk az után, „amit még el kellett mondani” a Horthy-rendszer politikai eseményeinek kulisszatitkairól. Ezúttal arról, ami ez alatt az idő alatt kül­földön játszódott le. Elvégre nem valljuk a régi mondást, hogy extra Hungáriám non est vita, (Magyarország határain túl nincs élet), éppen ezért nem árt körültekinteni a külsőbb régiókban is. Mert mondjuk nem fontos, de talán érdekes, ha a néhány nappal ezelőtt huszonöt esztendős évfordulót meg­ért Anschluss, vagyis Ausztria Hitler által való megszállása emlékére nem csak arról emlékezünk meg, amiről mindenki — így mi is — megemlékezett. Nemcsak arról, hanem arról is, hogy Schuschnigg kancel­lár, akit ez az esemény elsodort a politika színpadáról, tra­gikus szereplését megelőzően felettébb jobboldali politikus volt és mint a németellenes osztrák jobboldali nacionalizmus vezető alakja igyekezett németellenes politikáját igazolni. Ezért írta meg Hitler híres és hírhedt Mein Kampf című könyvének ellensúlyozására és osztrák nacionalizmusának igazolására a Dreimahl Österreich (Háromszor Ausztria) című művét. A cím az osztrák lobogó három színét igazolta. Ez a nacionalizmus, amely 1934. február 12-én szétverte az osztrák baloldalt, bukott el az erősebb náci nacionalizmussal szem­ben 1938. március 11-én. A felettébb gyenge, gondolatszegény művet az illegalitásba kényszerftett baloldal nem is kímélte. Kivesézte a kávéházi asztalok mellett és aztán átkeresztelte. Ha Hitler könyvének címe Mein Kampf (Harcom) — akkor ennek azt a címet adták: Mein Krampf (Görcsöm). Máté Iván 330 árvízkárt gzeweíleif dolgozó elhelyezéséről és élelmezéséről a iaiáss Sátoraljaújhely lakossága, az elmúlt héten sokat szenvedett az árvizektől. A medréből ki­lépett Ronyva-patak és a Sá­torhegyről lezúduló nagymeny- nyiségű víz a város 16 utcájá­ban számos házat és .9 üzemet öntött el. Az áradat kétszer tört a városra és a víz több helyen a padlókat felszaggatva ömlött a lakásokba. így a la­kosság egy része az ablakokon keresztül menekült biztonságo­sabb részekre. A bajbajutottak értéktárgyainak megmentésére az egész város összefogott. Fia­talok . és öregek, munkásőrök, katoná.k és asszonyok éjjel­nappal talpon voltak, s csóna­kokkal, teherautókkal szállítot­ták el a kiöntött házakból a bútorokat és használati tárgya­kat. Két és fél nap alatt 340 házat lakoltattak ki. A bajba­jutottak már az első percek­ben érezték a lakosság és a vá­rosi tanács segítségét. A nőbi­zottságok és a tömegszerveze­tek például meleg ruhát gyűj­töttek és adományoztak azok­nak a gyermekeknek, akiknek holmiját elvitte az ár. A ta­nács a kilakoltatott családok részére, akik nem tudtak roko­noknál és barátoknál elhelyez­lüjlijmsíi vasúti kocsik épülnek a SzovjetunióIian Ezenkívül tervbe vettek az emeletes, úgynevezett turista vasúti kocsik gyártását is. A kocsik alsó szintjén az utasfül­kék, az üvegtetővel fedett felső szinten pedig kilátótermek kapnak helyet. Ezek a kocsik is a legkorszerűbb felszerelések­kel, légkondicionáló berendezé­sekkel, stb. lesznek ellátva. A Szovjetunióban korszerű, kényelmes, párnás vasúti ko­csik gyártását kezdték meg. Az újtípusú vasúti kocsik a távol­sági vonalakon közlekednek majd, óránként 160 kilométeres sebességgel. A két- és négysze- méíyes fülkékben neonvilágí- tást és légkondicionáló beren­dezést terveznek. Megkezdődött a Dunán a hajózási évad kedni, jól fűtött szállásokat biztosított. A Tolcsvai Állami Gazdaság munkásszállóján, a művelődési otthonban, az ifjú­sági házban, a Zó