Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
Vasárnap, 1963. február 3. ESZAKMAGYARORSZAG 7 Először je Sokáig vártam zjggj az ózdi finomhengermű egyik lakatosműhelyében. Igaz, jó meleg volt odabenn, hellyel kínáltak, s közben beszélgettünk erről, arról. Kelten is indultak Vaszkó Zoltán keresésére, de sajnos eredménytelenül tértek vissza. — Pedig bejártam a fél gyárat — mondta egyikük — de seholsem találtam. — Mindenütt azt mondták, éppen most ment el, — így a másik. Amikor már minden reményemet elvesztettem, végre betoppant. Amint megtudtam, most is csak véletlenül. Sok dolga van egy karbantartó lakatosnak, szinte mindenütt megfordul a gyár területén. — De ha már itt vagy, nyilatkoznod kell, nem úszód meg szárazon! — ugratták a többiek. Vaszkó Zoltánt abból az alkalomból kerestük fel, hogy tanácstagnak jelölték. Ózd egyik választókerületében, mégpedig életében először. Húsz éve dolgozik a gyárban ugyanazon a helyen. Munkatársai szeretik, tisztelik. Ö az előmunkás helyettese. A Béke-telepen, ahol lakik, szintén sokan ismerik. Olyan ember hírében áll, aki mindig szívesen segít másokon. A Béke-telepi általános iskolában ő a szülői munkaközösségi elnök. Eddig is hozzászokott a társadalmi munkához. De tudja, hogy a tanácstagság komolyabb feladat. — Tudom, hogy sokat elvesz majd a szabad időmből, de nem baj. Szívesen csinálom majd. Van egy sógorom, aki régebben tanácstag; ha valamiben segítségre szorulok, elmegyek majd hozzá egy kis ..tapasztalatcserére”. Mint szülői munkaközösségi elnök nagyon szívemen viselem az iskola sorsát. Ha megválasztanak tanácstagnak, több lehetőségem és alkalmam lesz arra, hogy illetékes helyen is felhívjam a figyelmet egy-két problémára. A Béke-telepi általános iskolát bővíteni kell, mert már nem tudja megfelelően kielégíteni az igényeket Az elmúlt évben már született egy olyan határozat, hogy a bővítés kezdetének dátumát a lehetőség szerint „előrehozzák”. Nem működik a salakfelvonó, s új fűtőrész is elkelne az iskolában. Fq c0r0!,a a feladatokat> ts sorolja nyugodt) csen. des hangon. Ez az a vonás, ami már az első percben megkapó- vá, vonzóvá teszi egész lényét. Kimért, csendes, de megfontolt. Ilyen lehet tetteiben is. Nem véletlen tehát, hogy a jelölőgyűlésen megjelent kilencven ember mind helyeselte Vaszkó Zoltán jelölését Gy. K. Üj vonalú piros szövet ruha Az Iparművészeti Vállalatnál már a nyárra készülnek. Tervezik* varrják a tavaszi és nyári modelleket. Az idén is divat lesz a jersey és a shantung anyagból készült ruha. Jogs&at&áSy határeset A RENDELETEK, szabályok megalkotásánál mindig köriil- • tekintően, a mi szocialista erkölcsi rendünknek megfelelően járnak el. Azt hihetnénk, a végrehajtó szerveknek köny- nyű dolguk van, hiszen az írott rendelkezések szerint kell dolgozniuk. Igen ám, de mi van akkor, ha határesetekhez érnek. Mert ilyenek is vannak. S itt a józan, okos megfontolásra van szükség. Sajókazán történt az alábbi eset. Imrici Sándornak kikézbesí- íelték 1000 forintos nyugdíját. A bácsi súlyos beteg volt már két hete. Január 22-én, délelőtt 11 órakor érkezett meg a pénz, s a felesége vette át, — természetesen a férje nevét írva az átvételi elismervényre. No istenem, egy családban élnek, ilyesmi előfordul. A kézbesítő sem akadékoskodik, különösen egy községben nem, ahol mindenki ismeri egymást. A baj azonban ott kezdődött, hogy Imrici bácsi délután két órakor, — a pénz megérkezése után három órával! — meghalt. A család egyik tagja a postára szaladt, hogy telefonon értesítse a távollevő rokont. Így tudta meg Moldován Gézáné postahivatalvezető, hogy Imiiéi bácsi meghalt. Akkor pedig nem jár neki a nyugdíj, — mondotta, s hamar visszaszalasztotta a kézbesítőt a pénzért. Hiába volt sírás, kesergés, a néhány órás özvegynek visz- sza kellett adnia azt a kevés pénzt, amelyre pedig talán soha nagyobb szüksége nem lett volna, mint ekkor, a temetés előtt. Hogy a nyugdíj ebben az esetben még járt, az egy pillanatig sem vitás. A kikézbesítés időpontjában a bácsi még élt. Mitől ijedt meg a postahivatal vezetője? Mitől ijedt meg annyira, hogy visszavétesse a pénzt? De további kérdés: Az aláírás ott szerepel az elismervényen. Most azzal mit csinál? Egy dolgot elért, özvegy Im- riciné elkezdheti a kérvényez- getést, az utánajárást, s végül úgyis megkapja pénzét, de abba bizony most már beletelik egy kis idő. HÄT IGEN, vannak határesetek a jogszabályokban. Hogy egyesek ilyenkor hogyan járnak el, az a józan ítélőképességükre, lelkiismeretükre van bízva. ■ A sajókazai posta vezetőjének ítélőképessége az említett megoldást diktálta. Eléggé sajnálatos! A. I. — NYUGATON a plasztikai műtétek páciensei előnyben részesítik a „Jacqueline Kennedy” orrtípust, a „Grace Kelly” orral szemben, amely legutóbb mén nagyon divatban volt. Válasz két levélre P ostánkban böngészve két névtelen levél került 'kezembe a napokban. Ezekre szeretnék röviden válaszolni az alábbi néhány sorban: Erdöbényén adták fel az egyiket. Két kérdést tesz szóvá a névtelen levélíró. Az egyik szerint gyakran jár be Miskolcra. és a. cukrászdákban nagyon szép süteményeket lát, de nem tudja a sütemények nevét, sőt ügy látja, a városiak sem ismerik mind és nem tudja, miként kérje azokat. Válaszunk: mi városiak is úgy szoktuk kérni — ha nem ismerjük név szerint a kiválasztott süteményt: „Kérünk abból a csokoládé- mázas, négyhetes, kúpalakú micsodából két darabot!” A pincér így is megérti és ez nem lehet akadálya, a süteipény- fogyasztásnak. Próbálja meg levélírónk is ezt a módszert. Még mindig egyszerűbb, mintha minden süteménydarabra rálűznak egy cédulát. Mert, ha ráírják teszem azt, hogy „Grillage á la Stua'rt Mária” — még mindig nem lettünk okosabbak. A második problémája kedves névtelen erdöbényei olvasónknak, hogy gyakran jár Budapestre és Debrecenbe és ott veszi meg a lottószelvényét. És mivel — mint az előbbi panaszából is kiderült — igen utazgató természetű, mire a tárgynyeremény-sorsolásra kerül a sor, újra itthon van Borsodban, Csak a mi lapunkat járatja, előfizetéssel, mi viszont csak a borsodi nyerteseket közöljük a havi tárgynyere- mény-sorsolás után. Mi tehát a teendő? Nem valószínű, hogy olyan gyakran, nyerjen a tárgynyeremény-sorsoláson a megyén kívül vásárolt lottószelvényével, hogy az ily ritka alkalmakkor ne tudna utánanézni a nyereménylistának, akár a postán, akár az országos lapokban, vagy bármely más helyen. Egyébként kívánjuk, nyerjen minél gyakrabban. A másik névtelen levelet Hernádnémetiből küldték, .4 borítékon feladóként ez olvasható: „Hernádinémeti fiatalok”. Van egy olyan érzésünk, hogy összesen egy személyből áll ez a testület, amely a levelet névtelenül megírta, de azért foglalkoztunk ügyükkel. Arról panaszkodik ugyan, hogy bár van tv és mozi a községben, nehéz a fiatalság szórakozása (ha a nyakatekerten kusza fogalmazásból jól értettük), mert a KISZ televíziókészüléke javítás alatt van, a községi tanács készülékét pedig a vb-titkárság egy kisebb szobába bevitte, ahová tömeget nem tudnak beengedni, A vb-titkár arra hivatkozik, hogy nem tarthatják a tv-készüléket a nagy