Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
Világ proletárjai, egy esuíj etek] r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX., óvfolynm, 13* urnám Ara: 50 fillér 1963. Jannnr 17, csütörtök A Hazafias Népfront-bizottságok és a tanácsi szervek kapcsolata az edelényi járásban Száz esztendeje született Sztanyiszlavszkij Az általános iskolákban is megszűnnek a tanévvégi összefoglalók ..J Hruscsov elvtárs nagy beszéde a Német Szocialista Egységpárt berlini kongresszusán (TASZSZ) A Német Szocialista Egységpárt kongresszusa szerdán délelőtt folytatta munkáját. A délelőtti ülés elején Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titlcára kapott szót. A kongresszus küldöttei és vendégei lelkes és hosszas éljenzéssel fogadták megjelenését a szónoki emelvényen. Kedves Elvtársaim, Barátaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt • tolmácsoljam a Szovjetunió Kommunista Pártja — Lenin pártja — az egész szovjet nép forró üdvözletét önöknek, a Német Szocialista Egységpárt VI. kong- reszusa küldötteinek, a párt valamennyi tagjának, a Német Demokratikus Köztársaság minden dolgozójának! — kezdte beszédét az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Ezután hangsúlyozta meggyőződését, hogy az NSZEP kongresszusa dicsőséges fejezetet ír be a német munkásosztály részéről a szocializmusért folytatott harc történetében, fontos tényezővel járul hozzá az egész szocialista rendszer további erősödéséhez, a kommunista világmozgalom fejlődéséhez. Mint mondotta, a kongresszus jelentőségét fokozza, hogy az elfogadja majd a párt új programját. Mi saját tapasztalatunkból jól tudjuk, mit jelent az új pártprogram, milyen erőfeszítést és alkotó munkát tesz szükségessé annak megszerkesztése. Az önök pártjának programja Németország viszonyaira alkalmazva és a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével alkotó szellemben kidolgozza a szocializmus - építésének számos problémáját, marxista—leninista álláspontból kiindulva elemzi a világ mai fejlődésének nagyfontosságú kérdéseit. Az új program az önök pártjának elméleti érettségét bizonyítja. A szocializmusért csak interiiacioiaalista alapon lelict sikeresen harcolni A szocialista országok testvérpárt jainal» kongresszusai nagy jelentőségnek az új társadalom építésére vonatkozó tapasztalatok összesítő értékelése szempontjából. Különösen megnőtt a kongresszusok szerepe az utóbbi időszakban, amikor felszámoltuk a sztálini személyi kultusz következményeit és ismét érvényesülnek a lenini szabályok mind az egyes pártokban, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. Korunkban nem lehet sikeresen harcolni a szocializmusért kizárólag a saját nemzeti tapasztalatok alapján. A kommunisták internacionalizmusa abban is megnyilvánul, hogy fontosnak tartják a szocialista építésre vonatkozó kollektiv tapasztalatok tanulmányozását és felhasználását. Bulgária. Magyarország és Csehszlovákia testvérpártjainak nemrég lezajlott kongresszusai összegezték a szocialista építés egy egész szakaszának eredményeit. Megvizsgálták a szocializmus építésének saját országaikban felmerült konkrét kérdéseit, de nem elszigetelten, hanem szoros kapcsolatban az egész kommunista világmozgalom közös feladataival. Az internacionalizmus szelleme hatotta át az Olasz Kommunista Párt nemrég lezajlott kongresszusának munkáját is. E kongresszusok meggyőzően bizonyították a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom harcos erőinek szakadatén növekedését Megmutatták a kommunisták megingathatatlan hűségét a marxizmus—leninizmus elveihez, a kommunisták szilárd akaratát, hogy erősítik a nagy szocialista tábort, a kommunisták sorainak egységét a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban. .4 német békeszerződés megkötése nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget másoknak N. Sz. Hruscsov ezután korunk egyik legfontosabb és legélesebb nemzetközi kérdésére, a német problémára tért át. Mint mondotta: A volt hitleri birodalom helyén két állam, a bókesze- retö szocialista Németország, és a militarista, revansista, imperialista Németország található. Ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaság területén egymagában, kapitalista szigetként áll Nyugat- Berlin. Ez a jelenlegi Németország reális képe. A két német állam békés együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóságnak megfelelő figyelembe vétele — ez nemzetközi jelentőségű feladat. Az első pillanatra úgy tűnhet, hogy attól az időtől kezdve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezését, semmi sem változott. Négy év telt el, és még most sem valósult meg a békeszerződés. _ j Nyugat-Berlinben még mindig fennáll a régen elévült megszállási rendszer. Nyu- gat-Németországban a nyugati hatalmak agresszív köreinek védelme alatt virágzik a re- vansizmus és a militarizmus. Egyesek azt mondhatják, hogy az idő úgyszólván kárba veszett, hogy a szocialista országok a német békeszerződés kérdésének éles felvetésével semmit sem értek el. De akik így gondolkodnak, azok nem látják vagy egyáltalán nem értik a végbement változásokat. Ha elgondolkodnak és elemzik az ezekben az években bekövetkezett események alakulását, akkor el kell ismerniük, hogy a kérdés felvetése óta sok víz folyt le és komoly változások történtek. A Német Demokratikus Köztársaság helyzete megszilárdult. Az önök köztársaságának hosszú ideig nem, volt meg minden lehetősége ahhoz, hogy hatásosan védelmezze szuverónitását. A nyugat-berlini határ nyílt kapu volt, amelyet az aknamunkát végző erők akadálytalanul és büntetlenül használhattak fel nemcsak arra, hogy a szó szoros értelmében kiszívják Önökből az életerőt és a köztársaság dolgozóit évenként több milliárd márkától fosszák meg, hanem arra is, hogy aláássák magának a szocializmusnak a pilléreit. 1061. augusztus 13-án végétért ez a lehetetlen helyzet. 1061. augusztus 13. történelmi jelentőségű nap a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésében. Önök ellenőrzésük alá helyezték a nyugat-berlini határt. Ez fontos lépést jelentett a Német Demokratikus Köztársaság szuverénilásúnak megszilárdításában. Az NDK határainak igazi gazdája és őre lett és lehetővé vált, hogy megbízhatóan védelmezze állampolgárainak szocialista vívmányait és békés munkáját a kívülről irányuló merényletekkel szemben. A Varsói Szerződés szocialista : tagállamainak nyilatkozatában szó van arról, hogy a nyugat-berlini határon életbeléptetett védelmi intézkedések a város lakosságára az ismert kényelmetlenségekkel járnak. De a felelősség ezért azokra hárul, akik Nj’ugat-Berlinben kialakították az önök köztársasága ellen irányuló aknamunka központját, akik kihasználták az NDK kormányának jóindulatát. Szövetségesünk és barátunk, a Német Demokratikus Köztársaság megkapta azt, amire szüksége van minden szuverén államnak: határai ellenőrzésének jogát, jogot az intézkedések meghozatalára azok ellen, akik megkísérelnék gyengíteni a szocialista rendszert az NDK- ban. Ez valamennyi szocialista ország, a Varsói Szerződés tagállamainak nagy, közös vívmánya. És most, ha a szocialista országok legközvetlenebb érdekeinek szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, úgy a német békeszerződés megkötésének problémája nem ugyanolyan, mint amilyen volt az NDK nyugatberlini államhatárainak védelmére hozott intézkedések előtt. Erről persze nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a szocialista országokban, a hitlerista Németország ellen harcolt országokban csökkent az érdeklődés a békeszerződés megkötése iránt. Nem, egyáltalán nem csökkent. Sőt, ellenkezőleg, ez a kérdés most is igen nagyfontosságú nemcsal: a szocialista államok népei, hanem a világ valamenynyi népe számára, amely a hidegháború megszüntetését és a világ békéjének szavatolását kívánja. A német békeszerződés megkötése nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget másoknak. Sem most. sem azelőtt sohasem kértük, hogy a javunkra vizsgálják felül az Európában meglévő határokat, sohasem kívántunk semmi más előnyhöz jutni. A Szovjetunió