ja és Kossuth Kollégiumban jelenleg is 330 árvízkárt szenvedett ember la­kik. Élelmezésükről a tanács gondoskodik. A bajbajutottak elhelyezése és a víz levonulása után a városi tanács hozzáfo­gott a károk felméréséhez. Megállapították, hogy hétfő délig 10 ház teljesen, 9 pedig részben összedült, és mintegy 40 olyan lakás van, amely erő­sen megrongálódott és nem lakható. Ezenkívül számos la­kóházban bedőltek a válaszfa­lak, a víz felszaggatta a padló- burkolatot, vagy elvitte az aj­tókat. Ezeken a helyeken a ta­nács segítségével a javítási munkákat már megkezdték. Ili magyar színpadi művet mulatlak be MlsUoIcon A Miskolci Nemzeti Színház­ban a napokban új magyar színpadi művet mutattak be a kísérleti színpad előadásában. Két előadásban került színre Mészöly Miklósnak, a hosszú ideig Franciaországban élt szerzőnek Az ablakmosó című színpadi műve. A szerző az egy felvonásban játszott színpadi mű műfaját burleszk-tragédiának jelöli. A kísérő zenét Hollóssy Egon szerzetté, az ütőhangszer-szóló­kat Vrana József állította össze és adta elő. Az előadást Ruttkai Ottó rendezte. A játék díszlet- és jelmeztervezője Jármai György volt. A darab címszere­pét Pákozdi János, a többi sze­repet Csiszér András, Kun Magda, Somló Ferenc és Árvái Ágnes játszotta. Két némasze­repben Bodrogi Zoltán és Al­bert Károly jelent meg a szín­padon. Az első előadást követő estén a miskolci Értelmiségi Klub­ban a szerző részvételével an- kéton vitatták meg a kísérleti jellegű színpadi művet. I. rész. Senki sem próféta saját ha­zájában — tartja egy régi ma­gyar mondás. Nos, külföldi ta- nulmányutaim eléggé meg­győztek már róla, hogy ez a mondás korunkban a legtalá­lóbban éppen a személytelen dolgokra vonatkoztatható. Ahol túl sok akad valamiből, ott azt a valamit nem tartják madt reám Dalmácia egyik kis hegyi falvának legöregebb mészégetője: „Hogy az ég pos- hasztaná be mindegyik lyuk száját azokkal együtt, akik belebújnak!” A kopár hegyekről a termé­keny talajt a barlangok nyel­ték magukba. A karsztlalcó, aki napjainkban puttonnyal hordja össze tenyérnyi szántó­földjét, s sziklafalat épít így szerzett kertje védelmére, na­gyon is pontosan ismeri az összefüggéseket. Hiszen ma éppúgy, mint évszázadok óta bármikor, a szeme előtt játszó­dik le a rendszeresen megújuló szörnyű tragédia. Jön az eső, a jókat elemésztették a tengeri viharok és a fúrókagylók élős­ködő népe, a táj is helyrehoz­hatatlanul csupasz sziklasiva- 1aggá szürkült. Egyszerre sza­kadt tehát rá a nyomorúság mind a szénégetőkre, mind a földművelőkre, mind pedig a hajózásból élő dalmát lakos­ságra. Csak az úgynevezett pöljék, a hegység nagy kiterjedésű és felszíni lefolyás! utakkal, völ­gyekkel nem rendelkező sima fenekű süllyedőkéi maradtak meg művelhető mezőgazdasági területekként. Ide, a poljék pe­remére húzódtak hál le a he­gyekből a falvak, itt, a poljék fenekén küzd a dacos termé­szettel az a kevés karsztlakó, aki nem vándorolt ki Ameri­kába, vagy be, az ország ipar- központjaiba. Mert a mezőgazdasági ter­melés bizony a legjobb talajú poljékben is csak állandó ke­serves küzdelem a Karszt, a barlangok örök szeszélyei ellen. Hiszen csak. egészen ritka az az áldásos esztendő, amelynek so­rán be is érik a poljék gabona­vetése. Gyakrabban, sajnos leg­gyakrabban az „ördögnek szán­tanak és vetnek” a poljék lakói, minthogy az aratás nap­ját már nem ünnepelhetik. A „katavotrák” és az „estavellek” szeszélye szól közbe ilyenkor. E poljeperemi titokzatos nyílá­sok, amelyek hol