tanácsteremben, mert nincs, aki befűtsön a közvetítések idejére és kitakarítsa q termei. Azt kérdezi névtelen levélírónk, hogy mit tanácsolunk nekik? Válaszunk: fogjon össze a fiatalság és a tv-közvetítések előtt fűtse be a tanácstermet, takarítson ki, és úgy véljük, akkor nem lesz akadálya a. vb-titkár részéről sem annak, hogy a községi tanács készülékén nézzék a közvetítéseket mindaddig, amíg a KISZ-szervezet tv-jét meg nem javítják. L'zeket válaszoljuk a két névtelen levélre és búcsúzóul -*-y mi is kérdezünk valamit: miért kellett ezt a két levelet névtelenül írni? Szívesen vennénk, ha levélíróink ezt megmagyaráznák nekünk — névvel és címmel aláírt, levélben. (bm) Megfiatalodott az öreg lakótelep MINT MESSZI IDEGENBŐL szülőföldjére visszatért vándor, olyan állítatta! csodáltam a minap a gyermekkori emlékeket visszaidéző vasgyári utcákat Itt születtem, itt nevelkedtem a két gyár közötti kis utcában. Mindössze 4—5 esztendeje, hogy nem jártam erre, mégis alig-alig ismertem rá a lakótelepre, Tavasztájt, ha ep' kicsit engedett az eresz, már bokáig érő sárban kerültük a tócsákat, kapaszkodtunk a rozzant fakerítésekbe. Régen épült e lakótelep, még valamikor nagyapám legény- korában. A lakások ütöttek-ko- pottak voltak. Másra kellett a pénz, semmint arra, hogy a munkáslakásokat tatarozzák, hogy a kerítéseket megjavítsák, hogy az utakat évenként legalább egyszer salakréteggel borítsák be. Most a legtöbb lakás frissen tatarozott. Van, amelyikhez már toldtak is egy- egy kisebb épületet, fürdőszobának, meg nyári konyhának. Hol van már a sár, az út közepén a kocsitengelyig érő kátyú? Járdát építettek. Időálló betonjárdát. A feneketlen sár már csak emlék. A legtöbb utcában a közlekedési utat aszfalttal, bitumennel látták el. A tengelytörések, a gyakori hóruk- kolásók megszűntek. Az emlékek között kerestem, kutattam, vajon hol mi állt- mi szépült azóta. Égj" félkiló sóért, egy kiló kenyérért gyakran szalasztott anyám a konzumba; — a füstös, ütött-kopott provizeráj — mert így nevezték — megszépült. Tágas és neoníényes. Itt a Lenin tér közepén három bolt volt összezsúfolva. A fodrászüzlet, a tej csarnok, s a papírbolt. Még a legkisebb forgalomnál is sorban álltak a vasgyári asszonyok, a gyerekek a tejcsarnok lépcsőjén, hisz a boltba legfeljebb három-négy ember férhetett be. Most, tágas, világos tejcsárda várja a Hajók a jégben befagyott bajók körül ax Ujpe st nevű motoros töri a vastag Jég piacéit. munkába igyekvőket, s a háziasszonyokat. Ha a vendég nyírásra, vagy borotválkozásra várt, a fodrászüzlet lépcsöíéljárójának támaszkodva ődöngött. Kicsi volt a bolt, nagy volt a forgalom; Elbontották az épületet, helyén Ikaruszok várják a műszak váltáskor a vidékre utazó munkásokat. A Lenin’tér neonlámpái esténként már nagyvárosi fényt árasztanak. A pislákoló, alig néhány wattos villanyégők helyett karcsútestű ívcsövek szórják a kékesfehér fényt. Gyermekkorunkban hányszor barangoltuk végig az öreg gesztenyefa-ligetet, bújócskát játszottunk a fák törzsei mögött. Játszótér ugyan hol lett volna! S most itt, a gesztenye- ía-liget mellett nyáron pompás gyermekparadicsom áll, zajától hangos a környék. Ha a pékhez mentünk kenyérért a görcsössáros úton. tavasszal és ősszel hányszor léket kapott a cipőnk. Az aszfaltburkolatú úton most Ikaruszok suhannak zajtalanul; S itt az Alsószinva utca! Ó, hogy megváltozott a kép. Egy pár földszintes, alacsonyablakú lakás helyén nagyablalcú munkatermek emelkednek; SOK-SOK HUZAVONA, keresztbefutó tervezés után, ma már ínycsiklandó illatok