Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-19 / 15. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1063. Jannát 19.. Hat/ külpolitikai összefoglalónk Hruscsov beszéde — a hét eseménye A hét kiemelkedő jelentő­ségű nemzetközi eseménye a Német Szocialista Egységpárl VI. kongresszusa és Nyikita Hruscsov ott elhangzott beszé­de volt. Napok óta ez áll nem- . csak a szocialista országok, ha­nem a tőkés világ sajtója fi­gyelmének központjában is. Hruscsov beszéde a jelenlegi nemzetközi helyzet, s a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom mélyreható mar­xista—leninista elemzését tar­talmazza: Joggal mondhatjuk róla, hogy a józan észre apel­lálva, újabb ösztönzést ad a vitás kérdések tárgyalások út­ján történő megoldásához, köz­tük a németországi békés ren­dezéshez. Több mint 80 hírügynöksé­gi, újság, rádió- és televízió tudósító emelte ki a kongresz- szusról küldött jelentésében a Szovjet államfő szavait: „a né­met békeszerződés megkötése nem jelent nyereséget egyesek­nek és veszteséget másoknak. Sem most, sem azelőtt, soha sem kértük,- hogy javunkra vizsgálják felül az Európában •meglévő' határokat," soha - sem kívántunk semmi más előny­höz jutni”. A német békeszer­ződés aláírása elősegítené a többi égető probléma megoldá­sát, így a leszerelésben való megegyezést is. Nyilvánvalóan nehéz ugyanis arra számítani, hogy békeszerződés nélkül ko­moly haladás mutatkozzék a leszerelési egyezmény megkö­tésében. Ami . Nyugat-Berlint illeti, Hruscsov rámutatott, hogy a „frontvárosra” nincs szüksége a szocialista országok­nak, de nem kell a nyugati ha­talmaknak sem. „Éppen ezért — mondotta — Nyugat-Berlin- nek a szabad város státuszát kell biztosítani.” A két világrendszer harca az erőviszonyoknak az utóbbi idő­ben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása ered­ményeként újabb szakaszába . lépett. Az Egyesült Államok elvesztette földrajzi helyzeté­ből adódó előnyét, a visszacsa- pás szempontjából sebezhetővé vált.! A tőkés országok legjóza­nabb képviselői mind gyak­rabban kénytelenek elis­merni, hogy a vitás kérdése­ket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalá­sok útján kell rendezni. Ez vi­tathatatlanul új vonás. Az erő­viszonyok a világon a szocia­lizmus javára változtak meg. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára napjaink legfőbb tanulsága az, hogy a békeharc a szocializ­musért vívott harc legfonto­■Pdl-fííi'fö.lci lű-f'f A. mnnL’íic:­osztály forradalmi mozgalmá­nak, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problé­mája sem vizsgálható a béké­ért az atomvilágháború elhárí­tásáért vívott harccal való ösz- szefüggésén kívül. Nem hábo­rúkkal törekszünk a kapitaliz­mus legyőzésére. A kapitaliz­mus fejlődése során, maga te­remti meg sírásóját a munkás- osztályban, amely a kizsákmá­nyolok elleni osztályharcban törekszik a kapitalizmus feletti győzelemre. A szocializmus győzelméhez tehát nem az álla­mok közötti háborún, rombolá­son, embermilliók vérén és ha­lálán keresztül vezet az út! A békéért és a szocializmus­ért íolylátott harc sikereinek fontos feltétele a kommunis­ta világmozgalom egységének erősítése. Természetesen elő­adódhat, hogy a különböző or­szágok kommunistái eltérően értelmeznek egyes, esetleg igen fontos kérdéseket. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kommunisták nézeteltérései csupán ideiglenesek, hiszen fel- _ adatuk, célkitűzésül: közös. Ez- i ért. ha nézeteltérések keletkez­nek, nem szabad szabadjára engedni A szenvedélyeket. Az SZKP Központi Bizottsága — hangoztatta Hruscsov — hasz­nosnak tartaná, ha megszűnne a kommunista pártok között je­lenleg folyó vita, egvmás bírá­lata és bizonyos időt adnának a szenvedélyek lecsillapodásá­ra. Közben gondos, alapos munkával elő lehet készíteni az összes kommunista testvér­párt tanácskozásának' összehí­vását. Az atomkisér'etek betiltásának kérdése Kisebb-nagyobb megszakí­tással négy év óta folynak a tárgyalások az atomrobbantá­si kísérletek betiltásáról. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok képviselői szovjet kez­deményezésre most új, az eddi­ginél kevésbé hivatalos formá­ban ismét elkezdték a megbe­széléseket, ezúttal New York­ban. Míg Géniben 3, New Yorkban 2 hatalom tárgyal. A kétoldalú eszmecsere tervéről azonban értesítették Angliát, s állandóan tájékoztatják az ér­tekezlet eseményeiről is. Újak a tárgyalás vezetői, újak a szempontok. Amióta Hruscsov miniszterelnök a kubai válság sorsdöntő hetében azt mondta, hogy a két fél álláspontja na­gyon közel áll egymáshoz és valamit mégis csak kellene tenni az aggódó emberiség megnyugtatására, a bctiltási egyezmény megkötésének re­ménye megnövekedett. Helyes, hogy a megegyezés módozatainak az előkészítésé­ről a két atomnagyhatalom tár­gyal előzetesen egymással, hi­szen a leszerelési értekezlet legközelebbi ülésszakán az ő képviselőik lesznek a társelnö­kök, s mostani találkozójuk megkönnyítheti annak munká­ját. Anglia és a Közös Piac Brüsszelben a Közös Piac tag­országainak illetékes miniszte­rei immár tizenhatodszor ültek össze, hogy Anglia csatlakozá­sáról tanácskozzanak. Az an­gol közös piaci tagság hívei pesszimista hangulatban van­nak. Úgy érzik, a mezőgazda­sággal kapcsolatos nehézsége­ket, amelyek miatt a tárgyalá­sok eddig mindig zsákutcába jutottak, aligha Hhet egyhamar megoldani. Másfelől mély megrökönyödést váltott ki kö­rükben De Gaulle francia elnök lesutóbbi nyilatkozata, amely­ből kitűnt, hogy Párizs ellenzi Anglia csatlakozását. Közben a többi partner Nasy-Bntannia felvétele mellett foglal állást. Az angol sajtótudósítók több­sége a mostani tárgyalásokat döntőnek minősíti. Ha e héten nem születik döntés, a tárgya­lások elhúzódhatnak, s ez eset­ben Macmillan kormánya kénytelen lenne bejelenteni a csatlakozás meghiúsulását, ami szinte biztosan politikái válsá­got eredményezne. Macmillan mindent a csatlakozás kártyá­jára tett fel, ezzel szeretné biz­tosítani a közelgő általános vá­lasztásokon a konzervatív párt győzelmét. • Egyelőre, nem látni világosan mikor lesz véee a másfél éve tartó tanácskozó-sorozatnak. Az angol kormány álláspontja mindenesetre változatlanul az, hogy folytatni kell az értekez­letet, s ha az nem vezetne ered­ményre, a tárgyalások meghiú­sulásáért kizárólag De Gaullet terheli a felelősség.-----ooo----­E Ml'/ vezérigszgatósía értesíti az utazóközönséget, hogy január 20-án, vasárnap 0.01 perctől a személyszállító vor átok közlekedésében korlá­tozásokat léptet életbe. A naponta munkába járó dolgozók és a hétvégi munkás- vonatok közlekedésénél nincs, korlátozás, ez az Intézkedés csak egyes belföldi gyors- és tá­volsági személyvonatra, vala­mint néhány helyi vonalra ter­jed ki. Az elmaradó személyszállító vonatokról részletes felvilágo­sítást a pályaudvarok adnak. A vezérigazgatóság kéri az utazó­közönséget, hogy utazásának megkezdése előtt az állomáso­kon érdeklődjék. “ «* !