Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
Áz edeíényi gépállomás figyelmébe! Bélyegárusító automata A megye egészségügyi „vándorai Nem meglepő látvány már, ha egyik vagy másik faluban feltűnik az egészségügyi autóbusz. Ott vannak két-három napig, végigszűrik a falu lakóit, s mennek tovább. Most Sátoraljaújhelyen találkoztunk velük. Csak néhány napja kezdték meg a „munkát”, s körülbelül február közepére fejezik be. Ezelőtt Sa- jószentpéteren voltak, a következő állomás pedig Sárospatak lesz. Hat éve kezdődött el ez a vándorút. Azóta állandóan járják a falvakat (vidéki városokat is), hogy elejét vegyék a tbc-s fertőzéseknek. Sokan még most is vonakodnak, hogy átvilágíttassák a tüdejüket. — „Nincs nekem semmi bajom” —: mondják nagy bőszen, s mosolyogva mutatják dagadó izmaikat. Pedig az még nem minden. — Sajószentpéteren például a most felfedezett betegek 90 százaléka nem jelent meg az előző szűrésen — mondja dr. Páldi Sándor, a vezető orvos. — Lassan megszokják az emberek, hogy ezt az ő érdekükben teszik, nekik csinálnak vele jót, ha idejében figyelmeztetik őket. a betegségre. Hiszen minél előbb felfedezik a bájt, annál könnyebb a gyógyítása. Falun több fertőzött emberrel találkozhatunk. Ennek a !nagy mértékű csökkentése nehezen megy, ha nem oldják meg itt például a kocsmákban a poharak folyó vízzel való kimosását. A „röntgen ernyőkép-szol- gálat” tíz éven felül vizsgálja az embereket. Nagy gondot fordítanak az idősebb korosztály vizsgálatára, örömmel kell megállapítani, hogy a gyerekek fertőzéses megbetegedése nagy mértékben csökkent. Ennek köszönhető, hogy a fű- zérradványi gyermekszanatóriumot megszüntették, s a tokajit is rövidesen a felnőttek gyógykezelésére alakítják át. A röntgen ernyőkép-szol gála tot egyre bővítik. Most már három ilyen csoport járja a megyét. De valószínű, hogy még az év folyamán alakul egy újabb is. Egy év alatt körülbelül 80 ezer embert szűrnek át. Munkájuk nem könnyű. Állandóan távol vannak a családjuktól, mindig úton vannak. S bizony fárasztó naponta 400—500 embert átvizsgálni. Sokan még mindig akadékoskodnak. Különböző figyelmeztetésekkel, büntetéssel kell rászorítani őket, hogy eljöjjenek ide. Pedig fontos lenne — ugye kedves nagymamák —, hogy megvizsgáltassák magukat. Nem is gondolják, hogy fertőzöttek, s hogy míg odaadóan játszanak a Szalonnázás a traktoron TRAKTOR áll a termelőszövetkezeti tanyaközpont műhelye előtt, csak úgy oldalt, az út szélén. A G—35-ös nyergében fiatal vezető ül, nem lehet több 22—23 évesnél. Fején füles bundássápka, iegényesen a homlokára tolva, váttakabát- ját félig kigombolta, hogy a keze szabadon mozoghasson, amire most szüksége is van, mert éppen reggelizik fenn a traktoron. Bicskájával sűrűn szeldesi a piros-fehér huszárokat a friss paprikás szalonnából. Jóízűt harap mindegyikhez a puha kenyérből, s közben kortyint egyet a forró rumos teából, amit pöttyös bögrében egy kismenyécske nyújt fel neki a traktorra. S valahányszor átveszi meg visz- szaadja, egymásra néznek és mosolyognak, mintha valami közös titkuk lenne. Mindjárt gondoltam, hogy oka lehet ennek a szokatlan reggelizésnek itt a műhely előtt, ahol mindenki láthatja a tanyában. S amikor megálltam a traktor mellett egy kicsit kíváncsiskodni a többiekkel együtt, egy asszony a közelemben mélyről jövő, csendes sóhajtással megjegyezte: „Istenem, hadd mutogassák magukat, hiszen fiatal házasok még, most volt a lakodalmuk új borra.” — Nos, hogy állunk a munkával, szakikám? Mi van azzal á relével? — érdeklődött a traktoros bekattintva a . bicskát, lenyelve az utolsó harapást. S amikor az ugyancsak fiatal szerelő jókedvűen azt dünnyögte, hogy türelem, csak türelem, azonnal indulhat a gép, a traktoros a kagylóalakú nyeregből felénk fordult: — Korán kezdtem ma reggel a szántást, szinte még hajnalban. Tegnap rám esteledett, maradt még egy ldcsi a Fe- keteér-dűlőben, vagy két órára való. így früstök nélkül indultam a határba, hogy mennél hamarább végezzek. Utána elindultam egy másik táblába, a Homold dűlőben, abban tavaly cukorrépa volt. De közben észrevettem, hogy valami baj van, nem tölt jól a relé. Ezért, álltam meg a műhely előtt. És, mint aki eltalálta a gondolatunkat, hogy bizony ezzel nem illenék időt tölteni a műhelyben, hiszen ezt egy rendes traktoros maga is meg tudja csinálni, nincs szüksége szerelőre, mindjárt magyarázkodni kezdett: — Igaz, magam is kijavíthatnám, hiszen semmi az (egész. Egy kis igazítás, smirglizés a relén, és már mehet is a masina. De nem akarok időt veszíteni, sürget a munka. Egy táblánk van még szántat- lanul, ki akarom használni a megenyhült napokat. Gondoltam, amíg Jani rendbehozza a gépet, én azalatt elintézem a früstököt. Ezzel is nyerek vagy egy fél órát. Minden percre szükség van, ne hagyjuk tavaszra azt a pár hold szántanivalót, hiszen lesz akkor elég munkánk. No, nem igaz? AZTÁN már nyúlt is az indítóhoz. Lába lenyomta a gázpedált, s a gép bodor füstöt eregetve megugrott a köves- útón. Vége volt a látnivalónak, mindenki ment a dolgára. Csak a kismenyecske állt még a műhely előtt, és nézett, nézett sokáig a zöldszoknyás traktor meg a libbenő fülessapka után. (h. j.) kisunokáikkal, azt is megfertőzik. Az állam sokat áldoz erre a célra. A vizsgálat teljesen ingyenes. Ingyenes a gyógykezelés is. Az egészségügy „vándorai” szinte teljesen feláldozták magánéletüket, hogy segíthessenek megelőzni a betegséget. Sokszor nincs megfelelő szállásuk, sőt megfelelő hely sem, ahol lebonyolíthatnák a vizsgálatot. Mikor a nevüket kérdezem, szabadkoznak. Nem akarnak ők „szerepelni”. Ez természetes — mondják —, hiszen egészségügyi dolgozók vagyunk. Inkább írják meg annak a néhány fiatalnak a nevét, akik vállalták, hogy egy hónapig, amíg itt dolgozunk Sátoraljaújhelyen, társadalmi munkában elvégzik az adminisztrációt, ami számunkra igen nagy segítség, ök dolgoznak itt a legtöbbet: Szívós Mária, Szilágyi Ágoston, Bállá Katalin és mások. Köszönet illeti őket. Forgó Edit A ládbesenyői új iskola előtt, az utca szélén hosszú napok óta szomorkodik egy G—35-ös erőgép, mögötte rozsdásodnak a szántó-ekék. Kissé odébb piciny lakattal „bebiztosított” nagy szerszámosláda, s az árokban két vashordó. Az egyik lezárva, s benne színültig valamilyen folyadék, minden bizonnyal gázolaj. A másik hordón még csak elzáró sapka sincs, s benne félig lötyög a gázolaj. Horváth Gyula, a szomszédban lakó traktoros állítólag már kérte — miután kifagyott a földből —, hogy ne hagyják ott az időjárás viszontagságainak, s prédának kitéve a népgazdaságnak ezeket az értékeit. De, ha nem is kérte, ha nem is szólt volna, vajon olyan sok erőgépünk, munkagépünk, s olyan sok felesleges gázolajunk van, hogy senkit sem izgat a gépállomáson ez a Ládbese- nyőn szomorkodó erőgép és tartozékai? A gépállomás sürgős intézkedését várjuk, s az sem ártana, ha megnéznék, kinek kellett volna e figyelmeztetést megelőzően intézkednie?! (ps) Elkészültek az első bélyegárusítő automaták, amelyeket a jövő héten szerelnek