olyan szerződés aláírását javasolja, amely pontot tesz a második világháború után, rögzíti a hitlerista Németország szétzúzása után végbement változásokat. Rendkívül nagyjelentőségű az olyan rendezés, amely véget vetne a revansis- ták igényeinek és jogi alapul szolgál Európa háború utáni békéjéhez. Ez a rendezés egyformán érdeke mind a Szovjetuniónak, a Német Demokratikus Köztársaságnak és a többi szocialista országnak, mind a semleges országoknak, mind az imperialista tábor tagjainak, vagyis a kapitalista országoknak, amelyek a fasiszta Németország ellen harcoltak. — feltéve, ha a békés együttélés álláspontját vallják cs nem akarnak egy új világháborút kirobbantani. Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meggyőzni bennünket, mintha túlságosan felnagyítanánk a német revansisták és militaristák részéről a békét fenyegető veszélyt. Csakhogy ezek a politikusok rosszul látnak és nagyon rövid az emlékezőtehetségük. Nyu- gat-Németország egész politikai életét revansista szellem hatja át. Nyugat-Németországban, akárcsak Hitler idején, számtalan . könyvet, folyóiratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja indokolni Nyugat-Né- mptországnal: idegen területekre támasztott igényeit. Amíg nem kötik meg a német békeszerződést, nehéz előbbrejntni a Beszerelés kérdésében — A békeszerződés aláírása — ez az az út, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború maradványainak el hárításához, a békés együttélés szilárdabb alapjainak megteremtéséhez vezet. Ez teszi lehetővé, hogy megszűnjék, vagy megoldódjék az a csomó, amely akadályozza más kérdések megoldásét. Ezért mindenki, akinek drága a béke és a népek biztonságának erősítése, velünk együtt törekszik a békés rendezésre fjémetországgal. Nézzünk meg egy . ilyen fontos kérdést, mint a leszerelés. Amíg nem kötik meg a német békeszerződést, addig nyilvánvalóan nehéz arra számítani, hogy komoly haladás mutatkozzék a leszerelési szerződés megkötésében. Ez a két kérdés jogilag nincs kapcsolatban egymással. Ezek önálló kérdések. De a leszerelés csak a nemzetközi légkör megtisztulásával, vagyis az államok közöili bizalom megerősödésével, azoknak a feltételeknek a megteremtésével lehetséges, amelyek nem az újabb és újabb katonai beruházások és u hadseregek gyarapítása irányában hatnak. Márpedig a német kérdés megoldatlansága éppen a fegyveres erők növelését és a katonai kiadások emelését sietteti. Egyszóval a német kérdés olyan probléma, amely növeli a feszültséget és fokozza a két világ — a szocializmus és a kapitalizmus világa — összeütközésének veszélyét. A német békeszerződés hiánya nagy károkat okoz valamennyi népnek, így a nyugati országok népeinek is. Mi tudjuk, hogy ezeknek az országoknak a népei szintén békét akarnak. Ezért fel kell emelniük szavukat, bátraknak kell lenniök és arra kell ösztönözniük kormányaikat, hogy a második világháború maradványai felszámolásának útjára lépjenek az államok és a népek közötti nagyobb bizalom kialakítása végett. És ezen az alapon készítsék elő a fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a leszerelésről kötendő egyezménynek a feltételeit. Nyugat-Berlinre nincs szükségük a szocialista országoknak. Ezek az országok nagyszerűen boldogulnak nélküle. De nem kell a nyugati hatalmaknak sem. Nyugat-Bcrlin a béke hiújává, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének mintaképévé válhatna. Az imperialista államok mégis egyre azt erősítgetik, hogy nekik kötelességük megvédeni Nyugat-Berlin „szabadságát”. Ez a nyilvánvalóan kitalált formula nem bír el semmilyen kritikát. Egyetlen dolog húzódik mögötte: az az óhaj, hogy bármibe kerüljön is, megmaradjon a nemzetközi feszültség, amely mint gyűjtőpontban, a jelenlegi rendezetlen nyugat-berlini helyzetben koncentrálódik. A szocialista országok egyetértenek azzal, hogy a békeszerződést mindkét német állammal, vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat- Berlinnck a szabad város státusát kell biztosítani. A szocialista országok készek arra, hogy c szabad várósnak a legmegbízhatóbb garanciákat nyújtsák az ügyeibe való be nem avatkozást illetően, készek biztosítékokat nyújtani arra nézve,' hogy Nyugat-Ber- lín lakossága szabadon válasz- sza meg azt a társadalmipolitikai rendszert, amely neki legjobban megfelel. Ezeket a biztosítékokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell szavatolnia. Mint erről már szó voll, az NDK, a Szovjetunió és szocialista szövetségeseik még azzal is egyetértenek, hogy Nyugat-Berlinben meghatározott időtartamra külföldi csapatok tartózkodjanak az ENSZ zászlaja alatt. Íme, ezeket a kérdéseket kell megoldani, és meggyőződésünk szerint, ezek a kérdések a közeljövőben meg is oldódnak. De hogy hogyan oldódnak meg." az nemcsak 1« egyik féltől függ. Ha megvan a kölcsönös megegyezés óhaja, akkor mindkét félnek belátást és készséget kell tanúsítania a másik létfontosságú érdekeinek figyelembevételére. A felelős nyugati államférfiaknak le kellene vonniuk a megfelelő következtetéseket abból az egyszerű igazságból, amelyre a Karib-t enger térségében lezajlott válság tanított, hogy tudniillik alaptalan arra számítani, hogy az égjük válságon való szerencsés túl- jutás automatikusan biztosítja más veszélyes válságok legyőzését is. Ahhoz, hogy a háború veszélye elmúljék, meg kell szüntetni a lehetséges nemzetközi összeütközések okait. A szovjet kormányfő ezután részletesen beszelt az erőviszonyok megváltozásáról a szocialista országok javára és az imperialista tábor kárára.- A második világháborúig az imperializmus gazdasági és katonai tekintetben messze felülmúlta a szocializmust; Meg kell mondani, hogy a második világháború után is egy ideig az imperialista tábor erősebbnek tartotta margát a szocialista országoknál? Az imperialistákat megmámorosította monopolhelyzetük a nukleáris fegyverek terén és kísérleteket tettele arra? hogy diktáljanak, és hogy politikájukat rákényszerítsék az egész világra. Nyíltan agresz- sziós, támadó politikát folytatta!: a szocialista országok ellen. Éppen ebben a szakaszban született meg a kommunizmus elleni harc hírhedt taktikája, amelyet Dulles a „kommunizmus visszaszorítása”, a „kelet-európai országok felszabadítása” a „háború peremén való táncolás” politikájának nevezett, Önök tudják, hogy ez a politika teljes kudarccal végződött, sem becsületet, sem dicsőséget nem hozott feltalálóinak. Az imperialistáknak nemcsak nem sikerült „visszaszorítani” a kommunizmust, meggyengi- teni annak erejét, hanem ellenkezőleg. ők maguk veszítettek egyre több és több pozíciót a világban. A háború utáni időszakban az országok tucatjai rázták le magukról az imperializmus és a gyarmatosítás igáját és léplek az önálló fejlődés útjára. Az imperialistáknak számolniuk kell n megváltozott valósággal A két világrendszer harca az erőviszonyoknál: az utóbbi időben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása ercdménj'eként újabb szakaszba lepett. Az imperialisták visszavonhatatlanul elvesztették monopolhelyzetűket a nukleáris fegyverek terén és már rég elvesztették fölényüket a nukleáris fegyverek célbajut- tatási eszközeinek tekintetében. Az Egyesült Államok — az imperialista világ vezető nagyhatalma — elveszítette a földrajzi helyzetével kapcsolatos előnyét, elérhetővé, sebezhetővé lett a visszacsapás szem- ponijából. A nyugati államok legjózanabb képviselői, akik reálisan ítélik meg az erőviszonyokat, egyre gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalások "útján kell rendezni. Ez vitathatatlanul új irányzat. Természetesen eg.v pillanatra sem szabad azonban elfelejteni, hogy mindenütt működésben vannak a reakció és a háború erői, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet, . esztelen terveket szőnek a termonukleáris világháború kirobbantására. Tovább tart, sőt fokozódik a fegj'verkezési hajsza. Mindez a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a fiatal felszabadult államok és az összes békeszerető erők szorosabb tömörülését követeli abban a harcban, amely a termonukle- (Folytaiás a 2. oldalon.) t