£. JÓL. JS/. .*A JjLJJL'K JJ- -V. JAJA-V, AA ML A szocialista forradalom-krónikása Gondolatok A> Sz. Szerafimovics születésének századik évfordu'ójan lította szabadra, a váltót, s a következményektől való félel­mében a vonat alá veti magák Szerafimovics első elbeszé­lései kiváltották Korolenko* Leo Tolsztoj és Gorkij elisme­réseit. A NAGY SZOVJET író mél­tó krónikása lett az 1905-ös proletárforradalom napjainak is. Ezidőtájt írott elbeszélései, a forradalom vérbefojtása elv lenére is az elején felismerő munkásosztály győzelmébe ve­tett hitet sugározták. Ezt a hi­tét Szerafimovics töretlenül megőrizte a megtorlás sötét éveiben is. Nagyszerű „Város a sztyeppén” című regénye, meg- ragadóan szép önéletrajzi vo­násokkal is tarkított írói val­lomás, a harcok tüzében ed­ződő proletárforradalmárokról­Gorkij hatására tovább gaz­dagodott Szerafimovics alkotó művészete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az intervenciós háborúk idején. A Pravda haditudósítójaként írta meg a polgárháború kró­nikáját, cikkekben, tanulmá­nyokban „Forradalom, front és hátország” címmel. Légjelentősebb, „Vasáradat’ című művének a polgárháború eposzának megírására a fron­tokon szerzett élmények és Lenin személyes levele ihlet­ték. Ebben a szocialista realiz­mus szellemében írott műben méltó emléket állít Szerafimo­vics annak az élet-halál harc. nak, amelyet a fiatal szovjet állam külső és belső ellenségé' ellen folytatott. Az eposz fő­hőse maga az öntudatlan em­bertömegből öntudatos vasára­dattá váló nép, amely a bolse­vikek vezetésével képes volt megvédeni a szabaddá vált ha­zát és a szocialista forradalom vívmányait. Szerafimovics életművéhez hozzátartozik a gazdag kritika.’ és elméleti tevékenység is. Gorkijról, Furmanovról, Solo- hovról és Gladkovról írt cik­kei, a szocialista realizmusról vallott nézetei ma is figye­lemreméltóak. Solohov és Fur­manov tanítómesterükként tisztelték,. Szerafimovics nem érte el azt a művészeti magaslatot, vi­lágirodalmi rangot, amelyet kortársai közül Gorkij, A. Tolsztoj vagy Solohov, alkotó­művészete azonban a szovjet irodalom fejlődésének, a szo­cialista realista ábrázolásért kifejtett küzdelemnek jelentős állomása ma is. gazdag Életművén eb pontos foglalata tanítványá­nak, Furmanovnak tollából származik: „Ez a vasakarati; ember nem hajolt meg, nem adta meg magát sem a meg­próbáltatásokban, sem a min­dennapos kísértésekben.. Nem tért le a harcos útról, sohasem képmutatóskodott sem az életben, sem pedig irodalmi műveiben.” A Szerafimovics műveit is­merő magyar olvasók ilyen gondolatok jegyében idézik 3 szocialista forradalmár, a pro­letáríró és a példamutató em­ber emlékét Gárdus János SIPOS GVUIA Nevetnek. — Ez az. Erre az egyre nem emlékszem, hogy milyen bor volt az utolsó. Csak azt tudom, hogy Kis-Tóth Jóska bátyám kitette a demizsont az asztalra, — az ő présházában voltunk — meglotyogtatta; ebben még van, aztán mellé tette a prés­házkulcsot, hogy nekik men­niük kell, én csak pihenjem ki magamat. Le is dőltem, talán aludtam is, de nem sokat, mert kopogtak. Azt hittem, vissza­jöttek Jóska bátyámék, örül­tem is, mert fogytán volt a ci­garettám, de ismeretlen embe­rek jöttek hárman. Ott álltam előttük borotválatlanul, álmo­san, kérdik: merre van a Var- ju-ház, magyarázom, közben leülnek, töltök nekik, de