víznyelőként, hol pedig szökőforrásokként működnek, olykor napok alatt többméteres vízzel árasztják el a sok száz négyzetkilométe­Amikor a poljét elönti a víz. A hosszú kényszerpihenő után az első teherszállító vontatók már járják «. folyót. A szovjet Kronstadt felfelé halad az uszá­lyokkal. .j, * icsoda harci szenvedély! Nyílvesszők surrannak a fák ágai között. S a harcászat után diadalittasan készül a ha- dijeientés: a csatamezőn ma­radt három veréb, lyuk támadt a lépcsőház ablakán, levegőbe repült három csákó, az ellen­ség, fegyvereit eldobálva futás­ban keresett menedéket... Az ütközet színtere változatos te­li repviszonyokat mutat: padlás, •ípince, lépcsőház, utca és grund. * Az íjászok időnként megjelen­tnek a hadtápban, s ilyenféle ■»kívánságoknak adnak hangot. !j! — Apu adjál nekem zsinórt, jf harisnyagumit... *■ Anyuka add nekem a füg­gönytartót ... Mellvédnek a régi tepsi vagy rés poljei földeket. A víz kíméletlenül és fel- tartózhatatlanul ömlik belőlük szét a föld alól a földekre, s noha az elárasztási időszak csak 2—3 napig tart, az árad- mánynak a katavotra-torkokba való visszatakarodása már he­teket, sőt néhol hónapokat is igénybe vesz. A termés termé­szetesen időközben már réges- rég elpusztult, úgyhogy a las­san újból szárazra kerülő isza­pos poljeíenekek immár csak a siralmas pusztulás képét tár­ják elénk. Minthogy számításunk sze­rint a jugoszláviai Kai’szt- hegységben mintegy 1000 négy­zetkilométer kiterjedésű összes poljétérülét áll így az idősza­kos árvizek miatt mezőgazda­ságilag teljesen hasznosíthatát- lanul, tanulmányútunk egyik legfontosabb célkitűzése az el­árasztásokat okozó barlangi árvizek rendszerének és szabá- lyozhatási lehetőségeinek tisz­tázása volt. Egy pillanatra sem lehet ugyanis vitás, hogy egy olyan terméketlen tájon, ami­lyen egészében véve a Dinári Karszt-hegység, a kizárólagos termőterületet jelentő poljék árvízmentesítésének megoldása az egész népgazdaság alapvető fontosságú kérdése lehetne. Ezt a problémát tanulmá­nyozva jutottunk el azután a világ legnagyobb méretű bar­langrendszerébe, ahol a látót­októl valósággal a földbe gyö­kerezett lábunk. Hogy miért, [arról következő számunkban ■nyújtunk beszámolót. 1 (Folytatjuk.) I ÉSZAK MAGYARORSZAG ■ A Magyar Szocialista Munkáspárt ■Boríofl megyei bizoitBácának lapja | Főszerkesztő: Sárközt Andor | Szerkesztőség: , Miskolc, Tanácsház tér s. . Kiadja! ■ Az Eszakmagyarországl ■ tapkladó vállalat • Felelős kiadó: Bíró Péter Kiadóhivatal: Széchenyi u. 15—17. , Hirdetésfelvétel: 16-213. . Terjeszti a posta. i Kapható minden Borsod megyeJ 1 Dostahlvatalbnn és kézbesítőnél. Indexszám: 25:055 1 Készült a Borsodi Nyomdában. ! Felelős vezetői Kárpáti György Vigyázat íjászok l V a Teli Vilmos filmet vetítik, ősapáink háborgó vére feltá­madt a most élő legifjabb ge­nerációban. Esténként áhitatos könyörgést hallani ki a házfel­ügyelők lakásából: — Mentsd meg uram az ab­lakokat a kismagyarok nyilai­tól ,.l A film jó hatása mellett, íme * egy kis gond is támadt. E sorok • írója hivatalos helyről azt is] tudja, hogy szomorú esetek is! történtek. Az SZTK-ba a na-* pókban szállítottak be két per-] forált szemű ifjú harcost és: másokat kisebb sérülésekkel.’ Ök a csatamezők kárvallottjai.! Nem kívánok az ifjú harcosok’ fejére augsburgi ütéseket, ára! egy-két tiszti „eligazítás” még-] is el kel tőlünk, felnőtt had- ‘ viseltektől. i II em szeretnék haragot tá-, masztani a harci tábor-] ban, nehogy Gessler kínjait! kelljen elviselnem, ezért óva-1 tosságböl illnéven búcsúzom.! — imarag — f üstfedő szolgál. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, mi tá­masztotta ezt a harci kedvet a nebulók gyülekezetében. Mióta felhőszakadás, s a vízár egyik óráról a másikra ismét csak elmossa — még a bástyafalak közül is elrabolja — a verej­tékkel szerzett parányi föl- decskét. A Karszt ma már megállít­hatatlannak tűnő végzetes kopá- rosodási folyamata még a kö­zépkor időszakában megkezdő­dött. Az Adria partvidékének, lóként halászatból és tengeri kereskedelemből élő dalmát la­kossága, no meg a Velencét építő olasz kereskedők, de az erdőkben szegényebb közép- és délolasz tájak lakói is a Karszt erdőségeit termelték ki hajó- és városépítkezéseikhez. Évszázadokon át gazdag jö­vedelmet biztosított ez a rabló- gazdálkodás. Sajnos, a következményekkel akkor még senki sem törődött. A dús erdőtakarótól megfosz­tott hegyvidék nagyarányú ta­lajerózióját persze később már nem lehetett megakadályozni. A gyökerek hálózatától meg­fosztott, amúgy is vékony, fel­lazult erdei talajt maradék nélkül mosta el a mediterrán eső. A hegyek felszínéről el­tűnt talajréteg a hegység lábá­nál feltörő óriási méretű karsztforrások kávébarna színű iszapos árjaival ömlött bele a mindent elnyelő Adria vizébe. S így, mire a Karszt erdőségei­nek sudár törzseiből épült ha­értékesnek. Illetve pontosab­ban szólva: lehet, hogy objek­tíve nagyra értékelik, mert el tudják azt adni, kereskedni lehet vele, de szubjektíve a bennszülöttek nem beszélnek róla különleges tisztelettel. Ezért látjuk azután, hogy a dél-olaszországi őslakók csak fanyalogva eszik meg a naran­csot, hogy a nálunk pompás csemegének számító szardínia konzervet a Földközi-tenger partvidékén alig kívánja meg valaki, s hogy az egyiptomi paraszt keservesen átkozza, a Szahara homokját, amelynek csodálására távoli földrészek kíváncsi turistái dollárezresek­ért félvilágokat repülnek ke­resztül. Ezért jár az alföldi ember a hegyek közé felüdülni, s ezért menekül az alpesi ős­lakó pihenni a síkra. A kávé őshazájában sokáig csak expor­tálták. de nem itták a kávét. Az aranynak és a drágakőnek sem kiváló tulajdonsága és használati értéke adja meg be­csét; hanem ritkasága. Ha bő­ven teremne belőlük minden kapaföldben, bizonyára érték­telen szemétnek tartanánk mindkettőt. S emiatt nem be­csülik túlságosan a barlango­kat Jugoszláviában. Mert Jugoszlávia a barlan­gok klasszikus hazája, valósá­gos kincses paradicsoma. Az ország területének csak­nem egyharmadát , a kietlen, sziklás, terméketlen mészkő­hegység, a kiterjedt Karszt alkotja. Hazánk teljes területé­vel körülbelül egyező nagyságú vidéken nem lát a tekintet egyebet: sziklánál, dolinánál, víznyelő lyukaknál s kisebb- nagyobb barlangüregeknél. A Postojnai Barlangtani Inté­zetben csak Szlovénia földjéről több mint 5000 különféle mé­retű barlangot tartanak nyil­ván. S amennyi még ezen kívül akad! Ugyan ki kívánhatná meg ilyen körülmények között a Di- nári-Alpok karszthegységének jóravaló népétől, hogy valami különös szeretettel és vonza­lomérzettel törekedjék a még újabb, a még további, addig is­meretlen barlangok titkainak felkutatására? Nem, ennek abban az országban igazán nem lenne sok értelme. Ha azonban alaposabban belegon­dolunk abba is, hogy a karszt­lakó paraszt a nyomorúságos­nál alig valamivel különb élet­körülményeiért is a barlango­kat okolhatja végső soron, bi­zony megérthetjük, miért tá-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents