Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
4 ESZÄKMAGYARORSZAG Kedd, 1963. február tg. | 1 í i I-3 3 j I 1 } j A miskolci filharmonikusok hangversenye Vezényelt: Lukács Miklós A képernyő előtt A „Ki mii tud ?” reneszánsza következik ? A miskolci közvetítés után VAROSUNK filharmonikus zenekarának múlt hétfői színházi hangversenye az idei — eddig hallott — hangversenyek sorában megkülönböztetett figyelmet érdemel. Erre érdemessé teszi az utóbbi időhöz viszonyított magasabb színvonalú szereplése, a vezénylő karmester: Lukács Miklós kiváló dirigensi művészete, a vendégszereplő művész: Dániel Safran szovjet gordonkaművész játéka és a műsor. Az egész est folyamán érezhettük, hogy „gondos kéz”, igényes művész „helyreigazította” a műveket. Bemutatásra készen állnak, nem a rutin fogja a „nehéz állásokat” átvészelni, hanem a hangok „helyénvalósága”. Pedig a műsor nem ígért könnyű műveket. Sem Mendelssohn: Szent- ivánéji álom c. nyitánya, még kevésbé a gigászian nagyméretű Beethoven III. Eroica szimfóniája, nem könnyen juttat sikerhez. Schumann „lebegő tündérkertnek” nevezte a Szentivánéji álmot, amelyben benne van a szépség hatalmát rajongva hirdető költőiség hangja- Ezzel a 17 éves kamasz Mendelssohn belépett a halhatatlanok sorába. Azóta is lankadatlan gyönyörűséggel játsszák és hallgatják. Vagy talán kisebb feladatot jelentene a III. szimfónia előadása, amelyről szerzője is tudta, hogy e művével méreteiben és mondanivalójában is hatalmasat alkotott? Nem szeretnénk, ha bárki azt a következtetést vonná le, hogy a hétfői hangversenyt minden részletében kifogástalannak tartjuk. De a zeneitar erejéhez, helyzetéhez, jelen körülményeihez viszonyítva a lehető legtöbbet nyújtotta. Újabb bizonyítékát, adta annak, hogy megfelelő művészi vezetéssel figyelemre méltó teljesítményre képes. Mindez természetesen Lukács Miklós művészi munkáját is dicséri. Lukács Miklós a magyar zenei Az elkövetkező két hétben a Magyar Rádióban elhangzó néhány érdekes műsorszámra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. Hétfőn, február 25-én Alek- szandr Obrenovics jugoszláv drámaíró Noctumo című lírai kisdrámája hangzott el. Kedden Osztrovszkij: Holló a hollónak ... című rádióváltozatát halljuk, s születésének 90. évfordulóján összeállítás hangzik el a nagy olasz énekes, Caruso legszebb felvételeiből. Ugyancsak ezen a napon az URH-adó műsorában Alban Berg: Lulu című kétfelvoná- sos operájának közvetítésével szerez örömet a rádió a komoly zene kedvelőinek. Szerdán jelentkezik az Ifjúsági Rádiószínpad Peterdi Pál hangjátékával, címe: Knockout. Csütörtökön helyszíni közvetítésben hallhatjuk az Erkel Színházból Rossini operáját, a Teli Vilmost. Pénteken jelentkezik először a rádió új műsorszáma: a „Pó- dium-63”. Ezen a „pódiumon” békésen megfér egymással a költészet, irodalom, dráma, komoly- és könnyűzene, s az irodalmi riport. A minden második pénleken jelentkező új műsor első számában hallhatjuk többek között Buzzati novelláját, a Gyorsvonat-ot, Hemingway: Fiestájának rádióváltozatát, Frost, Jeffers és Ginsberg amerikai költők verseit, s nemzetközi „körkapcsolásban” riportokat, modern szimfonikus és könnyűzenét. A vidám műfaj kedvelői bizonyára örömmel fogadják majd március másodikén este Az íróasztal közbeszól című rádiókabarét. A vasárnap kiemelkedő rádiós-eseményének ígérkezik Szophoklész Antigonéjának rádióváltozata. Huszonnégy folytatásban dolgozták fel Jókai regényét, A lőcsei fehér asszonyt. A folytatásos rádiójáték első részét március 4-én, hétfőn közvetíti a rádió, Händel Judás Makkabeusát halljuk ugyancsak ezen a napon az Izraeli Filharmonikus Zenekar előadásában. Kedden hangzik el élet elismert egyénisége. Nem a szenvedélyes karmesteregyéniségek közül való. Nála inkább a formálás, a logikai rend, a felépítés nagyvonalúságát érezzük, a művészi kimunkáltságot, a korrektséget, a tudás imponáló biztonságát. Ezért hallottuk kicsit hűvösebbnek a Szentivánéji álmot, viszont megragadott a Beethoven szimfónia felépítése. A szimfónia hangulatvilágát a hősies és elégikus vonások alkotják. Lukács Miklós a rendelkezésre álló lehetőségek következtében inkább az utóbbit emelte ki, noha világosan igyekezett érzékeltetni a másik pólust is. Sem egészen rajta, .sem a zenekaron nem múlt, hogy ez csak yiszonylagos mértékben sikerülhetett. A szimfónia kétségtelenül leggrandió- zusabb tétele az első, és ez a formálásban is megkapta az öt megillető súlyt. Különben az egész szimfónia megoldása alapos művészi munkát tükrözött. Még a nagyon kényes III. tételt is „bírta” a zenekar. A Trió minden zenekarnak „veszélyt” jelenthet, és örömmel hallottuk, hogy fúvósaink „nagyobb baj nélkül" megszólaltatták. AHHOZ, hogy érdemben szólhassunk bárki művészetéről, aki zenekarunkat vezényli, és zenekarunk teljesítőképességéről, több fontos körülményt tisztáznunk kellene, de ezekből most csak egyet emelünk ki. Mennyiben képes zenekarunk arra, hogy jelenlegi objektív körülményei következtében magasrendű művészi elképzeléseket valósítson meg. A zenekar mostani összetétele, létszáma nem elégítheti ki azokat a művészi igényeket, amelyeket más körülmények között megtehetne. A zenekar gondjai alapos, sürgős, beható megtárgyalást kívánnak és azt, hogy mindenki, akiket illet — helybeli vezetők és az Országos Filharmónia vezetői —, üljenek össze és segítsék ezt az igen fontos kulturális tényezőnket, amíg nem késő. Azt kívánjuk a zenekartól, hogy vonósai „mint a tündér- fátyol” szólaljanak meg a Szentivánéji álomban. Azt kívánjuk, hogy méltóan és kellően éreztessék Beethoven gigászi erejét. S mindezt a jelenlegi létszámával, különösen pedig jelenlegi vonós gárdájával. Aránytalan a zenekar szó- lamelosztása. Kevés a vonósok száma! A mélyvonósokhoz viszonyítva jelenleg kevés a hegedűs. Egy kis példa. Tíz basszus szólamra esik négy brácsa, öt (!!) második hegedű és hét első hegedű. Külön figyelmet érdemelne a fúvósok gondja, de mindezt rábízzuk a hihetően hamar bekövetkező megbeszélésre. Aligha képzelhető el, hogy legyen karmester. aki ebből az aránytalanságból fénylőén szép hangzást és megfelelő egyöntetűséget tud teremteni. Így nem szárnyalhatnak a vonósok, nem lehet kellő fényük, átütő erejük, dalolásuk. A HANGVERSENYEN közreműködött, mint írtuk, a kiváló szovjet gordonkaművész, Dániel Safran. Vendégjátéka igaz élvezetet szerzett. Művészetének kivételes szépségét csak az érezheti át kellően, aki a rádió által is közvetített budapesti hangversenyét hallotta, amely alkalomal három gordonkaversenyt adott elő. Többek között Johann Christian Bach koncertjét. Safran különleges, vibráló, érzékeny művészalkat, akinek gazdag fantáziája egészen egyéni művészi világot teremtett. Gordonkájának hangja színes, hajlékony, pompázó és nagyon meleg. Valami állandó belső hevület fűti, forrósítja át hangszerének hangját, ez teszi nagyon kifejezővé és meg- ragadóvá játékát. Ez a belső világ talán olykor kicsit el is szakad a külsőtől. Járja a maga egyéni, az újrateremtés kínjával küzdő útját. Talán sokszor nem egyezik meg a megszokottal, a szokványossal, a szabályossal (Lásd a ráadásul adott Bach: Gavotte markáns formálását, szerintünk a tánchoz túlfűtött hangját), de meggyőző és egyéni. Zenéjének hajlékonyságát, hangulat- világának villódzását nemcsak a mi zenekarunknak, másnak is nehéz követni, éppen ezért csellójának hangja olykor magányosnak tűnik. Bár a Johann