se bemutatkozás, se semmi, _ csak beszélgetünk. — Maga már be­lépett? — kérdi az egyik. Ak­korát nyerítettem, hogy csak néztek: — Hogy én? — Mért? — kérdi'a legöregebb. — Olyan rossz az? — Rossznak nem rossz — mondom —, de én azért nem lépek be. — Szóval akkor mégsem tartja jónak? — Nem nekem találták ki. — Fölemeli a poharat, böki fe­lém:. — Ezt magának találták ki? — Mondom: — Ezt nekem. — Aztán jövőre mit iszunk? — Hát, amit az isten ad. — Az 29. Díszlövés Pestre ért a. híre,, hogy ti durván dolgoztok. Ez. már ^ a ■harmadik utam, hogy úgy mondjam: e tárgyban. Az első ajz volt, hogy itt á közeletek- ben bekényszerítettek egy gaz­dát a szövetkezetbe, már nem bírt ellenállni, aláírt, aztán ha­zament és baltával ’evágta jobb kezéről azt az ujját, nme- lyikkel a tollat fogta, Ótesta- mentumi történet. Csak éppen •nem igaz. Se orvos, se levágótt ujj, se gazda, pedig három na­pig jártam utána. Aztán jött a társasutazás, hogy be az autó­ba, visszük — és mire vissza­jönnek, megvan, az aláírás. Hát ebből is csak az autó volt az igaz a kocsmáig, présházig, rokonig. Most jöttök ti! . _ a durva módszereinkkel?­— Pontosan. Talán tagadod? — Dehogy tagadom. __Vigyázz, mert ez megírja! — évődött Csekő. , — Meg is írom, meg én! Na, Idenézzetek. Elővett egy belépési nyilat­kozatot,, melynek alján ott állt tulajdon . aláírása, eléggé bi­zonytalan betűkkel, hogy Seres István. — Beléptem! — szusszan és emelj poharát. Húsz centinél vastagabb jégréteg borítja a borsodi tavakat tavat. A hidegben egyre job- ban „hízik" az ország legna- gyobb mesterséges víztárolóiá­ban, a Rakacai tóban a jég. December közepétől a 10 cen­tis jégréteg 25 centiméter vas­tagságúra „hízott". A mintegy 200 négyzetkilométernyi víz­gyűjtő területről a mesterséges tóba vizet szállító Rakaca pa tak a kemény hidegben beta- gyott, s így most mintegy 4,5 millió köbméter via „pihen" é jégtükör alatt, Képzőművészeti kiállítás nyílik ma Mezőkövesden A mezőkövesdi járási műve­lődési otthon rendezésében ma délután újabb képzőművészeti kiállítás nyílik. Ezalkalommal 14 miskolci, borsodi festőmű' vész akvarellje, rajza, metsze­te kerül a tárlátlátogató kő* zönség elé. A kiállító művé­szek között szerepel többek között Csabai Kálmán, Cs- Nagy András, Feledy Gyula, Vati József is. A tárlatot Ga­lambos Lajos, a községi ta­nács elnöke nyitja meg. f A KPM Miskolci Közúti '■.Igazgatósága az elmúlt 24 órá- 1 ban megszakítás nélkül járatta ,a borsodi utálton a több mint ■20 motoros hómarót és hóekét, hogy az akadályoktól megtisz­títsa az utakat. Ennek eredmé- {nyeként szerda reggelre a Me- zöcsát—Gelej és a Mezőcsát— ,T iszakeszi közötti útszakasz kivételével valamennyi út jár- Iható Borsodban. ‘ Az utóbbi napok szeles, hó- fúvásos időjárása nem egy he- ,lyen méternél magasabb hó­torlaszokat épített. így például \a Sátoraljaújhelyre Révleány­várról vezető útvonalon, Pácin ,és Dámóc határában a gépko­■ esik .^saknem két méter magas • „hófal” között haladnak. \ A mínusz 10 foknál hidegebb ■ időjárás során nemcsak a fo- t lyók és patakok, hanem Bor­sod megye két, legnagyobb víz­tükrű tava is befagyott. A Há­mori-tó egész felületét mintegy 20 centi vastag jégréteg borít­ja. A legidősebb hámori lako­sok sem emlékeznek, hogy az utóbbi fél évszázadban ilyen vastag jégtükör fedte volna a istent- hagyjuk ki a játékból — mondja. — Aztán, ha nem akar kimaradni? — Úgy látom, maga akar kimaradni. — Én igen. — És miért? — Mondom, hogy nem nekem találták ki. — így kerülgettük egymást, közben ittunk. — Barátságból se írod alá? — kérdi az öreg, amikor már énekeltünk egy­két nótát. — Barátságból igen; — mondom. — De nem sok­hasznotok lesz belőle. — Azt; látjuk — mondja —, mert! te ugyancsak megiszod a jőve-; delmet. ! Amikor aztán fogtam a tol-: lat, előkapja az öreg a riasztó-; pisztolyát, azt mondja: — Dísz-! lövés! És elsüti kétszer a fü-i lem mellett. i — Álmodtad az egészet! : — Itt a papír! A bizonyíték: — és már gyűri is a zsebébe.: — Miért ndtátok vissza neki?! — Hallod: meginná a jőve-! delmet! ; — De te legalább beléptél —! mondja Kosa és néz Jánosra.: — Van, akin a bor se fog, se a! pisztoly. ; Ez volt az első célzás és Ka-! ti megijedt: jön utána a többi,' a vita, a számonkérés, vagy! veszekedés, de János csak mo-- solygott i — Van — mondta csöndé-: sen. — Van, akin csak más fog : És Kati ettől a csöndes mon-: dattól jobban megrémült,: mintha valóban veszekedés! kezdődött volna. Az előbb: még olyan egyszerű, olyan vi-j lágos volt minden. Mi történik itt tulajdonképpen? Végül is mit döntött János? (Folytatjuk.) ! — Éljen! — vágja rá Szőke István. — Csak nem ette meg a fene — hüledezik az öreg Lovas —, éppen az újságíróban van hiányunk. — Legalább megtanul dol­gozni — kajánkodik Csekő. — Vissza a papírt — hangos­kodik Seres —, nehogy a vé­gén felhasználjátok ellenem. Beléptem, na, de ez maradjon köztünk. — Erőltettek? — kérdi Kósa. — Hajjaj! — sóhajt jelentő­ségteljesen az újságíró. — Fegyverrel. — Ne marháskodj. — Megmutassam a golyók nyomát? — Már mókázik, érzi, hogy az asszonyok is odafi­gyelnek. — Sitty! — elhúzza kezét a füle mellett. — Itt a golyók nyoma. — Mondanék én valamit azokról a golyókról, ha asszo­nyok nem lennének a társaság­ban. — Mondtál te már asszo­nyok előtt különbeket is. — Hogy volt? — Ne lódíts! — Mért ne lódítson* az a legjobb az egészben. — Újságíró! — Halljuk, halljuk! — Milyen bor volt? — kérdi Csekő. ]ev művészi vívmányai neiKui nem érhették volna el nap­jaink szovjet írói és költői a világközvéleményt is elisme­résre méltó, nagyszerű eredmé­nyeiket. Érthető tehát, hogy a mai szovjet irodalom képviselői és az olvasó közönség is kegye­lettel ápolja annak a nagy nemzedéknek irodalmi hagya­tékát, amelynek művészete méltón örökítette meg a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat győzelmesen megvívó munkásosztályt és szövetsége­seit, az intervenciós hábbrúk éveinek minden áldozatrakész harcosait, majd a szocializmus építésének példátlanul hősi korszakát. Ennek a világtörténelmi je­lentőségű korszaknak volt hű krónikása a szovjet irodalom kiemelkedő alakja, A. Sz. Sze­rafimovics is, akinek példa­mutató életművét, születése századik évfordulója alkalmá­ból most újra felidézzük. Sze­rafimovics életművében elvá­laszthatatlanul eggyéforrott a dolgozó nép harcával, a szov­jet nép és állam érdekeivel. Már ifjú korában igazságra, szabadságra és tudományos is­meretekre szomjazott. Az orosz forradalmi demokraták: Bje- linszkij, Csernisevszkij. Dob- roljubov könyvein érlelődött, gyakran vállalva a karcerba zárást is a tiltott olvasmányok­ért. Pétervárott, „a forradalom bölcsőjében”, az egyetem ma­tematika-fizika fakultásán a tudományos szocializmust ta­nulmányozta, a titkos forra­dalmi körökben pedig Marxot olvasta. Személyes barátja volt Lenin bátyjának, akit később a III. Sándor cár ellen szerve­zett merénylet miatt kivégez­tek. Szerafimovicsnak ugyan­ebben az időben írt forradalmi felhívásáért három éven át a száműzetés szörnyűségeit kel­lett elszenvednie. A száműzetés kemény nap­jaiban formálódott rettenthe­tetlen forradalmárrá és mint író, népe harcos tollú szó­szólójává. A századforduló táján írt elbeszélései a jogfosztott, éhe­ző, tűrhetetlen elnyomásban élő, szegénységben és tudatlan­ságban sínylődő proletár és parasztmilliók életének nagy művészi hitelességgel ábrázolt dokumentumai. Borzadva lát­juk elpusztulni „A jégtáblán” című novellájában az állandó veszélyek között élő szeren­csétlen fókavadászt, akit mér­hetetlenül kizsákmányol rab- taríója, a kulák, vagy a „Sze- miskura” című elbeszélésében a harminc évet bányában ro­botoló bányászt, akit a bánya- tulajdonos könyörtelenül az utcára taszít, biztos éhhalálnak dobva a magatehetetlen em­berroncsot. Szívbemarkoló egy harmadik elbeszélésében a nyomorult váltókezelő sorsá­nak beteljesedése is. Ez az agyongyötört ember a pihenés­nélküli munkától elcsigázottan úgy véli, a közeledő vonat ro- bogását hallva, hogy nem ál­NAPJAINKBAN az olvasó- közönség mohó érdeklődéssel kíséri a szovjet irodalom új jelenségeit. Solohov filmválto­zatban is ismert Emberi sors-a, Tvardovszkij Egyre messzebb című költemény-ciklusa, Nyi- kolajeva Útközben című, ha­zánkban is népszerű alkotása képezik a szovjet irodalom friss jelenségeinek első határ­köveit. Örömmel nyugtázzák az. ol­vasók a „nagy nemzedék” al­kotó kedvének új fellángolását is. Ehrenburg és Pauszt.ovszkij terjedelmében is impozáns, monumentális önéletrajzi cik­lusa, az „Emberek, évek — éle­tem”, valamint a „Nyugtalan ifjúság” és a ..Nagy várako­zások kora”, Bergholo „Nap­pali csillagok” című memoárja mind ékes bizonyítéka a XX— XXII. kongresszus szellemé­ben fogant irodalmi élet meg­újulásának, felfrissülésének. Hatalmas érdeklődés köz­pontjában állnak a szovjet iro­dalom fiataljai és legfíatalabb- jai is, akik közül nem egyet már nemzetközi szinten ért a rangos elismerés. Nyekraszov „Fordul a kerék”, Bondarev „Az utolsó ágyúlövések”, Tyendrjakov „Gödrök”, „A csodatevő”, Szölouhin „Har- matesepp”, Ajtmatov „Dzsami- la szerelme”, „A Teveszem vidéke”, Akszjonov „A kol­legák”, Kazakov „Égszínkék történet”, Kuznyecov „A le­genda folytatása” vagy a kö­zelmúlt új nagy tehetségo Szoi- zsenyicíh „Iván Gyenvíszovics egy napja” című, többnyire hazánkban is megjelent kis­regények novellák szerzői sok új színfolttal gazdagították a szovjet irodalmat bátor, egyéni hangjukkal, igénves művészi ábrázolásokkal. Viharos sikert vált ki a fiatal szovjet költő: Vinokurov, Jevtusenko, Voz- nyeszenszki). Szluckij Szesztá- lov, Rozsgyesztvenszkij szen­vedélyes közéleti lírája is. Ez a pezsgő, irodalmi felfris­sülés tartalmi mondanivalójá­nál és művészi erejénél fogva nagy ígéretek hordozója. Táp- erejét a XX—-XXII. kongresz- szus után kialakult új szellem­ből, a kommunizmus építésér­nek munkás hétköznapjaiból meríti, elénk tárva a kommu­nista társadalmat építő, egy­szerű, dolgozó emberek sajá­tos probléma és erkölcsi, ér­zelmi világát, az újtípusú em­ber formálódását. A MAI SZOVJET irodalom másik kiapadhatatlan erőfor­rása a szovjet irodalom klasz- szikusainak halhatatlan eszmei és művészi öröksége. Gorkij, Majakovszkij, A. Tolsztoj, Osztrovszkij, Solohov, Fagye-

Next

/
Thumbnails
Contents