ter- jengenek az épület körül. Csokoládét, nápolyit és sok-sok édességet készítenek itt a fürge asszonykezek. Hol van már a régi „nagy- vendéglő”. Mert így nevezték azelőtt. Pedig nem volt más, mint búfelejtö. Sok-sok asszony várta itt fizetéskor férjét a levonásokkal alaposan megcsonkított, s nagyvendéglő által megkopasztott fizetésért. Ifjúság háza, kultúrház van móst itt. A volt kocsmai termek ma fiataljaink nemes szórakozását szolgálják. S itt a „lovarda”. Mert így neveztük, nagyapáinktól hallva a díszítő jelzőt, A dűlezedö, deszkafalú, öreg épület megfiatalodott. Emberi körülmények között nézhetik már végig a vasgyáriak a filmelőadást, vagy hallgathatják a koncertek » MIÉRT ÍRTAM MEG MINDEZEKET? Talán azért, mert olyan gyorsan változik Miskolc II. kerületének képe, hogy las- san-lassan elfelejtjük, miből fejlődött pompássá, vonzóvá, sok-sok diósgyőri munkás örömére, Päsztory Alajos szony hangja. — Soha, mert, nem volt miért. Csak megta-> nultam elrejteni haragomat. \ — De most... de most már..P — Most már semmi baj •—> kacagott feloldottan Éva. —: Tisztáztuk. s — Hiszen — bátorodott neki] Sári — hiszen csak arról volt' szó, ezek szerint... j — Csak an-ól volt szó, hogy’ én mélyebbről kezdtem az> életet, mint te. A nyomorban’ az ember gyűlölködő lesz ésj harcias. Látod, azért utolérlek.' Most járunk technikumba aj a férjemmel. Negyedikesek va-' gyünk, az idén érettségizünk, j A kis szoba lassan megtelik’ a cigaretta füstjével. Éva ab-j lakot nyit néhány percre, az-' tán a bárszekrényhez lép, s] egy megkezdett üveg konya-' kot vesz elő. A csiszolt üvegpoharak en-’ gesztelően koccannak össze, j — Fátylat a múltra — sza-j valja tréfásan Éva — Tudod' Deák is azt mondta, történe-’ lemből tanultuk. j Beszélgetnek az iskoláról, a! tanulásról, a gyerekekről sí megegyeznek, hogy ezek után j a férjeket is össze kell ismer-, telni. 3 9 SÁRI KÉSZÜLŐDIK. A jö-] vő vasárnap eljön férjével és, a gyerekkel. Ezek a gyere-’ kék biztos őszintén összebarát-, koznak majd. 3 Éva lei kíséri a vendéget, sj mikor már Sári a folyosón áll,; zavartan megfogja karját: • — De, ha eljösztök, arról azj olvasókönyvről ne beszéljünk’ többet. Tudod, ezek a maii gyerekek már nem értenék! meg.., 3 — Nekem semmi sem jutott eszembe... még az sem, hogy egy ici-picit bosszút kéne állni. .. az Olgán. — Ja, kérlek, nem vagyunk egyformák! Te sokkal jobban éltél, mint én. Ha sérelem ért, kárpótolhattad magad otthon, de én?... Ügy éltem akkor, ahogy tudtam. Nem törődött velem a kutya se. Volt anyámnak elég baja, nemhogy még az én érzékenységemet ápol- gassa. Éva kényelmesen hátradőlt, s nylonharisnyús lábát egymásra vetve, pici köröket rajzolt a levegőbe cipője orrával. — Aztán úgy hozta a sors, hogy én mindig lemaradjak — folytatta. — Nem beszéltünk soha, de nekem te voltál a párhuzamos énem, akit figyeltem. A felszabadulás neked elhozta a lehetőséget, hogy középiskolába járj. Helyes, jó dolog. A munkásgyereknek is lehetett tanulni. Nekem csak munkalehetőséget adott akkor a demokrácia. Az is jó volt, hogy állásba jutottam a nyolc - osztály után. — Tanulhattál volna... — Igen, no, ne mondd!? Apám meghalt, anyám beteg volt, s otthon egy rakás gyerek. Úgy előttem vagy, ahogy mentél az iskolába, fejeden hetykén félreosapolt diáksapka, én meg... szóval tudod úgy is, líogy én az első gyereket vártam. Nem esküdhettünk meg, mert kellett otthon a fizetésem. .. Sári komoran nézett maga elé. — Én mindig azt hittem, hogy szégyelled magad. — Soha nem szégyenkeztem — csapott fel újra a háziasz-