Christian Bach brácsáról átdolgozott csellóversenye is mutatta kivételes képességeit, mégis, a mű és a kor természetes korlátái feszesebb keretet szabtak íanláziadús világának. Daniel Safran kivételes adottságú művész, aki nemcsak játékával, hanem egész egyéniségével mély benyomást keltett, amelynek minden rezzenéséből érezni, hogy egyetlen célja életének: a művészet igaz szolgálata. A Bach: Air előadása mindezek után nem is kívánja a méltatást. az ünnepség komolyabbik részét — az illetékes tanácsi szervek részvételével — délután bonyolították le (beleértve a pénz kifizetést), s estére csak öröm, jókedv, vidámság maradt. A félreértések elkerülése végett el kell mondani, hogy sok bírálnivaló nem akadt. A tagság, a vezetőség igen derekasan nekifeküdt a munkának, s így, az aszályos esztendő ellenére nemhogy kevesebb, hanem a tavalyinál egy forinttal többet. 46 forintot fizethettek munkaegységenként. Nem félnek az új módszerektől Az esti ünnepségen az elnökasszony — Adóm Jánosné — rövid beszámolójából ki- csendült; a tagság és vezetőség bátran és merészen alkalmazza az új módszereket. Tavaly 36 holdnyi halastavukban — bár kevés ivadékot tudtak telepíteni, mégis — 22 mázsa halat „szüreteltek”. A nyáron a nagy szárazság idején első- ízben kísérleteztek és sikeresen az árasztásos Öntözéssel. SZOMBATON délután Miskolcról közvetítette a Magyar Televízió a népszerű ,,Ki mit tud?” vetélkedő legújabb fordulóját. (Ellentétben a Népszava vasárnapi (!) számának közlésével, amely két héttel későbbre, március D-re időzíti ezt a már meg is tör!ént közvetítést.) Ez a legúiabb közvetítés frisseségénél. érdekes összetételénél és más adottságainál fogva új szint, roy kis pezsgést vitt a TV ..KI mit iud?”-)dnak már-inár elszürkülő folyamatába. Valljuk be, hogy a Budanestről közvetített legutóbbi adások, illetve vetélkedők azt tükrözték: elfogytak a jó versenyzők, a színvonal egy kicsit esik, a zsűri engedékenyebb lesz, sokan jutnak be a döntőbe ellenőrizhetetlen formájú írásos „népszavazás” útján is. hovatovább olcsó, közönségfogásra épített műsorszám lesz a tavaly nyáron még oly nagyszerű játék. Ezekre gondoltunk, amikor szombaton leültünk a kénernyő elé, hogy a városunkból sugárzott vetélkedőt megnézzük. És összegezve gondolatainkat, nem vádolhat senki túlzott lokálpatriotizmussal, ha a ..Ki mit tud?" esetleges reneszánszának clkövetlcezésére gondolunk. Úgy látszik, hasznos volt a TV-nek a vidéki KISZ-bizottságok által rendezett hasonló jellegű vetélkedők felé fordulnia és négy megye legjobbjainak versengését közvetítenie. Azt csak külön örömmel ödvözölhetjük, hogy A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—10 óráig) Megyénk életéből. Megvalósul 19G3-ban!... A megyei tanács ez évi beruházási terveiről. A XXH. sz. leányiskola énekkarának műsorából, vezényel: Molnár Jánosné. Ahol az utánpótlást nevelik . . . Riport egy iparitonuló intézetből. Levelekre válaszolunk. Téli hangulat. .. Könnyűzene. — Az öntözéssel — mondja az elnökasszony — májusi morzsolt állapotban számítva, holdanként 23 mázsa 40 kiló kukoricát termeltünk. Építettek — 1 millió 163 ezer forint értékben — hajtatóházat. Ebben az évben már közel 400 ezer forint értékű zöldségfélét akarnak itt termelni. És hát a stílusosság kedvéért a vacsorához is friss salátával kedveskedtek. A tagság — láthatóan — igen elégedett. Kónya Pétert az eredmény olyan jókedvre hangolta, alig szólalt meg a zene, kipattant középre egy kicsit „csárdásozni”. — Várjon Péter bácsi egy kicsit, előbb vacsorázni illik — mondták neki. — Nem bírok a lábammal — panaszkodott Péter bácsi —, ha a vidám zenét hullom, elvisz az asztaltól. A zenekar így aztán a nyugalom kedvéért, szelidebb dallamokra váltott. Péter bácsinak egyébként minden oka megvolt az örömre. 1017 murváz első ilyen közvetítés éppen Miskolcról történt. Hisszük, hogy a következő vidéki vetélkedők is hasonló színvonalon mozognak majd és így talán elkövetkezik a már említett megújhodás és a TV „Ki mit tud?” műsora visszanyeri korábbi fényét és művészi értékét. Tetszett,, hogy a műsor nem volt túlzsúfolt és az egy óra negyvenöt perces idő alatt mindössze tizennégy számot láttunk. Tetszett a zsűri határozottsága. jó ítélőképessége, amely nem hagyta magát befolyásolni a legcsekélyebb mértékben sem az. értékmérőnek nem mindig elfogadható közönség-tetszéstől és tetszett, hogy valóban az arra legérdemesebbek jutottak a további döntőkbe. IGEN NAGY örömmel hallottuk Yvonne Desport.es Variációk, zongorára és ütőhangszerekre című nagysikerű művét Gyurkó Méta és Adriányi Pál miskolci fiatalok előadásában. Megérdemelten jutottak tovább ennek az Igen érdekes zeneműnek bemutatásával. Nagyon sajnáljuk az ugyancsak miskolci Sida Emesét, aki kitűnő zongorajátéka ellenére nem jutott tovább, de abban a kategóriában a Desportes- mű előadása jobbnak bizonyult, és egy ilyen ..jobb” mellett lemaradni egyáltalán nem bántó. Rangot adtak ezek a komoly-zenei számok ennek a vetélkedőnek, mint ahogy igen rangos volt a könnyűzenében a Nehézipari Műszaki Egyetem tánczenekarának szereplése is. Nagyon tetszett, ahogyan a debreceni Paróczai Katalin Juhász Ferenc versét mondta és bizony helyes volt, hogy a korábban verset mondó Vécsei Judit gyöngyösi gimnazistával helyet cseréljen. Két ózdi versenyző is bejutott a lovább-versenyzők közé. Gratulálunk a boszorkányos ügyességű bűvésznek, Simon Lajos ózdi darusnak, aki ugyancsak gyorsan „kivarázsolta” a korábban helyezéshez jutott „egyéb” kategóriabelieket és örömmel fogadtuk, hogy Váradi Zoltán ózdi népi táncos, aki Rábai Székely pontozóját táncolta egyedül (!) Ugyancsak a továbbjutók köze került. Ez a továbbjutás, illetve értékelés azért kíván külön figyelmet, mert a zsűriben jelen volt az illusztris koreográfus: Rábai Miklós, a Magyar Állami Népi Együttes Kos- suth-díjas művészeti vezetője, — és ő csak ismeri saját táncművét. A hatodik továbbjutó egy nyíregyházi gitáregyüttes és a hozzá tartozó énekes kislány volt.' És egy-két szót azokról is, akiknek teljesítményéi a zsűri nem találta elfogadhatónak, illetve a korábban hallott, hasonló jellegű számnál jobbnak: a már említett Sida Emesén kívül nem került be a miskolciak közül — a hivatásosokkal is gyakran szereplő és már-már szinte félhivatásosnak tekinthető — Bruncz- ivik László táncdalénekes, mert a nyíregyházi gitáregyüttes szólistája jobbnak bizonyult. Nem fogadta el a zsűri Mályus Éva Beethoven énekszámát és a mátészalkai gimnazisták táncdal-trióját, amely magyarul is valami ismeretlen „láncdalny elven” próbálta meg a továbbjutást. JÓLLEHET a zsűri személyi összetétele — a miskolci Orosz György színházi főrendező bevonását leszámítva — lényegileg keveset változott, az ítélkezések határozottabbak, indokoltabbak és elfogadhatób- bak voltak. Úgy látszik, nemcsak a versenyzők és a versenyszámok, hanem a zsűri munkájában is elkövetkezik a megújhodás és bízhatunk benne, hogy a „Ki mit tud?” is visszanyeri korábbi (1962. nyári) értékes színvonalát. Benedek Miklós NEMZETI SZÍNHÁZ Február 26: Denevér (7). Bérletszünet. Február 27: Denevér (7). Bérletszünet. Február 28: Nyilvános főpróba (7). Jegyek nem válthatók. Március 1: Szent Johanna (7). Bemutató előadás. Március 2: Szent Johanna fi). Gorkij-bérlet. Március 3: Denevér (3). Bérletszünet. Március 3: Szent Johanna (7). Shakespeare-bérlet. kamakaszinhaz Február 25, 26, 27, 28: Nincs elő- adás. Március 1: A szabin nők elrablása (7). Március 2: A szabin nők elrablása (7). Március 3: A szabin nők elrablása (3). Március 3: A szabin nők elrablása (7). _________________ G SZAKMAGVAROIiSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának lapja Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztőség: Miskolc, Tanácsba* tér & Tel elonszá rnok: micárság: 16-886. fcultúiTOvati 16-0(57. Ipari rovat: 16-035, pártro- Vötl 33-687, spomovat: 16-040, mezőgazdasági rovat: 16-078* belpolitika) rovati panasztígyeka 16-016 Kiadja; Az Észak magyarországi Lapkiadó Vállalat Felelős klodő: Bíró Pét<* KJ adóhivatali Széchenyi tu iö—17. Hirdetésiéi vétel: 16-213. Terjeszti a posta. Kapható minden Borsod megye) posta hivatalban és kézbesltöttéL Indexszám: 25:Ö53 Készült a Borsodi Nyomdábr=u Felelős vezető; Kárpáti György Mit haliunk a rádióban? A Magyar Rádió február 25 — március 10. közötti műsoraiból először Magyarországon Verdi négyfelvonásos operája: A haramiák. Aznap este közvetíti a rádió az URH hullámhosszán a Madách Színházból Tennessee Williams nagy sikert aratott drámáját: A vágy villamosát. Végén csattan az ostor. Ez a címe az Ilf és Petrov humoreszkjeiből összeállított műsornak, amelyet csütörtökön sugároz a rádió. Strauss nagyoperettjét, A denevért március 9-én, szombaton az Erkel Színházból közvetítik. Aznap este megismétlik Somerset Maugham regényének, a Színháznak rádióváltozatát. Vasárnap Szokolay Sándor, a fiatal Erkel-díjas zeneszerző oratóriumát, A tűz március-át hallhatjuk. V. Zalán Irén ...és jókedvű a tagság... Az első vendégek — Varga Zoltán, a városi pártbizottság titkára, Cseszár Vilmos alezredes, valamint a nőtanács képviselői — kissé csodálkozva tekintenek körül a cementmű kultúrtermében. A kályhákban vígan pattog a tűz, az asztalok terítve, a tagság, meg a vezetőség — sehol. A hejő- csabai Március 15 Tsz egyetlen képviselője, Németh András agronómus kedves mosoly- lyal adja tudtul; — Egy kicsit várni kell. Most öltözik át a tagság. A nehézségek ellenére többet fizetnek A „késés” magyarázata igen egyszerű. Több évi tapasztalat azt mutatta, hogy az ünnepi közgyűlésen valahogy az embereknek — családtagok, vendégek jelenlétében — nem nagyon akarózott beszélni. Az örömteli dolgokról még csak szó esett, de a gondokat máskorra tartogatták. Márpedig egy közgyűlés akkor tölti be feiadatát, ha nemcsak a napos oldalról, hanem az árnyékokról is szó esik. így esett aztán, hogy a tagság, s vezetőség egyöntetű véleménye alapján Kiskirályok alkonya SZ5MHÁZ IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: hideg, párás idő, legfeljebb néhány helyen liószálllngőzás, mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 3 fok körül. — JELMEZES farsangi bált rendez március másodikén a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet KISZ-szervezete. kaegységet dolgozott le családjával, s az 46 forintjával számolva szép kis summára jön ki. — Én 32 ezret kerestem az évben —• mondta nem kis büszkeséggel Süveges András tehenész. — Most 11 660 forintot kaptam kézhez. Egyedül 750 munkaegységet dolgoztam. Senkinek se lehet panasza És nem panaszkodhat Farkas Aladár, Székely József, Takács László, s nem panaszkodhatnak a többiek sem. — Olyan eredményt értünk el, amilyet vártunk — mondja Süveges. — Igaz, meg kellett érte dolgozni, de az ember szívesen munkálkodik, ha van értelme. És a ml szövetkezetünkben — mondja jelentőségteljesen — van! Talán érdekes lett volna sorban kikérni a tagok, az elnökasszony, az agronómus véleményét is, dehát furcsa dolog megkérdezni az elégedett embereket, hogy elégedet- lek-e? És illetlen dolog is a jókedvű, mulató embereket holmi nyilatkozattételre ösztönözni, (csorba)