fel a nagyobb postahivatalokban. Rövidesen megkezdik a sorozatgyártásukat is, még ebben az évben 300 darabot szerelnek fel. A tekercsben készülő 20, 40 cs G0 filléres bélyegeket az értéknek megfelelő' számú 20'filléres bedobásával és egy kar elforgatásával kapja meg a vásárló. Képünkön: az új automaták. Szovjet tudósok kiszámították a Hold belsejének hőmérsékletét Szovjet tudósok kiszámították, hogy a Hold belsejének hőmérséklete 50—60 kilométer mélységben mintegy 1000 Celsius fok. A gorkiji rádiófizikai intézetben végzett kísérletek alapjául a Hold által kisugárzott rádióhullámok mérése szolgált. Az 1,5-től 50 centiméterig terjedő hullámhosszú sugárzások erősségét vizsgálva a tudósok megállapították, hogy a Hold kőzetének hőmérséklete 15—20 méter mélységben 25 Celsius fokkal nagyobb, mint a Hold felszínén. A hőmérséklet emelkedése és a hullámhossz növekedése közli összefüggés alapján megfelelő következtetések vonhatók le, amelyek lehetővé teszik a Hold belseje hőmérsékletének 50—G0 kilométeres mélységben történő meghatározását is. A gorkiji tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold felszíne 15—20 méteres mélységig csupán lika- csos, habkőszerű anyagból állhat. Ah©E most kezdődik az évad Megjelent a Búvár ez évi első száma A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Búvár című képes folyóiratának januári száma szombaton megjelent. A folyóirat többek között képes beszámolóban ismerteti a TIT könnyű búvárainak Adria-ten- geri vadászkalandjait. A mező- gazdasági szakköröknek szólnak a vízerózió elleni védekezésről és a gyümölcstermő növények élettevékenységeinek szabályozásáról írt cikkek. A biológiai szakkörök tagjai a növények terjedésével, a prémes állatok szaporításával, növényélettani kísérletekkel és a mikroszkópos fényképezéssel ismerkedhetnek meg a januári szám anyagából. A gazdagon illusztrált szóm írói között vannak: Anghi Csaba, Boros Adóm és Frenyó Vilmos professzorok, Homonnay Nándor, Gyúró Ferenc, Lovas Béla, Vajda László és Zsoldos László tudományos kutatók, s más neves szerzők. Déligyümöles újdonság érkezett az üzletekbe A csemegeüzletek megkezdték az ananász árusítását, amely már több mint tíz éve hiányzott a déligyümölcs választékból. A dekorativ és ízletes gyümölcsből két vagonnal szállítottak Guineából. A jóízű gyümölcs már az első napon megnyerte a pesti ínyencek tetszését. Még füstöl a 'Szerencsi Cukorgyár kéménye, az üzem udvarán egymást érik a kocsik, nagy a forgalom mindenütt, de már csak néhány napig. A gyárban vége a szezonnak, befejezték az idényt. A termelő- munka vége egy új munka kezdetét is jelzi: a népművelését. A gyár sajátos helyzetéből adódóan a népművelési évad itt csak néhány nap múlva veszi kezdetét, amikor már az itt dolgozó emberek is több időt szánhatnak szakműveltségük fejlesztésére, ismeretkörük bővítésére. Mit tesznek az oktatásért felelős emberek a szakműveltség növelésért? Az új évadot új módon kezdik. Pontosabban: a munkás- akadémia legutóbbi évfolyamán kialakult, jó bevált gyakorlatot folytatják, de most kiszélesítve a termelés minden ágára. A villanymühely a finomító, az építkezés stb. dolgozóit külön-külön, munkaterületüknek megfelelő csoportosítás szerint részesítik oktatásban, és csak a nem szakmai tárgyú előadásokat hallgatják közösen. Lényegében továbbképző tanfolyamok ezek; de az eddigieknél rendezettebbek és valószínűleg hatékonyabbá is válnak. Érdemes megemlíteni, hogy az oktatói forma ilyen jellegű módosítását maguk a gyár munkásai kérték. Az előadások nagyobb részét, az üzem mérnökei, szakemberei tartják. A termelőmunkát tehát befejezték a cukorgyáriak. Kezdődik egy másik munka, aminek a célja, hogy a következő termelési idényt még nagyobb hozzáértéssel, tudással gazdagodva kezdhessék. Megjeleni' a „Hűzótüske 1962" Az új esztendő első napjaiban hagyta el a nyomdát a „Húzótüske 1962”, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem végzős hallgatóinak tréfás kiadványa. Immár ötödízben kerül az olvasók kezébe az ízléses kiállítású, igen gazdag tartalmú kötet. A kereken száz oldal terjedelmű könyvben 135 ábrával és 8 színes melléklettel illusztrálva adnak számot az 1962-ben végzett hallgatók az egyetemi életről. Ebben a munkában természetesen igen sok segítőtársuk akadt alacsonyabb évfolyamok hallgatói és az egyetem tanárai, oktatói közül is. Természetes, hogy a Húzó- tüskében olvasható persziflá- zsok, humoreszkek, egyéb szatirikus írások elsősorban az egyetem hallgatóinak és oktató karának igen érdekesek és értékesek, mert hiszen ők ismerik legjobban az egyetem életét, és így ők érthetik meg a szatírákban rejlő humort is a legjobban. Ennek ellenére, a kívülállónak is élvezetes és érdekes olvasmányt nyújt és ha egy sajátos, kicsit sanda szemszögből nézve is, széles bepillantást enged az egyetem életébe. A cikkek, rajzok sokszor csontighatóan szatirikusak. A bírálat nem hajol meg a tekintélyek előtt sem. Fel-felidéző- dilc az előadások, a vizsgák sok-sok derűs pillanata, élmények a gyakorlati munkáról, találkoztunk nem egy, lassan már közkinccsé vált anekdotával is. Ismét viszontlátjuk a korábbi Húzótüskék néhány jólismert, állandó szereplőjét, megismerjük legújabb eseteiket. Nagy kár, hogy az igen tartalmas, gazdag kötet csaknem kizárólag a gépészmérnökhallgatók életéről szól, és csak elvétve találkozunk egy-egy más karhoz tartozó tanár, vagy oktató nevével, vagy éppen más karon történt vidám, vagy kevésbé vidám históriával. Ügy érezzük, ha az egész egyetem életét ölelné fel, még teljesebb, még értékesebb lenne. Nehéz lenne csak felsorolni is mindazokat az egyetemi oktatókat és növendékeket, akik a Húzótüske írásában, szerkesztésében közreműködtek. Valamennyiüket elismerés,, dicséret illeti. És csak a legma- gasabbfokú dicséret járhat a Borsodi Nyomdának is a remek nyomdai kiállításért. A Húzótüske mellékleteként jelent meg „A mi egyetlenünk” című négyoldalas, humoros lapocska, amely valójában a Húzólüske előfutárának a, szerepét töltötte be. de így mellékletként is igen élvezetes olvasmány, egyben görbe tükröt tart az „A mi egyetemünk” című kéthetenként megjelenő egyetemi újság elé. örömmel fogadjuk a Húzótüske 1962-Öt és hisszük, ezreknek nyújt derűs szórakozást, ezreket gondolkoztat el, ezreket hoz közelebb a miskolci egyetemi élethez. (bm) ESZAKMAGYAROIISZÁG . A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának lapja Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztőség: Miskolc, Tanácsház tér a Telefonszámok: Titkárság: 16-880. kultürrovat: 16-007. ipari rovat: 16-035, pártrovat: 33-087, sportrovat: 16-049. mezőgazdasági rovat: 10-078, belpolitikát rovat; panaszügyek: 16-046. Kiadja: Az Eszakmagyarországl Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Bíró Péter Kiadóhivatal: Széchenyi u. 15—17. Hirdetésfelvétel: 16-213. Terjeszti a posta. Kapható minden Borsod megyei postahivatalban és kézbesítőnél. Indexszám: 25:055 Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: Kárpáti György
